 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 A Jézus Krisztus, az Isten fia evangyéliomának kezdete,2 A mint meg van írva a prófétáknál: ìmé én elküldöm az én követemet a te orczád elôtt, a ki megkészíti a te útadat elôtted; 3 Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az ùrnak útját, egyengessétek meg az ô ösvényeit: 4 Elôáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára. 5 És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ô általa a Jordán vizében, bûneikrôl vallást tévén. 6 János pedig teveszôrruhát és dereka körûl bôrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. 7 És prédikála, mondván: Utánam jô, a ki erôsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam. 8 Én vízzel kereszteltellek titeket, de ô Szent Lélekkel keresztel titeket. 9 És lôn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbôl, és megkeresztelteték János által a Jordánban. 10 És azonnal feljôvén a vízbôl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ô reá leszállani; 11 És szózat lôn az égbôl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. 12 És a Lélek azonnal elragadá ôt a pusztába. 13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki. 14 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, 15 És mondván: Bétölt az idô, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. 16 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának. 17 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok. 18 És azonnal elhagyván az ô hálóikat, követék ôt. 19 És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. 20 És azonnal hívá ôket. És ôk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének. 21 És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala. 22 És elálmélkodának az ô tanításán; mert úgy tanítja vala ôket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta, 24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. 25 És megdorgálá ôt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belôle. 26 És a tisztátalan lélek megszaggatá ôt, és fenszóval kiáltva, kiméne belôle. 27 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki? 28 És azonnal elméne az ô híre Galilea egész környékére. 29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt. 30 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felôle. 31 És ô odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik. 32 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ô hozzá vivék a betegeseket és az ördöngôsöket; 33 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé. 34 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlôdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy ôt ismerék. 35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. 36 Simon pedig és a vele lévôk utána sietének; 37 És a mikor megtalálák ôt, mondának néki: Mindenki téged keres. 38 És ô monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem. 39 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala. 40 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén ôt és leborúlván elôtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. 41 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyujtva megérinté ôt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. 42 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tôle a poklosság és megtisztula. 43 És erôsen megfenyegetvén, azonnal elküldé ôt, 44 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságúl nékik. 45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelôl. 21 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. 3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala. 4 És mivel a sokaság miatt nem férkôzhettek azzal ô hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol º vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt. 5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid. 6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván: 7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedûl az Isten? 8 És Jézus azonnal észrevevé az ô lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? 9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? 10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: 11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. 12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsôíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet! 13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ô hozzá, és ô tanítja vala ôket. 14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedô helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala ôt. 15 És lôn, a mikor ô ennek házában asztalhoz üle, a vámszedôk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ô tanítványaival; mert sokan valának, és követék ôt. 16 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedôkkel és bûnösökkel, mondának az ô tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedôkkel és a bûnösökkel eszik és iszik? 17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre. 18 A János és a farizeusok tanítványai pedig bôjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bôjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bôjtölnek? 19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bôjtölhet-é a vôlegény násznépe, a míg velök van a vôlegény? A meddig a vôlegény velök van, nem bôjtölhetnek. 20 De jônek majd napok, a mikor elvétetik tôlük a vôlegény, és akkor bôjtölni fognak azokon a napokon. 21 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belôle, az új a régibôl, és nagyobb szakadás lesz. 22 És senki sem tölt új bort régi tömlôkbe; különben az új bor a tömlôket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlôk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlôkbe kell tölteni. 23 És lôn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ô tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. 24 Ekkor a farizeusok mondának néki: ìmé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad? 25 º pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe? 26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fôpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? 27 És monda nékik: A szombat lôn az emberért, nem az ember a szombatért. 28 Annak okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura. 31 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.2 És lesik vala ôt, ha meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák ôt. 3 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Ållj elô a középre. 4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. 5 º pedig elnézvén ôket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lôn, mint a másik. 6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék ôt. 7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé ôt Galileából és Júdeából, 8 És Jeruzsálembôl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ô hozzá. 9 És megmondá tnaítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák ôt. 10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék ôt. 11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala ôt, leborúlának elôtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. 12 º pedig erôsen fenyegeti vala ôket, hogy ôt ki ne jelentsék. 13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. 14 És választa tizenkettôt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje ôket prédikálni, 15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni: 16 Simont, a kinek Péter nevet ada; 17 És Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; 18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, 19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta ôt. 20 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. 21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják ôt; mert azt mondják vala, hogy magán kívûl van. 22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembôl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket. 23 º pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni? 24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. 25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. 26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. 27 Nem rabolhatja el senki az erôsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erôset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. 28 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak: 29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; 30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. 31 És megérkezének az ô testvérei és az ô anyja, és kivûl megállva, beküldének hozzá, hivatván ôt. 32 Körûlötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: ìmé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. 33 º pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? 34 Azután elnézvén köröskörûl a körûlötte ülôkön, monda: ìmé az én anyám és az én testvéreim. 35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nôtestvérem és az én anyám. 41 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle ô hozzá, úgy hogy ô a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.2 És sokat tanítja vala ôket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: 3 Halljátok: ìmé, a magvetô kiméne vetni. 4 És lôn vetésközben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. 5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. 6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. 7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. 8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedô és bôvölködô gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. 9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. 10 Mikor pedig egyedûl vala, megkérdezék ôt a körülötte lévôk a tizenkettôvel együtt a példázat felôl. 11 º pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívûl levôknek pedig példázatokban adatnak mindenek, 12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak. 13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? 14 A magvetô az ígét hinti. 15 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljô a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. 16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyest hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, 17 De nincsen ô bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. 18 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, 19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejôvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. 20 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. 21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elô a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? 22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. 23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. 24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sôt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. 25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van. 26 És monda: ùgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe, 27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnô, ô maga sem tudja miképen. 28 Mert magától terem a föld, elôször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. 29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. 30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? 31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, 32 És mikor elvettetik, felnô, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. 33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. 34 Példázat nélkûl pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. 35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lôn: Menjünk át a tulsó partra. 36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék ôt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. 37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. 38 º pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték ôt és mondának néki: Mester, nem törôdöl vele, hogy elveszünk? 39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lôn nagy csendesség. 40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? 41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? 51 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, 3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta ôt senki sem lekötni. 4 Mert sokszor megkötözték ôt békókkal és lánczokkal, de ô a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta ôt megfékezni. 5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. 6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borúla, 7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. 8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbôl.) 9 És kérdezé tôle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10 És igen kéré ôt, hogy ne küldje el ôket arról a vidékrôl. 11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala. 12 És az ördögök kérik vala ôt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be. 13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrôl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe. 14 A kik pedig ôrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt. 15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngôs ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének. 16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngôssel, és a disznókkal. 17 És kezdék kérni ôt, hogy távozzék el az ô határukból. 18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngôs kéré ôt, hogy vele lehessen. 19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az ùr, és mint könyörült rajtad. 20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának. 21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyûle ô hozzá; és vala a tenger mellett. 22 És ímé, eljöve a zsinagóga fôk egyike, névszerint Jairus, és meglátván ôt, lábaihoz esék, 23 És igen kéré ôt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. 24 El is méne vele, és követé ôt nagy sokaság, és összeszorítják vala ôt. 25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, 26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sôt inkább még rosszabbul lett, 27 Mikor Jézus felôl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. 28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. 29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. 30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erô áradott vala ki belôle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? 31 És mondának néki az ô tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? 32 És körûlnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borúla, és elmonda néki mindent igazán. 34 º pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyúlj meg a te bajodból. 35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétôl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? 36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. 37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. 39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. 40 És nevetik vala ôt. º pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levôket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. 41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. 42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendôs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. 43 º pedig erôsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni. 61 És kiméne onnét, és méne az ô hazájába, és követék ôt az ô tanítványai.2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik ôt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? 3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ô nôtestvérei is? És megbotránkoznak vala ô benne. 4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkûl csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. 5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. 6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörûl járja vala a falvakat, tanítván. 7 Majd magához szólítá a tizenkettôt, és kezdé ôket kiküldeni kettônként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. 8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívûl; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben; 9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. 10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét. 11 A kik pedig be nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságúl ô ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetôbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. 12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. 13 És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítának vala. 14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lôn az ô neve) és monda: Keresztelô János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erôk. 15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illyés ô; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közûl. 16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ô támadt fel a halálból. 17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ô testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségûl. 18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. 19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala ôt ölni; de nem teheté. 20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén ôt, és oltalmazá ôt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala ôt. 21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elôkelô embereinek lakomát ad vala, 22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tôlem, a mit akarsz, és megadom néked. 23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tôlem, megadom néked, még ha országom felét is. 24 Az pedig kimenvén, monda az ô anyjának: Mit kérjek? Ez pedig monda: A Keresztelô János fejét. 25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré ôt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelô János fejét egy tálban. 26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará ôt elutasítani. 27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. 28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elôhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. 29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. 30 És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. 31 º pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelôk, és még evésre sem volt alkalmas idejök. 32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ô magok. 33 A sokaság pedig meglátá ôket, a mint mennek vala, és sokan megismerék ôt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelôzék ôket, és hozzá gyûlekezének. 34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná ôket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkûl való juhok. És kezdé ôket sokra tanítani. 35 Mikor pedig immár nagy idô vala, hozzámenvén az ô tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idô van: 36 Bocsásd el ôket, hogy elmenvén a körülfekvô majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. 37 º pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? 38 º pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. 39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. 41 º pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. 42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének; 43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. 44 A kik pedig a kenyerekbôl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. 45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elôre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ô a sokaságot elbocsátja. 46 Minekutána pedig elbocsátotta ôket, fölméne a hegyre imádkozni. 47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ô pedig egymaga a szárazon. 48 És látá ôket, a mint veszôdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. 49 Azok pedig látván ôt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; 50 Mert mindnyájan látják vala ôt és megrémûlének. De ô azonnal megszólítá ôket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. 51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ôk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. 52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve. 53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. 54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék ôt, 55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ô ott van. 56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala ôt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. 71 És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közûl, a kik Jeruzsálembôl jöttek vala.2 És látván, hogy az ô tanítványai közûl némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. 3 Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erôsen megmossák; 4 És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. 5 Azután megkérdék ôt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? 6 º pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felôletek, képmutatók felôl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tôlem. 7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 8 Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. 9 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. 10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. 11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: 12 ùgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, 13 Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek. 14 És elôszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg: 15 Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ô belé, megfertôztethetné ôt; hanem a mik belôle jônek ki, azok fertôztetik meg az embert. 16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. 17 És mikor házba ment vala be, a sokaság közûl, megkérdezék ôt tanítványai a példázat felôl. 18 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívûlrôl megy az emberbe, semmi sem fertôztetheti meg ôt? 19 Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerûl, a mely minden eledelt megtisztít. 20 Monda továbbá: A mi az emberbôl jô ki, az fertôzteti meg az embert. 21 Mert onnan belôlrôl, az emberek szívébôl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23 Mind ezek a gonoszságok belôlrôl jônek ki, és megfertôztetik az embert. 24 És onnét fölkelvén, elméne Tirus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. 25 Mert hallván felôle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljôve és lábaihoz borúla. 26 Ez az asszony pedig pogány vala, síro-fenicziai származású. És kéré ôt, hogy ûzze ki az ô leányából az ördögöt. 27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elôször a fiak elégíttessenek meg: Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 28 Az pedig felele és monda néki: ùgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. 29 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. 30 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék. 31 Aztán ismét kimenvén Tirus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át. 32 És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala ôt, hogy vesse reá kezét. 33 º pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közûl egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét, 34 És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. 35 És azonnal megnyilatkozának annak fülei; és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala. 36 És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék. 37 És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélôkké. 81 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ô tanítványait, és monda nékik:2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; 3 És ha éhen bocsátom haza ôket, kidôlnek az úton; mert némelyek ô közûlök messzünnen jöttek. 4 Az ô tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? 5 És megkérdé ôket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. 6 Akkor megpa rancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ô tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. 7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. 8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. 9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá ôket. 10 És azonnal hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. 11 És kijövének a farizeusok, és kezdék ôt faggatni, mennyei jelt kívánván tôle, hogy kísértsék ôt. 12 º pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. 13 És ott hagyván ôket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15 És ô inti vala ôket, mondván: Vigyázzatok, ôrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! 16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? 18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettôt. 20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. 21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát? 22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala ôt, hogy illesse azt. 23 º pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté ôt a falun kívûl; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé ôt, ha lát-é valamit? 24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. 26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. 27 És elméne Jézus és az ô tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ô tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? 28 ºk pedig felelének: Keresztelô Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a próféták közûl. 29 És ô monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felôle. 31 És kezdé ôket tanítani, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektôl és a fôpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. 32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván ôt, kezdé dorgálni. 33 És ô megfordúlván és az ô tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tôlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34 A sokaságot pedig az ô tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jôni, tagadja meg magát, és vegye fel az ô keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert valaki meg akarja tartani az ô életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ô életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Avagy mit adhat az ember váltságúl az ô lelkéért? 38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljô az ô Atyja dicsôségében a szent angyalokkal. 91 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a mig meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé ôket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elôttük; 3 És a ruhája fényes lôn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestô e földön nem fehéríthet. 4 És megjelenék nékik Mózes Illyéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. 5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet. 6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. 7 És felhô támada, mely ôket befogá, és a felhôbôl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; ôt hallgassátok. 8 És mikor nagyhirtelen körûltekintének, senkit sem látának többé maguk körûl, egyedûl a Jézust. 9 Mikor pedig a hegyrôl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. 10 És ezt a szót megtarták magokban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? 11 És megkérdezék ôt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elôbb Illyésnek kell eljônie? 12 º pedig felelvén, monda nékik: Illyés ugyan elôbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 13 De mondom néktek, hogy Illyés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ô felôle. 14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körûlöttük, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. 15 És az egész sokaság meglátván ôt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén, köszönté ôt. 16 º pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? 17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. 18 És a hol csak elôfogja, szaggatja ôt; ô pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták. 19 º pedig felelvén néki, monda: òh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok ôt hozzám. 20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ô meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. 22 És gyakorta veté ôt tûzbe is, és vízbe is, hogy elveszítse ôt; de ha valamit tehetsz, légy segítségûl nékünk, könyörülvén rajtunk. 23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívônek. 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségûl az én hitetlenségemnek. 25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belôle, és többé belé ne menj! 26 És kiáltás és erôs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lôn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. 27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. 28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék ôt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt? 29 º pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetô ki, csupán könyörgéssel és bôjtöléssel. 30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. 31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik ôt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. 32 De ôk nem értik vala e mondást, és féltek ôt megkérdezni. 33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé ôket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? 34 De ôk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? 35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettôt, és monda nékik: Ha valaki elsô akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. 36 És elôfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: 37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. 38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, és a ki nem követ minket; és eltiltók ôt, mivelhogy nem követ minket. 39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el ôt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszúl szólhatna felôlem. 40 Mert a ki nincs ellenünk, melletünk van. 41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ô jutalmát. 42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. 44 A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. 46 A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. 48 A hol az ô férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 49 Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só: de ha só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. 101 Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; ô pedig szokása szerint ismét tanítja vala ôket.2 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tôle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén ôt. 3 º pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? 4 ºk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. 5 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; 6 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté ôket az Isten. 7 Annakokáért elhagyja az ember az ô atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, 8 És lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két, hanem egy test. 9 Annakokáért a mit az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. 10 És odahaza az ô tanítványai ismét megkérdezék ôt e dolog felôl. 11 º pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. 12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. 13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg ôket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák. 14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jôni a gyermekeket és ne tiltsátok el ôket; mert ilyeneké az Istennek országa. 15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba. 16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá ôket. 17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elôtte, kérdezi vala ôt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. 20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjuságomtól fogva. 21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé ôt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. 22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. 23 Jézus pedig körûltekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 24 A tanítványok pedig álmélkodának az ô beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban biznak, az Isten országába bemenni! 25 Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezûlhet tehát? 27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. 28 És Péter kezdé mondani néki: ìmé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvérét, vagy nôtestvérét, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30 A ki százannyit ne kapna most ebben az idôben, házakat, fitestvéreket, nôtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendô világon pedig örök életet. 31 Sok elsôk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsôk. 32 Utban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elôttök megy vala Jézus ôk pedig álmélkodának és követvén ôt, félnek vala. És ô a tizenkettôt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokrol, a mik majd vele történnek, 33 Mondván: ìmé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fôpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják ôt, és a pogányok kezébe adják ôt; 34 És megcsúfolják ôt, és megostorozzák ôt, és megköpdösik ôt, és megölik ôt; de harmadnapon feltámad. 35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnôk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. 36 º pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felôl, másikunk pedig bal kezed felôl üljön a te dicsôségedben. 38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? 39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztlekedtek; 40 De az én jobb és bal kezem felôl való ülést nem én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kinek elkészíttetett. 41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólítván ôket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ô nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek; hanem a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; 44 És a ki közûletek elsô akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon, és adja az életét váltságúl sokakért. 46 És Jerikóba érkezének: és mikor ô és az ô tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. 47 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörûlj rajtam! 48 És sokan feddik vala ôt, hogy hallgasson; de ô annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörûlj rajtam! 49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elô. És elôhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. 50 Az pedig felsô ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. 51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. 52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. 111 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettôt tanítványai közûl,2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elôttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. 3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az ùrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. 4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettôs útnál, és eloldák azt. 5 Az ott állók közûl pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet? 6 ºk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták ôket. 7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték a felsô ruháikat; ô pedig felüle reá. 8 Sokan pedig a felsô ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. 9 A kik pedig elôtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Åldott, a ki jô az ùrnak nevében! 10 Åldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jô az ùrnak nevében! Hozsánna a magasságban! 11 És beméne Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és mindent körûlnézvén, mivelhogy az idô már késô vala, kiméne Bethániába a tizenkettôvel. 12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. 13 És meglátván messzirôl egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. 14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ô tanítványai. 15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; 16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. 17 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. 18 És meghallák az írástudók és a fôpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el ôt. Mert félnek vala tôle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ô tanításán. 19 És mikor beestveledék, kiméne a városból. 20 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestôl kiszáradott. 21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester, nézd, a fügefa, a melyet megátkozál, kiszáradott. 22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. 23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj felj és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. 24 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. 25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. 26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ô a templomban körûljára, hozzámennek vala a fôpapok és az írástudók és a vének. 28 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? 29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tôletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatatomnál fogva cselekszem ezeket: 30 A János keresztsége mennybôl vala-é, vagy emberektôl? feleljetek nékem. 31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennybôl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektôl, félnek vala a néptôl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. 33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. 121 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szôlôt ültetett, és körûlvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szôlô gyümölcsébôl. 3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. 4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kôvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. 5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg ôt, és a miénk lesz az örökség. 8 És megfogván azt, megölék, és a szôlôn kivûl veték. 9 Mit cselekszik hát a szôlônek ura? Eljô és elveszti a munkásokat, és a szôlôt másoknak adja. 10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építôk megvetettek, az lett a szeglet fejévé. 11 Az ùrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elôtt. 12 És igyekeznek vala ôt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván ôt, tovább menének. 13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közûl, hogy megfogják ôt a beszédben. 14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? 15 º pedig ismervén az ô képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. 16 Azok pedig hozának. És monda nékik: kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. 17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ô rajta. 18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék ôt, mondván: 19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogyha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ô feleségét vegye el az ô fitestvére, és támaszszon magot a fitestvérének. 20 Heten valának tehát fitestvérek. És az elsô feleséget vôn, de meg halván, magot nem hagya. 21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ô sem hagya; a harmadik is hasonlóképen; 22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Åbrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27 Az Isten nem holtaknak, hanem élôknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. 28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közûl, a ki az ô vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelel nékik, megkérdezé tôle: Melyik az elsô minden parancsolatok között? 29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsô: Halljad Izráel: Az úr, a mi Istenünk egy ùr. 30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, és teljes elmédbôl és teljes erôdbôl. Ez az elsô parancsolat. 31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kivûle más. 33 És szeretni ôt teljes szívbôl, teljes elmébôl, teljes lélekbôl és teljes erôbôl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égôáldozatnál és véres áldozatnál. 34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala ôt megkérdeni. 35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? 36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az ùr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felôl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyúl. 37 Tehát maga Dávid nevezi ôt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala ôt. 38 º pedig monda nékik az ô tanításában: ºrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, 39 És a gyülekezetekben az elôlüléseket, és a lakomákon a fôhelyeket; 40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbôl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek. 41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. 42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. 43 Akkor elôszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. 44 Mert azok mindnyájan az ô fölöslegükbôl vetének; ez pedig az ô szegénységébôl, a mije csak volt, mind beveté, az ô egész vagyonát. 131 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ô tanítványai közûl: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kô kövön, a mely le nem romboltatik. 3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék ôt magukban Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek? 5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. 6 Mert sokan jônek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok; és sokakat elhitetnek. 7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreirôl, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. 9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságúl ô nékik. 10 De elôbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elôre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok; hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok, mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek. 12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülôk ellen, és megöletik ôket. 13 És lesztek gyûlöletesek mindenki elôtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. 14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyrôl Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 15 A háztetôn levô pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; 16 És a mezôn levô haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. 17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. 18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. 19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. 20 És ha az ùr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. 21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: ìmé itt a Krisztus, vagy: ìmé amott, ne higyjétek. 22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. 23 Ti pedig vigyázzatok; ímé elôre megmondottam néktek mindent. 24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levô hatalmasságok megrendülnek. 26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljôni felhôkben nagy hatalommal és dicsôséggel. 27 És akkor elküldi az ô angyalait, és egybegyûjti az ô választottait a négy szelek felôl, a föld végsô határától az ég végsô határáig. 28 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendûl, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elôtt. 30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek. 31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. 32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiu, hanem csak az Atya. 33 Figyeljetek, vigyázzatok, és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jô el az az idô. 34 ùgy mint az az ember, a ki messze útra kelve házát elhagyván, és a szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? 36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. 37 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! 141 Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fôpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg ôt.2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. 3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt, kitölté azt az ô fejére. 4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? 5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. 6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok ôt? jó dolgot cselekedett én velem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. 8 º a mi tôle telt, azt tevé: elôre megkente az én testemet a temetésre. 9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ô emlékezetére. 10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettô közûl, elméne a fôpapokhoz, hogy ôt azoknak elárulja. 11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. º pedig keresi vala, mimódon árulhatná el ôt jó alkalommal. 12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsô napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ô tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? 13 Akkor elkülde kettôt az ô tanítványai közûl, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jô elôtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek ôt, 14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? 15 És ô mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. 16 Elmenének azért az ô tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt. 17 Mikor pedig este lôn, oda méne a tizenkettôvel. 18 És a mikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közûletek elárul engem, a ki velem eszik. 19 ºk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? a másik is: Csak nem én? 20 º pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettô közûl, a ki velem együtt márt a tálba. 21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felôle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. 22 És mikor ôk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 23 És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; 24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. 25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szôlôtônek gyümölcsébôl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. 26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. 27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28 De feltámadásom után elôttetek fogok felmenni Galileába. 29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. 30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielôtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. 31 º pedig annál inkább erôsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többiek is. 32 És menének ama helyre, a melynek Gethsemáné a neve; és monda az ô tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. 33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrôdni; 34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. 35 És egy kevéssé elôre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tôle ez az óra; 36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséged néked. Vidd el tôlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 37 Azután visszatére és aluva találá ôket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erôtelen. 39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. 40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá ôket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták, mit feleljenek néki. 41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik. 42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. 43 És mindjárt még mikor ô szól vala, eljöve Judás, egy a tizenkettô közûl, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fôpapoktól, az írástudóktól és a vénektôl. 44 Az ô elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ô az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. 45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá ôt. 46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák ôt. 47 De egy az ott állók közûl az ô szablyáját kivonván, a fôpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. 48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! 49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. 50 Akkor elhagyván ôt, mindnyájan elfutának. 51 Egy ifjú pedig követé ôt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák ôt az ifjak. 52 De ô ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tôlük. 53 És vivék Jézust a fôpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fôpapok, a vének és az írástudók. 54 Péter pedig távolról követé ôt, be egészen a fôpap udvaráig; és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél. 55 A fôpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék ôt; de nem találnak vala. 56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanubizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezôk. 57 És némelyek fölkelének és hamis tanubizonyságot tônek ellene, mondván: 58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. 59 De még így sem vala egyezô az ô bizonyságtételük. 60 Akkor a fôpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? 61 º pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé ôt a fôpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? 62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljôni az ég felhôivel. 63 A fôpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték ôt mindnyájan. 65 És kezdék ôt némelyek köpdösni, és az ô orczáját elfedni, és ôt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala ôt. 66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fôpap szolgálói közûl; 67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! 68 º pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. 69 A szolgáló pedig meglátva ôt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közûlök való. 70 º pedig ismét megtagadá. De kevés idô múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közûlök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. 71 º pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirôl beszéltek. 72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielôtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. 151 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fôpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.2 És megkérdé ôt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? º pedig felelvén, monda néki: Te mondod. 3 És erôsen vádolják vala ôt a fôpapok. 4 Pilátus pedig ismét megkérdé ôt, mondván: Semmit sem felelsz-é? ìmé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! 5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira, hogy Pilátus elcsudálkozék. 6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. 7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. 8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. 9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? 10 Mert tudja vala, hogy irigységbôl adták ôt kézbe a fôpapok. 11 A fôpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. 12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? 13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg ôt. 14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltának vala: Feszítsd meg ôt! 15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságna k elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. 16 A vitézek pedig elvivék ôt az udvar belsô részébe, a mi az ôrház; és összehívák az egész csapatot. 17 És bíborba öltözteték ôt, és tövisbôl font koszorút tevének a fejére, 18 És elkezdék ôt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala ôt, és térdet hajtva tisztelik vala ôt. 20 Mikor pedig kicsúfolták ôt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék ôt, hogy megfeszítsék. 21 És kényszerítének egy mellettök elmenôt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezôrôl jô vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ô keresztjét. 22 És vivék ôt a Golgotha nevû helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. 23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de ô nem fogadá el. 24 És megfeszítvén ôt, eloszták az ô ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. 25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték ôt. 26 Az ô kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. 27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet balkeze felôl. 28 És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bûnösök közé számláltaték. 29 Az arra menôk pedig szidalmazzák vala ôt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; 30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrôl! 31 Hasonlóképen pedig a fôpapok is, csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrôl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala ôt. 33 Mikor pedig hat óra lôn, sötétség támada az egész földön, kilencz óráig. 34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus, mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közûl, mondának: ìmé Illyést hívja. 36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljô-é Illyés, hogy levegye ôt. 37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. 38 És a templom kárpitja fölétôl aljáig ketté hasada. 39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten fia vala! 40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, 41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala ôt, és szolgának vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. 42 És mikor immár este lôn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elôtt való nap, 43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. 44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tôle, ha régen halt-é meg? 45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. 46 º pedig gyolcsot vásárolván, és levévén ôt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kôsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. 47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék. 161 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék ôt.2 És korán reggel, a hétnek elsô napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. 3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 4 És odatekintvén, láták, hogy a kô el van hengerítve; mert felette nagy vala. 5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felôl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. 6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová ôt helyezék. 7 De menjetek el, mondjátok meg az ô tanítványainak és Péternek, hogy elôttetek megyen Galileába; ott meglátjátok ôt, a mint megmondotta néktek. 8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el ôket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. 9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsô napján föltámadott vala, megjelenék elôször Mária Magdalénának, a kibôl hét ördögöt ûzött vala ki. 10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. 11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és ô látta vala, nem hivék. 12 Ezután pedig közûlök kettônek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezôre mennek vala. 13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. 14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ô hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik ôt feltámadva látták vala, nem hivének. 15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. 16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. 17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólanak. 18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. 19 Az ùr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. 20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az ùr együtt munkálván velök, és megerôsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Åmen! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
