Pokol: Huszonegyedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A Rondakörmök

Igy hídról-hídra, egyebet beszélve,

amivel Komédiám nem törődik,

mentünk; és megálltunk a csúcshoz érve,

látni a jaj okát, mely fölverődik

e Rondabugyrodbéli új bugyornak

csodás homályából a híd-erődig.

Mint szívós kátrány és szurok ha forrnak

télen a velencei arzenálban,

amivel rossz hajókat orvosolnak,

ha nincs hajózni jó idő s a gyárban

egyik új deszkát ácsol, régi bordát

foldoz a másik, mely már járt az árban,

egyik a gálya farát, másik orrát

kalapácsolja, evezőt faragja,

kötelet fonja, varrja a vitorlát:

úgy itt nem tűz, hanem az ég haragja

nagy sűrü szurkot forralt lenn örökre,

melynek a partot bevoná salakja.

Láttam; s nem láttam rajt' mást, csak körökbe

fölvetett bugyborékát a fövésnek,

mely felfuvódott, majd elült pöfögve.

És míg szemeim mereven lenéztek:

"Tekints, tekints föl!" - mesterem kiált

s kezei hozzá közelebb idéztek.

Hátrafordultam, s mint kinek megárt

látni, amitől inkább kéne futni,

minden ereje az inába szállt,

s nézéstől nehéz neki futni tudni,

úgy láttam én is, mögöttünk szaladva

egy éjszin ördögöt a hídra jutni.

Ah, milyen vad volt az egész alakja!

a szárnya tárva, s könnyü, gyors a lába,

ah, mint remegtem minden mozdulatra!

Egy bűnös volt ültetve a nyakába,

hegyes, magas vállára és az ördög

megfogni jól, bemarkolt lábinába.

S hidunkra érve: "Nesztek, Rondakörmök,

egy tanácsúra Zita városának,

visszamegyek még, dugjátok le" - dörmög -

"Az kitűnő hely! nagyszerűen állnak:

csal ott mindenki - Bonturót kivéve!

pénzért a nem-ből is igen-t csinálnak."

S lecsapta - s hátrafordult, visszatérve

a szirten; nem volt soha még szelindek

olyan gyors, tolvajok nyomába érve.

Amaz lefult s görbülve fölkeringett,

de az ördöghad a hídon futóban:

"Itt nincsen Szentkép!" - csúfolódva intett -

"Itt más a fürdés, mint a Serchióban!

Azért ha nem kivánod horgainkat,

maradj csak mélyen a szurokfolyóban!"

S száznál több villát mind feléje ingat

az ördöghad s kiált: "A fejed üsd be!

Kinek itt nem muszáj, ki nem kacsingat!"

Szakácsok parancsára a nagy üstbe

a kukták, hogy fenékről föl ne szálljon,

villával ép így nyomkodták a húst be.

S a mester: "Nehogy egyik rád találjon,

guggolj le valamelyik sziklalábnál

és paizsoddá az a szikla váljon.

S bár engem tőlük sértve, szidva látnál,

ne félj, mert ismerem már én e csürhét,

mert értem én máskor is ily csatát már."

És lábai a hídfőt megkerülték;

s amint a partra ért a hatodikra,

hej, ottan volt ám bátorságra szükség!

Mint dühhel törnek a kutyák uszítva

a szegényre, ki meg-megállva koldul,

úgy tört itt egy gonosz csoport a szikla

hídja ki mesteremre zordul,

de ő kiált: "Ne nyuljon egy se hozzám!"

(mert a sok villa mind feléje fordul)

"Várj még te, Kampós, nyugton táborozván

hallgasson egy meg, jöjjön egy előre

s nem bánom, tépjetek, ha tetszik, osztán."

"Rondafark menjen!" - zúgtak nyakra-főre

és mind megállott s egy előrelépett

és ment duzzogva: "Mi hasznod belőle?"

"Hiszed te, Rondafark, hogy e vidéket

elértem volna" - szólt most bölcs vezérem -

"s minden fegyvertől lettem volna védett

úgy, hogy ég kegye s jó sors ne kisérjen?

Hagyjatok! mert az égben úgy akarják,

hogy átvezessek valakit az éjen."

Igy szólván gőgjének letörte szarvát,

úgy hogy a villa lába elé hulla.

"Senki rá" - úgymond - "ne emelje karját!"

S vezérem: "Ó, te, lapulva, bujva

a híd kövei közé kuporodtál" -

szólt hozzám - "bujj ki, mert biztos vagy ujra."

És én kijöttem, látva mily nyugodt már.

De a démonok felénk kapkodának:

féltem, nem állnak majd adott szavoknál.

Mint láttam rég várából Capronának

az ellenség közt hitre kivonulva

félni csapatját néhány katonának:

úgy féltem én, vezéremhez simulva

és szememmel szemükről el se váltam,

mert láttam, rajtuk semmi rossz se mulna.

Villát a lábhoz! - "Akarod, hogy hátban

megcsapjam?" - így az egyik sugva dörmög;

és mind felelnek: "Csak csapj neki bátran!"

De megfordulva rögtön az az ördög,

aki beszélt költőmmel, közremordult

és: "Nyughass, Tépász, nyughass!" - rájadörgött.

És aztán hozzánk ígyen szólva fordult:

"Tovább itt nincs út, mert a szikla törve

s e hatodik ív középen kicsorbult.

S ha beljebb vágytok, menjetek e görbe

ároknak partján, s leltek majd egy másik

hidat, mely átvisz az alábbi körbe.

E perchez épen öt óra hibázik

és pont ezerkétszázhatvanhat éve

s egy napja lesz, hogy e híd törten ásít.

Küldök pár fickót, kik szemügyre véve

a szurkot, őrködnek, hogy fel ne bukjon

senki - s nem lesztek bántásnak kitéve."

"Hejh Szárnyas! Hejh Rugós! Előre - nyugton!

s te Mérges!" - kezdett rendelkezni gonddal -

"s Szemigszakáll lesz káplártok az úton!

S Harapós avval a fogféle csonttal

s te Főző! és te Körmös! és te Sárkány!

És Lóláb még, Vörössel, a bolonddal.

Vigyétek e rossz lép körül a párkány

fölött őket a másik hídtetőre,

mely minden völgynek végigfekszik árkán."

"Jaj, inkább menjünk egyedül előre,

mester, ha birunk! Kalauznak ördög?

Magam részéről nem kérek belöle.

Oly szemes szoktál lenni: nézd, könyörgök,

a foga mindenkinek ránk fehérül

s fenyeget kínnak a gonosz szemöldök."

Szóltam; és ő felelte: "Sohse rémülj;

csak hadd mutassák fehérét foguknak:

annak szól ez, ki a szurok ölén ül." -

S a belső gáton elindulnak utnak;

előbb kiöltik káplárukra félöl

nyelvüket, hogy ők valamiről tudnak.

S az trombitát csinál az alfeléből.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!