Purgatórium: Huszadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A francia királyok bűnei

Jobb vágya győzve harcolt az enyémmel,

hogy kedvem ellen is kedvébe járván

szivacsom félig szárazon vivém el.

Indultam, s indult vezetőm, a párkány

szabad részén, a sziklához szorulva,

mint a falcsipkéhez az őr a vártán,

mert e nép, kinek itt csöppekbe hull a

szemén a bűn, mely földön oly hatalmas,

a külső részt telefeküdte túlra.

Aj, átkozott légy, ősi szukafarkas,

ki éhesebben vágysz, mint minden állat,

hogy mindeniknél több prédát csikarhass!

Ó, Egek, mikből gondoljuk, hogy árad

emberi sorsok minden érverése:

mikor jön, ki e vadat űzni szálland?

Gyér volt, és lassu, lábunk lépdelése;

s az árnyba néztem, mivel szörnyü volt ott

a szenvedők sirása, mellverése.

S nem messze egy hang: "Mária, te boldog!" -

véletlen épen előttünk nyöszörge,

és mint vajúdó asszony, úgy sikoltott.

S ezt sírta: "Szent Szűz! inségtől gyötörve

éltél, mutatja nyomorod tanyája,

hol megszületett méhednek gyümölcse."

S: "Jó Fabricius!" - tolda még reája -

"inkább szegénység erényét kerested.

mint kincset, melynek vétek volna ára!"

E szavak engem érdekelni kezdtek

s közelebb mentem; hogy lássam a lelket,

kinek ajkárul elibénk repestek.

Még Miklós tékozlásáról is ejtett

pár szót a hang, hogy a becstelen élet

karjából három hajadont kifejtett.

"Szólj szent szavaknak kiáltója, lélek,

ki vagy? és mérthogy ez áldva-nevezni

méltó szenteket egymagad dicséred?

Szólj, fáradságod nem fog kárba veszni:

megjutalmazlak egykor, visszatérve

a kurta földi útat befejezni."

"Elmondom" - szólt - "nem jutalmat remélve,

hanem mivel e szent utat taposva

ily kivételes kegyben látlak - élve!

Az én magvamból nőtt ki ama rossz fa,

mely oly sötét árnyat vet a keresztény

földre, hogy jó termést csak gyéren hoz ma.

De ha - Douai, Lille, Gent s Bruges harcba kezdvén, -

van mód bosszúra: nem fog késni - s Attul,

ki mindent ítél, esdve kérem ezt én.

Capet Hugónak hívtak engem ott túl:

s Lajosok és Fülöpök atyja lettem,

kik trónon ültek, frank uralkodókul.

Egy párisi mészárostól születtem,

mikor kihaltak a régi királyok

kivéve egyet, (kit zárdába tettem)

s láttam, hogy a kormányon magam állok,

s új szerzeményre annyi volt a módom,

s annyi hivem, ki értem síkra szállott,

hogy ím az özvegy koronát utódom

fejére tettem, akitől eredt szent

csontok sora, hogy mindmáig huzódjon.

Míg nagy provánszi hozománya nem kent

szégyent fajomra, s bűnbe nem sodorta,

jót sem, de rosszat sem tett tűrhetetlent:

de ottan már hazudva és tiporva

szerzett vagyont; és aztán, vezeklésül

Normanhont, Pontit s Gaszkonyt elrabolta.

Károly Itáliában - vezeklésül

szegény Konrádint föláldozta; s aztán

Tamást az égbe küldte - vezeklésül.

Látom az időt, s messze sincsen az tán,

hogy egy uj Károly jő francia honból,

magát s népét valóban megmutatván.

Egyedül jő, és fegyver nélkül rombol,

csak a Judás lándzsáját hozva, mellyel

Firenze gyomrát fölhasítva tombol.

Nem föld, de szégyen lesz, amit igy elnyer,

annál nagyobb szégyen a jók szemében,

mennél kevésbbé gondol ő ilyennel.

Egy másik Károlyt hajó-rabja-képen

látok, saját lányára alkudozva,

mint rableányra a kalózok épen.

Ó, rút fukarság, míly nagyobb gonoszra

vihetsz még, aki fajom úgy befontad,

hogy önnön húsát oltárodra hozza?!

S hogy mindez ne is tűnjék borzalomnak,

látom Alagniát - sőt, helyettesében,

Krisztust is, foglyául a liliomnak.

Látom, ujra gunyolják, szörnyüképen,

az ecetet s epét ajkára tolják,

s élő latrok közt őt ölik meg épen.

Látom az új Pilátust - semmi korlát

vérszomjának; s a templomba viendi,

törvény ellen, a kapzsiság-vitorlát.

Ó, Uram Isten, melyik hír jelenti

már a boszút, amely haragod csitítván

lelkem békéjét újra megteremti?

Mit a Szentlélek jegyesére hitvány

dalt énekeltem, mely felém terelte

szemed, kiváncsiságod lángra szítván:

csak addig árad ajkainkrul szerte,

amíg a nap tart; de ha besötétül,

más hangon szól az ének, más szövegre.

Akkor Pygmalionnak esetérül

zendül a dal, hogy aranyért epedve

rablásba hull, és gyilkolásba szédül;

a kapzsi Mídás kínját sem feledve,

hogy vágyai balul teljesedének,

amit ma is mesélnek még nevetve;

bolond Ákámról is beszél az ének

és zsákmányáról, melyért szinte máig

üldözi még haragja Józsuének;

még Zaffirát és férjét éri vád itt;

s a patát, mely Heliodort gyötörte,

zengi a hegy; s visszhangozza csucsáig

Polymnestort, ki Polydort megölte;

majd végre: »Crassus, mondjad az aranynak

izét, amellyel szájad lyukja töltve!«

És halkul ennek, emelkedik annak

olykor a hangja, amint, szíve hajtván,

vágyai halkulnak vagy fölsuhannak.

Igy az imént sem csak egymagam ajkán

szólt a nappali dal sem; csakhogy itt

közel nem zengte más oly hangosan tán."

S már a szólótól lábunk messze vitt;

s amint erőm engedte, törekedtem

legyőzni az ut nehézségeit:

midőn hallám, hogy megremeg felettem

a Hegy, minthogyha leesőbe lenne;

s mintegy halál fagyától, megmeredtem.

Szörnyűbben Délos szigete se renge,

mikor Latóna rajta rakta fészkét,

hogy az Ég Két Szemét megszülje benne.

S egy riadás a hegynek minden részét

bezengte úgy, hogy Költőm így vigasztalt.

"Hol én vezetlek, mért fog el a kétség?"

"Gloria in excelsis" - így magasztalt

Istent a hang, amint jobban kivettem

a riadásban lobogó magas dalt.

Mi mozdulatlan vártuk s meglepetten

- mint akik első hallgatói voltak,

a pásztorok - mig a dal tovarebben.

Majd lábaink tovább zarándokoltak

szent útjukon, nézvén a heverőket,

kiknek már újra könnyeik omoltak.

A kíváncsiság annyira elővett,

az átélt rejtélynek nem lelve nyitját,

mint soha eddig (ha se csal, se téved

szegény emlékem) - de kérdeni titkát

nem merték ajkaim, s bár nézelődve

lesték, kilesni szemeim se birták;

s tovább mentem, habozva és tünődve.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!