Isteni színjáték - Purgatórium: Hatodik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Purgatórium: Hatodik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


Óda Itáliához

Amikor véget ért a kockajáték,

a vesztes árván, béna hangulatban

ül, s próbálgatva, dacosan dobál még;

de a nyertes már indul víg csapatban;

(egy előtte megy, más nyomon kiséri,

harmadik oldalt bök, hogy ő is ott van):

oda se fordul, míg ez s az dicséri;

hogy szabaduljon, markukba dug olykor,

a tolongástól magát úgy kiméli:

akként forogtam, e sürű csoporttól

övezve én is; és igérgetéssel

menekedtem a tolongó sodortól.

Ott volt az arezzói, durva kézzel

kit Ghin di Tacco ölt meg; ott a másik,

ki futva nem sejté, hogy vízbe vész el;

emelt kezekkel láttam, ott imázik

Novello és a pizai, ki tette,

hogy a jó Marzucco ma hősnek látszik;

Ott Orso gróf; s ki folyton azt rebegte:

nem bűne volt, de bosszu és irigység,

mi testét s lelkét elkülönitette:

Pier della Broccia; kiért nedvesítsék

jó könnyek, míg él, Brabant asszonyát,

mert rosszabb nyájba jut, hol nincs segítség!

Kibontakozva a sok árnyon át,

ki mind könyörgött, hogy könyörgjek érte,

hogy előbb érje a szentek honát,

"Ó, fényességem" - ajkam esdve kérdte -

"könyved egyhelytt tagadja, hogy a sorson

ima hajlíthat, ha az Ég kimérte:

s ez a nép mégis azt könyörgi folyton;

az ő reményük volna hiuságos?

vagy én szavadat nem jól értve mondom?"

És ő felelte: "Irásom világos;

és mégis az ő reményük se csalfa:

csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!

Mert nem csorbul az Itélet hatalma,

ha tűz-szeretet perc alatt megadja,

miért itt hosszan kell éveim halva:

de ottan, ahol versem ezt tagadja,

nem menthet ima többé, mert az Isten

onnan az imát többé nem fogadja.

De ily magas kételynek helye nincsen,

mig nem szól hozzád Az, ki az Igazság

s elméd közt lámpa lesz, hogy fényt derítsen:

értesz-e? Beatrice. - E magasság

csucsára érve őt leled nevetni,

ülvén szent arcán örökös vigasság."

S én: "Uram, jobban szeretnék sietni!

ne vagyok már oly fáradt, mint idáig!

S látom, a hegy már árnyát kezdi vetni!"

"Megyünk mindaddig, míg a nap világít;

megyünk mindaddig, míg lehet" - felelte -

"de máskép lesz majd, mint te jóslanád itt.

Mert a Nap, mellyet most homályba rejte

a hegy, s nem tör meg tested rajzolatja:

megtér előbb, mint a csucson leszel te.

De nézd, egy árny ott szemével kutatja

lépéseinket, egyes-egymagán,

ki tán kurtább utunkat megmutatja."

S feléje mentünk. Ó, lombárdi árny!

Lassú szemében gőgje dagadozván

hogy állt ott, megvetés a homlokán!

Egy szót se szólt, se költőmhöz, se hozzám;

menni hagyott, csak szemeit vetette

ránk, nyugton, mint a pihenő oroszlán.

Vergiliusz kérve közelítette,

hogy a jobb grádicsot jelezze nékünk;

de ő, nem is méltatva feleletre,

hazánk kérdezte rögtön, s földi létünk;

"Mantova..." - kezdte költőm; és az árny, ki

oly zord-csukott volt, amidőn elénk tünt,

fölugrott s ajkán szárnyas ige szállt ki:

"Földid vagyok: Sordello" - mondta szája

- "ó mantovai!" - s kart repesve tárt ki.

Rab Itália, hajh, nyomor tanyája,

kormánytalan hajó vad förgetegben,

világnak nem úrnője, csak rimája:

lám, alig földed szent neve kirebben

s honfitársát holtan e drága szellem

fogadja testvérénél melegebben,

míg élve benned testvér testvér ellen,

kit egy fal övez és egyazon árok,

nincs hogy egymással hadat ne viseljen.

Nyomorult! bár szemeddel körbejárod

tengered partját, s mély öledbe nézel,

békével boldog pontod nem találod.

Mit ér, hogy féket tett rád gondos ésszel

Justinianus, ha üres a nyerged?

neved annál nagyobb szégyenbe vész el.

Aj, bitang nép, ma is hű lenne lelked,

és hagynád Caesart ülni az ülésben,

ha az Isten szavait nem felejted.

Nézd, milyen bokros a paripa! nézd, nem

tűri fékét, mert nincs sarkantyuzója,

mert te tartod kantárát gyenge kézben!

Ó Német Albert, mért szálltál le róla?

Tenéked nem szabadott volna félned

nyerget vetni a bús vadságu lóra.

Hulljon ezért véredre bölcs itélet

a csillagokból, új s előre-biztos,

melytől utódod borzadozva félhet.

Mert vén apáddal csak otthoni piszkos

ügyleteidre gondolván, feledted,

hogy a császár-kert útja sárral iszkos.

Jőjj, nézd, a Montaguok s a Capulettek

s Mondaldi s Filippeschi, búval ottan

- te gondtalan! - s gyanúval tellve retteg!

Jőjj, nézd, kegyetlen, hogy nyög elnyomottan

a hű nemesség: légy bajukra balzsam!

lásd, Santafiorban milyen állapot van.

Jőjj, nézz Rómádra, hogy sir, csupa jajban,

özvegyen, árván; s ezt zokogja folyvást:

"Cézárom, miért nem vezetsz a bajban?"

Jőjj, nézd e népet, hogy szereti egymást!

s ha már részvétre nem költ szörnyü kórunk,

jőjj legalább, hogy tennen szégyened lásd!

Ó, nagy Istenség, ha nem bűn, hogy szólunk,

aki szenvedtél a kereszten értünk,

elfordítottad szemedet mirólunk?

Avagy, mély terved, melyet mi nem értünk,

teszi hogy a sok rosszból magasabb jó

készül nekünk, milyet nem is reméltünk?

Itália minden várossa apró

zsarnokkal tellve, s új Marcellussá lesz,

ha pártot gyüjthet, minden apró rabló.

Örülj, Firenzém, terád nem áll ez,

hála népednek, mely épígy beszélvén

nyugodtan hallhat; csak diszedre vál ez!

Soknak van az igazság szíve mélyén,

de mindig későn pattan el az íjrul:

csak a te néped hordja szája szélén.

Tehertől félve sok lemond a díjrul:

de a te néped: "Vállalom!" - kiáltja,

és hívás nélkül vállal, erejin tul.

Örülj, mert van okod, mert Béke áldja

és Bőség áldja földed és Okosság;

valót mondok, s az eredmény beváltja.

Kik az antik föld törvényeit hozták,

Athén s Lacedaemon: csak keskeny útat

törtek kultúra felé, boldog ország;

hozzád képest, ki folyton annyi újat

szősz, hogy amiket októberbe szőttél,

november közepéig elavulnak.

Csak már amennyi emlékem előtt él,

kormányt, szint, törvényt, pénzt hányszor cseréltél

s polgáraidban is kicserélődtél!

Gyujtsd meg emléked, s lásd magad' e mécsnél:

beteg asszony vagy, aki nem lel enyhet,

kit tollas ágyán ébren ér az éjfél,

s csak vánkosát forgatja - s nem pihenhet!


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!