 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idôkben szólott nékünk Fia által,2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, 3 A ki az ô dicsôségének visszatükrözôdése, és az ô valóságának képmása, a ki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bûneinktôl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, 4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. 5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közûl: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ô lesz nékem Fiam? 6 Viszont mikor behozza az ô elsôszülöttét a világba, így szól: És imádják ôt az Istennek minden angyalai. 7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ô angyalait szelekké teszi és az ô szolgáit tûz lángjává, 8 Åmde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. 9 Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. 10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek. 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak, 12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. 13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felôl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? 14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? 21 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erôs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: 3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törôdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az ùr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, 4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erôkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ô akarata szerint. 5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendô világot, a melyrôl szólunk. 6 Sôt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ô róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? 7 Kisebbé tetted ôt rövid idôre az angyaloknál, dicsôséggel és tisztességgel megkoronáztad ôt és úrrá tetted kezeid munkáin, 8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül; de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. 9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idôre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsôséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébôl mindenkiért megízlelje a halált. 10 Mert illendô vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsôségre, az ô idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelô és a megszenteltek egytôl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli ôket atyjafiainak hívni, 12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. 13 És ismét: Én ô benne bízom; és ismét: ìmhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. 14 Mivel tehát a gyermekek testbôl és vérbôl valók, ô is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, 15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. 16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Åbrahám magvát karolta fel. 17 Annakokáért mindenestôl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülô legyen és hív fôpap az Isten elôtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért. 18 Mert a mennyiben szenvedett, ô maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek. 31 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára és fôpapjára, Krisztus Jézusra,2 A ki hû ahhoz, a ki ôt rendelte, valamint Mózes is az ô egész házában. 3 Mert ez nagyobb dicsôségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építôjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. 4 Mert minden háznak van építôje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az. 5 Mózes is hû volt ugyan az ô egész házában, mint szolga, a hirdetendôknek bizonyságára, 6 Krisztus ellenben, mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erôsen megtartjuk. 7 Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ô szavát halljátok, 8 Meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, 9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. 10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szívökben; ôk pedig nem ösmerték meg az én útaimat, 11 ùgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. 12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikôtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élô Istentôl elszakadjon; 13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikôtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által: 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erôsen megtartjuk 15 E mondás szerint: Ma, ha az ô szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. 16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által? 17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában? 18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ô nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. 41 òvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ô nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közûletek fogyatkozásban levônek ne láttassék.2 Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. 3 Mert mi, hívôk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. 4 Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ô cselekedeteitôl. 5 És ugyanabban ismét: Nem mennek be a z én nyugodalmamba. 6 Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek elôször hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: 7 Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annyi idô multán, a mint elôbb mondva volt, Ma, ha az ô szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. 8 Mert ha ôket Jósué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. 9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. 10 Mert a ki bement az ô nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitôl, a miképen Isten is a magáéitól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. 12 Mert az Istennek beszéde élô és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velôknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. 13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elôtte, sôt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elôtt, a kirôl mi beszélünk. 14 Lévén annakokáért nagy fôpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. 15 Mert nem oly fôpapunk van, a ki nem tudna megindúlni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonóan, kivéve a bûnt. 16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkamas idôben való segítségûl. 51 Mert minden fôpap emberek közûl választatván, emberekért rendeltetik az Isten elôtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,2 A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygôkkel, mivelhogy maga is körûl van véve gyarlósággal. 3 És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért. 4 És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Åront is. 5 Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsôítette meg magát azzal, hogy fôpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged. 6 Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. 7 Ki az ô testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erôs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani ôt a halálból, és meghallgattatott az ô istenfélelméért, 8 Åmbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; 9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzôje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, 10 Neveztetvén az Istentôl Melkisédek rendje szerint való fôpapnak. 11 A kirôl nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. 12 Mert noha ez idô szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdô elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. 13 Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: 14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. 61 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekbôl való megtérésnek és az Istenben való hitnek,2 A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. 3 És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi. 4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, 5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendô világnak erôit, 6 És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák ôt. 7 Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esôt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentôl; 8 A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. 9 De ti felôletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyôzôdve, ha így szólunk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrôl és a szeretetrôl, melyet tanusítottatok az ô neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. 11 Kívánjuk pedig, hogy közûletek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen, 12 Hogy ne legyetek restek, hanem követôi azoknak, a kik hit és békességestûrés által öröklik az ígéreteket. 13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Åbrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14 Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. 15 És ekképen, békességestûrô lévén, megnyerte az ígéretet. 16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerôsítésül az eskü; 17 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ô végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, 18 Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erôs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elôttünk levô reménységet, 19 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erôs horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, 20 A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fôpap lett Melkisédek rendje szerint. 71 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébôl visszatérô Åbrahámmal találkozván, ôt megáldotta,2 A kinek tizedet is adott Åbrahám mindenbôl; a ki elsôben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, 3 Apa nélkûl, anya nélkûl, nemzetség nélkûl való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. 4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Åbrahám, a pátriárka; 5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közûl nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptôl, azaz az ô atyafiaiktól, jóllehet ôk is az Åbrahám ágyékából származtak; 6 De az, a kinek nemzetsége nem azok közûl való, tizedet vett Åbrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, 7 Pedig minden ellenmondás nélkûl való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él: 9 És hogy úgy szóljak, Åbrahámnál fogva tized vétetett Lévitôl is, a tizedszedôtôl, 10 Mert ô még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek. 11 Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség(mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Åron rendje szerint? 12 Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is. 13 Mert a kirôl ezek mondatnak, az más nemzetségbôl származott, a melybôl senki sem szolgált az oltár körûl; 14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról. 15 És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elô más pap, 16 A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett. 17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. 18 Mert az elôbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erôtelen és haszontalan, 19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez. 20 És a mennyiben nem esküvés nélkûl való, mert amazok esküvés nélkûl lettek papokká, 21 De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az ùr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: 22 Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. 23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: 24 De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. 25 Ennekokáért ô mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ô általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök. 26 Mert ilyen fôpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplôtelen, a bûnösöktôl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lôn, 27 A kinek nincs szüksége, mint a fôpapoknak, hogy napról-napra elôbb a saját bûneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván. 28 Mert a törvény gyarló embereket rendel fôpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút. 81 Fôdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fôpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,2 Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az ùr és nem ember épített. 3 Mert minden fôpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. 4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, 5 A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. 6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az az elsô kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. 8 Mert dorgálván ôket, így szól: ìmé napok jônek, ezt mondja az ùr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. 9 Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ô atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam ôket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ôk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az ùr. 10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az ùr: Adom az én törvényemet az ô elméjökbe, és az ô szívökbe írom azokat, és leszek nékik Istenök és ôk lesznek nekem népem. 11 És nem tanítja kiki az ô felebarátját és kiki az ô atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytôl nagyig. 12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ô bûneikrôl és gonoszságaikról meg nem emlékezem. 13 Mikor újról beszél, óvá tette az elsôt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. 91 Annakokáért voltak ugyan az elsô szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.2 Mert sátor építtetett, az elsô, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. 3 A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének, 4 Melyben vala az arany füstölô oltár és a szövetség ládája beborítva minden felôl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Åron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 Fölötte pedig a dicsôség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrôl most nem szükséges külön szólani. 6 Ezek pedig ekképen levén elrendezve, az elsô sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégezésére, 7 A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fôpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz. 8 Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsô sátor. 9 A mi példázat a jelenkori idôre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevôt, 10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözô mosakodásokkal-melyek testi rendszebályok-a megjobbúlás idejéig kötelezôk. 11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendô javaknak fôpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ô tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. 13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: 14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektôl, hogy szolgáljatok az élô Istennek. 15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ô, hogy meghalván az elsô szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. 16 Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezô halála bekövetkezzék, 17 Mivel a végrendelet holtak után jogerôs, különben pedig, ha él a végrendelkezô, épen nem érvényes. 18 Innét van, hogy az elsô sem szenteltetett meg vér nélkûl. 19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette, 20 Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt. 21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel. 22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkûl nincsen bûnbocsánat. 23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elôtt megjelenjék érettünk. 25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatúl, mint a hogy a fôpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; 26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idôknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt. 27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: 28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkûl jelen meg azoknak, a kik ôt várják idvességökre. 101 Minthogy a törvényben a jövendô jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendônként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;2 Különben megszûnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemû bûntudattal nem bírtak volna. 3 De azok esztendônként bûnre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bûnöket. 5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Åldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, 6 Égô és bûnért való áldozatokat nem kedveltél. 7 Akkor mondám: ìmé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. 8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égô, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, 9 Ekkor ezt mondotta: ìmé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsôt, hogy meghagyja a másodikat, 10 A mely akarattal szenteltettünk meg egyszermindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. 11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bûnöket. 12 º azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára, 13 Várván immár, míg lábainak zsámolyáúl vettetnek az ô ellenségei. 14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15 Bizonyságot tesz pedig errôl mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána elôre mondotta: 16 Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az ùr: Adom az én törvényemet az ô szíveikbe, és az ô elméjökbe írom be azokat, 17 Azután így szól: És az ô bûneikrôl, és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18 A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat. 19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, 20 Azon az úton, a melyet ô szentelt nekünk új és élô út gyanánt, a kárpit, azaz az ô teste által, 21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett: 22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettôl, 23 És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatalanúl, mert hû az, a ki ígéretet tett, 24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, 25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat, 27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülôket. 28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkûl meghal; 29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? 30 Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az ùr. És ismét: Az ùr megítéli az ô népét. 31 Rettenetes dolog az élô Istennek kezébe esni. 32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, 33 Midôn egyfelôl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelôl társai lettetek azoknak, a kik így jártak. 34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. 35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még vajmi kevés idô, és a ki eljövendô, eljô és nem késik. 38 Az igaz pedig hitbôl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. 39 De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elveszszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. 111 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyôzôdés.2 Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elô. 4 Hit által vitt Åbel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felôl, hogy igaz, bizonyságot tevén az ô ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. 5 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte ôt. Mert felvitetése elôtt bizonyságot nyert a felôl, hogy kedves volt Istennek. 6 Hit nélkûl pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ô létezik és megjutalmazza azokat, a kik ôt keresik. 7 Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felôl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbôl való igazságnak örökösévé lett. 8 Hit által engedelmeskedett Åbrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendô vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. 9 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. 10 Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építôje és alkotója az Isten. 11 Hit által nyert erôt Sára is az ô méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. 12 Azért is egytôl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. 14 Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. 15 És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybôl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. 16 ìgy azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli ôket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. 17 Hit által áldozta meg Åbrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatúl, ô ki az ígéreteket nyerte, 18 A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; 19 ùgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is ôt példaképen viszszanyerte. 20 Hit által áldá meg a jövendôkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. 21 Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. 22 Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérôl, és az ô tetemeirôl rendelkezett. 23 Hit által rejtegették Mózest az ô szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, midôn felnövekedett, hogy Faraó leánya fiának mondják, 25 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét; 26 Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erôs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlan. 28 Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklô ne illesse az ô elsôszülötteiket. 29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. 30 Hit által omlottak le Jérikónak kôfalai, midôn hét napig köröskörûl járták. 31 Hit által nem veszett el Ráháb a parázna nô az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. 32 És mit mondja még? Hiszen kifogynék az idôbôl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérôl, Dávidról, Sámuelrôl és a prófétákról; 33 A kik hit által országokat gyôztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték, 34 Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitôl, felerôsödtek a betegségbôl, erôsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. 35 Aszszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, viszszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. 36 Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sôt még bilincseket és börtönt is; 37 Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bôrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, 38 A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. 39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. 40 Mivel Isten mi felôlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkûl tökéletességre ne jussanak. 121 Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körûl, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezô bûnt, kitartással fussuk meg az elôttünk levô küzdô tért.2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezôjére Jézusra, a ki az elôtte levô öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. 3 Gondoljátok meg azért, hogy ô ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktôl, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván. 4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen. 5 És elfeledkeztetek-é az intésrôl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az ùrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ô dorgál téged; 6 Mert a kit szeret az ùr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. 7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? 8 Ha pedig fenyítés nélkûl valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. 9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük ôket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk! 10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ô pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. 12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, 13 És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sôt inkább meggyógyuljon. 14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkûl senki sem látja meg az Urat: 15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétôl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertôztettessenek. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsô szülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. 18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrû homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, 19 És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; 20 Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; 21 És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: 22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élô Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, 23 Az elsôszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, 24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Åbel vére. 25 Vígyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekbôl vagyon, 26 Kinek szava akkor, megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 Az a még egyszer pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. 28 Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszô módon kegyességgel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk megemésztô tûz. 131 Az atyafiúi szeretet maradjon meg.2 A vendégszeretetrôl el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kivûl, angyalokat vendégeltek meg. 3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrôdôkrôl, mint a kik magatok is testben vagytok. 4 Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplôtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. 5 Fösvénység nélkûl való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert º mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tôled; 6 ùgy hogy bízvást mondjuk: Az ùr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? 7 Emlékezzetek meg a ti elôljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ô életök végére, kövessétek hitöket. 8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. 9 Különbözô és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erôsíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körûl járnak. 10 Van oltárunk, a melyrôl nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak. 11 Mert a mely állatok vérét a fôpap beviszi a szentélybe a bûnért, azoknak testét megégetik a táboron kívûl. 12 Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ô tulajdon vére által a népet, a kapun kívûl szenvedett. 13 Menjünk ki tehát ô hozzá a táboron kívûl, az ô gyalázatát hordozván. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendôt keressük. 15 Annakokáért ô általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ô nevérôl vallást tevô ajkaknak gyümölcsét. 16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. 17 Engedelmeskedjetek elôljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ôk vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. 18 Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyôzôdve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenben tisztességesen forgolódni. 19 Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadassam néktek. 20 A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, 21 Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ô akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ô elôtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsôség örökkön örökké. Åmen. 22 Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intô beszédet, hiszen röviden is írtam néktek. 23 Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, a kivel, ha csakhamar eljô, meglátogatlak titeket. 24 Köszöntsétek minden elôljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Olaszországból valók. 25 Kegyelem mindnyájatokkal! Åmen! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
