Pokol: Harmincegyedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Az óriás kezében

Igy a nyelv, amely rajtam sebet ejtett,

befestve szégyen biborával arcom,

újra balzsamot adni nem felejtett:

mint, mondják, Achilles dsidája harcon

sebet osztott, de második ütéssel,

enyhíteni tudott a fájó karcon.

Igy fordítottunk hátat megvetéssel

a ronda völgynek, és mentünk a parton

nem zavarva egymást beszélgetéssel.

Nem volt itt éj, se nap, csak örök alkony.

Szemem keveset láthatott előre,

de egy kürtszót hallottam szörnyü hangon,

hogy a mennydörgés rekedt lenne tőle:

s szememet arra vonta ez a kürtjel,

ahonnan gondolám, hogy hangja jőne.

Mikor a frank gyászos harcban terült el,

s Nagy Károly elveszíté szent hadát,

Róland sem búgott ilyen szörnyü kürttel.

S még nem soká néztem az éjszakát,

hát mintha arra sok nagy tornyot látnék,

s kérdém: "Milyen város van odaát?"

"Mivelhogy szemed e homályon át még

nem ér oly messzeségig" - szólt a Mester -

"amit látsz, csak káprázat, csalfa játék.

S meglátd, ha ott léssz majd, hogy földi testtel

járók szeme messziről mint csalódik:

azért kilépni egy kicsit ne restelj!"

Aztán keze kezembe kapcsolódik,

s szó: "Hogy a hamis kép után ne lássad

különösnek, feltárom a valódit.

Nem tornyok azok, hanem óriáshad:

körben állnak a kútban, s köldökig nyúl

testük ki, mélyéből a kútnyilásnak."

Mintha a köd halkan oszolva ritkul,

a szem csak lassan tudja megítélni

páráin által, hogy mi rejtezik túl:

úgy én, átfúrva ezt a vastag éji

leget, s a parthoz közeledve jobban,

csalódni szünvén, kezdtem íme félni.

Mivel mint Montereggion csúcs ahogy van

nagy tornyok koszorújával körözve:

úgy tornyosodtak a nagy Kútból ottan,

féltesttel körben kinyúlva fölötte

az iszonyú Gigászok, kiket égből

Juppiter most is fenyeget dörögve.

S egynek már arcát láttam a sötétből,

s vállát és mellét, s hasa nagy darabját,

s a karját, mely lecsüggve kétfelé dől.

A természet jól teszi, hogy manapság

ily ekzekútort Marsnak már nem alkot,

s ily állatnak ki hagyta veszni magvát.

Mert aki megfontolja jól a dolgot,

megérti, hogy bálnát ily szörnyü hadnál,

s elefántot alkotni jobbnak tartott:

mert hol az erő s a rosszakarat már

megvan, s hozzájő még az ész s okosság,

az ellen aztán hasztalan víhatnál!

Olyannak láttam arca szélét s hosszát,

(s ahhoz arányban van a többi tagja),

mint Róma óriás fenyőtobozzát.

S igy a kútpart fölött, mely lenn takarta

kötényként testét, annyi még kirémlik,

hogy egy a másikát vállára tartva,

három friz legény sem érne fejéig,

mert harminc araszt lehetett számlálni

övtől a köpenykapcsolás helyéig.

"Ráfel mái ámech izábi álmi" -

vad szájjal, melyhez lágyabb hangu ének

nem illett, ekképp kezdett kiabálni.

S Vezérem így szólt hozzá: "Balga lélek,

maradj csak a kürtödnél: abba fujjad,

ha elfog haragod, vagy szenvedélyed.

Keresd nyakadnál, s megtalálja ujjad

a nagy hangszert, mely abroncsozza melled

ó, zavart szellem! s melyen lóg, a szíjat!"

"Magát árulja el, csak jól figyeljed" -

szólt hozzám most - "Nimród! az ő hibája,

hogy a föld nem maradt meg egy nyelv mellett!

Hagyjuk el őt, ne beszéljünk hiába!

mert néki minden nyelv oly érthetetlen,

mint másnak az övé: csak jár a szája!

Tovább indult, és én mögötte mentem

balra fordulva: és egy nyíllövésre

másik nagyobb s vadabb gigászra leltem.

Én nem tudom, ki képes ily kötésre,

de meg volt kötve, bal karja előre,

jobb karja meg a hát felőli részre,

egy lánccal, amely nyakától lejőve

testén kigyózott és azon a részen,

amely látszott, öt gyűrű tellt belőle.

"Ez volt a gőgös, aki oly merészen

Juppiter ellen erejét próbálta:

ez bűne", - szólt Vezérem, intve, nézzem.

"A neve Ephialtes. Ő csinálta

a lázadást, s isteneket ijesztett

karjával, mely most is le van kötve hátra."

És akkor én ilyen kérdésbe kezdek:

"Hallottam szertelen Briareusról:

kérlek, ha lehet, hadd láthassam ezt meg."

Mire ő: "Majd meglátod Anteust" - szól -

"ki közel van, beszél, és láncolatlan,

s a kútfenékre tesz e parti csucsról.

Kit látni kívánsz sokkal távolabb van

és meg van kötve, és ehhez hasonlit

csakhogy vadabb még ennél arculatban."

Földrengés, melytől minden összeomlik,

nem ráz meg tornyot úgy, mint e szavaktól

Ephialtes fejtől meginga combig.

Mindjárt meghalok, azt gondoltam akkor:

és ha nem látom, hogy meg van kötözve,

meghaltam volna már a gondolattól.

"De mi tovább mentünk, elérve közbe

Anteust, aki úgy állt a gödörben,

hogy fej nélkül öt singre nyúlt ki törzse.

"Ó, te, kinek keze a véres völgyben,

hol Scipiónak neve tündökölt,

s Hannibál hada futott összetörten,

ezer oroszlánt prédakép megölt;

s ki ha ott lettél volna, hol fivérid

küzdöttek, van ki hiszi, hogy a Föld

fiai a nagy győzelmet megérik:

ne vess meg, tégy le minket Kocitushoz,

hol szörnyü víze befagyott a mélyig.

Ne küldj Tiphoüshoz, se Titiushoz!

hajolj le; mert társam meg tudja tenni,

amit kérhet egy pokolbéli bús rossz.

Ne fintorogj: mert híred tudja vinni,

mert él még, és még hosszu élet várja,

ha Ég idő előtt nem fogja híni."

Igy szól Vezérem; s az kezét kitárja,

s megfogja őt e kézzel, melyet egykor

oly dühhel kulcsolt Herkules nyakára.

S magát a nagy kézben érezve ekkor

költőm átfont, kettőnkből kötve nem-tág

gombolyagot: "Fogózz nyakamba meg jól!"

Mint amilyennek látni Garisendát,

hajlása alatt állva, ha fölötte

egy felhő, hajlásával szembe ment át:

olyannak látszott Anteus a ködbe

hajolva mélyen, és annyira szörnyen,

hogy jobb szerettem volna futni szökve.

De lágyan tett le a fenékre, könnyen,

hol Lucifer és Judás bűne kárhoz,

s aztán a fejét fölemelve fennen,

fölnyúlott újra, mint hajón az árbóc.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!