Purgatórium: Tizenhatodik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Romlott világ

Pokolnak s minden csillagoktól árva

éjnek vermében, sűrü fellegsátor

és koldus ég vak börtönébe zárva

nem fedte szemem ollyan sűrü fátyol,

mint a füst, mellyel itten elborítva

pokrócként érzém hogy karcolva gátol,

hogy a szemek nem állhaták kinyitva:

azért bölcs és hív Ügyelőm előrébb

jött és vállát ajánlá, gyámolítva.

Miként a vak követi vezetőjét,

hogy el ne tévedjen vagy oly dologba

mi fájna vagy tán ölne, ne ütődjék:

mentem a csípős füstbe vánszorogva,

hallgatva rá, ki, hogy nyomába hágjak,

szólt: "El ne maradj! Ügyelj doktorodra!"

S hallám, hogy hangok békéért imádnak

Isten Bárányához, s szelid kegyéért,

ki elveszi büneit e világnak.

"Agnus Dei"-vel kezdték együvé mért

dalukat mind oly édes-egy ütembe!

mintegy az egyetértés öröméért.

"Mester! ez szellemek kórussa, nemde?" -

kérdém; s felelte: "Eltaláltad: úgy van;

harag bogából oldódnak ki rendre."

"Ki vagy te, ki itt füstöt szelsz utunkban

s úgy beszélsz rólunk, mintha még időddel

mérhető volnál kalendáriumban?"

Ily kérdés hangzott lépteink előtt el.

S szólt mesterem: "Felelj rá: ne húzódozz,

s kérdjed, hogy merre érünk legelőbb fel?"

S én: "Ó, teremtmény, ki hogy Alkotódhoz

szépségben térhess vissza, itt mosakszol,

készítsd figyelmed csodálnivalókhoz!"

"Kísérlek, míg szabad, ha nem haragszol" -

felelt - "és hogyha nem látunk a füsttül,

legyen a hallás, ami összekapcsol."

S kezdém: "Én így megyek föl, még a testbül,

pólyámbul, föl nem oldva a haláltól:

Pokol járóján jöttem én keresztül!

S azért ha Isten oly kegyelme pártol,

hogy udvarába így enged bejutnom

eltérő módon a bevett szabálytól:

te se sajnáld, ki voltál élve, tudnom,

s mondd meg, hogy följebb merre nyílik ajtó:

szavaid lesznek vezetőnk az úton."

"Lombardi voltam, és a nevem Marco;

világot láttam; s oly erényre vágytam,

melyre nem von íjat mai hivalgó.

Feljutni: menj csak egyenes irányban." -

felelt - "De eggyet" - hozzátette - "kérek:

ha feljutottál, ne feledj imádban."

"Hittel kötöm, hogy nem hiába kéred," -

feleltem néki - "de egy régi kétely

rág - amíg meg nem oldom - mint a méreg.

Szimpla volt eddig, most e bölcs beszéddel

duplává tetted; mert eszembe ötlött,

mi szülte, s hogy függ össze földdel-éggel.

Bizony csupasz ma a világ, s leöltött

minden erényt, mint említetted épen,

és minden bűnnel csordulásig töltött;

de kérlek, mondd okát és fejtsd ki nékem,

hogy tudjam, én tanítva ne csalódjam

(egy lenn keresi, más meg fenn az égen)."

Mély sóhaj, mely jajjá tört elhalóban,

hangzott előbb; és aztán kezdte: "Testvér,

vak a világ, s te onnan jössz, valóban!

Jaj, eleven nép, egeken keresnél

minden okot; s hogy nem mozogna minden

kényszerből, arra eszetek eszmél.

Ha így volna, azt kéne hinni, nincsen

szabadság, és nem igazság örülni

erényeinkben, sírni bűneinkben.

Az Ég, ki az első hatást leküldi,

de nem mind; és ha mind is: adva nektek

fény, jót keresni, rosszakat kerülni,

s szabad akarat, mely bár megremeghet

első harcában ellenséges éggel,

győz, ha jól táplálkozik és nem enged.

Jobb Természettel, nagyobb segítséggel

küzdjetek hát, szabadon: az teremti

elméteket, mely nem forog az éggel.

Okát azért, hogy rosszra tért a lenti

világ, eszed csak bennetek keresse,

mint szavam mindjárt híven megjelenti.

Annak kezéből jő, aki szerette,

míg meg se volt még, - mint piciny leánya,

ki sírva gyemekeskedik, s nevetve:

a gyönge lélek; összes tudománya,

hogy (mint alkotta vídám Alkotója)

ami gyönyörre gyújtja, azt kivánja.

Kacsint előbb némely kisebbke jóra

s megcsalják, és utánuk futna végül,

ha bölcs vezér vagy bölcs fék meg nem ója.

Ezért kell mindig törvényt tenni fékül;

király kell, az Igaz Vár ködborított

tornyát kilátni legalább az égbül.

Van törvény, de kezelni kire bízod?

mert elégtelen pásztor jár elől itt:

kérőzni tud, de körme nem hasított.

Azért a nép, mely látja vezetőit,

hogy azt hajszolják, mit ő maga kíván,

azon legel csak, mással nem törődik.

Igy csak a rossz vezérlet, látni nyilván,

ami a népet bűnbe vitte szerte,

s nem a természet, romlottá fajulván.

Rómának, ki a világot nevelte,

két Napja volt, mely vezetni az Isten

s a Világ útján fényét szétlövellte.

De fényük egymást kioltotta: mignem

a pásztorbottal egy kézben a szent kard

kellett, hogy bénuljanak erejikben:

mert így az egyik a másiktól nem tart!

Ha nem hiszed, tekints csak a gyümölcsre:

gyümölcs mutatja meg, ha a fa nem csalt.

A földön mely a Pó s Adige földje,

míg nem kezdődött a Frigyes vitája,

vitézség és nyájasság járt karöltve.

De ma olyan is biztonságba' járja,

kinek arcát, ha becsületes ember

szól vagy közelget, szégyen pírja szállja.

Még három vén van, kiben régi renddel

küzd ez az új kor; s alig tudja várni,

hogy Isten nékik jobb hajlékot rendel:

Palazzo Konrád és a jó Gherardi

s Guido da Castel, kit francia módra

jobban neveznek: a derék lombárdi.

Elmondhatod hát: sárba hullt a Róma

Egyháza, összevétve két hatalmat:

s szent terhe szintén sárba hullt le róla."

"Marco" - mondám - "jó mester a te ajkad

és most megértem már, hogy örökségbül

miért nem illet rész levita-sarjat.

De mely Gherardo az, ki mintaképül

képvisel, mondod, eltünt nemzedéket,

mint élő gáncs, kin ez a vad kor épül?"

"Vagy megcsal, vagy próbára tesz beszéded,

mert, bár toszkánul, úgy szól, mintha" - szóla

"jó Gherardót nem ismernék felétek.

Más jelző nem tudom hogy volna róla,

hacsak Gaia lányával nem dicsérem...

De válunk már! Ég áldjon búcsuzóra!

Lásd, szürkület derengi át fehéren

a füstöt, s messzebb már az angyal ott vár:

illő, míg meg nem látna, visszatérnem."

S megfordult, s többet ránk se hallgatott már.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!