Paradicsom: Huszadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Pogányok a mennyországban

Mikor az, ki fölgyújtja a világot,

estére fél-egünket odahagyja

s köröskörűl a nappal színe sápad,

az ég, mely fényét eddig tőle kapta,

ezer kis lánggal ég föl hirtelenbe

(de azért csak egy, csak ő ragyog abba').

Ez az égi színjáték jut eszembe,

mikor a Sas, e földi, hősi jelvény

áldott csőrével benémúlt a csendbe;

mivel mind ez az eleven ezer fény

fölragyogott, emlékemből-esendő

s ellengő énekeket énekelvén.

Óh, édes vágy, ki köpenyűl a csengő

nevetést öltöd: hogy' égtél, akikbe

csupa szent eszmét sugallt a Teremtő!

S mikor a szent gyémántok, kikkel üdve

kövezve volt a hatodik Sugárnak,

az angyali csengőket csendesítve

elnémúltak: hallám mintegy vizárnak

zúgását, melynek habjai, mutatva

csúcsuk bőségét, kőről-kőr szállnak.

És mint a hangnak színe és alakja

a lant nyakán szülemlik vagy a flóta

résein áradt szellővel kihatva:

úgy hirtelen s váratlan fölcsapódva

a Sas nyakán, mint hogyha nyílna rése,

kelt e moraj, mint búgó, lassu nóta.

"Így történt ama hangok születése

s csőrén oly szóvá gyűltek össze lassan,

minőt szivem várt, hogy magába vésse.

"A rész, mely bennem lát, s a földi sasban

a napot állja, most azt várja tőled,"

kezdte - "hogy merőn nézd vizsgálva hosszan.

A tüzek közt, mik formámmá verődtek,

azok, kikről fejem két szeme villog,

rangjukra nézve legelőkelőbbek.

Az, ki pupillám közepébe' csillog,

volt, aki a Frigyládát helybe helyből

vitte, a Szentlélek-sugallta dalnok.

Dalának itt igaz értéke eldől:

mert itt minden dal akként kapja díját,

amint a szív az, honnan zengve feltör.

Az ötből, kik övezve e pupillát

szemöldököt csinálnak, ez, a csőrnél,

szólt az özvegynek: »Fiadért ne sírj hát!«

Most látja már e fénynél, e dicsőnél,

ama homályhoz mérve, hogy mi drágán

fizet, ki Krisztust meg nem ismerőn él.

Ki a szemöldök ívhullámu hátán

utána fellebb jő: az Úr, halálát

halasztá, bűnbánó szivébe látván.

Most látja már, hogy földi szív imáját

meghallgatva, nem csorbul az Itélet,

amikor lenn holnappá teszi má-ját.

Utána jő, kiben rossz végre éledt

Jó szándék: mert pápa kedvére vélem

s a törvényekkel görögföldivé lett.

Most látja már, hogy nincs, ki úgy itéljen,

hogy a tettéből jött rossz néki ártson,

bár a világnak romlására légyen.

S ki szemívemre lehajló vonást von,

Vilmos, kiért kell, hogy a föld, mely élve

sírja Frigyest és Károlyt, fölkiáltson.

Most látja már, mint ölel kebelére

igazságos királyt az Ég, mikép itt

ragyogva jelzi lángsugáru fénye.

Ki hinné földön, hol oly sok a tévhit,

hogy a trójai Ripheus e körben

miként annak ötödik lángja fénylik?

Most látja már, mit kétségtől gyötörten

nem lát a föld: az Úr kegyelme titkát,

bár ő se hat legmélyre a Tükörben."

Mint aki légbe látja a pacsirtát

szállni dalolva, s majd hallgatva, hogyha

beteljesíti csöpp szivét a vígság:

úgy láttam, amint hangját csítitotta

ez a hű képe amaz égi Kéjnek,

melynek kényére van minden, ahogy van.

S bár csak az voltam szívem kételyének,

mi az üveg a színnek, mely ruházza,

mégsem állhattam meg, hogy ne beszéljek,

mert nagy erővel lökte ki nyomása

ajkamról a szót: "Mi van itt?" - s a Sasnak

új lángra lobbant ünnepe varázsa,

és láttam, hogy szemei csillagossak.

és az áldott Jel nem hagyott epedve

várni soká, hogy szent titkába hassak.

"Látom, hogy amit mondtam, elhiszed te,

mert én mondom; de meg nem érti elméd,

s így van, bár tudva, mégis ködbe fedve.

Úgy teszel, mintha nevét megfigyelnéd

valaminek jól; de a név nem önt fényt

mivoltára: s így magyarázni kell még.

Regnum coelorum eltüri az önkényt

élő reménytől s forró szeretettől,

amely legyőzi az isteni törvényt;

nem ahogy szokott ember emberektől

győzetni; de mert akar lenni győzve,

s jósága győz, mikor győzetve megtör.

A szemív első s ötödik dicsője

kelt bámulatra, hogy miként lehetnek

ők is angyalok országába szőve?

De nem haltak meg, mint talán hihetted,

pogány, hanem keresztény-mód, hitében

ez a tűrendő, az a tűrt Sebeknek.

Egyik Pokolból, honnan senki még nem

tért meg a jóra, visszaszállt a csontba;

és ezt a Remény kapta díjaképen,

az élő Remény, szárnyait kibontva

az imáknak, hogy támassza föl Isten,

hogy aztán élve megtérésre vonja.

A dicső lélek, kiről van szó itten,

csekély időre visszatér a húsba,

látta mentségét, s megismerve hitt benn;

s hivén, szeretet oly tüzére gyúla,

hogy e Játékba, második halállal

jutni méltatta a Játéknak Úra.

Második, oly mélyből fakadott kegy által,

hogy forrásának sohse szállt teremtmény

ős hullámig szeme sugarával:

élt, minden vágya csak a Jóra lengvén,

míg kegyről-kegyre látás nyílt szemébe,

jövő váltságunk titka földerengvén,

s hitt benne, úgy, hogy el se bírta végre

a bűnbehúllt pogányság ronda bűzét

s szava gáncsokat szórt a balga népre.

Keresztség helyett három égi szűzét

nyert a Jobb Keréknek, ezer évvel

előbb, mint keresztkút öntötte vízét.

Óh, milyen messze rejlik gyökerével,

ős Rendelés! látásod ama szemtől,

mely a teljes első okig nem ér el!

Halandó! mért akarsz itélni lentről?

ha mi, kiknek látása Istenig leng,

magunk se tudunk minden égi szentről!?

és e hiány édessé válik itt fent,

mert kéjünk nő a kéjben, hogy csupán azt

akarjuk, amit Isten, és az Istent."

Hallám, hogy az égi Kép ígyen áraszt

szent csőréből rövidlátó szememre

mézédes orvosságot, drága választ.

S mintha édes énekkel egy ütemre

reszketne a húr művészi kezekben,

s mint a dal attól új varázst ha nyerne:

úgy láttam a két lángot égni szebben

s láttam és most is látom elbeszélve,

hogy, mint a két szem, ha egyszerre rebben,

meglengtek a szavaknak ütemére.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!