Paradicsom: Tizedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Dante a napba száll

Fiát nézve a Szeretettel egyben,

mely mindkettőből mindörökre árad,

a Fő Erő, a Megnevezhetetlen,

mindent, mi térben s gondolatban állhat,

úgy alkotott, hogy kell, hogy benne lelje

az Ő izét, ki jól vizsgálni fárad.

Emeld hát vélem, olvasó, a helyre

szemed a szent körök közt rátalálni,

ahol két mozgás egymást metszi szelve

s kezdjed a Mester csodáját csodálni,

ki úgy szereti művét önmagában,

hogy sohsem akar tőle szeme válni.

Nézzed, hogy' indul onnan egyik ágban

a ferde kör, mely hord minden planétát,

hogy ne legyenek bajok a világban.

Ha nem rézsút tenné az égi sétát,

sok égi érő lenne szinte holtan

s vesztené el lenn minden nyomatékát.

S ha több vagy kissebb szög alatt hajoltan

térne ki: lenn is, fenn is rés maradván

rendjén, baj esnék a világsodorban.

Most, olvasó, veszteg maradj a padkán,

s figyelj reá, mi áll előtted itten,

hogy előbb víg légy, és fáradt csak aztán.

Lakomázz rajta, mit elédbe tettem:

mert minden gondom egymagába tépte

a roppant tárgy, melynek jegyzője lettem.

A természetnek legnagyobb cseléde,

mely földünk égi erővel itatja

s időnket méri fényes lábu lépte,

ép az említett körön át haladva

kerengett útja csigáin, melyekben

magát naponta korábban mutatja,

s én vele szálltam; s hogy körébe jöttem,

úgy vettem észre csak, mint villanásban

érzed, agyadba ha új eszme szökken.

Mint Beatrice szeme csillanásban

jóról a jobbra oly gyors illanású,

hogy pillanat se múl az illanásban.

Mily önmagában-lángoló parázsú

lehetett a Nap, ahová kerültem,

színtelen, csupán fénybe vont varázsú;

ars, - toll és láng, - bár egy se volna hűtlen,

nem mondhatnám el, hogy képzelni tudnád,

csak hinni, s látásáért égni tűzben.

S ha képzeletünk e csucsoknak útját

járni sekély, nem csoda, mert ki látta

a szemet, mely Napon valaha túl szállt?

A fő Atyának negyedik családja

ült itt, titkával Általa betellvén,

ahogy Fiát és Fuvalmát bocsátja.

"Köszönjed" - lángolt Beatrice nyelvén -

"az Angyalok Napjának, aki téged

e földi napba méltatott emelvén!"

Halandó szív még soha úgy nem égett

s magát megadva nem kelt áhitatra

teljes Istenbe-olvadása végett,

ahogy én égtem akkor e szavakra.

Minden szerelmem úgy az Úrba foszlott,

hogy Beatricét is homály takarta.

Ő nem neheztelt; sőt mosoly piroslott

ajkán, hogy fényben nevető szemétűl

eggyégyült lelkem újonnan megoszlott.

S láttam, hogy több láng ott kettőnk köré gyűl

- hangra édesebb, mintsem fényre fényes -

s befonnak győztes, eleven füzérűl.

Latóna lányát látjuk így, ha éj lesz,

néha gyürűzve, mert a lég ködökben,

s övűl szorítja ködeit köréhez.

Ég udvarában, honnan visszajöttem,

oly ritka ékszert láttam én elégszer,

melyet örökre fönnhagy, ki leröppen:

ez énekes láng ott; mind ilyen ékszer!

melyről, ha látni szárnyakat nem öltesz,

némák követségével megelégszel.

S amint háromszor körültündökölt ez

égő napok lengése, mint a csillag,

mely szilárd pólus körül égi kört tesz:

nőknek tetszettek, kik percre se bírnak

oldózni táncaikból, csak megállnak,

míg új zenének akkordjai nyílnak,

s egyikben íly hang gyúlt: "Ha a Sugárnak,

kegy sugarának, melyből a valódi

szeretet lobban, és szeretve árad,

tetszett tebenned ekként fokozódni,

hogy fölvezetett e lépcsőn, amellyen

le nem mehetsz, csak újra fölhivódni:

nincs, aki tőled megtagadni merjen

bort kancsajából ha láncon nem őrzik,

mint vízet, gáttal, hogy tengerbe keljen.

Tudni vágysz, míly virágokból szövődik

e tánc a drága Hölgy köré füzérűl,

ki téged égbe szállani erősít.

Én ama nyájnak voltam mezejérül

bárány, amellyet Domokos vezérle,

s hol, ki tilosba nem tér, megkövérűl.

Ez, aki engem jobbról áll kisérve,

a Kölni Albert, a Testvér, a Mester,

s én - Aquinói Tamás voltam élve.

De hogy bennünket sorra mind megismersz

követve híven szavamat szemeddel,

a szent füzéren végigmenni kezdd el.

Gratian mosolyából lüktetett fel

e másik fény, ki két fórum nevébe'

azt tette, amit Éden kegye kedvel.

Következő, ki kórusunknak éke,

Péter az özvegyként a Bibliában

lerakta kincsét az Egyház elébe.

Az ötödik fény fényeink sorában

a legszebb, oly szerelmet önt, hogy őt még

szomjaznak emlegetni a világban.

Tudásnak teljét, elmék legdicsőbbjét

láthatod itt, s ha igaz az igazság,

se volt, se lesz, hogy párja fölvetődnék.

Mellette a Mécs, amelynek viasszát

Isten a húsban áldta angyaloknak

látni mivoltát, s szerepük vigasszát.

Ama csöpp fényben keresztény koroknak

ügyrésze; kinek Ágoston latinját

aknázta, nevet, s szemei lobognak.

Már most, ha fényről-fényre hét rubinját

szavam nyomában követted körünknek,

a nyolcadikra szomjazol, hogy innád.

A Minden-jónak, min szemei csüngnek,

az örül abban, aki, jól figyelve,

világ csalását érteni velünk meg.

A test, melyből kiűzetett a lelke,

lenn Cieldoróban van; s e szent Nyugalmat

vértanusága s számüzése nyerte.

Látsz még lobogni több tüzes fuvalmat,

Izidort, Bédát, és ama Rikárdot,

kiben sok nem-halandó eszme sarjadt.

Ez, kiről szemed énrám visszaváltod,

oly lélek fénye, ki mély bölcseletben

járva a földön, csak a sírra várt ott.

Sigieri örök lángja lobog ebben,

Szalma-utcában kinek egykor ajkán

sok gyűlöletes igazság kirebbent."

Miként az óra, csengve-bongva tarkán,

az Úr arája keltét jelzi reggel,

s zeng Jegyeséhez szent szerelmi dalt tán,

hol kerekek fogózva kerekekkel

tin-tin szavát mind oly remekbe csengi,

hogy duzzad a jók lelke szeretettel:

úgy láttam én, hogy ütemét kerengi

a szent kerék, s felelget hangra hangot,

oly édesen, hogy nem sejtheti senki,

csak ott, hol az örök Kéj ver harangot.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!