Paradicsom: Tizenegyedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Assisi szentjéről

Ó, jaj, halandók ezer balga gondja,

okoskodástok garmadára öntvén,

mely szárnyatok csapását földre vonja!

Egyiknek a vény, másiknak a döntvény

kell, más hatalmat bírni cselre, karra

vágy, más pap lenni, a talárt felöltvén,

rabolni más, más polgári iparra;

van, aki húsba kötve és gyönyörbe

vesződik, más csak pihenést akarna:

s én minde dolgok nyűgét összetörve,

Beatricével a magasba szálltam,

s dicsőn fogadtak ott az égi körbe.

Mikor minden fény, táncából kiváltan,

a pontra, hol előbb volt, visszaszállott,

megálltak, mint a gyertya a csilárban.

S hallám, hogy ama lángból szózat árad,

ki imént beszélt mosolyogva hozzám,

és amíg szólt, még ragyogóbbra válott.

"Mintahogy fénylik sugarában orcám,

úgy szent tükréből a lelkedbe látok

az örök Fénynek lángjában lakozván.

Kétely kelt benned és hallani vágyod

nyilt, tiszta nyelven újra elejérűl

szavam, hogy benned gyújthasson világot.

Mikor előbb azt mondtam: "megkövérűl"

s mikor azt mondtam: "nem lesz soha párja":

itt gondos észre van szükség vezérűl.

A Rendelés, mely a világ királya,

oly bölcs, hogy előbb megvakúl a látás,

mintsem tanácsa mélyeit bejárja,

hogy bízva menjen és híven a pártás

menyasszony ama vőlegény elé, ki

áldott vérével szent örömkiáltás

hangjait tudta ajkáról kitépni:

két vezért rendelt bölcs szolgálatára,

aki jobb és bal oldalon kiséri.

Egyik szeráf volt lángjai fokára,

másik a földön bölcsességre mérve

a kerubok fényének egy sugára.

Egyikről szólok; mindkettő dicsérve,

ahol egyiknek dicsérete hallik,

ragyog, mert egy volt minden céljuk élve.

Tupino s ama víz közt, mély lezajlik

a dombról, melyet választott Ubaldo,

magas hegynek termékeny háta hajlik,

honnan Ferugia felé száll az ártó

hő s fagy a Nagykapún; s mögötte renyhűl

súlyos igában Nocera meg Gualdo.

E lejtőn, ott hol némileg megenyhül

meredeke, egy nap jött e világra,

egy nap, minőt a Ganges partja nem szűl.

Azért, ki e helyről beszélni vágyna,

ne mondja Ascesi, mert nem igazság,

mert Napkelet név illik íly csodákra.

Az embereknek-adott új vigasság

alig hogy felkelt, már érezni kezdte

az egész föld, erénye nagy vigaszát.

Mert, ifjan már, oly hölgy kegyét kereste

atyja ellen, kinek, mint a halálnak,

nem szoktunk ajtót nyitni örvendezve.

S a lelki törvényszék előtt e párnak

et coram patre meglett esküvője;

s mindjobban eggyek, s többet el se válnak.

Megfosztva első férjétől, e nőre

ezerszáz év vak megvetése várt,

míg ez, hivatlan, kimenté belőle.

Mit ért, hogy hallották, mily bizton állt

Amyclas mellett, annak hangját hallván,

kitől a föld is rengett, merre járt?

Mit ért, hogy hűven, mikor még a halvány

Mária is megmaradt lenn a földön,

ő ott fenn sírt Krisztussal a cudar fán?

De több szómat homályba már nem öltöm

s Ferencet most e szeretők helyébe

és a hű Szegénységet visszaköltöm.

Boldog békéjük édes báju képe,

csodás szerelmük és a szent vidámság

szent vágyat szórt a szemlélők szivébe,

ugy hogy előbb Bernát követni társát

a nagy békébe, saruját levetve

futott, s lassúnak vélte szent futását.

Óh, boldog bőség, földünkön feledve!

Sarút Egid és sarút old Szilveszter

menyasszonyért a vőlegényt követve.

Új útnak így ez atya és e mester,

és hölgye és újdon családja mégyen.

Övül egy hitvány kötelet se restel.

S ím mégsem verte le szemét a szégyen,

bár Pietro Bernardone csak az atyja

s bármily csodás szegényes színe légyen.

Mint egy király Incének tudtul adja

kemény szándékát s első szent pecsétjét

rendjének tőle nyomban elfogadja.

Aztán, hogy nőttön nőtt a szent szegénység

csapatja a mögött, kinek erényét

méltóbban égi glóriák dicsérnék:

második koronának nyerte fényét,

mert Honorius Égi Súgalomra

másodszor is megáldta szent merényét.

Aztán, midőn a mártírpálma szomja

Krisztust, kiben hitt annyi szent tanítvány,

vad szultán előtt prédikálni vonja,

látva, hogy nyers még s megtérésre hitvány

e nép, nem űlt hiába: felkereste

az olasz fű gyümölcsét, gyámolítván.

Tiberis és Arno között szerezte

egy zord sziklán az utolsó pecsétet

Krisztustól és két évig hordta teste.

Midőn Annak, ki annyi célja végett

szemelte ki, tetszett felhívni díjra,

mint akit alázata dicsővé tett:

testvérörököseit összehíjja,

nekik ajánlva édes asszonyát,

s hogy szeressék hiven, szivükbe írja.

És karjaikból igaz otthonát

keresve elszállott a drága szellem,

tiltván koporsók cifra lim-lomát.

Gondold el most, ki volt, micsoda jellem,

méltó társ Péterként vezetni bárkánk

a biztos jel felé mély tenger ellen.

Ő volt az épen, ami pátriárkánk,

s most már megértheted, hogy őt követve

jó árút vittünk s jó nyereség várt ránk.

De nyája akkor intelmét feledve,

új étre éhezett, s történni kellett,

hogy száz ugrással szerteszét eredne.

S midőn így nem maradt meg akla mellett

a júhcsapat, s bolyongva szerte jára,

nem is volt tőgyük, visszatérve, tellett.

Boldog, ki tudta, mennyi lelki kára

lesz ebből s megmaradt; de oly kevés,

hogy nem sok posztó kell nekik csuhára.

Már most, ha rekedt nem volt hangom, és

buzgón hallgattál meg, figyelve végig,

minden szót, amit mondtam, észbe véss

és a tanulság részben kielégít,

látván a fát s hajtásait, tövérűl,

és hallván a fenyítő szava végit:

hogy: ki tilosba nem tér, megkövérül."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!