Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Zsoltárok Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Zsoltárok
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2  Hanem az ùr törvényében van gyönyörûsége, és az ô törvényérôl gondolkodik éjjel és nappal.
3  És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4  Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5  Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
6  Mert tudja az ùr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2  A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ùr ellen és az ô felkentje ellen:
3  Szaggassuk le az ô bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4  Az egekben lakozó neveti, az ùr megcsúfolja ôket.
5  Majd szól nékik haragjában, és megrettenti ôket gerjedelmében:
6  Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7  Törvényûl hirdetem: Az ùr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8  Kérjed tôlem és odaadom néked a pogányokat örökségûl, és birtokodúl a föld határait.
9  Összetöröd ôket vasvesszôvel; széjjelzúzod ôket, mint cserépedényt.
10  Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12  Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ô haragja. Boldogok mindazok, a kik ô benne bíznak!

3

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elôl való futásakor. (3:2)
Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók! 2  (3:3) Sokan mondják az én lelkem felôl: Nincs számára segítség Istennél. Szela.
3  (3:4) De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsôségem az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
4  (3:5)
Felszóval kiálték az ùrhoz, és ô meghallgata engemet, az ô szentsége hegyérôl. Szela. 5  (3:6) Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az ùr támogat engem.
6  (3:7) Nem félek sok ezernyi néptôl sem, a mely köröskörûl felállott ellenem.
7  (3:8) Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
8  (3:9) Az ùré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. Szela.

4

1 Az éneklômesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. (4:2) Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
2  (4:3) Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsôségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot?
Szela. 3  (4:4) Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az ùr; meghallja az ùr, ha hozzá kiáltok!
4  (4:5) Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
5  (4:6)
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az ùrban. 6  (4:7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
7  (4:8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ô búzájok és boruk.
8  (4:9)
Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te Uram egyedûl adsz nékem bátorságos lakozást.

5

1 Az éneklômesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. (5:2) Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
2  (5:3) Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
3  (5:4) Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
4  (5:5) Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
5  (5:6) Nem állhatnak meg szemeid elôtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedôt.
6  (5:7) Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az ùr.
7  (5:8) Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
8  (5:9) Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elôttem a te útadat!
9  (5:10) Mert nincsen az ô szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ô torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
10  (5:11)
Kárhoztasd ôket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el ôket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. 11  (5:12) És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod ôket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
12  (5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körûlveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

6

1 Az éneklômesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. (6:2) Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
2  (6:3)
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam; gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim! 3  (6:4) Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
4  (6:5) Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
5  (6:6) Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsôít téged?
6  (6:7)
Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. 7  (6:8) Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
8  (6:9)
Távozzatok tôlem mind, ti bûnt cselekedôk, mert meghallgatja az ùr az én siralmam szavát. 9  (6:10) Meghallgatja az ùr az én könyörgésemet, elfogadja az ùr az én imádságomat.
10  (6:11)
Megszégyenûl majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

7

1 Dávid siggajonja, a melyet az ùrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. (7:2) Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem minden üldözômtôl, és szabadíts meg engem,
2  (7:3) Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
3  (7:4) Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben,
4  (7:5) Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkûl való ellenségemet:
5  (7:6) Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsôségemet. Szela.
6  (7:7) Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7  (7:8) És népek gyülekezete vegyen téged körûl, és felettök térj vissza a magasságba.
8  (7:9) Az ùr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
9  (7:10)
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erôsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. 10  (7:11) Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
11  (7:12) Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
12  (7:13) Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
13  (7:14) Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
14  (7:15)
ìmé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül. 15  (7:16)
Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált. 16  (7:17) Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ô erôszakossága.
17  (7:18)
Dicsérem az Urat az ô igazsága szerint, és éneklek a felséges ùr nevének.

8

1 Az éneklômesternek a gittihre; Dávid zsoltára. (8:2) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsôségedet.
2  (8:3) A csecsemôk és csecsszopók szájával erôsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködôt és bosszúállót elnémítsd.
3  (8:4) Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
4  (8:5) Micsoda az ember-mondom-hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
5  (8:6) Hiszen kevéssel tetted ôt kisebbé az Istennél, és dicsôséggel és tisztességgel megkoronáztad ôt!
6  (8:7)
ùrrá tetted ôt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél: 7  (8:8) Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezônek vadait is;
8  (8:9) Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.
9  (8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

9

1 Az éneklômesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. (9:2) Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2  (9:3)
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 3  (9:4) Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elôtt;
4  (9:5) Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélô-székben ültél, mint igaz bíró.
5  (9:6)
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 6  (9:7) Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7  (9:8) Az ùr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ô székét.
8  (9:9) És ô megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9  (9:10) És lesz az ùr nyomorultak kôvára, kôvár a szükség idején.
10  (9:11) Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11  (9:12 Zengjetek az ùrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ô cselekedeteit.
12  (9:13) Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13  (9:14)
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölôim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 14  (9:15) Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15  (9:16)
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 16  (9:17) Megismertetett az ùr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
17  (9:18) Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrôl.
18  (9:19) Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19  (9:20) Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elôtted!
20  (9:21) Rettentsd meg, Uram, ôket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ôk! Szela.

10

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtôzöl el a szükség idején?
2  A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3  Mert dicsekszik a gonosz az ô lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4  A gonosz az ô haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5  Szerencsések az ô útai minden idôben; messze vannak tôle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6  Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7  Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erôszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8  Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9  Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ô barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10  Lenyomja, tiporja és erejétôl elesnek az ügyefogyottak.
11  Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát; nem is látott soha!
12  Kelj fel ùr-Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekrôl!
13  Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14  Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15  Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ô gonoszságát, míg már nem találsz.
16  Az ùr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ô földjérôl.
17  A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerôsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18  Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbôl való ember.

11

1 Az éneklômesternek; Dávidé. Az ùrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
2  Mert ímé a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.
3  Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
4  Az ùr az ô szent templomában, az ùr trónja az egekben; az ô szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
5  Az ùr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelôjét, gyûlöli az ô lelke.
6  Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkô és égetô szél az ô osztályrészök!
7  Mert az ùr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ô orczáját.

12

1 Az éneklômesternek a seminithre; Dávid zsoltára. (12:2) Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közûl.
2  (12:3)
Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedô ajakkal kettôs szívbôl szólnak. 3  (12:4) Vágja ki az ùr mind a hizelkedô ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
4  (12:5) A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne ùr felettünk?
5  (12:6) A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az ùr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
6  (12:7) Az ùr beszédei tiszta beszédek, mint földbôl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
7  (12:8) Te Uram, tartsd meg ôket; ôrizd meg ôket e nemzetségtôl örökké.
8  (12:9)
Köröskörûl járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

13

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára.
2  Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tôlem?
3  Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
4  Nézz ide, felelj nékem Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
5  Hogy ne mondja ellenségem: meggyôztem ôt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
6  Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az ùrnak, hogy jót tett velem!

14

1 Az éneklômesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ô szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2  Az ùr letekintett a mennybôl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresô?
3  Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4  Nem tudják-é ezt mind a gonosztévôk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségûl nem hívják?
5  Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6  A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az ùr az ô bizodalma,
7  Vajha eljône Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az ùr visszahozza népének foglyait, Jákób örûl majd és vigad Izráel.

15

1 Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
2  A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ô szívében,
3  Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
4  A megbélyegzett útálatos az ô szemeiben, de az Urat félôket tiszteli; a ki kárára esküszik és meg nem változtatja.
5  Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendûl meg soha örökké.

16

1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2  Ezt mondom az ùrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3  A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4  Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nyelvöket ajkaimra.
5  Az ùr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6  Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7  Åldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8  Az ùrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felôl van, meg nem rendülök.
9  Azért örûl az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10  Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11  Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

17

1  Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jô csalárd ajakról.
2  A te orczádtól jôjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3  Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4  Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erôszakosnak ösvényeire.
5  Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6  Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7  Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8  Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet
9  A gonoszok elôl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elôl, a kik lelkendezve vesznek körûl engem.
10  Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11  Körûlvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12  Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülô oroszlánkölyökhöz.
13  Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le ôt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14  Az emberektôl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitôl! Az ô osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bôvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15  Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midôn felserkenek.

18

1 Az éneklômesternek, az ùr szolgájától, Dávidtól, a ki az ùrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az ùr megszabadította ôt minden ellenségének kezébôl, és a Saul kezébôl. (18:2) És monda: Szeretlek Uram, én erôsségem!
2  (18:3) Az ùr az én kôsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kôsziklám, ô benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3  (18:4) Az ùrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtôl.
4  (18:5) Halál kötelei vettek körûl, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
5  (18:6) A Seol kötelei vettek körûl; a halál tôrei fogtak meg engem.
6  (18:7) Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7  (18:8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindúltak, mert haragra gyúlt.
8  (18:9) Füst szállt fel orrából, és szájából emésztô tûz; izzó szén gerjedt belôle.
9  (18:10) Lahajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10  (18:11)
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. 11  (18:12) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körûlötte a sötét felhôk és sûrû fellegek.
12  (18:13) Az elôtte lévô fényességbôl felhôin jégesô tört át és eleven szén.
13  (18:14) És dörgött az ùr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesô hullt és eleven szén.
14  (18:15) És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15  (18:16) És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtôl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16  (18:17)
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbôl. 17  (18:18)
Megszabadított engem az én erôs ellenségemtôl, s az én gyûlölôimtôl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. 18  (18:19) Rám jöttek veszedelmem napján; de az ùr volt az én támaszom.
19  (18:20) És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20  (18:21) Az ùr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21  (18:22) Mert megôriztem az ùrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtôl.
22  (18:23) Mert minden ítélete elôttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23  (18:24) És tökéletes voltam elôtte, ôrizkedtem az én vétkemtôl.
24  (18:25) És megfizetett nékem az ùr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elôtt van.
25  (18:26) Az irgalmashoz irgalmas vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy.
26  (18:27) A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27  (18:28) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28  (18:29) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az ùr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29  (18:30) Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kôfalon is átugrom.
30  (18:31) Az Istennek útja tökéletes; az ùrnak beszéde tiszta; paizsuk ô mindazoknak, a kik bíznak benne.
31  (18:32) Mert kicsoda Isten az ùron kivûl? És kicsoda kôszikla a mi Istenünkön kivûl?
32  (18:33) Az Isten, a ki felövez engem erôvel, és tökéletessé teszi útamat:
33  (18:34)
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. 34  (18:35) º tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35  (18:36) És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36  (18:37)
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. 37  (18:38)
Üldözöm ellenségeimet és elérem ôket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. 38  (18:39)
Összetöröm ôket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. 39  (18:40) Mert te öveztél fel engem erôvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelôket.
40  (18:41) És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölôimet elpusztíthattam.
41  (18:42)
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az ùrhoz és nem felelt nékik. 42  (18:43) És apróra törtem ôket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam ôket mint útcza sarát.
43  (18:44)
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. 44  (18:45) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45  (18:46) Az idegenek elepedtek, és reszketve jônek elô zárt helyeikbôl.
46  (18:47) Él az ùr és áldott az én kôsziklám; magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene;
47  (18:48) Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48  (18:49) A ki megment engem ellenségeimtôl. Még az ellenem felkelôk fölött is felmagasztalsz engem, az erôszakos embertôl megszabadítasz engem.
49  (18:50) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50  (18:51) Nagy segítséget ád az ô királyának és irgalmasságot cselekszik az ô felkentjével, Dáviddal és az ô magvával mindörökké.

19

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (19:2) Az egek beszélik Isten dicsôségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
2  (19:3) Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
3  (19:4) Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
4  (19:5)
Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ô mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. 5  (19:6) Olyan ez, mint egy vôlegény, a ki az ô ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hôs, hogy futhatja a pályát.
6  (19:7)
Kijövetele az ég egyik szélétôl s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtôzhetnék hevétôl. 7  (19:8) Az ùrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az ùrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
8  (19:9) Az ùrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az ùrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
9  (19:10) Az ùrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az ùrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestôl fogva igazságosak.
10  (19:11)
Kivánatosabbak az aranynál, még a sok szín-aranynál is; és édesebbek a méznél, még a szín-méznél is. 11  (19:12)
Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. 12  (19:13) Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktôl tisztíts meg engemet.
13  (19:14) Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektôl.
14  (19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elôtted legyenek, oh Uram, kôsziklám és megváltóm.

20

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (20:2) Hallgasson meg téged az ùr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
2  (20:3)
Küldjön néked segítséget a szent helyrôl; és a Sionból támogasson téged. 3  (20:4)
Emlékezzél meg minden ételáldozatod ról, és égôáldozataidat találja kövéreknek. Szela. 4  (20:5)
Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat. 5  (20:6) Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az ùr minden kérésedet!
6  (20:7) Most tudom, hogy az ùr megsegíti felkentjét; meghallgatja ôt szent egeibôl jobbjának segítô erejével.
7  (20:8) Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak: mi pedig az ùrnak, a mi Istenünknek nevérôl emlékezünk meg.
8  (20:9) Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
9  (20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.

21

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (21:2) Uram, a te erôsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
2  (21:3)
Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. 3  (21:4) Sôt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
4  (21:5) Életet kért tôled: adtál néki hosszú idôt, örökkévalót és végtelent.
5  (21:6) Nagy az ô dicsôsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
6  (21:7) Sôt áldássá tetted ôt örökké, megvidámítottad ôt színed örömével.
7  (21:8) Bizony a király bízik az ùrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
8  (21:9)
Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölôidet. 9  (21:10) Tüzes kemenczévé teszed ôket megjelenésed idején; az ùr az ô haragjában elnyeli ôket és tûz emészti meg ôket.
10  (21:11)
Gyümölcsüket kiveszted, e földrôl, és magvokat az emberek fiai közûl. 11  (21:12) Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
12  (21:13) Mert meghátráltatod ôket, íved húrjait arczuknak feszíted.
13  (21:14)
Emelkedjél fel Uram, a te erôddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

22

1 Az éneklômesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. (22:2) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2  (22:3) Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3  (22:4) Pedig te szent vagy, a ki Izráel dicséretei között lakozol.
4  (22:5) Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad ôket.
5  (22:6) Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6  (22:7) De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7  (22:8) A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8  (22:9) Az ùrra bízta magát, mentse meg ôt; szabadítsa meg ôt, hiszen gyönyörködött benne!
9  (22:10) Mert te hozták ki engem anyám méhébôl, és te biztattál engem anyámnak emlôin.
10  (22:11)
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétôl fogva te voltál Istenem. 11  (22:12) Ne légy messze tôlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12  (22:13) Tulkok sokasága kerített be engem, körûlfogtak engem Básán bikái.
13  (22:14)
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 14  (22:15) Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsô részeim között.
15  (22:16) Erôm kiszáradt, mint cserép, nyelven ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16  (22:17) Mert ebek vettek körûl engem, a gonoszok serege körûlfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17  (22:18)
Megszámlálhatnám minden csontomat, ôk pedig csak néznek s bámulnak rám. 18  (22:19) Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19  (22:20) De te, Uram, ne légy messze tôlem; én erôsségem, siess segítségemre.
20  (22:21)
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibôl. 21  (22:22) Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közûl hallgass meg engem.
22  (22:23) Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23  (22:24) Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek ôt! Jákób minden ivadékai dicsôítsétek ôt, és féljétek ôt Izráel minden magzata!
24  (22:25) Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ô orczáját elôle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25  (22:26) Felôled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elôtt, a kik félik ôt.
26  (22:27) Esznek a nyomorultak és megelégszenek, dicsérik az Urat, a kik ôt keresik. Éljen szívetek örökké!
27  (22:28)
Megemlékeznek és megtérnek az ùrhoz a föld minden határai, és leborul elôtted a pogányok minden nemzetsége. 28  (22:29) Mert az ùré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29  (22:30) Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ô elôtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30  (22:31) ºt szolgálják a fiak, az ùrról beszélnek az utódoknak.
31  (22:32) Eljônek s hirdetik az ô igazságát az ô utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

23

1 Dávid zsoltára. Az ùr az én pásztorom; nem szûköldököm.
2  Fûves legelôkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3  Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ô nevéért.
4  Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vesszôd és botod, azok vigasztalnak engem.
5  Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elôtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6  Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az ùr házában lakozom hosszú ideig.

24

1 Dávid zsoltára. Az ùré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
2  Mert ô alapította azt a tengereken, és a folyókon megerôsítette.
3  Kicsoda megy fel az ùr hegyére? És kicsoda áll meg az ô szent helyén?
4  Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
5  Åldást nyer az ùrtól, és igazságot az idvesség Istenétôl.
6  Ilyen az ôt keresôk nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela.
7  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsôség királya!
8  Kicsoda ez a dicsôség királya? Az erôs és hatalmas ùr, az erôs hadakozó ùr.
9  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsôség királya!
10  Kicsoda ez a dicsôség királya? A seregek Ura, ô a dicsôség királya. Szela.

25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2  Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3  Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkûl elpártolnak tôled.
4  ùtjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5  Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6  Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrôl, mert azok öröktôl fogva vannak.
7  Ifjúságomnak vétkeirôl és bûneimrôl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8  Jó és igaz az ùr, azért útba igazítja a vétkezôket.
9  Igazságban járatja az alázatosokat, és az ô útjára tanítja meg az alázatosokat.
10  Az ùrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11  A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
12  Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13  Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14  Az ùr bizodalmas az ôt félôkhöz, és szövetségével oktatja ôket.
15  Szemeim mindenha az ùrra néznek, mert ô húzza ki a tôrbôl lábamat.
16  Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17  Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18  Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.
19  Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.
20  ºrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21  Årtatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22  Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

26

1 Dávidé. ìtélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az ùrban bíztam ingadozás nélkûl.
2  Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
3  Mert kegyelmed szemem elôtt van, és hûségedben járok-kelek.
4  Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
5  Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
6  Årtatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom, Uram!
7  Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
8  Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsôséged hajlékának helyét.
9  Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
10  A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
11  Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
12  Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

27

1 Dávidé. Az ùr az én világosságom és üdvösségem: kitôl féljek? Az ùr az én életemnek erôssége: kitôl remegjek?
2  Ha gonoszok jônek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim-ôk botlanak meg és hullanak el.
3  Ha tábor fog körûl, nem fél szivem; habár had támad reám, mégis ô benne bízom én.
4  Egyet kérek az ùrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az ùr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az ùrnak szépségét és gyönyörködhessem az ô templomában.
5  Bizony elrejt engem az ô hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6  Most is felûl emeli fejemet ellenségeimen, a kik körûltem vannak, és én az ô sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az ùrnak.
7  Halld meg, Uram, hangomat-hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8  Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9  Ne rejtsd el orczádat elôlem; ne útasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítôm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10  Ha atyám és anyám elhagynának is, az ùr magához vesz engem.
11  Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözôim miatt.
12  Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erôszakot lihegnek.
13  Bizony hiszem, hogy meglátom az ùr jóságát az élôknek földén!
14  Várjad az Urat, légy erôs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

28

1 Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tôlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
2  Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3  Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevôk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
4  Fizess meg nékik az ô cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
5  Minthogy nem figyelnek az ùr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja ôket és föl nem építi ôket.
6  Åldott az ùr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát!
7  Az ùr az én erôm és paizsom, ô benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem ôt.
8  Az ùr az ô népének ereje, és az ô fölkentjének megtartó erôssége.
9  Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel ôket mindörökké!

29

1 Dávid zsoltára. Adjatok az ùrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az ùrnak tiszteletet és dicséretet!
2  Adjátok az ùrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
3  Az ùr szava zeng a vizek fölött, a dicsôség Istene mennydörög, az ùr ott van a nagy vizek felett.
4  Az ùr szava erôs; az ùr szava fenséges.
5  Az ùr szava czédrusokat tördel, összetöri az ùr a Libánon czédrusait is.
6  És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
7  Az ùr szava tûzlángokat szór.
8  Az ùr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az ùr Kádesnek pusztáját.
9  Az ùr szava megborjaztatja a nôstény szarvasokat, lehántja az erdôket, és az ô hajlékában mindene azt mondja: dicsô!
10  Az ùr trónolt az özönvíz felett; így trónol az ùr, mint király, mindörökké.
11  Az ùr ad erôt népének, az ùr megáldja népét békességgel.

30

1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. (30:2) Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2  (30:3) Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
3  (30:4) Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közûl.
4  (30:5) Zengedezzetek az ùrnak, ti hívei! Dicsôítsétek szent emlékezetét.
5  (30:6) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
6  (30:7) Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
7  (30:8) Uram, jókedvedbôl erôsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
8  (30:9) Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
9  (30:10) Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
10  (30:11) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
11  (30:12) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
12  (30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felôled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsôítlek téged.

31

1 Az éneklômesternek, Dávid zsoltára. (31:2) Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
2  (31:3) Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erôs kôszálam, erôdített házam, hogy megtarts engem.
3  (31:4) Mert kôsziklám és védôváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
4  (31:5) Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erôsségem.
5  (31:6) Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
6  (31:7)
Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az ùrban bízom én. 7  (31:8) Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
8  (31:9) És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sôt tágas térre állatod lábaimat.
9  (31:10)
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. 10  (31:11) Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bûnöm miatt roskadoz erôm, és kiasznak csontjaim.
11  (31:12)
Temérdek üldözôm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerôseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tôlem. 12  (31:13)
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbôl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 13  (31:14) Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelôl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
14  (31:15) De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
15  (31:16) Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébôl és üldözôimtôl.
16  (31:17)
Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. 17  (31:18) Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
18  (31:19) A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerôen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
19  (31:20) Mily bôséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félôknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elôtt.
20  (31:21) Elrejted ôket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elôl; sátorban ôrzöd ôket a perpatvarkodó nyelvektôl.
21  (31:22) Åldott az ùr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerôsített városon!
22  (31:23) Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elôl; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
23  (31:24)
Szeressétek az Urat mind ti ô kedveltjei; a híveket megôrzi az ùr és bôven megfizet a kevélyen cselekvôknek! 24  (31:25) Legyetek erôsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

32

1 Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2  Boldog ember az, a kinek az ùr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
3  Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
4  Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerôm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5  Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az ùrnak-és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.
6  Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idôben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ô hozzá.
7  Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtôl; végy körûl engem a szabadulás örömével! Szela.
8  Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
9  Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
10  Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az ùrban, kegyelemmel veszi azt körûl.
11  Örüljetek az ùrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

33

1 Örvendezzetek ti igazak, az ùrban; a hívekhez illik a dicséret.
2  Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3  Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4  Mert az ùr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.
5  Szereti az igazságot és törvényt; az ùr kegyelmével telve a föld.
6  Az ùr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
7  Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlôbe; tárházakba rakja a hullámokat.
8  Féljen az ùrtól mind az egész föld, rettegjen tôle minden földi lakó.
9  Mert ô szólt és meglett, ô parancsolt és elôállott.
10  Az ùr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
11  Az ùr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrôl-nemzedékre.
12  Boldog nép az, a melynek Istene az ùr, az a nép, a melyet örökségûl választott magának.
13  Az égbôl letekint az ùr, látja az emberek minden fiát.
14  Székhelyérôl lenéz a föld minden lakosára.
15  º alkotta mindnyájok szívét, és jól tudja minden tettöket.
16  Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hôs sem menekûl meg nagy erejével;
17  Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18  Åmde az ùr szemmel tartja az ôt félôket, az ô kegyelmében bízókat.
19  Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa ôket.
20  Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ô.
21  Csak ô benne vigad a mi szívünk, csak az ô szent nevében bízunk!
22  Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

34

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elôtt, és mikor ez elûzte ôt és elment. (34:2) Åldom az Urat minden idôben, dicsérete mindig ajkamon van!
2  (34:3) Dicsekedik lelkem az ùrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
3  (34:4)
Dicsôítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ô nevét! 4  (34:5) Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembôl kimentett engem.
5  (34:6) A kik ô reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
6  (34:7) Ez a szegény kiáltott, és az ùr meghallgatta, és minden bajából kimentette ôt.
7  (34:8) Az ùr angyala tábort jár az ôt félôk körûl és kiszabadítja ôket.
8  (34:9)
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az ùr! Boldog az az ember, a ki ô benne bízik. 9  (34:10)
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik ôt félik, nincs fogyatkozásuk. 10  (34:11) Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
11  (34:12)
Jôjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az ùr félelmére! 12  (34:13) Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
13  (34:14)
Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtôl. 14  (34:15) Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
15  (34:16) Az ùr szemei az igazakon vannak, és az ô fülei azoknak kiáltásán;
16  (34:17) Az ùr orczája pedig a gonosztevôkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földrôl.
17  (34:18) Ha igazak kiáltnak, az ùr meghallgatja, és minden bajukból kimenti ôket.
18  (34:19) Közel van az ùr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
19  (34:20) Sok baja van az igaznak, de valamennyibôl kimenti az ùr.
20  (34:21) Megôrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
21  (34:22) A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
22  (34:23) Az ùr kimenti az ô szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ô benne bízik.

35

1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlôkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2  Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3  Szegezz dárdát és rekeszd el üldözôim útját, mondd lelkemnek: Én vagyon segítséged.
4  Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5  Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elôtt; az ùrnak angyala verdesse ôket.
6  Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az ùrnak angyala kergesse ôket.
7  Mert ok nélkûl vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkûl ástak vermet az én lelkemnek.
8  Érje ôt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9  Az én lelkem pedig vigad majd az ùrban, örvendezve szabadításában.
10  Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erôsebbtôl, a szegényt és szûkölködôt az ô megrablójától.
11  Erôszakos tanúk állnak elô; azt kérdezik tôlem, a mirôl nem tudok.
12  Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13  Pedig én az ô betegségökben gyászba öltöztem, bôjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14  Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15  ºk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkûl gyaláztak és nem nyugodtak,
16  Ingyenélôk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17  Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktôl az én egyetlenemet.
18  Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erôs nép között magasztallak téged.
19  Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölôim se hunyorgassanak rám.
20  Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21  Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22  Láttad, oh Uram-ne hallgass oh Uram; ne légy távol tôlem!
23  Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24  ìtélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!
25  Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük ôt!
26  Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be ôket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27  Vígadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az ùr, a ki kivánja az ô szolgájának békességét.
28  Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsôségedet minden napon.

36

1 Az éneklômesternek az ùr szolgájáé, Dávidé. (36:2) A gonosznak hamissága felôl így gondolkozom szívemben: nincs ô elôtte isten-félelem;
2  (36:3) Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
3  (36:4)
Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 4  (36:5)
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. 5  (36:6) Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhôkig!
6  (36:7)
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 7  (36:8) Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
8  (36:9)
Dúslakodnak házadnak bôséges javaiban; megitatod ôket gyönyörûségeid folyóvizébôl. 9  (36:10) Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk vilá gosságot.
10  (36:11) Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerôidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
11  (36:12) Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
12  (36:13) Hullanak már a gonosztevôk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

37

1 Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevôkre.
2  Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3  Bízzál az ùrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
4  Gyönyörködjél az ùrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5  Hagyjad az ùrra a te útadat, és bízzál benne, majd ô teljesíti.
6  Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7  Csillapodjál le az ùrban és várjad ôt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8  Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9  Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10  Egy kevés idô még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11  A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12  Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13  Az ùr neveti ôt, mert látja, hogy eljô az ô napja.
14  Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élôket;
15  De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16  Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ô gazdagsága.
17  Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ùr.
18  Jól tudja az ùr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19  Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idôben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20  De a gonoszok elvesznek, és az ùrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21  Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22  Mert a kiket ô megáld, öröklik a földet, és a kiket ô megátkoz, kivágattatnak azok.
23  Az ùr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24  Ha elesik, nem terûl el, mert az ùr támogatja kezével.
25  Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetôvé.
26  Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ô magzatja áldott.
27  Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28  Mert az ùr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ô kegyeseit; megôrzi ôket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29  Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30  Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31  Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32  Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33  De az ùr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34  Várjad az Urat, ôrizd meg az ô útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35  Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36  De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37  Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendô a béke emberéé.
38  De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39  Az igazak segedelme pedig az ùrtól van; ô az ô erôsségök a háborúság idején.
40  Megvédi ôket az ùr és megszabadítja ôket; megszabadítja ôket a gonoszoktól és megsegíti ôket, mert ô benne bíznak.

38

1 Dávid zsoltára emlékeztetôül. (38:2) Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz engem!
2  (38:3) Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3  (38:4) Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4  (38:5) Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erôm felett.
5  (38:6) Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6  (38:7) Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7  (38:8) Mert derekam megtelt gyúladással, és testemben semmi ép sincsen.
8  (38:9) Erôtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
9  (38:10) Uram, elôtted van minden kivánságom, és nincs elôled elrejtve az én nyögésem!
10  (38:11) Szívem dobogva ver, elhágy erôm, a szemem világa-az sincs már velem.
11  (38:12) Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12  (38:13) De tôrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13  (38:14) De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14  (38:15) És olyanná lettem mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15  (38:16) Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16  (38:17) Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17  (38:18) Én bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elôttem van.
18  (38:19) Sôt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
19  (38:20) De ellenségeim élnek, erôsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölôim,
20  (38:21) És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21  (38:22) Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tôlem!
22  (38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

39

1 Az éneklômesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. (39:2)
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elôttem van a hitetlen. 2  (39:3)
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 3  (39:4)
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 4  (39:5) Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok.
5  (39:6)
ìmé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elôtted, mint a semmi. Bizony merô hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 6  (39:7) Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7  (39:8) Most azért, mit reméljek, oh Uram!? Te benned van bizodalmam.
8  (39:9) Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9  (39:10)
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 10  (39:11) Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11  (39:12) Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ô szépségét. Bizony merô hiábavalóság minden ember. Szela.
12  (39:13) Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ôsöm.
13  (39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielôtt elmegyek és nem leszek többé!

40

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (40:2)
Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. 2  (40:3) És kivont engem a pusztulás gödrébôl, a sáros fertôbôl, és sziklára állította fel lábamat, megerôsítvén lépteimet.
3  (40:4) És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és biztak az ùrban.
4  (40:5) Boldog ember az, a ki az ùrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
5  (40:6) Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
6  (40:7) Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égôáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.
7  (40:8) Akkor azt mondtam: ìmé jövök; a könyvtekercsben írva van felôlem,
8  (40:9) Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
9  (40:10) Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
10  (40:11)
Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. 11  (40:12) Te, Uram, ne tartsd vissza tôlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
12  (40:13) Mert bajok vettek engem körûl, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
13  (40:14) Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
14  (40:15)
Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják. 15  (40:16) Pusztuljanak el az ô gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
16  (40:17)
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az ùr, a kik szeretik a te szabadításodat. 17  (40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

41

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (41:2) Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az ùr.
2  (41:3) Az ùr megôrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának.
3  (41:4) Az ùr megerôsíti ôt az ô betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
4  (41:5) Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
5  (41:6)
Ellenségeim rosszat mondanak felôlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? 6  (41:7) Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
7  (41:8) Minden gyûlölôm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
8  (41:9) Istennek átka szállott ô reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
9  (41:10) Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
10  (41:11) De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
11  (41:12) Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
12  (41:13) Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
13  (41:14) Åldott az ùr, Izráelnek Istene öröktôl fogva mindörökké. Åmen, ámen!

42

1 Az éneklômesternek Kóráh fiainak tanítása. (42:2) Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
2  (42:3) Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élô Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elôtt?
3  (42:4)
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: Hol van a te Istened? 4  (42:5) Mikor ezekrôl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelôtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem ôket, az ünneplô sokaságot, az Isten házáig.
5  (42:6) Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ô orczájának szabadításáért. 6  (42:7) Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérôl, a Miczár hegyérôl.
7  (42:8)
Örvény örvényt hív elô zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! 8  (42:9) Nappal kiküldte kegyelmét az ùr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
9  (42:10) Hadd mondjam Istennek, az én kôszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
10  (42:11) Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
11  (42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

43

1 Itélj meg engem oh Isten; és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertôl szabadíts meg engem.
2  Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet?
Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 3  Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
4  Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
5  Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

44

1 Az éneklômesternek, a Kóráh fiainak tanítása. (44:2) Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2  (44:3) Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, ôket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, ôket pedig kiterjesztetted.
3  (44:4) Mert nem az ô fegyverökkel szereztek földet, és nem az ô karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted ôket.
4  (44:5) Te magad vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5  (44:6) Åltalad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6  (44:7) Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7  (44:8) Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölôinket te szégyeníted meg.
8  (44:9)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 9  (44:10) Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10  (44:11)
Megfutamítottál minket szorongatóink elôtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak. 11  (44:12) Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12  (44:13) Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13  (44:14)
Csúfságúl vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levôknek. 14  (44:15)
Példabeszédûl vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 15  (44:16)
Gyalázatom naponta elôttem van, és orczám szégyene elborít engem. 16  (44:17) A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17  (44:18) Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18  (44:19) Nem pártolt el tôled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrôl:
19  (44:20) Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20  (44:21) Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21  (44:22) Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ô jól ismeri a szívnek titkait.
22  (44:23) Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23  (44:24) Serkenj fel! Miért alszol Uram!? Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24  (44:25) Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25  (44:26) Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26  (44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45

1 Az éneklômesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrôl. (45:2)
Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelven gyors írónak tolla. 2  (45:3) Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
3  (45:4) Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsôségedet és ékességedet.
4  (45:5) És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
5  (45:6) Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
6  (45:7) Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
7  (45:8) Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
8  (45:9) Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
9  (45:10)
Királyok lányai a te ékességeid; jobb kezed felôl királyné áll ofiri aranyban. 10  (45:11) Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
11  (45:12)
Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ô, hódolj hát néki! 12  (45:13) Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
13  (45:14) Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
14  (45:15) Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek vonulnak utána, az ô társnôi; néked hozzák ôket.
15  (45:16) Bevezetik ôket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
16  (45:17) Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed ôket fejedelmekké mind az egész földön.
17  (45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrôl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

46

1 Az éneklômesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. (46:2) Isten a mi oltalmunk és erôsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
2  (46:3) Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
3  (46:4)
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela. 4  (46:5)
Forrásinak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékai. 5  (46:6) Az Isten ô közepette van, nem rendûl meg; megsegíti Isten virradatkor.
6  (46:7) Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
7  (46:8) A seregek Ura velünk van, Jákób istene a mi várunk. Szela.
8  (46:9)
Jôjjetek, lássátok az ùr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön; 9  (46:10) Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
10  (46:11)
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. 11  (46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

47

1 Az éneklômesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (47:2) Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
2  (47:3) Mert az ùr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
3  (47:4) Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
4  (47:5)
Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsôségét, a kit szeret. Szela. 5  (47:6) Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az ùr.
6  (47:7)
Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! 7  (47:8) Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
8  (47:9) Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ô szentségének trónján.
9  (47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek öszsze, mint Åbrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ô igen!

48

1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke. (48:2) Nagy az ùr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ô szentséges hegyén.
2  (48:3) Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsô észak felé, a nagy királynak városa.
3  (48:4) Isten van az ô palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
4  (48:5) Mert ímé a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
5  (48:6)
Meglátták ôk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. 6  (48:7)
Rémület fogta el ôket, fájdalom, a milyen a szülôasszonyé; 7  (48:8) A keleti széllel összezúzod Tarsís hajóit.
8  (48:9) A miként hallottuk, akként láttuk a seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerôsítette azt az Isten! Szela.
9  (48:10) A te kegyelmedrôl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
10  (48:11) A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
11  (48:12)
Örûl Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért. 12  (48:13)
Vegyétek körûl a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. 13  (48:14) Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendô nemzedéknek:
14  (48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ô vezet minket mindhalálig!

49

1 Az éneklômesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (49:2) Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2  (49:3) Akár közemberek fiai, akár fôemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3  (49:4) Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4  (49:5)
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. 5  (49:6) Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körûl,
6  (49:7) A kik gazdaságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?
7  (49:8) Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8  (49:9) Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9  (49:10) Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10  (49:11) De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11  (49:12) Gondolatjok ez: az ô házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrôl-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják e földön.
12  (49:13) Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13  (49:14) Ez az ô sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ô követôik. Szela.
14  (49:15) Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti ôket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ô lakásuktól.
15  (49:16) Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébôl, mikor az megragad engem. Szela.
16  (49:17) Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbûl házának dicsôsége;
17  (49:18) Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsôsége nem száll le utána.
18  (49:19) Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19  (49:20) Mégis az ô atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20  (49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

50

1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az ùr szól, és hívja a földet a nap keltétôl lenyugtáig.
2  A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3  Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztô tûz van elôtte, s körülte erôs forgószél.
4  Hívja az egeket onnan felûl, és a földet, hogy megítélje népét:
5  Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erôsítik szövetségemet!
6  És az egek kijelentik az ô igazságát, mert az Isten bíró. Szela.
7  Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8  Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égôáldozataid szüntelen elôttem vannak.
9  De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10  Mert enyém az erdônek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11  Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezô állatai tudva vannak nálam.
12  Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13  Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14  Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15  És hívj segítségûl engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsôítesz engem.
16  A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrôl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17  Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18  Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19  A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szô.
20  Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21  Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?
Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. 22  Értsétek meg ezt, ti Istent felejtôk, hogy el ne ragadjalak menthetelenûl:
23  A ki hálával áldozik, az dicsôít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

51

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (51:2) Mikor ô hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. (51:3)
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet! 2  (51:4) Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbôl tisztíts ki engemet;
3  (51:5) Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elôttem forog.
4  (51:6) Egyedûl te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elôtt; hogy igaz légy beszédedben és tiszta ítéletedben.
5  (51:7)
ìmé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám. 6  (51:8)
ìmé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensômben bölcseségre tanítasz engem. 7  (51:9)
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. 8  (51:10) Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
9  (51:11) Rejtsd el orczádat az én vétkeimtôl, és töröld el minden álnokságomat.
10  (51:12) Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erôs lelket újítsd meg bennem.
11  (51:13) Ne vess el engem a te orczád elôl, és a te szent lelkedet ne vedd el tôlem.
12  (51:14) Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
13  (51:15) Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezôk megtérjenek hozzád.
14  (51:16)
Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat. 15  (51:17) Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
16  (51:18) Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égôáldozatban sem gyönyörködöl.
17  (51:19) Isten elôtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
18  (51:20) Tégy jól a te kegyelmedbôl a Sionnal; és építsd meg Jéruzsálem kôfalait.
19  (51:21) Akkor kedvesek lesznek elôtted az igazságnak áldozatai; az égô és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

52

1 Az éneklômesternek; Dávid tanítása. (52:2) Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. (52:3) Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
2  (52:4) Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
3  (52:5) Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
4  (52:6) Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
5  (52:7) Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élôk földérôl. Szela.
6  (52:8) És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
7  (52:9)
ìmé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erôsségévé, hanem az ô gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ô gonoszságában volt! 8  (52:10) Én pedig mint zöldelô olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
9  (52:11) Åldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid elôtt.

53

1 Az éneklômesternek, a mahalathra, Dávid tanítása (53:2) Ezt mondta a balgatag az ô szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
2  (53:3) Isten letekint a mennybôl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresô?
3  (53:4)
Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. 4  (53:5) Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvôiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségûl nem hívják?
5  (53:6) Ott félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az isten megveti ôket.
6  (53:7) Oh vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az ùr visszahozza az ô népének foglyait, örûl majd Jákób és vigad Izráel!

54

1 Az éneklômesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. (54:2) Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
(54:3) Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem! 2  (54:4) Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
3  (54:5) Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
4  (54:6)
ìmé, Isten segítôm nékem, az ùr az én lelkemnek támogatója. 5  (54:7) Bosszút áll az utánam leselkedôkön; a te igazságod által rontsd meg ôket.
6  (54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
7  (54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

55

1 Az éneklômesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. (55:2) Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elôl;
2  (55:3) Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3  (55:4) Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4  (55:5) Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körûlvettek engem.
5  (55:6) Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6  (55:7) Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7  (55:8)
ìmé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 8  (55:9) Sietnék kiszabadulni e sebes szélbôl, e forgószélbôl.
9  (55:10) Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ô nyelvöket; mert erôszakot és háborgást látok a városban.
10  (55:11) Nappal és éjjel körûljárják azt annak kôfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11  (55:12) Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérôl a zsarnokság és csalárdság.
12  (55:13) Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyûlölôm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elôl:
13  (55:14) Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerôsöm,
14  (55:15) A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
15  (55:16) A halál vegye ôket körûl, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
16  (55:17) Én az Istenhez kiáltok, és az ùr megszabadít engem.
17  (55:18) Estve, reggel és délben panaszkodom és sohajtozom, és ô meghallja az én szómat.
18  (55:19)
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 19  (55:20) Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ô eleitôl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20  (55:21) Kezeit felemelte a vele békességben lévôkre; megszegte az ô szövetségét.
21  (55:22) A vajnál simább az ô szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22  (55:23) Vessed az ùrra a te terhedet, ô gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23  (55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod ôket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

56

1 Az éneklômesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták ôt a filiszteusok Gáthban. (56:2) Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és minden nap hadakozván, nyomorgat engem!
2  (56:3) Ellenségeim minden napon tátognak reám, bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
3  (56:4) Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
4  (56:5) Isten által dicsekedem az ô igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
5  (56:6) Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
6  (56:7)
Egybegyûlnek, elrejtôznek, sarkaimat lesik, mert kívánják az én lelkemet. 7  (56:8)
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh isten, a népeket! 8  (56:9)
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlôdbe könyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? 9  (56:10)
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. 10  (56:11) Dicsérem Istent az ô igéretéért, dicsérem az Urat az ô igéretéért.
11  (56:12) Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
12  (56:13) Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
13  (56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstôl; hogy járjak Isten elôtt az életnek világosságában.

57

1 Az éneklômesternek az altashétre Dávid miktámja; mikor Saul elôl a barlangba menekült. (57:2)
Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. 2  (57:3) A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felôlem.
3  (57:4) Elküld a mennybôl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelôt. Szela. Elküldi Isten az ô kegyelmét és hûségét.
4  (57:5) Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
5  (57:6)
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten; Mind az egész földön legyen a te dicsôséged! 6  (57:7)
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elôttem, de ôk estek abba. Szela. 7  (57:8) Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
8  (57:9) Serkenj fel én dicsôségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt;
9  (57:10)
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. 10  (57:11) Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhôkig a te hûséged.
11  (57:12)
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsôséged!

58

1 Az éneklômestenek az altashétre; Dávid miktámja. (58:2) Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
2  (58:3) Sôt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
3  (58:4)
Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétôl kezdve. 4  (58:5)
Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 5  (58:6) A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölôét, a ki bûbájakban jártas.
6  (58:7) Isten, rontsd meg az ô fogaikat az ô szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
7  (58:8) Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
8  (58:9) Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az asszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
9  (58:10) Mielôtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égôn elragadja azt a forgószél.
10  (58:11)
Örûl az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. 11  (58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélô Isten e földön!

59

1 Az éneklômesternek az altashétre. Dávid miktámja; midôn embereket külde Saul, és ôrizék az ô házát, hogy megöljék ôt. (59:2) Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtôl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2  (59:3)
Szabadíts meg engemet a gonosztevôktôl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 3  (59:4) Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erôsek; a nélkûl, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4  (59:5)
Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek ellenem: serkenj fel elômbe és lásd meg ezeket! 5  (59:6) Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg, mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
6  (59:7) Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7  (59:8)
ìmé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? 8  (59:9) Te pedig, Uram, neveted ôket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9  (59:10)
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 10  (59:11) Elômbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11  (59:12) Ne öld meg ôket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd ôket a te hatalmaddal, és alázd meg ôket Uram, mi paizsunk!
12  (59:13)
Szájuknak vétke az ô ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységökben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 13  (59:14)
Veszítsd el ôket búsulásodban, veszítsd el ôket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 14  (59:15) Estenden megjelennek, ordítanak, mint az eb, körüljárják a várost.
15  (59:16) Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16  (59:17) Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17  (59:18) Én erôsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ô az én kegyelmes Istenem!

60

1 Az éneklômesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja. (60:2) Mikor harczolt a mesopotámaiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. (60:3) Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
2  (60:4)
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult. 3  (60:5) A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
4  (60:6) Adtál a téged félôknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
5  (60:7) Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
6  (60:8) Az ô szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
7  (60:9) Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelôm.
8  (60:10) Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
9  (60:11) Kicsoda vezet engem az erôs városba, Kicsoda kisért el Edomig engem?
10  (60:12) Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
11  (60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
12  (60:14) Istennel gyôzedelmet nyerünk, s ô tapodja el ellenségeinket.

61

1 Az éneklômesternek hangszerre: Dávidé. (61:2) Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
2  (61:3) E föld szélérôl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.
3  (61:4) Mert te vagy az én menedékem, s erôs tornyom az ellenség ellen.
4  (61:5) Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
5  (61:6) Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelôinek örökségét megadtad nékem.
6  (61:7) Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrôl nemzedékre nyujtsd.
7  (61:8) Isten elôtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy ôrizzék meg ôt.
8  (61:9) ìgy éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

62

1 Az éneklômesternek, Jedutun szerint: Dávid zsoltára. (62:2) Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tôle van az én szabadulásom.
2  (62:3) Csak ô az én kôsziklám és szabadulásom; ô az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
3  (62:4) Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlô kerítés ellen?
4  (62:5) Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék ôt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
5  (62:6) Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tôle van reménységem.
6  (62:7) Csak ô az én kôsziklám és szabadulásom; ô az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
7  (62:8)
Istennél van szabadulásom és dicsôségem; az én erôs kôsziklám, az én menedékem Istenben van. 8  (62:9)
Bízzatok ô benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elôtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela. 9  (62:10) Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fôembernek fiai; ha mérôserpenyôbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
10  (62:11) Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nô, ne bizakodjatok;
11  (62:12) Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
12  (62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ô cselekedete szerint!

63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. (63:2)
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; 2  (63:3) Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsôségedet.
3  (63:4) Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
4  (63:5)
Åldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. 5  (63:6) Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
6  (63:7) Ha reád gondolok ágyamban: ôrváltásról ôrváltásra rólad elmélkedem;
7  (63:8) Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
8  (63:9) Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
9  (63:10) Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
10  (63:11) Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
11  (63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri ôt mindaz, a ki ô reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

64

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. (64:2) Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtôl való félelemtôl mentsd meg éltemet.
2  (64:3) Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elôl, a gonosztevôknek gyülekezetétôl.
3  (64:4) A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket,
4  (64:5) Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
5  (64:6)
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tôrt vetnek titkon, mondják: ki látja ôket? 6  (64:7)
Ålnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajtják; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. 7  (64:8) De meglövi ôket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
8  (64:9) És megejtik ôket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki ôket látja.
9  (64:10) Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
10  (64:11)
Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.

65

1 Az éneklômesternek; zsoltár; Dávid éneke. (65:2)
Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást. 2  (65:3) Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
3  (65:4) Bûneim erôt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
4  (65:5) Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
5  (65:6)
Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma; 6  (65:7) A ki hegyeket épít erejével, körûl van övezve hatalommal;
7  (65:8) A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
8  (65:9) Félnek is jeleidtôl a szélnek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
9  (65:10)
Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt. 10  (65:11) Megitatod barázdáit, göröngyeit megalapítod; záporesôvel meglágyítod azt, termését megáldod.
11  (65:12)
Megkoronázod az esztendôt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; 12  (65:13) Csepegnek a puszta legelôi, és a halmokat vígság övezi.
13  (65:14) A legelôk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

66

1 Az éneklômesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2  Énekeljétek az ô nevének dicsôségét; dicsôítsétek az ô dicséretét!
3  Mondjátok Istennek. Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hizelegnek néked ellenségeid.
4  Az egész föld leborul elôtted; énekel néked énekli a te nevedet. Szela.
5  Jôjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ô cselekedetei az emberek fiain.
6  A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ô benne.
7  A ki uralkodik az ô hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8  Åldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ô dicséretének szavát.
9  A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10  Mert megpróbál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11  Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12  Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bôségre.
13  Elmegyek házadba égôáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14  A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15  Hizlalt juhokat áldozom néked égôáldozatúl, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16  Jôjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélônek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17  Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18  Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19  Åmde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20  Åldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tôlem.

67

1 Az éneklômesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. (67:2) Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ô orczáját rajtunk. Szela.
2  (67:3) Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
3  (67:4)
Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. 4  (67:5) Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
5  (67:6)
Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. 6  (67:7) A föld megadta az ô gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
7  (67:8) Megáld minket az Isten, és féli ôt a földnek minden határa!

68

1 Az éneklômesternek; Dávid zsoltára, éneke. (68:2) Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; elfutnak elôle az ô gyûlölôi.
2  (68:3) A mint a füst elszéled, úgy széleszted el ôket; a mint elolvad a viasz a tûz elôtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elôl;
3  (68:4) Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elôtt, és ujjongnak örömmel.
4  (68:5)
Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ô nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elôtte. 5  (68:6)
Årváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ô szentséges hajlékában. 6  (68:7) Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
7  (68:8) Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elôtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
8  (68:9) A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elôtt, ez a Sinai hegy is az Isten elôtt, az Izráel Istene elôtt.
9  (68:10) Bô záporti hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
10  (68:11) Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
11  (68:12) Az ùr ad vala szólniok az örömhírt vivô asszonyok nagy csapatának.
12  (68:13) A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
13  (68:14) Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.
14  (68:15) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
15  (68:16) Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye:
16  (68:17) Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az ùr mindörökké;
17  (68:18) Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az ùr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ô szent hajlékában.
18  (68:19)
Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütôk is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! 19  (68:20) Åldott legyen az ùr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
20  (68:21) Ez a mi Istenünk, a szabadításnak Istene, és az ùr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
21  (68:22) Csak Isten ronthatja meg az ô ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.
22  (68:23) Azt mondta vala az ùr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébôl is kihozlak,
23  (68:24) Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbôl lakomázzék.
24  (68:25)
Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. 25  (68:26) Elôl mennek vala az éneklôk, utánok a húrpengetôk, középen a doboló leányok.
26  (68:27) A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
27  (68:28) Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ô gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
28  (68:29) Istened rendelte el a te hatalmadat: erôsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
29  (68:30) A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
30  (68:31)
Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. 31  (68:32) Eljônek majd a fôemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
32  (68:33) E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az ùrnak! Szela.
33  (68:34) A ki kezdettôl fogva az egek egei n ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
34  (68:35) Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsôsége az Izráelen és az ô hatalma a felhôkben van.
35  (68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erôt és hatalmat a népnek. Åldott legyen az Isten!

69

1 Az éneklômesternek a sósannimra; Dávidé. (69:2)
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 2  (69:3) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3  (69:4)
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 4  (69:5) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkûl gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törôk, a kik ellenségeim alap nélkûl; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5  (69:6) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak elôtted:
6  (69:7) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7  (69:8) Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8  (69:9)
Atyámfiai elôtt idegenné lettem, és anyám fiai elôtt jövevénynyé. 9  (69:10) Mivel a te házadhoz való féltô szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10  (69:11) Ha sírok és bôjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11  (69:12) ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12  (69:13) A kapuban ülôk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13  (69:14) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
14  (69:15) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölôimtôl és a feneketlen vizekbôl;
15  (69:16) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16  (69:17) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17  (69:18) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18  (69:19) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19  (69:20) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20  (69:21) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21  (69:22) Sôt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22  (69:23) Legyen az ô asztalok elôttök tôrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23  (69:24)
Setétüljenek meg az ô szemeik, hogy ne lássanak; és az ô derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 24  (69:25) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól ôket.
25  (69:26) Legyen az ô palotájok puszta, és az ô hajlékukban ne legyen lakos;
26  (69:27) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tôled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27  (69:28) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28  (69:29)
Töröltessenek ki az élôk könyvébôl, és az igazak közé ne irattassanak. 29  (69:30) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedô vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30  (69:31) Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31  (69:32) És kedvesebb lesz az ùr elôtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
32  (69:33)
Látják ezt majd a szenvedôk és örülnek; ti Istent keresôk, elevenedjék a ti szívetek! 33  (69:34) Mert meghallgatja az ùr a szegényeket, és az ô foglyait nem veti meg.
34  (69:35)
Dicsérjék ôt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 35  (69:36) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36  (69:37) És az ô szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ô nevét.

70

1 Az éneklômesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. (70:2) Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
2  (70:3)
Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje ôket, a kik bajomat kivánják. 3  (70:4)
Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, Hehé! 4  (70:5)
Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! 5  (70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

71

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2  A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3  Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felôl, mert kôszálam és erôsségem vagy te.
4  Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébôl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5  Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtôl fogva!
6  Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébôl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7  Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erôs bizodalmam.
8  Megtelik szájam dicséretedd el, minden napon a te dicsôségeddel.
9  Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erôm, ne hagyj el engem!
10  Mert felôlem szólnak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11  Mondván: Az Isten elhagyta ôt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12  Oh Isten, ne távozzál el tôlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13  Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14  Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15  Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16  Az ùr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17  Oh Isten, gyermekségemtôl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18  Vénségemig és megôszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendônek a te nagy tetteidet.
19  Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20  A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységébôl ismét felhozol minket.
21  Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22  Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23  Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24  Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

72

1 Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2  Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3  Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4  Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködônek fiain, és törje össze az erôszakoskodót.
5  Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrôl nemzedékre.
6  Szálljon alá, mint esô a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7  Virágozzék az ô idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8  És uralkodjék egyik tengertôl a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
9  Boruljanak le elôtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10  Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11  Hajoljanak meg elôtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12  Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködôt; a nyomorultat, a kinek nincs segítôje.
13  Könyörül a szegényen és szûkölködôn, s a szûkölködôk lelkét megszabadítja;
14  Az elnyomástól és erôszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ô szemében.
15  És éljen ô és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják ôt minden napon.
16  Bô gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17  Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják ôt.
18  Åldott az ùr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19  Åldott legyen az ô dicsôséges neve mindörökké, és teljék be dicsôségével az egész föld. Åmen! Åmen!
20  Itt végzôdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

73

1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
2  De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3  Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4  Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ô erejök állandó.
5  A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6  Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erôszak borítja ôket.
7  A kövérség miatt kinn ülnek az ô szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8  Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9  Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10  Azért fordul az ô népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11  És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12  ìmé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13  Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14  Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15  Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: ìmé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16  Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17  Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18  Bizony síkos földön helyezted el ôket; pusztaságokra vetetted ki ôket.
19  Mint elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek elenyésznek a rettegéstôl.
20  Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21  Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22  Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23  De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet
24  Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsôségbe fogadsz be engem.
25  Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26  Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kôsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27  Mert ímé, a kik eltávoznak tôled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tôled.
28  De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az ùr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

74

1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen?
Miért füstölög haragod a te legelôdnek juhai ellen? 2  Emlékezzél meg a te gyülekezetedrôl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérôl, a Sion hegyérôl, a melyen lakozol!
3  Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4  Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
5  ùgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdônek sûrû fáira.
6  Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pôrölyökkel.
7  Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertôztették.
8  Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel ôket m indenestôl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9  Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10  Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11  Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledbôl: végezz!
12  Pedig Isten az én királyom eleitôl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13  Te hasítottad ketté a tengert erôddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14  Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15  Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16  Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17  Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18  Emlékezzél meg errôl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19  Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérôl ne feledkezzél meg végképen!
20  Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21  A megrontot t ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorúlt és szûkölködô dicsérje a te nevedet.
22  Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23  Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgásáról, a mely szüntelen nevekedik!

75

1 Az éneklômesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. (75:2) Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
2  (75:3) Ha megszabom a határidôt, én méltányosan ítélek.
3  (75:4) A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erôsítem meg annak oszlopait. Szela.
4  (75:5) A kérkedôknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat!
5  (75:6) Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
6  (75:7) Mert nem napkelettôl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felôl támad a felmagasztalás;
7  (75:8) Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
8  (75:9) Mert pohár van az ùr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belôle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevôje.
9  (75:10) Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
10  (75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

76

1 Az éneklômesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének. (76:2) Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ô neve Izráelben.
2  (76:3) Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
3  (76:4) Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
4  (76:5) Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
5  (76:6) Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hôs kezének ereje veszett.
6  (76:7) A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
7  (76:8) Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elôtt, mikor haragszol?
8  (76:9) Az egekbôl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
9  (76:10) Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
10  (76:11) Mert az emberek haragja megdicsôít téged, miután felövezed végsô haragodat.
11  (76:12) Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az ùrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ô körûlte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
12  (76:13) Mert a fejedelmek gôgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.

77

1 Az éneklômesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. (77:2) Szavamat Istenhez emelem, és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2  (77:3)
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. 3  (77:4) Istenrôl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
4  (77:5) Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5  (77:6)
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirôl. 6  (77:7)
Megemlékezem éjjel az én énekeimrôl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: 7  (77:8) Avagy mindörökké elvet-é az ùr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8  (77:9) Avagy végképen elfogyott-é az ô kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedé krôl nemzedékre?
9  (77:10) Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ô irgalmát? Szela.
10  (77:11) És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11  (77:12)
Megemlékezem az ùrnak cselekedeteirôl, sôt megemlékezem hajdani csodáidról; 12  (77:13) És elmélkedem minden cselekedetedrôl, és tetteidrôl gondolkozom.
13  (77:14) Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14  (77:15) Te vagy az Isten, a ki csodát mivelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15  (77:16)
Megváltottad népedet karoddal: a Jákób és a József fiait. Szela. 16  (77:17) Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17  (77:18) A felhôk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18  (77:19)
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. 19  (77:20) Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20  (77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Åronnak kezével.

78

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2  Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idôbôl.
3  A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4  Nem titkoljuk el azokat az ô fiaiktól; a jövô nemzedéknek is elbeszéljük az ùr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5  Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felôl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6  Hogy megtudja azokat a jövô nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7  Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ô parancsolatait megtartsák.
8  Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
9  Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10  Nem ôrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ô törvényében;
11  Sôt elfelejtkeztek az ô tetteirôl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12  Apáik elôtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13  Ketté választotta a tengert s átvitte ôket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14  Vezette ôket nappal felhôben, és egész éjen át tûznek világosságában.
15  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bôségesen akárcsak a mélységes vizekbôl.
16  Patakokat fakasztott a kôsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18  És megkísérték Istent az ô szívökben, enni valót kérvén az ô kivánságuk szerint.
19  És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20  ìmé, megcsapta a kôsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ô népének?
21  Meghallotta az ùr és megharagudott ezért, és tûz gyuladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22  Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ô segedelmében,
23  És ráparancsolt a felhôkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24  És hullatott reájuk mannát eledelûl, és mennyei gabonát adott nékik.
25  Angyalok kenyerét ette az ember, bôséggel vetett nékik eleséget,
26  Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27  És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28  És leszállítá azokat az ô táboruk közepére, az ô sátoraikhoz köröskörûl.
29  Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30  Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31  Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fôbbjeik közûl sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32  Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ô csodadolgaiban.
33  Azért hiábavalóságban tölttette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34  Ha ölte ôket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35  És eszökbe vevék, hogy Isten az ô sziklájok, és a felséges Isten az ô megváltójok;
36  És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37  De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az ô szövetségéhez;
38  º azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sôt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39  Azért eszébe vevé, hogy test ôk, és olyanok, mint az ellebbenô szél, a mely nem tér vissza.
40  Hányszor keserítették ôt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41  És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42  Nem emlékeztek meg az ô kezérôl, sem a napról, a melyen megváltotta ôket a nyomorgatótól;
43  Midôn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44  És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45  Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték ôket, és békát, a mely pusztítá ôket.
46  Odaadta termésöket a szöcskének, a munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47  Jégesôvel pusztítá el szôlôjüket, s figefáikat kôesôvel.
48  Odaveté barmaikat a jégesônek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49  Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50  Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51  És megöle minden elsôszülöttet Égyiptomban, az erô zsengéjét Khám sátoraiban.
52  Elindítá mint juhokat, az ô népét, s vezeté ôket, mint nyájat a pusztában.
53  És vezeté ôket biztonságban, és nem félének; ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54  És bevivé ôket az ô szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ô jobbkezével.
55  És kiûzé elôlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56  De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem ôrizék meg bizonyságait;
57  Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58  Haragra ingerelték ôt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59  Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megutálá.
60  És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61  Sôt fogságba viteté erejét, dicsôségét pedig ellenség kezébe.
62  És fegyver alá rekeszté az ô népét; és az ô öröksége ellen felgerjede.
63  Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64  Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65  Akkor felserkene az ùr, mintegy álomból; mint hôs, a ki bortól vigadoz;
66  És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67  Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68  Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69  És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök idôre fundált.
70  És kiválasztá Dávidot, az ô szolgáját, és elhozá ôt a juhok aklaiból.
71  A szoptatós juhok mellôl hozá el ôt, hogy legeltesse Jákóbot, az ô népét, és Izráelt, az ô örökségét.
72  És legelteté ôket szívének tökéletessége szerint, és vezeté ôket bölcs kezeivel.

79

1 Aszáf zsoltára. Oh Isten pogányok jöttek be örökségedbe, megfertôztették szent templomodat, Jeruzsálemet kôhalommá tették.
2  Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelûl, szenteid húsát a föld vadjainak.
3  Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körûl, s nem volt, a ki eltemette volna ôket.
4  Gyalázattá lettünk szomszédaink elôtt, csúfságúl és nevetségûl a körûltünk lakóknak.
5  Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltô szerelmed, mint a tûz?
6  Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségûl a te nevedet;
7  Mert megemésztették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8  Ne emlékezzél meg rovásunkra elôdeink vétkérôl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9  Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsôségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10  Minek mondanák a pogányok: Hol az ô Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11  Jusson elôdb e a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12  És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a mellyel illettek téged, oh Uram!
13  Mi pedig, a te néped és a te legelôd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrôl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

80

1 Az éneklômesternek a sosarniméduthra; Aszáf zsoltára. (80:2) Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
2  (80:3) Efraim, Benjámin és Manasse elôtt támaszd fel a te hatalmadat, és jôjj el, hogy szabadíts meg minket!
3  (80:4) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
4  (80:5) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
5  (80:6)
Könyhullatásnak kenyerével éteted ôket, s könyhullatások árjával itatod meg ôket. 6  (80:7)
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 7  (80:8) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
8  (80:9)
Égyiptomból szôlôt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd. 9  (80:10) Helyet egyengettél elôtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
10  (80:11) Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
11  (80:12) Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
12  (80:13) Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelô?
13  (80:14)
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 14  (80:15) Oh seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbôl, és lásd és tekintsd meg e szôlôtôt!
15  (80:16) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
16  (80:17)
Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 17  (80:18) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerôsítettél magadnak.
18  (80:19) Hogy el ne térjünk tôled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
19  (80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

81

1 Az éneklômesternek, a gittithre. Aszáfé. (81:2)
ºrvendezzetek Istennek, a mi erôsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! 2  (81:3) Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.
3  (81:4)
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján! 4  (81:5) Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5  (81:6)
Bizonyságul tette ô a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam. 6  (81:7)
Megszabadítottam a tehertôl az ô vállát, kezei megmenekültek a kosártól. 7  (81:8) A nyomorúságban segítségûl hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
8  (81:9) Hallgass én népem, hadd tegyed bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9  (81:10) Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elôtt meg ne hajolj!
10  (81:11) Én, az ùr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérôl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11  (81:12) De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12  (81:13) Ott hagytam azért ôt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13  (81:14) Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14  (81:15) Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15  (81:16) Az ùrnak gyûlölôi hizelegnének néki, és örökkévaló volna az ô idejök.
16  (81:17) És ô megelégítené ôt java búzájával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

82

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2  Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
3  ìtéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4  Mentsétek meg a szegényt és szûkölködôt; a gonoszok kezébôl szabadítsátok ki.
5  Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6  Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7  Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fôember.
8  Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségûl minden népek.

83

1 Ének; Aszáf zsoltára. (83:2) Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2  (83:3) Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölôid fejöket emelik.
3  (83:4) Néped ellen álnok tanácsot gondolnak, s védenczeid ellen terveket szônek.
4  (83:5) Ezt mondják: Jertek, veszessük el ôket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5  (83:6) Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6  (83:7) Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7  (83:8) A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8  (83:9) Az asszir is szövetkezett velök, segítôjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
9  (83:10) ùgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10  (83:11) A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lônek.
11  (83:12) Tedd ôket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12  (83:13) A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13  (83:14) Én Istenem! Tedd ôket olyanokká, a milyen a porfelhô, és a milyen a polyva a szél elôtt;
14  (83:15)
Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdôt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 15  (83:16) ìgy kergesd ôket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd ôket!
16  (83:17) Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17  (83:18)
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, 18  (83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

84

1 Az éneklômesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. (84:2) Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
2  (84:3)
Kivánkozik, sôt emésztôdik lelkem az ùrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élô Isten felé. 3  (84:4) A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
4  (84:5) Boldogok, a kik lakoznak a te házadban; dicsérhetnek téged szüntelen! Szela!
5  (84:6) Boldog ember az, a kinek te vagy erôssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
6  (84:7) Åtmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esô.
7  (84:8)
Erôrôl erôre jutnak, míg mejelennek Isten elôtt a Sionon. 8  (84:9) Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
9  (84:10) Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
10  (84:11) Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
11  (84:12) Mert nap és paizs az ùr Isten; kegyelmet és dicsôséget ád az ùr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanúl élnek.
12  (84:13) Seregek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.

85

1  Az éneklômesternek, Kóráh fiainak zsoltára. (85:2) Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségébôl való foglyokat.
2  (85:3) Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.
3  (85:4)
Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését. 4  (85:5) Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg az ellenünk való bosszankodásodat!
5  (85:6) Avagy mindörökké haragszol-é ránk?
Nemzedékrôl nemzedékre tartod-é haragod? 6  (85:7) Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
7  (85:8) Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
8  (85:9) Hadd halljam meg: mit szól az ùr Isten! Kétségnélkûl békességet szól az ô népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
9  (85:10)
Bizonyára közel van az ô szabadítása az ôt félôkhöz, hogy dicsôség lakozzék a mi földünkön. 10  (85:11)
Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. 11  (85:12)
Hûség sarjad a földbôl, és igazság tekint alá az égbôl. 12  (85:13) Az ùr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.
13  (85:14)
Igazság jár elôtte és követi ôt az ô lépéseinek útján.

86

1 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
2  Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
3  Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
4  Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
5  Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak
6  Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
7  Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8  Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
9  Eljônek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elôtted Uram és dicsôítik a te nevedet.
10  Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
11  Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.
12  Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembôl, és dicsôítem a te nevedet örökké!
13  Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
14  Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged.
15  De te Uram, könyörülô és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!
16  Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erôdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
17  Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölôim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

87

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ô fundamentomát.
2  Szereti az ùr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
3  Dicsôséges dolgokat beszélnek felôled, te Istennek városa! Szela.
4  Elôszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerôimet. ìmé, Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
5  És ezt mondják a Sion felôl: Mind ez, mind amaz ott született, és ô, a Felséges, erôsíti azt.
6  Az ùr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
7  És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

88

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklômesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (88:2) Uram, szabításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elôtted vagyok:
2  (88:3) Jusson elôdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3  (88:4) Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
4  (88:5)
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember. 5  (88:6) A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrôl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtôl.
6  (88:7) Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7  (88:8) A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
8  (88:9)
Elszakasztottad ismerôseimet tôlem, útálattá tettél elôttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 9  (88:10) Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10  (88:11) Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
11  (88:12)
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén? 12  (88:13)
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 13  (88:14) De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14  (88:15) Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tôlem?
15  (88:16) Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16  (88:17)
Åltalmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 17  (88:18)
Körûlvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körûlöveztek engem. 18  (88:19)
Elszakasztottál tôlem barátot és rokont; ismerôseim a-setétség.

89

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. (89:2) Az ùrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrôl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
2  (89:3) Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerôsíted a te hûséges voltodat az egekben, mondván:
3  (89:4)
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 4  (89:5)
Mindörökké megerôsítem a te magodat, és nemzetségrôl nemzetségre megépítem a te királyi székedet Szela. 5  (89:6) És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6  (89:7) Mert a felhôkben kicsoda hasonlatos az ùrhoz, s ki olyan, mint az ùr, az istenek fiai között?
7  (89:8) Igen rettenetes Isten ô a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körûlte vannak.
8  (89:9) Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erôs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körûlvesz téged.
9  (89:10) Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ô habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10  (89:11) Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erôs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11  (89:12) Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12  (89:13) Az éjszakot és a délt te teremtetted, a Thábor és Hermon a te nevednek örvendeznek.
13  (89:14) A te karod hatalommal teljes, a te kezed erôs, a te jobbod méltóságos.
14  (89:15)
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elôtt. 15  (89:16) Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16  (89:17) A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17  (89:18) Mert az ô erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18  (89:19) Mert az ùr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19  (89:20) Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbôl választottat;
20  (89:21)
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel ôt, 21  (89:22) A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sôt az én karom erôsíti meg ôt.
22  (89:23) Nem nyomhatja ôt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg ôt;
23  (89:24) Mert ô elôtte rontom meg az ô szorongatóit, és verem meg az ô gyûlölôit.
24  (89:25) És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ô szarva.
25  (89:26) És rávetem az ô kezét a tengerre, és az ô jobbját a folyóvizekre.
26  (89:27) º így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kôsziklája!
27  (89:28) Én meg elsôszülöttemmé teszem ôt és felébbvalóvá a föld királyainál.
28  (89:29)
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ô vele. 29  (89:30) És az ô magvát örökkévalóvá teszem, és az ô királyi székét, mint az egeknek napjait.
30  (89:31) Ha az ô fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31  (89:32) Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32  (89:33) Akkor vesszôvel látogatom meg az ô bûnöket, és vereségekkel az ô álnokságukat;
33  (89:34) De az én kegyelmemet nem vonom meg tôle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
34  (89:35) Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35  (89:36)
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 36  (89:37) Az ô magva örökké megmarad, és az ô királyi széke olyan elôttem, mint a nap.
37  (89:38) Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhôben lévô bizonyság. Szela.
38  (89:39) De te mégis elvetetted és megútáltad ôt, és megharagudtál a te felkentedre.
39  (89:40) Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ô koronáját.
40  (89:41) Lerontottad az ô kôfalait mind; romokká tetted erôsségeit.
41  (89:42)
Zsákmányolták ôt mind az úton járók; gyalázattá lôn az ô szomszédai elôtt. 42  (89:43)
Felmagasztaltad az ô szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 43  (89:44) Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted ôt a harczban.
44  (89:45)
Eltörlötted az ô fényessségét, és az ô királyi székét a földre vetetted. 45  (89:46) Az ô ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
46  (89:47) Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tûz?
47  (89:48)
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 48  (89:49) Kicsoda oly erôs, hogy éljen és nem lásson halált, s megszabadítsa magát a Seolnak kezébôl? Szela.
49  (89:50) Hol van a te elôbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
50  (89:51)
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben, 51  (89:52) A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
52  (89:53) Åldott legyen az ùr mindörökké! Åmen és Åmen.

90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrôl nemzedékre!
2  Minekelôtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktôl fogva mindörökké te vagy Isten.
3  Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4  Mert ezer esztendô annyi elôtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy ôrjárási idô éjjel.
5  Elragadod ôket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
6  Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7  Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8  Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
9  Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10  A mi esztendeinknek napjai hetven esztendô, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendô, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11  Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12  Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13  Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14  Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idônkben.
15  Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendôkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16  Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsôséged azoknak fiain.
17  És legyen az ùrnak, a mi Istenünkek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

91

1 A ki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2  Azt mondom az ùrnak: Én oltalmam, váram Istenem; ô benne bízom!
3  Mert ô szabadít meg téged a madarásznak tôrébôl, a veszedelmes dögvésztôl.
4  Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ô hûsége.
5  Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstôl, a repülô nyíltól nappal;
6  A dögvésztôl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7  Elesnek mellôled ezeren, és jobb kezed felôl tízezeren; hozzád nem is közelít.
8  Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9  Mert azt mondtad te: Az ùr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10  Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a te sátorodhoz;
11  Mert az ô angyalainak parancsolt felôled, hogy ôrizzenek téged minden útadban.
12  Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kôbe.
13  Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14  Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom ôt, felmagasztalom ôt, mert ismeri az én nevemet!
15  Segítségûl hív engem, ezért meghallgatom ôt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsôítem ôt.
16  Hosszú élettel elégítem meg ôt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

92

1 Zsoltár, ének szombat napra. (92:2) Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
2  (92:3) Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
3  (92:4) Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
4  (92:5) Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
5  (92:6) Mely nagyon Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
6  (92:7) A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
7  (92:8) Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedôk, mindörökké elveszszenek ôk;
8  (92:9) Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
9  (92:10) Mert ímé, a te ellenségeid Uram, mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedôk!
10  (92:11) De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
11  (92:12) És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevôkön mulat majd a fülem.
12  (92:13) Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
13  (92:14)
Plánták ôk az ùrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. 14  (92:15) Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellôk lesznek;
15  (92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az ùr, az én kôsziklám, hogy nincsen hamisság benne!

93

1 Uralkodik az ùr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az ùr: hatalmat övezett magára; megerôsítette a földet is, hogy meg ne induljon.
2  Ållandó a te királyi széked eleitôl kezdve; öröktôl fogva vagy te!
3  A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
4  A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az ùr a magasságban.
5  A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség napok hosszáig!

94

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2  Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3  A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4  Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedôi.
5  A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6  Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7  És ezt mondják: Nem látja az ùr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8  Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9  A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10  A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? º, a ki az embert tudományra tanítja:
11  Az ùr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12  Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13  Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14  Bizony nem veti el az ùr az ô népét, és el nem hagyja az ô örökségét!
15  Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
16  Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedôk ellen?
17  Ha az ùr nem lett volna segítségûl nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18  Mikor azt mondta m: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19  Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20  Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21  Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22  De kôváram lôn én nékem az ùr, és az én Istenem az én oltalmamnak kôsziklája;
23  És visszafordítja reájok az ô álnokságukat, és az ô gonoszságukkal veszti el ôket; elveszti ôket az ùr, a mi Istenünk.

95

1 Jôjjetek el, örvendezzünk az ùrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kôsziklájának!
2  Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3  Mert nagy Isten az ùr, és nagy király minden istenen felûl.
4  A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5  A kié a tenger, és ô alkotta is azt, és a szárazföldet is az ô kezei formálták.
6  Jôjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az ùr elôtt, a mi alkotónk elôtt!
7  Mert ô a mi Istenünk, mi pedig az ô legelôjének népei és az ô kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ô szavát.
8  Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában;
9  A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10  Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygô szívû nép ôk, és nem tudják ôk az én útamat!
11  A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

96

1 Énekeljetek az ùrnak új éneket; énekelj az ùrnak te egész föld!
2  Énekeljetek az ùrnak, áldjátok az ô nevét; hirdessétek napról-napra az ô szabadítását.
3  Beszéljétek a népek között az ô dicsôségét, minden nemzet között az ô csodadolgait;
4  Mert nagy az ùr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
5  Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az ùr pedig egeket alkotott.
6  Ékesség és fenség van elôtte; tisztesség és méltóság az ô szent helyén.
7  Adjatok az ùrnak népeknek nemzetségei. adjatok az ùrnak dicsôséget és tisztességet!
8  Adjátok az ùrnak neve-dicsôségét; hozzatok ajándékot és jôjjetek be az ô tornáczaiba!
9  Hajoljatok meg az ùr elôtt szent ékességben; rettegjen elôtte az egész föld!
10  Mondjátok a népek között: Az ùr uralkodik; megerôsítette a földet, hogy meg ne induljon; ô ítéli meg a népeket igazsággal.
11  Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
12  Viduljon a mezô és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdô minden fája is,
13  Az ùrnak orczája elôtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ô hûségével.

97

1 Az ùr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
2  Felhô és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ô székének erôssége.
3  Tûz jár elôtte, és köröskörûl elégeti az ô szorongatóit.
4  Megvilágosítják az ô villámai a világot; látja és megretteg a föld.
5  A hegyek, mint a viasz megolvadnak az ùr elôtt, az egész földnek Ura elôtt.
6  Az egek hirdetik az ô igazságát, és minden nép látja az ô dicsôségét.
7  Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elôtte mind az istenek.
8  Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
9  Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
10  A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megôrzi az ô kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébôl megszabadítja ôket.
11  Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.
12  Örüljetek igazak az ùrban, és tiszteljétek az ô szentséges emlékezetét!

98

1 Zsoltár. Énekeljetek az ùrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette ôt az ô jobbkeze és az ô szentséges karja.
2  Tudtul adta az ùr az ô szabadítását; a népek elôtt megjelentette az ô igazságát.
3  Megemlékezett az ô kegyelmérôl és Izráel házához való hûségérôl; látták a fö ld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
4  Vígan énekelj az ùrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
5  Zengedezzetek az ùrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
6  Trombitákkal és kürt-zengéssel vígadozzatok a király, az ùr elôtt!
7  Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
8  A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
9  Az ùr elôtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

99

1 Az ùr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
2  Nagy az ùr a Sionon, és magasságos ô minden nép felett.
3  Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, szent az!
4  És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerôsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
5  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ô lábainak zsámolya elé; szent ô!
6  Mózes és Åron az ô papjaival, és Sámuel az ô nevét segítségûl hívókkal egybe, segítségûl hívják vala az Urat, és meghallgatá ôket.
7  Felhô-oszlopban szólt vala hozzájok; megôrizték az ô bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nekik.
8  Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad ôket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ô hiábavalóságaik miatt.
9  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ô szent hegyén; mert szent az ùr, a mi Istenünk!

100

1 Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az ùrnak te egész föld!
2  Szolgáljatok az ùrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
3  Tudjátok meg, hogy az ùr az Isten; ô alkotott minket és nem magunk; az ô népe és az ô legelôinek juhai vagyunk.
4  Menjetek be az ô kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ô nevét!
5  Mert jó az ùr, örökkévaló az ô kegyelme, és nemzedékrôl nemzedékre való az ô hûsége!

101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
2  Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám?
Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. 3  Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.
4  A csalárd szív távol van én tôl em, gonoszt nem ismerek.
5  A ki titkon rágalmazza az ô felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.
6  Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
7  Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elôtt.
8  Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az ùrnak városából minden gonosztevôt.

102

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az ùr elé. (102:2) Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2  (102:3) Ne rejtsd el a te orczádat tôlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3  (102:4) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4  (102:5) Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérôl is elfelejtkezem.
5  (102:6)
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 6  (102:7)
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 7  (102:8) Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetôn.
8  (102:9) Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9  (102:10) Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10  (102:11) A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11  (102:12) Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12  (102:13) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrôl nemzetségre áll.
13  (102:14) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idô.
14  (102:15) Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15  (102:16) És félik a népek az ùrnak nevét, és a földnek minden királya a te dicsôségedet;
16  (102:17) Mivelhogy az ùr megépítette a Siont, megláttatta magát az ô dicsôségében.
17  (102:18) Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18  (102:19)
Irattassék meg ez a következô nemzedéknek, és a teremtendô nép dicsérni fogja az Urat. 19  (102:20) Mert alátekintett az ô szentségének magaslatáról; a mennyekbôl a földre nézett le az ùr.
20  (102:21) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21  (102:22) Hogy hirdessék a Sionon az ùrnak nevét, és az ô dicséretét Jeruzsálemben.
22  (102:23) Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az ùrnak.
23  (102:24)
Megsanyargatta az én erômet ez útban, megrövidítette napjaimat. 24  (102:25) Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25  (102:26)
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 26  (102:27) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27  (102:28) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28  (102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ô magvok erôsen megáll elôtted.

103

1 A Dávidé. Åldjad én lelkem az Urat, és egész bensôm az ô szent nevét.
2  Åldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérôl.
3  A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4  A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5  A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6  Igazságot cselekszik az ùr, és ítéletet minden elnyomottal.
7  Megismertette az ô utait Mózessel; Izráel fiaival az ô cselekedeteit.
8  Könyörülô és irgalmas az ùr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9  Nem feddôdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10  Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11  Mert a milyen magas az ég a földtôl, olyan nagy az ô kegyelme az ôt félôk iránt.
12  A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tôlünk a mi vétkeinket.
13  A milyen könyörülô az atya a fiakhoz, olyan könyörülô az ùr az ôt félôk iránt.
14  Mert ô tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15  Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezônek virága.
16  Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ô helye sem ismeri azt többé.
17  De az ùr kegyelme öröktôl fogva való és örökkévaló az ôt félôkön, és az ô igazsága a fiaknak fiain;
18  Azokon, a kik megtartják az ô szövetségét és megemlékeznek az ô parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19  Az ùr a mennyekbe helyheztette az ô székét és az ô uralkodása mindenre kihat.
20  Åldjátok az Urat ô angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az ô rendeletét, hallgatván az ô rendeletének szavára.
21  Åldjátok az Urat minden ô serege: ô szolgái, akaratának teljesítôi!
22  Åldjátok az Urat minden ô teremtményei, az ô uralkodásának minden helyén! Åldjad én lelkem az Urat!

104

1 Åldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2  A ki körûlvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3  A ki vizeken építi fel az ô palotáját, a felhôket rendeli az ô szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4  A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5  º fundálta a földet az ô oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6  Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7  Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8  Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9  Határt vetettél, a melyet át nem hágnak; nem térnek vissza a földnek elborítására.
10  A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11  Megitassák a mezônek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12  Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közûl hangicsálnak.
13  A ki megöntözi a hegyeket az ô palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébôl megelégíttetik a föld.
14  A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbôl,
15  És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerôsíti a halandónak szívét.
16  Megelégíttetnek az ùrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17  A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18  A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák a hörcsögöknek menedéke.
19  Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20  Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezônek összes vadai;
21  Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentôl eledelöket.
22  Ha felkél a nap, elrejtôznek és hajlékaikban heverésznek;
23  Az ember munkájára megy ki, és az ô dolgára mind estvéig.
24  Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26  Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27  Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idôben.
28  Adsz nékik és ôk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29  Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30  Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31  Legyen az ùrnak dicsôség örökké; örvendezzen az ùr az ô teremtményeiben;
32  A ki, ha rátekint e földre, megrendûl az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33  Éneklek az ùrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34  Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az ùrban;
35  Veszszenek el a bûnösök a földrôl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Åldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

105

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségûl az ô nevét, hirdessétek a népek között az ô cselekedeteit!
2  Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ô csodatételét.
3  Dicsekedjenek az ô szent nevével; örvendezzen azoknak szívök, a kik keresik az Urat.
4  Kivánjátok az Urat és az ô erejét; keressétek az ô orczáját szüntelen.
5  Emlékezzetek meg az ô csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirôl és az ô szájának ítéleteirôl.
6  Oh Åbrahámnak, az ô szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ô választottának fiai!
7  º, az ùr, a mi Istenünk, az egész földre kihat az ô ítélete.
8  Megemlékezik az ô szövetségérôl mindörökké; az ô rendeletérôl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9  A melyet kötött Åbrahámmal és az ô Izsáknak tett esküvésérôl.
10  És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségûl,
11  Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekûl.
12  Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13  És egyik nemzettôl a másikhoz bujdosának egyik országból a másik néphez:
14  Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa ôket, sôt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15  Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16  Mikor éhséget idéze elô a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17  Elküldött elôttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabúl adatott vala el;
18  A lábait békóba szorították, ô maga vasban járt vala.
19  Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az ùr beszéde megpróbálta ôt.
20  Elküldött a király és feloldotta ôt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette ôt;
21  ùrrá tevé ôt házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22  Hogy fôembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23  És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24  És igen megszaporítá az ô népét, és erôsebbé tevé elnyomóinál.
25  Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az ô népét, és álnokúl cselekedjenek az ô szolgáival.
26  Elküldte Mózest, az ô szolgáját, és Åront, a kit választott vala.
27  Elvégezék azok között az ô jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28  Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ô rendeleteinek.
29  Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ô halaikat.
30  Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31  Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ô határukon.
32  Adott nékik esô gyanánt jégesôt, és lángoló tüzet e földjökre.
33  És elvevé szôlôjöket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élô fáit.
34  Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35  És megemészte minden növényt az ô földjökön, és az ô szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36  És megöle minden elsôszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37  És kihozá ôket ezüsttel és aranynyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38  Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tôlök való félelem megszállta ôket.
39  Felhôt terjeszte ki, hogy befedezze ôket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40  Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg ôket.
41  Megnyitotta a kôsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42  Mert megemlékezett az ô szentséges igéretérôl, a melyet tôn Åbrahámnak, az ô szolgájának.
43  Kihozá azért az ô népét örömmel, és az ô választottait vígassággal.
44  És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét
45  Azért, hogy megtartsák az ô rendeleteit, és törvényeit megôrizzék. Dicsérjétek az Urat!

106

1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ô kegyelme.
2  Ki beszélhetné el az ùr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsôségét?
3  Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden idôben.
4  Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jôjj el hozzám szabadításoddal,
5  Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6  Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7  Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8  De ô megsegíté ôket az ô nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9  Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé ôket a mélységeken, mint egy síkon.
10  És kisegíté ôket a gyûlölô kezébôl; kimentette ôket ellenség kezébôl.
11  Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belôlük.
12  És hittek az ô beszédeinek, és énekelték az ô dicséretét.
13  Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ô tanácsát!
14  Epekedés epeszté ôket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15  És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16  És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az ùr szentje, Åron ellen.
17  Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18  És tûz gyúladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19  Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elôtt.
20  Felcserélték az ô dicsôségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21  Elfeledkezének Istenrôl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22  Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23  Gondolta, hogy kipusztítja ôket; de Mózes, az ô választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse ôket.
24  És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ô igéretének.
25  És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az ùr szavára.
26  De ô felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa ôket a pusztában:
27  S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja ôket a tartományokban.
28  Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29  És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30  Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lôn.
31  És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32  Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33  Mert megkeseríték az ô szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34  Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította ôket az ùr.
35  Sôt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36  És tisztelték azoknak bálványait, és tôrré levének azok reájok.
37  És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38  És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertôzteték a föld öldökléssel.
39  És tisztátalanokká lônek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40  De felgyúlt az ùr haragja népe ellen, és megútálá az ô örökségét.
41  És odaadá ôket pogányok kezébe, és gyûlölôik uralkodtak rajtok.
42  És sanyargatták ôket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43  Számtalanszor megmentette ôket, de ôk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44  De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45  És megemlékezett velök kötött szövetségérôl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelôdék.
46  És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik ôket fogva elvivék.
47  Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közûl, hogy dicsôítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48  Åldott legyen az ùr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Åmen. Dicsérjétek az Urat.

107

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ô kegyelme.
2  Ezt mondják az ùrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébôl;
3  És a kiket összegyûjtött a különbözô földekrôl: napkelet és napnyugot felôl, északról és a tenger felôl.
4  Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5  Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6  De az ùrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté ôket.
7  És vezeté ôket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak,
8  Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9  Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezô lelket betölté jóval!
10  A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11  Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12  Azért megalázta az ô szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13  De az ùrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá ôket.
14  Kihozá ôket a setétségbôl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15  Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16  Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17  A balgatagok az ô gonoszságuknak útjáért, és az ô hamisságukért nyomorgattattak.
18  Minden étket útála az ô lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19  De az ùrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította ôket.
20  Kibocsátá az ô szavát és meggyógyítá ôket, és kimenté ôket az ô vermeikbôl.
21  Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22  És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ô cselekedeteit örvendezéssel!
23  A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24  Azok látták az ùrnak dolgait, és az ô csodáit a mélységben.
25  Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26  Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27  Szédülének és tántorgának, mint a részeg és minden bölcseségöknek esze vész vala.
28  De az ùrhoz kiáltának az ô szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté ôket.
29  Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30  És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé ôket az ô kivánságuknak partjára.
31  Adjanak hálát az ùrnak az ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32  És magasztalják fel ôt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék ôt a vének ülésében!
33  Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34  Gyümölcstermô földet meddô földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35  Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36  És telepített oda éhezôket, hogy lakó-városokat építsenek.
37  És mezôket vetének be és szôlôket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38  És megáldá ôket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39  De megkevesedtek és meggörnyedtek vala inség, nyomorúság és keserûség miatt.
40  Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta ôket út nélkûl való kietlenben.
41  De felemelé a nyomorultat az inségbôl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42  Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ô száját.
43  A ki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az ùrnak kegyelmességét!

108

1 Ének. Dávid zsoltára. (108:2) Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsôségem is kész.
2  (108:3) Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
3  (108:4)
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! 4  (108:5) Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhôkig ér a te hûséges voltod!
5  (108:6)
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsôséged legyen az egész földön! 6  (108:7) Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
7  (108:8) Az ô szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
8  (108:9) Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelôm.
9  (108:10) Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
10  (108:11) Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
11  (108:12) Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
12  (108:13) Adj szabadulást nékünk az ellenségtôl, mert hiábavaló az emberi segítség!
13  (108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és ô megtapodja ellenségeinket.

109

1 Az éneklômesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2  Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3  És körûlvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkûl.
4  Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5  Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
6  Ållíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ô jobb keze felôl.
7  Mikor törvénykezik, mint gonosz jôjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
8  Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9  Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10  És bujdossanak az ô fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktôl távol keressenek eledelt.
11  Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12  Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ô árváin!
13  Veszszen ki az ô maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14  Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az ùr elôtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
15  Mindenkor az ùr elôtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrôl,
16  A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
17  Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el ôt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ô tôle.
18  ùgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ô csontjaiba, mint az olaj.
19  Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20  Ez legyen jutalmok az ùrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21  De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22  Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23  ùgy hanyatlom el, mint az árnyék az ô megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24  Térdeim tántorognak az éhségtôl, és testem megfogyatkozott a kövérségtôl.
25  Sôt gyalázatossá lettem elôttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26  Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28  Åtkozzanak ôk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29  Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30  Hálát adok az ùrnak felettébb az én számmal, és dicsérem ôt a sokaság közepette!
31  Mert jobb keze felôl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az ùr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2  A te hatalmad pálczáját kinyújtja az ùr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3  A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhébôl leszen ifjaidnak harmatja.
4  Megesküdt az ùr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5  Az ùr a te jobbod felôl; megrontja az ô haragja napján a királyokat;
6  ìtéletet tart a ne mzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fôt.
7  Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ô fejét.

111

1 Dicsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívbôl: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
2  Nagyok az ùrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
3  Dicsôség és méltóság az ô cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
4  Emlékezetet szerzett az ô csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az ùr.
5  Eledelt ad az ôt félôknek; megemlékezik az ô szövetségérôl örökké.
6  Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ô népének, nékik adván a pogányok örökségét.
7  Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden ô végzése tökéletes.
8  Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hívségbôl és egyenességbôl származottak.
9  Váltságot küldött az ô népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ô neve.
10  A bölcseség kezdete az ùrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ô parancsolataiban igen gyönyörködik.
2  Hôs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3  Gazdagság és bôség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4  Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5  Jó annak az embernek, a ki könyörûl és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6  Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7  Semmi rossz hírtôl nem fél; szíve erôs, az ùrban bizakodó.
8  Rendületlen az ô szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9  Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ô szarva felemeltetik dicsôséggel.
10  Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

113

1 Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek ùrnak szolgái! dicsérjétek az ùrnak nevét,
2  Åldott legyen az ùr neve mostantól fogva és örökké!
3  Napkelettôl fogva napnyugotig dicsértessék az ùr neve!
4  Felmagasztaltatott az ùr minden pogány nép felett; dicsôsége túl van az egeken.
5  Kicsoda hasonló az ùrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
6  A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
7  A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködôt kivonszsza a sárból,
8  Hogy odaültesse ôket a fôemberek közé, az ô népének fôemberei közé;
9  A ki beülteti a meddôt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

114

1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közûl:
2  Júda lôn az ô szentséges népe és Izráel az ô királysága.
3  A tenger látá ôt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
4  A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
5  Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál és te Jordán, hogy hátrafordulál?
6  Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7  Indulj meg te föld az ùr orczája elôtt, a Jákób Istene elôtt,
8  A ki átváltoztatja a kôsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

115

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsôséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2  Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ô Istenök?
3  Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4  Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5  Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6  Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7  Kezeik vannak, de nem tapintanak; lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ô torkukkal.
8  Hasonlók legyenek azokhoz készítôik, és mindazok, a kik biznak bennök!
9  Izráel! te az ùrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ô.
10  Åronnak háza! az ùrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ô.
11  A kik félitek az Urat, az ùrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ô.
12  Az ùr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Åronnak házát.
13  Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14  Szaporítson titeket az ùr, titeket és a ti fiaitokat.
15  Åldottai vagytok ti az ùrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16  Az egek az ùrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17  Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18  De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

116

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2  Mert az ô fülét felém fordítja, azért segítségûl hívom ôt egész életemben.
3  Körûlvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és inségbe jutottam.
4  És az ùrnak nevét segítségûl hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5  Az ùr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6  Az ùr megôrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7  Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az ùr jól tett teveled.
8  Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstôl:
9  Az ùr orczája elôtt fogok járni az élôknek földén.
10  Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11  Csüggedezésmeben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12  Mivel fizessek az ùrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13  A szabadulásért való poharat felemelem, és az ùrnak nevét hívom segítségûl.
14  Az ùr iránt való fogadásaimat megadom az ô egész népe elôtt.
15  Az ùr szemei elôtt drága az ô kegyeseinek halála.
16  Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17  Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az ùr nevét hívom segítségûl.
18  Az ùr iránt való fogadásaimat megadom az ô egész népe elôtt,
19  Az ùr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

117

1 Dicsérjétek az Urat mind ti pogányok; magasztalják ôt mind a népek!
2  Mert nagy az ô kegyelmessége mi hozzánk, és az ùrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

118

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ô kegyelme!
2  Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ô kegyelme!
3  Mondja hát az Åron háza, hogy örökkévaló az ô kegyelme!
4  Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ô kegyelme!
5  Szükségemben segítségûl hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az ùr.
6  Velem van az ùr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7  Velem van az ùr az én segítôim közt, és nézni fogok az én gyûlölôimre.
8  Jobb az ùrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9  Jobb az ùrban bízni, mint fôemberekben reménykedni.
10  Körûlvettek engem mind a pogányok, de az ùr nevében elvesztém ôket.
11  Körûlvettek, bizony körûlvettek engem, de az ùr nevében elvesztém ôket.
12  Körûlvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az ùr nevében elvesztém ôket.
13  Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az ùr megsegített engem.
14  Erôsségem és énekem az ùr, és ô lôn nékem szabadulásul.
15  Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az ùrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16  Az ùrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az ùrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17  Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ùrnak cselekedeteit!
18  Keményen megostorozott engem az ùr; de nem adott át engem a halálnak.
19  Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
20  Ez az ùrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21  Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22  A kô, a melyet az építôk megvetettek, szegeletkôvé lett!
23  Az ùrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elôtt!
24  Ez a nap az, a melyet az ùr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25  Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elômenetelt!
26  Åldott, a ki jô az ùrnak nevében; áldunk titeket, a kik az ùr házából valók vagytok!
27  Isten az ùr és ô világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28  Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29  Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ô kegyelme!

119

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az ùr törvényében járnak.
2  Boldogok, a kik megôrzik az ô bizonyságait, és teljes szívbôl keresik ôt.
3  És nem cselekesznek hamisságot; az ô útaiban járnak.
4  Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megôrizzük:
5  Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megôrzésére!
6  Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7  Hálát adok néked tiszta szívbôl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8  A te rendeléseidet megôrzöm; soha ne hagyj el engem!
9  Mi módon ôrizheti meg tisztán az ifjú az ô útát, ha nem a te beszédednek megtatása által?
10  Teljes szívbôl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11  Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12  Åldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13  Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14  Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15  A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16  Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrôl nem feledkezem el.
17  Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18  Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19  Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tôlem a te parancsolataidat.
20  Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21  Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22  Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megôriztem a te bizonyságaidat!
23  Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrôl gondolkodik.
24  A te bizonyságaid én gyönyörûségem, és én tanácsadóim.
25  Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26  ùtaimat elbeszéltem elôtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27  Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28  Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg engem a te igéd szerint!
29  A hamisságnak útját távoztasd el tôlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30  Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elôttem.
31  Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32  A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33  Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megôrizzem azt mindvégig.
34  Oktass, hogy megôrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembôl.
35  Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36  Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37  Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38  Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39  Fordítsd el tôlem a gyalázatot, a mitôl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40  ìmé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41  És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42  Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak; hiszen bizodalmam van a te igédben!
43  És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44  És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45  És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46  És a királyok elôtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47  És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48  És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrôl.
49  Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédrôl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50  Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51  A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtôl.
52  Megemlékezem a te öröktôl fogva való ítéleteidrôl Uram, és vigasztalódom.
53  Harag vett rajtam erôt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54  Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55  Uram! a te nevedrôl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56  Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megôriztem.
57  Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58  Teljes szívbôl könyörgök a te színed elôtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59  Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60  Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61  Az istentelenek kötelei körûlkerítettek engem; de a te törvényedrôl el nem feledkezem.
62  Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63  Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64  A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65  Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66  Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67  Minekelôtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68  Jó vagy te és jóltevô: taníts meg engem a te rendeléseidre.
69  A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívbôl megtartom a te parancsolataidat.
70  Kövér az ô szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71  Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72  A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73  A te kezeid teremtettek és erôsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74  A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75  Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76  Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77  Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78  Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79  Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80  Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81  Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82  A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83  Noha olyanná lettem, mint a füstön levô tömlô; a te rendeléseidrôl el nem feledkezem.
84  Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözôim felett?
85  Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86  Minden parancsolatod igaz; csalárdúl üldöznek engem; segíts meg engem!
87  Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88  A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megôrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89  Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90  Nemzedékrôl nemzedékre van a te igazságod, te erôsítetted meg a földet és áll az.
91  A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92  Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93  Soha nem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94  Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95  Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96  Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97  Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98  Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99  Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100  Elôrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101  Minden gonosz ösvénytôl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102  Nem távoztam el a te ítéleteidtôl, mert te oktattál engem.
103  Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesb az én számnak!
104  A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105  Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106  Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak itéleteit.
107  Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108  Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elôtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109  Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrôl el nem feledkezem.
110  Tôrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111  A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112  Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113  Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114  Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115  Távozzatok tôlem gonoszok, hogy megôrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116  Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117  Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118  Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtôl elhajolnak, mert az ô álnokságuk hazugság.
119  Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120  Borzad testem a tôled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtôl.
121  Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122  Légy kezes a te szolgádért az ô javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123  Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124  Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125  Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126  Ideje, hogy az ùr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127  Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128  Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129  Csodálatosok a te bizonyságaid, azért az én lelkem megôrzi azokat.
130  A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyûeket.
131  Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132  Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelôin.
133  Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134  Oltalmazz meg az emberek erôszakosságától, hogy megôrizzem a te határozataidat!
135  A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136  Víznek folyásai erednek az én szemeimbôl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137  Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138  A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139  Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrôl az én ellenségeim.
140  Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141  Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142  A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143  Nyomorúság és keserûség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144  A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145  Teljes szívbôl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146  Segítségûl hívlak: tarts meg engem, és megôrzöm a te bizonyságaidat.
147  Hajnal elôtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148  Szemeim megelôzik az éjjeli ôrséget, hogy a te beszédedrôl gondolkodjam.
149  Hallgasd meg az én szómat, a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150  Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtôl messze távoztak.
151  Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152  Régtôl fogva tudom a te bizonyságaid felôl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153  Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrôl nem felejtkezem el!
154  Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155  Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törôdnek a te rendeléseiddel.
156  Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157  Sokan vannak az én háborgatóim és üldözôim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158  Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159  Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160  A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161  A fejedelmek ok nélkûl üldöztek engem; de a te igédtôl félt az én szívem.
162  Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163  A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164  Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165  A te törvényed kedvelôinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166  Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167  Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168  Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elôtted.
169  Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170  Jusson elôdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171  Ajkaim dicséretet zengjen ek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172  Nyelvem a te beszédedrôl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173  Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174  Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175  Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176  Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az ùrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2  Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtôl!
3  Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4  Vitéznek hegyes nyilait fenyô-fa parázsával.
5  Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom, és a Kédár sátrai közt lakom!
6  Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölôivel!
7  Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ôk viadalra készek.

121

1 Gárdicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2  Az én segítségem az ùrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3  Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te ôrizôd.
4  ìmé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek ôrizôje!
5  Az ùr a te ôrizôd, az ùr a te árnyékod a te jobbkezed felôl.
6  Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7  Az ùr megôriz téged minden gonosztól, megôrzi a te lelkedet.
8  Megôrzi az ùr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az ùr házába!
2  Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3  Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
4  A hová feljárnak a nemzetségek, az ùrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az ùr nevének tiszteletére.
5  Mert ott ülnek az ítélôszékek, Dávid házának székei.
6  Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretôk!
7  Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8  Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9  Az ùrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

123

1 Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
2  ìmé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az ùrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
3  Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
4  Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

124

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az ùr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2  Ha nem az ùr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3  Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4  Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5  Akkor átfutottak volna rajtunk a felbôszült vizek.
6  Åldott az ùr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7  Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tôrébôl. A tôr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8  A mi segítségünk az ùr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

125

1 Grádicsok éneke. A kik bíznak az ùrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
2  Jeruzsálemet hegyek veszik körûl, az ùr pedig körûlveszi az ô népét mostantól fogva mindörökké.
3  Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
4  Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
5  A görbe utakra tévedezôket pedig ragadtassa el az ùr, együtt a gonosztevôkkel; békesség legyen Izráelen!

126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az ùr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2  Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az ùr!
3  Hatalmasan cselekedett velünk az ùr, azért örvendezünk.
4  Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5  A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6  A ki vetômagját sírva emelve megy tova, vígadozással jô elô, kévéit emelve.

127

1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az ùr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építôi. Ha az ùr nem ôrzi a várost, hiába vigyáz az ôrizô.
2  Hiába néktek korán felkelnetek, késôn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3  ìmé, az ùrnak öröksége: a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4  Mint a nyilak a hôsnek kezében, olyanok a serdülô fiak.
5  Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

128

1 Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ô útaiban jár!
2  Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3  Feleséged, mint a termô szôlô házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körûl.
4  ìmé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5  Megáld téged az ùr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6  És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
2  Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3  Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4  Igaz az ùr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
5  Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
6  Olyanok lesznek, mint a háztetôn a fû, a mely kiszárad, mielôtt letépnék.
7  A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötô az ölébe.
8  Az átutazók se mondják: Az ùr áldása rátok! Åldunk benneteket az ùrnak nevében!

130

1 Grádicsok éneke. A mélységbôl kiáltok hozzád, Uram!
2  Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgô szavamra!
3  Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4  Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5  Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ô igéretében.
6  Várja lelkem az Urat, jobban, mint az ôrök a reggelt, az ôrök a reggelt.
7  Bízzál Izráel az ùrban, mert az ùrnál van a kegyelem, és bôséges nála a szabadítás!
8  Meg is szabadítja ô Izráelt minden ô bûnébôl.

131

1 Grádicsok éneke Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erômet haladó csodadolgok után;
2  Sôt lecsendesítem és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3  Bízzál Izráel az ùrban, mostantól fogva mindörökké!

132

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2  A ki megesküdt az ùrnak, fogadást tôn a Jákób Istenének:
3  Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4  Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5  Míg helyet nem találok az ùrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6  ìmé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7  Hadd menjünk be az ô hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8  Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9  Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10  Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétôl!
11  Hûséget esküdött az ùr Dávidnak, nem tér el attól: Ågyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12  Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom ôket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13  Mert a Siont választotta ki az ùr, azt szerette meg magának lakhelyûl:
14  Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15  Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16  Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17  Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18  Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

133

1 Grádicsok éneke Dávidtól. ìmé mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2  Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Åron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3  Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az ùr és életet örökké!

134

1 Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az ùrnak, a kik az ùr házában álltok éjjelente!
2  Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
3  Åldjon meg téged az az ùr Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!

135

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az ùrnak nevét, dicsérjétek szolgái az ùrnak!
2  A kik álltok az ùrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3  Dicsérjétek az Urat, mert jó az ùr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4  Mert kiválasztá magának az ùr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéûl.
5  Én bizony tudom, hogy nagy az ùr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6  Mind megteszi az ùr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7  Felemeli a felhôket a földnek szélérôl; villámlást készít, hogy esô legyen, s szelet hoz elô tárházaiból.
8  A ki megverte Égyiptom elsôszülötteit, az emberétôl a baroméig.
9  Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10  A ki megvert sok népet, és megölt erôs királyokat;
11  Szíhont, az Emoreusok királyát, meg ògot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12  És odaadta földüket örökségûl; örökségûl saját népének, Izráelnek.
13  Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrôl nemzedékre emlegetnek téged.
14  Mert birája az ùr az ô népének, és könyörületes az ô szolgái iránt.
15  A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16  Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17  Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18  Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.
19  Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Åronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20  Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21  Åldott az ùr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

136

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ô kegyelme.
2  Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ô kegyelme.
3  Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ô kegyelme.
4  A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az ô kegyelme.
5  A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ô kegyelme.
6  A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ô kegyelme.
7  A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ô kegyelme.
8  A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ô kegyelme.
9  A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ô kegyelme.
10  A ki megverte az égyiptomiakat elsôszülötteikben; mert örökkévaló az ô kegyelme.
11  A ki kihozta Izráelt azok közûl; mert örökkévaló az ô kegyelme.
12  Hatalmas kézzel és kifeszített kar ral; mert örökkévaló az ô kegyelme.
13  A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ô kegyelme.
14  És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ô kegyelme.
15  Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkéval ó az ô kegyelme.
16  A ki vezérlette a népét a pusztában; mert örökkévaló az ô kegyelme.
17  A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ô kegyelme.
18  És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ô kegyelme.
19  Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ô kegyelme.
20  Meg ògot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ô kegyelme.
21  És örökségûl adta az ô földjüket; mert örökkévaló az ô kegyelme.
22  Örökségûl szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ô kegyelme.
23  A ki megemlékezett rólunk alacsonyságukban; mert örökkévaló az ô kegyelme.
24  És megszabadított minket ellenségeinktôl; mert örökkévaló az ô kegyelme.
25  A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkév aló az ô kegyelme.
26  Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ô kegyelme!

137

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2  A fûzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
3  Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közûl!
4  Hogyan énekelnôk az ùrnak énekét idegen földön?
5  Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6  Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vigasságom fejének!
7  Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8  Babilon leánya, te pusztulóra vált! Åldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
9  Åldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívembôl; énekkel áldlak az istenek elôtt.
2  Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felûl felmagasztalád a te beszédet.
3  Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erô támadt.
4  Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5  És énekelnek az ùrnak útairól, mert nagy az ùr dicsôsége!
6  Noha felséges az ùr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7  Ha nyomorúságban vergôdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8  Elvégzi értem az ùr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

139

1 Az éneklômesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2  Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirôl érted gondolatomat.
3  Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4  Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!
5  Elôl és hátul körûlzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6  Csodálatos elôttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7  Hová menjek a te lelked elôl, és a te orczád elôl hová fussak?
8  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11  Ha azt mondom: A sötétség biztosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12  A sötétség nem borít el elôled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13  Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14  Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15  Nem volt elrejtve elôtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16  Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közûlök.
17  És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18  Számlálgatom ôket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19  Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tôlem!
20  A kik gonoszúl szólnak felôled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21  Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölôket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22  Teljes gyûlölettel gyûlölöm ôket, ellenségeimmé lettek!
23  Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24  És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?
és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

140

1 Az éneklômesternek, Dávid zsoltára. (140:2) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertôl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
2  (140:3) A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
3  (140:4)
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. 4  (140:5) Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétôl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
5  (140:6) Tôrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
6  (140:7) Mondám az ùrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
7  (140:8) Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
8  (140:9) Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elô, mert felfuvalkodik! Szela.
9  (140:10) A körûltem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
10  (140:11) Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse ôket, örvényekbe, fel ne keljenek!
11  (140:12) A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
12  (140:13) Tudom, hogy felfogja az ùr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
13  (140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád elôtt lakoznak az igazságosak!

141

1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2  Mint jóillatú füst jusson elôdbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
3  Tégy Uram závárt az én szájamra; ôriztessed az én ajkaim nyílását!
4  Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenûl ne cselekedjem a gonosztevô emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébôl!
5  Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sôt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6  Ha sziklához paskoltatnak az ô biráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7  Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8  De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom; ne oltsd el életemet!
9  ºrizz meg a tôrtôl, a mit elém hánytak, és a gonosztevôknek hálóitól!
10  Essenek az álnokok saját tôreikbe; míg én egyben általmegyek!

142

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. (142:2) Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az ùrhoz.
2  (142:3)
Kiöntöm elôtte panaszomat, kitárom elôtte nyomorúságomat, 3  (142:4) Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tôrt hánytak elém.
4  (142:5) Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felôlem.
5  (142:6) Hívlak téged, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élôknek földén;
6  (142:7) Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözôimtôl, mert hatalmasabbak nálamnál!
7  (142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbôl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körûl, mikor jól teszel majd velem.

143

1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
2  Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élô sem igaz elôtted!
3  ìmé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; betaszít engem a sötétségbe, a milyen a régen megholtaké!
4  Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5  Megemlékezem a régi idôkrôl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6  Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
7  Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elôlem hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8  Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9  Szabadíts meg engem ellenségeimtôl, Uram; hozzád menekülök!
10  Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11  Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12  És kegyelmedbôl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

144

1 Dávidé. Åldott az ùr, az én kôváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2  Jóltevôm és megoltalmazóm, mentôváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ô veti alám népemet.
3  Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felôle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?!
4  Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5  Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6  Lövelj villámot és hányd szerte ôket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7  Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbôl, az idegen-fiak kezébôl;
8  A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9  Isten! ùj éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10  Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ô szolgáját a gonosz szablyától.
11  Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébôl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12  Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nôve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13  Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelôinken.
14  Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15  Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az ùr az ô Istene.

145

1 Dávid dicsérô éneke. Magasztallak téged Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2  Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3  Nagy az ùr és igen dicséretes, és az ô nagysága megfoghatatlan.
4  Nemzedék nemzedéknek dicséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5  A te méltóságod dicsô fényérôl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6  Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7  A te nagy jóságod emlékeirôl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8  Irgalmas és könyörületes az ùr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9  Jó az ùr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10  Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11  Országodnak dicsôségérôl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12  Hogy tudtul adják az ember fiainak az ô hatalmát, és az ô országának fényes dicsôségét.
13  A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrôl nemzedékre.
14  Az ùr megtámogat minden elesendôt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15  Mindenki szemei tereád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16  Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élôt ingyen.
17  Igaz az ùr minden ô útában, és minden dolgában kegyelmes.
18  Közel van az ùr minden ôt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja ôt.
19  Beteljesíti az ôt félôknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti ôket.
20  Megôrzi az ùr mindazokat, a kik ôt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21  Az ùr dicséretét beszélje ajkam, és az ô szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2  Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3  Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4  Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ô tervei.
5  Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az ùrban, az ô Istenében;
6  A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja hûségét örökké;
7  Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezôknek. Az ùr megszabadítja az elfogottakat.
8  Az ùr megnyitja a vakok szemeit, az ùr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az ùr az igazakat.
9  Megoltalmazza az ùr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10  Uralkodni fog az ùr örökké, a te Istened, oh Sion! nemzedékrôl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

147

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrôl énekelni jó; hiszen ôt dicsérni gyönyörûséges és illendô dolog!
2  Az ùr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;
3  Meggyógyítja a megtört szívûeket és bekötözi sebeiket.
4  Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérôl nevezi.
5  Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6  Megtartja az ùr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7  Énekeljetek az ùrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8  A ki beborítja az eget felhôvel, esôt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9  A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10  Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11  Az ôt félôkben gyönyörködik az ùr, a kik kegyelmében reménykednek.
12  Dicsôítsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13  Mert erôsekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14  Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15  Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ô rendelete!
16  Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17  Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ô fagya elôtt?
18  Kibocsátja szavát s szétolvasztja ôket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19  Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20  Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

148

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égbôl; dicsérjétek ôt a magas helyeken!
2  Dicsérjétek ôt angyalai mind; dicsérjétek ôt minden ô serege!
3  Dicsérjétek ôt: nap és hold; dicsérjétek ôt mind: fényes csillagai!
4  Dicsérjétek ôt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
5  Dicsérjék ôk az ùrnak nevét, mert parancsolt és elôállottak ôk.
6  Örök idôre állította fel ôket; törvényt szabott és nem tér el attól.
7  Dicsérjétek az Urat a földrôl: viziszörnyek és mély vizek ti mind!
8  Tûz és jégesô, hó és köd, szélvihar, a melyek az ô rendelését cselekszik;
9  Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti czédrusok;
10  Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
11  Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind ti földi bírák!
12  Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel:
13  Dicsérjétek az ùrnak nevét, mert az ô neve dicsô egyedûl; az ô dicsôsége égre-földre kihat!
14  És felemelte az ô népének szarvát. Dicsôítse minden ô kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!

149

1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az ùrnak új éneket; dicsérje ôt a kegyesek gyülekezete!
2  Örvendezzen Izráel az ô teremtôjében; Sionnak fiai örüljenek az ô királyukban!
3  Dicsérjék az ô nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
4  Mert kedveli az ùr az ô népét, a szenvedôket szabadulással dicsôíti meg.
5  Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
6  Isten-dicsôítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben;
7  Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és hogy megfenyítsék a nemzeteket!
8  Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fôembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9  Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsôség ez az ô minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!

150

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ô szent helyén; dicsérjétek ôt az ô hatalmának boltozatán!
2  Dicsérjétek ôt hôsi tetteiért, dicsérjétek ôt nagyságának, gazdagsága szerint!
3  Dicsérjétek ôt kürt-zengéssel; dicsérjétek ôt hárfán és cziterán;
4  Dicsérjétek ôt dobbal és tánczczal, dicsérjétek ôt hegedûkkel és fuvolával;
5  Dicsérjétek ôt hangos czimbalommal, dicsérjétek ôt harsogó czimbalommal.
6  Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!