 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.2 Buzgón szeretô és bosszúálló Isten az ùr, bosszúálló az ùr, és telve haraggal; bosszút áll az ùr az ô ellenségein, és haragot tartó az ô gyûlölôi ellen. 3 Hosszútûrô az Ur és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az ùrnak útja, és lábainak pora a felhô. 4 Megfeddi a tengert, és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad. 5 A hegyek reszketnek elôtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétôl megrendül a föld, és a világ, és minden a mi rajta él. 6 Ki állhatna meg haragja elôtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kôszálak is szétporlanak tôle. 7 Jó az ùr, erôsség a szorongatás idején, és ô ismeri a benne bízókat. 8 De gáttörô árvízként pusztít annak helyén, és gyûlölôit setétség üldözi. 9 Mit koholtok az ùr ellen? Elpusztít ô, nem lészen kétszer veszedelem. 10 Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló. 11 Belôled származott, a ki gonoszt korholt az ùr ellen, a ki álnokságot tanácsolt. 12 ìgy szól az ùr: Ha teljes erôben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni. 13 Most már leveszem rólad az ô igáját, és bilincseidet leszaggatom. 14 Felôled pedig azt rendeli az ùr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy. 15 ìmé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellô; mindenestôl kiirtatott. 21 Pusztító jön ellened; ôrizd a várat, nézzed az útat, erôsítsd derekadat, keményítsd meg erôdet igen.2 Mert helyreállítja az ùr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki ôket, csemetéiket pedig kivágták. 3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínû, hadiszekere aczéltûzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik. 4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok. 5 Emlegeti vitézlô hôseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kôfalra, és felállíttatik a védôsáncz. 6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül. 7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögô galambok, mellöket vervén. 8 Pedig Ninive olyan, mint a bôvizû tó, eleitôl fogva: mégis futnak ôk. Ålljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki. 9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben. 10 Feldúlva, széthányva, kifosztva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát. 11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelôje, a hová járt a nôstény- és hím-oroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza? 12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nôstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával. 13 ìmé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földrôl zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava. 31 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestôl hazug és erôszakkal telve, és nem szûnik rabolni.2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; 3 Törtetô lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. 4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternôje miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival: 5 ìmé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. 6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak. 7 És mind, a ki meglát, elmenekül tôled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat? 8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körûl; a melynek tenger a sáncza, tenger a kôfala? 9 Kús volt erôssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítôid voltak; 10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fôembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. 11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködô elôl. 12 Minden erôsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evô szájába hullnak. 13 ìmé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyûlölôidnek, tûz emészti meg záraidat! 14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erôsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetôt! 15 Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska! 16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! 17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idôkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt. 18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlô hôseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen a ki összegyûjtse. 19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind taposnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha? Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
