Purgatórium: Harmincharmadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Az emlékezés itala

"Deus, venerunt gentes", váltakozva

édes zsoltárt, hol a négy, hol a három,

kezdtek a hölgyek, s könnyet harmatozva,

s Beatrice, sóhajos, könnyes álom,

hallgatta, s nem képzelhetsz Máriát, ki

- keresztnél - jobban elváltozva álljon.

S hogy a szüzek ajkáról zengve szállt ki

a végső hang, fölnyúlva ég felé

felelt, és tűzszín verte homlokát ki:

"Modicum, et non videbitis me;

et iterum, kedves nővéreim ti,

modicum, et vos videbitis me."

"Majd mindhetet, csak mozdulat szerinti

jellel, előtte, - és a Bölcset némán

- s engem, s a nőt - mögötte jönni inti,

s elindul; de tizedik lépte még tán

nem ér a földre, mikor egy sugár hull

nyugodt szeméből, szemtől-szembe, énrám,

s oly arccal, mely izgalmat el nem árul,

szól hozzám: "Jőjj, kövess gyorsabb ütemben,

hogy halld, mi ajkamról elédbe tárul!"

S amint illendően mellette mentem,

szólt: "Testvér, most hogy egy vonalba járunk,

kérdezni miért nem igyekszel engem?"

Mint olyannal, ki öregebb minálunk,

beszélve, túlzó tisztelet fog el,

s eleven hangot ki nem ad a szájunk:

éreztem, hogy csak fele-hangja kel

számnak: "Madonna, te tudod" - beszéltem -

"inségemet, s hogy ellene mi kell?"

És ő felelte: "Hulljon le a szégyen

rólad immár, s a félelem, mely eltölt,

és ne beszélj úgy, mint ki nincsen ébren.

Tudd meg: a Szekér, mint a Kígyó eltört,

volt s nincs; de Istent nem békíti többé

a béke-leves, mit a bűnös elkölt.

Örökös nélkül nem marad örökké

a Sas, mely a szekéren hagyta tollát,

melytől az rabbá lett és szörnyeteggé.

Mert elmondom, mit lelkem szeme jól lát,

hogy oly időt hoz már közeli csillag,

(csillag számára nincs se gát, se korlát),

hogy egy kit Ötszáztizenötnek írnak,

Istentől küldve, megölni a Szajhát

és cinkos óriását, tettre virrad.

Talán nem látod át szavaim alját,

mert mintha Themisz vagy a Szfinksz beszélnek

értelmedet homályukkal zavarják:

de nájadjaik lesznek majd a tények,

melyek a nagy talányt hamar megoldják,

nem ártva sem nyájnak, sem legelőnek.

Te csak jegyezd, mint ajkaim kimondják,

a szót azon élet élőinek, mely

a halál felé járja a bolondját.

Jegyezd: de írásközben ne feledd el

föltárni, hogyan láttad a Palántát,

mely minden lombot kétszer veszitett el.

Akik bántják vagy ágait kirántják,

nagy végzéseket káromolnak tettleg,

amellyek szentnek és az Úrnak szánták.

Egy harapásért ötszáz évtizednek

éhével éhezé az első lélek

Azt, ki helyette maga fizetett meg.

Értelmed alszik, hogyha nem itéled

helyessen okát, mérthogy óriássá

s mérthogy ily forditott növésüvé lett:

s ne lenne eszednek Elsa-forrássá

a hiuság, s mint Piramus a fáét,

ne tenné színét tetszelgése mássá:

az Isten igazságát, s a Morálét

mindezekben már, fában, tilalomban,

meglátnád és okulásodra válnék.

Mivel már értelmed fölött azonban

kövült mocsoknak látom ülni jármát

és vakít a fény minden mondatomban:

szeretném, ha nem mint irást csodálnád,

hanem szivedben hordanád a szómat,

mint a zarándok fon botjára pálmát."

És én: "Mint viasz a pecsétnyomónak

jegyét megőrzi, te épúgy örökre

megbélyegezted agyamat s valómat.

De mért erőmön túli látkörökbe

száll áhitott szód, hogy, ha az követni

próbálja, jobban elmarad mögötte?"

"Mert arra akartalak rávezetni,

hogy iskolád" - felelte - "fölfoghassad,

mennyire tud igém nyomán ügetni

tanával, s útatok mennyire lassabb

s Isten útjától messze, mint a földtől

az az ég, melynek útja legmagasabb."

"Nem tudok" - szóltam - "s emlékem se kürtöl

olyant, hogy én eltértem volna tőled

s nincs bűntudat sem, mely lelkembe föltör."

Mosolyogva szólt ő: "Gondolj vissza főleg,

amiből ittál, a Léthe vizére:

attól oszolt el úgy a múlt előled.

S amint a füstből rájuthatsz tüzére,

e feledés bünöd sejtesse, hitlen:

nem mindig voltam vágyaid vezére!

Valóban eztán szavaim mezitlen

állnak eléd majd, amennyire már

fölfödni illik durva szemeidben." -

S mind fénylőbb, és lassabban lépve jár

a nap, és már a Dél köréig ér ő,

mely, hogyha máshol állasz, máshol áll:

mikor megállt a hét nő (mint, ha kémlő

szemei szokatlan nyomot találnak,

megáll a csapat élén a kisérő):

megállt a hét nő, végin a vak árnynak,

mely mély, mint zöld lomb és sötét galy alján

hüs ér fölött az Alpok-vonta árnyak.

Itt látszott egy érből eredni halvány

Euphratés és Tigris lassu víze,

mint jó barátok, válni nem akarván.

"Ó, emberi nem dicsősége, dísze:

mely víz ez itt, melly, egy forrásból kezdvén

folyását, elvál két egyforma részre?"

"Kérdezd Matildát, reá bízom ezt én" -

így szólt a válasz, s a szép hölgy, Matilda,

mintegy valamely vádtól védekezvén,

felelt: "Szavam már elméjébe írta

sok mással ezt is; és tudom, hogy ennek

emlékét Léthe itala se tiltja."

"Talán nagyobb gond - melly az értelemnek

fényét homályba vonja néha - vonta

homályba itt fényét a lelki szemnek.

De nézd, itt ered Eunoé" - mondta

Beatrice - "vidd, és mint tudni szoktad,

edzd erejét, hogy ne maradna tompa!"

Mint nyájas lelkek sohse vonakodnak

kivánságod kivánságukká tenni,

hacsak egy jelben megnyilvánitottad:

úgy sietett kezem kezébe venni

s indult a szép hölgy, intve Statiusnak

úrnő módján: "Ne késs mögötte jönni!"

Helyem ha volna írni róla hosszabb,

írnék, olvasó, az édes italról,

melytől nincs mód, hogy betellve bucsuzzak:

de mivel kötést tettem én e Dalról,

e Másodikról, lapjaim kimérve,

művészet féke nem hagy írnom arról.

Elég, hogy e szent habokból kiérve

új ember lettem, mintha új galyat hoz

az új tavasz az újuló növényre:

tiszta, s röpülni kész a csillagokhoz.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!