|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Lélek, csillag és akarat Egyforma távol és egyforma csábos két falat közt a szabad ember éhen veszne s egyiket sem vinné fogához. Így két farkas vérszomja közt fehéren s egyformán félve állna kicsi bárány; eb így, két dám közt, lesve, merre térjen? Azért magam szemére én se hánynám, ha hallgattam, egyenlő kételyekben, kényszerből, - és dicsérni sem kivánnám. Hallgattam; de a vágy csak élesebben ült arcomon, és szememből kiserkedt forróbban, mint mi nyílt szavakba szökken. Beatrice úgy tett, mint Dániel tett, hogy Nabukadnezár dühét apassza, mely benne minden vadságot kikeltett, s szólt: "Látom, küzd, hogy kétfelé szakassza lelked két kétely; s nem szól, mert a dupla gond kell hogy egymást kösse s megakassza. Igy érvelsz: Hogyha se hibás, se kurta szándékom: hogy lehet, hogy érdememben külső erőszak csorbát tenni tudna?' Kételyt kelt benned az is nemkülönben, a lélek csillagába visszatér-e? (amint Pláton volt ílyen értelemben). E kérdéseknek szúr feléd a tőre és akaratodat sebezve támad; s az epésebbet veszem most előre. A szeráfok legboldogabbikának, Mózesnek, Sámuelnek, s Jánosokból amelyiket veszed, se Máriának nem jut külömb az égi trónusokból, se több vagy kurtább évnyi lét azoknál, aki pár lelket most láttál a sokból. De mind az első kör diszére szolgál és életük külömbözően édes, amint az Örök Ihlet reájok száll. Itt mutatkoztak, nem minthogyha ép ez lenne a nékik rendelt hely; de jelnek, hogy szerényebb üdv köti őket éghez. Igy kell beszélni emberi kebelnek, mely csak jelekből s érzésekből érzi, ami méltó tant majd elméje nyerhet. Azért az Irás is leszállva tér ki értelmetekhez, ha kezet, ha lábot tulajdonít az Úrnak, - s máshogy érti. A Szentegyház is így rajzolja Gábort emberi arccal, és Mihályt, s ki által a bús vakságból Tóbiás kilábolt. Nem fedi hát, mit itt időzve lát-hall a lélek, a Timaeus-féle érvet: ki csak, amit mond, annyit ért szavával mondván, hogy csillagukba visszatérnek a lelkek, honnan a Természet őket formának küldte testbe, mikor éltek. De meglehet, hogy mégsem a betűket kell nézni, hanem mit mögéjük szántott kijátszani talán a nevetőket. Ha úgy érté, hogy dicsőséget, gáncsot visz vissza a hatékony égitestre: íjat tán némi igazra irányzott. És ez az elv lett rosszul értve veszte az ó világnak, mert Marsot miatta s Jupitert s Merkurt istennek nevezte. A másik kétség, amely megragadta elméd, csekélyebb mérgü, mert csalása nem vihet tőlem idegen utakra. Ha úgy helyes, hogy emberszem ne lássa igaznak Isten igazát: a hitnek érve ez és nem haeresis parázsa. De mert értelmed jól láthatja itt meg a valót, mely magába útat enged, arra, amint kivánod, rásegítlek. Ha erőszak az, mikor aki szenved, hagyja, hogy hajtsa kényszerek viharja; ily lelket azért semmi ok se menthet. Nem hal az akarat; ha nem akarja; hanem akként tesz, mint a láng a szélben, habár ezerszer erőszak csavarja. Ki már egy kissé hajlik a veszélyben, az enged már - mint ezek íme ketten, visszatérhetve klastromukba szépen. Ha akaratuk lett volna töretlen, mint rostonsült Lőrincnek, s Muciusnak, aki saját kezéhez volt kegyetlen: az őket, honnan kényszerből bucsúztak, mihelyt lehetett, visszavonta volna, de korod kevés ílyenről tanúzhat. S már e szavaktól látod is oszolva, ha jól rágondolsz, a kételyt előled, mely tőled még sok nyugtot elrabolna. De most egy másik szoros áll előtted, melyen magadtól nem jutnál te végig, mert előbb ellankasztaná erődet. Elmédbe véstem, mint szabályt, hogy égig jutott és boldog lélek nem hazudhat, mert az ős Igaz fénye közel ég itt. És Piccardától mégis azt tanultad ma, hogy Constanza fátylát hűn szerette: s így szava s szavam ellentétbe jutnak. Gyakran esik, hogy veszélytől ijedve, testvér, nagyobb veszélybe fut az ember s szándéka ellen hull iszonyu tettbe, mint Alkmeon, ki ellenkezni nem mer atyjával, s azért megölve szülőjét, lesz anyagyilkos fiúi hiszemmel. S ily fontolás az, ami itt előlép: a szándék és erőszak egyesülve tesz oly bűnt, hogy nem menthetd művelőjét. A szándék nem feltétlen áll a bűnre; de rááll annyiban, mert visszaretten, hogy máskép szörnyebb kátyuba kerülne. Azért mikor Piccarda szólal itten, feltétlen szándékot ért; én a másik félét; s igazat mondunk mindaketten". Igy, melyből minden igazság sugárzik, áradt a szent Kút szellemem felé ki s érzém, hogy mindkét vágyam megjuházik. "Óh, ős Szerető szeretettje, égi hölgy" - szóltam én - "beszéded úgy eláraszt, s hevít, hogy édes élet benne égni. Hogy adjak arra, megköszönve, választ? ehhez szerelmem minden mélye semmi! de Aki lát és tud, megadja már azt. Látom, hogy elménk sohse tud pihenni, ha az Igazság nem világosítja, melynek gyümölcsét egyetlen Fa termi. Az megnyugtatja, mint vadat csalitja; mihelyt elérte; és el tudja érni! ha nem: minden vágy szélbe van hajítva. A vágytól hajt az Igazság tövén ki galyak gyanánt a kétely; s minket ösztön lök ágról-ágra, a csucsot remélni. Ez ösztökélt, de biztossá is ez tőn, kérni tetőled, Donna, tisztelettel még egy homályra fényességet, esdőn. Tört fogadalmat más jócélu tettel lehet-e jóvátenni, ha a Latban beléjecsöppent súlya nem veszett el?" Most Beatrice édes gondolatban szikrákat szórt rám szerelmes szemébül; s én erőimnek gyeplejét ledobtam s érzém, hogy pillantásom földre szédül.
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|