Pokol: Harmincadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A nagyhasú Ádám mester

Hajdan, mikor nagy volt Junó haragja

Semele miatt a thébai népre,

amint nekik nem egyszer megmutatta,

oly őrültség szállt Athamas szivébe,

hogy mikor neje tünt szemébe, hozván

két kisfiát karján atyjuk elébe

kiáltott: "Itt van a nőstényoroszlán

a kölykeivel! Ide azt a hurkot!"

És ádáz tiz körmét kinyujtva osztán

velük egyikre, Learchusra sujtott,

és megforgatta, s egy sziklára vágta.

Másikkal anyja a tengerbe ugrott.

S mikor a sorsnak sárba hágta lába

Trója dölyfét, mely hajdan oly kevély volt,

s király és ország halt meg egy csatába,

Hekuba, már fogoly, szomoru, félholt,

miután látta Polyxena vesztét,

s a tenger partján egy iszonyu vérfolt

közepén Polydorus fia testét:

ugatott, mint az eb ugat dühében,

mert fájdalmai az eszét kikezdték.

De sem thébai, sem trójai népben,

sohasem volt oly iszonyú bolond,

veszett állat sem, nemhogy ember épen,

mint itt két sápadt árny, ki a porond

rögein rohant meztelen harapva,

mint disznó, hogyha ólából kiront.

S egyik Capocchiót harapta nyakba,

s a földön végig úgy vonszolta fekve,

hogy minden kis rög a hasát vakarta.

S az arezzói, tőle megremegve

szólt hozzám: "E bolond itt Schicchi Gianni,

és társait kinozni űzni kedve."

"Ha nem kivánod, hogy rád épen annyi

dühvel a másik rontson, tárd ki, kérlek,

hogy az ki? míg tovább nem fog rohanni."

Kértem; és ő felelt: "E régi lélek

a bűnös Mirrha, aki úgy szerette

atyját, ahogy atyát szeretni vétek.

És vágyát aztán úgy elégitette,

hogy másnak vette formáját magára,

mint társa, ki ott fut, magára vette,

hogy szert tegyen a ménes csillagára,

a meghalt Buoso Donati alakját,

hogy testamentumát ő megcsinálja."

S míg távol őrült útjukat szaladták

bolondjaim, figyelmem szerte foszlott

a többin, kik e völgyet sírva lakják.

S láttam egyet, mint egy tágöblü kobzot

nagy hassal; csakhogy nyaka a koboznak,

az ember lába volt, s két ágra oszlott.

A vízikor, mely formából kihozhat

minden tagot, rossz nedvet belehajtva,

hogy a fej nem felel meg már a hasnak,

a száját állandóan nyitva tartja,

mint hektikásét, kinek szomjuságtól

felvonva egyik, állán másik ajka.

"Ó, ti, kiket kín se sújt, bűn se vádol,

s mégis itt vagytok, nem tudom, miért,

nézzetek rám is, ha semmise gátol,

Ádám mesterre, s lássátok, mi ért!

Amit akartam, ittam élve kedvre,

s jaj, mint sóvárog most egy csöpp vizért!

A sok jó víz, mely zöld dombról siet le

Casentinóból Arnó folyamába,

s mindég oly hűs, és lágy marad a medre,

folyton előttem áll, és nem hiába!

mert képük sorvasztóbb, mint e betegség,

amely arcom husát már mind lerágta.

Az igazsággal büntető Ridegség

bünöm helyét festi lelkem elébe,

hogy emlékezve még több könnyem essék.

Mindég előttem áll Roména képe,

ahol Szent Jánost hamis pénzre vertem,

s azért hagytam ott fönn a testem égve!

De ha Guidót látnám e szörnyü helyben,

vagy Sándort, vagy az öccsüket, e kéjet

Branda-kutért nem adná szomju lelkem.

S tán itt is egy már, ha valót beszélnek

azok a lelkek, kik még járni tudnak; -

mit ér nekem, ki itt lekötve élek?

Ó, csak annyival megkönnyülni tudjak,

hogy száz év alatt egy hüvelyt haladnék,

milyen örömmel indulnék az útnak.

E völgyön értük végesvég kutatnék,

bár tizenegy mérföldnyi az egész kör,

és egy felet keresztben is kiad még.

Miattuk estem ide büntetésből,

ők csábítottak oly forintot verni,

melynek teljes három karatja rézből."

"Kik azok ketten" - kezdtem én figyelni -

"kik mint nedves kéz télen, párolognak:

ott látom őket melletted heverni?"

"Itt leltem már (s azóta nem mozogtak)" -

felelt - "mikor lebuktam e vödörbe,

s úgy vélem, itéletnapig se fognak.

Egyik Sinon, Trója hamis görögje,

másik József ellen tett csalfa vádat:

és lázuktól feküsznek gőzölögve."

S öklével egyik, talán bosszuságot

érezve, mert ily megvetőn nevezte,

feszesre puffadt nagy hasára vágott,

s az mint a dob szól, olyat szólva, rezge. -

Ádám mester se volt rest, arcba csapta

karjával úgy, hogy ő is megérezte.

És aztán szólt: "Bár testem többi tagja

oly nehéz, moccanni se bírna már-már:

karom szabad még, ilyen mozdulatra!"

Felelt: "Bezzeg, mikor máglyára szálltál,

nem volt ily fürge lábad; de az ujjad

tán még fürgébb volt, mikor pénzt csináltál."

S a potrohos: "Úgy látszik, megtanultad

az igazmondást; egykor Trója várnál

amit kérdeztek, bezzeg elhazudtad!"

"Ha én hazudtam, és te pénzt csináltál,

nekem csak egy a bűnöm" - szólt - "de néked

több van bármely más ily pokolmadárnál."

"Hát a ló és az eskü mitse vétett?" -

így kezdte tovább a nagyhasú szidni -

"szégyen már, hogy ismer mindenki téged."

"S téged a szomj mar, amely felrepíti

nyelved" - szólt a görög - "meg a rohadt víz,

mely hasadat szemedbe kerekíti."

S felelt a pénzcsináló: "Ne sokat nyiss

ajkat a megszokott komiszkodásra,

mert ha szomjam nagy és vizem rohadt is,

benned meg fejfájás ég, s tompa láza;

s Narcissus tükrét megnyalatni véled

nem volna szükség hosszú biztatásra."

És míg én hallgatám, hogy mit beszélnek,

"Vigyázz!" - így szólott hozzám a vezér -

"mert kicsibe mul, hogy meg nem itéllek."

Amint érzem, hogy haragban beszél,

olyan szégyennel kezdtem őt kisérni,

hogy emlékétől is elönt a vér.

Mint aki rossz álmát igaznak véli,

és álomnak kivánja, s ami úgy van,

minthogyha úgy nem volna, csak reméli:

olyanná lettem, magamat az útban

menteni vágyva, s már a hallgatással

mentettem is: de ezt magam se tudtam.

"Nagyobb hibát kisebb pironkodással

is mostak már le" - vigasztalt Vezérem -

"azért hát hagyj föl minden bánkodással.

De gondold meg, kivel vagy? Ime vélem!

S ha olyan helyre jutsz, hol durva szóval

durva nép pöröl: lábad messze térjen,

mert ezt hallani vágyni: aljas óhaj!"

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!