Paradicsom: Hetedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Teremtés és megváltás

"Osanna, sanctus Deus sabaoth,

superillustrans claritate tua

felices ignes horum malacoth!"

Igy hallám ott, hogy szent dalára gyúla

ama lény, maga módján énekelvén,

aki köré a dupla fény borúla,

s ő és a többiek most táncra kelvén,

hirtelen távolságba búrkolóztak,

mint tűnő szikrák szaporán szökellvén.

Haboztam, és: "Szólj!" mondtam egyre "Szólj csak!"

- mondtam magamban - "szólj Hölgyednek, ontsa

csöppjeit kételyedre drága szóknak!

de a tisztelet, mely hálóba fonta

lelkem, hacsak egy b zendült vagy ice,

egész lényemet kábulásba vonta.

De nem soká hagyott így Beatrice;

mosolya reám áradt sugarakban,

máglyát is elég, hogy megédesítse,

s kezdte: "Látom, s látásom csalhatatlan,

min tűnődsz? Jogos bosszu büntetése

jogos-e? benned ez a gondolat van.

De én kételyedet föloldom; és e

föloldás méltó ajándék-igazság:

kell, hogy figyelmed jól elmédbe vésse.

A születetlen emberpár, okosság

hasznos fékét nem tűrvén szenvedélye,

lőn, hogy kárhozva kárhozatba hozták

fajukat is, mely így, lesújtva mélyre,

hevert nagy bűnben, századok betegje,

amíg földre nem szállt az Úr Igéje,

és a természet, soká számkivetve

Teremtőjétől, személyébe olvadt,

örök Szerelme erejét követve.

Most, amit mondok, nézd és jól latoljad:

ez az Atyjával-egyesült teremtés

teremtve jó volt, se hamis, se korhadt,

hanem magától rossz utakra ment és

elhagyott igazságot, életet,

és Édenből száműzte e kilengés.

Ha hát e fölvett rossz természetet

nézve méred a Kereszt büntetését,

igazabb fog sohase büntetett;

de ha a Személyre tekintve néznéd,

aki fölvette: senki harapásból

jogtalanabbúl nem kaphatta részét.

Így egy dologból itt kétféle más foly;

Isten és zsidók egy halált akartak,

és föld ingott és ég nyílt íly csapástól.

Ne lásd sötétnek hát a szót s zavartnak,

mely azt mondja, hogy jogos bosszu ellen

törvényt jogos birónak széke tarthat!

De érzem, újra rab benned a szellem,

s vergődik gondolatról gondolatra,

vágyódva, hogy egy csomóból kikeljen.

"Értem, amit hallok; de mért akarta"

- szólsz - "Isten váltságunkra ezt a módot,

azt szavad eddig homályba takarta."

E végzés, testvér, fátyolba fonódott

oly lélek szeme előtt, mely tüzében

szent szerelemnek nem acélozódott;

s mert mint lövészek a jelet középen

sokat nézik és keveset találják,

halljad, legméltóbb mód mért volt ez épen.

Az égi Jóság, melyen sohse száll át

irígység árnya, önmagában égve

szórja az örök szépségek sugárát.

Ami közvetlen hull belőle, vége

nincs annak és örökre változatlan,

ahova ő nyom pecsétet, pecséte.

Amit esőz közvetlen áradatban,

az néki teljes, szabad villanása,

mert új dolgoknak nincs hatalma abban.

Legkedvesebb, mert leghűbb lenyomása;

mivel a mindent besugárzó szent fény

legélőbb abban, ami képe-mása.

Mindezekkel az emberi teremtmény

nemes lehet: de ha csak egy hiányzik,

bünökbe hull, nemességét elejtvén.

Csak a bün az, mitől rabságba vásik,

s Fő Jó hasonlóságát levetve,

mert fénye reá kevésbbé sugárzik.

S nem is tér vissza honnan számkivetve,

hogyha nem tölti a bün-fúrta rést be,

méltó kint a rossz kéjjel szembevetve.

A ti nemetek, magvában egészbe'

vétkes már, elvesztette Édenestül

méltóságát: és pontosabban nézve

belátod: hogy a hiba nem helyesbül

s nincs mód, hogy amit vesztett, visszanyerje,

csak e két gázló egyikén keresztül:

ha vagy az Isten végtelen kegyelme

ad engedelmet, vagy maga az ember

elégtételt bünére, vezekelve.

Meredj most, ahogy tudhatsz földi szemmel,

az örök terv mélyére, és kisérjed

szavaimat szorongó figyelemmel!

Korlátai közt az emberi élet

nem tud eleget tenni, sem elérni

alázatával oly mélységü mélyet,

amily magassat gőgje mert remélni;

s ezért magától mindörökre meddőn

vergődne örökébe visszatérni.

Az Úr kellett hát, hogy irgalmas-feddőn

öt teljes életének visszaadja

útjai eggyikén, vagy mindakettőn.

De mert úgy nő a jótett becse nagyra,

amint belőle tükröződik áldva

a szív jósága, amely kútja s atyja:

az égi Jóság, mely egész világra

nyom bélyeget, fajotok fölemelni

mindakét útját s eszközét kitárta.

És akármelyik út vagy eszköz termi,

se volt, se lesz tett napok elejétől

éjek végéig ily nagy s fejedelmi

mert magát adni, hogy önerejéből

keljen az ember föl, több volt az Úrtól,

mint föloldani bűne terüjétől.

S az Igazságot más semmilyen út jól

be nem tölthette, csak Isten fiának

önalázása, testet venni húsból.

S hogy betöltselek most, miként kivánod,

egy pontra magyarázva visszatérek

s ebben enyémig érhet tudományod.

"Nézz csak a tűzre, nézz a vízre", - véled, -

"nézz légre s földre s minden keverékre:

veszendő mind, eloszlik s szerteszéled,

s ezeket is az Úr alkotta végre!

azért, ha amit mondtál, az valóság,

a romlás ellen mind meg volna védve." -

Az angyalok, testvér, s e Tiszta Ország,

amelyben vagy: ez az Úr alkotása

mely lényegével megőrizte sorsát.

De az elemek és azok hatása,

miket mondtál s mi azokból szülemlett,

az mind teremtett erők áradása.

Nem ők, csupán anyagjuk a teremtett;

és teremtett a formáló erő e

csillagokban, mik körülük kerengnek.

Állat és plánta lelke mind belőle

s e szent fényekből, kelyhe-tárva, nyerte

sugárzását, és úgy kapott erőre.

De életeteket közvetlen lehelte

s oly vágyra ihleté az égi Jóság,

hogy kívüle nem nyughat senki lelke.

És ebből érvelheted, hogy valóság

föltámadástok, ha jól áll előtted,

hogy akkor alkotá az ember húsát,

amikor Édenben az ős szülőket."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!