Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Példabeszédek Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Példabeszédek
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2  Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3  Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4  Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5  Hallja a bölcs és öregbítse az ô tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6  Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7  Az ùrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8  Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9  Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10  Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11  Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12  Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13  Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánynyal;
14  Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15  Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktôl,
16  Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17  Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elôtt:
18  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek:
19  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20  A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ô szavát.
21  Lármás utczafôkön kiált a kapus bemenetelin, a városban szólja az ô beszédit.
22  Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt!?
23  Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24  Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25  És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26  Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljô az, a mitôl féltek.
27  Mikor eljô, mint a vihar, az, a mitôl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljô ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28  Akkor segítségûl hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29  Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az ùrnak félelmét nem választották.
30  Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31  Esznek azért az ô útjoknak gyümölcsébôl, és az ô tanácsokból megelégednek.
32  Mert az együgyûeknek pártossága megöli ôket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti ôket.
33  A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétôl.

2

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2  Ha figyelmeztetvén a bölcseségre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3  Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4  Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5  Akkor megérted az ùrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6  Mert az ùr ád bölcseséget, az ô szájából tudomány és értelem származik.
7  Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8  Hogy megôrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9  Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10  Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
11  Meggondolás ôrködik feletted, értelem ôriz téged,
12  Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13  A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14  A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15  A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ô útaikban gonoszok.
16  Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentôl, a ki az ô beszédével hizelkedik,
17  A ki elhagyja az ô ifjúságának férjét, és az ô Istenének szövetségérôl elfelejtkezik;
18  Mert a halálra hanyatlik az ô háza, és az ô ösvényei az élet nélkûl valókhoz.
19  Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20  Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21  Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22  A gonoszok pedig a földrôl kivágattatnak, és a hitetlenûl cselekedôk kiszaggattatnak abból.

3

1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megôrizze a te elméd;
2  Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendôs életet, és békességet hoznak néked bôven.
3  Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4  ìgy nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elôtt.
5  Bizodalmad legyen az ùrban teljes elmédbôl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6  Minden te útaidban megismered ôt; akkor ô, igazgatja a te útaidat.
7  Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8  Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9  Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébôl.
10  Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11  Az ùrnak fenyítését, fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ô dorgálását.
12  Mert a kit szeret az ùr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ô fiát, a kit kedvel.
13  Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14  Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15  Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16  Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17  Az ô útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18  Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19  Az ùr bölcseséggel fundálta a földet, erôsítette az eget értelemmel.
20  Az ô tudománya által fakadtak ki a mélységbôl a vizek, és a felhôk csepegnek harmatot.
21  Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtôl, ôrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22  És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23  Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24  Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.
25  Ne félj a hirtelen való félelemtôl, és a gonoszok pusztításától, ha eljô;
26  Mert az ùr lesz a te bizodalmad és megôrzi a te lábadat a fogságtól.
27  Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28  Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29  Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ô együtt ül bátorságosan te veled.
30  Ne háborogj egy emberrel is ok nélkûl, ha nem illetett gonoszszal téged.
31  Ne irígykedjél az erôszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32  Mert útálja az ùr az engedetlent; és az igazakkal van az ô titka.
33  Az ùrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34  Ha kik csúfolók, ô megcsúfolja azokat; a szelídnek pedig ád kedvességet.
35  A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

4

1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2  Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3  Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elôtt.
4  Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5  Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditôl.
6  Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megôriz téged.
7  A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedbôl szerezz értelmet.
8  Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteletté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9  Åd a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10  Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11  Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12  Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13  Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; ôrizd meg azt, mert az a te életed.
14  A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15  Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tôle, és menj tovább.
16  Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbôl az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17  Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erôszaktételnek borát iszszák.
18  Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19  Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20  Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21  Ne távozzanak el a te szemeidtôl, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22  Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23  Minden féltett dolognál jobban ôrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24  Vesd el tôled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25  A te szemeid elôre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26  Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27  Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

5

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz; az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2  Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megôrizzék.
3  Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ô ínye.
4  De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tôr.
5  Az ô lábai a halálra mennek, az ô léptei a sírba törekszenek.
6  Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkûl, hogy ô eszébe venné.
7  Most azért fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditôl!
8  Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9  Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10  Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11  Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12  És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13  És nem hallgattam az én vezetôim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14  Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15  Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibôl folyóvizet.
16  Kifolyjanak é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17  Egyedûl tieid legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18  Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19  A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ô emlôi elégítsenek meg téged minden idôben, az ô szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20  És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21  Mert az ùrnak szemei elôtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ô rendeli.
22  A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
23  º meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

6

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván kötelezted magadat másért:
2  Szádnak beszédei által estél tôrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3  Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarádotnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4  Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5  Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezébôl, és mint a madár a madarásznak kezébôl.
6  Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ô útait, és légy bölcs!
7  A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8  Nyárban szerzi meg az ô kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9  Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10  Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11  ìgy jô el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12  Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13  A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14  Ålnokság van az ô szívében, gonoszt forral minden idôben, háborúságot indít.
15  Annakokáért hirtelen eljô az ô nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16  E hat dolgot gyûlöli az ùr, és hét dolog útálat az ô lelkének:
17  A kevély szemek, a hazug nyelv és az ártatlan vért ontó kezek,
18  Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19  A hazugságlehelô hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20  ºrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21  Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22  Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, ôriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23  Mert szövétnek a parancsolat és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24  Hogy a gonosz asszonytól téged megôrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétôl.
25  Ne kívánd az ô szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26  Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
27  Vehet-é valaki tüzet az ô kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28  Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29  ìgy van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30  Nem útálják meg a lopót, ha lop az ô kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31  És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ô házának minden marháját érette adhatja;
32  A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33  Vereséget és gyalázatot nyer, és az ô gyalázatja el nem töröltetik.
34  Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35  Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is neki.

7

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolatimat rejtsd el magadnál.
2  Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3  Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4  Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerôsödnek nevezd,
5  Hogy megôrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ô beszédivel hizelkedô idegentôl.
6  Mert házam ablakán, a rács mögûl néztem,
7  És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8  A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menô úton lépeget,
9  Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10  És ímé, egy asszony eleibe jô, paráznának öltözetében, álnok az ô elméjében.
11  Mely csélcsap és vakmerô, a kinek házában nem maradhatnak meg az ô lábai.
12  Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13  És megragadá ôt és megcsókolá ôt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14  Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásaimat.
15  Azért jövék ki elôdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16  Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szônyegekkel.
17  Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18  No foglaljuk magunkat bôségesen mind virradtig, a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19  Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20  Egy erszény pénzt vôn kezéhez; holdtöltére jô haza.
21  És elhiteté ôt az ô mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá ôt.
22  Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítô békóba;
23  Mígnem átjárja a nyíl az ô máját. Miképen siet a madár a tôrre, és nem tudja, hogy az az ô élete ellen van.
24  Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25  Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26  Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27  Sírba vívô út az ô háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

8

1 Avagy a bölcseség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ô szavát?
2  A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3  A kapuk mellett, a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4  Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5  Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6  Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok, és az én számnak felnyitása igazság.
7  Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8  Igaz az én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9  Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10  Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11  Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlôk nem lehetnek.
12  Én bölcseség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13  Az ùrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14  Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erô.
15  Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16  Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17  Én az engem szeretôket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18  Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19  Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20  Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21  Hogy az engem szeretôknek valami valóságost adjak örökségûl, és erszényeiket megtöltsem.
22  Az ùr az ô útának kezdetéûl szerzett engem; az ô munkái elôtt régen.
23  Örök idôktôl fogva felkenettem, kezdettôl, a föld kezdetétôl fogva.
24  Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25  Minekelôtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elôtte születtem.
26  Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezôket, és a világ porának kezdetét.
27  Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28  Mikor megerôsíté a felhôket ott fenn, mikor erôsekké lônek a mélységeknek forrásai;
29  Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ô parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30  Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva ô elôtte minden idôben.
31  Játszva az ô földének kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az embereknek fiaiban.
32  És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33  Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34  Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elôtt virrasztván minden nap, az én ajtóm félfáit ôrizvén.
35  Mert a ki megnyert engem, nyert életet, és szerzett az ùrtól jóakaratot.
36  De a ki vétkezik ellenem, erôszakot cselekszik az ô lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

9

1 Bölcseség megépítette az ô házát, annak hét oszlopát kivágván.
2  Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3  Elbocsátá az ô leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4  Ki tudatlan?
térjen ide; az értelem nélkûl valónak ezt mondja: 5  Jôjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6  Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7  A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8  Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9  Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10  A bölcseségnek kezdete az ùrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11  Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabítják néked életednek esztendeit.
12  Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13  Balgaság asszony fecsegô, bolond és semmit nem tud,
14  És leült az ô házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15  Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16  Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17  A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
18  És az nem tudja, hogy ott élet nélkûl valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ô hivatalosai!

10

1 Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ô atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ô anyjának.
2  Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3  Az ùr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istentele neknek kivánságát pedig elveti.
4  Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5  Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merûl az aratás idején a megszégyenítô fiú.
6  Åldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erôszaktételt fed be.
7  Az igazn ak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8  A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9  A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ô útát, kiismertetik.
10  A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; a bolond ajkú elesik.
11  Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erôszaktételt fedez el.
12  A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13  Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszô pedig a bolond hátának való.
14  A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15  A gazdagnak marhája az ô megerôsített városa; a szûkölködôknek romlása az ô szegénységök.
16  Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17  A bölcseség megôrizônek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18  A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19  A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20  Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érô.
21  Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22  Az ùrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
23  Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
24  A mitôl retteg az istentelen, az esik ô rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25  A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26  Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27  Az ùrnak félelme hosszabítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28  Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29  Erôsség a tökéletesnek az ùrnak úta; de romlá s a hamisság cselekedôinek.
30  Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31  Az igaznak szája bôségesen szól bölcseséget; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32  Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

11

1 Az álnok font útálatos az ùrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2  Kevélység jô: gyalázat jô; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3  Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4  Nem használ a vagyon a ha ragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5  A tökéletesnek igazsága igazgatja az ô útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6  Az igazaknak igazságok megszabadítja ôket; de az ô kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7  Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ô reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8  Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ô helyette beesik abba.
9  Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10  Az igazak javán, örûl a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11  Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12  Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13  A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgo t.
14  A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15  Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16  A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17  º magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18  Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzônek pedig jutalma valóságos.
19  A ki ôszinte az igazságb an, az életére-,a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
20  ùtálatosok az ùrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig ô nála, a kik az ô útjokban tökéletesek.
21  Kézadással erôsítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22  Mind a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23  Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24  Van olyan, a ki bôven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25  A mással jóltevô ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26  A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
27  A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ô magára jô az.
28  A ki bízik az ô gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29  A ki megháborítja az ô házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30  Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31  ìmé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!

12

1 (11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.
2  (12:1) A jó ember jóakaratot nyer az ùrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ô.
3  (12:2) Nem erôsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
4  (12:3) A derék asszony koronája az ô férjének; de mint az ô csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítô.
5  (12:4) Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
6  (12:5) Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
7  (12:6) Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
8  (12:7) Az ô értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
9  (12:8) Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
10  (12:9) Az igaz az ô barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
11  (12:10) A ki míveli az ô földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
12  (12:11)
Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt. 13  (12:12) (12 Az ajkaknak vétkében gonosz tôr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
14  (12:13) Az ô szájának gyümölcsébôl elégedik meg a férfi jóval; és az ô cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
15  (12:14) A bolondnak úta helyes az ô szemei elôtt; de a ki tanácscsal él, bölcs az.
16  (12:15) A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
17  (12:16) A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
18  (12:17) Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tôrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
19  (12:18) Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
20  (12:19)
Ålnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígass ág. 21  (12:20) Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
22  (12:21)
ùtálatosok az ùrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek ô nála. 23  (12:22) Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
24  (12:23) A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetô lesz.
25  (12:24) A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvídámítja azt.
26  (12:25) ùtba igazítja az ô felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti ôket.
27  (12:26) Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
28  (12:27) Az igazságnak útjában van élet; és az ô ösvényének úta halhatatlanság.

13

1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2  A férfi az ô szájának gyümölcsébôl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3  A ki megôrzi az ô száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4  Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5  A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.
6  Az igazság megôrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.
7  Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8  Az ember életének váltsága lehet az ô gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9  Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10  Csak háborúság lesz a kevélységbôl: azokná l pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11  A hiábavalóságból keresett marha megkissebbûl; a ki pedig kezével gyûjt, megöregbíti azt.
12  A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13  Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14  A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tôrének eltávoztatására.
15  Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16  Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ô bolondságát.
17  Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyu lás.
18  Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktôl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19  A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20  A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társúl adja a bolondokhoz, megromol.
21  A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
22  A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23  Bô étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24  A ki megtartóztatja az ô vesszejét, gyûlöli az ô fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi ôt fenyítékkel.
25  Az igaz eszik az ô kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

14

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2  A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ô útaiban, megútálja ôt.
3  A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja ôket.
4  Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bôsége pedig az ökörnek erejétôl van.
5  A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig, hazugságot bocsát szájából.
6  A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7  Menj el a bolond férfiú elôl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8  Az eszesnek bölcsesége az ô útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9  A bolondokat megcsúfolja a bûnért, való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10  A szív tudja az ô lelke keserûségét; és az ô örömében az idegen nem részes.
11  Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12  Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember elôtt, és vége a halálra menô út.
13  Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14  Az ô útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15  Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vi gyáz.
16  A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngô és elbizakodott.
17  A hirtelen haragú bolondságot cselekszik és a cselszövô férfi gyûlölséges lesz.
18  Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19  Meghajtják magokat a gonoszok a jók elôtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20  Még az ô felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21  A ki megútálja az ô felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22  Nemde tévelygenek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzôknek.
23  Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébôl csak szûkölködés.
24  A bölcseknek ékességök az ô gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25  Lel keket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26  Az ùrnak félelmében erôs a bizodalom, és az ô fiainak lesz menedéke.
27  Az ùrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tôrének eltávoztatására.
28  A nép sokasága a király dicsôsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29  A haragra késedelmes bôvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedô, bolondságot szerez az.
30  A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31  A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtôjét; az pedig tiszteli, a ki könyörûl a szûkölködôn.
32  Az ô nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33  Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerteti.
34  Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35  A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítôhöz.

15

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2  A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3  Minden helyeken vannak az ùrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4  A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5  A bolond megútálja az ô atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6  Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7  A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8  Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az ùrnak; az igazak könyör gése pedig kedves néki.
9  ùtálat az ùrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10  Gonosz dorgálás jô arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11  A sír és a pokol az ùr elôtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12  Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
13  A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14  Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15  Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak;a vidám elméjûnek pedig szünetlen lakodalma van.
16  Jobb a kevés az ùrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17  Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18  A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrô pedig lecsendesíti a háborgást.
19  A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20  A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21  A bolondság öröme az esztelenségnek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22  Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elômennek.
23  Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
24  Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, a mely aláfelé van.
25  A kevélyeknek házát kiszakgatja az ùr; megerôsíti pedig az özvegynek határát.
26  ùtálatosok az ùrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27  Megháborítja az ô házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28  Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29  Messze van az ùr az istentelenektôl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30  A szemek világa megvídámítja a szívet; a jó hír megerôsíti a csontokat.
31  A mely fül hallgatja a z életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32  A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ô lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33  Az ùrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elôtte jár az alázatosság.

16

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az ùrtól van a nyelv felelete.
2  Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elôtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az ùr az!
3  Bízzad az ùrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4  Mindent teremtett az ùr az ô maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5  ùtálatos az ùrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlen.
6  Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az ùrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7  Mikor jóakarattal van az ùr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8  Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9  Az embernek elméje gondolja meg az ô útát; de az ùr igazgatja annak járását.
10  Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ô szája.
11  Az ùré az igaz mérték és mérôserpenyô, az ô mûve minden mérôkô.
12  ùtálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erôsíttetik meg a királyiszék.
13  Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14  A királynak felgerjedt haragja, olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15  A királynak vídám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esô fellege.
16  Szerzeni bölcseséget, oh mennyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17  Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megôrizi az ô útát.
18  A megromlás elôtt kevélység jár, és az eset elôtt felfuvalkodottság.
19  Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20  A ki figyelmez az igére, jót nyer: és a ki bízik az ùrban, oh mely boldog az!
21  A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22  Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23  A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ô száját, és az ô ajkain öregbíti a tudományt.
24  Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25  Van oly út, mely igaz az ember szeme elôtt, de vége a halálnak úta.
26  A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ô szája kényszeríti ôt.
27  A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ô ajkain mintegy égô tûz van;
28  A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jóbarátokat.
29  Az erôszakos ember elhiteti az ô felebarátját, és nem jó úton viszi ôt.
30  A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31  Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32  Jobb a hosszútûrô az erôsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33  Az ember keblében vetnek sorsot; de az ùrtól van annak minden ítélete.

17

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2  Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3  Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az ùr.
4  A gonosztevô hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5  A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtôjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6  A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7  Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8  Drága kô az ajándék elfogadójának szemei elôtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9  Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismételten elôhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a jó barátságosokat is.
10  Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11  Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12  Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ô bolondságában.
13  A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14  Mint a ki árvízet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelôtte kihatna, hagyd el a versengést.
15  A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az ùrnak egyaránt mind a kettô.
16  Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17  Minden idôben szeret, a ki igaz barát, és testvérûl születik a nyomorúság idejére.
18  Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elôtt.
19  Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20  Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az ô nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21  A ki szül bolondot, szüli ô magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22  A vídám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23  A kebelbôl kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24  Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25  Búsulása az ô atyjának a bolond fiú, és az ô szülôjének keserûsége.
26  Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27  A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28  Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

18

1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2  Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ô elméje nyilvánvalóvá legyen.
3  Mikor eljô az istentelen, eljô a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4  Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak, a bölcseségnek kútfeje.
5  A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6  A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ô szája ütésekért kiált.
7  A bolondnak szája az ô romlása, és az ô beszédei az ô életének tôre.
8  A susárlónak beszédei hizelkedôk; és azok a szív belsejét áthatják.
9  A ki lágyan viseli magát az ô dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10  Erôs torony az ùrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11  A gazdagnak vagyona az ô erôs városa, és mint a magas kôfal, az ô gondolatja szerint.
12  A megromlás elôtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elôtt pedig alázatosság van.
13  A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14  A férfiú lelke elviseli a maga erôtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15  Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16  Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi ôt.
17  Igaza van annak, a ki elsô a perben; mígnem eljô az ô peresfele, és megvizsgálja ôt.
18  A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erôseket elválasztja.
19  A felingerelt atyafiú erôsb az erôs városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
20  A férfi szájának hasznával elégedik meg az ô belseje; az ô beszédének jövedelmével lakik jól.
21  Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
22  Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az ùrtól!
23  Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24  Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

19

1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2  A lélek sem jó tudomány nélkûl; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3  Az embernek bolondsága fordítja el az ô útát, és az ùr ellen haragszik az ô szíve.
4  A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytôl pedig az ô barátja elválik.
5  A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6  Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7  A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tôle; unszolja szavakkal, de ôk eltünnek.
8  A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megôrzi az értelmességet, jót nyer.
9  A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10  Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11  Az embernek értelme hosszútûrôvé teszi ôt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12  Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ô jóakaratja.
13  Romlása az ô atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelôdése.
14  A ház és marha atyától való örökség; az ùrtól van pedig az értelmes feleség.
15  A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16  A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ô magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17  Kölcsön ád az ùrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ô jótéteményét megfizeti néki.
18  Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felôle; de annyira, hogy ôt megöld, ne vigyen haragod.
19  A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
20  Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21  Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az ùrnak tanácsa áll meg.
22  A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23  Az ùrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24  Bemártja a rest az ô kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25  Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26  A ki atyjával erôszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítô fiú az.
27  Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétôl eltévedj.
28  A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29  A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

20

1 A bor csúfoló, a részegítô ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2  Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3  Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstôl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4  A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5  Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6  A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7  A ki az ô tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ô fiai ô utána!
8  A király, ha az ô ítélôszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9  Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtôl?
10  A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az ùrnál egyaránt mind a kettô.
11  Az ô cselekedetibôl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ô cselekedete.
12  A halló fület és a látó szemet, az ùr teremtette egyaránt mindkettôt.
13  Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
14  Hitvány, hitvány, azt mondja a vevô; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15  Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16  Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17  Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ô szája kavicsokkal.
18  A gondolatok tanácskozással erôsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19  Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegô szájú, azzal ne barátkozzál.
20  A ki az ô atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21  A mely örökséget elôször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22  Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23  ùtálatos az ùrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24  Az ùrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ô útában?
25  Tôr az embernek meggondolatlanúl mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26  Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27  Az ùrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28  A kegyelmesség és az igazság megôrzik a királyt, megerôsíti irgalmasság által az ô székét.
29  Az ifjaknak ékessége az ô erejök; és a véneknek dísze az ôsz haj.
30  A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsô részekig ható csapások.

21

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az ùrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2  Az embernek minden úta igaz a maga szemei elôtt; de a szívek vizsgálója az ùr.
3  Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az ùr az áldozatnál.
4  A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek s zántása, bûn.
5  A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
6  A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7  Az istentelenek pusztítása magával ragadja ôket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8  Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9  Jobb a tetô ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10  Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ô szeme elôtt nem talál könyörületre az ô felebarátja.
11  Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ô veszi eszébe a tudományt.
12  Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13  A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ô is kiált, de meg nem hallgattatik.
14  A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15  Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedôinek.
16  Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkûl valók gyülekezetiben nyugszik.
17  Szûkölködô ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18  Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
19  Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddôdô és haragos asszonynyal,
20  Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21  A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22  A hôsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ô bizodalmoknak erejét.
23  A ki megôrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24  A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25  A restnek kivánsága megemészti ôt; mert az ô kezei nem akarnak dolgozni.
26  Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
27  Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28  A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
29  Megkeményíti az istentelen ember az ô orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ô útát.
30  Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az ùr ellen.
31  Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az ùré a megtartás!

22

1 Kivánatosb a jó hirnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2  A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettôt pedig az ùr szerzi.
3  Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig néki mennek és kárát vallják.
4  Az alázatosságnak bére az ùr félelme, gazdagság és tisztesség az élet.
5  Tövisek és tôrök vannak a gonosznak útában; a ki megôrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6  Tanítsd a gyermeket az ô útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7  A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevô a kölcsönadónak.
8  A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ô haragjának vesszeje megtöretik.
9  Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az ô kenyerébôl a szegénynek.
10  ÿzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11  A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12  Az ùrnak szemei megôrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13  A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14  Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az ùr, oda esik.
15  A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elûzi ô tôle azt.
16  A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ô marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre jut.
17  Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18  Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szivedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19  Hogy az ùrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20  Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21  Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszúl elküldôidnek.
22  Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ô; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23  Mert az ùr forgatja azoknak ügyét, és az ô kirablóik életét elragadja.
24  Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködôvel ne menj;
25  Hogy el ne tanuld az ô útait, és tôrt ne keress tennen magadnak.
26  Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27  Ha nincs néked mibôl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28  Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29  Láttál-é az ô dolgában szorgalmatos embert? A királyok elôtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

23

1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elôtted.
2  És kést tégy a torkodra, ha mértéktelen vagy.
3  Ne kivánd az ô csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4  Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtôl szünjél meg.
5  Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepûl!
6  Ne egyél az irígy szemûnek étkébôl, és ne kivánd az ô csemegéit;
7  Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ô: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8  A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9  A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10  Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11  Mert az ô megváltójuk erôs, az forgatja az ô ügyöket ellened!
12  Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13  Ne vond el a gyermektôl a fenyítéket; ha megvered ôt vesszôvel, meg nem hal.
14  Te vesszôvel vered meg ôt: és az ô lelkét a pokolból ragadod ki.
15  Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16  És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17  Ne irigykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az ùr félelmében légy egész napon;
18  Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19  Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20  Ne légy azok közûl való, a kik borral dôzsölnek; azok közûl, a kik hússal dobzódnak.
21  Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22  Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23  Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24  Igen örûl az igaznak atyja, és a bölcsnek szülôje annak vígadoz.
25  Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülôd.
26  Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megôrizzék.
27  Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28  És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29  Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkûl való sebek? kinek szemeknek veressége?
30  A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31  Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ô csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32  Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33  A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34  És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árboczfának tetején.
35  Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

24

1 Ne irígykedjél a gonosztevôkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2  Mert pusztítást gondol az ô szívök, és bajt szólnak az ô ajkaik.
3  Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erôsíttetik meg.
4  És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5  A bölcs férfiú erôs, és a tudós ember nagy erejû.
6  Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7  Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ô száját.
8  A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövônek hívják.
9  A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elôtt útálatos.
10  Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erôd.
11  Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12  Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ô érti, és a ki ôrzi a te lelkedet, ô tudja? és kinek-kinek az ô cselekedetei szerint fizet.
13  Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14  Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15  Ne leselkedjél, oh istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ô ágyasházát!
16  Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17  Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18  Hogy az ùr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ô haragját te reád.
19  Ne gerjedj haragra a gonosztevôk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20  Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21  Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütôk közé ne elegyedjél.
22  Mert hirtelenséggel feltámad az ô nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23  Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24  A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25  A kik pedig megfeddik a bûnöst, azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26  Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27  Szerezd el kivûl a te dolgodat, és készíts elô a te mezôdben; annakutána építsd a házadat.
28  Ne légy bizonyság ok nélkûl a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29  Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ô vele; megfizetek az embernek az ô cselekedete szerint.
30  A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szôleje mellett.
31  És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kôgyepüje elromlott vala.
32  Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33  Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34  És így jô el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

25

1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2  Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3  Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4  Távolítsd el az ezüstbôl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5  Távolítsd el a bûnöst a király elôl, és megerôsíttetik igazsággal az ô széke.
6  Ne dicsekedjél a király elôtt, és a nagyok helyére ne állj;
7  Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elôtt, a kit láttak a te szemeid.
8  Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9  A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10  Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11  Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12  Mint az arany függô és színarany ékesség: olyan a bölcs intô a szófogadó fülnél.
13  Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik ôt elbocsátják; mert az ô urainak lelkét megvídámítja.
14  Mint a felhô és szél, melyekben nincs esô: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15  Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16  Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17  Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.
18  Pôröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19  Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20  Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elôtt.
21  Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22  Mert elevenszenet gyûjtesz az ô fejére, és az ùr megfizet néked.
23  Az északi szél esôt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24  Jobb lakni a tetônek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25  Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földrôl való jó hírhallás.
26  Mint a megháborított forrás és megromlott kútfô, olyan az igaz, a ki a gonosz elôtt ingadozik.
27  Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsôségét keresni dicsôség?
28  Mint a megromlott és kerítés nélkûl való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ô lelkén!

26

1 Mint a hó a nyárhoz, és az esô az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2  Miképen a madár elmegy és a fecske elrepûl, azonképen az ok nélkûl való átok nem száll az emberre.
3  Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszô a bolondok hátának.
4  Ne felelj meg a bolondnak az ô bolondsága szerint, hogy ne légy te is ô hozzá hasonlatos;
5  Felelj meg a bolondnak az ô bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elôtt.
6  A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7  Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8  Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9  Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10  Mint a lövöldözô, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11  Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettôzteti az ô bolondságát.
12  Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elôtt bölcs? A bolond felôl jobb reménységed legyen, hogynem mint a felôl!
13  Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14  Mint az ajtó forog az ô sarkán, úgy a rest az ô ágyában.
15  Ha a rest az ô kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16  Bölcsebb a rest a maga szemei elôtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17  Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely ôt nem illeti.
18  Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19  Olyan az, a ki megcsalja az ô felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20  Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21  Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, olyan a háborúságszerzô ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22  A fondorlónak beszédei hizelkedôk, és azok áthatják a szív belsejét.
23  Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24  Az ô beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölô, holott az ô szívében gondol álnokságot.
25  Mikor kedvesen szól, ne bízzál ô hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26  Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ô gonoszsága a gyülekezetben.
27  A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28  A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott embert, és a hizelkedô száj romlást szerez.

27

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2  Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3  Nehézség van a kôben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettônél.
4  A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elôtt?
5  Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6  Jószándékból valók a barátságos embertôl vett sebek; és temérdek a gyûlölônek csókja.
7  A jóllakott ember még a lépesmézet is megtap odja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8  Mint a madárka, a ki elbujdosott fészkétôl, olyan az ember, a ki elbujdosott az ô lakóhelyétôl.
9  Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ô barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10  A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11  Légy bölcs, fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12  Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek néki mennek, kárát vallják.
13  Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14  A ki nagy hangon áldja az ô barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15  A sebes záporesô idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16  Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ô jobbja olajjal találkozik.
17  Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ô barátjának orczáját.
18  Mint a ki ôrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébôl, úgy a ki az ô urára vigyáz, tiszteltetik.
19  Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20  Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
21  Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ô híre-neve szerint.
22  Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörôvel a megtört gabona között, nem távoznék el ô tôle az ô bolondsága.
23  Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24  Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrôl nemzetségre lesz-é?
25  Mikor levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrôl a fûvek:
26  Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezônek árául,
27  És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak életül.

28

1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2  Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3  A szegény emberbôl támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esôhöz, mely nem hágy kenyeret.
4  A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5  A gonoszságban élô emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6  Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7  A ki megôrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8  A ki öregbíti az ô marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörûl a szegényeken.
9  Valaki elfordítja az ô fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10  A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11  Bölcs az ô maga szemei elôtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja ôt.
12  Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13  A ki elfedezi az ô vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14  Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ô szívét, bajba esik.
15  Mint az ordító oroszlán és éhezô medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16  Az értelemben szûkölködô fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabítja napjait.
17  Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa ôt.
18  A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19  A ki munkálja az ô földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20  A hívô ember bôvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21  Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
22  Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jô reá.
23  A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24  A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25  A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az ùrban, megerôsödik.
26  A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27  A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28  Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2  Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3  A bölcseség-szeretô ember megvídámítja az ô atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4  A király igazsággal erôsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5  A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6  A gonosz ember vétkében tôr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7  Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8  A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a h aragot.
9  Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10  A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11  Az ô egész indulatját elômutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12  A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13  A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettônek pedig szemeit az ùr világosítja meg.
14  A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15  A vesszô és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ô anyját.
16  Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17  Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18  Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19  Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20  Láttál-é beszédeiben hirtelenkedô embert? a bolond felôl több reménység van, hogynem a felôl!
21  A ki lágyan neveli gyermekségétôl fogva az ô szolgáját, végre az lesz a fiú.
22  A haragos háborgást szerez; és a dühösködônek sok a vétke.
23  Az embernek kevélysége megalázza ôt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24  A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25  Az emberektôl való félelem tôrt vet; de a ki bízik az ùrban, kiemeltetik.
26  Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az ùrtól van kinek-kinek ítélete.
27  Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

30

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2  Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3  És nem tanultam bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
4  Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ô markába? Kicsoda kötötte a vizet az ô köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
5  Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6  Ne tégy az ô beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
7  Kettôt kérek tôled; ne tartsd meg én tôlem, mielôtt meghalnék.
8  A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tôlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendô eledellel.
9  Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az ùr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszúl ne éljek az én Istenem nevével!
10  Ne rágalmazd a szolgát az ô uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bünhôdnöd ne kelljen.
11  Van oly nemzetség, a ki az ô atyját átkozza, és az ô anyját nem áldja.
12  Van nemzetség, a ki a maga szemei elôtt tiszta, pedig az ô rútságából ki nem tisztíttatott.
13  Van kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14  Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrôl, és az emberek közûl a szûkölködôket.
15  A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16  A sír és a meddô asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
17  A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18  E három megfoghatatlan elôttem, és e négy dolgot nem tudom:
19  A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kôsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20  Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21  Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22  A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23  A gyûlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ô asszonyának.
24  E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25  A hangyák erôtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
26  A marmoták nem hatalmas nép, mégis kôsziklán csinálják az ô házokat;
27  Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28  A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29  Három állat van, a mely szépen jár, sôt négy, a mely jól jár.
30  Az oroszlán, a hôs a vadak között, mely el nem fut senki elôl;
31  A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mert ellene állani.
32  Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
33  Mert miképen a ki tejet köpûl, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ô orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

31

1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala ôt az anyja.
2  Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
3  Ne add asszonyoknak a te erôdet, és a te útaidat a királyok eltörlôinek.
4  Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítô ital keresése.
5  Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrôl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
6  Adjátok a részegítô italt az elveszendônek, és a bort a keseredett szívûeknek.
7  Igyék, hogy felejtkezzék az ô szegénységérôl, és az ô nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
8  Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
9  Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködônek!
10  Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felûlhaladja az igazgyöngyöket.
11  Bízik ahhoz az ô férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
12  Jóval illeti ôt és nem gonoszszal, az ô életének minden napjaiban.
13  Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
14  Hasonló a kereskedô hajókhoz, nagy messzirôl behozza az ô eledelét.
15  Felkel még éjjel, eledelt ád az ô házának, és rendel ételt az ô szolgálóleányinak.
16  Gondolkodik mezô felôl, és megveszi azt; az ô kezeinek munkájából szôlôt plántál.
17  Az ô derekát felövezi erôvel, és megerôsíti karjait.
18  Látja, hogy hasznos az ô munkálkodása; éjjel sem alszik el az ô világa.
19  Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
20  Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködônek.
21  Nem félti az ô háznépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
22  Szônyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ô öltözete.
23  Ismerik az ô férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
24  Gyolcsot szô, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedônek.
25  Erô és ékesség az ô ruhája; és nevet a következô napnak.
26  Az ô száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
27  Vigyáz a háznépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi.
28  Felkelnek az ô fiai, és boldognak mondják ôt; az ô férje, és dicséri ôt:
29  Sok leány munkálkodik serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
30  Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31  Adjatok ennek az ô keze munkájának gyümölcsébôl, és dicsérjék ôt a kapukban az ô cselekedetei!

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!