Paradicsom: Tizenkilencedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A Sas szavai

Előttem állott szárnyait kinyitva

a drága kép, és édes élvezetben

a lelkek testvérseregét viditva.

Egy-egy rubinfényt láttam mindezekben,

amelyben lángra gyúlt a Nap sugára

és ekként ért szemembe, tükrözzötten.

S amit itt mondok most el nemsokára

nem zengte hang soha, nem írta tinta

s még képzelet sem gondolt ily csodára.

Mert láttam s hallám csőrét nyílni, mintha

beszélne - s minket és mienket értett,

mikor az én és az enyémet mondta.

És kezdte: "Jámbor s igaz életemért tett

az igaz Isten e szent glóriába,

melyhez a győztes vágy nyila sem érhet;

s a földön hagytam emlékem, hiába!

mert a földi nép, mely csak rosszba' fárad,

dicséri, de nem lép nyomába lába."

Mint sok parázsból csak egy meleg árad,

úgy itt e képnek a sok szerelemből

egy dala gyűlt csak, mely lelkembe szállott.

"Örök virágok az örök Örömből!

kiknek illatú" (szómat én igy öltöm)

"ezerből egy lesz, s egyként lehelem föl:

oldjátok meg illattal hosszú böjtöm,

mely oly soká tartott éhségben engem,

mert táplálékot nem talált a földön!

Jól tudom, hogyha van ország a Mennyben,

hol tükrözik az isteni Igazság,

kell, hogy rajt fátyol tinektek se lengjen.

S tudjátok, mily vágy gyötör, hogy ihassák

füleim a szót, és hogy mint harapja

lelkem' a kétely; mert már régen az rág."

Mint sólyom dugja a sólymár kalapja

alól fejét ki s szárnyát összeverve

szépíti magát s jókedvét mutatja:

úgy láttam én itt tenni, megfigyelve,

az égi kegy dicséreteiből szőtt

jelet, a Vígak dalát énekelve.

S azután így szólt: "Az, aki a Körzőt

a világ széleibe tüzte s benne

írt nyiltat s titkot, utolsót és elsőt:

nem tehettem az egész Egyetemre

oly mély pecsétet, hogy az ő Igéje

még végtelen mélységesebb ne lenne.

Bizonyság, hogy az ég első kevélye,

teremtés csúcsa, nem várván be fényét

a Kegynek, nyersen vettetett a mélyre.

S így szolgáltatja csupán szűk edényét

minden kisebb teremtmény ama Jónak,

ki csak magában határolja lényét.

És ebből már kitűnik láthatólag,

hogy látástok, mely csupán egy sugára

és Észnek, ama mindenüttvalónak,

annyi erőt nem ölthet fel magára,

hogy Végokát sokkal messzebb ne tudja

annál, ameddig terjed szemhatára.

Igy az örök Igazság égi kutja

oly rejtély a ti világtok szemének,

mint a tengerek mélyeinek utja.

Mert, noha partnál még fenékre érhet,

beljebb nem látja: bár ott sem hiányzik.

csakhogy mélysége elrejti a Mélyet.

Nincs fény, ha nem a Derüből sugárzik,

melyet nem zavar semmi; - csak sötétség

nélküle, s húsnak árnya s mérge látszik.

Előtted már a rejtek és a Vétség,

mely az élő Igazságot takarja,

s amitől lelked gyötri sűrü kétség,

ha kérded: "Kit az Indus messze partja

szült, ahol senki a Krisztust valójában

nem mondja, írja, olvassa, se hallja:

minden szándéka s minden tette jóban

fárad, amennyi látást nyert az Égtül

és nincsen vétke példában, se szóban:

hitetlen hal meg s kereszt vize nélkül:

hol az igazság, mely őt elitélje?

s ha ő hitetlen, hogy róhatni vétkül?"

De hát ki vagy te, hogy birói székre

ülj és sok ezer mérföldről itélhess,

kurta látásod egy araszig érve?

Bizony, ha itt tovább vitázva éles

ésszel, az Irás szavát nem figyelnéd,

sok kétség kelne benned és veszélyes.

Óh, földi állatok, óh, durva elmék!

Az ős Akarat, ki maga a Jóság,

sohsem távozott önmagától el még:

igazság csak az összhangban-valóság

vele; s Őt semmi földi jó se vonja,

inkább belőle árad mind a jóság."

Mint gólya még fészke fölött csapongva

röpköd, ha fiókáit megetette,

s bámul rá, kinek betellt kicsi gyomra:

úgy tett a Sas, s én szemem rájavetve

néztem az áldott képet, kinek annyi

szent bölcsességből szövődött a röpte.

Hallám dalolni, és láttam suhanni;

s szólt: "Mind neked e dal, ki azt nem érted,

örök itélet földi észnek annyi!"

S mert egyre még ott lengtek és henyéltek

a Szentlélek e tűzei a Sasban,

amely egy Rómát halhatatlan éltet,

az újrakezdte: "Nem járt e magasban

előbb vagy utóbb, mint meghalt a Krisztus,

csak aki hitt őbenne, az Igazban.

De hány van, aki mondja: "Krisztus! Krisztus!"

és ítéletkor távolabb találja,

mint kinek ismeretlen volt a Krisztus.

S aethióp lesz a keresztény birája,

mikor elvál a két nyáj balra-jobbra:

s ezt örök kincse, azt insége várja.

Mit mond a perzsa, királyaitokra,

ha belenéz a Könyvbe, mely kinyitva

minden bűneiket mutatni fogja?

Ott fogja látni Albert többi titka

közt azt, amelytől megrebben a penna,

s mely Prága népes országát kiirtja.

Ott látja a gyászt, mely borítja lenn a

Szajna táját azért, kit agyar öl meg;

mert verdéjében hamis pénz terem ma.

Látja, kit a gőg szomjai gyötörnek,

melytől bolond már a skót és az angol,

s határai közt békén meg nem ülhet.

Látja, mily puhaságban él s bitangol

a spanyol és a buja cseh, ki már nem

ismer erényt, vagy attól elcsatangol.

Ott fogja látni ama Jeruzsálem

sántáját, kinek a jósága I lesz

a könyvben, de ellenkezője már M.

Ott lesz jegyezve gyávasága s híres

fukarsága a tűz-sziget urának,

hol hosszú éltét végezé Anchises;

s hitványságáról méltán adni számot

röviditett szavakkal lesz az írás,

és kis helyen sok csonka betü támad.

Ronda éltével lapjain kicsíráz

bátya s öcs, kik miatt oly büszke fajt

és két koronát öntött el a sírás.

S a portugállt s norvéget festi majd

híven, s a rácot, ki még megsiratja

a rossz pénzt, mit Velence megsokkalt.

Óh, boldog Magyarország! csak ne hagyja

magát félre vezetni már - s Navarra

boldog, ha őrzi bércei csapatja.

S mindakettőnek legyen zálog arra,

ahogy Nicosa s Famagosta bajmog

s sír bestiája miatt, aki marja,

s semmivel sem jobb, mint a többi zsarnok!"

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!