 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére,2 Melyet eleve megígért az ô prófétái által a szentírásokban, 3 Az ô Fia felôl, a ki Dávid magvából lett test szerint, 4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felôl, 5 A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ô nevéért; 6 Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: 7 Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól és az ùr Jézus Krisztustól. 8 Elôször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; 9 Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ô Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felôletek, 10 Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából hogy hozzátok mehessek; 11 Mert kivánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerôsítésetekre, 12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. 13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is. 14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. 15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni. 16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívônek idvességére, zsidónak elôször meg görögnek. 17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbôl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbôl él. 18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennybôl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. 19 Mert a mi az Isten felôl tudható, nyilván van ô bennök; mert az Isten megjelentette nékik: 20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ô örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétôl fogva az ô alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ôk menthetetlenek. 21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsôítették ôt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ô okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ô balgatag szívök megsötétedett. 22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 23 És az örökkévaló Istennek dicsôségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. 24 Annakokáért adta is ôket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymást testét megszeplôsítsék; 25 Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtô helyett, a ki mind örökké áldott. Åmen. 26 Annakokáért adta ôket az Isten tisztátlan indulatokra; mert az ô asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: 27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élés t egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ô tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. 28 És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta ôket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; 29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; 30 Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölôk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedôk, rosszban mesterkedôk, szüleiknek engedetlenek, 31 Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkûl valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. 32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvôkkel egyet is értenek. 21 Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek. 3 Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? 4 Avagy megveted az ô jóságának, elnézésének és hosszútûrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? 5 De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyûjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára, 6 A ki megfizet mindenkinek az ô cselekedetei szerint: 7 Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsôséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; 8 Azoknak pedig, a kik versengôk és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. 9 Nyomorúság és inség minden gonoszt cselekedô ember lelkének, zsidónak elôször meg görögnek; 10 Dicsôség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedônek, zsidónak elôször meg görögnek: 11 Mert nincsen Isten elôtt személyválogatás. 12 Mert a kik törvény nélkûl vétkeztek, törvény nélkûl vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg. 13 (Mert nem azok igazak Isten elôtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik. 14 Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettôl a törvény dolgait cselekszik, akkor ôk, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: 15 Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ô szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ô lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,) 16 Azon a napon, a melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által. 17 ìmé te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel, 18 És ismered az ô akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvénybôl megtaníttattál; 19 És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetôje, sötétségben levôknek világossága, 20 A balgatagok tanítója a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. 21 A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? 22 A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörô vagy-é? 23 Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? 24 Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. 25 Mert használ ugyan a körûlmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körûlmetélkedésed körûlmetéletlenséggé lett. 26 Ha tehát a körûlmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ô körûlmetéletlensége nem körûlmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? 27 És a természettôl fogva körûlmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betû és a körûlmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. 28 Mert nem az a zsidó, a ki külsôképen az; sem nem az a körûlmetélés, a mi a testen külsôképen van: 29 Hanem az a zsidó, a ki belsôképen az; és a szívének lélekben, nem betû szerint való körûlmetélése az igazi körûlmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektôl, hanem Istentôl van. 31 Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körûlmetélkedésnek?2 Minden tekintetben sok. Mindenek elôtt, hogy az Isten reájok bízta az ô beszédeit. 3 De hát hogyha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hûségét? 4 Távol legyen. Sôt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és gyôzedelmes légy, mikor vádolnak téged. 5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok. 6 Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot? 7 Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ô dicsôségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bûnös? 8 Sôt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos. 9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak; 10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; 11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. 12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. 13 Nyitott sír az ô torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. 14 Szájok telve átkozódással és keserûséggel. 15 Lábaik gyorsak a vérontásra. 16 ùtjaikon romlás és nyomorúság van. 17 És a, békességnek útját nem ismerik. 18 Nincs isteni félelem az ô szemök elôtt. 19 Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. 20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteibôl egy test sem igazul meg ô elôtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon. 21 Most pedig törvény nélkûl jelent meg az Istennek igazsága, a melyrôl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; 22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsôsége nélkûl, 24 Megigazulván ingyen az ô kegyelmébôl a Krisztus Jézusban való váltság által, 25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelô áldozatúl, hit által, az ô vérében, hogy megmutassa az ô igazságát az elôbb elkövetet bûnöknek elnézése miatt, 26 Az Isten hosszútûrésénél fogva, az ô igazságának megbizonyítására, a mostani idôben, hogy igaz legyen º és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébôl való. 27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. 28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkûl. 29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitbôl és a pogányt hit által. 31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sôt inkább a törvényt megerôsítjük. 41 Mit mondunk tehát, hogy Åbrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?2 Mert ha Åbrahám cselekedetekbôl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elôtt. 3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Åbrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ô néki igazságúl. 4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembôl, hanem tartozás szerint: 5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ô hite tulajdoníttatik igazságúl. 6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkûl. 7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ô hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ô bûneik. 8 Boldog ember az, a kinek az ùr bûnt nem tulajdonít. 9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert az mondjuk, hogy Åbrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságúl. 10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körûlmetélt vagy körûlmetéletlen állapotában? Nem körûlmetélt, hanem körûlmetéletlen állapotában. 11 És a körûlmetélkedés jegyét körûlmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körûlmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; 12 És hogy atyja legyen a körûlmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körûlmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Åbrahámnak körûlmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait. 13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Åbrahámnak, vagy az ô magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. 14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybôl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: 15 Mert a törvény haragot nemz; a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. 16 Azért hitbôl, hogy kegyelembôl legyen; hogy erôs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybôl valónak, hanem az Åbrahám hitébôl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk 17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az elôtt, az Isten elôtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elôszólítja mint meglevôket. 18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: ìgy lészen a te magod. 19 És hitében erôs lévén, nem gondolt az ô már elhalt testére, mintegy százesztendôs lévén, sem Sárának elhalt méhére; 20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erôs volt a hitben, dicsôséget adván az Istennek, 21 És teljesen elhitte, hogy a mit ô ígért, meg is cselekedheti. 22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul. 23 De nemcsak ô érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, 24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, 25 Ki a mi bûneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. 51 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,2 A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsôségének reménységében. 3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz, 4 A békességes tûrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, 5 A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, a ki adatott nékünk. 6 Mert Krisztus, mikor még erôtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. 7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. 8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. 9 Minekutána azért most megigazultunk az ô vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ô általa. 10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ô Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ô élete által, minekutána megbékéltünk vele. 11 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük. 12 Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûnt, és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: 13 Mert a törvényig vala a bûn a világon; a bûn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. 14 ùgyde a halál uralkodott Ådámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ådám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendônek kiábrázolása vala. 15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bûneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelembôl való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. 16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkezô által; mert az ítélet egybôl lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bûnbôl van igazulásra. 17 Mert ha az egynek bûnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bôvölködésében részesültek. 18 Bizonyára azért, miképen egynek bûnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. 19 Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. 20 A törvény pedig bejött, hogy a bûn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bôvölködik: 21 Hogy miképen uralkodott a bûn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. 61 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?2 Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban? 3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ô halálába keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettettünk azért ô vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsôsége által, azonképen mi is új életben járjunk. 5 Mert ha az ô halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. 6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ô vele megfeszíttetett, hogy megerôtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek: 7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól. 8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ô vele. 9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik. 10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ô kívánságaiban: 13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. 14 Mert a bûn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákúl az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek; vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? 17 De hála az Istennek, hogy jóllehet a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. 18 Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. 19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erôtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiúl a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgá iúl az igazságnak a megszenteltetésre. 20 Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. 21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. 22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. 23 Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. 71 Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerôkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint; de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. 3 Azért tehát az ô férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytôl, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. 4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert mikor a testben voltunk, a bûnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; 6 Most pedig megszabadultunk a törvénytôl, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betû óságában. 7 Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é? Távol legyen: sôt inkább a bûnt nem ismertem, hanemcsak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. 8 De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkûl holt a bûn. 9 Én pedig éltem régen a törvény nélkûl: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bûn, 10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. 11 Mert a bûn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. 12 Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. 13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sôt inkább a bûn az, hogy megtessék a bûn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bûnös legyen a bûn a parancsolat által. 14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve. 15 Mert a mit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekszem. 16 Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénynyel, hogy jó. 17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn. 18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsô ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabúl ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban. 24 òh én nyomorúlt ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébôl? 25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok. 81 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétôl. 3 Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erôtelen vala a test miatt, az Isten az ô Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben, 4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. 6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten el len; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8 A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten elôtt. 9 De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bûn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. 11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ô ti bennetek lakozó Lelke által. 12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: 13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. 14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. 15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! 16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsôüljünk meg. 18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsôséghez, mely nékünk megjelentetik. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette, 21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsôségének szabadságára. 22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. 23 Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. 24 Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt? 25 Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességestûréssel várjuk. 26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erôtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. 28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ô végzése szerint hivatalosak. 29 Mert a kiket eleveismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ô Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ô legyen elsôszülött sok atyafi között. 30 A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsôítette. 31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? 32 A ki az ô tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem ôt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? 33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; 34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sôt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk: 35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétôl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? 36 A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. 37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, a ki minket szeretett. 38 Mert meg vagyok gyôzôdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendôk, 39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétôl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. 91 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; 3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint; 4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsôség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; 5 A kiké az atyák, és a kik közûl való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Åmen. 6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltôl valók; 7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Åbrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. 8 Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magúl. 9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idô tájban eljövök, és Sárának fia lesz. 10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytôl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: 11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbôl, hanem az elhívótól, 12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem. 14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentôl? Távol legyen! 15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörûlök azon, a kin könyörûlök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. 16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörûlô Istené. 17 Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 18 Annakokáért a kin akar könyörûl, a kit pedig akar, megkeményít. 19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ô akaratának kicsoda áll ellene? 20 Sôt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítônek: Miért csináltál engem így? 21 Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? 22 Ha pedig az Isten az ô haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességestûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, 23 És hogy megismertesse az ô dicsôségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsôségre, mit szólhatsz ellene? 24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közûl is, 25 A mint Hoseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. 26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élô Isten fiainak fognak hívatni. 27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felôl: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. 28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az ùr a földön. 29 És a mint Ésaiás elôre megmondotta: Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. 30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbôl való igazságot; 31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. 32 Miért? Azért, mert nem hitbôl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibôl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, 33 A mint meg van írva: ìmé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg. 101 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentôl könyörgöm az Izráel idvességét.2 Mert bizonyságot teszek felôlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. 3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ô tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. 4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívônek igazságára. 5 Mert Mózes a törvénybôl való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. 6 A hitbôl való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) 7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) 8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. 9 Mert ha a te száddal vallást teszel az ùr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta ôt a halálból, megtartatol. 10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. 11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ô benne, meg nem szégyenül. 12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik ôt segítségül hívják. 13 Mert minden, a ki segítségül hívja az ùr nevét, megtartatik. 14 Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felôl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkûl? 15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetôknek lábai, a kik jókat hirdetnek! 16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? 17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. 18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sôt inkább az egész földre elhatott az ô hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ô beszédök. 19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elôször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. 20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felôlem nem kérdezôsködtek. 21 Az Izráelrôl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedô és ellenmondó néphez. 111 Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ô népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Åbrahám magvából, Benjámin nemzetségébôl való.2 Nem vetette el Isten az ô népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illyésrôl? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván: 3 Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak. 5 Ekképen azért most is van maradék a kegyelembôl való választás szerint. 6 Hogyha pedig kegyelembôl, akkor nem cselekedetekbôl: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekbôl, akkor nem kegyelembôl, különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. 7 Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg; a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: 8 A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. 9 Dávid is ezt mondja: Legyen az ô asztaluk tôrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. 10 Sötétüljenek meg az ô szemeik, hogy ne lássanak, és az ô hátokat mindenkorra görbítsd meg. 11 Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ô esetök folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ôk felingereltessenek. 12 Ha pedig az ô esetök világnak gazdagsága, és az ô veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ô teljességök? 13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsôítem, 14 Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közûlök némelyeket. 15 Mert ha az ô elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból? 16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; 18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. 20 ùgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; 21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. 22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. 23 Sôt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja ôket. 24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ô saját olajfájokba. 25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen. 26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljô Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: 27 És ez nékik az én szövetségem, midôn eltörlöm az ô bûneiket. 28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. 29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ô elhívása. 30 Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ô engedetlenségök miatt: 31 Azonképen ôk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ôk is irgalmasságot nyerjenek; 32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön. 33 òh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ô ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ô útai! 34 Mert kicsoda ismerte meg az ùr értelmét, vagy kicsoda volt néki tanácsosa? 35 Avagy kicsoda adott elôbb néki, hogy annak visszafizesse azt? 36 Mert ô tôle, ô általa és ô reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsôség mindörökké. Åmen. 121 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élô, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. 3 Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. 4 Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: 5 Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. 6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; 7 Akár szolgálat, a szolgálatban akár tanító, a tanításban; 8 Akár intô, az intésben; az adakozó szelídségben; az elôljáró szorgalmatossággal; a könyörülô vídámsággal mívelje. 9 A szeretet képmutatás nélkûl való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelôzôk legyetek. 11 Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az ùrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezôk; a háborús ágban tûrôk; a könyörgésben állhatatosak; 13 A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. 14 Åldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülôkkel, és sírjatok a sírókkal. 16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. 17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember elôtt. 18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. 19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az ùr. 20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az ô fejére. 21 Ne gyôzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyôzd meg. 131 Minden lélek engedelmeskedjék a felsô hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentôl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentôl rendeltettek.2 Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. 3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. 4 Mert Isten szolgája ô a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkûl viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik. 5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. 6 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. 7 Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet. 8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. 9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánjad, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. 10 A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. 11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván az idôt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívôkké lettünk. 12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: 14 Hanem öltözzétek fel az ùr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. 141 A hitben erôtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erôtelen pedig zöldséget eszik. 3 A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta ôt. 4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ô tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az ùr által képes, hogy megálljon. 5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Kiki a maga értelme felôl legyen meggyôzôdve. 6 A ki ügyel a napra, az ùrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az ùrért nem ügyel. A ki eszik, az ùrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az ùrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. 7 Mert közûlünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: 8 Mert ha élünk, az ùrnak élünk; ha meghalunk, az ùrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az ùréi vagyunk. 9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élôkön uralkodjék. 10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélôszéke elé. 11 Mert meg van írva: Élek én, mond az ùr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. 12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. 13 Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. 14 Tudom és meg vagyok gyôzôdve az ùr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja. 15 De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekeszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt. 16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. 17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. 18 Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek elôtt megpróbált. 19 Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók. 20 Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi. 21 Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erôtelen. 22 Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten elôtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. 23 A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitbôl eszik. A mi pedig hitbôl nincs, bûn az. 151 Tartozunk pedig mi az erôsek, hogy az erôtlenek erôtelenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.2 Mindenikünk tudniillik az ô felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. 3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám. 4 Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességestûrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen. 5 A békességestûrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: 6 Hogy egy szívvel egy szájjal dicsôítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. 7 Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsôségére. 8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körûlmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerôsítse az atyák ígéreteit; 9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsôítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. 10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ô népével együtt. 11 És ismét: Dícsérjétek az urat minden pogányok, és magasztaljátok ôt minden népek. 12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ô benne reménykednek a pogányok. 13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bôvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által. 14 Meg vagyok pedig gyôzôdve atyámfiai én magam is ti felôletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. 15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentôl nékem adott kegyelem által, 16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt. 17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. 18 Mert nem merek szólni semmirôl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel, 19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtôl és környékétôl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát. 20 Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, a hol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: 21 Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett ô felôle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik. 22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben. 23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendô óta, hogy elmenjek hozzátok: 24 Ha Hispánába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha elôbb részben beteljesedem veletek. 25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek. 26 Mert tetszett Macedoniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. 27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. 28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek átal Hispániába. 29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek. 30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elôtt, 31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek elôtt; 32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. 33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Åmen. 161 Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója:2 Hogy fogadjátok ôt az ùrban szentekhez illendôen, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorúl. Mert ô is sokaknak pártfogója volt, nékem magamnak is. 3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem munkatársaim Krisztus Jézusban, 4 A kik az én életemért a saját nyakukat tették le; a kiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is. 5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet, mely az ô házokban van. Köszöntsétek az én szerelmetes Epenétusomat, a ki Akhája zsengéje a Krisztusban. 6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott körülöttünk. 7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és az én fogolytársaimat, a kik híresek az apostolok között, a kik nálamnál is elôbb voltak a Krisztusban. 8 Köszöntsétek Ampliást, ki nékem szerelmesem az ùrban. 9 Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársunkat a Krisztusban, és Stakhist az én szerelmesemet. 10 Köszöntsétek Apellest, ki a Krisztusban megpróbáltatott. Köszöntsétek az Aristóbulus háznépébôl valókat. 11 Köszöntsétek Heródiont az én rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus háznépébôl azokat, a kik az ùrban vannak. 12 Köszöntsétek Trifénát és Trifósát, kik munkálódnak az ùrban. Köszöntsétek a szerelmetes Persist, ki sokat munkálódott az ùrban. 13 Köszöntsétek Rufust, ki kiválasztott az ùrban, és az ô anyját, a ki az enyém is. 14 Köszöntsétek Åsinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Merkuriust, és az atyafiakat, kik velök vannak. 15 Köszöntsétek Filólogust és Juliát, Néreust és az ô nénjét, és Olimpást, és minden szenteket, kik velök vannak. 16 Köszöntsétek egymást szent csókolással. Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei. 17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körûl, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. 18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ô hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét. 19 Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban. 20 A békességnek Istene megrontja a sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Åmen. 21 Köszöntenek titeket Timótheus, az én munkatársam, és Luczius, Jáson, és Sosipáter az én rokonaim. 22 Köszöntelek titeket az ùrban én Tertius, ki e levelet írtam. 23 Köszönt titeket Gájus, a ki nékem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi. 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Åmen. 25 Annak pedig, a ki titeket megerôsíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök idôtôl fogva el volt hallgatva, 26 Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, 27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsôség mindörökké. Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
