Purgatórium: Első ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Az óceán szigete

Immáron jobb vizek fölé evezni

emel vitorlát elmém kis hajója,

s szörnyü Tengert maga mögé veszti;

második Ország kerül íme szóra,

ahol kitisztul az emberi szellem

s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója.

De itt a holt Poézis élni keljen,

ó, szent Muzsák, mert tietek vagyok,

és Kalliope valahára merjen

kisérni hangján, melytől sápadott

egykor a kilenc Pierída bűne,

hogy nem reméltek bűnbocsánatot.

A napkeleti zaffir enyhe színe,

amely a tiszta lég arcán elömlött

egész az ég első köréig: íme

e szín most szemeimnek új öröm lett,

hogy a halálos ködtől elbucsúztak,

amelytől szembe-szívbe bú gyülemlett.

A szép planéta, mely szeretni biztat,

mosolyba vonta Keletet s homályba

a Halakat, melyek mögötte úsztak.

Én jobbfelé, e másik sarki tájra

figyeltem: itt négy csillag fénye játszott:

nem látta más még, mint Ádám s párja.

Sugáruknak az ég örülni látszott.

Ó, milyen özvegy Északunk vidéke,

mert ehhez mérhetőt sohase látsz ott!

De látásuktól visszaválva végre

szemem az észak-sarknak forditottam,

honnan letünt a Szekér égi képe,

s im egy magányos agg állt közel ottan,

akit ránézve már tisztelni kelle:

apát fiúnak nem kellene jobban.

Hosszú szakálla félig őszbe telle,

mint haja is már s hullt, két ágra bomló:

lehullt kettős sorát nyugtatta melle.

És arcát ama négy szent lángból omló

sugárok úgy feldísziték sugárral,

hogy szembenézve naphoz lőn hasonló.

"Kik vagytok itt, kik szemben a vak árral

futtok az örök tömlöcöt kerülvén?"

szólt, rázva haját a komoly szakállal.

"Ki volt lámpátok és ki volt az Ösvény,

s vezére a mély éjben lábatoknak,

amelytől oly sötét az örök örvény?

Hát a Pokol Törvényi úgy inognak?

vagy változott a Végzés fönn a Mennyben,

hogy barlangomhoz juttok, kárhozottak?"

Vezérem akkor kézenfogva engem

kézzel és szóval, s jellel inte, porba

hajtani térdet, arccal egyetemben.

És: "Nem magamtól jöttem!" - válaszolta -

"Egy égi hölgy szállt kérni, hogy ne hagyjam

egyedül ezt utján, a mély pokolba.

S mert akaratod az, hogy bőven adjam

elédbe, mint volt, esetünknek estét,

nem lehet az enyém, hogy megtagadjam.

Hát halljad: ez nem látta még az Estét,

de oly közel volt ahhoz balgaságban,

hogy perce volt csak, elkerülni vesztét.

Azért hogy őt e vészektől kivágjam

küldtek, amint már értésedre adtam;

és nem volt más út, mint amelyre hágtam.

A bűnök népét néki megmutattam

s most megmutatom még e másik népet,

mely itt tisztúl és kormányod alatt van.

Hogy' hoztam eddig, hosszu lenne néked

végig beszélni: föntről jött erőm,

hogy vezessem hallani s látni téged.

Nézd el hát, hogy idejött vakmerőn:

Szabadságért jött, s édes a Szabadság:

tudhatja, kinek holta Értte lőn:

tudhatod, kinek nem drága mulatság

volt egykor Uticában Értte veszned,

hol ruhád dicsőülni várja napját.

Az örök Törvényt nem sérthette ez meg,

mert társam él még, s Minos nem köt engem,

mert onnan jöttem, hol szüz árnya reszket,

ó, nagy szív, Marciádnak, s sírva leng lenn,

s bús szeme most is kér, hogy tartsd tiédnek;

az ő szerelméért hallgass meg engem

s hét országodon hagyj átmenni, kérlek:

viszek tőled köszöntést néki, ha

nem átallod, hogy rólad ott beszéljek."

"Ó, drága volt szememnek Marcia,

míg földön éltem, s amit ő" - felelte -

"tőlem kivánt, meg kelle kapnia:

de most a rossz folyón túl leng a lelke

és Törvény áll, mióta itten élek,

hogy többé rám nem hathat a keserve.

De hogyha szent Hölgy küldött, égi lélek,

mint mondod: ennyi szót nem kéne tenned,

elég már, hogy amit kérsz, Értte kéred.

Menj hát, s övezd a derekát fel ennek

sima kákával, arcát mosd le szépen,

de úgy, hogy meg ne hagyj rajt semmi szennyet:

mert legparányibb ködfolttal szemében

nem illenék, hogy bár a legkisebbnek

Éden szolgái közt elébe lépjen.

Köröskörül, hol e kicsiny szigetnek

az ár veri alját, a lágy iszapban,

nád, káka, sás nőtt buja zöld keretnek.

Egyéb növény nem is terem meg abban,

se fás, se lombos: mert a habtörésnek

nem állja erejét, mely sohse csappan.

S vissza se jőjj már erre, hogy ne késs meg:

most kel a nap, az megmutatja rögtön

szelídebb útját az emelkedésnek."

Szólt, azzal eltünt: és én talpra szöktem,

szótlan huzódtam közelebb azonban

vezéremhez, s szememmel rajta csüggtem.

És ő így kezdte: "Fiam, jőjj nyomomban:

forduljunk vissza, mivel ott az aljjal

egy szint felé hajlik a lanka nyomban."

A szürkületen győzött már a hajnal:

futott az; és én sejthetném a tenger

vizét remegni messze, halk morajjal.

Mentünk a sík magányon, mint oly ember,

kit tévesztett útjára visszacsal vak

reménye - s csügged, míg csak rája nem lel.

S midőn elértünk oda, hol a harmat

harcol a nappal, s oszlik bár, de lassan,

oly részen, melyet árnyékok takarnak:

láttam, hogy bölcs Vezérem óvatossan

két kézzel a friss fűbe mártogat;

s én, hogy szándékát, sejtve, támogassam,

felé nyujtottam könnyes arcomat:

és harmatos ujja föltárta mélyen

rejlő szinét a pokolszín alatt.

S mentünk aztán a puszta partszegélyen,

amely hajózni sohse lát iránta

hajóst, ki megérné, hogy visszatérjen.

Ott megövedzett, mint amaz kivánta.

Csodák csodája! - hogy a sást kitépte,

ujra kihajtott a szerény palánta

és helybe, nyomba, felnőtt rögtön épre.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!