|
|||
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Foltok a Holdban Óh, ti, kik apró csónakokban ültök, s figyelni vágyva édes énekekre hajóm után, mely zengve száll, röpültök, jobb lesz, ha visszatértek révetekbe! Ne szálljatok ki! mert majd elveszítvén tán engem, elmaradtok tévelyegve... Senkise szállt még más e vízre, mint én; Minerva küld szelet, múzsák mutatnak Göncölt, s Phoebus hajt, a rudat feszítvén. De kevesek ti, akik angyaloknak régen éheztek égi kenyerére, mellyel itt élnek, de jól sohse laknak, bocsássátok a sósvíz tengerére bárkátok bátran, barázdám nyomában, mielőtt símaságba visszatérne. Bámultok majd, mint Colchis ős honában Argo hősei, kik tüzes bikákkal látták szántani Jázont hajdanában. Úgy vont az örök-ősi szomjusággal az istenforma ország, édenébe, mint egy pillantás száll egeken által. Beatrice fölnézett: én szemébe. S hamarabb, mint a nyíl az íj fokára fekszik és surran tova már a légbe: fönn voltam, ahol szemem új csodára kellett csavarni; s Beatrice, mert ő rálátott lelkem legkisebb zugára, rámnézett, oly vidáman, mint megejtő szépségben: "Gondolj hálával az Úrra, mert már az első csillagig emelt ő!" Úgy volt ott, mintha ránk felleg borúlna, tömör, kemény, csupa fény, síma, kába, mint gyémánt, ha a napverés behullja. Az Örök Gyöngy így fogadott magába, miként a víz a fénysugárt fogadja anélkül, hogy megtörne símasága. Ha test valék (s az ember gondolatja nem érti ezt, mert a tér a térbe nyúlna avval, hogy test a testet így behatja) kellett, hogy vágyam még nagyobbra gyúlna az Esszenciát szemmel látni, melyben emberi létünk beolvad az Úrba. Ott látható lesz, amit hinni kell, nem bizonyítni, mert bizonyíthatatlan, csak megnyugszunk benne, mint ősi elvben. S szóltam: "Madonna, olyan áhitatban, amint tudom, dicsérem Azt, ki tette, hogy a halandó földet odahagytam. De mondjad, - nézz csak e sötét jelekre ez égitesten, mikről földi ajkak Káin felől beszélnek képzelegve?" Erre ő kissé mosolyogva hallgat, majd: "Ha halandók véleménye téved, hol vak eszük kulcsot hiába forgat, azért csodálkozás ne ajzzon ívet lelkedre, mert az észnek szárnya kurta elhagyni az érzékek-adta révet. De mondd magad, mit gondolsz, mi a kulcsa?" S szóltam: "Gondolom, más a szín, amint az anyag ritka-finom, vagy sűrü-durva." És ő: "Hogy mílyen tévedésbe ringasz, előtted mindjárt láthatóan tünik föl érvelésemből, ha feléd suhint az. Sok fényt mutat nektek a nyolcadik kör, melyek mind minőségben s mennyiségben mások, s mindenik eltér mindeniktől. Ha az ok csak a más-más sűrüségben állna: egy volna az erő, elosztva többé s kevésbbé s egyformán, az égben. De kell, hogy mindig új erő okozza az új hatást; és a te felfogásod ez elvek százát egyetlenre fosztja. Aztán, ha e homályfoltokra más ok nem volna, mint sürűség: e planéta lyukacsos lenne és anyaga-vásott itt-ott; vagy mint a test vastaga-véknya, vagy mint a könyvben fektei a lapnak, rétegeket cserélne álladéka. Ha amaz állna, sugara a napnak fogyatkozáskor áthatolna rajta, mint mindenütt, hol rés nyilik vagy ablak. De nincs úgy. Nézzük hát a másik fajta lehetőséget: és ha ez sem áll, kitűnik majd, hogy véleményed csalfa. Ha nem lyukacsos át meg át: határ kell hogy legyen, ahol a ritka réteg ellentétében akadályt talál, és a sugarat, mely beléjetéved, oly módon verje vissza fényverése, mint ólomhátu üveglap a képet. Most már azt mondod, hogy az egyik része ekként azért sötétebb, mint a másik, mivel ott hátrább a sugár törése. De megszabadít a tapasztalás itt a tévedéstől; fordulj oda, honnan minden tudástok ered és sugárzik. Végy három tükröt; kettejük hasonnan közel hozzád, a harmadik középen legyen, egy kissé távolabb azonban. Állj szembe és tedd, hogy mögötted égjen egy fény, amely a tükröket kigyújtsa s megtörve bennük, hozzád visszatérjen. Kisebbnek fog bár látszani a túlra vetített fény, de nem gyengébb a lángja, mint azé, melynek távolsága kurta. Most, mint havat ha ver a nap husángja, a föld csupasz lesz tőle, mert ütése fagyát és téli színeit lehántja: úgy, lehántódván elméd tévedése, oly éles fénnyel gyúllad a sötétben szavam, hogy megremeghetsz, belenézve. Fenn az isteni-béke lakta égben forog egy test, melynek amit gyűrűje befog, heverve nyugszik erejében. Következő ég, csillagok sürűje, szétosztja ezt, hogy ezer bennefoglalt s mégis más lényben árad el derűje. S a többi körök a sok színt, a sok fajt s erőt használva, amit tőle kaptak, viszik, kit merre a Cél és a Mag hajt. A világ e szervei így haladnak, mint íme látod, fokról-fokra szállva, s fellebbről kapnak, és alábbra hatnak. Figyelj, hogy gázolok most, titkok árja fölött az Igazsághoz, melyre vágyol, amíg szemed majd egyedül is állja. A szent Köröknek (ezt nem rejti fátyol) útját a Boldog Mozgatók lehellik, mint a kovács a vasét, mellyel kovácsol, az ég, hol annyi csillagok lövellik fényük, a mély Elmétől, mely gurítja, nyeri pecsétjét, és képére fejlik. S mint lelketek, e portestbe borítva, eloszlik a külömböző tagokban és mind más-más erőkkel gyámolítja: úgy amaz Értelem a csillagokban fejti ki szerte jóságát s forogván ön-egységéből árad el a Sokban. Minden egyes erő a maga módján vegyűl a nemes testtel, melyet éltet, mint bennetek a lélek, kapcsolódván. Az ős derű kegyéből, honnan éltet nyert, az erő a testen átsugárzik, mint szemgolyón a derűs életérzet. Ő teszi, hogy más egyik, mint a másik fény; és az ok nem ritkaság-sürűség; eme formáló elv jóvolta játszik elosztva testek ködösét s derűsét."
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|