Pokol: Huszonkettedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Pokoli bohózat

Láttam már lovastábor mozdulását,

s amint a várakat rohamra víjják,

hadak pompáját s visszavonulását;

láttam mint dúlják földedet guerillák,

Arezzo, láttam portyázóikat

amint tornáznak s egymást bajra híjják;

miközben csengő csengett, kürt riadt,

dobok dobogtak és a várak ormán

ahány nép, annyiféle jel gyulladt.

De sohsem indult még trombitaformán

sem lovas, sem gyalog ily furcsa jellel,

sem gálya, melynek csillagfény a kormány.

Mentünk a tíz vad ördögsihederrel

gonosz egy társaság! de már ez így van,

templomban szenttel, csárdában korhellyel.

Csak a szurkot néztem, mely forra hígan,

hogy lássam a nagy teknőnek mivoltát

s a népet, amely égett benne vígan.

Mint vízből görbe hátukat kitolják

a delfinek, amit jelnek tekint

a hajós, partra vinni a vitorlát;

úgy olykor itt enyhíteni a kint

egyik-másik bűnös kidugta hátát

és mint a villám, lebukott megint.

És mint pocséta szélén hogyha látád,

hogy tartja künn orrát sok csúf varangya

elrejtve puffadt hasát és a lábát,

úgy álltak itt sürűbben, mint a hangya,

de mihelyt arra jött Szemigszakáll,

már visszacsúsztak a tüzes folyamba.

Ekkor - most is elfog a borzadály -

láttam, hogy egyik béka még kikelve

marad a vízből, másik visszaszáll.

És Körmös - ő volt épen ott közelbe -

szurkos hajnál megragadta durván

és mint a vidrát, vízből kiemelte.

A nevüket már tudtam, megtanulván

szavukból, amint hítta egyik ördög

a másikat, ujjal feléje szurván.

"Úgy, úgy Vörös, vágd a hátába körmöd,

vágd a hátába! nyúzd, ha nyúzhatod!"

a kárhozott nép kárörvendve fölnyög.

És én: "Ó, mester, tudd meg, ha tudod,

ki légyen e szerencsétlen, ki itten

ellenséges kezek közé jutott?"

És hozzá lépett a vezér, helyettem

kérdé, hová való? s az válaszolta:

"Navarrai királyságban születtem.

Anyám tevé, hogy lettem úri szolga;

apám nagy korhely volt és oly pazarló,

hogy ráment földje s minden földi dolga.

Tibáld királyt szolgáltam én, de gyarló

csalással csak magamnak raktam félre -

s itt főlök mióta elvitt a sarló."

Ekkor Harapós, kinek olyanféle

agyar volt mint a vadkannak a száján,

hogyan döf az, megkóstoltatta véle.

Rossz farkasok közé került a bárány,

de Szemigszakáll gyorsan átkarolta,

s szólt: "Félre, amíg én ölelem, várj rám!"

S vezéremhez fordult a szőrös orca,

s szólt: "Kérdezd, amit még kitudni vágyol,

míg pajtásom szavát belé nem fojtja."

S a mester szólt: "Mond hát, a szurkos ágyból

ismersz-e több itáliai embert?"

S felelt: "Hol imént kijöttem a lágyból,

egy épen ott a szomszédságba hemperg -

bár én is... jaj a villák és a körmök!

Jobb volna úszni már a szuroktengert!

Most Főző: "Sokra megy már, sokra!" dörmög,

s úgy fogja meg, izmot lyukasztva, karját

a villával, hogy az sikoltva fölnyög.

Sárkány meg s többen a lábát akarják

megcsípni allul, ámde kapitányuk

mérges szemekkel int, hogy ne zavarják.

Amint egy percre csönd maradt utánuk,

vezérem újabb feleletre hítta

a bűnöst, ki még friss sebére bámult:

"Ki az, ki mellől, hol szurok boríta,

amint mondod, vesztedre jöttél partra?

És ő felelt: "Az volt fráter Gomita

Gallurából, ki már biztosra tartva

urának ellenségeit kezében,

egy követ fútt velük s urát megcsalta.

Pénzt vett tőlük és futni hagyta »szépen«,

mint ő nevezte; s más dologban is

gonosz volt szívben, májban és vesében.

Vele van Michel Zanche úr, hamis

ura Logodorónak; nyelve vásik

Sardiniáért a pokolban is.

Jaj, nézd, hogy fogat vicsorít a másik,

többet mondanék még, de tőle félek,

hogy körmével varos testemre mászik."

Csakugyan Lóláb, egyik gonosz lélek

csapásra célzott; de az ördögprépost

szólt: "Félre, rossz madár, hol én beszélek!" -

"Ha vágytok látni vagy hallani még most

toszkánit vagy lombardot" - kezdte halkan

a rémült bűnös újra - "híhatnék most.

Csak körmötök ne csüggjön egyre rajtam,

hogy ne lennék tőle folyvást ijedten;

s én e helyen csücsülve mozdulatlan

ki egy vagyok, hetet hivok helyettem,

csak egyet füttyentek, miként hivóra

szoktunk egymásnak jelet adni ketten."

Felüti orrát Mérges úr e szóra

s szól, fejét rázva: "Halld, minő gonoszság,

hogy akar visszaszökni lám a tóba!"

S a bünös, minden szava új ravaszság,

felelt: "Gonosz volnék, ha füttyeim

bajtársaimat körmötökbe hoznák."

S felugrik. Erre megdühödve im

felpattan Szárnyas: "Futhatsz, elszalajtunk,

Szárnyas nem fog kergetni lábain,

de a szurok fölött repülve hajtunk,

pajzsod a part lesz; elhagyjuk a dombot,

meglássuk: egymagad győzhetsz-e rajtunk."

Most új komédiát látsz, új bolondot,

jó olvasóm: im Mérges már a jelzett

irányba fordult, melyet társa mondott.

A navarrai használván a percet,

megvetett lábbal kitépve magát a

prépost kezéből, egérutat szerzett.

Ebben mindegyik hibásnak találta

magát, de főleg Szárnyas: ő azért

utána szökkent s "Megvagy!" így kiálta.

Hiába, mert az már a tóhoz ért

(túltett a félsz a szárnyon); s üldözője

felütve mellét, légbe visszatért.

Így a kacsa, ha ölyvöt lát, előle

a vízbe bukkan; s bosszusan a fáradt

ölyv visszaszáll megint a levegőbe.

Rugós nem bánta, hogy így odébb állott

a rab; még örült, a játékot unva

hogy veszekvésre új okot találhat.

És mihelyt a csaló a tóba kumva

lebújt, karmával a társára mászik

s birokra száll a parton, szemlehúnyva.

De éleskörmű sólyom ám a másik,

megfogja, hogy leesnek mindaketten

az izzó tóba, mely mögöttük ásít.

Ott szétbékülve a forró degetben

kapaszkodnának partra, de hiába,

mert szárnyuk szurkos lett, emelhetetlen.

Szemigszakáll s a többi most bajába

átröpített a túlsó partra négyet

horgot vetni a fetrengők hajába.

Mindannyi gyorsan a posztjára széledt

s halászni kezdett a lépenragadtak

összesült, felpattogzott teste végett.

S elhagytuk őket, míg ekép mulattak.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!