Paradicsom: Hatodik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Róma sasáról

"Mióta Konstantinus szembevitte

a Nappal a sast, mely Laviniának

férjét hajdan a Nap útján követte:

száz s még száz évig Isten madarának

ott kelle lengni Európa szélén,

a hegyek mellett, hol bölcsője támadt.

S azóta, a szent szárnyak árnya védvén,

világ kormánya kézrül-kézre kél-száll,

míg végre, váltakozva, elnyerém én.

Justinianus voltam, ősi cézár;

törvényt rostáltam (ami benne sok van

vagy rossz) - mint súgta az, ki itt igéz már.

És mielőtt még e munkámba fogtam,

egynek hivém Krisztus természetét

és boldog voltam, mint tudott titokban;

de az áldott főpásztor, Agapét,

remélve, hogy aklába visszacsődít,

hirdette nékem ős-igaz hitét;

s én hittem néki; a ma látom, mit ő hitt,

oly tisztán, mint te látod, hogy vitában

kettő küzd: egy igaz s egy tévedő hit.

S mihelyt az Egyház útján járt a lábam,

ág súgta, hogy a nagy munkára szálljak

és ne legyen más gondom a világon.

És hadaim átadtam Belizárnak,

kinek jobbját az Úr úgy fogta folyvást,

hogy jel volt nékem, hogy vele ne járjak.

És ezzel nyert első kérdésed oldást.

De kell, hogy kissé bővebben feleljek,

mert természete kíván némi toldást,

hogy lásd, mily ellensége ama Jelnek

mindakét párt; ki eltulajdonítja

épúgy, mint akik ellenére kelnek.

Tudod, mily méltó tiszteletre ritka

ereje, melyet árasztott, mióta

Pallas elesve, uralmát kivívta;

és tudod, hogy' volt Albának lakója

háromszáz éven túl, mig, hősi korban,

három hárommal vítt vitázva róla;

és sírtak a szabín nők elraboltan...

s attól Lucretiáig hét királya

szomszéd népeket mind legyőzte sorban.

Tudod, hogy mit tett Róma hős dagálya

őt hordva Brennus ellen, Pyrrhus ellen,

s királyok dőltek, s népeik ligája;

s Torquatus, s Cincinnatus, ősi jellem,

kelt, s Decius-faj, melynek minden ízét

Fabiusokkal öröm énekelnem.

E Jel sújtá le púnok java díszét,

akik átkeltek Hanniballal Alpok

szikláin, honnan a Po önti vízét.

Az ifjú Scipio alatta tartott,

s Pompeius is, triumfust, keserítve,

melynek tövén te születél, a halmot.

S ideje kelvén, hogy az Ég derítse

békéjét a világra: ím, cezárok

vették Róma kegyéből kezeikbe.

Mit tett, míg Var és Rajna közt leszállott,

látta Izar és Saône, és látta Szajna,

s minden völgy, melyből Rhône-ba télviz árad.

Majd hogy Ravennán túlra kelt hatalma,

átszegve Rubicont, oly messze röppent,

hogy minden nyelvet s tollat megzavarna.

Hadával majd Hispániába szökkent,

majd Durazzóba; a Pharsalust ütötte,

hogy attól forró Nilus sodra zökkent.

Antandert és Simoist, messze röpte

bölcsőjét, s Hektor sírját, újra látta,

s Ptolomaeust is megrikatta jötte,

S Jubara aztán villámmódra vágva

megint Nyugatnak fordúlt, mely miatta

figyelt a pompeiusi trombitákra.

S amit új lengetője tett alatta,

Cassius s Brutus bőgik a Pokolban

s Modena és Perugia siratta

s siratta Cleopatra, aki zordan

ölelte a kigyót, mely gyors halált ád,

hogy szárnya súlyát elkerülje - holtan.

Vörös tenger partjára vele szállt át:

világra békét vele vitt hatalma,

amikor Janus templomát bezárták.

De mind, mit e Jel, mely szavam sugallja,

tett az előtt, és azután teendett

halandók földjén, melyet bírt jogarja,

csekély s homályos ahhoz, amilyent tett

(ha tiszta szem és tiszta szív itéli),

míg harmadik Cézár kezébe' lengett;

mert az Igazság, mely elmém vezérli,

dicsőségűl a mondott kézre bízta

haragja véres bosszuját kimérni.

S most bámulj, mert szóm igazsága tiszta:

Titus alatt később az ősi bűn

bosszúját bosszuval fizette vissza.

S hogy longobárd fog marta keserűn

a Szentegyházat: Nagy Károly e szárnyak

alatt győzött és pártfogolta hűn.

Most láthatod, mily ellenére járnak,

kiket föntebb vádoltam, és a népre

minden bajt az ő hálóik kuszálnak.

Az egyik a Közös Jel ellenébe

sárga liliomokat visz; a másik

elsajátítja - s kinek több a vétke?

Játssza cselét a gibelin, ha játszik,

más jel alatt: ennek rettegje csőrét,

ki közte s az Igazság közt viszályt szít!

S amaz új Károly guelfjei, a dőrék,

ne víjják őt, mert félhetik a körmöt,

mely nagyobb vadnak is roncsolta bőrét.

Apák bünéért sokszor sír a gyermek;

s ne hígyjétek, hogy Isten elcserélje

liliomokkal díszét ama Jelnek!

Ez a kis csillag tele bölcs erélyre

született lélekkel, ki küzdve fáradt

ottlenn, hogy jóhír s becsület dicsérje:

de ha minden vágy íly irányban árad,

a Szerelem sugára tévelyegve

az igaz égbe csak későn találhat.

Ám díjat az érdemmel összevetve

örömünk része: látni sem kicsiny, sem

tulosnagy ömlését az érdemekre.

Igy az élő Igazság vágyaink' sem

hagyja tullengni az égadta rangból:

s irígység nem gyúl bennünk semmi kincsen.

Édes összhang lesz a sokféle hangból:

így e körökben egy harmóniában

az Ég is minden rangot összehangol.

Imitt e csillag gyöngye sugarában

fénylik Romeo fénye, akiénél

nem lett díjazva jótett mostohábban.

A gaz provánszi nem nevet a hűnél

jobban; mert ollyat, ki azt érzi kárnak,

ha másnak jól megy, még az Ég se kímél.

Négy lányát adta férjhez négy királynak

Berengár gróf, s ezt Romeo mivelte,

a jöttment, póri származásu tárnok.

S e hívét hívni számadásra, ferde

szavak birták a grófot. Az beszámolt,

hogy ami tíz volt, tucattá növelte;

s elvonult aggon, s nem keresve gyámolt!

Ha a világ így látná, így itélné,

amint élelmét gyűjtögetve támolyg,

dicséri most, de mégjobban dicsérné!"

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!