Purgatórium: Hetedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A virágos völgy

Amint egymást három-négy ízben újra

köszöntenők: "Kik vagytok?" - kérdezett

Sordello, kissé távolabb vonulva.

"Augustus nékem előbb rendezett

végtisztességet, mint e hegyre szellem,

Istenhez jutni méltó, érkezett.

Vergiliusz vagyok; s hogy el ne nyerjem

a mennyet, csak hitem hiánya volt ok" -

szögezte Költőm szavát szava ellen.

Mint ki váratlant lát, bámulva boldog,

s: "Ő az... nem ő az..." - váltogatva hajtja,

egyszerre hívén s nem hivén a dolgot:

olyan lesz most amaz! fejét lehajtva

szerényen ott öleli, hol a gyermek

atyját ölelni szokta, s csüggni rajta.

És: "Ó, latinság kincse!" - így felel meg -

te, kiben nyelvünk erejét kitárta:

hol éltem, örök dísze léssz a helynek!

Kegy ez, vagy érdem, hogy a Sors megálda,

hogy látlak? És ha hangod hallhatom: mely

pokol bocsátott föl, mely szörnyü Zárda?"

S felelt: "Be kelle bolyganom a Zord Hely

minden körét, míg ide följöhettem:

ég erejével jöttem, az hozott fel.

Nem amit tettem; amit sohse tettem,

zárja el tőlem várt Napod sugárát,

amelyről tudomást is késve vettem.

Van egy hely ottlenn, melynek csak homályát

s nem kínjait kesergik, egy kerek hely,

hol nem nyögés, csak sóhaj szele száll át:

ott lakom az ártatlan kisdedekkel,

akiket foga harapott halálnak,

mikor még ős bünük sem vétetett el.

Lakom azokkal, kik az első Hármat

erényekből nem öltözék magukra,

bár bűntelen hordták a többi jármot.

De hogyha tudsz és bírsz, most adj az útra

jelet, hogy lábunk tévelygéstelen

Purgatórium kapujába jutna!"

Felelte: "Nékem nincs szabott helyem;

mi itt szabadon föl és körbe járunk;

míg mehetek hát, jertek énvelem!

De hajlik már a nap, míg itten állunk

és nem lehet éjjel hatolni feljebb;

keressünk szállást, ahol éjre szálljunk.

Lelkek itt laknak, kissé jobbra, lejjebb:

közéjük viszlek; nem lesz kedved ellen,

hiszem, hogy őket lássad és figyeljed."

"Hogy?" - szólt a Költő - "Ha egy hegyre szellem

éjszaka vágynék, önnön gyenge volta,

vagy más is, gátlaná, hogy vágya telljen?"

S a jó Sordello vonást vont a porba;

s szólt: "Látod? Ezt a kis vonást se hágod

keresztül, ha megvolt a Naplehullta.

Nem mintha más valami vetne gátat,

mint az éjnek sötétje, hogy ne hágj föl:

de az bénulással zavarja vágyad.

Csak lefelé kerülhetsz, vagy a tág kör

partján ha jársz és azt körülbolyongod.

míg zárva tartja a napot a látkör."

Úgy nézve rá, mint csodát ki mondott:

"Vezess hát" - szólt vezérem - "oda minket,

ahol öröm leszen megszállni, mondod."

Nem sokkal vittük messzebb lépteinket;

s elláttam a hegy horpadt hajlatáig,

(mint nálunk völgy ha vájja a gerincet).

"Elmegyünk" - szólott amaz Árny - "odáig,

ahol a part magábul öblöt alkot,

s ott várunk az új nap pitymallatáig."

A bérc és sík közt egy ösvény kanyargott

útnak a vájás homorúlatán át,

hol több mint félig ette már a partot.

Aranyt, ezüstöt, égő pomagránát

vérét, smaragdon frisstörésű színt,

kék indigót, s az ind csillámfa hámát

fű és virág épúgy legyőzte mind

színnel a partöbölt tarkázva ottbent,

miként a nagy legyőzi a kicsinyt.

De a Természet nemcsak színeket kent

e rétre, hanem ezer illatából

kevert egy mondhatatlant, ismeretlent.

"Salve Regina" - így dalolva távol

láttam ott lelkeket a fűben ülni

elfedve eddig a völgy hajlatával.

"Míg nem fog e gyér nap fészkébe dülni" -

így kezdte szóval mantován vezérünk -

"ne vágyjatok le, közibük kerülni.

Ha célunk: látni, jobban célhoz érünk

e dombról lesve arcra, mozdulatra,

mint lenn a völgyben; ha velük beszélünk.

Aki legfelül ül - meglátni rajta,

hogy elmulasztá, amit tenni kellett -

s nem mozdul a többi dalára ajka:

Rudolf császár volt, ki a holtra dermedt

Itáliát meggyógyíthatta volna;

míg más orvossa már csak késve kelhet!

Az akit néz (tán látásával oltva

búját), a víz honának úra, mellyet

tengerbe Elba hajt, Elbába Moldva.

A neve Ottokár volt, gyönge gyermek,

s különb már, mint a fia nagy szakállal,

Vencel, ki kéjre és henyélni termett.

S a Pisze ott (ama szelíd királlyal

páros, komoly beszédben) futva halt

a liliomot hervasztó halállal.

Nézd, mellét tépi, verve, dúlva rajt!

és nézd, a másik! tenyerébe csapja

mint könnyes ágyba, arcát s fölsohajt!

Frankhon átkának ők az ipja s apja.

Tudva előttük élte ronda volta,

és innen szívük búja és haragja.

Aki mögöttük testes áll dalolva

(a horgasorrú énekét kisérve)

övét minden erényből kötve hordta.

S ha (mint király-utódja) ma is élne

az ifju, aki háttal ül mögötte,

csupán edényt cserélt volna erénye:

ami nem áll a többi örökösre:

országa szállt Frigyesre és Jakabra,

de legszebb kincsét egy sem örökölte.

Ritkán jut ágrul-ágra, ifiabbra

ember erénye; így akarta Isten,

hogy Tőle kérje mind, és Tőle kapja.

A Horgasorruról is szó van itten,

(akinek Péter énekét kíséri)

érte Provánsz és Apulia sir fenn.

A plánta magvát még el sem is éri;

pedig Konstanza Margitnál a férjét

s Beatrixnál ma is jobban dicséri.

Angol Henriket látod ülni félrébb,

egyszerü királyt, jámbor-egymagában:

- ennek a földön jobb hajtása él még.

Hever legallul ezek csapatában

Vilmos, az őrgróf, a magasba érve;

kiért s hadáért Alexandriában

ma is sír Monferrato s Canavese."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!