Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Máté Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Máté
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Åbrahám fiának nemzetségérôl való könyv.
2  Åbrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
3  Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
4  Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naásso nt; Naásson nemzé Sálmónt;
5  Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
6  Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétôl;
7  Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
8  Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
9  Uzziás nemzé Jóathámot; Jóathám nemzé Åkházt; Åkház nemzé Ezékiást;
10  Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Åmont; Åmon nemzé Jósiást;
11  Jósiás nemzé Jekoniást és testvér eit a babiloni fogságra vitelkor.
12  A babiloni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
13  Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
14  Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Aki m nemzé Eliudot;
15  Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
16  Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitôl született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.
17  Az összes nemzetség tehát Åbrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságraviteltôl Krisztusig tizennégy nemzetség.
18  A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ô anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielôtt egybekeltek volna, viselôsnek találtaték a Szent Lélektôl.
19  József pedig, az ô férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará ôt gyalázatba keverni, el akarta ôt titkon bocsátani.
20  Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az ùrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektôl van az.
21  Szûl pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ô szabadítja meg az ô népét annak bûneibôl.
22  Mindez pedig azért lôn, hogy beteljesedjék, a mit az ùr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23  ìmé a szûz fogan méhében és szûl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24  József pedig az álomból felserkenvén, úgy tôn, a mint az ùr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25  És nem ismeré ôt, míg meg nem szülé az ô elsôszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

2

1 A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrôl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2  Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ô csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3  Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4  És egybegyûjtve minden fôpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tôlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5  Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6  És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belôled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
7  Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tôlük a csillag megjelenésének idejét.
8  És elküldvén ôket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezôsködjetek a gyermek felôl, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
9  ºk pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, elôttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.
10  És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
11  És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tônek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.
12  És mivel álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.
13  Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az ùrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
14  º pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját, és Égyiptomba távozék.
15  És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az ùr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
16  Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták ôt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendôstôl és azon alól, az idô szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektôl.
17  Ekkor teljesedék be, a mit Jerémiás próféta mondott, a midôn így szólt:
18  Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ô fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
19  Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az ùrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban,
20  Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.
21  º pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.
22  Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ô atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem, minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.
23  És oda jutván, lakozék Názáret nevû városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.

3

1 Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelô János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2  És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3  Mert ez az, a kirôl Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az ùrnak útját, és egyengessétek meg az ô ösvényeit.
4  Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszôrbôl vala, és bôröv vala a dereka körûl, elesége pedig sáska és erdei méz.
5  Ekkor kiméne ô hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6  És megkeresztelkednek vala ô általa a Jordán vizében, vallást tevén az ô bûneikrôl.
7  Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közûl sokan mennek ô hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendô haragjától megmeneküljetek?
8  Teremjetek hát a megtéréshez illô gyümölcsöket.
9  És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Åbrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekbôl is támaszthat fiakat Åbrahámnak.
10  A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.
11  Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jô, erôsebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ô Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket.
12  A kinek szóró lapát van az ô kezében, és megtisztítja az ô szérûjét; és az ô gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.
13  Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ô általa.
14  János azonban visszatartja vala ôt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jôsz én hozzám?
15  Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
16  És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbôl; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ô látá az Istennek Lelkét alájôni mintegy galambot és ô reá szállani.
17  És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

4

1 Akkor Jézus viteték a Lélektôl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtôl.
2  És mikor negyven nap és negyven éjjel bôjtölt vala, végre megéhezék.
3  És hozzámenvén a kisértô, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4  º pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5  Ekkor vivé ôt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6  És monda néki. Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat: mert meg van írva: Az ô angyalainak parancsol felôled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kôbe.
7  Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
8  Ismét vivé ôt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsôségét,
9  És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborúlva imádsz engem.
10  Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
11  Ekkor elhagyá ôt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
12  Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
13  És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
14  Hogy beteljesedjék a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
15  Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
16  A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
17  Ettôl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
18  Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ô testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
19  És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
20  Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék ôt.
21  És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá ôket.
22  Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék ôt.
23  És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erôtelenséget.
24  És elterjede az ô híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszúl valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlôdôket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala ôket.
25  És nagy sokaság követé ôt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembôl és Júdeából és a Jordánon túlról.

5

1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leült vala, hozzámenének az ô tanítványai.
2  És megnyitván száját, tanítja vala ôket, mondván:
3  Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4  Boldogok, a kik sírnak: mert ôk megvígasztaltatnak.
5  Boldogok a szelídek: mert ôk örökségûl bírják a földet.
6  Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ôk megelégíttetnek.
7  Boldogok az irgalmasok: mert ôk irgalmasságot nyernek.
8  Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ôk az Istent meglátják.
9  Boldogok a békességre igyekezôk: mert ôk az Isten fiainak mondatnak.
10  Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11  Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12  Örûljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bôséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik elôttetek voltak.
13  Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenûl, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14  Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15  Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16  ùgy fényljék a ti világosságtok az emberek elôtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsôítsék a ti mennyei Atyátokat.
17  Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem.
18  Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényvbôl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19  Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közûl és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20  Mert mondom néktek, hogyha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21  Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítletre.
22  Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ô atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; a ki pedig azt mondja az ô atyjafiának: Ráka, méltó a fôtörvényszékre; a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23  Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24  Hagyd ott az oltár elôtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25  Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26  Bizony mondom néked: ki nem jôsz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27  Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28  Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ô szívében.
29  Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy veszszen el a te tagjaid közûl, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30  És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közûl, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31  Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32  Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33  Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az ùrnak tett esküidet.
34  Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35  Se a földre, mert az az ô lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36  Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.
37  Hanem legyen a ti beszédetek: ùgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felûl vagyon, a gonosztól vagyon.
38  Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39  Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felôl, fordítsd felé a másik orczádat is.
40  És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsôt is.
41  És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettôre.
42  A ki tôled kér, adj néki; és a ki tôled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43  Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.
44  Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket;
45  Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ô napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esôt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46  Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedôk is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47  És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedôk is nem azonképen cselekszenek-é?
48  Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

6

1 Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek elôtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2  Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad elôtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektôl dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3  Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4  Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5  És mikor imádkozol, ne légy olyan mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák ôket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6  Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsô szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7  És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ô sok beszédükért hallgattatnak meg.
8  Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielôtt kérnétek tôle.
9  Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10  Jôjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is.
11  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12  És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13  És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsôség mind örökké. Åmen!
14  Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ô vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15  Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ô vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16  Mikor pedig bôjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ôk bôjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat.
17  Te pedig mikor bôjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18  Hogy ne az emberek lássák bôjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19  Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20  Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21  Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22  A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23  Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévô világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24  Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhat tok Istennek és a Mammonnak.
25  Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felôl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felôl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26  Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27  Kicsoda pedig az közûletek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28  Az öltözet felôl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mezô liliomait, mi módon növekednek nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29  De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsôségében sem öltözködött úgy, mint ezek közûl egy.
30  Ha pedig a mezônek fûvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitûek?
31  Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk?
vagy: Mivel ruházkodjunk? 32  Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33  Hanem keressétek elôször Istennek országát, és az ô igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34  Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felôl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felôl. Elég minden napnak a maga baja.

7

1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2  Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3  Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4  Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbôl; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5  Képmutató, vesd ki elôbb a gerendát a te szemedbôl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébôl!
6  Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7  Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8  Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetônek megnyittatik.
9  Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ô fia kenyeret kér tôle, követ ád néki?
10  És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tôle?!
12  A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13  Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14  Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15  ºrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jônek hozzátok, de belôl ragadozó farkasok.
16  Gyümölcseikrôl ismeritek meg ôket. Vajjon a tövisrôl szednek-é szôlôt, vagy a bojtorjánról fügét?
17  Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18  Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19  Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tûzre vettetik.
20  Azért az ô gyümölcseikrôl ismeritek meg ôket.
21  Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22  Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben ûztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23  És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tôlem, ti gonosztevôk.
24  Valaki azért hallja én tôlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kôsziklára építette az ô házát:
25  És ömlött az esô, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dôlt össze: mert a kôsziklára építtetett.
26  És valaki hallja én tôlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27  És ömlött az esô, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28  És lôn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ô tanításán:
29  Mert úgy tanítja vala ôket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

8

1 Mikor leszállott vala a hegyrôl, nagy sokaság követé ôt.
2  És ímé eljövén egy bélpoklos, leborúla elôtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
3  És kinyujtván kezét, megilleté ôt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
4  És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságúl nékik.
5  Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén ôt,
6  És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
7  És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom ôt.
8  És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jôjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
9  Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljô; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
10  Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az ôt követôknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
11  De mondom néktek, hogy sokan eljônek napkeletrôl és napnyugatról, és letelepednek Åbrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
12  Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsô sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
13  És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
14  És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
15  És illeté annak kezét, és elhagyta ôt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
16  Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngôst, és egy szóval kiûzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
17  Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: º vette el a mi erôtlenségünket, és ô hordozta a mi betegségünket.
18  Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körûl, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
19  És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
20  És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
21  Egy másik pedig az ô tanítványai közûl monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elôbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22  Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ô halottaikat.
23  És mikor a hajóra szállt vala, követék ôt az ô tanítványai.
24  És ímé nagy háborgás lôn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ô pedig aluszik vala.
25  És az ô tanítványai hozzámenvén, felkölték ôt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
26  És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lôn nagy csendesség.
27  Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?
28  És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngôs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
29  És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idô elôtt meggyötörj minket?
30  Tôlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
31  Az ördögök pedig kérik vala ôt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznó-nyájba mehessünk!
32  És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznó-nyáj a meredekrôl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33  A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördögökkel történtek vala.
34  És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék ôt, hogy távozzék az ô határukból.

9

1 És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2  És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvô gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.
3  És ímé némelyek az írástudók közûl mondának magukban: Ez káromlást szól.
4  És Jézus, látva az ô gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5  Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6  Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7  És az felkelvén, haza méne.
8  A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsôíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
9  És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedô helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé ôt.
10  És lôn, a mikor ô letelepedék a házban, ímé sok vámszedô és bûnös jött oda és letelepedtel Jézussal és az ô tanítványaival az asztalhoz.
11  És látva ezt a farizeusok, mondának az ô tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedôkkel és bûnösökkel együtt?
12  Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
13  Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.
14  Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bôjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bôjtölnek?
15  És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép, a míg velök van a vôlegény? de eljônek a napok, a mikor elvétetik tôlök a vôlegény, és akkor bôjtölni fognak.
16  Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17  ùj bort sem töltenek ó tömlôkbe; máskülönben a tömlôk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlôk is elvesznek; hanem az új bort új tömlôkbe töltik, és mindkettô megmarad.
18  Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy fôember eljövén leborúla elôtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
19  És felkelvén Jézus, követé ôt tanítványaival együtt.
20  És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ô ruhájának szegélyét.
21  Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
22  Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyúlt az asszony abban az órában.
23  És Jézus a fôember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
24  Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették ôt.
25  Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
26  És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
27  És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé ôt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörûlj rajtunk, Dávidnak fia!
28  Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
29  Akkor illeté az ô szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
30  És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!
31  Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ô hírét abban az egész tartományban.
32  Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngôs néma embert hozának néki.
33  És az ördögöt kiûzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
34  A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
35  És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erôtelenséget a nép között.
36  Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkûl való juhok.
37  Akkor monda az ô tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
38  Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ô aratásába.

10

1 És elôszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erôtelenséget.
2  A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Elsô Simon, a kit Péternek hívnak, és András az ô testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ô testvére;
3  Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedô; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
4  Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta ôt.
5  Ezt a tizenkettôt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6  Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7  Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
8  Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támaszszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9  Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10  Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ô táplálékára.
11  A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.
12  Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
13  És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.
14  És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15  Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16  ìmé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.
17  De óvakodjatok az emberektôl; mert törvényszékekre adnak titeket, és az ô gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18  És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságúl ô magoknak és a pogányoknak.
19  De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20  Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21  Halálra adja pedig testvér testvérét, atyja gyermekét; és támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik ôket.
22  És gyûlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23  Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24  Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ô uránál.
25  Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ô Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ô házanépét?!
26  Azért ne féljetek tôlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jône: és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27  A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetôkrôl hirdessétek.
28  És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29  Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkûl!
30  Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31  Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32  Va laki azért vallást tesz én rólam az emberek elôtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elôtt;
33  A ki pedig megtagad engem az emberek elôtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elôtt.
34  Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35  Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ô atyja, a leány és az ô anyja, a meny és az ô napa közt;
36  És hogy az embernek ellensége legyen az ô házanépe.
37  A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám;
38  És a ki föl nem veszi az ô keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39  A ki megtalálja az ô életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ô életét én érettem, megtalálja azt.
40  A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41  A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42  És a ki inni ád egynek e kicsinyek közûl, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

11

1 És lôn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2  János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettôt az ô tanítványi közûl,
3  Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendô, vagy mást várjunk?
4  És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5  A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztúlnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6  És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7  Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába?
Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? 8  Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? ìmé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9  Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10  Mert ô az, a kirôl meg van írva: ìmé elküldöm az én követemet a te orczád elôtt, a ki megkészíti elôtted a te útadat.
11  Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb keresztelô Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12  A keresztelô János idejétôl fogva pedig mind mostanig erôszakoskodnak a mennyek országáért, és az erôszakoskodók ragadják el azt.
13  Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14  És, ha be akarjátok venni, Illyés ô, a ki eljövendô vala.
15  A kinek van füle a hallásra, hallja.
16  De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ô társaiknak,
17  És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
18  Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19  Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: ìmé a nagy étü és részeges ember, a vámszedôk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ô fiaitól.
20  Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lônek, hogy nem tértek vala meg:
21  Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lônek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22  De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
23  Te is Kapernaum, a ki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lônek, mind e mai napig megmaradt volna.
24  De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
25  Abban az idôben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elôl, és a kisdedeknek megjelentetted.
26  Igen, Atyám, mert így volt kedves te elôtted.
27  Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28  Jôjetek én hozzám mindnyájan a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tôlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30  Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

12

1 Abban az idôben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2  Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: ìmé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3  º pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ô és a kik vele valának?
4  Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ô vele valának, hanem csak a papoknak?
5  Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6  Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7  Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8  Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9  És távozván onnan, méne az ô zsinagógájukba.
10  És ímé, vala ott egy elszáradt kezû ember. És megkérdék ôt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák ôt.
11  º pedig monda nékik: Kicsoda közûletek az az ember, a kinek vagy egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt,
12  Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13  Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lôn, mint a másik.
14  A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el ôt.
15  Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé ôt nagy sokaság, és ô meggyógyítja vala mindnyájokat;
16  És megfenyegeté ôket, hogy ôt ismertté ne tegyék;
17  Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18  ìmé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ô belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19  Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20  A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21  És az ô nevében reménykednek majd a pogányok.
22  Akkor egy vak és néma ördöngôst hoztak ô eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23  És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24  A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem ûzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25  Jézus pedig, tudva az ô gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26  Ha pedig a Sátán a Sátánt ûzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ô országa?
27  És ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Azért ôk magok lesznek a ti bíráitok.
28  Ha pedig én Istennek Lelke által ûzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkûl elérkezett hozzátok az Isten országa.
29  Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi elôbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30  A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyûjt, tékozol.
31  Azt mondom azért néktek: Minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32  Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33  Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérôl ismerik meg a fát.
34  Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébôl szól a száj.
35  A jó ember az ô szívének jó kincseibôl hozza elô a jókat; és a gonosz ember az ô szívének gonosz kincseibôl hozza elô a gonoszokat.
36  De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37  Mert a te beszédidbôl ismertetel igaznak, és a te beszédidbôl ismertetel hamisnak.
38  Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közûl, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tôled.
39  º pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.
40  Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
41  Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ôk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
42  Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ô eljött a földnek szélérôl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.
43  Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélkûl való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:
44  Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45  Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ô magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsônél. ìgy lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.
46  Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ô anyja és az ô testvérei állanak vala odakünn, akarván ô vele szólni.
47  És monda néki valaki: ìmé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48  º pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49  És kinyujtván kezét az ô tanítványaira, monda: ìmé az én anyám és az én testvéreim!
50  Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nôtestvérem és anyám.

13

1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2  És nagy sokaság gyülekezék ô hozzá, annyira, hogy ô a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3  És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: ìmé, kiméne a magvetô vetni.
4  És a mikor ô vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5  Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6  De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7  Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8  Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9  A kinek van füle a hallásra, hallja.
10  A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11  º pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12  Mert a kinek van, annak adatik, és bôvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tôle, a mije van.
13  Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14  És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15  Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam ôket.
16  A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17  Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18  Ti halljátok meg azért a magvetô példázatát.
19  Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljô a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20  A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21  De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22  A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23  A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
24  Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ô földébe jó magot vetett;
25  De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ô ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26  Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27  A gazda szolgái pedig elôállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe?
honnan van azért benne a konkoly? 28  º pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29  º pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30  Hagyjátok, hogy együtt nôjjön mind a kettô az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elôször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.
31  Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ô mezejében;
32  A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnô, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
33  Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
34  Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkûl semmit sem szóla nékik,
35  Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, a mik e világ alapítása óta rejtve valának.
36  Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ô tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37  º pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38  A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39  Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40  A miképen azért öszegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41  Az embernek Fia elküldi az ô angyalait, és az ô országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42  És bevetik ôket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43  Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ô Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
44  Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45  Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedôhöz, a ki igaz gyöngyöket keres;
46  A ki találván egy drága gyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47  Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48  Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49  ìgy lesz a világ végén is: Eljônek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közûl,
50  És a tüzes kemenczébe vetik ôket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51  Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52  º pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felôl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elô az ô éléstárából.
53  És lôn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
54  És hazájába érve, tanítja vala ôket az ô zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erôk?
55  Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ô anyját hívják-é Máriának, és az ô testvéreit Jakabnak, Józsénak és Júdásnak?
56  És az ô nôtestvérei is nem mind mi nálunk vannak-é?
Honnét vannak tehát ennél mindezek? 57  És megbotránkoznak vala ô benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkûl, hanem csak az ô hazájában és házában.
58  Nem is tôn ott sok csodát, az ô hitetlenségök miatt.

14

1 Abban az idôben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2  És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelô János; ô támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erôk.
3  Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ô testvérének Fülöpnek feleségéért.
4  Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ô vele élned.
5  De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala ôt.
6  Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ô elôttük, és megtetszék Heródesnek;
7  Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
8  A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelô János fejét.
9  És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10  És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11  És elôhozák az ô fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ô anyjának.
12  És elôjövén az ô tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
13  És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedûl. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé ôt a városokból.
14  És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná ôket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15  Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ô tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idô már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16  Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17  Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18  º pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
19  És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20  És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21  A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22  És mindjárt kényszeríté az ô tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elôre a túlsó partra, míg ô elbocsátja a sokaságot.
23  És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedûl vala ott.
24  A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25  Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26  És mikor látták a tanítványok, hogy ô a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27  De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28  Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29  º pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30  De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merûlni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31  Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá ôt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
32  És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33  A hajóban levôk pedig hozzámenvén, leborúlának elôtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!
34  És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35  És mikor megismerték ôt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
36  És kérik vala ôt, hogy csak az ô ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyúlának.

15

1 Akkor írástudók és farizeusok jônek vala Jézushoz Jeruzsálembôl, mondván:
2  Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3  º pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4  Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5  Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ô atyját vagy anyját.
6  És erôtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7  Képmutatók, igazán prófétált felôletek Ésaiás, mondván:
8  Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tôlem.
9  Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10  És elôszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11  Nem az fertôzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertôzteti meg az embert.
12  Akkor hozzájárulván az ô tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13  º pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14  Hagyjátok ôket; vakoknak vak vezetôi ôk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
15  Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
16  Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkûl vagytok-é még?
17  Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18  A mik pedig a szájból jônek ki, a szívbôl származnak, és azok fertôztetik meg az embert.
19  Mert a szívbôl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
20  Ezek fertôztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertôzteti meg az embert.
21  És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22  És ímé egy kananeai asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörûlj rajtam! az én leányom az ördögtôl gonoszúl gyötörtetik.
23  º pedig egy szót sem felele néki. És az ô tanítványai hozzá menvén, kérik vala ôt, mondván: Bocsásd el ôt, mert utánunk kiált.
24  º pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
25  Az asszony pedig odaérvén, leborúla elôtte, mondván: Uram, légy segítségûl nékem!
26  º pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27  Az pedig monda: ùgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ô uroknak asztaláról aláhullanak.
28  Ekkor felelvén Jézus, monda néki: òh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ô leánya attól a pillanattól fogva.
29  És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
30  És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék ôket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá ôket,
31  ùgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépûlnek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsôíték Izráel Istenét.
32  Jézus pedig elôszólítván az ô tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom ôket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dôljenek az úton.
33  És mondának néki az ô tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
34  És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? ºk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
35  És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
36  És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ô tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37  És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
38  A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39  És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

16

1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék ôt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
2  º pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idô lesz; mert veres az ég.
3  Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idôk jeleit pedig nem tudjátok?
4  E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván ôket, elméne.
5  És az ô tanítványai a túlsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6  Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és ôrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.
7  ºk pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
8  Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitûek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!
9  Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
10  Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
11  Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérrôl mondtam néktek, hogy ôrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
12  Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától ôrizkedjenek.
13  Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14  ºk pedig mondának: Némelyek Keresztelô Jánosnak, mások Illyésnek: némelyek pedig Jerémiásnak, vagy egynek a próféták közûl.
15  Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16  Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élô Istennek Fia.
17  És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18  De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kôsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19  És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
20  Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ô a Jézus Krisztus.
21  Ettôl fogva kezdé Jézus jelenteni az ô tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektôl és a fôpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
22  És Péter elôfogván ôt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
23  º pedig megfordúlván, monda Péternek: Távozz tôlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
24  Ekkor monda Jézus az ô tanítványainak: Ha valaki jôni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ô keresztjét, és kövessen engem.
25  Mert a ki meg akarja tartani az ô életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ô életét én érettem, megtalálja azt.
26  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ô lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ô lelkéért?
27  Mert az embernek Fia eljô az ô Atyjának dicsôségében, az ô angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ô cselekedete szerint.
28  Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljôni az ô országában.

17

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé ôket magokban egy magas hegyre.
2  És elváltozék elôttök, és az ô orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lôn, mint a fényesség.
3  És ímé megjelenék ô nékik Mózes és Illyés, a kik beszélnek vala ô vele.
4  Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet; Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.
5  Mikor ô még beszél vala, ímé, fényes felhô borítá be ôket; és ímé, szózat lôn a felhôbôl, mondván: Ez amaz az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: ôt hallgassátok.
6  És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7  Jézus pedig hozzájok menvén, illeté ôket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8  Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9  És mikor a hegyrôl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10  És megkérdezék ôt az ô tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elôbb Illyésnek kell eljônie?
11  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés bizony eljô elôbb, és mindent helyreállít;
12  De mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, és nem ismerék meg ôt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ô tôlük.
13  Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelô Jánosról szóla nékik.
14  És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ô elôtte,
15  És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenûl szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.
16  És elvittem ôt a te tanítványaidhoz, és nem tudták ôt meggyógyítani.
17  Jézus pedig felelvén, monda: òh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok ôt ide nékem.
18  És megdorgálá ôt Jézus és kiméne belôle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19  Ekkor a tanítványok, magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?
20  Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21  Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bôjtölés által.
22  Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23  És megölik ôt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24  Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedôk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25  Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelôzé ôt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktôl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektôl?
26  Monda néki Péter: Az idegenektôl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27  De hogy ôket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsô halat, a mely rá akad; és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

18

1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2  És elôhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3  És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4  A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5  És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be;
6  A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közûl, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
7  Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
8  Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tûzre.
9  És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.
10  Meglássátok, hogy eme kicsinyek közûl egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ô angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
11  Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12  Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közûl eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13  És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14  Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közûl.
15  Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg ôt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16  Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettôt, hogy két vagy három tanú vallomásával erôsíttessék minden szó.
17  Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elôtted olyan, mint a pogány és a vámszedô.
18  Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19  Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közûletek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felôl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20  Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21  Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22  Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23  Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ô szolgáival.
24  Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
25  Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26  Leborulván azért a szolga elôtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
27  Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá ôt, és az adósságot is elengedé néki.
28  Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ô szolgatársai közûl, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29  Leborulván azért az ô szolgatársa az ô lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
30  De ô nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté ôt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31  Látván pedig az ô szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ô uroknak, a mik történtek vala.
32  Akkor elôhivatván ôt az ô ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33  Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörûltem te rajtad?
34  És megharagudván az ô ura, átadta ôt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35  Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbôl meg nem bocsátjátok, kiki az ô atyjafiának, az ô vétkeiket.

19

1 És lôn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;
2  És követé ôt nagy sokaság, és meggyógyítá ott ôket.
3  És hozzá menének a farizeusok, kisértvén ôt és mondván: Szabad-é az embernek az ô feleségét akármi okért elbocsátani?
4  º pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtô kezdettôl fogva férfiúvá és asszonynyá teremté ôket,
5  És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
6  ùgy hogy többé nem kettô, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
7  Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
8  Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettôl fogva nem így volt.
9  Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörô; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörô.
10  Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.
11  º pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott.
12  Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhébôl születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
13  Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.
14  Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nékik, hogy hozzám jôjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
15  És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.
16  És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17  º pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18  Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19  Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20  Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21  Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22  Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23  Jézus pedig monda az ô tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24  Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25  A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26  Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
27  Akkor felelvén Péter, monda néki: ìmé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged; mink lesz hát minékünk?
28  Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ô dicsôségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
29  És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nôtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.
30  Sok elsôk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsôk.

20

1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ô szôlejébe.
2  Megszerzôdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé ôket az ô szôlejébe.
3  És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4  És monda nékik: Menjetek el ti is a szôlôbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5  Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6  Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7  Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szôlôbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8  Mikor pedig beestveledék, monda a szôlônek ura az ô vinczellérjének: Hívd elô a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsôkig.
9  És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vônek.
10  Jövén azután az elsôk, azt gondolják vala, hogy ôk többet kapnak; de ôk is tíz-tíz pénzt vônek fejenként.
11  A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12  Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlôkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hôségét szenvedtük.
13  º pedig felelvén, monda azok közûl egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanúl veled; avagy nem tíz pénzben szerzôdtél-é meg velem?
14  Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15  Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, a mit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16  Ekképen lesznek az utolsók elsôk és az elsôk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
17  És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
18  ìmé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fôpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják ôt,
19  És a pogányok kezébe adják ôt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap föltámad.
20  Ekkor hozzáméne a Zebedeus fiainak anyja az ô fiaival együtt, leborulván és kérvén ô tôle valamit.
21  º pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felôl, a másik bal kezed felôl.
22  Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom?
és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. 23  És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felôl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kinek az én Atyám elkészítette.
24  És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
25  Jézus pedig elôszólítván ôket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
26  De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok;
27  És a ki közöttetek elsô akar lenni, legyen ti szolgátok.
28  Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és adja az ô életét váltságúl sokakért.
29  És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé ôt.
30  És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
31  A sokaság pedig dorgálja vala ôket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
32  És megállván Jézus, megszólítá ôket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33  Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
34  Jézus pedig megszánván ôket, illeté az ô szemeiket; és a szemeik azonnal megnyíltak; és követék ôt.

21

1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
2  És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elôttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ô vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
3  És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az ùrnak van szüksége rájuk; és legott el fogja bocsátani ôket.
4  Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
5  Mondjátok meg Sion leányának: Imhol jô néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
6  A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
7  Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsô ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
8  A sokaság legnagyobb része pedig felsô ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
9  Az elôtte és utána menô sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Åldott, a ki jô az ùrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
10  És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
11  A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbôl való próféta.
12  És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
13  És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
14  És menének hozzá va kok és sánták a templomban; és meggyógyítá ôket.
15  A fôpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
16  És mondának néki: Hallod mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemôk szája által szereztél dicsôséget?
17  És ott hagyván ôket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
18  Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19  És meglátva egy figefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
20  És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
21  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
22  És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
23  És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a fôpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
24  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tôletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25  A János keresztsége honnan vala? Mennybôl-é, vagy emberektôl?
Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennybôl, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? 26  Ha pedig azt mondjuk: emberektôl; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
27  És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ô is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
28  De mit gondoltok ti?
Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsôhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szôlômben. 29  Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
30  A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
31  E kettô közûl melyik teljesítette az atya akaratát?
Mondának néki: Az elsô. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedôk és a parázna nôk megelôznek titeket az Isten országában. 32  Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedôk és a parázna nôk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
33  Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szôlôt plántála, és azt gyepûvel körûlvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
34  Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ô gyümölcsét.
35  És a munkások megfogván az ô szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36  Ismét külde más szolgákat, többet mint elôbb; és azokkal is úgy cselekedének.
37  Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38  De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg ôt, és foglaljuk el az ô örökségét.
39  És megfogván ôt, kiveték a szôlôn kívül és megölék.
40  Mikor azért megjô a szôlônek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
41  Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti ôket; a szôlôt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
42  Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építôk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az ùrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elôtt.
43  Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tôletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44  És a ki e kôre esik, szétzúzatik; a kire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt.
45  És a fôpapok és farizeusok hallván az ô példázatait, megértették, hogy róluk szól.
46  És mikor meg akarák ôt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala ôt mint prófétát.

22

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2  Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ô fiának menyegzôt szerze.
3  És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzôre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljôni.
4  Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: ìmé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzôre.
5  De azok nem törôdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6  A többiek pedig megfogván az ô szolgáit, bántalmazák és megölék ôket.
7  Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8  Akkor monda az ô szolgáinak: A menyegzô ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9  Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzôbe.
10  És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzô vendégekkel.
11  Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzôi ruhája.
12  És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzôi ruhád? Az pedig hallgata.
13  Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek ôt a külsô sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14  Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15  Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék ôt tôrbe.
16  És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törôdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17  Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18  Jézus pedig ismervén az ô álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19  Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20  És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21  Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22  És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván ôt, elmenének.
23  Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék ôt,
24  Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkûl hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25  Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsô feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26  Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27  Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28  A feltámadáskor azért a hét közûl melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30  Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31  A halottak feltámadása felôl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32  Én vagyok az Åbrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élôknek Istene.
33  És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ô tudományán.
34  A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;
35  És megkérdé ôt közûlök egy törvénytudó, kisértvén ôt, és mondván:
36  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37  Jézus pedig monda néki: Szeresd az urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl.
38  Ez az elsô és nagy parancsolat.
39  A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41  Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé ôket Jézus,
42  Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felôl? kinek a fia?
Mondának néki: A Dávidé. 43  Monda nékik: Miképen hívja tehát ôt Dávid lélekben urának, ezt mondván:
44  Monda az ùr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felôl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45  Ha tehát Dávid Urának hívja ôt, mi módon fia?
46  És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala ôt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

23

1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ô tanítványainak,
2  Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3  Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ô cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ôk mondják, de nem cselekszik.
4  Mert ôk nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ôk az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5  Minden ô dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák ôket az emberek: mert megszélesítik az ô homlokszíjjaikat, és megnagyobbítják az ô köntöseik peremét;
6  És szeretik a lakomákon a fôhelyet, és a gyülekezetekben az elôlûlést.
7  És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják ôket: Mester, Mester!
8  Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
9  Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.
10  Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
11  Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
12  Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
13  De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok emberek elôtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
14  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbôl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
15  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek ôt, kétszerte inkább magatoknál.
16  Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
17  Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
18  És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levô ajándékra esküszik, tartozik az.
19  Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é, vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
20  A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
21  És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
22  És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
23  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
24  Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
25  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belôl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértéktelenséggel.
26  Vak farizeus, tisztítsd meg elôbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.
27  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülrôl szépeknek tetszenek, belôl pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
28  Épen így ti is, kívülrôl igazaknak látszotok ugyan az emberek elôtt, de belôl rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
29  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.
30  És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ô bûntársaik a próféták vérében.
31  ìgy hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
32  Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!
33  Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
34  Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közûl némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közûl a ti zsinagógáitokban megosotoroztok és városról-városra üldöztök.
35  Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Åbelnek vérétôl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.
36  Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.
37  Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
38  ìmé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.
39  Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Åldott, a ki jô az ùrnak nevében!

24

1 És kijôvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ô tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2  Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kô kövön, mely le nem romboltatik.
3  Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4  És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
5  Mert sokan jônek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6  Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirôl: meglássátok, hogy meg ne rémûljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7  Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8  Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9  Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elôtt az én nevemért.
10  És akkor sokan megbotránkoznak, és elárúlják egymást, és gyûlölik egymást.
11  És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12  És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegûl.
13  De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezûl.
14  És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jô el a vég.
15  Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrôl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16  Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17  A ház tetején levô ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18  És a mezôn levô ne térjen vissza, hogy az ô ruháját elvigye.
19  Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20  Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21  Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22  És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekûlhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23  Ha valaki ezt mondja akkor néktek: ìmé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24  Mert hamis Krisztusok és hamis Próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25  ìmé eleve megmondottam néktek.
26  Azért ha azt mondják majd néktek: ìmé a pusztában van; ne menjetek ki. ìmé a belsô szobákban; ne higyjétek.
27  Mert a miképen a villámlás napkeletrôl támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28  Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.
29  Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrôl lehullanak, és az egeknek erôsségei megrendülnek.
30  És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljôni az ég felhôiben nagy hatalommal és dicsôséggel.
31  És elküldi az ô angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az ô választottait a négy szelek felôl, az ég egyik végétôl a másik végéig.
32  A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33  Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elôtt.
34  Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35  Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36  Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedûl.
37  A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38  Mert a miképen az özönvíz elôtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne,
39  És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40  Akkor ketten lesznek a mezôn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41  Két asszony ôröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
42  Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jô el a ti Uratok.
43  Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jô el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44  Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jô el az embernek Fia.
45  Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az ô ura gondviselôvé tôn az ô házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46  Boldog az a szolga, a kit az ô ura, mikor haza jô, ily munkában talál.
47  Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselôvé teszi ôt.
48  Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ô szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49  És az ô szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50  Megjô annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51  És ketté vágatja ôt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

25

1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elôvevén az ô lámpásaikat, kimenének a vôlegény elé.
2  Öt pedig közûlök eszes vala, és öt bolond.
3  A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elôvevék, nem vivének magukkal olajat;
4  Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ô edényeikben.
5  Késvén pedig a vôlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6  Éjfélkor pedig kiáltás lôn: ìmhol jó a vôlegény! Jôjetek elébe!
7  Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az ô lámpásaikat.
8  A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9  Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendô nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10  Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vôlegény; és a kik készen valának, bemenének ô vele a menyegzôbe, és bezáraték az ajtó.
11  Késôbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12  º pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13  Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljô.
14  Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ô szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettôt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ô erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16  Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17  Azonképen a kié a kettô vala, az is más kettôt nyere.
18  A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ô urának pénzét.
19  Sok idô múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20  És elôjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21  Az ô ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22  Elôjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23  Monda néki az ô ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24  Elôjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25  Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26  Az ô ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27  El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28  Vegyétek el azért tôle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29  Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30  És a haszontalan szolgát vessétek a külsô sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31  Mikor pedig eljô az embernek Fia az ô dicsôségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ô dicsôségének királyiszékébe.
32  És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja ôket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktôl.
33  És a juhokat jobb keze felôl, a kecskéket pedig balkeze felôl állítja.
34  Akkor ezt mondja a király a jobb keze felôl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35  Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36  Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37  Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38  És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39  Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40  És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel emez én legkisebb atyámfiai közûl, én velem cselekedtétek meg.
41  Akkor szól majd az ô balkeze felôl állókhoz is: Távozzatok tôlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögnek és az ô angyalainak készíttetett.
42  Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43  Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44  Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45  Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közûl, én velem sem cselekedtétek meg.
46  És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

26

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ô tanítványainak:
2  Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
3  Akkor egybegyûlének a fôpapok, az írástudók és a nép vénei a fôpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
4  És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
5  De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
6  És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
7  Méne hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ô fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
8  Látván pedig ezt az ô tanítványai, boszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
9  Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
10  Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
11  Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
12  Mert hogy ô ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
13  Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ô emlékezetére.
14  Akkor a tizenkettô közûl egy, a kit Iskáriótes Judásnak hívtak, a fôpapokhoz menvén,
15  Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom ôt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
16  És ettôl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja ôt.
17  A kovásztalan kenyerek elsô napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt?
18  º pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A mester üzeni: Az én idôm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19  És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
20  Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettôvel,
21  És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közûletek egy elárul engem.
22  És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
23  º pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24  Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felôle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25  Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala ôt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
26  Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27  És vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbôl mindnyájan;
28  Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.
29  Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szôlôtôkének ebbôl a termésébôl, mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
30  És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
31  Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
32  De föltámadásom után elôttetek megyek majd Galileába.
33  Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
34  Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielôtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
35  Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
36  Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
37  És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrôdni.
38  Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
39  És egy kissé elôre menve, arczra borúla, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tôlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
40  Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá ôket, és monda Péternek: ìgy nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
41  Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erôtelen.
42  Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tôlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
43  És mikor visszatér vala, ismét aluva találá ôket; mert megnehezedtek vala az ô szemeik.
44  És ott hagyva ôket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
45  Ekkor méne az ô tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. ìmé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
46  Keljetek fel, menjünk! ìmé elközelgett, a ki engem elárul.
47  És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettô közûl, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a fôpapoktól és a nép véneitôl.
48  A ki pedig ôt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ô az, fogjátok meg ôt.
49  És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá ôt.
50  Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák ôt.
51  És ímé egyik azok közûl, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a fôpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
52  Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
53  Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
54  De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
55  Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem?
Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. 56  Mindez pedig azért lôn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák ôt a tanítványok mind, és elfutának.
57  Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fôpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.
58  Péter pedig követi vala ôt távolról egész a fôpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
59  A fôpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék ôt;
60  És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elô, még sem találának. Utoljára pedig elôjövén két hamis tanú,
61  Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
62  És fölkelvén a fôpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
63  Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a fôpap, monda néki: Az élô Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia?
64  Monda néki Jézus: Te mondád. Sôt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljôni az égnek felhôiben.
65  Ekkor a fôpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? ìmé most hallottátok az ô káromlását.
66  Mit gondoltok? Azok pedig felelvén, mondának: Méltó a halálra.
67  Akkor szemébe köpdösének és arczúl csapdosák ôt, némelyek pedig botokkal verék,
68  Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
69  Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
70  º pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71  Mikor pedig kiméne a tornáczra, meglátá ôt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levôknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72  És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73  Kevés idô múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közûlök való vagy; hiszen a te beszéded is elárúl téged.
74  Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
75  És megemlékezék Péter a Jézus beszédérôl, a ki ezt mondotta vala néki: Mielôtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.

27

1 Mikor pedig reggel lôn, tanácsot tartának mind a fôpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy ôt megöljék.
2  És megkötözvén ôt, elvivék, és átadák ôt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3  Akkor látván Júdás, a ki ôt elárulá, hogy elítélték ôt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fôpapoknak és a véneknek,
4  Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5  º pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
6  A fôpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7  Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetônek.
8  Ezért hívják ezt a mezôt vérmezejének mind e mai napig.
9  Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérôl megbecsültek,
10  És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az ùr rendelte volt nékem.
11  Jézus pedig ott álla a helytartó elôtt; és kérdezé ôt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
12  És mikor vádolák ôt a fôpapok és a vének, semmit sem felele.
13  Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
14  És nem felel néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
15  Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16  Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17  Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18  Mert jól tudja vala, hogy irigységbôl adák ôt kézbe.
19  A mint pedig ô az ítélôszékben ül vala, külde ô hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ô miatta.
20  A fôpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21  Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettô közûl melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22  Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23  A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24  Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elôtt, mondván: Årtatlan vagyok ez igaz embernek vérétôl; ti lássátok!
25  És felelvén az egész nép, monda: Az ô vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26  Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megosotoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27  Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az ôrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.
28  És levetkeztetvén ôt, bíbor palástot adának reá.
29  És tövisbôl fonott koronát tônek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elôtte, csúfolják vala ôt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30  És mikor megköpdösék ôt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31  És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ô maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék ôt.
32  Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ô keresztjét.
33  És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
34  Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35  Minekutána pedig megfeszíték ôt, eloszták az ô ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36  És leülvén, ott ôrzik vala ôt.
37  És feje fölé illeszték az ô kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38  Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felôl, és a másikat balkéz felôl.
39  Az arramenôk pedig szidalmazzák vala ôt, fejüket hajtogatván
40  És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztrôl!
41  Hasonlóképen a fôpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42  Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrôl, és majd hiszünk néki.
43  Bízott az Istenben; mentse meg most ôt, ha akarja; mert azt mondta: Isten fia vagyok.
44  A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45  Hat órától kezdve pedig sötétség lôn mind az egész földön, kilencz óráig.
46  Kilencz óra körûl pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÅNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?
47  Némelyek pedig az ott állók közûl, a mint ezt hallák, mondának: Illyést hívja ez.
48  És egy közûlök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vôn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.
49  A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljô-é Illyés, hogy megszabadítsa ôt?
50  Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51  És ímé a templom kárpitja fölétôl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kôsziklák megrepedezének;
52  És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada,
53  És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54  A százados pedig és a kik ô vele ôrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55  Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélôdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56  Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57  Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58  Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59  És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60  És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott; és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61  Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62  Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fôpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63  Ezt mondván: Uram emlékezünk, hogy az a hitetô még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64  Parancsold meg azért, hogy ôrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ô tanítványai odamenvén éjjel, ellopják ôt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsônél.
65  Pilátus pedig monda nékik: Van ôrségetek; menjetek, ôriztessétek, a mint tudjátok.
66  ºk pedig lemenvén, a sírt ôrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az ôrséggel,

28

1 A szombat végén pedig, a hét elsô napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2  És ímé nagy földindulás lôn; mert az ùrnak angyala leszállván a mennybôl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
3  A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
4  Az ôrizôk pedig tôle való féltökben megrettenének, és olyanokká lônek mint a holtak.
5  Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6  Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az ùr.
7  És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ô tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé elôttetek megy Galileába; ott meglátjátok ôt. ìmé megmondottam néktek.
8  És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ô tanítványainak.
9  Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ô tanítványainak, ímé szembe jöve ô velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ô lábait, és leborulának elôtte.
10  Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
11  A mialatt pedig ôk mennek vala, ímé az ôrségbôl némelyek bemenvén a városba, megjelentének a fôpapoknak mindent a mi történt.
12  És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
13  Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ô tanítványai odajövén éjjel, ellopák ôt, mikor mi aluvánk.
14  És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük ôt, és kimentünk titeket a bajból.
15  Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították ôket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
16  A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala ôket.
17  És mikor megláták ôt, leborulának elôtte; némelyek pedig kételkedének.
18  És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19  Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén ôket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20  Tanítván ôket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Åmen!

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!