Judit

Vissza a tartalom a Biblia

1

Jud 1.1
Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott,
Jud 1.2
s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök.
Jud 1.3
Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek,
Jud 1.4
szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon.
Jud 1.5
Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van.
Jud 1.6
Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arioknak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben.
Jud 1.7
Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon,
Jud 1.8
valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez,
Jud 1.9
Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig,
Jud 1.10
továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig.
Jud 1.11
Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük.
Jud 1.12
Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.
Jud 1.13
A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította,
Jud 1.14
városait leigázta és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt.
Jud 1.15
Arfaxádot - Ragau hegyvidékén - elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette.
Jud 1.16
Ezután visszatért csapataival és a hozzá szegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak - ő és serege - százhúsz napon át.

2

Jud 2.1
A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta.
Jud 2.2
Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.
Jud 2.3
Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát.
Jud 2.4
A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá:
Jud 2.5
"Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,
Jud 2.6
s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak.
Jud 2.7
Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák.
Jud 2.8
Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel.
Jud 2.9
Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig.
Jud 2.10
Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket.
Jud 2.11
Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva
Jud 2.12
Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent.
Jud 2.13
Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!"
Jud 2.14
Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,
Jud 2.15
majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt.
Jud 2.16
Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani.
Jud 2.17
Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni.
Jud 2.18
Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából.
Jud 2.19
Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket.
Jud 2.20
Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket.
Jud 2.21
Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el.
Jud 2.22
Innen egész seregével - gyalogságával, lovasaival és szekereivel - behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait,
Jud 2.23
továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak.
Jud 2.24
Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig.
Jud 2.25
Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik.
Jud 2.26
Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat,
Jud 2.27
majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
Jud 2.28
Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidon és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdód és Aszkalon lakóin.

3

Jud 3.1
Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá:
Jud 3.2
"Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik.
Jud 3.3
Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod.
Jud 3.4
Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!"
Jud 3.5
Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.
Jud 3.6
Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak.
Jud 3.7
A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták.
Jud 3.8
Ő azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
Jud 3.9
Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el.
Jud 3.10
Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.

4

Jud 4.1
Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,
Jud 4.2
igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.
Jud 4.3
Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.
Jud 4.4
Hírvivőket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.
Jud 4.5
A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.
Jud 4.6
Joakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik,
Jud 4.7
hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.
Jud 4.8
Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte.
Jud 4.9
Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.
Jud 4.10
Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket.
Jud 4.11
Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt.
Jud 4.12
Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.
Jud 4.13
Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
Jud 4.14
Joakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.
Jud 4.15
Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.

5

Jud 5.1
Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el.
Jud 5.2
Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját.
Jud 5.3
Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét?
Jud 5.4
A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?"
Jud 5.5
Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: "Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka.
Jud 5.6
Azelőtt Mezopotámiában laktak,
Jud 5.7
mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit.
Jud 5.8
Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek.
Jud 5.9
Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.
Jud 5.10
Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.
Jud 5.11
Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket.
Jud 5.12
Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket.
Jud 5.13
Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert,
Jud 5.14
s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték,
Jud 5.15
s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket.
Jud 5.16
Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek.
Jud 5.17
Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot.
Jud 5.18
Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek.
Jud 5.19
Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált.
Jud 5.20
Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk őket.
Jud 5.21
Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."
Jud 5.22
Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik.
Jud 5.23
"Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre.
Jud 5.24
Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!"

6

Jud 6.1
Amikor a tanácskozásra egybegyűlt nép lármája elült, Asszur hadseregének főparancsnoka, Holofernesz így szólt Achiorhoz az idegenek egész serege és az ammoniták előtt:
Jud 6.2
"Ugyan ki vagy, Achior, te és Ammon zsoldosai, hogy prófétaként lépsz föl köztünk - mint ma is -, és azt tanácsolod, hogy ne indítsunk harcot Izrael nemzetsége ellen, mert Istenük oltalmazza őket? Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja őket a föld színéről, nem menti meg őket Istenük,
Jud 6.3
úgyhogy mi, az ő szolgái, eltiporjuk őket, mint egyetlen embert, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.
Jud 6.4
Elsöpörjük őket mindenestül. Hegyeik megrészegednek vérüktől, síkságaik megtelnek halottjaikkal. Lábuk ina nem lesz képes vinni őket előttünk, végképp elpusztulnak - mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura. Mert ő szólt, és szavai nem maradhatnak üres szavak.
Jud 6.5
Te pedig, Achior, Ammon zsoldosa, aki kiejtetted ezeket a szavakat egy esztelen pillanatodban, a mai naptól kezdve nem látod többé színemet addig, amíg bosszút nem állok ezen a fajtán, amely Egyiptomból vonult ki.
Jud 6.6
Akkor katonáim kardja és szolgáim lándzsája átjárja testedet. A sebesültjeik sorában esel el, amikor majd Izrael ellen fordulok.
Jud 6.7
Szolgáim most elvisznek a hegyvidékre, és otthagynak a hegyszoros egyik városa közelében.
Jud 6.8
Úgy pusztulsz el, hogy részesedsz romlásukban.
Jud 6.9
Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el őket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!"
Jud 6.10
Holofernesz megparancsolta a sátrában szolgálatot teljesítő embereknek, hogy ragadják meg Achiort, és vigyék Betiluához, és adják Izrael fiainak kezére.
Jud 6.11
Szolgái erre megragadták, és kivitték a táborból a síkságra. Onnan a hegyvidék felé vettek irányt és eljutottak a Betiluával szemközti forrásokhoz.
Jud 6.12
Amikor a város lakói meglátták őket, fegyvert ragadtak, és a városból kivonultak a hegygerincre. A parittyások köveket hajigáltak, hogy megakadályozzák előhaladásukat.
Jud 6.13
Erre meglapultak a hegyoldalon, Achiort megkötözték, és ott hagyták a hegy lábánál, maguk meg visszatértek urukhoz.
Jud 6.14
Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották köteleit, Betiluába vitték, s a város vezetői elé állították.
Jud 6.15
Akkoriban a Simeon törzséből való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók.
Jud 6.16
Összehívták a város véneit. A gyülekezetbe a fiatalok és az asszonyok is elmentek. Achiort középre állították a nép közé, és Uzija megkérdezte tőle, hogy mi történt.
Jud 6.17
Achior beszélni kezdett, és elmondta nekik Holofernesz haditanácsának határozatát, továbbá azt, hogy ő mit mondott az asszír vezérek előtt, s Holofernesz milyen kérkedve beszélt Izrael háza ellen.
Jud 6.18
A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek:
Jud 6.19
"Urunk, égnek Istene, nézd, milyen mérhetetlenül gőgösek, és könyörülj nemzetünkön megalázottságában! Fordítsd arcodat ezen a napon azok felé, akik neked vannak szentelve."
Jud 6.20
Aztán megvigasztalták Achiort és elhalmozták dicsérettel.
Jud 6.21
A gyűlés végeztével Uzija befogadta házába, és lakomát rendezett a véneknek. Egész éjszaka könyörögtek Izrael Istenének segítségéért.

7

Jud 7.1
A következő napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival.
Jud 7.2
Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt.
Jud 7.3
Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig.
Jud 7.4
Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: "Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni."
Jud 7.5
Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak.
Jud 7.6
A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak.
Jud 7.7
Kikémlelte a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta őket. Őrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez.
Jud 7.8
Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá:
Jud 7.9
"Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege.
Jud 7.10
Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű.
Jud 7.11
Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül.
Jud 7.12
Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad.
Jud 7.13
Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból.
Jud 7.14
Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt.
Jud 7.15
Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen."
Jud 7.16
Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának.
Jud 7.17
Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.
Jud 7.18
Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek.
Jud 7.19
Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették őket, és nem volt mód közülük kiszabadulni.
Jud 7.20
Harmincnégy napon át körülzárva tartotta őket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük,
Jud 7.21
a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet.
Jud 7.22
Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erő.
Jud 7.23
Az egész nép összegyűlt - ifjak, asszonyok és gyerekek - Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében:
Jud 7.24
Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak.
Jud 7.25
Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk.
Jud 7.26
Legalább most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául.
Jud 7.27
Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.
Jud 7.28
Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bűneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!"
Jud 7.29
Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz.
Jud 7.30
Uzija így szólt hozzájuk: "Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.
Jud 7.31
Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni."
Jud 7.32
Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.

8

Jud 8.1
Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia.
Jud 8.2
Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt.
Jud 8.3
Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé.
Jud 8.4
Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
Jud 8.5
Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára.
Jud 8.6
Özvegysége óta minden nap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit.
Jud 8.7
Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
Jud 8.8
Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.
Jud 8.9
Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
Jud 8.10
Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit.
Jud 8.11
Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: "Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít.
Jud 8.12
Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat?
Jud 8.13
Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha!
Jud 8.14
Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek.
Jud 8.15
Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket.
Jud 8.16
Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát.
Jud 8.17
Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk.
Jud 8.18
Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént.
Jud 8.19
Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt.
Jud 8.20
Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól.
Jud 8.21
Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért.
Jud 8.22
Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében.
Jud 8.23
Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk.
Jud 8.24
Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár!
Jud 8.25
Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat.
Jud 8.26
Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte.
Jud 8.27
Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek."
Jud 8.28
Uzija így válaszolt neki: "Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit.
Jud 8.29
Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát.
Jud 8.30
De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg.
Jud 8.31
Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el."
Jud 8.32
Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében.
Jud 8.33
Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt.
Jud 8.34
Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom."
Jud 8.35
Uzija és az elöljárók azt mondták neki: "Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére."
Jud 8.36
Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.

9

Jud 9.1
Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt:
Jud 9.2
"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették.
Jud 9.3
Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt.
Jud 9.4
Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet!
Jud 9.5
A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s azt történt, amit te akartál.
Jud 9.6
Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet.
Jud 9.7
Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát.
Jud 9.8
Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát.
Jud 9.9
Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe - nekem, az özvegynek - erőt ahhoz, amit tenni szándékozom.
Jud 9.10
Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által!
Jud 9.11
Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója.
Jud 9.12
Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat!
Jud 9.13
Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen.
Jud 9.14
Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét."

10

Jud 10.1
Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte,
Jud 10.2
fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni.
Jud 10.3
Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt.
Jud 10.4
Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta.
Jud 10.5
Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki.
Jud 10.6
Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt.
Jud 10.7
Amikor meglátták Juditot - arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg -, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
Jud 10.8
"Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!"
Jud 10.9
Judit leborult az Isten előtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
Jud 10.10
Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.
Jud 10.11
Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előőrsökkel találkoztak.
Jud 10.12
Ezek elfogták és megkérdezték tőle: "Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?" Így válaszolt: "A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket.
Jud 10.13
Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene."
Jud 10.14
Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá:
Jud 10.15
"Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe.
Jud 10.16
Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!"
Jud 10.17
Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették.
Jud 10.18
Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették.
Jud 10.19
Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: "Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet."
Jud 10.20
Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba.
Jud 10.21
Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött.
Jud 10.22
Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte.
Jud 10.23
Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.

11

Jud 11.1
Holofernesz így szólt hozzá: "Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának.
Jud 11.2
Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így!
Jud 11.3
Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk... De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz.
Jud 11.4
Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!"
Jud 11.5
Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak.
Jud 11.6
Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával.
Jud 11.7
Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek.
Jud 11.8
Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos.
Jud 11.9
Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál.
Jud 11.10
Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.
Jud 11.11
De most - nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját.
Jud 11.12
Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg.
Jud 11.13
Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem.
Jud 11.14
Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól.
Jud 11.15
De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre.
Jud 11.16
Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi.
Jud 11.17
Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket.
Jud 11.18
Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked.
Jud 11.19
Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam."
Jud 11.20
Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak:
Jud 11.21
"A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni."
Jud 11.22
Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár.
Jud 11.23
Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet."

12

Jud 12.1
Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni.
Jud 12.2
Judit azonban így szólt: "Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam."
Jud 12.3
Holofernesz így válaszolt: "Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki."
Jud 12.4
Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett."
Jud 12.5
Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt.
Jud 12.6
Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni."
Jud 12.7
Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt.
Jud 12.8
Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére.
Jud 12.9
Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.
Jud 12.10
A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem.
Jud 12.11
Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk.
Jud 12.12
Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet."
Jud 12.13
Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak."
Jud 12.14
Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig."
Jud 12.15
Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előre ment és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.
Jud 12.16
Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa.
Jud 12.17
Így szólt hát hozzá: "Igyál velünk és légy vidám!"
Jud 12.18
Judit azt válaszolta: "Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma."
Jud 12.19
Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.
Jud 12.20
Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.

13

Jud 13.1
Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.
Jud 13.2
Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.
Jud 13.3
Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
Jud 13.4
Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet!
Jud 13.5
Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."
Jud 13.6
Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:
Jud 13.7
"Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"
Jud 13.8
Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.
Jud 13.9
Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
Jud 13.10
Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.
Jud 13.11
Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."
Jud 13.12
Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.
Jud 13.13
A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket.
Jud 13.14
Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"
Jud 13.15
Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
Jud 13.16
Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."
Jud 13.17
Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"
Jud 13.18
Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!
Jud 13.19
A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.
Jud 13.20
Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"

14

Jud 14.1
Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára!
Jud 14.2
Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le.
Jud 14.3
Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott.
Jud 14.4
Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben.
Jud 14.5
Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk."
Jud 14.6
Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult.
Jud 14.7
Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet!
Jud 14.8
Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük.
Jud 14.9
Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost.
Jud 14.10
Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.
Jud 14.11
Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén - csoportokban - megindultak lefelé.
Jud 14.12
Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek.
Jud 14.13
Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: "Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket."
Jud 14.14
Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik.
Jud 14.15
Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva.
Jud 14.16
Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.
Jud 14.17
Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott.
Jud 14.18
Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!"
Jud 14.19
Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.

15

Jud 15.1
Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket.
Jud 15.2
Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein.
Jud 15.3
Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek.
Jud 15.4
Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg.
Jud 15.5
Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek.
Jud 15.6
A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.
Jud 15.7
Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle.
Jud 15.8
Joakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék.
Jud 15.9
Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: "Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége!
Jud 15.10
Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!" S az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen!"
Jud 15.11
A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta.
Jud 15.12
Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból,
Jud 15.13
aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve.
Jud 15.14
Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:

16

Jud 16.1
"Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét!
Jud 16.2
Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből.
Jud 16.3
Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat.
Jud 16.4
Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat.
Jud 16.5
De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította.
Jud 16.6
Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.
Jud 16.7
Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel.
Jud 16.8
Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
Jud 16.9
Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát.
Jud 16.10
A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától.
Jud 16.11
Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek.
Jud 16.12
Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat.
Jud 16.13
Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen!
Jud 16.14
Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek - szavadnak nem állhat ellen senki.
Jud 16.15
Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy.
Jud 16.16
Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy.
Jud 16.17
Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak."
Jud 16.18
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat.
Jud 16.19
Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról.
Jud 16.20
A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük.
Jud 16.21
Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban.
Jud 16.22
Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez.
Jud 16.23
Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt.
Jud 16.24
Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.
Jud 16.25
Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://mek.oszk.hu/

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!