Isteni színjáték - Pokol: Huszonkilencedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Pokol: Huszonkilencedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A rühösök

A sok sebnek, a sebhedt sokaságnak

láttán szemeim úgy megrészegedtek,

hogy csak pihenni és csak sírni vágytak.

De költőm szólt: "Mi baja a szemednek?

hogy oly merően mélyed a bugyorba

láttára e bús, nyomorék seregnek?

Nem tetted ezt ennyire más pokolba.

Tudd meg: e völgy huszonkét hosszu mérföld -

minden lakóját vágynád látni sorba?

S lábunk alatt mutatja már a félkört

a hold, - és időnk szűken van kimérve:

sok látnivalót rejt még ez a mély föld."

"Ha tudnád" - szóltam, elnézést remélve -

"az okát, hogy mért néztem úgy, megállva,

tán megengednéd enyhébben ítélve."

De ő már indult, s én nyomába járva,

mikor vezérem készült már felelni,

még hozzátettem: "Hol a szirten állva,

a sziklavölgybe úgy láttál figyelni,

alkalmasint egy rokonom siratja

a bűnt, mely itt gyümölcsét fájva termi."

És mesterem szólt: "Ne búsulj miatta!

Gondolatod ne csüggjön egyre jajján:

maradjon ő, nézz már te más alakra,

mert láttam őt imént a hídnak alján

reád mutatni, fenyegetve ujja,

s Geri del Bellót megnevezni hallám.

De te arra figyeltél, aki úra

volt Altaforte várnak hajdanában,

és rá se néztél, és így ment el újra."

"Ó, mester, nem akadt a nagy családban,

ki erőszakos tettét megboszúlja,

azok közt, kiknek, bús gyalázatában

osztozni illik: ez talán a búja,

ezért hagyott el szótlan megvetéssel,

s ez még nagyobb részvétre hangol újra."

Odáig értünk ily beszélgetéssel,

ahol az új völgy látszik már a hidrul,

de fenékig nem látsz, csak ködbe nézel.

És Rondabugyrod összes bugyrain túl

értünk utolsó klastromudvarához,

ahol a kínos szerzet körbeindul,

hol ezerféle jaj nyila csatároz

mérgezett részvét éles vashegyével,

s az ujj magától nyúl a fül lyukához.

Amily nyögés volna, ha nyári hévvel

Sardinia, Maremma s Chiana völgye

minden kórháza minden betegével

bezsúfolódna egyetlen gödörbe:

olyan volt itt, s mintha rohadt tagokból

szállna, az orrot olyan bűz gyötörte.

Akkor a híddá nyúló sziklafokról

leszálltunk az utolsó partra, balra,

s gyenge szemem csak onnan láthatott jól

a hamisítók hadára, az aljra,

kiket itt iktat a nagy Úr cseléde,

a csalhatatlan Igazság hatalma.

Nem hiszem, hogy látott Aegina népe

ennyi nyavalyát, mikor oly utálat,

oly rémes sok dögpára szállt a légbe,

hogy a kis féregig le minden állat,

a szörnyű pestis által érte vesztét;

s aztán új néppé hangyák raja válott,

mint régi költők bizton feljegyezték:

ahány raj lélek e vak völgyi kutat

kerülte, lankatag vonszolva testét.

És egymás testén kúsztak át e rútak

hason és háton; s némelyik közöttük

négykézláb mászta a keserves útat.

Lépésben mentünk szótlan fölöttük,

s a népet, mely lenn földre betegedve

lábán sem állt már, szemünkkel követtük.

S mint tégely tégelyt, tűzön melegedve,

ült kettő köztük egymást támogatva,

tetőtől talpig kosszal pettyegetve.

S nem láttam még, hogy oly gyorsan vakarna

lovat lovászfiú, kit vár az úra,

vagy ki már álmos, aludni akarna:

mint ezek testén ahogyan vadúla

körmük marása, fokozódva dühhel,

a viszketésre mely nem csillapúla.

És úgy birkóztak körmeik a rühhel,

mintha szakács késsel kaparna pontyot,

vagy más halat, min legnagyobb a pikkely.

"Ó, te ki bőröd így vakarva bontod,

s feszítő fogót csinálsz ujjaidból" -

költőm egyikhez ily szavakat mondott -

"felelj, akad-e latin ember itt, hol

ti nyögtök? Felelj, ha örök időkig

sohsem kívánsz kikopni karmaidból."

"Én s ez, ki itt rohadva fészkelődik,

latinok vagyunk ketten" - mondta sírva. -

"De te ki vagy, ki itt ezzel törődik?"

"Ez itt" - felelt - "ki még nem szállt a sírba,

kisérem körről-körre, megmutatni

neki e sok kínt, melynek nincsen írja."

Akkor megszüntek egymást támogatni,

s reszketve felém vánszorogtak ők is,

és mind, aki a szót el tudta kapni.

De közelebb jött hozzám Vezetőm is

s szólt: "Kérdezd, amit vágysz kitudni tőle!"

és én elkezdtem, látva, hogyan őriz:

"Ha nem kívánod, hogy tetteid őre,

emléked", - szóltam - "a földről kivesszen,

hanem hogy éljen ott még sok időre:

ki vagy, kifia? valld meg ezt szivessen!

Büntetésednek undok, csunya volta

a vallomástól vissza ne ijesszen."

"Arezzóban születtem" - válaszolta -

"Siénai Albert máglyára külde,

de más vitt tűzbe, és más vitt pokolba.

Tréfáltam egyszer vele, hogy röpülve

fel tudnék szállni levegőbe szárnnyal.

Kiváncsi volt, s esze csöppet se fürge;

látni kivánt ezzel a tudománnyal,

s mert Daedalus nem voltam, lassú tűzben

égettetett meg a gyámapja által.

De jaj, csaló alchimiát is űztem,

s Minos, a csalhatatlan, im mivé tett!

utolsó bugyorban rohadni bűzben!"

S költőmhöz én: "Láttál oly balga népet,

s nevetségesset, mint Siéna népe?

A francia még nyomába se léphet."

S a másik poklos szavamat megértve,

ekkép felelt: "Kivéve persze Striccát,

ki költekezni olyan szépen érte,

és Niccolót, ki messze keletig járt,

csakhogy átültethesse honni kertbe,

a szegfüszeg füszernek drága titkát,

s a finom bandát, melyben játszva verte

el Caccia szőllejét, s nagy erdeit,

és Abbagliatóo élcét szórta szerte.

De ha kérded, ki jár kezedre itt

Siéna ellen, megfelel tenéked

arcom, csak élesítsed szemeid,

s Capocchiót meglátod, hogy mivé lett.

Alchimiával érceket koholtam

emlékezhetsz, ha jól sejtem kiléted,

a természetnek mily hű majma voltam."


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!