 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei. És lôn a Kislév nevû hóban, a huszadik esztendôben, hogy én Susán várában valék.2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közûl, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tôlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felôl és Jeruzsálem felôl. 3 És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelûl Jeruzsálem kôfala lero ntatott, s kapui tûzben égtek meg! 4 Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bôjtölék és imádkozám a mennynek Istene elôtt; 5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az ôt szeretôknek és az ô parancsolatait megtartóknak; 6 Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most elôtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bûneirôl, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk! 7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak. 8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédrôl, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek titeket a népek között; 9 Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyûjtöm ôket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem! 10 És ôk a te szolgáid és a te néped, a kiket magszabadítottál a te nagy erôd által és a te erôs kezed által! 11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te nevedet, és adj kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú elôtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam. 21 És lôn a Niszán nevû hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ô elôtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; azelôtt pedig nem voltam szomorú ô elôtte.2 És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém. 3 Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tûzben?! 4 És monda nékem a király: Mi az, a mit kivánsz? És könyörgék a menny Istenéhez. 5 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves elôtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt! 6 És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az idôt. 7 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek; 8 És adasson egy levelet Åszáfhoz, a király erdeje ôréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kôfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint. 9 És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király fôembereket a seregbôl és lovagokat. 10 Mikor pedig a Horonból való Szanb allat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi. 11 Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig. 12 És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala, 13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kôfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tûz által megemésztetének. 14 Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen. 15 Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kôfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem. 16 A fôemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elôljáróknak, sem a fôembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg. 17 Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tûzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kôfalát, és ne legyünk többé gyalázatúl! 18 És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerôsíték kezeiket a jóra. 19 Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballát és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni? 20 Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ô ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ô szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben! 31 És fölkele Eliásib, a fôpap és atyjafiai, a papok és építék a juhok kapuját; ôk szentelék meg azt és állíták fel annak ajtait; építék pedig a kôfalat a Meáh toronyig, a melyet megszentelének, s azután Hanánel tornyáig;2 És ô mellette építének a Jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített Zakkur az Imri fia; 3 A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ôk gerendázák be azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; 4 Mellettök javítgatá a kôfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel fiának a fia, és ô mellette javítgatott Sádók, Baána fia. 5 Ezek mellett javítgatának a Tékoabeliek, a kiknek elôkelôi azonban nem hajták nyakukat az ô Urok munkájának jármába. 6 Az ó-város kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és Mesullám, a Beszódia fia; ôk gerendázák be azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; 7 És mellettök javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvizen túl való helytartónak hivatala helyéig; 8 Mellettök javítgatott Uzziel, Harhajának fia az ötvösökkel, és ô mellette javítgatott Hanánia, a kenet-készítôk egyike, és megerôsíték Jeruzsálemet mind a széles kôfalig; 9 Mellettök javítgatott Refája, Húr fia, a ki a Jeruzsálemhez tartozó tartomány felének fejedelme vala; 10 Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia, és pedig a maga háza ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia. 11 A kôfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a Pahath-Moáb fia, és a kemenczéknek tornyát. 12 És mellettök javítgatott Sallum, Hallóhés fia, a ki fejedelme vala a Jeruzsálemhez tartozó tartomány másik felének, ô és az ô leányai. 13 A völgy kapuját javítgatá Hánun és Zánoah lakói, ôk építék meg azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; és a kôfalból ezer singet a szemét-kapuig. 14 A szemét-kaput pedig javítgatá Malkija, Rékáb fia, Beth-Hakkerem tartományának fejedelme, ô építé meg azt és állítá fel ajtait, kapcsait és závárait. 15 És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa tartományának fejedelme, ô építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtait, kapcsait és závárait; és a Selah tó kôfalát a király kertje felé, mind a garádicsokig, melyeken a Dávid városából alájônek. 16 º utána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Béth-Sur tartománya felének fejedelme, a Dávid sírjai ellenébe való helyig, és az újonnan készült tóig, és a vitézek házáig. 17 º utána javítgatának a Léviták: Rehum, Báni fia, a ki mellett javítgata Hasábia, Kéila tartománya felének fejedelme, tartománya lakosaival; 18 º utána javítgatának atyjokfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila tartománya másik felének fejedelme; 19 Javítgatá pedig ô mellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme, a kôfal egy másik darabját, a szegleten levô fegyveresház felmenetelének ellenébe; 20 º utána Bárukh, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kôfal egy másik darabját, a szeglettôl fogva Eliásib fôpap házának ajtajáig; 21 º utána javítgata Merémóth, Uriásnak fia, a ki Hakkós fia vala, egy másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig; 22 º utána javítgatának a papok, a környék férfiai; 23 Ezek után javítgata Benjámin és Hassub, az ô házok ellenébe, utánok pedig javítgata Azariás, a Maaséja fia-a ki Ananiás fia vala-az ô háza mellett; 24 º utánok javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot, Azáriás házától mind a zugig és szegletig; 25 Továbbá Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felsô toronynak ellenébe, mely a király házából a tömlöcz udvaránál emelkedik ki; utána pedig Pedája, a Parós fia; 26 (A Léviták szolgái pedig laknak vala az òfelben, a vizek kapujának ellenéig napkelet felé és a kiemelkedô torony ellenéig;) 27 º utána javítgatának a Tékoabeliek egy másik darabot a kiemelkedô nagy toronynak ellenétôl fogva az òfel kôfaláig; 28 A lovak kapuján felûl javítgatának a papok, kiki az ô házának ellenébe; 29 Utánok javítgata Sádók, Immér fia az ô háza ellenébe; és ô utána javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu ôrizôje; 30 º utána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak hatodik fia egy másik darabot; utánok javítgata Mesullám, Berekiás fia, az ô szobája ellenébe; 31 Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a Léviták szolgáinak és a kereskedôknek házáig, a törvénytevô ház kapujának ellenébe, a szegletnek hágójáig; 32 A szeglet hágója és a juhok kapuja között pedig javítgatának az ötvösök és a kereskedôk. 41 Lôn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kôfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;2 És szóla az ô atyjafiai és a samáriai sereg elôtt, és ezt mondá: Mit mûvelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?! 3 Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát. 4 Halld meg, oh mi Istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ô fejökre, és add ôket prédára a rabságnak földében; 5 Ne fedezd el az ô hamisságokat és az ô bûnök a te orczád elôl el ne töröltessék, mert téged boszantának az építôk elôtt! 6 És építôk a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. 7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kôfalai, és hogy a törések betömése megkezdôdött, felette nagy haragra gerjedének; 8 És összeesküvének mindnyájan egyenlô akarattal, hogy eljônek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni. 9 De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök ôrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tôlök. 10 És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kôfalat. 11 A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és ôket leöljük, és megszüntetjük a munkát. 12 És lôn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelôl a zsidók, a kik ô mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza! 13 Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kôfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel. 14 És körûltekintvén, fölkeltem és így szóltam az elôljárókhoz, a fôemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tôlök! A nagy és rettenetes ùrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! 15 És lôn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ô szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ô tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kôfalhoz, kiki az ô munkájához; 16 De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. 17 A kôfalon munkálkodók közûl a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala, 18 A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt. 19 És így szóltam az elôljárókhoz, a fôemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedô és mi elszéledvén a kôfalon, egymástól messze esünk; 20 Azért oda gyûljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk! 21 Ekképen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig. 22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka ôrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak. 23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az ôrizôk, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét. 51 Lôn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ô atyjokfiai, a zsidók ellen.2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. 3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szôlôinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk. 4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szôlôinkre; 5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ô fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sôt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erônk arra, hogy ôket megválthatnók, hisz mezeink és szôlôink másokéi már! 6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam; 7 És magamba szállva, gondolkodtam errôl, és megfeddém az elôljárókat és fôembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ô ellenök nagy gyûlést; 8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ôk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit. 9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink? 10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást! 11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ô mezeiket, szôlôiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el. 12 És felelének: Visszaadjuk és tôlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém ôket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. 13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ô házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Åmen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép. 14 Sôt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétôl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfia a helytartónak járó kenyeret nem evénk. 15 Holott az elôbbi helytartók, a kik én elôttem valának, terhelék a népet és vevének tôlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felûl; sôt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt. 16 Sôt még e kôfalon is dolgoztam; mezôt sem szereztünk; s minden én leg ényeim egybegyûltenek ott a munkára. 17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fôember és a kik jônek vala mi hozzánk a körûltünk lakó pogányok közûl, az én asztalomnál esznek vala. 18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bôségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen. 19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem! 61 És lôn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kôfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:2 Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ôk gonoszt gondoltak ellenem. 3 Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék. 4 És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik. 5 Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ô legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala, 6 Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kôfalat; és hogy te leszel az ô királyok, e beszédek szerint. 7 Sôt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felôled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt! 8 Én pedig küldék ô hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minôt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben. 9 Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erôsítsd meg az én kezeimet. 10 És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és ôt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljônek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jônek el, hogy megöljenek. 11 Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek! 12 És megismerém, hogy nem az Isten küldötte ôt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték ôt. 13 Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak. 14 Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendômondó Noádja asszonyról és a többi jövendômondókról is, a kik rémítgetének engem. 15 Elvégezteték pedig a kôfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. 16 És lôn, hogy midôn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körûltünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktôl vitetett végbe e munka. 17 E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elôljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok. 18 Mert sokan Júdában ô hozzá esküdtek, mivelhogy ô veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ô fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el. 19 Sôt még jó szándékait is emlegetik vala elôttem, és az én beszédeimet meg-megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton küldött, hogy engem elrettentene. 71 És lôn, hogy midôn megépítteték a kôfal, felállítám az ajtókat és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a Léviták ôrizetre;2 És hadnagyokká tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivelhogy ô hûségesebb és istenfélôbb vala sokaknál. 3 És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg az ôrök ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok ôrizôket Jeruzsálem lakosai közûl, némelyeket az ô vigyázó helyökre, s másokat az ô házok ellenébe. 4 A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek. 5 Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyûjtsem az elôljárókat, a fôembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, a kik elôször jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék: 6 Ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közûl, a kiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ô városába, 7 Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána. Izráel népe férfiainak számok ez: 8 Parós fiai: kétezerszázhetvenkettô; 9 Sefátja fiai: háromszázhetvenkettô; 10 Arah fiai: hatszázötvenkettô; 11 Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól: kétezernyolcszáztizennyolcz; 12 Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; 13 Zattu fiai: nyolczszáznegyvenöt; 14 Zakkai fiai: hétszázhatvan; 15 Binnui fiai: hatszáznegyvennyolcz; 16 Bébai fiai: hatszázhuszonnyolcz; 17 Azgád fiai: kétezerháromszázhuszonkettô; 18 Adónikám fiai: hatszázhatvanhét; 19 Bigvai fiai: kétezerhatvanhét; 20 Adin fiai: hatszázötvenöt; 21 Åter fiai, Ezékiástól: kilenczvennyolcz; 22 Hásum fiai: háromszázhuszonnyolcz; 23 Bésai fiai: háromszázhuszonnégy; 24 Hárif fiai: száztizenkettô; 25 Gibeon fiai: kilenczvenöt; 26 Bethlehem és Netófa férfiai: száznyolczvannyolcz; 27 Anathóth férfiai:százhuszonnyolcz; 28 Beth-Azmáveth férfiai: negyvenkettô; 29 Kirjáth-Jeárim, Kefira és Beéróth férfiai: hétszáznegyvenhárom; 30 Ráma és Géba férfiai: hatszázhuszonegy; 31 Mikmás férfiai: százhuszonkettô; 32 Béthel és Ai férfiai: százhuszonhárom; 33 A másik Nébó férfiai: ötvenkettô; 34 A másik Elám fiai: ezerkétszázö tvennégy; 35 Hárim fiai: háromszázhúsz; 36 Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt; 37 Lód, Hádid és ònó fiai: hétszázhuszonegy; 38 Szenáa fiai: háromezerkilenczszázharmincz; 39 A papok: Jedája fiai Jésua családjából: kilenczszázhetvenhárom; 40 Immér fiai: ezerötvenkettô; 41 Pashur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; 42 Hárim fiai: ezertizenhét; 43 A Léviták: Jésua és Kadmiel fiai, Hódávia fiaitól: hetvennégy; 44 Az énekesek: Asáf fiai: száznegyvennyolcz; 45 A kapunállók: Sallum fiai, Åter fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai: százharmincznyolcz; 46 A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai, 47 Kérósz fiai, Szia fiai, Pádón fiai, 48 Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai, 49 Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50 Reája fiai, Resin fiai, Nekóda fiai, 51 Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai, 52 Bészai fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai, 53 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, 54 Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, 55 Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, 56 Nesiah fiai, Hatifa fiai; 57 A Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szófereth fiai, Perida fiai; 58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hassebaim fiai, Åmon fiai; 60 Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai, háromszázkilenczvenkettô. 61 És ezek, a kik feljövének Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerub-Addán-Immérbôl, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráelbôl valók-é? 62 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekódia fiai, hatszáznegyvenkettô; 63 És a papok közûl: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, a ki a Gileádbeli Barzillai leányai közûl vett magának feleséget és ezek nevérôl nevezteték; 64 Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból; 65 És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal; 66 Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan. 67 Szolgáikon és szolgálóikon kivûl-ezek valának hétezerháromszázharminczheten-valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszáznegyve nöten; 68 Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt; 69 Tevéik négyszázharminczöt, szamaraik hatezerhétszázhúsz. 70 Némelyek pedig a családfôk közûl adakozának az építésre: a király helytartója ada a kincsekhez aranyban ezer dárikot, ötven medenczét, ötszázharmincz papi ruhát; 71 A többi családfôk pedig adának az építés költségére aranyban húszezer dárikot, és ezüstben kétezerkétszáz mánét; 72 És a mit a többi nép ada, az aranyban húszezer dárik, és ezüstben kétezer máne, és hatvanhét papiruha vala. 73 És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a kapunállók, mind az énekesek, mind a nép fiai, mind a Léviták szolgái, szóval az egész Izráel a magok városaikban. 81 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ô városaikban lakozának; felgyûle az egész nép egyenlôképen a piaczra, mely a vizek kapuja elôtt vala, és mondák az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elô a Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt vala az ùr Izráelnek.2 Elôhozá azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, melyben együtt valának férfiak és asszonyok és mindazok, a kik azt értelemmel hallgathaták, a hetedik hónak elsô napján. 3 És olvasa abból a piaczon, mely a vizek kapuja elôtt vala, kora reggeltôl fogva mind délig, a férfiak és az asszonyok elôtt és mindazok elôtt, a kik azt érthetik vala, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatá a törvényt. 4 Åll vala pedig az írástudó Ezsdrás egy ezen czélra csinált faemelvényen, és mellette álla jobb keze felôl Mattithia, Sema, Anája, Uriás, Hilkiás, Maaszéja, balkeze felôl pedig: Pedája, Misáel, Malkija, Hásum, Hasbaddána, Zakariás, Mesullám. 5 És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei elôtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép. 6 És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Åmen! Åmen! És meghajtván magukat, leborulának az ùr elôtt arczczal a földre. 7 Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbethai, Hódija, Maaszéja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája Léviták pedig magyarázzák vala a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén áll vala. 8 Olvasának pedig a könyvbôl, Isten törvényébôl világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. 9 Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó és a Léviták, a kik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez: E nap szent az ùrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. 10 És ô mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belôle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az ùrnak öröme a ti erôsségtek. 11 A Léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok! 12 Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vígasságot, mert megértették a beszédeket, a melyekre ôket tanították vala. 13 Másod napon pedig összegyûlének az egész népnek, a papoknak és Lévitáknak családfôi Ezsdráshoz, az írástudóhoz, hogy megértenék a törvénynek beszédit. 14 Találák pedig írva a törvényben, melyet parancsolt vala az ùr Mózes által, hogy Izráel fiainak leveles színekben kell lakozniok az ünnepen, a hetedik hónapban. 15 És hogy nékik tudatniok kell és ki kell hirdettetniök minden városaikban és Jeruzsálemben ezt: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vad olajfáról, mirtus és pálmalombokat, szóval akármely sûrû levelû fáról lombokat, hogy csináljatok leveles színeket, a mint meg van írva. 16 Kiméne azért a nép, és hozának lombokat, és csinálának magoknak leveles színeket, kiki a maga háza tetején és pitvaraikban, továbbá az Isten háza pitvariban, a vizek kapujának piaczán és Efraim kapujának piaczán. 17 Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben; mert nem cselekedtek vala így Józsuénak, a Nun fiának idejétôl fogva Izráel fiai mind az napiglan, és lôn felette igen nagy örömük. 18 És olvasának az Isten törvényének könyvébôl minden napon, az elsô naptól fogva mind az utolsó napig, és ünneplének hét napon át; a nyolczadik napon pedig egybegyülekezés tartatott a törvény szerint. 91 Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyûlének Izráel fiai és bôjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.2 És elválának az Izráel magvából valók minden idegentôl, és elôállván, vallást tônek az ô bûneikrôl és atyáik hamisságairól. 3 És megállának helyökön, és olvasának az ùrnak, az ô Istenöknek törvénye könyvébôl a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tônek és leborulának az ùr elôtt, az ô Istenök elôtt. 4 És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az ùrhoz, az ô Istenökhöz. 5 És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktôl fogva mindörökké; és áldják a te dicsôséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél! 6 Te vagy egyedûl az ùr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elôtted borul le. 7 Te vagy az ùr, az Isten, a ki választottad Åbrámot és kihozád ôt a Káldeusoknak ùr nevû városából, és nevezéd ôt Åbrahámnak. 8 És találád az ô szívét hûnek te elôtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ô magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! 9 Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ô kiáltásukat meghallád a Veres tengernél. 10 És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van. 11 És a tengert kétfelé választád ô elôttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözôiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe. 12 És felhônek oszlopában vezetéd ôket nappal s tûznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek. 13 És a sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égbôl, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. 14 A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által. 15 És kenyeret az égbôl adál nékik éhségökben, és vizet a kôsziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod. 16 ºk pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat; 17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidrôl, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ô makacskodásukban; de te bûnbocsánatnak Istene vagy, könyörülô és irgalmas, hosszútûrô és nagy kegyelmességû, és el nem hagytad ôket. 18 Sôt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged; 19 És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el ôket a pusztában; a felhônek oszlopa nem távozék el felôlök nappal, hogy vezérlené ôket az úton, és a tûznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének. 20 És a te jó lelkedet adád nékik, hogy ôket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban. 21 És negyven esztendeig tápláltad ôket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyûttenek és lábaik meg nem dagadának. 22 Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ôk elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és ògnak, Básán királyának földét. 23 Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd ôket a földre, mely felôl megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. 24 És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád elôttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, s kezökbe adád ôket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint. 25 És megvevének erôs városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kôbôl vágott kutakat, szôlôs és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban. 26 Makacskodának pedig és pártot ütének ellened és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tônek ellenök, hogy ôket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. 27 Annakokáért adád ôket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták ôket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égbôl meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták ôket nyomorgatóik kezébôl. 28 És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének elôtted, és te átadád ôket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midôn ismét hozzád kiáltának, te az égbôl meghallgatád és megszabadítád ôket irgalmasságod szerint sokszor. 29 És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd ôket törvényedhez; de ôk felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének. 30 És mégis meghosszabítád felettök kegyelmedet sok esztendôkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád ôket a föld népeinek kezébe. 31 De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd ôket, sem el nem hagyád ôket, mert te könyörülô és irgalmas Isten vagy. 32 Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erôs és rettenetes Isten, a ki megôrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny elôtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. 33 Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot mûveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! 34 Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ô ellenök; 35 És ôk az ô országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád ôket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikbôl. 36 És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon; 37 És termését bôven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bûneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ô kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! 38 És mindemellett mi erôs kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink. 101 A megpecsételt kötéseken pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás;2 Serája, Azariás, Jeremiás, 3 Pashur, Amaria, Malakiás, 4 Hattus, Sebánia, Malluk, 5 Hárim, Merémóth, Abdiás, 6 Dániel, Ginnethón, Bárukh, 7 Mesullám, Abija, Mijámin, 8 Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak. 9 A Léviták pedig ezek: Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közûl, Kadmiel, 10 És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán, 11 Mika, Rehób, Hasábia, 12 Zakkur, Serébia, Sebánia, 13 Hódija, Báni, Beninu. 14 A nép fejei pedig ezek: Parós, Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni, 15 Bunni, Azgád, Bébai, 16 Adonija, Bigvai, Adin, 17 Åter, Ezékiás, Azzur, 18 Hódija, Hásum, Bésai, 19 Hárif, Anathóth, Nébai, 20 Magpiás, Mesullám, Hézir, 21 Mesézabel, Sádók, Jaddua, 22 Pelátia, Hanán, Anája, 23 Hóseás, Hanánia, Hásub, 24 Hallóhes, Pilha, Sóbek, 25 Rehum, Hasabná, Maaszéja, 26 És Ahija, Hanán, Anán, 27 Mallukh, Hárim, Baána. 28 És a nép többi része, a papok, a Léviták, a kapunállók, az énekesek, a Léviták szolgái és mindenki, a ki elkülöníté magát a tartományok népeitôl, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, a kinek értelme és okossága vala, 29 Csatlakozának atyjokfiaihoz, elôljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, a mely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megôrzik és cselekszik az ùrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; 30 És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségûl a föld népeinek, sem az ô leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, 31 És hogy a föld népeitôl, a kik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tôlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendôben, és elengedünk minden tartozást. 32 És megállapítánk magunkra nézve parancsolatokat: hogy vetünk magunkra harmadrész siklust esztendônként a mi Istenünk házának szolgálatára, 33 A szent kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a szüntelen való égôáldozatra, a szombatokon, újholdak napján viendô áldozatokra, az ünnepnapokra, a szent dolgokra, a bûnért való áldozatokra, hogy mindezek megtisztítsák Izráelt; és a mi Istenünk házának minden munkájára; 34 Sorsot veténk továbbá a fa hozása felôl a papok, Léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családaink szerint bizonyos idôkben esztendônként, hogy égjen az ùrnak, a mi Istenünknek oltárán, a mint meg van írva a törvényben, 35 És hogy felviszszük földünknek elsô zsengéjét és minden fa gyümölcsének elsô zsengéjét esztendônként az ùr házába; 36 Annakfelette fiainknak, barmainknak elsô fiait, a mint meg van írva a törvényben; továbbá, hogy elviszszük szarvasmarháinknak és juhainknak elsô fajzását a mi Istenünk házába a papoknak, a kik szolgálnak a mi Istenünk házában. 37 És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felviszszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a Lévitákhoz; mert ôk, a Léviták szedik be a tizedet minden földmûveléssel foglalatoskodó városainkban. 38 És legyen a pap, Åron fia a Lévitákkal, midôn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba; 39 Mert e kamarákba kell hozniok Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az Istennek szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát. 111 És lakozának a nép fejedelmei Jeruzsálemben, a többi nép pedig sorsot vete, hogy minden tíz emberbôl vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul, a többi kilencz pedig marad a maga városában.2 És áldá a nép mindazon férfiakat, a kik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak. 3 Ezek pedig a tartomány fejei, a kik Jeruzsálemben megtelepedének; de Júda városaiban lakozék kiki az ô örökségében, városaikban: az Izráel, a papok, a Léviták, a Léviták szolgái és Salamon szolgáinak fiai. 4 Jeruzsálemben azért megtelepedének a Júda fiai közûl és Benjámin fiai közûl: Júda fiai közûl: Athája, Uzzija fia, ki Zakariás fia, ki Amaria fia, ki Sefatia fia, ki Mahalalél fia vala, a Pérecz fiai közûl, 5 És Maaszéja, Báruk fia, ki Kolhóze fia, ki Hazája fia, ki Adája fia, ki Jójárib fia, ki Zakariás fia, ki Hasilóni fia vala. 6 Pérecz fiai összesen, a kik Jeruzsálemben laknak vala, négyszázhatvannyolcz erôs férfi; 7 Benjámin fiai pedig ezek: Szallu, Mesullám fia, ki Jóed fia, ki Pedája fia, ki Kólája fia, ki Maaszéja fia, ki Ithiel fia, ki Ézsaiás fia vala, 8 És ô utána Gabbai, Szallai, kilenczszázhuszonnyolczan; 9 És Jóel, a Zikri fia elôljárójok volt ezeknek, Júda pedig, a Hasszenua fia, a város másodrendû elôljárója. 10 A papok közûl: Jedája, Jójárib fia, Jákhin, 11 Serája pedig, a Hilkiás fia, ki Mesullám fia, ki Sádók fia, ki Merájóth fia, ki Akhitúb fia volt, az Isten házának fejedelme vala, 12 És atyjokfiai, a kik a ház munkáját teljesítik vala, nyolczszázhuszonketten; és Adája, a Jeróhám fia, ki Pelália fia, ki Amsi fia, ki Zakariás fia, ki Pashur fia, ki Malkija fia vala, 13 És az ô atyjafiai, a családfôk kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémóth fia, ki Immér fia vala, 14 És az ô atyjokfiai, vitéz férfiak, százhuszonnyolczan, elôljárójok volt pedig Zabdiel, a Haggedólim fia. 15 A Léviták közûl pedig: Semája, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, ki Bunni fia vala. 16 És Sabbethai és Józabád, az Isten házának külsô munkája felett felügyelôk valának a Léviták fejei közûl, 17 És Mattánia, a Mika fia, ki Zabdi fia, ki Asáf fia vala, a ki vezetôje volt a hálaadó éneklésnek, s elkezdé azt az imádság után, és Bakbukia, a ki másodrendû vala atyjafiai között, és Abda, Sammua fia, ki Gálál fia, ki Jeduthun fia vala; 18 A Léviták összesen a szent városban: kétszáznyolczvannégyen. 19 A kapunállók pedig: Akkub, Talmón és atyjokfiai, a kapukat ôrizôk százhetvenketten. 20 A többi Izráeliták pedig, a papok, a Léviták lakozának Júdának minden városaiban, kiki az ô örökségében. 21 A Léviták szolgái pedig lakozának az òfelben, és Siha és Gispa valának elôljáróik a Léviták szolgáinak. 22 A Léviták elôljárója vala Jeruzsálemben, az Isten háza szolgálatjánál, Uzzi, a Báni fia, ki Hasábia fia, ki Mattánia fia, ki Mika fia volt, Asáf fiai, az énekesek közûl; 23 Mert ôk, a Léviták, a király parancsolata szerint, az énekesek pedig kötés szerint végezék naponként való teendôjüket; 24 Petáhja pedig, a Mesézabel fia, Júda fiának, Zerahnak fiai közûl, a király oldala mellett vala a nép minden dolgában. 25 A falukban, ezek határaiban pedig Júda fiai közûl lakozának Kirjáth-Arbában és mezôvárosaiban, Dibonban és mezôvárosaiban, Jekabseélben és faluiban. 26 Jésuában, Móladában és Beth-Péletben, 27 Hasár-Suálban, Beér-Sebában és mezôvárosaiban, 28 Siklágban, Mekónában és mezôvárosaiban, 29 En-Rimmonban, Sorában, Jarmuthban, 30 Zánoáhban, Adullámban és faluiban, Lákisban és határaiban, Azékában és mezôvárosaiban, ekként laknak vala Beér-Sebától mind a Hinnóm völgyéig. 31 A Benjámin fiai pedig laknak vala Gebától fogva Mikmásban, Ajában, Béthelben és mezôvárosaiban. 32 Anatótban, Nóbban, Anániában, 33 Hásórban, Rámában, Gittajimban, 34 Hádidban, Sebóimban, Neballátban, 35 Lódban, Onóban, s a mesteremberek völgyében. 36 A Léviták közûl pedig némely júdai osztályok Benjáminhoz csatlakozának. 121 Ezek pedig a papok és Léviták, a kik feljövének Zorobábellel, Sealtiél fiával és Jésuával: Serája, Jeremiás, Ezsdrás.2 Amária, Mallukh, Hattus, 3 Sekánia, Rehum, Meremóth, 4 Iddó, Ginnethói, Abija, 5 Mijámin, Maádia, Bilga, 6 Semája, Jójárib, Jedája, 7 Szallu, Åmók, Hilkija, Jedája, ezek valának fejei a papoknak és atyjokfiainak Jésua napjaiban. 8 A Léviták pedig ezek: Jésua, Binnui, Kadmiel, Serébia, Jehuda, Mattánia, ki vezetôje vala a hálaadó éneklésnek, atyjafiaival. 9 És Bakbukia, s Unni, az ô atyjokfiai velök szemben, tisztök szerint. 10 És Jésua nemzé Jojákimot, s Jojákim nemzé Eliásibot, s Eliásib nemzé Jójadát, 11 És Jójada nemzé Jónathánt, s Jónathán nemzé Jadduát. 12 Jojákim napjaiban pedig papok, családfôk valának: Serája családjában Merája, Jerémiáséban Hanánia, 13 Ezsdráséban Mesullám, Amáriáéban Jóhanán, 14 Melikuéban Jónathán, Sebaniáéban József, 15 Háriméban Adna, Merajóthéban Helkai, 16 Iddóéban Zakhariás, Ginnethónéban Mesullám, 17 Abijáéban Zikri, Minjáminéban és Móadiáéban Piltai, 18 Bilgáéban Sammua, Semájáéban Jónathán, 19 Jójáribéban Mattenai, Jedajáéban Uzzi, 20 Szallaiéban Kallai, Amókéban Éber, 21 Hilkijéában Hasábia, Jedajáéban Nethanéel. 22 A Léviták közûl Eliásib, Jójada, Jóhanán és Jaddua napjaiban felírattak a családfôk, a papok pedig mind a persiai Dárius országlásáig. 23 A Léviták családfôi felírattattak a krónikák könyvében Jóhanánnak, Eliásib fiának napjaiig; 24 A Léviták családfôi valának: Hasábia, Serébia, Jésua a Kadmiel fia, és az ô atyjokfiai velök szemben a dícsérô és hálaadó éneklésre, Dávidnak, az Isten emberének parancsolata szerint, mint egy éneklô sereg együtt a másikkal. 25 Mattánia, Bakbukia, Obádia, Mesullám, Talmón, Akkub pedig kapunállók, ôrt állván a kapuk kincses házainál. 26 Ezek valának Jojákim napaiban, ki Jésua fia, ki Jósadák fia volt, és Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak napjaiban. 27 Jeruzsálem kôfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a Lévitákat minden ô helyeiken, hogy behozzák ôket Jeruzsálembe, hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel és hálaadással és énekléssel, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal. 28 És összegyûlének az énekesek fiai mind Jeruzsálem környékérôl, mind pedig a Netófátiak faluiból. 29 Mind Beth-Gilgálból, mind Geba és Azmáveth határaiból, mert falukat építének magoknak az énekesek Jeruzsálem körûl. 30 És minekutána megtisztíták magokat a papok és a Léviták, megtisztíták a népet is, s a kapukat és a kôfalat. 31 Azután felvivém Júda fejedelmeit a kôfalhoz és rendelék két nagy hálaadást éneklô sereget és csapatokat; az egyik jobbkéz felé méne a kôfal mellett a szemétkapu felé, 32 És utánok méne Hósaája és Júda fejedelmeinek fele, 33 És Azária, Ezsdrás és Mesullám, 34 Júda és Benjámin, Semája és Jeremiás, 35 A papok fiai közûl kürtökkel; és Zakariás, a Jónathán fia, ki Semája fia, ki Mattánia fia, ki Mikája fia, ki Zakkur fia, ki Asáf fia vala, 36 És az ô atyjafiai: Semája, Azarél, Milalai, Gilalai, Máaj, Nethanéel, Júda és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének éneklôszerszámaival; Ezsdrás pedig, az írástudó elôttök megy vala; 37 Méne pedig e sereg a forrás kapuja felé, s egyenesen fölmenének Dávid városának lépcsôin a kôfalhoz vezetô lépcsôre, s menének Dávid háza mellett s a vizek kapujáig napkelet felé. 38 A hálaadást éneklô második sereg pedig, mely átellenben megy vala-én pedig és a népnek fele utánok-méne a kôfal mellett, a kemenczék tornya mellett, mind a széles kôfalig. 39 És az Efraim kapuja mellett és az ó város kapuja mellett és a halaknak kapuja mellett és a Hananél tornya és a Meáh torony mellett mind a juhok kapujáig, s megállának a tömlöcz kapujában. 40 És megálla a hálaadást éneklô mindkét sereg az Isten házánál, és én s a fejedelmeknek fele velem, 41 És a papok: Eljákim, Maaséja, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás, Hanánia kürtökkel, 42 És Maaséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Jóhanán, Malkija, Elám és Ezer; és zengedeznek vala az énekesek, és Jizrahia az elôljáró. 43 És áldozának azon napon nagy áldozatokkal, és vigadának, mert az Isten megvidámítá ôket nagy örömmel, sôt az asszonyok és gyermekek is vigadának; és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott. 44 És rendeltetének ama napon férfiak a kincseknek, felemelt áldozatoknak, elsô zsengéknek és a tizedeknek tárházai fölé, hogy összegyûjtsék azokba a városok határaiból a törvény szerint való részöket a papoknak és a Lévitáknak, mert örvendeze Júda a papokon és a Lévitákon, a kik ott állának tisztökben, 45 Mint a kik megôrzik Istenök rendtartását s a tisztaság rendtartását, és az énekesek és a kapunállók is ott állának tisztökben, Dávidnak és az ô fiának, Salamonnak parancsolatja szerint; 46 Mert Dávidnak napjaiban Asáf vala régtôl fogva az énekesek és az Istennek hálátadó és ôt dícsérô éneklésnek vezetôje. 47 És a Zorobábel és Nehémiás napjaiban megadja vala az egész Izráel az énekeseknek és kapunál lóknak az ô részöket naponként, nevezetesen oda szentelik vala azt a Lévitáknak, a Léviták pedig az Åron fiainak. 131 Azon a napon olvasának a Mózes könyvébôl a népnek hallatára, és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe,2 Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sôt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy ôket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá. 3 És lôn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közûl minden elegy-belegy népet. 4 Ennekelôtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással; 5 És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelôtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyheztetik vala el. 6 Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóniai királynak harminczkettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok multán újra szabadságot kértem a királytól. 7 És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett néki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban. 8 Igen gonosznak tetszék pedig ez nékem s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából; 9 És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént. 10 Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ô mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közûl. 11 És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyûjtvén a Lévitákat, helyökre állítám ôket; 12 Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedék a tárházakba. 13 És felügyelôkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját, a Léviták közûl, és melléjök Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az ô tisztök vala kiosztani atyjokfiainak részét. 14 Emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival! 15 Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sôt bort, szôlôt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, a mely napon eleséget árulnak vala. 16 Tírusiak is lakozának a városban, a kik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. 17 Annakokáért megfeddém Júda elôljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti cselekesztek, hogy megfertôztetitek a szombatnak napját? 18 Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertôztetvén a szombatot! 19 Lôn annakokáért, hogy midôn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat elôtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közûl a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejôni teher a szombatnak napján! 20 Annakokáért a kereskedôk és minden árúk árúsai kivûl hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer; 21 És bizonyságot tevék ellenök, és mondám nékik: Miért háltok ti e kôfal elôtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az idôtôl fogva nem jöttenek szombaton. 22 És megparancsolám a Lévitáknak, hogy magokat megtisztítsák, s hogy menjenek el és ôrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam én Istenem és kedvezz nékem, kegyelmességednek nagy volta szerint! 23 Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, a kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül. 24 És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén. 25 Annakokáért feddôdém velök, és megátkozám ôket, és megverék közûlök néhányat, és megtépém ôket, és megesketém ôket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ô fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közûl feleséget fiaitoknak és magatoknak. 26 Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, a kit szeret vala az ô Istene és királylyá tette vala ôt Isten egész Izráel fölött; ôt is bûnre vivék az idegen asszonyok: 27 És néktek engedjünk-é, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségûl?! 28 Jójadának (ki Eliásib fôpapnak fia vala) fiai közûl is egy veje vala a Horonitbeli Szanballatnak, elûzém azért ôt tôlem. 29 Emlékezzél meg ô rólok én Istenem, a papságnak és a papság szövetségeinek és a Lévitáknak ilyen megfertôztetéséért! 30 És megtisztítám ôket minden idegenektôl és rendtartást szabék a papoknak és a Lévitáknak, kinek-kinek az ô dolgában, 31 A fa hozására is bizonyos idôkben és az elsô zsengékre. Emlékezzél meg én Istenem az én javamra! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
