 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Dárius második esztendejében, a nyolczadik hónapban szóla az ùr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:2 Igen megharagudott az ùr a ti atyáitokra. 3 Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura. 4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekbôl, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az ùr. 5 Atyáitok? Hol vannak ôk? És a próféták örökké élnek-é? 6 De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk. 7 A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az ùr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván: 8 Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgyben valának: háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak. 9 És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek. 10 Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtusfák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az ùr küldött, hogy járják be e földet; 11 És felelének az ùr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt. 12 Az ùr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendô óta? 13 És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az ùr az angyalnak, a ki beszél vala velem. 14 És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel! 15 De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, ne ôk gonoszra törtek. 16 Azt mondja azért az ùr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérôzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett. 17 Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bôvelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az ùr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet! 18 Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték. 19 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. 20 Azután mutata nékem az ùr négy mesterembert. 21 És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? º pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék ôket, hogy letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt. 21 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérô-kötelet.2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? 3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje. 4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenûl fogják lakni Jeruzsálemet a benne levô emberek és barmok sokasága miatt. 5 Én pedig, szól az ùr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsôítem magamat ô benne! 6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrôl, így szól az ùr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az ùr. 7 Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. 8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsôség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ô szemefényét bántja. 9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. 10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az ùr. 11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az ùrhoz, és népemmé lesznek és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. 12 És birtokba veszi az ùr Júdát, mint az ô osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. 13 Hallgasson minden test az ùr elôtt: mert felkelt az ô szentséges helyérôl. 31 Azután megmutatá nékem Jósuát, a fôpapot, a ki az ùr angyala elôtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felôl álla, hogy vádolja ôt.2 És mondá az ùr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ùr, te Sátán! dorgáljon meg az ùr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbôl kikapott üszög-é ez? 3 Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elôtt. 4 És szóla és monda az elôtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek téged! 5 Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték ôt, az ùrnak angyala pedig ott áll vala. 6 És bizonyságot tôn az ùrnak angyala Jósuának, mondván: 7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélôje leszel az én házamnak, sôt ôrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között. 8 Halld meg Jósua, te fôpap; te és barátaid, a kik elôtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: ìmé, bizony, elôhozom az én szolgámat, Csemetét! 9 Mert ímé e kô az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon. 10 Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szôlôtô alá és a fügefa alá. 41 Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merô arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csô a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak. 3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak baloldalán. 4 És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5 És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az ùrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erôvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. 7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel elôtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Åldás, áldás reá! 8 És szóla hozzám az ùr, mondván: 9 A Zorobábel kezei veték meg a ház alapját, és az ô kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10 Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ón-követ. Hét van ilyen, az ùrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet. 11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának ez a két ága, a melyek a két arany csô mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak. 51 Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.2 És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülô könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle. 3 És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni. 4 Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit. 5 Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön? 6 És mondám: Micsoda ez? º pedig mondá: Az, a mi kijön, mérô-edény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön. 7 És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérôedény közepében. 8 És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérô-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára. 9 És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elô, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérô-edényt a föld és az ég közé. 10 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérô-edényt? 11 És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erôsítsék, és ott hagyják azt a maga helyén. 61 Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön vala ki két hegy közûl, és azok a hegyek ércz-hegyek.2 Az elsô szekérben veres lovak, a második szekérben fekete lovak; 3 És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erôsek. 4 És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek, Uram? 5 Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jônek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból. 6 A melyben a fekete lovak vannak, észak földére mennek, és a fehérek mennek utánok, a tarkák pedig a dél földére mennek; 7 Az erôsek is mennek és kivánják eljárni a földet. És mondá: Menjetek, járjátok el a földet; és eljárák a földet. 8 Majd híva engem, és beszéle velem, mondván: Lásd! Az észak földére menôk lecsendesíték lelkemet északnak földén. 9 És szóla az ùr hozzám, mondván: 10 Végy a számkivetésbôl valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek, 11 Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a fôpapnak fejére! 12 És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: ìmé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belôle, és megépíti az ùrnak templomát! 13 Mert ô fogja megépíteni az ùrnak templomát, és nagy lesz az ô dicsôsége, és ülni és uralkodni fog az ô székében, és pap is lesz az ô székében, és békesség tanácsa lesz kettôjük között. 14 És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefaniás fiának emlékjelei az ùr templomában. 15 És a messzelakók eljônek és építenek az ùr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. ìgy lesz, ha hallgattok az ùrnak, a ti Isteneteknek szavára! 71 És lôn a Dárius király negyedik esztendejében, hogy szóla az ùr Zakariáshoz a kilenczedik hónapnak, a Kiszlévnek negyedikén,2 Mikor elküldék az Isten házába Saréczert és Régem-Méleket és társait, hogy esedezzenek az ùr színe elôtt, 3 És hogy megkérdezzék a papokat, a kik a Seregek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-é az ötödik hónapban és bôjtöljek-é, a mint cselekedtem azt néhány esztendô óta? 4 Szóla ekkor a Seregeknek Ura nékem, mondván: 5 Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor bôjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy bôjtölvén, nékem bôjtöltetek-é? 6 És mikor ettetek és mikor ittatok: avagy nem magatoknak ettetek és magatoknak ittatok-é? 7 Avagy nem ezek a beszédek-é azok, a melyeket szólott vala az ùr az elôbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag vala a körûlte levô városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály-föld népes vala? 8 És szóla az ùr Zakariásnak, mondván: 9 ìgy szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ô felebarátjával! 10 Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt. 11 De nem akarák meghallani, sôt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak. 12 Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ô lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura. 13 És lôn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura; 14 Hanem szétszórtam ôket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték ôket, és puszta lôn utánok a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. ìgy tevék pusztává a kívánatos földet. 81 Majd szóla a Seregeknek Ura, mondván:2 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene. 3 Ezt mondja az ùr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek. 4 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nôk ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt. 5 És megtelnek a város utczái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak utczáin. 6 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha ez csoda lészen a nép maradékának szemei elôtt azokban a napokban, vajjon az én szemeim elôtt is csoda lészen-é? így szól a Seregeknek Ura. 7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: ìmé, én megszabadítom az én népemet a nap keltének földérôl és a nap nyugtának földérôl. 8 És elhozom ôket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hûséggel és igazsággal. 9 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erôsödjenek meg kezeitek, a kik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, a kik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom. 10 Mert e napok elôtt nem volt az embernek bére, és a baromnak sem volt bére, sem a kimenônek, sem a bejövônek nem volt békessége a háborúság miatt, mert minden embert felindítottam: kit-kit az ô felebarátja ellen. 11 De most nem olyan leszek e nép maradékához, mint az elébbi napokban voltam, így szól a Seregeknek Ura. 12 Mert a vetés békességes lészen, a szôlôtô megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjokat, és örökössé teszem mindezeken e nép maradékát. 13 És lészen, hogy a miképen átok valátok a pogányok között, oh Júda háza és Izráel háza: azonképen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek. Ne féljetek! Erôsödjenek meg kezeitek! 14 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: A miképen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem: 15 Azonképen megtértem és elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek! 16 Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon kiki az ô felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. 17 És senki ne gondoljon az ô szívében gonoszt az ô felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, a miket én mind gyûlölök, így szól az ùr. 18 Majd szóla hozzám a Seregeknek Ura, mondván: 19 Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik hónapnak bôjtje, az ötödiknek bôjtje, a hetediknek bôjtje és a tízediknek bôjtje vígalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hûséget és a békességet szeressétek. 20 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idô, a mikor népek jônek el, és sok városoknak lakói. 21 És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az ùr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek! 22 És eljônek sok népek és erôs nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az ùr orczájának engesztelésére. 23 Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvû pogányok közûl tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! 91 Az ùr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az ùr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);2 És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak! 3 Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara. 4 ìmé szegénynyé teszi ôt az ùr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tûz emészti meg. 5 Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad. 6 Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm. 7 Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közûl, és ô is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus. 8 És tábort járok házam körûl, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom ôt! 9 Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! ìmé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ô; szegény és szamárháton ülô, azaz nôstényszamárnak vemhén. 10 És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálembôl, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertôl tengerig, és a folyamtól a föld határáig. 11 Sôt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz. 12 Térjetek vissza az erôsséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked! 13 Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek mint a hôs fegyvere. 14 És megjelen felettök az ùr, és nyila repül mint a villámlás; az ùr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elô. 15 A Seregeknek Ura megoltalmazza ôket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei. 16 És megsegíti ôket az ùr, az ô Istenök ama napon, mint az ô népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ô földén. 17 Oh, mily nagy az ô jósága és mily nagy az ô kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must. 101 Kérjetek esôt az ùrtól a késôi esô idején! Az ùr villámlást szerez, és záporesôt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezôn.2 Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora. 3 Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az ô nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi ôket, a milyen a harczra felékesített ló. 4 Közûlök támad a szegletkô, közûlök a szeg, közûlök a harczi ív, közûlök egyszersmind minden sarczoló. 5 És olyanok lesznek, mint a hôsök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az ùr, és megszégyenítik a lovon ülôket. 6 És megerôsítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom ôket, mert szánom ôket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna ôket; mert én vagyok az ùr, az ô Istenök, és meghallgatom ôket. 7 Efraim is olyan lesz, mint egy hôs, és örvendeznek majd mintegy bortól ittasodva, és látják fiaik és örvendeznek; örvend az ô szívök az ùrban. 8 Süvöltök nékik és egybegyûjtöm ôket, mert megszabadítom ôket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala. 9 És széthintem ôket a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem, és fiakat neveljenek és visszatérjenek. 10 Mert visszatérítem ôket Égyiptom földérôl, Assiriából is összegyûjtöm ôket, és behozom ôket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik. 11 És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Égyiptom királyi pálczája elvész. 12 És megerôsítem ôket az ùrban, és az ô nevében járnak, így szól az ùr. 111 Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tûz emészszen czédrusaid közt!2 Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdô. 3 Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ô büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége! 4 Ezt mondja az ùr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, 5 A melyeket leölnek az ô tulajdonosaik, a nélkûl, hogy bûnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Åldott az ùr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik ôket. 6 Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az ùr; sôt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ô királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökbôl! 7 Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat. 8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ô lelkök is megútála engem. 9 És mondám: Nem ôrízlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát. 10 És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem. 11 És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az ùr dolga ez. 12 És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül. 13 És monda az ùr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém az ùrnak házába, a fazekas elé. 14 Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között. 15 És mondá az ùr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot. 16 Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törôdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levôt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli. 17 Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék. 121 Az ùr igéjének terhe Izráel ellen. ìgy szól az ùr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:2 ìmé, én részegítô pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. 3 És azon a napon lesz, hogy nyomtatókôvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyûl ellene a föld minden pogánya. 4 Azon a napon, így szól az ùr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig ôrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. 5 És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erôsségem Jeruzsálemnek lakói, az ô Istenökkel, a Seregek Urával. 6 Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyô a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felôl minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben! 7 És megoltalmazza az ùr Júdának sátrait, mint azelôtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsôsége és Jeruzsálem lakosának dicsôsége, mint a Júdáé. 8 Azon a napon oltalma lészen az ùr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az ùrnak angyala ô elôttök. 9 És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak; 10 A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják ôt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsôszülött után. 11 Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében. 12 És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön; 13 Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön. 14 A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön. 131 Azon a napon kútfô fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bûn és tisztátalanság ellen.2 És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földrôl, és emlegetni sem fogják többé; sôt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földrôl. 3 És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az ô apja és anyja, az ô szülôi: Ne élj, mert hazugságot szóltál az ùr nevében! És általverik ôt az ô apja és anyja, az ô szülôi, az ô prófétálása közben. 4 És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ô látása miatt az ô prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szôrös ruhába, hogy hazudjanak. 5 Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvetô ember vagyok én, sôt más szolgájává lettem én gyermekségem óta. 6 És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam. 7 Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. 8 És lészen az egész földön, így szól az ùr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. 9 És beviszem a harmadrészt a tûzbe, és megtisztítom ôket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom ôket, a mint próbálják az aranyat; ô segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ô! º pedig ezt mondja: Az ùr az én Istenem! 141 ìmé, eljön az ùrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.2 Mert minden népet ütközetre gyûjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplôsítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. 3 Mert eljön az ùr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján. 4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felôl, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. 5 És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elôtt Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljô az ùr, az én Istenem, és minden szent vele. 6 És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. 7 De lesz egy nap, a melyet az ùr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. 8 És e napon lesz, hogy élô vizek jônek ki Jeruzsálembôl, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. 9 És az ùr lesz az egész földnek királya, e napon egy ùr lészen, és a neve is egy. 10 Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az elsô kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. 11 És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben. 12 És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az ùr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved a szájokban. 13 És azon a napon lesz, hogy az ùr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. 14 Sôt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyûjtetik a köröskörûl lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. 15 És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás. 16 És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közûl, a melyek Jeruzsálem ellen jônek: esztendôrôl esztendôre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. 17 És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közûl Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra esô. 18 És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ô rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az ùr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. 19 Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. 20 Azon a napon a lovak csengettyûin is ez lesz: Az ùrnak szenteltetett. És a fazekak az ùrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár elôtt való medenczék. 21 És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljônek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közûlök és fôznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
