Paradicsom: Huszonegyedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Az arany lépcső

Szemeim újból elmerülve csüggtek

már Hölgyem arcán, s a szemmel a lélek;

s tőlem minden más gondok messze szöktek:

s ő nem mosolygott; sőt így kezdte: "Félek,

ha mosolyogni kezdenék reád itt,

hamuvá lennél, miként Semelé lett:

mert szépségem, mely mindinkább világít,

amint a szent Palota lépcsejének

elérünk egyre magasabb fokáig

ha nem mérséklem záporát a fénynek,

úgy ragyogna, hogy erőd beleégne,

mint lomb, ha égi tűz legyintené meg.

Fölemelkedtünk a hetedik égbe,

mely az Oroszlán égőtalpu lába

alatt ma vegyes erőt küld a légbe.

Fordítsd elmédet szemeid nyomába

s tedd tükörévé őket ama képnek,

melyet e csillag tükre vett magába!"

Aki tudná, hogy szemem milyen étket

szívott, az ő boldog szemébe nézve,

mielőtt ez új gondra fordulék meg:

az tudná, mily édes volt követése

égi vezérem szavának, hogy arra

egyensúlyába visszatért a csésze.

A Kristályban, mely Föld körül haladva

forgását, nevet nyert az ős királyrúl,

ki alatt szunnyadt az ösztönök alja,

arany színben, melyen át lángsugár hull,

láttam egy Lépcsőt, és hogy oly magosra

nyúlik, ahol már a látás elájúl.

És láttam, hogy sok élő fény tapossa

fokait, hogy azt hittem, minden égi

láng odagyűlt, hogy sugarait ossza.

És mint a varjak serege, ha régi

szokása szerint hűvös szürkületben

csapkodva veri szárnya hidegét ki;

és egyik rész egyszerre messzeröppen;

a másik visszaszáll, ahonnan indul;

harmadik helyben kering nagy körökben:

úgy láttam, hogy, egyszerre kelve, mind új

csapatok válnak egyre széllyel itten

a nagy Lépcső bizonyos fokain túl;

s egy fény, ki hozzám legközelbre libben,

fölfénylik úgy, hogy azt mondtam magamban:

"Látom, hogy szerelem ég szemeidben!"

De az, kitől mikorban és hogyanban

várom az intést, némán áll; s így én sem

mondom fennhangon el, ami szavam van.

Mire a Hölgy, ki látta kétkedésem

a mindent látó Istennek szemében,

szólt: "Töltsd be forró vágyadat egészen!"

S én kezdtem: "Bennem oly csekély az érdem,

nem méltó válaszodra; mégis annak

kedvéért, aki mert engedte, kérdem:

mondd, boldog Élet, kinek rejtve vannak

vonásaid a magad örömében,

mi hozott mellé így csekély-magamnak?

És mondjad: miért hallgat itt az Éden

édes szimfóniája? Más körökben

oly áhitattal zeng, oly égi-szépen!"

"Hallásod, mint látásod, gyenge" - röppen

válasza hozzám - "s így nem zeng az ének,

mint Beatrice sem mosolyog itten.

S fokain az ég arany lépcsejének

hozzád szálltam, hogy téged ünnepeljen

hangom és pompás öltönyöm: e fények.

Nem, hogy nagyobb tán másénál szerelmem:

mert másban is van itt még több; vagy ennyi

szerelem, mint fényük mutatja jelben:

de mely a Világterv cselédje lenni

méltatott, az ős Szeretet kirendel,

mint látod, így szolgálatodra tenni."

"Látom, bölcs Lámpa" - szóltam - hogy e szent hely

udvarában a szerelem s szabadság

megegyezik az örök égi Renddel:

de azt előttem még ködök takarják,

társaid közűl így eljönni értem

miért szállt épen ez a hivatal rád?"

Még szavaimnak végéhez sem értem,

malomkerék módjára körbeforgott

s középső pontja centrum lett a fényben;

s szólt a bennűlő Szerelem, a Boldog:

"Az isteni fény énreám leszállott

áthatva ezt a forgólángu burkot;

s ereje látásommal egybeállott

s magam fölé emelt, hogy íme látom

a legfőbb Lényeget, amelyből áradt.

Innen ered vígságom, tisztaságom:

mert amennyire látásom kitisztul,

annyival tisztábbfényü lesz a lángom.

De kire a legtisztább égi dísz hull,

az Úr szemébe néző Szerafin se

felelne néked, bármily fényre is gyúl:

mert a felelet elméd-vágya kincse

oly rejtve űl az Úr végzése mélyén,

hogy nem lesz, hogy földi szem tekintse.

És a halandó földnek, visszatérvén

jelentsed ezt, hogy gőgjében ne törjön

ily cél felé, elérését remélvén.

Az ész itt fénylik: füstöl csak a földön;

gondold el immár, hogy is értené lenn,

amit az sem ért, ki az égbe följön?"

Igy tiltottak meg bölcs szavai nékem

minden merészebb kérdést erre nézve,

s azért csak nevét kérdezném szerényen.

"Két part között ül Itália bérce,

és oly magas, tájékán pátriádnak,

hogy a villámra föllebbnyúlva néz le;

s púpot csinál (ezt hívják Catriának),

mely a Remeteházat őrzi védve,

hogy csupán Istent imádni járnak."

Igy kezdett hozzám harmadik beszédre;

s folytatta: "Itt a világot feledve

úgy beleedztem a remeteségbe,

hogy, minden étkem az olajfa nedve,

s hőt-fagyot tűrve, elmélkedni unszolt

lelkemnek minden kívánsága-kedve.

E kolostorból még akkorta dús volt

az Ég termése; más már mostanában

s hamar kitűnik, milyen szomorú s holt.

Damjáni Péter voltam e tanyában;

és Bűnös Péter az Adria mellett

Miasszonyunknak híres otthonában.

Földi éltem már nagyobbrészt letellett,

hogy a Kalaphoz vont a pápa kénye,

mellyel borítva mind bünösebb fej lett.

Járt Képhás, és járt Választott Edénye

A Szentléleknek, mezitláb, soványon,

akármely csárda étkével beérve.

De mái pásztor nincs, hogy ne kivánjon

két szolgát - oly sulyos! -, ki támogatja,

s még uszályával egyet, aki bánjon.

Díszméneit palásttal borogatja,

úgy, hogy egy bőr takar két állatot...

Óh, türelem! hogy nem roskadsz alatta!"

E szókra láttam több új lángot ott,

a lépcsőkön leszállni és keringeni,

s minden forgásra jobban csillogott...

S megálltak ottan emezt körbelengni;

és újjongás szállt és nőtt oly erősre,

hogy földön példát nem tud arra senki,

s meg sem értettem, a hangtól legyőzve.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!