Purgatórium: Ötödik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Halál az iszapban

Elhagyva már ez árnyakat, követtem

vezérem nyomát, és tovább haladtam,

midőn egy, ujjal, rám mutat mögöttem

s szól: "Nézzétek, aki alább megy ottan,

baloldalán nincs fénye a sugárnak,

s élőnek látszik minden mozdulatban!"

S láttam akkor, hogy engemet csudálnak,

láttam, szavára visszanézve, mondom,

csak engem, engem, hogy' vet testem árnyat.

"Mért csügg szemed egyetlen árva ponton?

miért lassítod lépted?" - szólt Vezérem. -

"Csacsogjanak! Mi gondod és mi gondom?

Kövess, s ne bánd, akárki mit beszéljen!

Állj, mint a torony, mely meg se remeg s lásd:

ormával így vesz diadalt a szélen.

Mert akiben minden gondolat egymást

kergeti, célját egy sem érheti,

mert egy a másikat gyengíti folyvást."

"Jövök már?" - mi mást mondhaték neki?

s amely méltóvá tesz a Kegyelemre,

érzém, hogy arcom az a szín lepi.

Eközben új csapat tün íme szembe

kissé előttünk, a lejtőn levágva

s a Misererét versről-versre zengve;

mely észrevevén azt, hogy nem bocsátja

testem a fényt át, dalát abbahagyja,

s hosszú "Ó"-k hangját kiáltja.

És követségben, tőlük elszakadva

ketten: "Valljátok meg nekünk, mifélék

vagytok?" - kérdezték, elibénk szaladva.

És Mesterem: "Menjetek és beszéljék

el ajkaitok annak, aki küldött,

hogy valódi hús ennek teste s él még.

S ha, mint hiszem; az ő láttára gyűltök

torpant csoportba: olyan ő, kit, eljő

a nap, hogy megfizet, ha megbecsültök!"

Derűs éjjel az eget fénylövellő

megízzott gőz gyorsabban nem hasítja,

sem alkonyatkor augusztusi felhő,

mint ezek tértek csapatukba vissza,

aztán felénk rohantak a csapattal,

mint lovashad fut, fékét meglazítva.

"Egész raj jő feléd, tolongva, nagy raj

és kérni jönnek téged" - szólt a Mester -

"te menve hallgasd, föl ne hagyj utaddal!"

"Ó, lélek, aki üdvöd ama testtel

keresed itten, amelyben születtél!

léptet csitítni egy kissé ne restellj!

Nézd meg" - kiálták - "kiről hírt vihetnél,

nincs-e közöttünk régi ismerősöd?

Ó, mért nem állsz meg? Ennyit megtehetnél!

Minket erőszakos vég megelőzött;

utolsó óránkig bünökben éltünk;

akkor lelkünkben az Úr fénye győzött

s megbánva, s másnak megbocsátva, tértünk

sirunkba, megbékélt velünk az Isten,

ki most, Őt látni, ösztökéli léptünk."

S én: "Bárhogy nézlek, nincsen egy sem itten,

akit ismernék; - de ha, nemes árnyak,

kitellhetőt kértek, hogy teljesítsem,

mondsza, s ígérem a Békesugárnak

nevében, amely világról világra

vonz, hogy vezéremet követve járjak!"

"Mindnyájan bízunk!" - kezdte, közbevágva

az egyik - "jóságodban, eskü nélkül:

csak szándékodat a Sors át ne vágja.

Én hát, ki első szólok követségül,

kérlek, ha eljutsz, hol Romagna s Károly

földje közötti földek ege kékül:

ne feledkezz meg irgalmas imáról

mondatni értem Fanóban; lemossa

bününk az ima, s tisztává sikárol.

Fanói voltam; de sebek pirossa

Antenor földjén festett; s ott folyott el

a nedv, melynek e lélek volt lakossa,

hol leginkább vártam, hogy vár nyugodt hely;

az Estéi tétette, kit irántam

jogosnál túlzóbb gyűlölet fogott el.

Ó, ha Mirába szaladt volna lábam,

mikor Oriacóban utolértek,

ma is még élnék, lélekzet honában.

De láp közt futva iszap és temérdek

zsombék keverte combom; míg eredni

láttam eremből tavait a vérnek."

S szólt most egy másik: "Ó, ha fölmehetni

unszoló vágyad teljesedni fog:

enyémet is segítsed teljesedni!

Feltrói voltam, Buonconte vagyok,

s itt járok csüggedt fővel, mert felednek

a földiek, s Johannám elhagyott...

És én: "Milyen sors folytán eshetett meg,

Campaldinótól mi dobhatta távol

tested, hogy nyoma sincs ma sírhelyednek?"

"Ó", - szólt ő - "Casentino oldalán foly

az Archiano, kis patak, eredvén

Ermo fölött Appenin hegyfalából.

Hol Arnóba foly, a nevét levetvén,

gyalog futottam addig - vérem átszúrt

torkom sebéből az utat belepvén.

Ott szemem elhalt, szavam beleájult

Mária szent nevébe - ott elestem -

és húsom maga maradt és elárvult.

Valót mondok: s te mondd tovább a testben

élőknek: angyal jött értem; s az ördög

szólt: "Mért viszed el, amire én lestem?

Jó! halhatatlan részét te öröklöd,

egyetlen könnye elragadta tőlem:

de testével én bánok el!" - süvöltött. -

Tudod, hogy gyűlnek össze a felhőben

a nedves gőzök, s újra lecsapódnak,

megalva fönn a hideg levegőben.

Nos hát: a Rosszakarat kapcsolódhat

ésszel - s természet-adta erejével

szelet és párát vad játékra nógat.

A völgyre vak köd ült és sűrű éjjel

Pratomagnótól föl a hosszu bércig

s az eget összeállott gőz tömé el,

hogy a megtelt lég vízcseppekké vérzik:

zuhog a zápor; s mit a föld be nem vesz,

kis patakokba gyűl, dagad, kövérszik,

és nem nyugszik, míg nagy folyót ki nem tesz,

és úgy ömlik az igazi folyóba,

hogy semmi gátja, semmi partja nem lesz.

Igy kapta testem, vérbe fagylalódva,

bősz Archiano; - és feloldva nyomban

mellem keresztjét, vitt a gyors Arnóba

(mert végkinomban karom összefontam);

és megforgatott parton és fenéken,

s elszőtt a zsákmányolt homokhalomban."

"Ha újra túl jársz, otthoni vidéken,

a hosszu útból megpihenni térve", -

harmadik árny most így kezd szólni nékem -

"gondolj reám, én Pia voltam élve;

Siéna szült engem, Maremma ölt meg;

tudja az, aki, feleségül kérve,

gyöngyös gyürűvel övének jelölt meg."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!