|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" A Rózsa szirmai A szent szemlélő, gyönyörébe veszve, szabad Doktornak szerepét öltötte s égi beszédét ígyen szólva kezdte: "Amit Mária kent be és kötött be, a sebet az a szép nő, aki lába előtt ül itt, nyitotta és ütötte. Nézz most a trónok harmadik sorába: ott, amint látod, Rákhel ül alatta, ki Beatricét vette oldalára. Sára, Rebeka, és tovább haladva, Judit, s Dalnok ősanyja, ki bűnét a »Miserere Mei!«-vel siratta. S tovább, küszöbről-küszöbre a hű nép, lefelé, amint szirmonkint a Rózsán nevezni őket soha meg se szűnnék. S hetedik helytől még lejjebb huzódván, mint fölfelé is, zsidók női ülnek, és választékot húznak át a Rózsán. Mivelhogy amint jobbra-balra gyülnek Krisztusban való hit szerint a fények, velük vál ketté a lépcsőzött Ünnep. E részen, hol szirma a szent Növénynek már mind kinőtt, olyaknak látni lelkét, kik eljövendő Krisztusban hivének; másfelől, hol a félkörök betelltét üres helyek szegik még, akik állnak, szemük' már eljött Krisztusra emelték. S amint itt élő szent sövényt csinálnak Miasszonyunké s az alábbi székek, melytől a lelkek így két részre válnak: akként átellent a remeteséget s mártírhalált türt nagy János, ki aztán vágy Poklában két hosszu évig égett; s tovább, a többit jobbra-balra osztván, Ferenc, Benedek, nagyszentségü lelkek, s Ágoston ülnek rendre sorakozván. S az égi Végzés rendjét jól figyeld meg: a hitnek egyik és másik alakja egyenlőn fogja tölteni e Kertet. S a vonaltól, mely közepén szaladja végig e két fél padsort, senki még nem ült be a saját érdeméből abba, hanem másokéból valamiképen; mert ez mind oly lélek itt, aki meghalt, mielőtt igaz érdeméhez ért lenn. És ezt magadtól is észreveszed majd, mert gyermekarcuk és hangjuk mutatja, hogy látva meglásd, és hogy hallva meghalld. Hallgatsz, mert elönt a kétség iszapja; de én megoldom láncaid kötését, mellyel bilincsel elméd gondolatja. E Királyságban, akármerre nézz szét, helyet nem lelhet semminő esetleg, csak úgy, mint bánat, szomjuság vagy éhség. Itt mindent örök törvények vezetnek, és amit itt látsz, úgy vág minden egybe, mint gyűrü illik újjára kezednek. Nincs sine causa, hogy ez elsietve- idejött gyermeknép közt, mint a többi közt, lelhetsz felsőbb és alsóbb helyekre. A Király, aki ez Országra önti békéjét, és szerelmét annyi kéjjel, hogy vágy se merhet magasabbra szökni, minden lelket, teremtve, égi kénnyel osztott más és más helyre szent kegyében szentnek; s elég ezt bizonyítni ténnyel. És a Szentírás ezt példázza épen, idézve az ikrek históriáját, akik versengtek már az anyaméhben. Mint más-más színü fürtök karimáját, a legfőbb fénynek is, a Kegyelemnek, úgy kell, méltón, viselni glóriáját. Igy ha e lelkek más-más üdvbe mennek, nem az érdem itt a különböző, de született ereje a lelki szemnek. Elég volt a friss, hajdani időkbe' az ártatlanság s hite a szülőknek, hogy az uj lélek az Üdvbe vevődne. Majd hogy az idők jobban érlelődtek, circumcisiót kellett még kiállni: s az ártatlanság tollai kinőttek. De hogy eljött az Üdvnek kora: bármi ártatlanság sem tudhat már a Krisztus szent keresztsége nélkül oda szállni. Nézz most az arcra, mely amott a Krisztus arcához leghasonlóbb, edzve boldog szemed, hogy lásd, mint ragyog fia: Krisztus!" Az égi arcra fény harmata csorgott, mit e magasságokon átszökellni- teremtett lények könnyü szárnya hordott. Semmi, mit eddig tudtam megfigyelni mennyben, ily közel nem igérte Istent s nem inditott igy magamból kikelni. S az, aki egykor szállt elébe ittlent s szólt: Ave Maria, gratia plena! láttam, hogy szárnyat újra tágra nyit s leng. Elhallgatott az égi cantilena, és az Isten udvara visszazengett, egyetlen fény se maradt arra néma. "Óh, szent atyám, ha értem így lelengett, lábad, elhagyva, ahol ülsz külömben, édes helyedet fenn, hová a Rend tett: mondd, ki az Angyal, aki oly örömben néz Királynőnkre, s a szent sugaraktól szinte parázzsá ég a szerelemben?" Igy kértem pótlást tudásomhoz attól, ki Máriában mindörökre szépül; mint a hajnalnak csillaga a Naptól. És ő felelt: "Szépségbül s könnyüségbül többet kapott ő, mint valaha angyal; és szerelmünk, ezt látva, kielégül, mivel ő szállt hajdan a pálma-lombbal Máriához, mikor Isten Fiának tetszett magát terhelni földi csonttal. De most szemeddel kövessed a számat: s patriciussait vedd sorra vélem ennek a békés és igaz Hazának. Ki fenn ül a Boldogság telijében, kettő, mintegy gyökere e Virágnak, boldog, mert az Augusta közelében. Akit szemeid Tőle balra látnak, ősatyád, kinek bátor kóstolása oly keserű ízt adott a világnak. S most jobbra nézz, hogy lelked újra lássa az Egyház atyját, kire Krisztus égi rózsája titkos kulcsait ruházza; s az ki már élve látta, mennyi tépi súlyos esztendő majd az Úr aráját, akit szegek és lándzsa szerze néki, mellette ül; majd zsidók ős biráját látod a sorban: ő táplálta manna étkével hálátlan, könnyelmü nyáját. S Péterrel szemben látod, ott ül Anna: leányát nézve egyre oly örömben, hogy föl se pillant s ajkán nincs Hozsanna! S a Legnagyobb Család atyjával szemben ül Lúcia, ki Hölgyed' küldte hozzád, mert vakon jártál a veszedelemben. - De jő a perc már, mely ébredést hoz rád; azért megállok; mint a jó szabók, ha kevés a kelme, a szabást beosztják; s tűzzük inkább az Örökkévalóba szemünket, hogy szemed az ős szerelmi lángba ereje szerint behatódna. De nehogy mikor előreszökellni vél, akkor szálljon épen hátra szárnyad: imával kell még a Kegyet kinyerni, szent Kegyét a Kegyelmek Asszonyának; hallgass hát, és sziveddel, míg beszélek, légy követője szavaim nyomának!" És akkor kezdte ezt a szent beszédet:
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|