Purgatórium: Harminckettedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Az óriás és a kéjhölgy

Szemeim őt ott oly tapadva nézték,

oltani vágyaik tizévi szomját,

hogy lehunyt bennem mind a többi érzék,

és ennek is fal zárta horizonját

közönyből jobbra-balra; - s lelkem érzé,

a szent Mosoly régi hálói fonják:

mikor erővel vonta egy kevéssé

balra figyelmem hangja ama Nőknek:

"Nagyon merővé vál szemed, s merésszé!"

Olyanná lettem, mint akin erőt vett

a napfény, melybe imént szeme mélyedt,

s mely egy percre vaksággal verte őt meg.

De amikor megszoktam a csekélyet

- csekélynek mondom, mert annak itélém,

ki láttam imént a Nagyot, a Mélyet -:

s mozgását újra szememmel kisérém,

láttam a szent Hadat fordulni jobbra,

a Nappal s ama hét Fénnyel az élén.

Mint pajzs alatt, lobogós hadi kopja

körül halandó hadsereg ha fordul,

lassan, míg egész körét megforogja,

úgy láttam, hogyan hajlik ki a sorbul

az égi ország hadi népe, mígnem

a szekér rúdja is görbülve kordul.

A Hölgyek ekkor visszalengtek híven

a kerekekhez; s szent terhe a Griffnek

mozzant: de egy toll se mozzant a Griffen.

Státius s én a legkisebbik ívnek

hajló kerék s a Hölgy nyomába szállva

mentünk, ki átvitt gázlóján a víznek.

S így a mély ligeten, mely annak árva

bünéből aki hitt volt a Kígyónak,

sétáltunk angyali ütemre járva.

S oly messze értünk partján a folyónak,

midőn Beatricét kiszállni látám,

mint három lövése a nyilazónak.

S hallám, hogy mind azt mormolják, hogy: "Ádám!"

s egy fát kerestek föl aztán, mely lombot

s virágot elveszített minden ágán,

puszta hajzata mind szélesbre bomlott,

amint följebb nyúlt - s messze vadonában

az indus is csodálná: úgy toronylott!

"Ó, boldog Griff, hogy sem most, sem korábban

csőröd nem tépte meg e fát, mely gazdag

jó ízben - de csikarás jár nyomában!"

Igy kiáltoztak a csupasz fa vastag

törzse körűl; és a kétéltü Állat:

"Ekként marad meg magva az Igaznak!" -

szólt, s a Rudat, mely mellé lónak állott,

az özvegy fáig vonta, s megkötötte

ahhoz, amelynek anyagából állott.

Mint a mi fáink, ha a Nap kilökte

új jegyben első sugarát azontúl,

hogy elmaradtak a Halak mögötte,

földuzzadoznak, és mindannyi lombtul

újul színében, mielőtt a Napnak

szekere újabb csillagképbe fordul:

úgy rózsa pompájánál koldusabbak,

de violánál dúsabbak, a fának

csupasz ágai új szinekre kaptak.

A himnuszt, mely körültük erre támadt,

ki se bírtam végig földi fülemmel

és nem is nyitom rája földi számat.

Ha festhetném, hogy a száz csoda-szemmel,

mely vesztére lett kém, mily győzve küzdött

Szirinx meséje meg s a bűvös szender:

mint modell után festő hogyha festett,

festhetném azt is - de hadd fesse más -,

hogy ez a dal mily kábulásba vesztett.

Ott kezdem, hogy elmúlt a kábulás

és szétszakítá álmom sűrü fátylát

egy fény - és egy hang: "Kelj fel! mit csinálsz?"

Mint a mennyei Almafa virágát,

mely vágyra gyújtja az angyalokat

s égi lakóknak örök lakomát ád,

meglátva Péter, János és Jakab

elalélt, s ama szóra tért magához,

melytől nagyobb álom is megszakadt:

s akkor látták hogy csapatuk hiányos,

Mózes és Illés eltűnt; és a Mester

ruhája ezer sugárral sugároz:

úgy rezzentem fel én remegő testtel

és láttam ama kegyes Nőt fölöttem,

ki a parton idáig vezetett el.

"Hol van Beatrice?" - kérdém ijedten.

S ő: "Nézd" - felelt - "a megujult fa alját:

ott ül az összetorlott gyökerekben!

Nézd, kik veszik körül jobbját s a balját,

s a Griff mögött hogy vonul föl a többi,

mélyebben s édesebben zengve dalját."

Nem is figyeltem, hogy még meddig ölti

egymásba szavait, mivel szemembe

tünt Az, ki mással nem hagyott törődni.

Szinte a földre ült, a meztelenre

maga, mintha a Szekérnek ma, mellyet

a Griff a fához kötött, őre lenne.

Klastromot csinált jobbja-balja mellett,

mondom, a hét Hölgy, a hét Fény kezükbe;

melyeket semmi vihar meg se lenget.

"Nem sok időre jöttél e sürükbe,

mert ama Rómában fogsz lakni vélem,

melynek polgára Krisztus, mindörökre!

Azért csak jól tartsd szemed a Szekéren

s megírni bűnös világod javára

majdan, amit látsz, most hatolj be mélyen!"

Igy Beatrice; s mindenik szavára

ájtatosan figyelve, szemmel-ésszel

odafordultam, ahová kivánta.

Sürű felhőből gyorsabb löveléssel

nem száll le villám, hogyha messze zápor

ködlik az égen, s távolságba vész el,

mint Zeusz madara lecsapott a távol

égből most, egyenest a fára, tépve

törzsből is, nemhogy lombból és virágból.

S teljes erővel vágott a Szekérbe,

hogy az megingott, mint hajó viharban,

ha szélnek jobbra-balra hányja mérge.

Aztán egy rókát láttam csúszni halkan

a diadalszekér kasába, melynek

rég lehetett már része jobb falatban.

S láttam, hogy Hölgyem ajkai perelnek

a ronda dögre, mire az elillan,

amint csak görhes csontjától kitellhet.

S megint ahonnan előbb, ugyanonnan

leszállt a Sas, s tollát hullatva jócskán

a Szekér kasát telehagyta tollal.

S mint szomorú sziv egy keserü szócskán

megkönnyül olykor, oly szó jött az égből:

"Beh gonoszul vagy terhelve hajócskám!"

S a föld fölnyílott, és a két keréktől

egyforma távol láttam, mint a lángot,

egy sárkány farkát döfni ki a lékből.

Át a Szekéren, mint darázs fulánkot,

döfte a sárkány azt, de megszaladt,

és visszarántva, lassan tovarángott.

Ami a lékelt szekérből maradt.

mint eleven föld fű közt, meg se látszott

a tán jószívből ejtett toll alatt.

Egyik kerék is, másik is hibádzott

a szemnek, s köztük úgy eltűnt a rúdja,

mint sóhaj, mely imént az ajkon játszott.

S a szent Alkotmány így elidomúlva

minden sarkán fejek nőttek ki rája,

négy, és még három nagy fej nőtt a rúdra:

s a Négynek, egy-egy szarv nőtt homlokára,

de a Háromnak, ökörmódra, páros:

nem látott illyet a föld semmi tája!

S oly biztosan, mint hegyen sziklaváros,

csücsülve rajta egy parázna Asszony

tünt föl; szeme körülkacsintva nyájas;

de hogy mindenkit onnan elriasszon,

egy Óriás állt egyenest előtte,

s megfordult néha, hogy csókot kaphasson.

Buja tekintetét szemembe lőtte

a nő; de meg is korbácsolta nyomba

tetőtől-talpig durva szeretője.

Gyanúval akkor s dühhel a vadonba

vitte eloldván a Szörnyet, s a mély völgy

hajlásában lett sűrű ködbe vonva

előttem az új Vadállat s a Kéjhölgy.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!