Pokol: Huszadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A jósok

Új büntetésről kell most énekelnem

a tárgyat adnom huszadik dalomnak

a poklot festő első énekemben.

Készen álltam csucsán a hídoromnak

lenézni már egész a nyílt fenékig,

mely könnyében fürdött a fájdalomnak.

S láttam a kerek völgyön jönni végig

néma népet, mely sírva járdogála,

mint litániák ütemét ha lépik.

S hogy arcuknál szemem lejebbre szálla

hát im, csavarva mindannyi csodásan,

hol melle kezdődik s végződik álla,

mellétől arca elfordult viszásan,

és hátrafelé kellett menni útján

(elvéve tőle, hogy előre lásson).

Talán a nyaknak bénulása útján

volt már, aki így elferdült egészen,

de én nem láttam és hinni se tudnám.

Ha Isten adja és javadra lészen,

olvasó, leckém, gondold el magadban,

hogy száraz szemmel lehetett-e néznem,

mikor így láttam elfordulva nyakban

önnön képünket, és az alfelének

hasadékán folyt le a könny patakban!

Haj, bizony sírtam, a korlát kövének

dőlvén; amit utam vezére meghall

s szól: "Újra úgy téssz, mint más, balga lények?

Itt akkor él a jóság, hogyha meghal;

jajgatni az ellen, mit Isten intéz,

lehet-e nagyobb bűn és bűnösebb jaj?

Emeld fejed, emeld és kedv szerint nézz;

nézd azt, kit föld nyelt a thébai tábor

láttára, mely hökkenve zugta: "Mit téssz,

Amfiaráusz? eltünsz a csatából?"

El is tünt, meg sem állt, e mélybe bukva

Minoszig, kitől nincs mentség ha vádol.

Nézd, hátából mellet csinált hazudva.

Mert nagyon is akart nézni előre,

most hátranéz s hátrafelé visz útja.

És nézd amott Tiréziászt, ki nőre

cserélte egykor férfiú-mivoltát;

és minden hímség elveszett belőle;

s aztán sokáig kellett lesni, hol lát

párzó kígyót, hogy bottal messe által,

hogy újra visszanyerje férfitollát.

Hasa mögött Aruns követi háttal,

ki Luni hegyén, hol Carrara népe

irt erdőt - házuk lenn a hegyre hátall -,

lakni a fehér márványok ürébe

húzódott, honnan csillagot figyelvén,

vagy tengert, semmi gát nem állt elébe.

S ama hölgy, ki haját elönti mellén,

mely hátul van s nem látható tenéked,

minden szőrös részt egyfelén viselvén,

Mantó, ki átkutatva száz vidéket

ott állt meg végül, ahol én születtem,

azért hallgasd meg e rövid beszédet.

Amikor atyja meghalt vénhedetten,

Bacchus városa szolgaságba esvén,

e nő sokáig bolygott számüzötten.

Fönn, szép Itália fölött, a mesgyén,

Alpok alján, mik Némethont kerítik

Tirol fölött, határt köréje metszvén,

nyúl Benacus tó. Száz érből merítik

vizüket Appenin folyói Garda

s Val Camonica közt, melyek telítik.

Van egy pont ott középen; arra tartva

Trientből, Bresciából, Veronából

mindhárom püspök, áldást vetne rajta.

Peschiera, szép erősség, sziklatábor

ül, szemben Bresciának s Bergamónak,

ahol leglankább a tó partja távol.

És itt kiárad medréből a tónak,

nem fér meg a víz Benacus ölében,

a zöld mezőkre száll s beáll folyónak.

S amint e víz folyását kezdi épen,

Benacus helyett neve Mincio lesz

Governolig, hol megszáll Pó vizében.

Nem messze fut még, mikor újra tó lesz,

mert elterül egy lápmezőn mocsárrá

s nyáron olykor lázával vészthozó lesz.

Amint a zord szűz e vidéket járná,

lát a láp közt mezitlen szigetecskét,

mely mintha árván művelőjét várná.

Itt, hol emberi szemek nem keresték,

szolgáival megállt, űzni bübáját

itt élt és meghalván itt hagyta testét.

S a nép, mely szórtan őrzé erre nyáját,

ide gyűlt később, mert e hely erős volt

a láptól, mely mindenhol fedte táját.

Igy lett egy város őse ez az ős holt;

s Mantuának hívták róla, ki régen

kiszemelvén, megkezdte a jövő sort.

És már gyarapodott a népe szépen,

amikor az együgyü Casalodit

megcsalta Pinamonte e vidéken.

Azért mondom, a hírek szava lódít,

ha máskép mondja, hogy eredt e város:

hamis hír el ne fedje a valódit!"

S feleltem: "Mester, szavad úgy sugároz,

hogy bizonyában hitem sohse csorbul:

más hír aludt szén lesz nekem és homályos.

De mondd, e hosszu létánia-sorbul

látsz-e még említésre érdemesset?

mert lelkem arra mindig visszafordul."

S felelt: "Az, kinek hosszura eresztett

szakálla barnaszín hátára fut,

mikor Göröghon férfitól üres lett.

(alig maradtak bölcsőben fiuk),

időt tüzött ki a kötélvágásra

Aulisban, hogy most a hajó kijut.

Eurypilus volt és Calchas a társa.

Te, ki nagy versem könyv nélkül tudod,

tudod, hogy szedtem én is őt rovásra.

A másik, ki úgy lesoványkodott,

a Skót Mihály, ki mágus-tudományra

csaló játékkal nagy fokig jutott.

És nézd: Bonatti Guido jő utána.

S Asdente, aki, hogy a kaptafánál

meg nem maradt, most már hiába bánja.

S hány bús nő, ki tűjénél, guzsalyánál

meg nem maradt, s a tündérséget üzte

bábukkal és füvekkel, holdsugárnál.

De jőjj, érinti már az ég ezüstje,

a látkört s Sevilla alatt a tengert

a holdban ülő Káin és a tüske.

A holdvilág már tegnap éjre megtelt:

emlékezhetsz, az erdőben bizonnyal

nem ártott, hogy előtted fénye felkelt."

Igy szólt és beljebb indulánk azonnal.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!