Paradicsom: Tizennegyedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Fény és kereszt

Körtől középig s középtől körig

árad a hullám a kerek edényben,

amint belül- vagy kívülről lökik.

Ez a kép villant hirtelen elémbe,

mikor Tamásnak glóriás beszédje

elhallgatott s belenémúlt a fénybe.

Középtől körig, s körtől a középre

szállt az ő szava és Beatricéé,

aki középen állva, ezt beszélte:

"Vágya kelt ennek, bárha nem beszélé

szóval, se gondolatban, hogy gyökérig

egy más igazság szálait kisérné.

Mondjátok, a fény, mely bimbózva fénylik

körűletek s a lélek koszorúja,

így marad-e, mint most van, örökéltig?

S ha így marad, mondjátok, mikor újra

láthatók lesztek testben, ez a látás

el nem hal-é, a fénytől megvakúlva?"

Mintha körtáncban a lengés, a váltás

nyomán egyszerre árad új vidámság,

élénkebb mozgás, hangosabb kiáltás:

úgy láttam ott e körök égi táncát

gyúlni, hogy új örömben tündököljön,

amint elhangzott a buzgó kivánság.

Ha búsulsz rajta, hogy meghal a földön,

ki égben mindig él: ingyen se véled,

milyen a Zápor, melyben megüdül fönn.

Az Egy Kettő Három, ki örökélet,

s Háromban és Kettőben s Egyben úr,

mindent határol és határt nem érhet,

háromszor zendült ajkán jámborúl

minden léleknek, úgy hogy íly zenében

minden érdem jutalma megujúl.

S hallám, hogy a kisebb kör özönében,

mint az angyal szólt egykor Máriához,

a legdicsőbb láng így felel szerényen:

"Amíg a halhatatlan égi Város

szent édenében áll a hosszu ünnep,

szerelmünk körül ez a mez sugároz.

Fénye kiséri lángoló hevünket,

s a láng a látást; és ez akkora,

amint becsünkön túl a Kegy kitüntet.

Mikor a szent hús dicsőült pora

megint ruhánk lesz: kedvesebb személyünk,

mert teljesebb, hogy rajta a Ruha.

S ha nő a fény, melyhez ingyenbe férünk

a Legfőbb Jónak végtelen kegyébül,

s mely által az Ő látásához érünk:

nő a látás is, és erősre épül,

nő a láng, attól fölgyuladva jobban,

nő a sugár, mely abból árad és gyűl.

De mint a szén, melyből a tűz kilobban

éles izzással a tüzet legyőzi

s látható voltát jól megőrzi abban:

úgy ezt a fényt, mely lelkünket gyürűzi,

legyőzi majd a fölkelt hús alakja,

bár azt ma még a sírnak földje őrzi.

S nem is fárasztja; erejét-haladva,

szemünket a fény, mert a szerv megedzik

itt minden kéjre, minden sugarakra!"

Láttam most, hogy a két kar úgy igyekszik

mondani "Áment", hogy abból a vágynak

ereje elholt testükért, kitetszik,

nem magukért tán, de apák-anyáknak

kedvéért és mind, akiket szerettek,

még mielőtt örök lángokká váltak.

És ím köröttük új fények születtek,

akiket sorba s körbe gyúlni láték,

mint horizonti pírját reggeleknek.

Miként az égen kora este átég

egynéhány csillám, úgy hogy nem tudod még,

igaz-e, vagy szemedtől csalfa játék?:

úgy, mintha én ott sorban gazdagodnék

új kör fénnyel, mely a két régi mása

és mindakettőn túlra hajnalodnék.

Óh, szent Fuvallat igaz villanása!

szememben mílyen lobbanón szülemlék,

mely ki sem bírta, hogy ily ízzva lássa.

De új nevetés gyönyöre gyülemlék

Beatricének égő homlokára

azokhoz, miket nem követ az emlék.

S szemem új erőt nyerve nemsokára

fölvillant s látta, hogy már följutottam

hölgyemmel felsőbb üdvnek csillagára.

Mert láttam, hogy már föntebb állok ottan

a csillagról, mely vörösen tüzelvén

izzóbban égett, mintsem megszokottan.

Teljes erőmből, s a szív tiszta nyelvén,

mely mindenütt egy, gyújték hála végett

lángot az Úrnak, új kegyét kinyervén.

S még az áldozat lángja ki sem égett

szívemből, érzém már, hogy kedvezően

fogadta az Ég a hálás igéket,

mert két sugárban láték gyúlni rőten

lángoló tündöklést, hogy azt kiáltám:

"Óh, Hélios, mily fényt égetsz előttem!"

S mint sarktól sarkig a Tejút, kiválván

benne száz csillag, sűrün átfehérlik,

hogy bölcs se tudja mit gondolni láttán:

úgy csillagozva, nyúlt a Mars szivéig

a két sugár, s a Kereszt jele támadt,

mint körben átlók egymást metszve érik.

Itt emlékem veri fantáziámat:

mert e kereszten sugarazva Krisztus

nincs méltó példám, adni róla számot.

De vedd kereszted, s menj, amerre Krisztus:

s akkor majd lankadásomat kimented,

látva te is, mily hajnal ott e Krisztus.

S a csúcs és tő közt, s karról karra lengett

a fények tánca, s néha szembeszelve

egymás útját, szikrázva földerengett.

Igy láthatsz olykor gyors és lassu, ferde

s egyenes, néha hosszu, néha kurta

átomokat változni szállva-kelve

a sugár csíkja mentén, mely behullt a

homályt sávozván, amellyel az ember

magát a naptól védni megtanulta.

S mintha sokhúru lant és hárfa cseng fel

összhangban, hogy bár a kótát nem érted,

édes neked, és új dalért esengel:

úgy e Kereszten végig a temérdek

csillám hangjából egy himnusz szövődék,

hogy elbüvölt, mit, érzém, meg sem értek.

Csak azt vettem ki, hogy szava dicsőség!

mert mintha, hallva és nem értve, ennyi;

"Támadj föl!" és "Győzz!" fülemig verődnék.

És oly szerelmes kezdtem bele lenni,

hogy élve mindez ideig ily édes

kötelékekkel nem kötött le semmi.

De tán nagyonis vakmerő beszéd ez,

mert nem a szép Hölgy szemeit idéztem,

melyekkel vágyam örökké pecsétes;

de aki tudja, hogy föntebbi részben

mélyebb a szépség élő lenyomása,

s hogy itt azokba még belé se néztem:

az kell, hogy amit gyónok, megbocsássa:

gyónom, hogy védjem! - s igaznak itélhet,

mert a között van a Szemek varázsa,

ami föntebbi égben egyre mélyebb!

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!