|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Pogányok a mennyországban Mikor az, ki fölgyújtja a világot, estére fél-egünket odahagyja s köröskörűl a nappal színe sápad, az ég, mely fényét eddig tőle kapta, ezer kis lánggal ég föl hirtelenbe (de azért csak egy, csak ő ragyog abba'). Ez az égi színjáték jut eszembe, mikor a Sas, e földi, hősi jelvény áldott csőrével benémúlt a csendbe; mivel mind ez az eleven ezer fény fölragyogott, emlékemből-esendő s ellengő énekeket énekelvén. Óh, édes vágy, ki köpenyűl a csengő nevetést öltöd: hogy' égtél, akikbe csupa szent eszmét sugallt a Teremtő! S mikor a szent gyémántok, kikkel üdve kövezve volt a hatodik Sugárnak, az angyali csengőket csendesítve elnémúltak: hallám mintegy vizárnak zúgását, melynek habjai, mutatva csúcsuk bőségét, kőről-kőr szállnak. És mint a hangnak színe és alakja a lant nyakán szülemlik vagy a flóta résein áradt szellővel kihatva: úgy hirtelen s váratlan fölcsapódva a Sas nyakán, mint hogyha nyílna rése, kelt e moraj, mint búgó, lassu nóta. "Így történt ama hangok születése s csőrén oly szóvá gyűltek össze lassan, minőt szivem várt, hogy magába vésse. "A rész, mely bennem lát, s a földi sasban a napot állja, most azt várja tőled," kezdte - "hogy merőn nézd vizsgálva hosszan. A tüzek közt, mik formámmá verődtek, azok, kikről fejem két szeme villog, rangjukra nézve legelőkelőbbek. Az, ki pupillám közepébe' csillog, volt, aki a Frigyládát helybe helyből vitte, a Szentlélek-sugallta dalnok. Dalának itt igaz értéke eldől: mert itt minden dal akként kapja díját, amint a szív az, honnan zengve feltör. Az ötből, kik övezve e pupillát szemöldököt csinálnak, ez, a csőrnél, szólt az özvegynek: »Fiadért ne sírj hát!« Most látja már e fénynél, e dicsőnél, ama homályhoz mérve, hogy mi drágán fizet, ki Krisztust meg nem ismerőn él. Ki a szemöldök ívhullámu hátán utána fellebb jő: az Úr, halálát halasztá, bűnbánó szivébe látván. Most látja már, hogy földi szív imáját meghallgatva, nem csorbul az Itélet, amikor lenn holnappá teszi má-ját. Utána jő, kiben rossz végre éledt Jó szándék: mert pápa kedvére vélem s a törvényekkel görögföldivé lett. Most látja már, hogy nincs, ki úgy itéljen, hogy a tettéből jött rossz néki ártson, bár a világnak romlására légyen. S ki szemívemre lehajló vonást von, Vilmos, kiért kell, hogy a föld, mely élve sírja Frigyest és Károlyt, fölkiáltson. Most látja már, mint ölel kebelére igazságos királyt az Ég, mikép itt ragyogva jelzi lángsugáru fénye. Ki hinné földön, hol oly sok a tévhit, hogy a trójai Ripheus e körben miként annak ötödik lángja fénylik? Most látja már, mit kétségtől gyötörten nem lát a föld: az Úr kegyelme titkát, bár ő se hat legmélyre a Tükörben." Mint aki légbe látja a pacsirtát szállni dalolva, s majd hallgatva, hogyha beteljesíti csöpp szivét a vígság: úgy láttam, amint hangját csítitotta ez a hű képe amaz égi Kéjnek, melynek kényére van minden, ahogy van. S bár csak az voltam szívem kételyének, mi az üveg a színnek, mely ruházza, mégsem állhattam meg, hogy ne beszéljek, mert nagy erővel lökte ki nyomása ajkamról a szót: "Mi van itt?" - s a Sasnak új lángra lobbant ünnepe varázsa, és láttam, hogy szemei csillagossak. és az áldott Jel nem hagyott epedve várni soká, hogy szent titkába hassak. "Látom, hogy amit mondtam, elhiszed te, mert én mondom; de meg nem érti elméd, s így van, bár tudva, mégis ködbe fedve. Úgy teszel, mintha nevét megfigyelnéd valaminek jól; de a név nem önt fényt mivoltára: s így magyarázni kell még. Regnum coelorum eltüri az önkényt élő reménytől s forró szeretettől, amely legyőzi az isteni törvényt; nem ahogy szokott ember emberektől győzetni; de mert akar lenni győzve, s jósága győz, mikor győzetve megtör. A szemív első s ötödik dicsője kelt bámulatra, hogy miként lehetnek ők is angyalok országába szőve? De nem haltak meg, mint talán hihetted, pogány, hanem keresztény-mód, hitében ez a tűrendő, az a tűrt Sebeknek. Egyik Pokolból, honnan senki még nem tért meg a jóra, visszaszállt a csontba; és ezt a Remény kapta díjaképen, az élő Remény, szárnyait kibontva az imáknak, hogy támassza föl Isten, hogy aztán élve megtérésre vonja. A dicső lélek, kiről van szó itten, csekély időre visszatér a húsba, látta mentségét, s megismerve hitt benn; s hivén, szeretet oly tüzére gyúla, hogy e Játékba, második halállal jutni méltatta a Játéknak Úra. Második, oly mélyből fakadott kegy által, hogy forrásának sohse szállt teremtmény ős hullámig szeme sugarával: élt, minden vágya csak a Jóra lengvén, míg kegyről-kegyre látás nyílt szemébe, jövő váltságunk titka földerengvén, s hitt benne, úgy, hogy el se bírta végre a bűnbehúllt pogányság ronda bűzét s szava gáncsokat szórt a balga népre. Keresztség helyett három égi szűzét nyert a Jobb Keréknek, ezer évvel előbb, mint keresztkút öntötte vízét. Óh, milyen messze rejlik gyökerével, ős Rendelés! látásod ama szemtől, mely a teljes első okig nem ér el! Halandó! mért akarsz itélni lentről? ha mi, kiknek látása Istenig leng, magunk se tudunk minden égi szentről!? és e hiány édessé válik itt fent, mert kéjünk nő a kéjben, hogy csupán azt akarjuk, amit Isten, és az Istent." Hallám, hogy az égi Kép ígyen áraszt szent csőréből rövidlátó szememre mézédes orvosságot, drága választ. S mintha édes énekkel egy ütemre reszketne a húr művészi kezekben, s mint a dal attól új varázst ha nyerne: úgy láttam a két lángot égni szebben s láttam és most is látom elbeszélve, hogy, mint a két szem, ha egyszerre rebben, meglengtek a szavaknak ütemére.
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|