|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Tanítás az angyalokról Mikor Latóna égi fia, lánya, ez Kos-, az Mérleg-rakzu jegyeikben, egy horizont köt övnek derekára, attól a ponttól, mikor a zenitben függ egyensúlyuk, addig míg belőle hemiszférát cserélve, szertelibben: nem tovább állott szívem égi Nője néma mosollyal; és a Maradandó Pontra nézett, mely lelkemet legyőzte. Majd: "Nem is kérdem, mit vagy megtudandó, s szólok, mert tárva vágyad bármi tárgya ott, hova céloz minden ubi s quando. Nem hogy magát több gazdagsággal áldja; ez nem lehet; hanem hogy visszafénylő fénye a boldog »Subsisto!«-t kiáltsa, időkön kívül, és kívül a mérő földi értelmen, kedveként, eláradt új szerelmekben az Örökkönélő. S ne véljed hogy azelőtt tétlen állott; mert »előbb« s »utóbb« nem volt, mikor Isten lelke e vízek fölött szerteszállott. Forma és anyag, vegyesen s vegyitlen pihentek benne, teljes létre szállni, mint három nyíl a háromhúru ivben: És mint ha ámbra, ha üveg, ha bármi kristály visszfénylik, a sugártöréstől a teljes fényig nem tudsz rést találni: ugy az Úrnak egyszerre árad és tör teremtéséből a hármas eredmény szerte, menten rendjében bármi réstől. S rangot és rendet nyert minden teremtmény; s ezeket tette a világcsucsokra, bennük a tiszta cselekvést teremtvén. A csupasz erőt legmélyebbre dobta; míg a középen cselekvést s erőt megkötött sohsem oldandóra bogba. Jeromos szerint régesrég előbb lőnek az angyalok teremtve, számos százakkal egyéb teremtés előtt. De az én igazságom általános a Szentlélektől ihletett irókban: csak gondolj rá, s figyelmet jól irányozz! Az ésszel sem fér össze az valóban, hogy a mozgató, mozgás léte nélkül lehessen, mint a hajósok hajótlan. Igy holbul és mikorbul és mikéntbül e szerelmeket megismerve, három lángod elalszik és vágyad kibékül. Előbb mint húszig olvasnál, a járom alól egy csapat angyal bűnbe lengett, hogy földeteken bús zavart csináljon. Más rész maradt, és megnyitá e rendet, melyet látsz, oly kedvvel, hogy mindazóta máig egeket forgatva kerengett. Igy volt, mióta gőgben átkozódva fölkelt az, akit láttál lent a mélyben a világ minden súlyától zuzódva. Akiket itt látsz, mind kész minden érdem javát a Jóra hinteni, ki nékik hivatalt és erőt ily nagyra mért fenn; azért látásuk magas lánggal ég itt a maguk és a Kegyelem tüzével; s lelkük kemény, mit semmi bűn se szédit. S ne legyen benned arról semmi kétely, hogy érdem elfogadni a Kegyelmet, ki kész örömmel tárja rá szivét fel. Most már szabadon nézhet szét figyelmed e szent körön, más segítsége nélkül, ha szavam eddig eléggé figyelted. De mert a földön az angyali néprül azt tanitják, hogy lelkek ők, akikbe emlék, akarat és észrevevés gyül, tovább szólok, hogy legyen földeritve előtted a tan, melyet földi elmék befonnak többértelmü betűikbe. E lények, kiknek boldoggá figyelmét az Isten mindentlátó arca tette, soha azt onnan másra nem emelték. Igy látásuk egységét sohse szegte semmilyen új tárgy, s nem oszolva, nincsen szüksége kapcsoló emlékezetre. Ébren álmodik, más tant aki hint lenn, hiszi vagy nem; mert ha nem hiszi, s vallja, még nagyobb bűnnek s szégyennek tekintem. Azért jár egyszer erre, másszor arra bölcselmetek, mert a látszat szerelme és hiu dicsvágy ide-oda csalja. S mindehhez több még az Egek türelme, mint aki a Szentírást meggyalázza, mellőzve, vagy értelmét elterelve. Nem gondolják meg, mennyi vérrel ázva hullt földre magva; s mily becse van annak, ki magát hozzátartva megalázza. Mindenkinek saját eszméi vannak: azokra büszke, és azt prédikálják! s hallgatni kell az Evangéliomnak. Egyik azt mondja, hogy Krisztus halálát gyászolni, a Hold állt a Nap elébe, hogy ne engedje a Földre sugárát. A másik, hogy magától jött az égre e fogyatkozás; mert az ind, a hispán a zsidóval egyszerre hullt sötétbe. Flórencben annyi Lapi s Bindi nincs tán, ahány mesét szórnak évente szerte szószékeiről, a nyájat butitván, és a juhocskák csak leget legelve, széllel táplálva, térnek aklaikba; és vakságuk nem lesz mentségük erre. Nem mondta Krisztus, társait tanítva: »Menjetek, s locsogjatok a világba!« hanem kemény tant adott, mint a szikla, és ajkuk mind azt zengte, prédikálta; hitet gyujtani és harcolni harcát az Evangéljom volt a pajzs s a dárda. Ma csupa rossz élc, csupa balgatagság a pap beszéde; csak a nép röhögjön, duzzad a csuha, több se kell manapság! De olyan madár ver a csuklya-csücskön fészket, hogy, ha azt látná nyája, látná, hogy bűnbocsátást esdeni kihöz jön? És ettől oly vak szellem szállt világgá, nincs az a vad tan, bolond üdvigéret, mely próba nélkül hívét ne találná. Igy lesz az Antal disznaja kövérebb, s hiznak disznónál is disznóbb barátok, akiktől veretlen pénzt kap a lélek. De messze tértünk. Vesd most vissza lábod és szemed velem az egyenes utra, hogy a pályát kurtítsa gyorsaságod. Angyalok száma se mondva, se tudva; akkora az, hogy még álom se vélné, hogy rangról-rangra akkorára rugna. S ha Dániel szavait jól itélné eszed, látnád az ezer és ezerből, hogy határozott számokról beszél-é? Szétáradván az ős Sugár, amelyből jönnek, annyimód fogan ott a szépség, ahány a fény, amely Belőle feltör. Azért mivel az Erő működését követi az érzés, édes szerelmük bennük külömbözőkép éget és ég. Im látod az Erőt, melyen a Menny függ, mily gazdag és bő, tükrei sokában szétszórva fényét, sokszorozva bennük, mégis örök-egy maradva magában."
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|