Pokol: Hatodik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Tivornyák hősei

Feléledvén eszméletem, amellyet

a részvét ájulásig megigézett

a két rokonnak szenvedése mellett,

új szenvedők és újabb szenvedések

tolonganak körém, bármerre járok,

bármerre fordulok, bármerre nézek.

Immár a hűs, harmadik körben állok,

hol súlyos, átkos zápor zúg örökre,

egyformán ejtvén örökös szabályok.

Vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le

a sötét légen át és sohse fárad

s mindent rohaszt, ahol leér a rögre.

Cerberusz, egy kegyetlen, cifra állat

ugat három fejével kutyamódra

a népre, amely nyakig vízben áll ott.

Szeme vörös, sötét szakálla ronda,

két körmös kéz nőtt rengeteg hasából,

karmolja a lelkeket, falja, bontja.

S ebekként őket nyögeti a zápor,

s testüknek ernyőt testükből csinálnak,

forogva folyton - a nyomoru tábor!

Mikor Cerberusz, a nagy féregállat

meglátott, száját tátva vicsorogva:

nem volt tagom, melyen szilárdan álljak.

De tárt arasszal mesterem marokba

fogta a földet és teli ökölbül

beleveté a három éh torokba.

Mint az eb, mely éhen ugatva hördül,

elnyugszik, ha a koncra ráereszték,

mert minden harca a falásba törpül:

olyannak e csúf hármas orca tetszék,

Cerberusz ördögé, ki úgy bezugja

a lelkeket, hogy vágyuk a süketség.

Mentünk a nagy árny alatt, mely lerugja

a súlyos záport, s lábunk gyakran hágott

egy-egy embernek látszó ürre: lyukra.

Földön hevertek sorban, mint a zsákok,

csak egy volt, aki hirtelen felugrott,

amint előtte elhaladni látott:

"Ó, te, ki végigjárod ezt a poklot,

előbb kezdtél, mint én végeztem, élni:

megismered-e, lábad kibe botlott?"

"Talán változtál" - kezdtem én beszélni -

"megváltoztat a szenvedés, ha hosszabb.

Sohsem látottnak tudnálak itélni.

De mondd, ki vagy, s mily végzet ostoroz s szab

e kínos helyre s ilyen lakolásra,

hogy ha van súlyosabb, nincs egy se rosszabb."

Felelt: "A napos létben honfitársa

voltam városod népének, mely telten

irigységgel, már kész a csordulásra.

Előttetek Ciacco nevet viseltem.

Falánkság káros bűne a nyakamba,

azért látsz itt záporban, záporverten.

És én, bús lélek, nem vagyok magamba,

mert mindezek hasonló kínnal állnak

hasonló bűnért." - S elnémult a hangja.

És én feleltem: "Ciacco, ez a bánat

úgy súlyosul rám, hogy könnyezni tép,

de mondd, ha tudod, milyen sorsra várhat

a meghasonlott városban a nép?

van-é benn igaz szív? és mondd okát majd,

mért hogy közénk e bomlás átka lép?"

Felelte: "Vív a két párt hosszu párbajt

s majd vérre megy s száműzve lesz az egyik,

melyet a vadpárt más vidékre áthajt.

De erről is a dicsőség levedlik:

három év - s a másik győz, erejével

annak, ki átallt szintvallani eddig.

S sokáig jár majd magasan fejével

s az ellenpárt súlyos iga alá jut

s örök sírásban és szégyenben évell.

Igaz van kettő s nem hajt senki rájuk;

irigység és fösvénység és kevélység:

minden sziveknek ez három szikrájuk."

Itt a panasznak szakította végét.

S én szóltam: "Hadd, hogy hallgatód lehessek

és add meg nékem néhány szó kegyét még.

Farinata, s Tegghiaio, oly nemessek

s Rusticucci Jakab, Arrigo, Mosca,

kik életükben mindig jót kerestek,

hol vannak? hogy lelem meg? és mi most a

részük (ezt tudni lelkem vágya sürget):

ég édessége vagy pokolnak mocska?"

S szólt: "Feketébb lelkek közé kerültek;

különböző bűn nyomta mélybe őket:

ha addig szállsz, meglátod merre tűrnek.

S ha viszontlátod majd az édes földet,

az élőknek ott hozz eszébe jobban.

Nem szólok többet, nem felelek többet."

Szólván, merev szeme rézsútra lobban,

néz egy kissé, aztán fejét leejti

s a többi vakhoz véle visszarokkan.

S vezérem szólt: "Ezt többé föl se kelti,

csak egykor majd az angyal trombitája,

mely a Zord Úr jöttét harsogva jelzi.

Mindnyáját akkor sírja visszavárja

felszedni újra húsát és alakját

s hallgatni az Örök Zugó szavára."

Igy jártuk lassan át vegyes salakját

az árnyaknak, a zápornak s a jégnek,

míg szellemünk jövendő útakat járt.

S én kérdém: "Mester, kínjai e népnek

a nagy itélet után nőni fognak,

vagy fogyni fognak, vagy csak ép igy égnek?"

Szólt: "Tudományod úra e titoknak,

mert megtanít, hogy kínja mint a kéje

több lesz a tökéletesebb dolognak.

Bár ez átkozott nép igaz tökélyre

sohsem jut, attól mindig messze tartott,

túl, mint innen, mégis mélyebb a mélye."

Igy jártuk végig körben ezt a partot,

beszélve többet, mint most szóba öltök

s a ponthoz értünk, hol lépcsőzve hajlott.

És itten várt ránk Plútusz, a nagy ördög.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!