Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Lukács Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Lukács
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2  A mint nékünk elônkbe adták, a kik kezdettôl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3  Tetszék énnékem is, ki eleitôl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4  Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttattál.
5  Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébôl; az ô felesége pedig az Åron leányai közûl való vala, és annak neve Erzsébet.
6  És mind a ketten igazak valának az Isten elôtt, kik az ùrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7  És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddô vala, és mind a ketten immár idôs emberek valának.
8  Lôn pedig, hogy mikor ô rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elôtt,
9  A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az ùrnak templomába, jó illatot gerjeszszen.
10  És a népnek egész sokasága imádkozék kivûl a jó illatozás idején;
11  Néki pedig megjelenék az ùrnak angyala, állván a füstölô oltár jobbja felôl.
12  És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg ôt.
13  Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ô nevét Jánosnak.
14  És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ô születésén;
15  Mert nagy lészen az ùr elôtt, és bort és részegítô italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ô anyjának méhétôl fogva.
16  És az Izráel fiai közûl sokakat megtérít az ùrhoz, az ô Istenükhöz.
17  És ez º elôtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az ùrnak tökéletes népet.
18  És monda Zakariás az angyalnak: Mirôl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idôs.
19  És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elôtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20  És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ô idejökben.
21  A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22  És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ô csak integetett nékik, és néma maradt.
23  És lôn, hogy mikor leteltek az ô szolgálatának napjai, elméne haza.
24  E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ô felesége, és elrejtôzék öt hónapig, mondván:
25  ìgy cselekedett velem az ùr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26  A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentôl Galileának városába, a melynek neve Názáreth,
27  Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28  És bemenvén az angyal ô hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az ùr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29  Az pedig látván, megdöbbene az ô beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30  És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31  És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ô nevét JÉZUSNAK.
32  Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az ùr Isten a Dávidnak, az ô atyjának, királyi székét;
33  És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ô királyságának vége nem lészen!
34  Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35  És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36  És ímé Erzsébet, a te rokonod, ô is fogant fiat az ô vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddônek hívtak:
37  Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38  Monda pedig Mária: Imhol az ùrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ô tôle az angyal.
39  Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40  És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41  És lôn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ô méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42  És fennszóval kiálta, mondván: Åldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43  És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44  Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45  És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az ùr néki mondott.
46  Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47  És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48  Mert reá tekintett az ô szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49  Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ô neve!
50  És az ô irgalmassága nemzetségrôl nemzetségre vagyon azokon, a kik ôt félik.
51  Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által: elszéleszté az ô szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52  Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosokat magasztalt fel.
53  Éhezôket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54  Felvevé Izráelnek, az ô szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ô irgalmasságáról.
55  (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Åbrahám iránt és az ô magva iránt mindörökké!
56  Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57  Erzsébetnek pedig betelék az ô szülésének ideje, és szûle fiat.
58  És meghallák az ô szomszédai és rokonai, hogy az ùr nagy kegyelmességet cselekedett ô vele; és együtt örülének vele.
59  És lôn nyolczad napon, elôjövének, hogy körûlmetéljék a gyermeket; és az ô atyja nevérôl Zakariásnak akarák ôt nevezni.
60  És felelvén az ô anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61  És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62  És intének az ô atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63  Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64  És feloldódék az ô szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65  És félelem szállott minden ô szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66  És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbôl? És az ùrnak keze vala ô vele.
67  És Zakariás, az ô atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála, mondván:
68  Åldott az ùr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ô népét,
69  És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ô gyermekének, Dávidnak házában,
70  A mint szólott az ô szent prófétáinak szája által, kik eleitôl fogva voltak,
71  Hogy a mi ellenségeinktôl megszabadít, és mindazoknak kezébôl, a kik minket gyûlölnek;
72  Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ô szent szövetségérôl,
73  Az esküvésrôl, a melylyel megesküdt Åbrahámnak, a mi atyánknak, hogy ô megadja nékünk,
74  Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébôl, félelem nélkûl szolgáljunk néki.
75  Szentségben és igazságban ô elôtte a mi életünknek minden napjaiban.
76  Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az ùr elôtt jársz, hogy az ô útait megkészítsed;
77  És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ô népét, a bûnöknek bocsánatjában
78  A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79  Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80  A kis gyermek pedig nevekedik és erôsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

2

1 És lôn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2  Ez az összeírás elôször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3  Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4  Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közûl való volt;
5  Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6  És lôn, hogy mikor ott valának, betelének az ô szülésének napjai.
7  És szülé az ô elsô szülött fiát; és bepólyálá ôt, és helyhezteté ôt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8  Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezôn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ô nyájok mellett.
9  És ímé az ùrnak angyala hozzájok jöve, és az ùrnak dicsôsége körûlvevé ôket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11  Mert született néktek ma a Megtartó, ki az ùr Krisztus, a Dávid városában.
12  Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14  Dicsôség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15  És lôn, hogy mikor elmentek az angyalok ô tôlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az ùr megjelentett nékünk.
16  Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17  És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felôl mondatott vala.
18  És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19  Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20  A pásztorok pedig visszatérének, dicsôítvén és dícsérvén az Istent mind azok felôl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21  És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körûlmetéljék, nevezék az ô nevét Jézusnak, a mint ôt az angyal nevezte, mielôtt fogantatott volna anyja méhében.
22  Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék ôt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az ùrnak.
23  (A mint megiratott az ùr törvényében, hogy: Minden elsôszülött fiú az ùrnak szenteltessék),
24  És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az ùr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25  És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélô vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ô rajta.
26  És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az ùrnak Krisztusát.
27  És ô a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülôi, hogy ô érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28  Akkor ô karjaiba vevé ôt, és áldá az Istent, és monda:
29  Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30  Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31  A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32  Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsôségére.
33  József pedig és az ô anyja csodálkozának azokon, a miket ô felôle mondottak.
34  És megáldá ôket Simeon, és monda Máriának, az ô anyjának: ìmé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35  Sôt a te lelkedet is általhatja az éles tôr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36  És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Åser nemzetségébôl (ez sok idôt élt, miután az ô szûzességétôl fogva hét esztendeig élt férjével,
37  És ez mintegy nyolczvannégy esztendôs özvegy vala), a ki nem távozék el a tempomból, hanem bôjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38  Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az ùrnak, és szóla ô felôle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39  És mikor mindent elvégeztek az ùr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ô városukba, Názáretbe.
40  A kis gyermek pedig növekedék, és erôsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ô rajta.
41  Az ô szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42  És mikor tizenkét esztendôs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43  És mikor eltelének a napok, mikor ôk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ô anyja;
44  Hanem azt gondolván, hogy az úti társasában van, egy napi járó földet menének, és keresék ôt a rokonok és az ismerôsök között;
45  És mikor nem találák ôt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46  És lôn, hogy harmadnapra megtalálták ôt a templomban, a doktorok között ülve, a mint ôket hallgatta, és kérdezgette ôket.
47  És mindnyájan, a kik ôt hallgatták, elálmélkodának az ô értelmén és az ô feleletein.
48  És meglátván ôt, elcsodálkozának, és monda néki az ô anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? ìmé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49  º pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50  De ôk nem érték e beszédet, a mit ô nékik szóla.
51  És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ô anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52  Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elôtt való kedvességben.

3

1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ô testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,
2  Annás és Kajafás fôpapsága alatt, lôn az ùrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában.
3  És méne a Jordán mellett lévô minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára;
4  A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az ùrnak útját, egyengessétek az ô ösvényeit.
5  Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;
6  És meglátja minden test az Istennek szabadítását.
7  Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkezô harag elôl meneküljetek?
8  Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Åbrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekbôl a kövekbôl is támaszthat fiakat Åbrahámnak.
9  Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tûzre vettetik.
10  És megkérdé ôt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
11  º pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.
12  És eljövének a vámszedôk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?
13  º pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elôtökbe rendeltetett.
14  És megkérdék ôt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
15  Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felôl, hogy vajjon nem ô-é a Krisztus;
16  Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljô, a ki nálamnál erôsebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötôjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tûzzel:
17  Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérûjét; és a gabonát az ô csûrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.
18  És még sok egyebekre is intvén ôket, hirdeté az evangyéliomot a népnek.
19  Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ô tôle Heródiásért, az ô testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,
20  Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.
21  Lôn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
22  És leszálla ô reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lôn mennybôl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
23  Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendôs volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
24  Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
25  Ez Matthatiásé, ez Åmosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
26  Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
27  Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
28  Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
29  Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30  Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
31  Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32  Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
33  Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Járesé, ez Júdáé.
34  Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Åbrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
35  Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
36  Ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámékhé,
37  Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
38  Ez Énósé, ez Sethé, ez Ådámé, ez pedig az Istené.

4

1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektôl a pusztába
2  Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3  És monda néki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kônek, hogy változzék kenyérré.
4  Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5  Majd felvivén ôt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6  És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsôségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7  Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tôlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
9  Azután Jeruzsálembe vivé ôt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
10  Mert meg van írva: Az ô angyalinak parancsol te felôled, hogy megôrizzenek téged;
11  És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kôbe.
12  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13  És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tôle egy idôre.
14  Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába; és híre méne néki az egész környéken.
15  És ô taníta azoknak zsinagógáiban, dicsôíttetvén mindenektôl
16  És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
17  És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
18  Az ùrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
19  Hogy hirdessem az ùrnak kedves esztendejét.
20  És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ô reá valának függesztve.
21  º pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az ìrás a ti hallástokra.
22  És mindnyájan bizonyságot tônek felôle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának Avagy nem a József fia-é ez?
23  És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te házadban is cselekedd meg azokat.
24  Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ô hazájában.
25  És igazán mondom néktek, hogy Illyés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
26  Mégis azok közûl senkihez nem küldetett Illyés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
27  És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közûl egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
28  És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
29  És felkelvén, kiûzék ôt a városon kívül és vivék ôt annak a hegynek szélére, a melyen az ô városuk épült, hogy onnan letaszítsák,
30  º azonban közöttük átmenve, eltávozék.
31  És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
32  És csodálkozának az ô tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
33  És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektôl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
34  Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus?
Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje! 35  És megdorgálá ôt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbôl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belôle, és nem árta néki semmit.
36  És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?
37  És elterjede a hír ô felôle a környék minden helyén.
38  Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek néki érette.
39  És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá ôt; és ô azonnal felkelvén, szolgála nékik.
40  A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ô hozzá vivék azokat; º pedig mindegyikôjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá ôket.
41  Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ô megdorgálván, nem engedé ôket szólani, mivelhogy tudták, hogy ô a Krisztus.
42  A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé ôt, és hozzámenének, és tartóztaták ôt, hogy ne menjen el tôlök.
43  º pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
44  És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.

5

1 És lôn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ô a Genezáret tavánál áll vala;
2  És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ô hálóikat.
3  És º bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré ôt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtôl: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
4  Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5  És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6  És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ô hálójuk,
7  Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jôjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8  Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tôlem, mert én bûnös ember vagyok Uram!
9  Mert félelem fogta körûl ôt és mindazokat, a kik ô vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
10  Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
11  És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék ôt.
12  És lôn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré ôt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
13  Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tôle a bélpoklosság.
14  És ô megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ô nékik.
15  A hír azonban annál inkább terjedt ô felôle; és nagy sokaság gyûle egybe, hogy ôt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ô betegségeikbôl.
16  De ô félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
17  És lôn egy napon, hogy ô tanít vala; és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálembôl: és az ùrnak hatalma vala ô vele, hogy gyógyítson.
18  És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ô elébe tenni.
19  De nem találvá módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék ôt be, felhágának a háztetôre, és a cserép-héjazaton át bocsáták ôt alá ágyastól Jézus elé a középre.
20  És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bûneid.
21  Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedûl az Isten?
22  Jézus pedig észrevévén az ô tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?
23  Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
24  Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
25  És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsôítvén az Istent.
26  És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsôíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
27  Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedôt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
28  És az mindeneket elhagyván, felkele és követé ôt.
29  És Lévi nagy lakomát készíte néki az ô házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedôknek és egyebeknek, a kik ô velök letelepedtek volt.
30  És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ô tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedôkkel és a bûnösökkel?
31  És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
32  Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.
33  Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bôjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?
34  º pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bôjtöljenek, a míg a vôlegény velök van?
35  De eljônek a napok; és mikor a vôlegény elvétetik ô tôlök, akkor majd bôjtölnek azokban a napokban.
36  És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.
37  És senki sem tölti az új bort ó tömlôkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlôket, és a bor kiömöl, és a tömlôk is elvesznek.
38  Hanem az új bort új tömlôkbe kell tölteni, és mind a kettô megmarad.
39  És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert az mondja: Jobb az ó.

6

1 Lôn pedig a húsvéti szombatját követô második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ô tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2  Némelyek pedig a farizeusok közûl mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3  És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ô és a kik vele voltak?
4  Mi módon ment be az ùrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5  És monda nékik: Az Embernek Fia ura a szombatnak is.
6  Lôn pedig más szombaton is, hogy ô a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
7  Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ô utána, ha vajjon gyógyít-é majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8  º pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elô! És felkelvén, elôálla.
9  Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tôletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
10  És körûltekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lôn, mint a másik.
11  Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
12  És lôn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13  És mikor megvirrada, elôszólítá az ô tanítványait és kiválaszta azok közûl tizenkettôt, a kiket apostoloknak is neveze:
14  Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15  Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
16  Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lôn;
17  És alámenvén ô velök, megálla a síkságon, és az ô tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembôl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák ôt és meggyógyíttassanak betegségeikbôl.
18  És a kik tisztátalan lelkektôl gyötrettek, meggyógyulának.
19  És az egész sokaság igyekezik vala ôt illetni: mert erô származék belôle, és mindeneket meggyógyíta.
20  º pedig felemelvén szemeit az ô tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21  Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22  Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23  Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bôséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ô atyáik
24  De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25  Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26  Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felôletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ô atyáik.
27  De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,
28  Åldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29  A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsô ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30  Mindennek pedig, a ki tôled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31  És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32  Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik ôket szeretik.
33  És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.
34  És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktôl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35  Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ô jóltévô a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36  Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37  Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38  Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39  Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant?
avagy nem mindketten a verembe esnek-é? 40  Nem feljebb való a tanítvány az ô mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41  Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42  Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbôl, holott te a te szemedben lévô gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elôször a gerendát a te szemedbôl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43  Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44  Mert minden fa az ô tulajdon gyümölcsérôl ismertetik meg; mert a tövisrôl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szôlôt.
45  A jó ember az ô szívének jó kincsébôl hoz eljô jót; és a gonosz ember az ô szívének gonosz kincsébôl hoz elô gonoszt: mert a szívnek teljességébôl szól az ô szája.
46  Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram!ha nem mívelitek, a miket mondok?
47  Valaki én hozzám jô és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48  Hasonló valamely házépítô emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kôsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kôsziklán épült.
49  A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkûl: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

7

1 Mikor pedig minden ô beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
2  Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
3  Az pedig, mikor hallott Jézus felôl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén ôt, hogy jôjön el és gyógyítsa meg az ô szolgáját.
4  Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék ôt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
5  Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ô építtette nékünk.
6  Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jôjj;
7  A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
8  Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljô; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
9  Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ô rajta; és hátrafordulván monda az ôt követô sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
10  És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
11  És lôn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az ô tanítványai sokan menének ô vele, és nagy sokaság.
12  Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ô vele.
13  És látván ôt az ùr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
14  És oda menvén, illeté a koporsót; a vivôk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
15  És felûle a megholt, és kezde szólni; és adá ôt az ô anyjának.
16  És elfogá mind azokat a félelem, és dicsôíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ô népét.
17  És kiméne ô felôle e hír az egész Júdeába, és a körûl való minden tartományba.
18  És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ô tanítványai közûl kettôt elôszólítván,
19  Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendô vala, vagy mást várjunk?
20  Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelô János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendô vala, vagy mást várjunk?
21  Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbôl, csapásokból, tisztátalan lelkektôl, és sok vaknak adá meg szeme világát.
22  És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
23  És boldog, valaki én bennem meg nem bortánkozik.
24  Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felôl: Mit látni mentetek ki a pusztába?
szélingatta nádszálat-é? 25  Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? ìmé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
26  Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
27  Ez az, a ki felôl megvan írva: ìmé én elküldöm az én követemet a te orczád elôtt, ki elkészíti elôtted a te útadat.
28  Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelô Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ô nála.
29  És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedôk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
30  A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ô magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ô tôle.
31  Monda pedig az ùr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
32  Hasonlók a piaczon ûlô gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
33  Mert eljött Keresztelô János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34  Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: ìmé a falánk és borivó ember, a vámszedôk és bûnösök barátja.
35  És igazoltatik a bölcseség minden ô fiaitól.
36  Kéré pedig ôt egy a farizeusok közûl, hogy ô vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
37  És ímé a városban egy asszony, a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy ô a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet,
38  És megállván hátul az ô lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözi az ô lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ô lábait, és megkené drága kenettel.
39  Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki ôt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki ôt illeti: hogy bûnös.
40  És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
41  Egy hitelezônek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42  És mikor nem volt nékik mibôl megadni, mind a kettônek elengedé. E kettô közûl azért, mondd meg, melyik szereti ôt jobban?
43  Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
44  És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt?
Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. 45  Engem meg nem csókolál: ez pedig az idôtôl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
46  Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
47  Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg kevésbbé szeret.
48  És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
49  És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?
50  Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

8

1 És lôn ezután, hogy ô jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettô,
2  És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektôl és betegségekbôl gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kibôl hét ördög ment ki,
3  És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselôjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ô vagyonukból szolgálának néki.
4  Mikor pedig nagy sokaság gyûlt egybe, és minden városból mentek vala ô hozzá, monda példázat által:
5  Kiméne a magvetô, hogy elvesse az ô magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
6  És némely esék a kôsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
7  Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
8  Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
9  És megkérdék ôt az ô tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
10  º pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11  A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12  Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljô az ördög, és kikapja az ígét az ô szívökbôl, hogy ne higyjenek és ne idvezûljenek.
13  És a kôsziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14  És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitôl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15  A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.
16  Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
17  Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jône.
18  Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tôle.
19  Jövének pedig hozzá az ô anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
20  És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
21  º pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
22  Lôn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ô és az ô tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.
23  De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
24  És hozzá menvén, felkölték ôt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! º pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lôn csendesség.
25  És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?
26  És evezének a Gadarénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
27  És mikor ô kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idôtôl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28  És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
29  Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbôl. Mert gyakran elragadá ôt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve ôrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtôl a pusztákba hajtaték.
30  Megkérdé pedig ôt Jézus, mondván: Mi a neved? És ô monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
31  És kérék ôt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
32  Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék ôt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
33  És minekutána kimentek az ördögök az emberbôl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrôl a tóba rohana, és megfúlada.
34  A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
35  Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, a kibôl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
36  Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadúlt meg az ördöngôs.
37  És kéré ôt a Gadarénusok körûl való tartományok egész sokasága, hogy ô közûlök menjen el, mert felette igen félnek vala: ô pedig beülvén a hajóba, visszatére.
38  Kéré pedig ôt az az ember, a kibôl az ördögök kimentek, hogy ô vele lehessen; de Jézus elbocsátá ôt, mondván:
39  Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ô vele.
40  És lôn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá ôt; mert mindnyájan várják vala ôt.
41  És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai elôtt leesvén, kéré ôt, hogy menjen be az ô házába;
42  Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendôs, és az halálán volt. Mikor pedig ô méne, a sokaság szorongatá ôt.
43  És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendôtôl fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
44  Hátulról hozzá járúlván, illeté az ô ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
45  És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ô vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete?
46  Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erô származék ki tôlem.
47  Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve elôjöve és elôtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elôtt, miért illette ôt, és hogy azonnal meggyógyult.
48  És ô monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
49  Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
50  Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
51  Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost, és a leányzó atyját és anyját.
52  Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ô pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
53  És kineveték ôt, tudván, hogy meghalt.
54  º pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
55  És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ô parancsolá, hogy adjanak néki enni.
56  És elálmélkodának annak szülei; ô pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.

9

1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ô tizenkét tanítványát, ada nékik erôt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
2  És elküldé ôket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3  És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4  És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5  És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságúl ô ellenök.
6  Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
7  Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ô általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
8  Némelyek pedig, hogy Illyés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közûl támadt fel valamelyik.
9  És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felôl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala ôt látni.
10  Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonúla magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.
11  A sokaság pedig ezt megtudván, követé ôt: és ô örömmel fogadván ôket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
12  A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettô ô hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körûlvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13  º pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
14  Mert valának ott mintegy ötezere n férfiak. Monda pedig az ô tanítványainak: Ültessétek le ôket csoportokba ötvenével.
15  És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
16  Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
17  Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tôlük, tizenkét kosárral.
18  És lôn, mikor ô magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé ôket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
19  ºk pedig felelvén, mondának: Keresztelô Jánosnak; némelyek pedig Illyésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közûl támadt fel valamelyik.
20  És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
21  º pedig rájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
22  Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektôl, a fôpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és a harmadnapon feltámadni.
23  Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jôni, tagadja meg magát, és vegye fel az ô keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24  Mert a ki meg akarja tartani az ô életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ô életét én érettem, az megtartja azt.
25  Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ô magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
26  Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljô az ô dicsôségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
27  Mondom pedig néktek bizonynyal, hogy vannak az itt állók közûl némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
28  És lôn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
29  És imádkozása közben az ô orczájának ábrázata elváltozék, és az ô ruhája fehér és fénylô lôn.
30  És ímé két férfiú beszél vala ô vele, kik valának Mózes és Illyés;
31  Kik dicsôségben megjelenvén, beszélik vala az ô halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
32  Pétert pedig és a vele lévôket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ô dicsôségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
33  És lôn, mikor azok eltávoztak ô tôle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és egyet Illyésnek; nem tudván mit mond.
34  És mikor ô ezeket mondá, felhô támada és azokat beárnyékozá; ôk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhôbe.
35  És szózat lôn a felhôbôl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, ôt hallgassátok.
36  És mikor a szózat lôn, találtaték Jézus csak maga. ºk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
37  És lôn másnap, mikor ôk a hegyrôl leszállottak, sok nép méne elébe.
38  És ímé egy a sokaság közûl felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
39  És ímé a lélek megragadja ôt, és hirtelen kiált; és szaggatja ôt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tôle, szaggatván ôt.
40  És kérém a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
41  Felelvén pedig Jézus, monda: òh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
42  A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ô atyjának.
43  Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ô tanítványainak:
44  Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
45  De ôk nem érték e mondást, és el vala rejtve elôlük, hogy ne értsék azt; és féltek ôt megkérdezni e mondás felôl.
46  Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
47  Jézus pedig látván az ô szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
48  És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
49  Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók ôt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
50  És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
51  Lôn pedig, mikor az idô elközelgete, hogy ô felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
52  És követeket külde az ô orczája elôtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
53  De nem fogadák be ôt, mivelhogy ô Jeruzsálembe megy vala.
54  Mikor pedig ezt látták az ô tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbôl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55  De Jézus megfordulván megdorgálá ôket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:
56  Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
57  Lôn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
58  És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
59  Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elôbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
60  Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ô halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61  Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elôbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62  És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

10

1 Ezek után pedig rendele az ùr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettônként az ô orczája elôtt, minden városba és helyre, a hová ô menendô vala.
2  Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ô aratásába.
3  Menjetek el: ìmé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4  Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
5  Valamely házba bementek, elôször ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6  És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
7  Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ôk adnak: mert méltó a munkás az ô jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8  És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elôtökbe adnak:
9  És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10  Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
11  Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12  Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetôbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13  Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lônek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14  Hanem Tírusnak és Sídonnak tûrhetôbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
15  És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16  A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
17  Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
18  º pedig monda nékik: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égbôl.
19  ìmé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
20  De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
21  Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elôl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves te elôtted.
22  Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
23  És a tanítványokhoz fordúlván, monda ô magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
24  Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
25  És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén ôt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26  º pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?
27  Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl és minden erôdbôl és teljes elmédbôl; és a te felebarátodat, mint magadat.
28  Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29  Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30  Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembôl Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31  Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32  Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerûlé.
33  Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indúla,
34  És hozzájárulván bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ô tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35  Másnap pedig elmenôben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölûl reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36  E három közûl azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37  Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
38  Lôn pedig, mikor az úton menének, hogy ô beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá ôt házába.
39  És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ô beszédét.
40  Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; elôállván azért, monda: Uram, nincsen-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41  Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42  De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ô tôle.

11

1 És lôn, mikor ô imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ô tanítványai közûl: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ô tanítványait.
2  Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jôjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
3  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
4  És bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
5  És monda nékik: Ki az közûletek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,
6  Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;
7  Az pedig onnét belôlrôl felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?
8  Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.
9  Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
10  Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetônek megnyittatik.
11  Melyik atya pedig az közûletek, a kitôl a fia kenyeret kér, és ô talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
12  Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
13  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tôle kérik.
14  És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lôn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.
15  Némelyek pedig azok közûl mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
16  Mások meg, kísértvén ôt, mennyei jelt kívánának tôle.
17  º pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik.
18  És a sátán is ha ô magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ô országa? mert az mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.
19  És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki?
Annakokáért ôk maguk lesznek a ti bíráitok. 20  Ha pedig Isten ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkûl elérkezett hozzátok az Isten országa.
21  Mikor az erôs fegyveres ôrzi az ô palotáját, a mije van, békességben van;
22  De mikor a nálánál erôsebb reá jövén legyôzi ôt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tôle zsákmányol, elosztja.
23  A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.
24  Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
25  És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
26  Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsônél.
27  Lôn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közûl, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlôk, melyeket szoptál.
28  º pedig monda: Sôt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
29  Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele;
30  Mert miképen Jónás jelûl volt a Ninivébelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.
31  A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja ôket: mert ô eljött a földnek szélérôl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.
32  Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ôk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
33  Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.
34  A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed ôszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.
35  Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.
36  Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ô világosságával.
37  Beszéd közben pedig kéré ôt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.
38  A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd elôtt elôbb nem mosdott meg.
39  Monda pedig az ùr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külsô részét megtisztítjátok; de a belsôtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.
40  Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belôl van?
41  Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.
42  De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
43  Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elôlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
44  Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
45  Felelvén pedig egy a törvénytudók közûl, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
46  º pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
47  Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték ôket.
48  Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték ôket, ti pedig építitek sírjaikat.
49  Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ô hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közûl némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;
50  Hogy számon kéressék e nemzetségtôl minden prófétának vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétôl fogva kiontatott,
51  Az Åbel vérétôl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtôl.
52  Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
53  Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani, és ôt sok dolog felôl kikérdezgetni,
54  òlálkodván ô utána, és igyekezvén valamit az ô szájából kikapni, hogy vádolhassák ôt.

12

1 Ezenközben mikor sok ezerbôl álló sokaság gyûlt egybe, annyira hogy egymást letapossák, kezdé az ô tanítványainak mondani: Mindenekelôtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;
2  Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jône; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
3  Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
4  Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
5  De megmondom néktek, kitôl féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettôl féljetek.
6  Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közûl Istennél elfelejtve.
7  De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
8  Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek elôtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai elôtt;
9  A ki pedig megtagad engem az emberek elôtt, megtagadtatik az Isten angyalai elôtt.
10  És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
11  Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
12  Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
13  Monda pedig néki egy a sokaság közûl: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
14  º pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
15  Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bôvölködésben van az embernek az ô élete.
16  És monda nékik egy pélázatot, szólván: Egy gazdag embernek bôségesen termett a földje.
17  Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18  És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19  És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendôre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20  Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tôled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21  ìgy van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
22  Monda pedig az ô tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felôl, mit egyetek; se a ti testetek felôl, mibe öltözködjetek.
23  Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
24  Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja ôket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
25  Kicsoda pedig az közûletek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
26  Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felôl?
27  Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak; de mondom néktek: Salamon minden ô dicsôségében sem öltözött úgy, mint ezek közûl egy.
28  Ha pedig a füvet, mely ma a mezôn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitûek!
29  Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
30  Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
31  Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
32  Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
33  Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
34  Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
35  Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
36  Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ô urokat várják, mikor jô meg a menyegzôrôl, hogy mihelyt megjô és zörget, azonnal megnyissák néki.
37  Boldogok azok a szolgák, a kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és elôjövén, szolgál nékik.
38  És ha megjô a második ôrváltáskor, és ha a harmadik ôrváltáskor jô meg, és úgy találja ôket, boldogok azok a szolgák!
39  Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jô el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ô házába törjön.
40  Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jô el az embernek Fia.
41  Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
42  Monda pedig az ùr: Kicsoda hát a hû és a bölcs sáfár, kit az úr gondviselôvé tôn az ô háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
43  Boldog az a szolga, a kit az ô ura, mikor haza jô, ilyen munkában talál!
44  Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselôvé teszi ôt.
45  Ha pedig az a szolga így szólna az ô szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
46  Megjô annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és ketté vágatja ôt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47  És a mely szolga tudta az ô urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48  A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tôle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tôle.
49  Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
50  De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
51  Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sôt inkább meghasonlást.
52  Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettô ellen, és kettô három ellen.
53  Meghasonlik az atya a fiú ellen, a fiú az atya ellen; az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; a napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
54  Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhô támad, azonnal ezt mondjátok: Záporesô jô; és úgy lesz.
55  És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hôség lesz; és úgy lesz.
56  Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; errôl az idôrôl pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
57  És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
58  Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tôle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
59  Mondom néked, hogy nem jôsz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.

13

1 Jövének pedig ugyanazon idôben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felôl, kiknek vérét Pilátus az ô áldozatukkal elegyítette.
2  És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3  Nem, mondom néktek; sôt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
4  Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte ôket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5  Nem, mondom néktek; sôt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6  És ezt a példázatot mondá:Vala egy embernek egy fügefája szôlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7  És monda a vinczellérnek: ìmé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8  Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendôben, míg köröskörûl megkapálom és megtrágyázom:
9  És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
10  Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
11  És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendôtôl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
12  És mikor azt látta Jézus, elôszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbôl!
13  És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsôíté az Istent.
14  Felelvén pedig a zsinagógafô, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jôjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
15  Felele azért néki az ùr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ô ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
16  Hát ezt, az Åbrahám leányát, kit a sátán megkötözött ímé ma tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbôl szombatnapon?
17  És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsôséges dolgokon, a melyek ô általa lettek.
18  Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
19  Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ô kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket rajtak annak ágain.
20  És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21  Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
22  És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
23  Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek?
º pedig monda nékik: 24  Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25  Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kivûl állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ô felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
26  Akkor kezditek mondani: Te elôtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
27  De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tôlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28  Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Åbrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29  És jônek napkeletrôl és napnyugatról, és északról és délrôl, és az Isten országában letelepednek.
30  És ímé vannak utolsók, a kik elsôk lesznek, és vannak elsôk, a kik utolsók lesznek.
31  Ugyanazon napon jövének ô hozzá némelyek a farizeusok közûl, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
32  És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: ìmé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33  Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34  Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ô kis csirkéit az ô szárnyai alá, és ti nem akartátok!
35  ìmé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljô az idô, mikor ezt mondjátok: Åldott, a ki jô az ùrnak nevében!

14

1 És lôn mikor a fôfarizeusok közûl egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ô utána.
2  És ímé egy vízkóros ember vala ô elôtte.
3  És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
4  Azok pedig hallgatának. És ô megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
5  És felelvén nékik, monda: Ki az közûletek, a kinek szamara vagy ökre kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
6  És nem felelhetnek vala ô ellene semmit ezekre.
7  És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fô helyeket; mondván nékik:
8  Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fô helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9  És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10  Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljô az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsôséged lesz azok elôtt, a kik veled együtt ülnek.
11  Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12  Monda pedig annak is, a ki ôt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ôk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
13  Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
14  És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
15  Hallván pedig ezeket egy azok közûl, a kik ô vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16  º pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17  És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18  És mindnyájan egyenlôképen kezdék magokat mentegeni. Az elsô monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19  És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20  A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21  Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ô urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ô szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22  És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23  Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejôni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24  Mert mondom néktek, hogy senki azok közûl a hivatalos férfiak közûl meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25  Megy vala pedig ô vele nagy sokaság; és megfordúlván, monda azoknak:
26  Ha valaki én hozzám jô, és meg nem gyûlöli az ô atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nôtestvéreit, sôt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27  És valaki nem hordozza az ô keresztjét, és én utánam jô, nem lehet az én tanítványom.
28  Mert ha közûletek valaki tornyot akar építeni, nemde elôször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é a mivel elvégezze?
29  Nehogy mindekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje ôt mindenki, a ki látja,
30  Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31  Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királylyal megütközzék, nemde leülvén elôször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ô ellene húszezerrel jött?
32  Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33  Ezenképen azért valaki közûletek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34  Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35  Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

15

1 Közelgetnek vala pedig ô hozzá a vámszedôk és a bûnösök mind, hogy hallgassák ôt.
2  És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3  º pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4  Melyik ember az közûletek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közûl elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5  És ha megtalálta, felveti az ô vállára, örülvén.
6  És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7  Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérô bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
8  Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9  És ha megtalálta, egybehívja az ô asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10  Ezenképen mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elôtt egy bûnös ember megtérésén.
11  Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12  És monda az ifjabbik az ô atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esô részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13  Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14  Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ô kezde szükséget látni.
15  Akkor elmenvén, hozzá szegôdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé ôt az ô mezeire disznókat legeltetni.
16  És kívánja vala megtölteni az ô gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17  Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bôvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18  Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19  És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közûl egy!
20  És felkelvén, elméne az ô atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá ôt az ô atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá ôt.
21  És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22  Az atyja pedig monda az ô szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruháit, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!
23  És elôhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24  Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25  Az ô nagyobbik fia pedig a mezôn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26  És elôszólítván egyet a szolgák közûl, megtudakozá, mi dolog az?
27  Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte ôt vissza.
28  Erre ô megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ô atyja annakokáért kimenvén, kérlelé ôt.
29  º pedig felelvén, monda atyjának: ìmé ennyi esztendôtôl fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30  Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31  Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32  Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

16

1 Monda pedig az ô tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
2  Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felôled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
3  Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tôlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
4  Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
5  És magához hivatván az ô urának minden egyes adósát, monda az elsônek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6  Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet.
7  Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
8  És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.
9  Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10  A ki hû a kevesen, a sokon is hû az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11  Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?
12  És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
13  Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
14  Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretôk valának; és csúfolák ôt.
15  És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek elôtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten elôtt útálatos.
16  A törvény és a próféták Keresztelô Jánosig valának: az idôtôl fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erôszakkal tör abba.
17  Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvénybôl egy pontocskának elesni.
18  Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétôl elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
19  Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20  És vala egy Lázár nevû koldus, ki az ô kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21  És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljôvén, nyalják vala az ô sebeit.
22  Lôn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Åbrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23  És a pokolban felemelé az ô szemeit, kínokban lévén, és látá Åbrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
24  És ô kiáltván, monda: Atyám Åbrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ô ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25  Monda pedig Åbrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ô bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26  És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27  Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el ôt az én atyámnak házához;
28  Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ôk is ide e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29  Monda néki Åbrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30  Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Åbrahám; hanem ha a halottak közûl megy valaki hozzájok, megtérnek!
31  º pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyôzi meg ôket, ha valaki a halottak közûl feltámad.

17

1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2  Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közûl megbotránkoztasson.
3  ºrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg ôt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4  És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5  És mondának az apostolok az ùrnak: Növeljed a mi hitünket!
6  Monda pedig az ùr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestôl, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek.
7  Kicsoda pedig ti közûletek az, a ki ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezôrôl megjô: Jer elô, ülj asztalhoz?
8  Sôt nem ezt mondja-é néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9  Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10  Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
11  És lôn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ô Samariának és Galileának közepette méne által.
12  És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13  És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14  És mikor ôket látta, monda nékik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lôn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15  Egy pedig ô közûlök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsôítvén az Istent nagy szóval;
16  És arczczal leborúla az ô lábainál, hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17  Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18  Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsôséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19  És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
20  Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jô el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jô el.
21  Sem azt nem mondják: ìmé itt, vagy: ìmé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22  Monda pedig a tanítványoknak: Eljô az idô, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közûl, és nem láttok.
23  És mondják majd néktek: ìmé itt, vagy: ìmé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
24  Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ô napján.
25  De elôbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtôl.
26  És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27  Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28  Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29  De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkô esett az égbôl, és mindenkit elvesztett:
30  Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
31  Az nap, a ki a háztetôn lesz, és az ô holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye: és a ki a mezôn, azonképen ne forduljon hátra.
32  Emlékezzetek Lót feleségére!
33  Valaki igyekezik az ô életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
34  Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
35  Két asszony ôröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
36  Ketten lesznek a mezôn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
37  És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? º pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.

18

1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
2  Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
3  Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Ållj bosszút értem az én ellenségemen.
4  Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ô magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
5  Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom ôt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
6  Monda pedig az ùr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
7  Hát az Isten nem áll-é bosszút az ô választottaiért, kik ô hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrô is irántuk?
8  Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljô, avagy talál-é hitet e földön?
9  Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ôk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10  Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedô.
11  A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedô is.
12  Bôjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbôl, a mit szerzek.
13  A vámszedô pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!
14  Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ô házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15  Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
16  De Jézus magához híván ôket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jôjenek, és ne tiltsátok el ôket; mert ilyeneké az Istennek országa.
17  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
18  És megkérdé ôt egy fôember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
19  Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
20  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
21  Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22  Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
23  Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
24  És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25  Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26  A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27  º pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél
28  És monda Péter: ìmé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29  º pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki nincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30  A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idôben, a jövendô világon pedig örök életet.
31  És maga mellé vévén a tizenkettôt, monda nékik: ìmé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32  Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33  És megostorozván, megölik ôt; és harmadnapon feltámad.
34  ºk pedig ezekbôl semmit nem értének; és e beszéd ô elôlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35  Lôn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36  És mikor hallotta a mellette elmenô sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37  Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38  És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!
39  A kik pedig elôl mentek, dorgálák ôt, hogy hallgasson; de ô annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40  És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé ôt,
41  Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjôjjön.
42  És Jézus monda néki: Láss; a te hited téged megtartott.
43  És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé ôt, dicsôítvén az Istent; az egész sokaság pedig ezt látván, dicsôséget ada az Istennek.

19

1 És bemenvén, általméne Jérikhón.
2  És ímé vala ott egy ember, a kit nevérôl Zákeusnak hívtak; és az fôvámszedô vala, és gazdag.
3  És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4  És elôre futván felhága egy eperfügefára, hogy ôt lássa; mert arra vala elmenendô.
5  És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá ôt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6  És sietve leszálla, és örömmel fogadá ôt.
7  És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.
8  Zákeus pedig elôállván, monda az ùrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitôl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9  Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ô is Åbrahám fia.
10  Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
11  És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12  Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13  Elôszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14  Az ô alattvalói pedig gyûlölék ôt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ô uralkodjék mi rajtunk.
15  És lôn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ô szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ô hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16  Eljöve pedig az elsô, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17  º pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18  És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19  Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20  És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenôben eltéve tartottam;
21  Mert féltem tôled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22  Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem a mit nem én tettem el, és aratom a mit nem én vetettem;
23  Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24  És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettôl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25  És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26  És ô monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tôle.
27  Sôt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ô rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elôttem!
28  És ezeket mondván, megy vala elôl, felmenvén Jeruzsálembe.
29  És lôn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettôt az ô tanítványai közûl,
30  Mondván: Menjetek el az átellenben levô faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
31  És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az ùrnak szüksége van reá.
32  És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
33  És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34  ºk pedig mondának: Az ùrnak szüksége van reá.
35  Elvivék azért azt Jézushoz: és az ô felsôruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
36  És mikor ô méne, az ô felsôruháikat az útra teríték.
37  Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtôjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
38  Mondván: Åldott a Király, ki jô az ùrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsôség a magasságban!
39  És némelyek a farizeusok közûl a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
40  És ô felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41  És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
42  Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elôl.
43  Mert jônek reád napok, mikor a te ellenségeid te körûlted palánkot építenek, és körûlvesznek téged, és mindenfelôl megszorítanak téged,
44  És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
45  És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
46  Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
47  És tanít vala minden nap a templomban. A fôpapok pedig és az írástudók és a nép elôkelôi igyekeznek vala ôt elveszteni:
48  És nem találtá k el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ô rajta függ vala, reá hallgatván.

20

1 És lôn azok közûl a napok közûl egyen, mikor ô a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, elôállának a fôpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2  És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
3  Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tôletek; mondjátok meg azért nékem:
4  A János keresztsége mennybôl vala-é, vagy emberektôl?
5  Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennybôl; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6  Ha pedig ezt mondjuk: Emberektôl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyôzôdve, hogy János próféta volt.
7  Felelének azért, hogy ôk nem tudják, honnét vala.
8  És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9  És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szôlôt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idôre elutazék.
10  És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szôlô gyümölcsébôl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11  És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12  És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13  Monda azért a szôlônek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14  De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg ôt, hogy a miénk legyen az örökség!
15  És kivetvén ôt a szôlôbôl, megölék. Mit cselekszik azért a szôlônek ura azokkal?
16  Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szôlôt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
17  º pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építôk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18  Valaki erre a kôre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19  És igyekeznek vala a fôpapok és az írástudók kezeiket ô reá vetni azon órában; de félének a néptôl; mert megérték, hogy ô ellenök mondta e példázatot.
20  Annakokáért vigyázván ô reá, leselkedôket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy ôt megfogják beszédében; hogy átadják a felsôbbségnek és a helytartó hatalmának.
21  Kik megkérdezék ôt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útát igazán tanítod:
22  Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23  º pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24  Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25  º pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
26  És nem tudták ôt megfogni beszédében a nép elôtt; és csodálkozván az ô feleletén, elhallgatának.
27  Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közûl némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék ôt,
28  Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkûl hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támaszszon magot az ô testvérének.
29  Hét testvér vala azért: és az elsô feleséget vévén, meghalt magzatok nélkûl;
30  A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkûl halt meg;
31  Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
32  Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
33  A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közûlök? mert mind a hétnek felesége volt.
34  És felelvén, monda nékik Jézus: E világ fiai házasodnak és férjhez adatnak:
35  De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
36  Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
37  Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Åbrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38  Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élôknek Istene: mert mindenek élnek ô néki.
39  Felelvén pedig némelyek az írástudók közûl, mondának: Mester, jól mondád!
40  És többé semmit sem mertek tôle kérdezni.
41  Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42  Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az ùr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felôl,
43  Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyúl.
44  Dávid azért Urának mondja ôt, mimódon fia tehát néki?
45  És az egész nép hallására monda az ô tanítványainak:
46  Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsô ûlést, és a lakomákon a fôhelyeket;
47  Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbôl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

21

1 És mikor feltekintett, látá hogy a gazdagok hányják az ô ajándékaikat a perselybe.
2  Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3  És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4  Mert mind ezek az ô fölöslegükbôl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ô szegénységébôl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5  És mikor némelyek mondának a templom felôl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6  Ezekbôl, a miket láttok, jônek napok, melyekben kô kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
7  Megkérdék pedig ôt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek?
és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8  º pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jônek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idô elközelgett: ne menjetek azért utánok.
9  És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrôl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elôbb, de nem jô mindjárt a vég.
10  Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11  És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbôl.
12  De mind ezeknek elôtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13  De ebbôl néktek lesz tanúbizonyságotok.
14  Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elôre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15  Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16  Elárúlnak pedig titeket szülôk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közûletek.
17  És gyûlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért.
18  De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19  A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.
20  Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektôl körûlvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ô elpusztulása.
21  Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezôben, ne menjenek be abba.
22  Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
23  Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24  És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25  És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26  Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erôsségei megrendûlnek.
27  És akkor meglátják az embernek Fiát eljôni a felhôben, hatalommal, és nagy dicsôséggel.
28  Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
29  Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30  Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31  Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32  Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33  Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34  De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta és váratlanul reátok ne jôjjön az a nap:
35  Mert mintegy tôr úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36  Vigyázzatok azért minden idôben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elôtt!
37  Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
38  És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy ôt hallgassa a templomban.

22

1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
2  És a fôpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg ôt; mert féltek a néptôl.
3  Beméne pedig a sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettônek számából vala;
4  És elmenvén, megbeszélé a fôpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja ôt nékik kezökbe.
5  És azok örülének, és megszerzôdének, hogy pénzt adnak néki;
6  º pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy ôt nékik kezökbe adja zenebona nélkûl.
7  Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvétibáránynak;
8  És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a húsvétibárányt, hogy megegyük.
9  ºk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10  És ô monda nékik: ìmé, mikor bementek a városba, szembe jô veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek ôt abba a házba, a melybe bemegy.
11  És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
12  És ô mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
13  Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvétibárányt.
14  És mikor eljött az idô, asztalhoz ûle, és a tizenkét apostol ô vele egyetembe.
15  És monda nékik: Kívánva kívántam a husvétibárányt megenni veletek, mielôtt én szenvednék:
16  Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17  És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és oszszátok el magatok között:
18  Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szôlôtôkének gyümölcsébôl, míglen eljô az Isten országa.
19  És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20  Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
21  De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
22  És az embernek Fia jóllehet elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
23  És ôk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ô közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
24  Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetô köztük nagyobbnak.
25  º pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ô királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévôknek hivatnak.
26  De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fô, mint a ki szolgál.
27  Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
28  Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
29  Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
30  Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
31  Monda pedig az ùr: Simon! Simon! ímé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
32  De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idôvel megtérvén, a te atyádfiait erôsítsed.
33  º pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
34  És ô monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35  És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkûl, volt-é valamiben fogyatkozástok? ºk pedig mondának: Semmiben sem.
36  Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van, elôvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsô ruháját, és vegyen szablyát.
37  Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
38  Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. º pedig monda: Elég.
39  És kimenvén, méne az ô szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig ôt az ô tanítványai is.
40  És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
41  És ô eltávozék tôlök mintegy kôhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
42  Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tôlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
43  És angyal jelenék meg néki mennybôl, erôsítvén ôt.
44  És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ô verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
45  És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ô tanítványaihoz menvén, aludva találá ôket a szomorúság miatt,
46  És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
47  És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne elôtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettô közûl; és közelgete Jézushoz, hogy ôt megcsókolja.
48  Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
49  Látván pedig azok, a kik ô körûlötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é ôket fegyverrel?
50  És közûlök valaki megvágá a fôpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
51  Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
52  Monda pedig Jézus azoknak, a kik ô hozzá mentek, a fôpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
53  Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám: de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
54  Megfogván azért ôt, elvezeték, és elvivék a fôpap házába. Péter pedig követi vala távol.
55  És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ôk együtt leültek, Péter is leüle ô velök.
56  És meglátván ôt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ô vele vala!
57  º pedig megtagadá ôt, mondván: Asszony, nem ismerem ôt!
58  És egy kevéssel azután más látván ôt, monda: Te is azok közûl való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
59  És úgy egy óra mulva más valaki erôsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
60  Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ô még beszélt, megszólalt a kakas.
61  És hátra fordulván az ùr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az ùr szaváról, a mint néki mondta: Mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
62  És kimenvén Péter, kesevesen síra.
63  És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén ôt.
64  És szemeit betakarván, arczul csapdosák ôt, és kérdezék ôt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
65  És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván ôt.
66  És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fôpapok és írástudók; és vivék ôt az ô gyülekezetükbe,
67  Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
68  De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
69  Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felôl.
70  Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? º pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
71  Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ô szájából.

23

1 És fölkelvén az ô egész sokaságuk, vivék ôt Pilátushoz.
2  És kezdék ôt vádolni, mondván: ùgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ô magát ama király Krisztusnak mondja.
3  Pilátus pedig megkérdé ôt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ô felelvén néki, monda: Te mondod!
4  Monda pedig Pilátus a fôpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.
5  De azok erôsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6  Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ô?
7  És mikor megtudta, hogy ô a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé ôt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8  Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idôtôl fogva kívánta ôt látni, mivelhogy sokat hallott ô felôle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ô tesz.
9  Kérdezé pedig ôt sok beszéddel; de ô semmit nem felele néki.
10  Ott állanak vala pedig a fôpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván ôt.
11  Héródes pedig az ô katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván ôt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12  És az napon lônek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elôtt ellenségeskedésben valának egymással.
13  Pilátus pedig a fôpapokat, fôembereket és a népet egybegyûjtvén,
14  Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elôttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel ôt vádoljátok:
15  De még Héródes sem; mert titeket ô hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ô.
16  Megfenyítvén azért ôt, elbocsátom.
17  Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18  De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19  Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20  Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21  De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg ôt!
22  º pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam ô benne; megfenyítvén azért ôt, elbocsátom!
23  Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ô szavok és a fôpapoké erôt vesz vala.
24  És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25  És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ô akaratuknak.
26  Mikor azért elvivék ôt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezôrôl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27  Követé pedig ôt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták ôt.
28  Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29  Mert ímé jônek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddôk, és a mely méhek nem szültek, és az emlôk, melyek nem szoptattak!
30  Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31  Mert ha a zöldelô fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32  Vivének pedig két másikat is, két gonosztevôt ô vele, hogy megölessenek.
33  Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték ôt és a gonosztevôket, egyiket jobbkéz felôl, a másikat balkéz felôl.
34  Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ô ruháit, vetének reájok sorsot.
35  És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig ôt a fôemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ô a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36  Csúfolák pedig ôt a vitézek is, oda járulván és eczettel kínálván ôt,
37  És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38  Vala pedig egy felirat is fölébe írva, görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39  A felfüggesztett gonosztevôk közûl pedig az egyik szidalmazá ôt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40  Felelvén pedig a másik, megdorgálá ôt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41  És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42  És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljôsz a te országodban!
43  És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44  Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lôn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45  És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46  És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47  Látván pedig a százados, a mi történt, dicsôíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48  És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49  Az ô ismerôsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék ôt, távol állának, nézvén ezeket.
50  És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbéli, jó és igaz férfiú,
51  Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát:
52  Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53  És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54  És az nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55  Az ôt követô asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ô teste.
56  Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. (23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.

24

1 A hétnek elsô napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2  És a követ a sírról elhengerítve találák.
3  És mikor bementek, nem találák az ùr Jézus testét.
4  És lôn, hogy mikor ôk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5  És mikor ôk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élôt?
6  Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7  Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8  Megemlékezének azért az ô szavairól,
9  És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10  Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok is velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11  De az ô szavuk csak üres beszédnek látszék azok elôtt; és nem hivének nékik.
12  Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedôk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13  És ímé azok közûl ketten mennek vala ugyanazok a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtôl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14  És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15  És lôn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezôsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16  De az ô szemeik visszatartóztatának, hogy ôt meg ne ismerjék.
17  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18  Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, minémû dolgok lettek abban e napokon?
19  És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elôtt és az egész nép elôtt:
20  És mimódon adák ôt a fôpapok és a mi fôembereink halálos ítéletre, és megfeszíték ôt.
21  Pedig mi azt reméltük, hogy ô az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellet ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22  Hanem valami közûlünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23  És mikor nem találták az ô testét, haza jöttek mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ô él.
24  És azok közûl némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; ôt pedig nem látták.
25  És ô monda nékik: òh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26  Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ô dicsôségébe?
27  És elkezdvén Mózestôl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ô felôle megirattak.
28  Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ô úgy tôn, mintha tovább menne.
29  De kényszeríték ôt, mondván: Maradj velünk: mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30  És lôn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31  És megnyilatkozának az ô szemeik, és megismerék ôt; de ô eltünt elôlük.
32  És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az ìrásokat?
33  És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának,
34  Kik ezt mondják vala: Feltámadott az ùr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35  És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ôk a kenyér megszegésérôl.
36  És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ô közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37  Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38  És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39  Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40  És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41  Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42  ºk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet.
43  Melyeket elvôn, és elôttök evék.
44  És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni midazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felôlem.
45  Akkor menyilatkoztatá az ô elméjöket, hogy értsék az ìrásokat.
46  És monda nékik: ìgy van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47  És prédikáltatni az ô nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtôl elkezdve.
48  Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49  És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erôvel.
50  Kivivé pedig ôket Bethániáig; és felemelvén az ô kezeit, megáldá ôket.
51  És lôn, hogy míg áldá ôket, tôlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52  ºk pedig imádván ôt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53  És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Åmen.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!