Paradicsom: Huszonötödik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Vallatás a reményről

Ha lesz egykor, hogy mint szivem kivánná,

e Szent Dal, melynek ég s föld munkatársa

s amely több évre tett engem sovánnyá,

legyőzi a zordságot, mely kizárt a

drága karámból, hol bárányka voltam

s szunnyadtam a gaz farkasok dacára:

új gyapjam nő majd, mílyet sohse hordtam:

új hangot váltok, hogy otthon diszítsem

fejem' új lombbal, régi templomomban:

mert ott léptem a Hitbe, melyet Isten

számontart, s melyért Péter méltatott,

hogy homlokomra koszorút feszítsen. -

És ím felénk egy újabb fény hatott

a körből, honnan az, kit Krisztus első

világi helytartójaként hagyott.

És Hölgyem arca új vígságra kelt s ő

így szólt: "Nézd! nézd! a Zászlós, akiért

Compostellában ember annyi megy s jő!"

Mint galamb, ha párjához visszatért,

leszáll mellé, majd, szerelmét mutatni,

turbékolva keringi át a tért:

láttam az egyik Nagyvezért, fogadni

társát, a másik Nagyvezért, dicsérve

az Étket, melyet csak a Menny tud adni.

De aztán üdvözlésük véget érve,

csöndben coram me szálltak, és kigyúltak,

hogy arcomat le kellett sütni, félve.

Hölgyem ajkai szent mosolyra nyíltak.

"Óh, híres élet!" - így beszélt a Fénynek -

"ki Bazilikánk bőségét leírtad:

zengesd föl kérdéseit a Reménynek.

Hisz te példázod a Reményt a földön,

hol Jézus főleg hármatokra fénylett."

"Emeld fejed, s ne félj: ki ide följön

halandó földről, kell, hogy megtanúlja,

hogy sugarunktól szeme meg ne törjön."

Az új tüz így erősitett meg újra;

s szemeim felemeltem a Hegyekre,

melyeknek előbb meggörbíte súlya.

"Mert halál előtt nyerted a kegyet te,

nagy Császárunkat a titkos teremben

látni, kit övez grófjai seregje,

hogy az igaz Udvarral állva szemben

a Remény, melyből jó szeretet ébred,

benned és másban majd dúsan teremjen:

mondd meg: mi az? s mint virágoz be téged

lelkedben? és mondd: honnan kapta lelked? -

végzé a Második láng a beszédet.

S a szent Hölgy, kivel ily magasra keltek

szárnyaim, mert vezette: megelőzött

s felelt előbb, mint ajkaim feleltek:

"A harcos Egyház egy fia se győzött

több reménnyel, mint írva áll a Napban,

mely seregünkre annyi fényt tetőzött:

azért szállott rá a Kegy íly alakban:

Egyiptomból Jeruzsálembe jutni

még Földi szolgálatból oldozatlan.

A másik két pont, mit nem tőle-tudni

kérdeztél, csak hogy majd elmondja, benned

az erénynek milyen szerelme gyúlt ki:

maradjon rá, mert könnyen megfelelhet

dicsekvés nélkül arra; s Isten adjon

e feleletre néki bő kegyelmet!"

Mint jó tanuló, kész, hogy megragadjon

minden kérdést, jó benyomást teendő

és hogy tudása rejtve ne maradjon:

"Remény" - siettem szólni - "a jövendő

győzedelemnek szent várása; s szűli

ég kegye s érdem, hogyha elegendő.

S e fényt belém több csillag lángja szűri;

s legelőbb szűrték az égi Vezérnek

dalnoka által írott könyv betűi.

"Tebenned bíznak" - így zeng a Dicsének,

mit ő írt - "akik szent Nevedet tudják!" -

S tudják, akik az én hitemben élnek!

Aztán lelkembe harmatozta kútját

episztolád, eltöltve, hogy ma mások

felé én hajtom a szent csöppek útját."

Mig így beszéltem, villámlobbanások

módjára egy kis sűrü láng remegve

s hirtelen ama fényből fölsugárzott,

s ily szót lehelt: "A szerelem, mely egyre

ég bennem még ez erényért, mely éltem'

táborhagyásig s pálmámig követte:

készt szólnom hozzád, aki az erényben

tudsz gyönyörködni; s vágy hallani tőled,

hogy mit igérsz magadnak e Reményben?"

S feleltem: "Minden Istent-szeretőnek

a régi és uj Irás tűz ki célt,

s ez mutat rá, mit kell remélni főleg?

Ézsaiás dupla ruhát igért

a léleknek majd igaz otthonában:

s csak akkor van ott, ha az Égig ért.

Testvéred sem igérte mostohábban,

sőt még tisztábban, a fehér ruhárul

beszélve szintén amannak nyomában."

Erre, alighogy ajakam bezárul

"Sperent in Te" - így hallok gyúlni vig dalt,

s a többi hang mind záporozva ráhull.

S egy fény most úgy tul ragyogá a hiv kart,

hogy, ha a Rák oly fényes volna, télen

volna egy nap, amely egy hónapig tart.

S mint ahogy fölkel s táncba lép fehéren

egy vídám szűz, s nem hiuságra gondol,

csak hogy illendőn menyasszonyt kisérjen:

úgy a fölizzott láng e vígalomból,

láttam, hogy a Kettőhöz száll, s azoknak

tánca a szent örömben szinte tombol.

Ajkak dalra, lábak táncra mozogtak;

és Hölgyem rájuk némán állva nézett,

ahogy a menyasszonyok nézni szoktak.

"Ez az, ki édes keblén heverészett

pelikánunknak; s kit szent feladatra

Krisztus keresztről szólított s idézett", -

szólt Beatrice; de nem hagyta abba

nézni merőn a lángokat beszéde

után, miként előtte és alatta.

Napfogyatkozást látni a hegyélre.

aki kiáll és ajzza szemeit:

annyira néz, hogy elvakul beléje:

úgy érzém én is ott, hogy elvakit

a harmadik láng; s hallám: "Mért igyekszik

szemed azt látni, ami nincsen itt?

Testem a földben föld, s porladva fekszik

a többi testtel, míg számunk, ahányat

a nagy Végzésnek határozni tetszik.

Csak ketten kapták meg a két ruhának

kegyét a Szent Klastromban ezidáig;

így mondd, ha ottlenn erről hírt kivánnak".

E szóra láttam, hogy merőn megáll itt

a lángtánc és a három Fuvalatnak

vegyes dala egyszerre csöndbe mállik:

mint evezők, ha sebesen haladnak,

majd fáradságot vagy veszélyt kerülve

egy füttyentésre csöndesen maradnak.

Óh, mivé lettem, mikor elmerülve

Beatricére néztem, s mégse láttam,

pedig (körülöttem ezer fény derülve)

mellette voltam, s a boldog világban!

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!