|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Halál az iszapban Elhagyva már ez árnyakat, követtem vezérem nyomát, és tovább haladtam, midőn egy, ujjal, rám mutat mögöttem s szól: "Nézzétek, aki alább megy ottan, baloldalán nincs fénye a sugárnak, s élőnek látszik minden mozdulatban!" S láttam akkor, hogy engemet csudálnak, láttam, szavára visszanézve, mondom, csak engem, engem, hogy' vet testem árnyat. "Mért csügg szemed egyetlen árva ponton? miért lassítod lépted?" - szólt Vezérem. - "Csacsogjanak! Mi gondod és mi gondom? Kövess, s ne bánd, akárki mit beszéljen! Állj, mint a torony, mely meg se remeg s lásd: ormával így vesz diadalt a szélen. Mert akiben minden gondolat egymást kergeti, célját egy sem érheti, mert egy a másikat gyengíti folyvást." "Jövök már?" - mi mást mondhaték neki? s amely méltóvá tesz a Kegyelemre, érzém, hogy arcom az a szín lepi. Eközben új csapat tün íme szembe kissé előttünk, a lejtőn levágva s a Misererét versről-versre zengve; mely észrevevén azt, hogy nem bocsátja testem a fényt át, dalát abbahagyja, s hosszú "Ó"-k hangját kiáltja. És követségben, tőlük elszakadva ketten: "Valljátok meg nekünk, mifélék vagytok?" - kérdezték, elibénk szaladva. És Mesterem: "Menjetek és beszéljék el ajkaitok annak, aki küldött, hogy valódi hús ennek teste s él még. S ha, mint hiszem; az ő láttára gyűltök torpant csoportba: olyan ő, kit, eljő a nap, hogy megfizet, ha megbecsültök!" Derűs éjjel az eget fénylövellő megízzott gőz gyorsabban nem hasítja, sem alkonyatkor augusztusi felhő, mint ezek tértek csapatukba vissza, aztán felénk rohantak a csapattal, mint lovashad fut, fékét meglazítva. "Egész raj jő feléd, tolongva, nagy raj és kérni jönnek téged" - szólt a Mester - "te menve hallgasd, föl ne hagyj utaddal!" "Ó, lélek, aki üdvöd ama testtel keresed itten, amelyben születtél! léptet csitítni egy kissé ne restellj! Nézd meg" - kiálták - "kiről hírt vihetnél, nincs-e közöttünk régi ismerősöd? Ó, mért nem állsz meg? Ennyit megtehetnél! Minket erőszakos vég megelőzött; utolsó óránkig bünökben éltünk; akkor lelkünkben az Úr fénye győzött s megbánva, s másnak megbocsátva, tértünk sirunkba, megbékélt velünk az Isten, ki most, Őt látni, ösztökéli léptünk." S én: "Bárhogy nézlek, nincsen egy sem itten, akit ismernék; - de ha, nemes árnyak, kitellhetőt kértek, hogy teljesítsem, mondsza, s ígérem a Békesugárnak nevében, amely világról világra vonz, hogy vezéremet követve járjak!" "Mindnyájan bízunk!" - kezdte, közbevágva az egyik - "jóságodban, eskü nélkül: csak szándékodat a Sors át ne vágja. Én hát, ki első szólok követségül, kérlek, ha eljutsz, hol Romagna s Károly földje közötti földek ege kékül: ne feledkezz meg irgalmas imáról mondatni értem Fanóban; lemossa bününk az ima, s tisztává sikárol. Fanói voltam; de sebek pirossa Antenor földjén festett; s ott folyott el a nedv, melynek e lélek volt lakossa, hol leginkább vártam, hogy vár nyugodt hely; az Estéi tétette, kit irántam jogosnál túlzóbb gyűlölet fogott el. Ó, ha Mirába szaladt volna lábam, mikor Oriacóban utolértek, ma is még élnék, lélekzet honában. De láp közt futva iszap és temérdek zsombék keverte combom; míg eredni láttam eremből tavait a vérnek." S szólt most egy másik: "Ó, ha fölmehetni unszoló vágyad teljesedni fog: enyémet is segítsed teljesedni! Feltrói voltam, Buonconte vagyok, s itt járok csüggedt fővel, mert felednek a földiek, s Johannám elhagyott... És én: "Milyen sors folytán eshetett meg, Campaldinótól mi dobhatta távol tested, hogy nyoma sincs ma sírhelyednek?" "Ó", - szólt ő - "Casentino oldalán foly az Archiano, kis patak, eredvén Ermo fölött Appenin hegyfalából. Hol Arnóba foly, a nevét levetvén, gyalog futottam addig - vérem átszúrt torkom sebéből az utat belepvén. Ott szemem elhalt, szavam beleájult Mária szent nevébe - ott elestem - és húsom maga maradt és elárvult. Valót mondok: s te mondd tovább a testben élőknek: angyal jött értem; s az ördög szólt: "Mért viszed el, amire én lestem? Jó! halhatatlan részét te öröklöd, egyetlen könnye elragadta tőlem: de testével én bánok el!" - süvöltött. - Tudod, hogy gyűlnek össze a felhőben a nedves gőzök, s újra lecsapódnak, megalva fönn a hideg levegőben. Nos hát: a Rosszakarat kapcsolódhat ésszel - s természet-adta erejével szelet és párát vad játékra nógat. A völgyre vak köd ült és sűrű éjjel Pratomagnótól föl a hosszu bércig s az eget összeállott gőz tömé el, hogy a megtelt lég vízcseppekké vérzik: zuhog a zápor; s mit a föld be nem vesz, kis patakokba gyűl, dagad, kövérszik, és nem nyugszik, míg nagy folyót ki nem tesz, és úgy ömlik az igazi folyóba, hogy semmi gátja, semmi partja nem lesz. Igy kapta testem, vérbe fagylalódva, bősz Archiano; - és feloldva nyomban mellem keresztjét, vitt a gyors Arnóba (mert végkinomban karom összefontam); és megforgatott parton és fenéken, s elszőtt a zsákmányolt homokhalomban." "Ha újra túl jársz, otthoni vidéken, a hosszu útból megpihenni térve", - harmadik árny most így kezd szólni nékem - "gondolj reám, én Pia voltam élve; Siéna szült engem, Maremma ölt meg; tudja az, aki, feleségül kérve, gyöngyös gyürűvel övének jelölt meg."
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|