Purgatórium: Tizenötödik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A szelídség víziója

Mint harmadiktól hajnalig hiányzik

órányi köz az ég azon körén, mely

folyton forog mint a gyermek ha játszik:

útjából a Nap épenannyi térrel

maradt adósa törvényének estig;

(ott délután volt: az élőknél éjjel);

s éreztük hogy már sugarai festik

orrunk hegyét; mert annyi kört bejártunk,

hogy most Nyugatnak mentünk egyenest itt:

mikor egyszerre még több fényü láng hullt

szemembe, mint előbb, hogy megzavart ott

az új jelenség, mely egyszerre ránk gyúlt.

S szemöldökömre kezem ernyőt tartott;

mert a nagy fényhez nehezen törődvén

szemem, verését mérsékelni hajtott.

Mint a tükörbül, ha visszaverődvén,

vagy víz szinérül, époly foku szögben,

mint rájahullott, a beléeső fény

a függélyes vonaltul jobbra szökken

- ha balrul jött - egyenlő messzeségbe,

(mint kísérlet mutatja s ábra könyvben):

úgy messze fény felénkvert kéveképe

látszott élessen az arcomba tépni;

s szemem el kellett róla kapni végre.

"Atyám, mi ez, hogy nem tudom kivédni

úgy, hogy a védelem valamit érjen" -

szóltam - "s egyre közelebb látom égni?"

"Ne csodáld, hogyha még ma" - szólt Vezérem -

"a mennyei cselédség fénye kábít:

Követ ez, föllebb int a meredélyen.

Ily jelenséget látni nem sokáig

lesz kín számodra; sőt amint megedzik

természeted, még gyönyörödre válik." -

S az áldott Angyal ím elénkbe tetszik

és szól vidáman: "Erre lépjetek föl,

mert lábatoknak könnyü lépcső lessz itt!"

S így léptünk följebb ama kerületből;

és "Beati misericordes" - ének

szólalt, és: "Örvendj, győztes!" - hátmegettről.

Magunk mentünk a hegy meredekének,

s én, hogy halljam Vezérem drága hangját,

és jó hasznát vegyem a bölcs igének,

így kértem ajkáról a drága mannát:

"Mit érthetett a romagnai szellem,

mikor említé osztozás tilalmát?"

"Bűnének súlya" - kezdte, hogy feleljen -

"kinozza egyre; nem csodálható hát,

hogy mást meg akar óni ily kin ellen.

Ha vágyad, ember, mind olyanra szórád,

ami megosztva kissebb lessz, irigység

mozgatja folyton sóhajod fuvóját.

De csak magasabb szférák lelkesítsék

szerelmeikkel vágyadat az égnek,

megládd, hogy ily kin ellen van segítség.

Ott mennél több mond valamit miénknek,

annál több jó jut egy szivnek belőle,

s a szent szerelmek annál jobban égnek."

"Ne szóltam volna az imént felőle," -

mondtam - "akkor sem éreznék ily éhet:

elmémben még több kétség tört előre.

Hogy lehet, hogy nagyobb fokára érhet

a gazdagságnak, aki többnek adta

kincsét, mint ha az csak keveseké lett?"

Felelt: "Mert folyton földi kis javakra

csüggesztve elméd, azokért sovárog,

a fényből is csak homályt szősz magadra.

De ottfönn minden vágy felé ugy árad

a mondhatatlan és határtalan Jó,

miként a fényes testhez a sugárok.

Ahol több hőt lel, mindig arra hajló:

s így oda, hol több vágy eped feléje,

több kincset áraszt a határtalan Jó.

S mennél több szív lesz így a vágy edénye,

annál több kéj lesz, annál több szerelmes,

s tükörként egymást veri vissza fénye.

S ha magyarázatom nem volna teljes,

meglátod Beatricét, aki tőled

ezt, - s minden éhet és kétséget elvesz.

Csak menj tovább, és gondolj arra főleg,

hogy öt seb van még vésve homlokodra,

melyek igaz fájdalomtól benőnek."

Ép szóltam volna: "Meg vagyok nyugodva" -

mikor, a másik körbe érve, ajkam

szemeim szomja visszanémitotta.

Mert látomás vett erőt íme rajtam:

egy templom volt, ami előmbe tünt,

ahol nagy nép tolongott, sűrü rajban.

És ím, egy nő jön, s mint bús anya csüng

egy kis fiún, s így szólítja vidulva:

"Fiacskám, miért tetted ezt velünk?

Lásd, apád és én keresünk busúlva!" -

s amint az édes hang elhagyta ajkát,

a kép, amint jött, gyorsan tűnt el újra.

S más nő jött. Ama víz öntözte arcát,

mit a bú szűr, mélyéből a kebelnek,

ha rajta, más ellen, harag viharz át,

S szólt: "Ha te vagy a város úra, melynek

neve fölött a két isten vitázott,

s melyből a Tudomány szikrái kelnek,

állj bosszút a karon, mely meggyalázott,

mely, Pisistratos, lányodat ölelte!" -

S a férj (arcán szelíd jósága látszott)

nyugodt önmérsékléssel ezt felelte:

"Mit téssz, akinek gyűlölete üldöz,

ha így bánsz avval, akinek szerelme?"

S láttam, hogy nagy nép, melyet vak düh töltöz

belül, s: "Kövezd meg! Kövezd meg!" - kiáltja,

egy ifju embert bősz kövekkel öldös;

s az ifju, testét föld felé bocsátja

halálosan; de szemeit emelvén

egeknek kapuivá nyitja vágya,

s gyilkosaiért fakad ima nyelvén

oly arccal, melytől kisarjad a részvét,

az Úrtól nékik kegyet esdekelvén.

S hogy szemem újra külvilágba néz szét,

a kívül igaz dolgokra tekintve,

megismeré nem-csalfa tévedését.

S mesterem, látván, hogy, kábulva szinte,

vagyok, mint aki álmából riadna,

"Mi lelt, hogy alig tudsz megállni?" - inte. -

"Mi lelt, hogy fél mérföldnél távolabbra

mintegy béklyózva jöttél, s szemcsukottan,

mint ki álomnak s bornak volna rabja?"

"Ó, jó Atyám, hadd mondom el legottan,

figyelj kicsit, mi lőn szemembe tárva,

mikor lábam-veszítve meginogtam..."

S felelt: "Habár arcodon volna lárva

százával: mégsem lenne legcsekélyebb

gondolatod tőlem titokba zárva.

Amit láttál, azért volt, hogy kedélyed

ne vonjad el a Béke záporátul,

mely az örök Forrásbul szerteszéled.

Nem úgy kérdém én: Mi lelt?, mit ki bámul,

bámul, nem értve és nem látva mitsem,

az alélt testre, mely tunyán aláhull:

hanem kérdém, hogy lábad lelkesítsem,

ahogy szokás lelket adni a restnek,

ki bár fölébredt, járni kedve nincsen."

Mentünk azonban, szembe mind az estnek,

nézvén, ameddig szemeink elértek,

míg ránk az est fénylő sugári estek.

S im füst egyszerre, fekete, temérdek,

utunk előtt nagy kavarogva tünt föl;

nem volt hely és mód elüle kitérned

s a tiszta eget elvevé szemünkből.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!