Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Jeremiás Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Jeremiás
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közûl vala;
2  A kihez szóla az ùr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ô uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3  Továbbá Jójákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
4  Szóla pedig az ùr nékem, mondván:
5  Mielôtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielôtt az anyaméhbôl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6  És mondék: Ah, ah Uram, Isten! ìmé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7  Az ùr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8  Ne félj tôlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az ùr.
9  És kinyújtá az ùr az ô kezét, és megilleté számat, és monda nékem az ùr: ìmé, az én igéimet adom a te szádba!
10  Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11  Szóla továbbá nékem az ùr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszôt látok én.
12  És monda nékem az ùr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
13  És másodszor is szóla hozzám az ùr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felôl van.
14  És monda nékem az ùr: Észak felôl támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
15  Mert ímé, elôhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az ùr, és eljônek, és kiki felállítja az ô királyi székét Jeruzsálem kapui elôtt, és köröskörûl minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
16  És kimondom ítéleteimet felettök az ô mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tôlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
17  Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tôlök, különben én riasztalak el téged elôlök!
18  Mert ímé én erôsített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
19  Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem gyôznek meg téged, mert én veled vagyok, az mondja az ùr, hogy megszabadítsalak téged.

2

1 Majd szóla az ùr nékem, mondván:
2  Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az ùr: Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
3  Szent volt Izráel az ùrnak, az ô termésének zsengéje; a kik emésztik vala ôt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az ùr.
4  Halljátok meg az ùr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5  ìgy szól az ùr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tôlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6  Még csak azt sem mondták: Hol van az ùr, a ki felhozott minket Égyiptom földérôl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7  És bevittelek titeket a bôség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertôztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8  A papok nem mondták: Hol van az ùr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9  Azért még perbe szállok veletek, mondja az ùr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!
10  Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló?
11  Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ô dicsôségét tehetetlenséggel!
12  Ålmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az ùr.
13  Mert kettôs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élô vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
14  Szolga-é Izráel, avagy otthon szülött-é ô? Miért lett prédává?
15  Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16  Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17  Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18  Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19  A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az ùr, a Seregeknek Ura.
20  Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21  Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szôlôvesszôt, mindenestôl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szôlôtônek fattyú hajtásává?
22  Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elôttem, mondja az ùr Isten.
23  Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok útán?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24  Pusztához szokott nôstény vadszamár, a mely érzékiségének kivánságában levegô után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25  Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtôl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26  A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ô maga, az ô királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27  A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kônek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28  De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29  Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az ùr.
30  Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31  Oh te nemzetség! Lásd meg az ùr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32  Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ô ékszereirôl; a menyasszony az ô nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33  Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34  Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad ôket, hanem mindamazokért!
35  És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tôlem az ô haragja! ìmé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36  Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37  Még ettôl is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az ùr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

3

1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ô feleségét, és ez eltávozik tôle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ô hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertôztetve? Te pedig sok szeretôvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az ùr.
2  Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplôsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertôztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3  Noha megvonattak a korai záporok, és késôi esô sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
4  Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
5  Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? ìmé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tôled telik.
6  És monda az ùr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett?
Elment ô minden magas hegyre és minden zöldelô fa alá, és ott paráználkodott. 7  És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ô hitszegô húga, a Júda.
8  És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegô Júda, az ô húga, hanem elment, és ô is paráználkodott.
9  És lôn, hogy az ô paráznaságának hírével megfertôztette a földet; mert kôvel és fával paráználkodott.
10  És mindez után sem tért vissza hozzám az ô hitszegô húga, a Júda, az ô szíve teljességével, hanem csak képmutatással, az mondja az ùr.
11  És monda nékem az ùr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegô Júda.
12  Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az ùr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az ùr, nem haragszom mindörökké.
13  Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az ùrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelô fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az ùr.
14  Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az ùr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettôt egy nemzetségbôl, és beviszlek titeket Sionba.
15  És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel.
16  És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az ùr, nem mondják többé: Az ùr szövetségének ládája! Szívére sem veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
17  Abban az idôben Jeruzsálemet hívják majd az ùr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az ùr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.
18  Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földrôl abba a földbe, a melyet örökségûl adtam a ti atyáitoknak.
19  Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tôlem!
20  Mindamellett a mint hitszegôvé lesz az asszony az ô társa iránt: úgy lettetek hitszegôkké irántam, Izráel háza, azt mondja az ùr.
21  Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklô sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az ùrról, az ô Istenökrôl.
22  Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! ìmé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az ùr, a mi Istenünk!
23  Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekrôl való zajongás; bizony az ùrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!
24  És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
25  Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az ùr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az ùrnak, a mi Istenünknek szavára.

4

1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az ùr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elôlem, és nem ingadozol;
2  És így esküszöl: Él az ùr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor ô benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
3  Mert ezt mondja az ùr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
4  Metéljétek magatokat körûl az ùrnak, és távolítsátok el szívetek elôbôreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tûz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
5  Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erôvel, és mondjátok: Gyûljetek össze és menjünk be az erôsített városokba!
6  Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felôl és nagy romlást!
7  Felkelt az oroszlán az ô tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyébôl, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
8  Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az ùr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
9  Azon a napon pedig, ezt mondja az ùr, elvész a király bátorsága és a fôemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
10  Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
11  Abban az idôben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jô a magas helyekrôl a pusztában, az én népem leányának útján: nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
12  Erôs szél jô onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
13  ìmé! úgy jô fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyûknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
14  Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bûnös gondolataid?
15  Mert hírmondó szava hangzik Dán felôl, és Efraim hegyérôl vészhirdetô.
16  Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: ºrizôk jönnek messze földrôl, és kiáltoznak Júda városai ellen.
17  Mint a mezônek ôrizôi, úgy lesznek ellene köröskörûl, mert daczoskodott velem! mondja az ùr.
18  A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a te gonoszságod bizony keserû, bizony egész a szívedig hatott!
19  Oh én belsôm, oh én belsôm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
20  Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
21  Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
22  Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ôk, és nem értelmesek! Bölcsek ôk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
23  Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
24  Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
25  Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
26  Nézek, és ímé a bô termô föld pusztává lôn; és minden városa összeomlott az ùr elôtt, az ô haragjának tüze elôtt!
27  Bizony ezt mondja az ùr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
28  Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
29  A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elôl elfut minden város, elrejtôznek a sûrüségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
30  És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyûkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretôid, életedre törnek.
31  Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az elôször szûlônek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok elôtt.

5

1 Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hûségre törekszik, és én megbocsátok néki!
2  Még ha azt mondják is: Él az ùr! bizony hamisan esküsznek!
3  Uram! a te szemeid avagy nem hûségre néznek-é? Megverted ôket, de nem bánkódtak; tönkre tetted ôket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kôsziklánál; nem akartak megtérni.
4  Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az ùrnak útját, Istenöknek ítéletét!
5  Elmegyek azért a fôemberekhez, és beszélek velök; hiszen ôk ismerik az ùrnak útját, Istenöknek ítéletét! Åmde ôk törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket!
6  Azért széttépi ôket az oroszlán az erdôbôl, elpusztítja ôket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az ô városaik körûl; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ô bûneik, és elhatalmasodtak az ô hitszegéseik.
7  Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam ôket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.
8  Mint a hízlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az ô felebarátjának feleségére nyerít.
9  Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az ùr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?
10  Menjetek fel az ô kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az ùréi azok!
11  Mert igen hûtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda, azt mondja az ùr!
12  Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ô, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!
13  A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ô dolguk!
14  Azért ezt mondja az ùr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tûzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze ôket!
15  ìmé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az ùr. Kemény nemzet ez, ôs idôbôl való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!
16  Tegze olyan, minta nyitott sír; mindnyájan vitézek.
17  És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szôlôdet és fügédet; erôsített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le.
18  De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az ùr.
19  Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az ùr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek.
20  Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván:
21  Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!
22  Nem féltek-é engem? ezt mondja az ùr. Az én orczám elôtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.
23  De ennek a népnek szilaj és daczos szíve van; elhajlottak és elmentek;
24  És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnôk az Urat, a mi Istenünket, a ki esôt, korai és késôi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megôrzi számunkra!
25  A ti bûneitek fordították el ezeket tôletek, és a ti vétkeitek fosztattak meg titeket e jótól!
26  Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tôrt hánynak, embereket fogdosnak.
27  Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ô házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!
28  Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.
29  Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az ùr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem?
30  Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön:
31  A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!

6

1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálembôl, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tûzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felôl és nagy romlás!
2  A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.
3  Pásztorok jônek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörûl;kiki lelegelteti, a mi keze ügyébe esik.
4  Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
5  Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ô palotáit!
6  Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!
7  Mint a kút hidegen tartja meg vizét, úgy tartja meg az ô gonoszságát: erôszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elôttem szüntelen.
8  Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tôled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
9  Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szôlôt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szôlôszedô a kosarakra!
10  Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? ìmé, az ô fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! ìmé, az ùr szava útálatossággá lett elôttök; nem gyönyörködnek abban:
11  Azért telve vagyok az ùr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sôt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12  És házaik idegenekre szálljanak, mezôik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az ùr.
13  Mert kicsinyeiktôl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek.
14  És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15  Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendôkkel; az ô megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az ùr.
16  ìgy szólt az ùr: Ålljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezôsködjetek a régi ösvények felôl, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17  ºrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18  Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
19  Halld meg, oh föld! ìmé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ô gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
20  Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földrôl való jóillatú fahéj? A ti égôáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem,
21  Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ô barátja elvesznek.
22  ìgy szól az ùr: ìmé, nép jön el az északi földrôl, és nagy nemzet serken fel a földnek végérôl!
23  Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörûl; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
24  Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erôt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
25  Ki ne menjetek a mezôre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörûl.
26  Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
27  Próbálóvá tettelek téged az én népem között; ôrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ô útjokat.
28  Mindnyájan igen vakmerôk, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ôk.
29  Megégett a fúvó a tûztôl, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.
30  Megvetett ezüstnek hívjátok ôket, mert az ùr megvetette ôket!

7

1 Az a beszéd, a melyet az ùr szóla Jeremiásnak, mondván:
2  Ållj az ùr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az ùr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3  ìgy szól a Sergek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4  Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az ùr temploma, az ùr temploma, az ùr temploma ez!
5  Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6  Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7  Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktôl fogva mindörökké.
8  ìmé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkûl!
9  Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10  És eljôtök, és megállotok elôttem e házban, a mely az én nevemrôl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11  Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti elôttetek, a mely az én nevemrôl neveztetik? ìmé, én is látok, azt mondja az ùr.
12  Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol elôször lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13  Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az ùr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14  Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemrôl neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e helylyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15  És elvetlek titeket színem elôl, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16  És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17  Nem látod-é te: mit cselekesznek ôk Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18  A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynôjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19  Avagy engem ingerelnek-é ôk, azt mondja az ùr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20  Azért ezt mondja az ùr Isten: ìmé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezônek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égô áldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22  Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam ôket Égyiptom földérôl, az égôáldozat és véres áldozat felôl;
23  Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam ôket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24  De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ô gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25  Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földébôl e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26  De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ô atyáik!
27  Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28  Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az ùrnak, az ô Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az ô szájokból.
29  Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az ùr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.
30  Mert gonoszt mûveltek elôttem Júdának fiai, azt mondja az ùr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemrôl neveztetik, hogy megfertôztessék azt.
31  És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tûzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.
32  Azért ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetrôl, sem a Ben-Hinnom völgyérôl, hanem az öldöklés völgyérôl; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.
33  És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriaszsza azokat!
34  És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vôlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!

8

1 Abban az idôben, azt mondja az ùr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ô fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ô sírjaikból;
2  És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, a melyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elôtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!
3  És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbôl, mindazokon a helyeken, a hol megmaradtak, a hová kiûztem ôket; azt mondja a Seregek Ura!
4  Ezt is mondjad nékik: ìgy szól az ùr: ùgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?
5  Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással?
A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak. 6  Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az ô gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ô futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló.
7  Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az ùr ítéletét!
8  Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az ùr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!
9  Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! ìmé, megvetették az ùr szavát: micsoda bölcseségök van tehát nékik?
10  Azért az ô feleségeiket idegeneknek adom, mezôiket hódítóknak; mert kicsinytôl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek.
11  És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
12  Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendôkkel; az ô megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az ùr.
13  Végképen véget vetek nékik, azt mondja az ùr! Nincs gerezd a szôlôtôkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék ôket.
14  Miért ülünk még? Gyûljetek össze, és menjünk be az erôsített városokba, és hallgassunk ott; mert az ùr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az ùr ellen!
15  Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító idôre, holott ímé itt van az ijedelem.
16  Dántól fogva hallatszik az ô lovaiknak tüsszögése; méneinek nyerítô hangjától reng az egész föld; és eljônek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit.
17  Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az ùr!
18  Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!
19  ìmé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földrôl: Nincsen-é ott az ùr a Sionon?
Nincsen-é azon az ô királya? Miért ingereltek fel engem az ô faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? 20  Elmult az aratás, elvégzôdött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!
21  Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!
22  Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?

9

1 Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!
2  Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tôlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegôk gyülekezete!
3  Felvonták nyelvöket, mint kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az ùr.
4  Mindenki ôrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár.
5  Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben.
6  A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felôlem, ezt mondja az ùr.
7  Azért ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én megolvasztom ôket, és megpróbálom ôket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem leánya miatt?
8  Sebzô nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány.
9  Avagy ne fenyítsem-é meg ôket ezekért? azt mondja az ùr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem?
10  A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztûl rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekûl.
11  Jeruzsálemet pedig kôhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.
12  Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az ùr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztûl?
13  Monda továbbá az ùr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint;
14  Hanem jártak az ô kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították ôket:
15  Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ìmé, én megétetem ôket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom ôket mérges vízzel.
16  És szétszórom ôket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem ôk, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem ôket.
17  Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jôjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jôjjenek el,
18  És siessenek és fogjanak síráshoz miattuk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek!
19  Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket!
20  Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az ùrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ô szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra;
21  Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról.
22  Szólj! ezt mondja az ùr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezôn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyûjtse.
23  Ezt mondja az ùr: Ne dicsekedjék a bölcs az ô bölcseségével, az erôs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
24  Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az ùr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az ùr.
25  ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és megfenyítek minden körûlmetélkedettet a körûlmetéletlenekkel együtt:
26  Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökûek és a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körûlmetéletlen, és Izráelnek egész háza is körûlmetéletlen szívû.

10

1 Halljátok meg a szót, a mit az ùr szól néktek, Izráel háza!
2  Ezt mondja az ùr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektôl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3  Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdô fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4  Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pôrölyökkel megerôsítik, hogy le ne essék.
5  Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják ôket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tôlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
6  Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
7  Ki ne félne tôled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
8  Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
9  Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öl tözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
10  De az ùr igaz Isten, élô Isten ô, és örökkévaló király; az ô haragja elôtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ô felindulását.
11  (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrôl és az ég alól!)
12  º teremtette a földet az ô erejével, ô alkotta a világot az ô bölcseségével, és ô terjesztette ki az egeket az ô értelmével.
13  Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhôk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esônek, és kihozza a szelet az ô rejtekhelyébôl.
14  Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkûl, minden ötvös megszégyenûl az ô öntött képével, mert hazugság az ô öntése, és nincsen azokban lélek.
15  Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ô megfenyíttetésök idején!
16  Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ô, és Izráel az ô örökségének pálczája; Seregek Ura az ô neve!
17  Gyûjtsd össze a földrôl a te árúidat, a ki erôsített városban lakozol!
18  Mert ezt mondja az ùr: ìmé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom ôket, hogy megtaláljanak.
19  Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
20  Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tôlem és oda vannak ôk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21  Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
22  A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földje felôl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
23  Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ô útja, és egyetlen járókelô sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24  Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25  Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségûl a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették ôt, és elemésztették ôt, és lakóhelyét elpusztították!

11

1 Az a beszéd, a melyet az ùr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2  Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!
3  Ezt mondjad azért nékik: ìgy szól az ùr, Izráelnek Istene: Åtkozott mindenki, a ki meg nem hallja e szövetségnek igéit,
4  A melyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, a mikor kihoztam ôket Égyiptom földérôl, a vaskemenczébôl, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, a miket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;
5  Hogy beteljesítsem az esküvést, a melylyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, a mint most van ez! És felelék, és mondám: Åmen, Uram!
6  És monda az ùr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!
7  Mert kérve kértem a ti atyáitokat, a mikor felhoztam ôket Égyiptom földérôl, mind e napig, szüntelenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!
8  De nem hallották, még fülöket sem hajtották arra, hanem ment kiki az ô gonosz szívének hamissága után, és rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, a melyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.
9  És monda az ùr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.
10  Visszatértek az ô atyáiknak elébbi bûneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és ôk magok is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az ô atyáikkal kötöttem.
11  Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én veszedelmet hozok reájok, a melybôl ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg ôket.
12  És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, a kiknek ôk áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg ôket az ô nyomorúságuk idején.
13  Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utczáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!
14  Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklô szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom ôket, mikor kiáltanak majd hozzám az ô nyomorúságuk miatt.
15  Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.
16  Lombos, szép, formás gyümölcsû olajfa nevet adott néked az ùr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.
17  A Seregek Ura, a ki plántált téged, rosszat végzett felôled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, a mit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18  Az ùr tudtul adta nékem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ô cselekedeteiket is!
19  Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szôttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élôk földébôl, hogy még a nevét se emlegessék többé!
20  És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
21  Azért ezt mondja az ùr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az ùr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!
22  Azért ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én megfenyítem ôket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig meghalnak éhen.
23  És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az ô büntetésök esztendejét.

12

1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen ezért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrôl! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hûtelenkedôk?
2  Beplántálod ôket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ô szájokhoz, de távol vagy az ô szívöktôl!
3  Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön ôket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd ôket a megölésnek napjára!
4  Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fû a mezôn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
5  Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
6  Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ôk is hûtlenûl bántak veled; ôk is tele, torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
7  Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
8  Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdôben; ordítva támadt ellenem; ezért gyûlölöm ôt.
9  Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyûlnek-é ellene madarak mindenfelôl? Jôjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
10  Sok pásztor pusztította az én szôlômet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
11  Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
12  A pusztában levô minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az ùr fegyvere emészt a föld egyik szélétôl a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
13  Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az ùr haragjának búsulása miatt.
14  Ezt mondja az ùr minden én gonosz szomszédom felôl, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségûl adtam az én népemnek, Izráelnek: ìmé, én kigyomlálom ôket az ô földükbôl, és Júda házát is kigyomlálom közülök!
15  És azután, ha majd kigyomlálom ôket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom ôket, kit-kit az ô örökségébe, és kit-kit az ô földére.
16  És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az ùr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
17  Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az ùr.

13

1 Ezt mondá az ùr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak len-övet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
2  És megvásároltam az övet, a mint az ùr rendelte vala, és derekamra illesztém.
3  És másodszor szól az ùr hozzám, mondván:
4  Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kôszikla hasadékában.
5  És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az ùr.
6  Sok nap mulva pedig újra monda nékem az ùr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felôl parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
7  És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyrôl az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
8  És szóla az ùr nékem, mondván:
9  Ezt mondja az ùr: ìgy rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
10  Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.
11  Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az ùr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
12  Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene: Minden tömlôt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlôt borral kell megtölteni?
13  Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az ùr: ìmé, betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;
14  És összeütöm ôket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az ùr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem ôket!
15  Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az ùr szólott!
16  Dicsôítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielôtt setétséget szerezne, és mielôtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja!
17  Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az ùr népe fogságba vitetik.
18  Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Åldozzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekrôl a ti dicsôségtek koronája!
19  A dél felôl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
20  Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jônek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsôségednek juh-nyája?
21  Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad ôket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülôasszonyt?
22  És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
23  Elváltoztathatja-é bôrét a szerecsen, és a párducz az ô foltosságát? ùgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
24  Azért szétszórom ôket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
25  Ez a te sorsod, a te kimért részed én tôlem, ezt mondja az ùr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugsának.
26  Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
27  A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezôn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?

14

1 Az ùrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felôl:
2  Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
3  Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.
4  A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esô a földön, szégyenkeznek a szántóvetôk, és befedik fejöket.
5  Még a szarvas-üszô is megellik a mezôn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fû.
6  A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegô után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.
7  Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
8  Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?
9  Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedrôl neveztetünk; ne hagyj el minket!
10  Ezt mondja az ùr e népnek: ùgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az ùr nem kedvelte ôket. Most megemlékezik az ô bûnökrôl, és vétkeikért megfenyíti ôket.
11  És mondá nékem az ùr: Ne könyörögj e népért, az ô javára.
12  Mikor bôjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égôáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek elôttem; sôt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki ôket.
13  És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sôt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
14  És monda az ùr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem ôket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
15  Azért ezt mondja az ùr a próféták felôl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem ôket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16  A nép pedig, a melynek ôk prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse ôket, ôket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
17  Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
18  Ha kimegyek a mezôre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
19  Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
20  Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!
21  Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsôségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
22  Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esôt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!

15

1 És monda az ùr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elôttem, nem hajolna lelkem e néphez: küldd ki az orczám elôl, hadd menjenek!
2  Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: ìgy szól az ùr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
3  Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az ùr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.
4  Bújdosókká teszem ôket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket ô Jeruzsálemben cselekedett.
5  Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?
6  Te elhagytál engem, azt mondja az ùr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; bele fáradtam a szánakozásba!
7  Elszórom ôket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
8  Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észveszést és rettentéseket.
9  Elsenyved, a ki hét fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az ô napja, mikor még nappal volna; megszégyenûl és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az ô ellenségeik elôtt, azt mondja az ùr!
10  Jaj nékem anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedô férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis mindnyájan szidalmaznak engem!
11  Monda az ùr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?
12  Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
13  Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.
14  És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
15  Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözôimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!
16  Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömemre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrôl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
17  Nem ültem a nevetgélôk gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedûl ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
18  Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak!
19  Azért ezt mondja az ùr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elôttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. ºk térjenek meg te hozzád, de te ne térj ô hozzájok!
20  És e nép ellen erôs érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyôzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az ùr!
21  És megszabadítlak téged a gonoszok kezeibôl, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából.

16

1 Majd szóla az ùr nékem, mondván:
2  Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!
3  Mert ezt mondja az ùr a fiak felôl és leányok felôl, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felôl, a kik szülik ôket, és atyjaik felôl, a kik nemzették ôket e földön:
4  Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ô holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelûl.
5  Mert ezt mondja az ùr: Ne menj be gyászoló házba, és sírni ne menj, se ne vígasztald ôket; mert megvontam e néptôl az én békességemet, azt mondja az ùr: az irgalmasságot és kegyelmet.
6  És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják ôket, sem össze nem metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik ô érettök.
7  Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják ôket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják ôket az ô atyjokért és anyjokért.
8  A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.
9  Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: ìmé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek elôtt, a ti napjaitokban a vígasságnak szavát és az örömnek szavát, a vôlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.
10  És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az ùr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bûnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az ùr ellen, a mi Istenünk ellen?
11  Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az ùr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.
12  És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.
13  Azért kivetlek titeket e földbôl arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.
14  Azért ímé, eljônek a napok, ezt mondja az ùr, a mikor nem mondják többé: Él az ùr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földérôl;
15  Hanem ezt: Él az ùr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földérôl és mindama földekrôl, a melyekbe elszórta ôket! Mert visszaviszem ôket az ô földjükre, a melyet az ô atyáiknak adtam.
16  ìmé én sok halász után küldök, ezt mondja az ùr, hogy halászszák ki ôket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki ôket minden hegybôl, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
17  Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtôzhettek el orczám elôl, és nincsen elfedve az ô bûnök szemeim elôl.
18  Elôbb azonban megfizetek nékik az ô bûneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ô útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ô fertelmességeikkel.
19  Oh Uram, én erôsségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jônek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket örököltek a mi atyáink, hiábavalókat, mert nincs köztök segíteni tudó.
20  Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!
21  Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az ùr az én nevem.

17

1 A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,
2  Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ô oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.
3  Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.
4  És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtôl, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tûzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.
5  Ezt mondja az ùr: Åtkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az ùrtól pedig eltávozott az ô szíve!
6  Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7  Åldott az a férfi, a ki az ùrban bízik, és a kinek bizodalma az ùr;
8  Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hôség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendôben nem retteg, sem a gyümölcsözéstôl meg nem szûnik.
9  Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10  Én, az ùr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ô útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11  Mint a fogoly madár, mely fiakat gyûjt, melyeket nem ô költött, olyan, a ki gazdagságot gyûjt, de nem igazán; az ô napjainak felén elhagyja azt, a végén pedig bolonddá lesz.
12  òh dicsôség trónja, kezdettôl fogva magasságos, szentségünknek helye,
13  Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tôlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élô vizeknek kútfejét, az Urat!
14  Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
15  ìmé, ôk azt mondják nékem: Hol van az ùr szózata?
Most jôjjön el! 16  De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt elôtted.
17  Ne légy nékem rettentésemre; reménységem vagy te a háborúság napján!
18  Szégyenüljenek meg, a kik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ôk rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze ôket!
19  Ezt mondá nékem az ùr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek minden kapujában!
20  És ezt mondd nékik: Halljátok meg az ùrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon!
21  Ezt mondja az ùr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!
22  Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam!
23  De ôk nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.
24  Pedig ha szívesen hallgattok reám ezt mondja az ùr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon:
25  Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.
26  És bejônek Júda városaiból, Jeruzsálem környékérôl, Benjámin földérôl, a lapályról, a hegyrôl és dél felôl, hozván égô áldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hálaáldozatot az ùrnak házába.
27  Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jôjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat-napon: tüzet gerjesztek az ô kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.

18

1 Az a beszéd, a melyet az ùr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2  Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3  Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ô edényt készít vala a korongon.
4  És elromla az edény, a melyet ô készít vala és a mely mint anyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belôle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5  És szóla az ùr nékem, mondván:
6  Vajjon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az ùr. ìmé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7  Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem;
8  De megtér az a nép az ô gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9  És hogyha szólok a nép felôl és ország felôl, hogy felépítem, beültetem;
10  De a gonoszt cselekszi elôttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11  Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az ùr: ìmé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12  ºk pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13  Azért ezt mondja az ùr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14  Elhagyja-é a mezôség szikláját a Libanon hava? Vajjo n kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedezô, hullámzó vizek?
15  Åm az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították ôket az ô útaikról, az ôsrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16  Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17  Mint keleti szél szórom szét ôket az ellenség elôtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ô pusztulásuk napján.
18  ºk pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstôl, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg ôt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
19  Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!
20  Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy ôk vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Elôtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.
21  Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd ôket fegyver hegyére, hogy legyenek az ô asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.
22  Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tôrt vetettek lábaimnak.
23  Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bûneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elôl, hanem veszni valók legyenek elôtted; a te haragod idején bánj el velök!

19

1 Ezt mondja az ùr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közûl és a papok vénei közûl.
2  Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, a mely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, a melyeket én szólok néked;
3  És ezt mondjad: Halljátok meg az ùr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ìmé, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül bele a füle.
4  Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, a kiket sem ôk nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel;
5  És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tûzben, égôáldozatul a Baálnak, a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam.
6  Azért ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és a hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.
7  És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el ôket ellenségeik elôtt, és az életökre törôknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelûl.
8  És e várost csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyûködik az ô nagy romlásán.
9  És megétetem velök az ô fiaik húsát és leányaik húsát és megeszi kiki az ô barátjának húsát, a megszállás alatt és a veszedelem alatt, a melylyel megszorongatják ôket ellenségeik és a kik keresik az ô lelköket.
10  Azután törd el e korsót azok szeme láttára, a kik elmennek veled.
11  És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura: ìgy töröm össze e népet és e várost, a mint összetörhetô e cserépedény, a mely többé meg sem építhetô; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz más hely a temetkezésre.
12  ìgy cselekszem e helylyel és ennek lakosaival, azt mondja az ùr, és olyanná teszem e várost, a milyen Tófet.
13  És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, a melyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek.
14  Azután hazajöve Jeremiás Tófetbôl, a hová az ùr küldte vala ôt prófétálni; megálla az ùr házának pitvarában, és szóla az egész népnek:
15  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ìmé, én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, a melyrôl szóltam ô ellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.

20

1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ô pedig fejedelem vala az ùr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala;
2  És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté ôt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsô kapujában vala, az ùr háza mellett.
3  És lôn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbôl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az ùr, hanem Mágor Missábibnak;
4  Mert ezt mondja az ùr: ìmé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ô ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi ôket Babilonba, és fegyverrel vágja le ôket:
5  És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ô ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.
6  Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.
7  Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyôztél! Nevetségessé lettem minden idôre, mindenki csúfol engemet;
8  Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erôszak és romlás! Mert az ùr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.
9  Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ô nevében többé nem szólok; de mintha égô tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erôlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.
10  Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelôl való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk ôt, és bosszút állhatunk rajta;
11  De az ùr velem van, mint hatalmas hôs, azért elesnek az én kergetôim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.
12  Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ô rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
13  Énekeljetek az ùrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébôl.
14  Åtkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott!
15  Åtkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén ôt.
16  És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az ùr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.
17  Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna!
18  Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébôl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzôdjenek?!

21

1 Ez a beszéd, a melyet szóla az ùr Jeremiásnak, mikor elküldé hozzá Sedékiás király Passúrt Melkiásnak fiát, és Sofóniást a Maásiás pap fiát, mondván:
2  Kérdezd meg most érettünk az Urat, mert Nabukodonozor, a babiloni király viaskodik ellenünk, ha cselekeszik-é az ùr velünk minden ô csodái szerint, hogy elhagyjon minket?
3  És monda nékik Jeremiás: Ezt mondjátok Sedékiásnak.
4  ìgy szól az ùr, Izráel Istene: ìmé, én elfordítok minden hadi szerszámot, a melyek a ti kezeitekben vannak, a melyekkel ti a babiloni király ellen és a Kaldeusok ellen viaskodtok, a kik kivûl a kôfalon ostromolnak titeket, és begyûjtöm ôket e városnak közepébe;
5  És én kinyujtott kézzel vívok ellenetek és nagy erôs karral és haraggal, búsulással és nagy felindulással.
6  És megverem e városnak lakosait, mind az embert, mind a barmot; nagy döghalállal halnak meg.
7  És azután, azt mondja az ùr, Sedékiást a Júda királyát, és az ô szolgáit, és a népet, és a kik megmaradnak e városban a döghaláltól, a fegyvertôl és az éhségtôl: odaadom Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és az ô ellenségeiknek kezébe és azoknak kezébe, a kik keresik az ô lelköket, és megöli ôket éles fegyverrel: nem kedvez nékik, nem enged és nem könyörûl rajtok.
8  Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az ùr: ìmé, én elôtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját.
9  A ki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; a ki pedig kimegy belôle és a Kaldeusokhoz megy, a kik megostromolnak titeket, él, és az ô lelkét zsákmányul nyeri;
10  Mert orczámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az ùr: A babiloni király kezébe adatik, és tûzzel égeti meg azt!
11  Júda királya házának mondd meg: Halljátok meg az ùr szavát!
12  Dávidnak háza, ezt mondja az ùr: Hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezébôl, különben az én haragom kitör mint a tûz és felgerjed, és nem lesz, a ki megolthassa, az ô cselekedeteiknek gonoszsága miatt.
13  ìmé, én reátok megyek, te völgy lakója és síkságnak szirtje; azt mondja az ùr, a kik azt mondjátok: Kicsoda jön le mi ellenünk, és kicsoda jön be a mi házainkba?
14  És a ti cselekedeteiteknek gyümölcse szerint fenyítlek meg titeket, azt mondja az ùr, és tüzet gyujtok az ô erdejében, és köröskörûl az mindent megemészt!

22

1 Ezt mondja az ùr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
2  És ezt mondd: Halld meg az ùr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
3  Ezt mondja az ùr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébôl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erôszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
4  Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ô, az ô szolgái és az ô népe.
5  Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az ùr, hogy elpusztul e ház.
6  Mert így szól az ùr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak.
7  És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ô fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.
8  És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az ùr ezt e nagy várossal?
9  És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az ùrnak, az ô Istenöknek frigyét, és az idegen istenek elôtt borultak le és azoknak szolgáltak.
10  Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jô vissza többé, és az ô szülôföldjét nem látja meg.
11  Mert ezt mondja az ùr Sallum felôl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felôl, a ki uralkodik az ô atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybôl, nem tér többé ide vissza.
12  Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
13  Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ô felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
14  A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
15  Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol?
A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt. 16  Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felôlem? azt mondja az ùr!
17  De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erôszak elkövetésére.
18  Azért ezt mondja az ùr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják ôt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják ôt: Jaj uram! Jaj az ô dicsôségének.
19  ùgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivûl!
20  Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat, és kiálts az Abarimról, mert szeretôid mind tönkre jutottak.
21  Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
22  Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretôid rabságra mennek: akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
23  Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülô vajudása?
24  Élek én, azt mondja az ùr, hogy ha Kóniás, Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
25  És odaadlak téged a te lelked keresôinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétôl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
26  És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
27  És nem jônek vissza arra a földre, a melyre az ô lelkök visszajôni kivánkozik.
28  Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, a melyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el ôt és az ô magvát, és dobták olyan földre, a melyet ôk nem ismernek?
29  Föld, föld, föld! halld meg az ùrnak szavát!
30  Ezt mondja az ùr: ìrjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elômenetele az ô idejében; mert senkinek, a ki az ô magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

23

1 Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezômnek juhait, azt mondja az ùr.
2  Azért ezt mondja az ùr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és ûztétek el ôket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az ùr.
3  Juhaimnak maradékát pedig összegyûjtöm minden földrôl, a melyekre elûztem ôket, és visszahozom ôket az ô legelôikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4  És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék ôket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az ùr.
5  ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6  Az ô idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ô neve, a melylyel nevezik ôt; Az ùr a mi igazságunk!
7  Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az ùr, a melyekben nem mondják többé: Él az ùr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földébôl.
8  Hanem inkább ezt mondják: Él az ùr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földrôl és mindama földekrôl, a melyekre kiûztem vala ôket, és lakoznak az ô földjökön.
9  A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az ùrért és az ô szent igéjéért.
10  Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelôje kiszáradt, és az ô futásuk gonosz, és az ô hatalmasságuk hamis.
11  Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ô gonoszságukat, azt mondja az ùr.
12  Azért az ô útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az ô büntetésöknek esztendejét, azt mondja az ùr.
13  A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14  De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sôt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ô gonoszságából; olyanok elôttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15  Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felôl: ìmé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16  Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ô szívöknek látását szólják, nem az ùr szájából valót.
17  Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az ùr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ô szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jô ti reátok veszedelem!
18  Mert ki állott az ùr tanácsában, és ki látta és hallotta az ô igéjét? Ki figyelmezett az ô igéjére és hallotta azt?
19  ìmé, az ùrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20  Nem szünik meg az ùrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21  Nem küldöttem e prófétákat, de ôk futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22  Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna ôket az ô gonosz útaikról és az ô cselekedetöknek gonoszságától.
23  Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az ùr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24  Vajjon elrejtôzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam ôt? azt mondja az ùr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az ùr.
25  Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Ålmot láttam, álmot láttam.
26  Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ô szívök csalárdságát prófétálják?
27  A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ô álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ô atyáik elfeledkeztek az én nevemrôl a Baálért?
28  A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az ùr.
29  Nem olyan-é az én igém, mint a tûz? azt mondja az ùr, mint a sziklazúzó pôröly?
30  Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az ùr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31  ìmé, én a prófétákra támadok, azt mondja az ùr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az ùr mondja!
32  ìmé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az ùr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ô hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem ôket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az ùr.
33  Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az ùrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket azt mondja az ùr.
34  A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az ùrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35  Kiki ezt mondja az ô barátjának és kiki az ô atyjafiának: Mit felelt az ùr? és mit szólt az ùr?
36  És az ùrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ô szava, ha elforgatjátok az élô Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek beszédét.
37  Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az ùr és mit szólt az ùr?
38  Hogyha az ùrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az ùr: Mivelhogy ti e szót mondottátok ez az ùrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az ùrnak terhe;
39  Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elôl.
40  És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.

24

1 Látomást mutata nékem az ùr, és ímé, két kosár füge volt letéve az ùr temploma elôtt, miután Nabukodonozor babiloniai király Jékóniást, Joákimnak, a Júda királyának fiát és Júdának fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat fogságra hurczolá Jeruzsálembôl, és elvivé ôket Babilonba.
2  Az egyik kosárban igen jó fügék valának, a milyenek az elôször érô fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék valának, sôt ehetetlenek a rosszaság miatt.
3  És monda az ùr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sôt rosszaságok miatt ehetetlenek.
4  És szóla az ùr nékem, mondván:
5  Ezt mondja az ùr, Izráel Istene: Mint ezeket a jó fügéket, úgy megkülönböztetem a Júda foglyait, a kiket e helyrôl a Kaldeusok földjére vitettem, az ô javokra.
6  És ôket szemmel tartom az ô javokra, és visszahozom e földre, és megépítem és el nem rontom, és beplántálom és ki nem szaggatom.
7  És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az ùr, és ôk én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökbôl megtérnek hozzám.
8  És a milyenek a rossz fügék, a melyek ehetetlenek a rosszaság miatt, azt mondja az ùr, olyanná teszem Sedékiást, a Júda királyát, és az ô maradékát, és az ô fejedelmeit, és Jeruzsálem maradékát, a kik itt maradnak e földön, és azokat, a kik Égyiptom földén laknak.
9  És kiteszem ôket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában; gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak és szidalomnak minden helyen, a hová kiûzöm ôket.
10  És fegyvert, éhséget és döghalált bocsátok reájok mindaddig, a míg elfogynak a földrôl, a melyet nékik adtam és az ô atyáiknak.

25

1 Az a beszéd, a mely lôn Jeremiáshoz az egész Júda népe felôl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsô esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;
2  A melyet szóla Jereimiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:
3  Jósiásnak tizenharmadik esztendejétôl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendô óta) szóla az ùr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.
4  És elküldte az ùr ti hozzátok minden ô szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.
5  Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteikbôl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az ùr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktôl fogva örökké.
6  És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok ôket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.
7  De nem hallgattatok reám, azt mondja az ùr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.
8  Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:
9  ìmé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az ùr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom ôket e földre és ennek lakóira és mind e körûl való nemzetekre, és elveszem ôket és csudává és szörnyûséggé teszem ôket és örökkévaló pusztasággá.
10  És elveszem tôlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a vôlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.
11  És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.
12  És mikor eltelik a hetven esztendô, meglátogatom a babiloni királyon és az ô népén az ô álnokságukat, azt mondja az ùr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
13  És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felôle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felôl.
14  Mert ô rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az ô cselekedeteik szerint és az ô kezeiknek munkája szerint.
15  Mert ezt mondotta az ùr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembôl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.
16  Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.
17  És elvevém a pohárt az ùr kezébôl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az ùr;
18  Jeruzsálemet és Júda városait, az ô királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem ôket, a mint e mai napon van:
19  Faraót, Égyiptom királyát, az ô szolgáit és fejedelmeit és minden ô népét,
20  És minden egyveleg népet, és az ùz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,
21  Edomot, Moábot és az Ammon fiait,
22  És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,
23  Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,
24  És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,
25  És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,
26  És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.
27  Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elôtt, a melyet én küldök közétek.
28  És ha majd a te kezedbôl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belôle: ezt mondd nékik: ìgy szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.
29  Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrôl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é?
Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura, 30  Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az ùr a magasságból harsog, és az ô szent lakhelyébôl dörög, harsanva harsog az ô házára, riogatva kiált, mint a szôlôtaposók, e föld minden lakosa ellen.
31  Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az ùrnak a pogányokkal, ô minden testnek ítélô birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az ùr.
32  ìgy szól az Seregek Ura: ìmé, veszedelem indul egyik nemzettôl másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitôl.
33  És azon a napon az ùrtól levágatnak a föld egyik végétôl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek szinén, mint a ganéj.
34  Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.
35  És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.
36  Hallatszik a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az ùr az ô legeltetô helyöket.
37  Elpusztultak a békességes legeltetô helyek az ùr felgerjedt haragja miatt.
38  Elhagyta azokat, mint az oroszlán az ô barlangját, mert pusztasággá lett az ô földjök a zsarnoknak dühe miatt és az ô felgerjedt haragja miatt.

26

1 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az ùr, mondván:
2  Ezt mondja az ùr: Ållj az ùr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, a kik imádkozni jônek az ùr házába, mindazokat az igéket, a melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót se hagyj el!
3  Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ô gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, a melyet nékik okozni gondoltam az ô cselekedeteik gonoszsága miatt.
4  És mondd meg nékik: ìgy szól az ùr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, a melyet elôtökbe adtam,
5  Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, a kiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok:
6  Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.
7  Hallák pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, a mint ez igéket szólá az ùr házában.
8  És lôn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, a melyet az ùr parancsolt vala mind az egész néphez szólania, megragadák ôt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!
9  Miért prófétáltál az ùr nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyûle az egész nép Jeremiás ellen az ùrnak házában.
10  De meghallák ezeket a Júda fejedelmei, és felmenének a király házából az ùrnak házába, és leülének az ùr új kapujának ajtajában.
11  És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.
12  És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az ùr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, a melyeket hallottatok.
13  Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az ùrnak, a ti Isteneteknek szavára, és az ùr megbánja a veszedelmet, a melylyel fenyegetett titeket,
14  Én magam pedig ímé kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, a mint jónak és a mint helyesnek tetszik néktek.
15  De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll ti reátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony az ùr küldött el engem hozzátok, hogy a ti füleitekbe mondjam mind e szókat.
16  És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az ùrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!
17  Felkelének az ország vénei közûl is némely férfiak, és szólának az egész összegyûlt népnek, mondván:
18  A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdô növi be;
19  Megölte-é azért ôt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-é az Urat? Nem könyörgött-é az ùrnak? És nem megbánta-é az ùr a veszedelmet, a melylyel fenyegette ôket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?
20  Volt egy másik ember is, a ki az ùr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és e föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint.
21  És meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ô beszédeit, és halálra kerestette ôt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Égyiptomba.
22  És Jojákim király embereket küldött Égyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és más férfiakat vele együtt Égyiptomba.
23  És kihozák Uriást Égyiptomból és vivék Jojákim király elé, a ki megöleté ôt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetôjébe vetteté.
24  De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lôn, hogy ne adják ôt a nép kezébe halálra.

27

1 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, ilyen szavakat szóla az ùr Jeremiáshoz, mondván:
2  ìgy szól az ùr nékem: Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba.
3  És küldd azokat Edom királyához és Moáb királyához, az Ammon fiainak királyához, Tírus királyához és Sidon királyához a követek által, a kik eljônek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júdának királyához,
4  És parancsold meg nékik, hogy mondják meg az ô uraiknak: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene, ezt mondjátok a ti uraitoknak:
5  Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, a melyek e föld színén vannak, az én nagy erômmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, a ki kedves az én szemeim elôtt:
6  És most én odaadom mind e földeket Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az én szolgámnak kezébe; sôt a mezei állatokat is néki adom, hogy néki szolgáljanak.
7  És néki és az ô fiának és unokájának szolgál minden nemzet mindaddig, míg el nem jô az ô földének is ideje, és szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok.
8  Azt a nemzetet és azt az országot pedig, a mely nem szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és a ki nem teszi nyakát a babiloni király jármába: fegyverrel és éhséggel és döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja az ùr, míglen kiirtom ôket az ô kezével.
9  Ti azért ne hallgassatok a ti prófétáitokra, se jövendômondóitokra, se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztôitekre, a kik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak.
10  Mert ôk hazugságot prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekbôl és kiûzzelek titeket, és elveszszetek!
11  Azt a nemzetet pedig, a mely nyakára veszi a babiloni király jármát és szolgál néki, az ô földében hagyom, azt mondja az ùr, és míveli azt és lakozik benne.
12  Sôt Sedékiásnak, a Júda királyának is mind e beszédek szerint szólottam, mondván: Vegyétek nyakatokra a babiloni királynak jármát és szolgáljatok néki és az ô népének, és éltek!
13  Miért halsz meg te és a te néped fegyver miatt, éhség és döghalál miatt, a mint szólott az ùr az olyan néprôl, a mely nem szolgál a babiloni királynak?
14  Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, a kik így szólnak néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak; mert ôk hazugságot prófétálnak néktek.
15  Mert nem küldöttem ôket, azt mondja az ùr, hanem ôk az én nevemben hazugságot prófétálnak, hogy kiûzzelek titeket, és elvesszetek ti és a próféták, a kik prófétálnak néktek.
16  A papoknak és ez egész népnek is így szóltam: Ezt mondja az ùr: Ne hallgassatok a ti prófétáitok szavaira, a kik prófétálnak néktek, mondván: ìmé, az ùr házának edényei visszahozatnak Babilonból most mindjárt, mert hazugságot prófétálnak ôk néktek:
17  Ne hallgassatok rájok; szolgáljatok a babiloni királynak, és éltek; miért legyen e város pusztasággá?
18  Ha ôk próféták és ha nálok van az ùrnak igéje: imádkozzanak most a Seregek Urának, hogy az edények, a melyek még az ùr házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben maradtak, ne jussanak Babilonba;
19  Mert ezt mondja a Seregek Ura az oszlopok felôl, a tenger felôl, az állványok felôl és az edények maradéka felôl, a melyek még e városban maradtak,
20  A melyeket el nem vitt Nabukodonozor, a babiloni király, mikor fogságba vivé Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát Jeruzsálembôl Babilonba, és Júdának és Jeruzsálemnek minden fô népét;
21  Bizony ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene az edények felôl, a melyek megmaradtak az ùrnak házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben:
22  Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, a melyen meglátogatom ôket, azt mondja az ùr; és felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre.

28

1 És abban az esztendôben, Sedékiás, Júda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik esztendôben, az ötödik hónapban monda nékem Hanániás (Azúrnak fia, a próféta, a ki Gibeonból való vala) az ùrnak házában, a papok és az egész nép szemei elôtt, mondván:
2  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltöröm a babiloni királynak jármát.
3  Teljes két esztendô mulva visszahozom e helyre az ùr házának mindamaz edényeit, a melyeket elvitt innen Nabukodonozor, a babiloni király, és bevitt Babilonba.
4  És Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát és mindama júdabeli foglyokat, a kik elvitettek Babilonba, visszahozom én e helyre, azt mondja az ùr; mert eltöröm a babiloni király jármát.
5  Akkor monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának a papok és az egész nép szemei elôtt, a mely ott áll vala az ùrnak házában;
6  Mondá pedig Jeremiás próféta: ùgy legyen, úgy cselekedjék az ùr: teljesítse az ùr a te beszédeidet, a melyekkel prófétálád, hogy az ùr házának edényei és a foglyok is mind visszahozatnak Babilonból e helyre.
7  Mindazáltal halld csak e beszédet, a melyet én szólok néked és az egész népnek:
8  A próféták, a kik elôttem és elôtted eleitôl fogva voltak, sok ország ellen és nagy királyságok ellen, hadról, veszedelemrôl és döghalálról prófétáltak.
9  A mely próféta a békességrôl prófétál, mikor beteljesedik a próféta beszéde, akkor ismertetik meg a próféta, ha az ùr küldötte-é azt valóban?
10  És vevé Hanániás próféta a jármot a Jeremiás próféta nyakáról, és széttöré azt.
11  És szóla Hanániás az egész nép elôtt, mondván: Ezt mondja az ùr: ìgy töröm le Nabukodonozornak, a babiloni királynak jármát két esztendei idô mulva minden nemzet nyakáról: és elméne Jeremiás próféta a maga útjára.
12  És szóla az ùr Jeremiásnak, miután letöré Hanániás próféta a Jeremiás próféta nyakáról a jármot, mondván:
13  Menj el, és beszélj Hanániással, mondván: Ezeket mondja az ùr: A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat.
14  Mert ez mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasjármot vetettem mind e nemzetek nyakára, hogy szolgáljanak Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és szolgálnak néki, sôt a mezei állatokat is néki adom.
15  És monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának: Halld csak, Hanániás! nem az ùr küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet.
16  Azért így szól az ùr: ìmé, én elküldelek téged a föld színérôl, meghalsz ez esztendôben: mert pártütôleg szóltál az ùr ellen.
17  És meghala Hanániás próféta abban az esztendôben, a hetedik hónapban.

29

1 Ezek ama levél szavai, a melyet Jeremiás próféta külde Jeruzsálembôl a fogságban való vének maradékainak, és a papoknak és a prófétáknak, és az egész népnek, a melyet fogva vitt el Nabukodonozor Jeruzsálembôl Babilonba.
2  (Miután Jékóniás király és a királyné és az udvari szolgák, Júda és Jeruzsálem fejedelmei és az ács és a kovácsmester kijövének Jeruzsálembôl.)
3  Elasának a Sáfán fiának, és Gamariának a Hilkiás fiának keze által, a kiket Sedékiás, Júda királya küldött Nabukodonozorhoz, a babiloni királyhoz Babilonba, mondván:
4  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene mindama foglyoknak, a kiket Jeruzsálembôl Babilonba vitettem:
5  Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit.
6  Vegyetek magatoknak feleségeket és szûljetek fiakat és leányokat, és a fiaitokat is házasítsátok meg, a leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szûljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek.
7  És igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az ùrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.
8  Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, a kik közöttetek vannak, se a ti jövendômondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, a melyeket álmodoztok.
9  Mert ôk hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem ôket, azt mondja az ùr.
10  Mert ezt mondja az ùr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendô, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre.
11  Mert én tudom az én gondolataimat, a melyeket én felôletek gondolok, azt mondja az ùr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
12  Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.
13  És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekbôl kerestek engem.
14  És megtaláltok engem, azt mondja az ùr, és visszahozlak a fogságból, és összegyûjtlek titeket minden nemzet közûl és mindama helyekrôl, a hová kiûztelek titeket, azt mondja az ùr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.
15  Mert ezt mondjátok: Támasztott nékünk az ùr prófétákat Babilonban is.
16  Mert ezt mondja az ùr a királynak, a ki Dávid székében ül, és az egész népnek, a mely e városban lakik, tudniillik a ti atyátok fiainak, a kik nem mentek el veletek a fogságra:
17  Ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én reájok küldöm a fegyvert, az éhséget és a döghalált, és olyanokká teszem ôket, a milyenek a keserû fügék, a melyek a rosszaság miatt ehetetlenek.
18  És üldözöm ôket fegyverrel, éhséggel és döghalállal, és rettenetessé teszem ôket a föld minden országára, átokká és csudává és szörnyûséggé és mindama nemzetnek gúnyjává, a melyek közé kivetettem ôket.
19  Azért mert nem hallgattak az én beszédeimre, azt mondja az ùr, a melyeket én üzentem nékik az én szolgáim, a próféták által, jó reggel elküldvén, de nem hallgattátok, azt mondja az ùr.
20  Ti azért, ti foglyok, halljátok meg az ùrnak szavát mindnyájan, a kiket Jeruzsálembôl Babilonba küldtem.
21  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene Åkhábra a Kolája fiára, és Sedékiásra a Mahásiás fiára, a kik hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: ìmé, én odaadom ôket Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe, és szemeitek láttára megöli ôket.
22  És mind azokról vesznek átokformát a Júdából való foglyok, a kik Babilonban vannak, mondván: Tegyen téged az ùr olyanná, mint Sedékiást és mint Akhábot, a kiket tûzzel égetett meg a babiloni király.
23  Mert istentelenséget cselekedtek Izráelben, és paráználkodtak az ô felebarátjaik feleségével, és az én nevemben hazugságot szóltak, a mit nem parancsoltam nékik. Én pedig tudom azt, és bizonyság vagyok, azt mondja az ùr!
24  A nehelámiti Semájának is szólj, ezt mondván:
25  ìgy szól a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Mivelhogy te levelet küldöttél a magad nevével az egész néphez, a mely Jeruzsálemben van, és Sofóniás paphoz, a Mahásiás fiához, és az összes papokhoz, mondván:
26  Az ùr tett téged pappá Jojáda pap helyébe, hogy felügyelôk legyenek az ùr házában minden bolond férfiún, és prófétálni akarón, hogy vessed ezt a tömlöczbe és a kalodába.
27  Most azért, miért nem dorgáltad meg az Anatóthbeli Jeremiást, a ki néktek prófétál?
28  Sôt még hozzánk küldött Babilonba, ezt mondván: Hosszú lesz az! Építsetek házakat és lakjatok bennök, plántáljatok kerteket és éljetek azoknak gyümölcseivel.
29  És elolvasá Sofóniás pap e levelet a Jeremiás próféta hallására.
30  És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
31  Küldj el mind a foglyokhoz, mondván: Ezt mondja az ùr a nehelámiti Semája felôl: Mivehogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem ôt, és hazugsággal biztatott titeket;
32  Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az ô magvát; nem lesz néki embere, a ki lakjék e nép között, és nem látja a jót, melyet én az én népemmel cselekszem, azt mondja az ùr; mert az ùr ellen való szót szólott.

30

1 Az a szó, a melyet szólott az ùr Jeremiásnak, mondván:
2  Ezt mondja az ùr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben;
3  Mert ímé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az ùr, és visszahozom ôket arra a földre, a melyet az ô atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.
4  Ezek pedig azok a szók, a melyeket az ùr Izráel és Júda felôl szólott.
5  Ezt mondta ugyanis az ùr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.
6  Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szûl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszûlôét, és miért változtak orczáik fakósárgává?
7  Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!
8  És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az ô igáját a te nyakadról, köteleidet leszakgatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek.
9  Hanem szolgálnak az ùrnak az ô Istenöknek, és Dávidnak az ô királyoknak, a kit feltámasztok nékik.
10  Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az ùr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földrôl, és a te magodat az ô fogságának földébôl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa.
11  Mert veled vagyok én, azt mondja az ùr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.
12  Mert ezt mondja az ùr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.
13  Senki sincsen, a ki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse sebedet, orvosságok és balzsam nincsenek számodra.
14  Elfeledkezett rólad minden szeretôd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bûnödnek sokaságáért, és hogy eláradtak a te vétkeid.
15  Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bûnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.
16  Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmányolóidat zsákmánynyá teszem.
17  Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedbôl, azt mondja az ùr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, a ki tudakozódjék felôle.
18  Ezt mondja az ùr: ìmé visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az ô hajlékain, és a város felépíttetik az ô magas helyén, és a palota a maga helyén marad.
19  És hálaadás és öröm szava jô ki belôlök, és megsokasítom ôket és meg nem kevesednek, megöregbítem ôket és meg nem kisebbednek.
20  És az ô fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az ô gyülekezete erôsen megáll az én orczám elôtt, de megbüntetem mindazokat, a kik nyomorgatták ôt.
21  És az ô fejedelme ô belôle támad, és az ô uralkodója belôle jô ki, és magamhoz bocsátom ôt, hogy közeledjék hozzám: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jôjjön, azt mondja az ùr.
22  És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
23  ìmé, az ùrnak szélvésze, haragja tör elô, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.
24  Nem szûnik meg az ùr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az ô szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.

31

1 Az idôben, monda az ùr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ôk az én népemmé lesznek.
2  Ezt mondja az ùr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertôl megmenekedett nép, az Isten ô elôtte menvén, hogy megnyugtassa ôt, az Izráelt.
3  Messzünnen is megjelent nékem az ùr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
4  ùjra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. ùjra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.
5  Még szôlôket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
6  Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az ùrhoz, a mi Istenünkhöz.
7  Mert ezt mondja az ùr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.
8  ìmé, én elhozom ôket észak földébôl, és összegyûjtöm ôket a földnek széleirôl, közöttök lesz vak, sánta, viselôs és gyermek-szûlô is lesz velök, mint nagy sereg jônek ide vissza.
9  Siralommal jônek és imádkozva hozom ôket, vezetem ôket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsôszülöttem.
10  Halljátok meg az ùrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyûjti ôt össze, és megôrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11  Mert megváltotta az ùr Jákóbot, és kimentette a nálánál erôsebbnek kezébôl.
12  És eljônek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az ùrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ô lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13  Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ô siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom ôket az ô bánatukból.
14  És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az ùr.
15  Ezt mondja az ùr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ô fiait, nem akart megvígasztaltatni az ô fiai felôl, mert nincsenek.
16  Ezt mondja az ùr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az ùr, hiszen az ellenség földébôl térnek vissza.
17  Jövendôdnek is jó reménysége lészen, azt mondja az ùr, mert fiaid visszajônek az ô határaikra.
18  Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az ùr, az én Istenem.
19  Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bûnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20  Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ô róla, azért az én belsô részeim megindultak ô rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az ùr!
21  Rendelj magadnak útjelzôket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jôjj vissza Izráelnek leánya, jôjj vissza ide a te városodba!
22  Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az ùr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ùjra e szókat mondják majd a Júda földén és az ô városaiban, mikor visszahozom az ô foglyaikat: Åldjon meg téged az ùr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24  És ott lakoznak majd Júda és minden ô városa, a szántóvetôk és baromtartók együttesen.
25  Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhezô lelket megelégítek.
26  Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27  ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28  És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam ôket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam ôket, azt mondja az ùr!
29  Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30  Sôt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31  ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32  Nem ama szövetség szerint, a melyet az ô atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam ôket, hogy kihozzam ôket Égyiptom földébôl, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az ùr.
33  Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az ùr: Törvényemet az ô belsejökbe helyezem, és az ô szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ôk pedig népemmé lesznek.
34  És nem tanítja többé senki az ô felebarátját, és senki az ô atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ôk mindnyájan megimernek engem, kicsinytôl fogva nagyig, azt mondja az ùr, mert megbocsátom az ô bûneiket, és vétkeikrôl többé meg nem emlékezem.
35  Ezt mondja az ùr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ô neve:
36  Ha eltünnek e törvények elôlem, azt mondja az ùr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én elôttem nép ne legyen.
37  Ezt mondja az ùr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az ùr!
38  ìmé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és felépíttetik a város az ùrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39  És kijjebb megy még a mérôkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40  És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mezô a Kedron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az ùr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.

32

1 Az a szó, a melyet szóla az ùr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendô a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje.
2  És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala.
3  Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be ôt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az ùr: ìmé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?
4  És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezébôl, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.
5  És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom ôt, azt mondja az ùr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok.
6  És monda Jereimiás: Szólott az ùr nékem, ezt mondván:
7  ìmé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezômet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.
8  Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az ùr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezômet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az ùr szava ez.
9  Azért megvevém Hanameéltôl, az én nagybátyámnak fiától a mezôt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.
10  És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen.
11  Ezután kezembe vevém a vétel felôl való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is.
12  És a vétel felôl való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei elôtt, és a tanúk szemei elôtt, a kik be valának írva a vétel felôl való levélbe, mindama júdaiak szemei elôtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában.
13  És parancsolék Báruknak azok szemei elôtt, mondván:
14  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.
15  Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezôket és szôlôket fognak venni e földön.
16  És könyörgék az ùrnak, miután odaadám a vétel felôl való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:
17  Ah, ah, Uram Isten! ìmé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elôtted!
18  A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bûnéért az ô fiaik keblében fizetsz meg ô utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!
19  Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az emberek fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az ô útai szerint, és az ô cselekedeteinek gyümölcse szerint;
20  A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén és mind e napiglan mind Izráel földén, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint ez mai nap is megvan.
21  És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földébôl jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegéssel.
22  És nékik adtad e földet, a mely felôl megesküdtél az ô atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet.
23  És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, a miket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad.
24  ìmé, a sánczok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, a kik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És a mit szólottál, meglett, ímé látod is.
25  És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezôt pénzen, és legyenek tanúid felôle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.
26  És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
27  ìmé, én az ùr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?
28  Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.
29  És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost és e várost felgyújtják tûzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.
30  Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim elôtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ô kezeik cselekedeteivel, azt mondja az ùr.
31  Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elôl.
32  Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bûnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ôk magok, az ô királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeremiás polgárai.
33  És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam ôket jó reggel, és noha tanítottam ôket, nem voltak készek az intés befogadására.
34  Sôt az ô útálatosságaikat behelyezték a házba a mely az én nevemrôl neveztetik, hogy megfertôztessék azt.
35  És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék hogy Júdát vétekre vigyék.
36  És most azért azt mondja az ùr, Izráel Istene e városnak, a mely felôl ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:
37  ìmé én összegyûjtöm ôket mindama földekrôl, a melyekre kiûztem ôket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom ôket e helyre, és lakni hagyom ôket bátorságban.
38  És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.
39  És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ô fiaiknak ô utánok.
40  És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tôlök és a velök való jótéteménytôl, és az én félelmemet adom az ô szívökbe, hogy el ne távozzanak tôlem.
41  És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom ôket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.
42  Mert ezt mondja az ùr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ô felôlök mondok.
43  És vesznek még mezôt e földön, a mely felôl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkûl, barmok nélkûl, és odaadatik a Káldeusok kezébe.
44  Pénzen vesznek mezôket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ô foglyaikat, azt mondja az ùr.

33

1 Másodszor is szóla az ùr Jeremiásnak, mikor ô még fogva vala a tömlöcz pitvarában mondván:
2  Ezt mondja az ùr, a ki megteszi azt, az ùr, a ki megvalósítja azt, hogy megerôsítse azt, ùr az ô neve.
3  Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.
4  Mert ezt mondja az ùr, az Izráel Istene, e városnak házai és a Júda királyának házai felôl, a melyek lerontattak kosokkal és fegyverrel.
5  Mikor elmentek, hogy vívjanak a Káldeusokkal, és hogy megtöltsék azokat emberek holttesteivel, a kiket én haragomban és bosszúállásomban megöltem, mivelhogy elrejtettem az én orczámat a várostól az ô sok gonoszságukért:
6  ìmé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom ôket, és megmutatom nékik a békesség és hûség kincseit.
7  És visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és felépítem ôket, mint azelôtt.
8  És megtisztítom ôket minden bûneiktôl, a melyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bûneiket, a melyekkel vétkeztek ellenem, és a melyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.
9  És ez a város lészen nékem híremre nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége elôtt, a kik hallják mindama jót, a melyet én cselekszem velök, és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, a melyet én szerzek nékik!
10  Ezt mondja az ùr: Hallatszani fog még e helyen (a mely felôl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkûl és barom nélkûl való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utczáiban, a melyek elpusztíttattak és ember nélkûl és lakó nélkûl és oktalan állat nélkûl vannak:
11  Örömnek szava és vígasság szava, vôlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az ùr, mert örökkévaló az ô kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az ùr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelôtte, azt mondja az ùr.
12  Ezt mondja a Seregek Ura: E puszta helyen, a melyen nincs ember és barom, és ennek minden városában pásztorok fognak még lakozni, a kik az ô juhaikat terelgetik.
13  A hegyi városokban, a síkföldi városokban, a dél felôl való városokban, a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban még juhnyájak fognak átmenni a számlálónak keze alatt, azt mondja az ùr.
14  ìmé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és megbizonyítom az én jó szómat, a melyet az Izráel házának és a Júda házának szóltam.
15  Azokban a napokban és abban az idôben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön.
16  Azokban a napokban megszabadul a Júda, és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd ôt: Az ùr a mi igazságunk.
17  Mert ezt mondja az ùr: Nem vész ki a Dávid férfi sarjadéka, a kik az Izráel házának székébe üljön.
18  És a lévita papok férfi sarjadéka sem vész ki elôlem, a ki égôáldozatot áldozzon, és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor.
19  És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
20  Ezt mondja az ùr: Ha felbonthatjátok az én szövetségemet a nappal, és az én szövetségemet az éjszakával, hogy se nap, se éjszaka ne legyen az ô idejében:
21  Az én szolgámmal, Dáviddal való szövetségem is felbomlik, hogy ne legyen fia, a ki uralkodjék az ô székében, és a lévita papokkal, az én szolgáimmal.
22  Mint az ég serege meg nem számlálható, és a tenger fövenye meg nem mérhetô, úgy megsokasítom az én szolgámnak, Dávidnak magvát, és a Lévitákat, a kik nékem szolgálnak.
23  És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
24  Nem vetted észre, mit szóla e nép? mondván: A két nemzetséget, a melyet az ùr kiválasztott vala, elveté, és az én népemet megútálták úgy, hogy többé ô elôttök nem nemzet az.
25  Ezt mondja az ùr: Ha szövetségem nem lesz a nappal és az éjszakával, és ha nem szabtam törvényeket az égnek és a földnek,
26  Jákóbnak és az én szolgámnak Dávidnak magvát is elvetem, úgy hogy az ô magvából senkit fel ne vegyenek, a ki uralkodjék Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak magván: mert visszahozom ôket a fogságból, és megkegyelmezek nékik.

34

1 Az a beszéd, a melyet szólott az ùr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni király és egész serege és a föld minden országa, a melyek az ô hatalma alatt valának, és a népek mind vívták vala Jeruzsálemet és minden városát) mondván:
2  Ezt mondja az ùr, az Izráel Istene: Menj el, és mondd meg Sedékiásnak, a Júda királyának, és így szólj néki: Ezt mondja az ùr: ìmé, én odaadom e várost a babiloni király kezébe, és felgyújtja ezt tûzzel.
3  És te el nem szaladsz az ô kezébôl, hanem bizonynyal megfognak és kezébe adnak, és a te szemeid meglátják a babiloni királynak szemeit, és az ô szája a te száddal szól, és bemégy Babilonba.
4  Mindazáltal halld meg az ùrnak szavát Sedékiás, Júda királya; ezt mondja az ùr te felôled: Nem halsz meg fegyver által.
5  Békességben halsz meg, és a mint füstöltek a te atyáidnak, az elôbbi királyoknak, a kik te elôtted voltak, úgy füstölnek néked is, és így siratnak téged: Jaj uram! Mert én szóltam e szót, azt mondja az ùr.
6  És megmondá Jeremiás próféta Sedékiásnak, a Júda királyának, mind e szavakat Jeruzsálemben.
7  A babiloni király serege pedig vívja vala Jeruzsálemet és Júdának minden városát, a melyek megmaradtak vala, tudniillik Lákist és Azekát, mert a Júda városai közûl csak ezek maradtak vala meg, mint erôsített városok.
8  Ez a beszéd, melyet szóla az ùr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.
9  Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ô szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ô Júdabeli atyjafiával.
10  És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az ô szolgáját és kiki az ô szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.
11  De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és ôket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.
12  És lôn az ùrnak szava Jeremiáshoz az ùrtól, mondván:
13  Ezt mondja az ùr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam ôket Égyiptom földérôl, a szolgálatnak házából, mondván:
14  Mikor a hét esztendô eltelik, kiki bocsássa el az ô héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad ôt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.
15  És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elôttem, kiki szabadságot hirdetvén az ô atyjafiának, és én elôttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemrôl neveztetett.
16  De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ô szolgáját és kiki az ô szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek ôket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.
17  Azért ezt mondja az ùr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ô atyjafiának és kiki az ô felebarátjának. ìmé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az ùr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.
18  És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet elôttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között,
19  Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:
20  Odaadom ôket az ô ellenségeik kezébe, és az ô lelköket keresôk kezébe, és az ô holttestök az égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.
21  Sedékiást, a Júda királyát és az ô fejedelmeit is odaadom az ô ellenségeiknek kezébe, és az ô lelköket keresôk kezébe, és a babiloni király seregének kezébe, a mely eltávozik tôletek.
22  ìmé, én parancsolok, azt mondja az ùr, és visszahozom ôket e városra, és vívják azt, és beveszik és felgyújtják tûzzel, és pusztasággá teszem Júda városait, lakhatatlanokká.

35

1 Az a beszéd, a melyet szóla az ùr Jeremiásnak, Jojákimnak, a Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:
2  Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be ôket az ùr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.
3  És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ô rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.
4  És bevivém ôket az ùr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak ôrizôje vala.
5  És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!
6  És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.
7  Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szôlôt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.
8  És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.
9  Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szôlônk, se mezônk, se vetésünk ne legyen nékünk.
10  Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.
11  Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg elôtt és a Siriabeli sereg elôtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.
12  És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
13  ìgy szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az ùr.
14  Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ô fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ô atyjok parancsolatjára: én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.
15  És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ô gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.
16  Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ô atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;
17  Azért ezt mondja az ùr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: ìmé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyrôl szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.
18  A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek:
19  Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki elôttem álljon mindenkor.

36

1 És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:
2  Végy elô egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, a melyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.
3  Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az ô gonosz útáról, és megbocsássam az ô bûnöket és vétköket.
4  És elôhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, a melyeket az ùr szólott vala néki.
5  És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ùr házába.
6  Azért te menj be, és a könyvbôl, a melyet az én számból írtál, olvasd el az ùrnak szavait a népnek hallatára az ùrnak házában bôjti napon, és az egész Júdának hallatára, a kik felgyûlnek az ô városaikból, olvasd el nékik.
7  Hátha az ùr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az ô gonosz útáról, mert nagy az ùr haragja és felháborodása, a melylyel szólott az ùr e nép ellen!
8  Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvbôl az ùrnak szavát, az ùrnak házában.
9  Ez Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban bôjtre hívták fel az ùr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.
10  És elolvasá Báruk a könyvbôl Jeremiás beszédeit az ùr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felsô pitvarban, az ùr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.
11  És hallá Mikeás, Gamariának, a Sáfán fiának fia az ùrnak minden beszédét a könyvbôl.
12  És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fôemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fôember is.
13  És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbôl, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.
14  Azért elküldék mind a fôemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, a melybôl olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok.
15  És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára.
16  És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve tekintettek egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.
17  Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az ô szájából?
18  És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.
19  És mondának a fôemberek Báruknak: Menj el, rejtôzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.
20  És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.
21  És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama fôemberek hallatára, a kik a király elôtt állnak vala.
22  A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tûz ég vala elôtte.
23  És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe hajítá, a mely a tûzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.
24  Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, a kik hallják vala mind e szókat.
25  Sôt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok.
26  Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek a Hammélek fiának, és Sérajának az Azriel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az ùr elrejté ôket.
27  Szóla pedig az ùr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:
28  Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett.
29  És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az ùr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljô a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belôle embert és állatot?
30  Azért ezt mondja az ùr Jojákim felôl, a Júda királya felôl: nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az ô holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.
31  És megbüntetem ôt, és az ô magvát, és az ô szolgáit az ô bûneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrôl szólottam nékik, de nem hallgattak meg.
32  Azért más könyvet vôn Jeremiás, és adá azt Báruknak az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az elébbiekhez.

37

1 Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, a ki Jojákimnak fia vala, kit Nabukodonozor, a babiloni király királylyá tett vala Júdának földében.
2  De nem hallgatá sem ô, sem az ô szolgái, sem a föld népe az ùrnak szavát, a melyet szólott vala Jeremiás próféta által.
3  És elküldé Sedékiás király Júkált, Selémiának fiát, és Sofóniást, Mahásiás papnak fiát Jeremiás prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi érettünk az ùrnak, a mi Istenünknek.
4  Jeremiás pedig be- és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala ôt be a tömlöczbe.
5  A Faraó serege pedig kijött Égyiptomból, és a Káldeusok, a kik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt ô felôlök, és elhagyták Jeruzsálemet.
6  És szóla az ùr Jeremiás prófétának, mondván:
7  Ezt mondja az ùr, Izráel Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, a ki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: ìmé, a Faraó serege, a mely kijött a segítségetekre, visszamegy Égyiptom földébe.
8  És visszatérnek a Káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tûzzel.
9  Ezt mondja az ùr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyosan elmennek mi rólunk a Káldeusok; mert nem mennek el.
10  Mert ha a Káldeusoknak egész seregét megveritek is, a kik ostromolnak titeket, és közûlök csak néhány megsebesült marad is: valamennyi felkél az ô sátorából, és megégetik e várost tûzzel.
11  És mikor a Káldeusok serege elvonula Jeruzsálem alól a Faraó serge miatt,
12  Jeremiás is kiindula Jeruzsálembôl, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között.
13  Mikor pedig ô a Benjámin kapujához ére és ott vala egy ôr, a kinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, a ki Hanániásnak fia vala, megfogá az Jereimiás prófétát, és monda: Te a Káldeusokhoz szököl!
14  És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a Káldeusokhoz; de nem hallgata rá. És Jériás megfogá Jeremiást, és vivé ôt a fejedelmekhez.
15  És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték ôt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak.
16  Mikor Jeremiás a tömlöczbe és a börtönbe juta, és sok napig vala ott Jeremiás;
17  Akkor elkülde Sedékiás király és elôhozatá ôt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-é kijelentésed az ùrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És azt is mondá: A babiloni király kezébe adatol.
18  Azután monda Jeremiás Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened és a te szolgáid ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?
19  És hol vannak a ti prófétáitok, a kik prófétáltak néktek, mondván: Nem jô el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?
20  Most halld csak, uram király, és hallgasd meg az én könyörgésemet, és ne küldj engem vissza az írástudó Jónatán házába, hogy ott ne haljak meg.
21  Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöcz pitvarába, és adjanak néki naponként egy-egy darab kenyeret a sütôk utczájából, a míg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában.

38

1 De meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a szókat, a melyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:
2  Ezt mondja az ùr: A ki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, a ki pedig kimegy a Káldeusokhoz, él, és az ô élete nyereség lesz néki és él.
3  Ezt mondja az ùr: Bizonynyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.
4  És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerôtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.
5  És monda Sedékiás király: Åm a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.
6  Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, a mely a tömlöcz pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.
7  És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (ô pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.
8  Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:
9  Uram, király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, a mit Jeremiás prófétával cselekedtek, a kik ôt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.
10  Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a verembôl, mielôtt meghalna.
11  Vôn azért Ebed-Melek magához harmincz embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.
12  És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá; és úgy cselekedék Jeremiás.
13  Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák ôt a verembôl, és lakék Jeremiás a tömlöcz pitvarában.
14  Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az ùrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamirôl kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!
15  Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? és ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.
16  És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az ùr, a ki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, a kik keresik a te lelkedet!
17  Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az ùr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tûzzel, hanem élsz te és a te házad népe.
18  Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a Káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tûzzel, te sem szaladsz el kezökbôl.
19  Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a Júdabeliektôl, a kik átszöktek a Káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!
20  És monda Jeremiás: Nem adnak; kérlek, halld meg az ùrnak szavát, a melyet én mondok néked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked.
21  Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, a melyet megjelentett nékem az ùr:
22  ìmé, minden asszony, a ki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erôt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid most beragadtak a sárba, ôk pedig visszafordultak.
23  Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezökbôl, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tûzzel.
24  Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!
25  Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljônek hozzád és ezt mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tôlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király?
26  Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán házába, hogy meg ne haljak ott.
27  És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék ôt, és egészen úgy felele nékik, a mint a király parancsolta vala: és hallgatással elmenének tôle, mert nem hallották vala a beszédet.
28  És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában mind a napig, a melyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.

39

1 Sedékiásnak, a Júda királyának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban eljöve Nabukodonozor, a babiloni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállák azt.
2  Sedékiás tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilenczedikén ledûle a város kôfala.
3  És bemenének a babiloni király fejedelmei mind és leülének a középsô kapuban: Nergál-Sarézer, Samegár-Nebó, Sársekim, Rabsáris, Nergál-Sarézer, Rabmág és mind a többi fejedelmei a babiloni királynak.
4  És mikor meglátta vala ôket Sedékiás, a Júda királya és mind a vitézlô férfiak, elfutamodának és kimenének éjjel a városból a király kertjén át az ajtón, a két kôfal között, és kimenének a pusztába vivô úton.
5  És ûzék ôket a káldeai seregek, és elfogák Sedékiást Jerikhó pusztájában, és elhozák ôt és elvivék Nabukodonozornak, a babiloni királynak Riblába, Hamát földére, és ítéletet monda rája.
6  És megölé a babiloni király Sedékiásnak fiait szeme láttára Riblában, és Júdának minden nemeseit is megölé a babiloni király.
7  A Sedékiás szemeit pedig kitolatá, és vasba vereté ôt, hogy elvigye ôt Babilonba.
8  A király házát pedig és a nép házait felgyújták a Káldeusok tûzzel, és Jeruzsálem kôfalait leronták.
9  A nép többi részét pedig, a mely a városban maradt vala, és a szökevényeket, a kik hozzá szöktek vala, a nép többi részét, a még megmaradottakat elvivé Nabuzáradán, a poroszlók feje, Babilonba.
10  A nép szegényeit pedig, a kiknek semmijök sem vala, ott hagyá Nabuzáradán, a poroszlók feje, Júda földében, és ada nékik szôlôket és szántóföldeket azon a napon.
11  Jeremiás felôl pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király Nabuzáradánnak, a poroszlók fejének, mondván:
12  Vedd ôt magadhoz, és viselj gondot reá, és semmi bajt ne okozz néki, hanem azt cselekedd vele, a mit ô akar.
13  És elkülde Nabuzáradán, a poroszlók feje, és Nebusázban, Rabsáris és Nergál-Sarézer, Rabmág és a babiloni királynak több fôembere.
14  Elküldének, mondom, és elhozák Jeremiást a tömlöcz pitvarából, és rábízták ôt Gedáliásra, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiára, hogy haza vigye ôt, és lakozzék a nép között.
15  Az ùr pedig szóla Jeremiáshoz, mikor ô még a tömlöcz pitvarában fogva vala, mondván:
16  Menj el, és szólj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ìmé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid elôtt lesznek azok.
17  És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az ùr, és nem adatol amaz emberek kezébe, a kiktôl félsz.
18  Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és a lelked zsákmányúl lesz néked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az ùr.

40

1 Az a szózat, a melyet az ùr szóla Jeremiásnak, miután Nabuzáradán, a poroszlók feje elbocsátá ôt Rámából. Mikor elvitte vala ôt, ô is lánczokkal vala megkötözte a jeruzsálemi és júdai mindenféle foglyok között, a kik Babilonba vitetnek vala.
2  És a poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda néki: Az ùr, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen.
3  És ráhozta és megcselekedte az ùr, a mint megmondotta vala. Mert vétkeztetek az ùr ellen, és nem hallgattatok az ô szavára, azért teljesedett be ti rajtatok e dolog.
4  Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a láncztól, a mely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jônöd, jôjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljôjj velem Babilonba, maradj itt. ìmé, az egész föld elôtted van, a hova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda.
5  (De ô még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fiának fiához, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakjál vele a nép között, vagy akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a poroszlók feje néki étket és ajándékot, és elbocsátá ôt.
6  És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és ott lakék vele a nép között, a kik megmaradtak a földön.
7  És mikor meghallotta a seregek minden vezetôje, a kik a mezôn valának, ôk magok és az ô embereik, hogy a babiloni király Gedáliást, Ahikámnak fiát tette tiszttartóvá az országban, és hogy reá bízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közûl, a kik Babilonba el nem vitettek vala;
8  Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jónatán, Káreának fiai és Serája, Tankumetnek fia, és a netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, ôk és az ô embereik.
9  És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fiának fia megesküvék nékik és az ô embereiknek, mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak szolgálni, hanem lakozzatok e földön és szolgáljatok a babiloni királynak, és jó dolgotok lesz.
10  És én ímé Mispában lakom, hogy szolgálatukra álljak a Káldeusoknak, a kik eljônek hozzánk, ti pedig szedjetek össze bort és gyümölcsöt, és olajt is szerezzetek edényeitekbe, és lakjatok a ti városaitokban, a melyeket elfoglaltatok.
11  És mindazok a Júdabeliek is, a kik a Moábitáknál, az Ammon fiainál, az Edomitáknál, és a kik akármely tartományban valának, meghallák, hogy a babiloni király Júdából maradékot hagyott, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fiának fiát tette elôttök tiszttartóvá.
12  Azért haza jövének mindnyájan a Júdabeliek mindenünnen, a hova elfutottak vala, és eljövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort és igen sok gyümölcsöt szerzének össze.
13  És Jóhanán, Káreának fia, és a seregek minden vezetôje, a kik a mezôn valának, szintén elmenének Gedáliáshoz Mispába.
14  És mondának néki: Nem tudod-é, hogy Baálisz, az Ammoniták királya elküldötte Ismáelt, Natániának fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia.
15  Jóhanán pedig, Káreának fia, titkolózva monda Gedáliásnak Mispában, mondván: Elmegyek és megölöm Ismáelt, Natániának fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná el a te életedet? Hiszen a Júdabeliek, a kik te hozzád gyülekeztek vala, mind eloszlanak, és Júdának maradéka is elvész.
16  És monda Gedáliás, Ahikámnak fia Jóhanánnak, a Kárea fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólasz Ismáel felôl!

41

1 És a hetedik hónapban csakugyan eljöve Ismáel, Natániának, Elisáma fiának fia, a ki királyi nembôl és a király fôemberei közûl való vala, és tíz férfiú vele Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és együtt étkezének Mispában.
2  És felkele Ismáel, Natániának fia és a tíz férfiú, a kik vele valának, és megölék Gedáliást, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát szablyával, és megölé ô azt, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett vala a földön!
3  És mindazokat a Júdabelieket is, a kik Gedáliással valának Mispában, és a Káldeusokat is, a kik ott találtatának, tudniillik a vitézlô embereket, megölé Ismáel.
4  Másnap pedig a Gedáliás megölése után, még mikor senki sem tudta azt:
5  Férfiak jövének Sikembôl, Silóból és Samariából: nyolczvan férfiú levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel, kezökben ételáldozat és tömjén, hogy áldozzanak az ùr házában.
6  És kiméne eléjök Ismáel, Natániának fia Mispából, menés közben is sírván. És mikor eléjök ért vala, monda nékik: Jertek el Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához.
7  És mikor bementek vala a városba, megölé ôket Ismáel, Natániának fia, és hányá ôket az árokba, ô és a férfiak, a kik vele valának.
8  De tíz ember találtaték ô közöttük, a kik ezt mondák Ismáelnek: Ne ölj meg minket, mert kincsünk van nékünk a mezôn, búza és árpa, olaj és méz, és megtartóztatá magát, és nem ölé meg ôket az ô atyjokfiaival.
9  Az árok pedig, a melybe behányá Ismáel mindamaz emberek holttestét, a kiket megöle Gedáliással együtt, az, a melyet Asa király csinált vala Baása ellen, az Izráel királya ellen. Ismáel, Natániának fia megtölté ezt a megölettekkel.
10  És fogságra vivé el Ismáel a nép egész maradékát, a mely Mispában vala, a király leányait és az egész népet, a mely Mispában hagyatott vala, kiket Nabuzáradán, a poroszlók feje Gedáliásra, Ahikámnak fiára bízott vala; foglyúl ejté azért ôket Ismáel, Natániának fia, és elindula, hogy az Ammon fiaihoz menjen.
11  És meghallá Jóhanán, Káreának fia és a seregek minden vezetôje, a ki ô vele vala, azt az egész gonoszságot, a melyet Ismáel, Natániának fia cselekedett vala.
12  És magokhoz vevék mind az embereket, és elmenének, hogy megvívjanak Ismáellel, Natániának fiával, és elérék ôt a nagy víznél, a mely Gibeonnál vala.
13  És mikor meglátta vala az egész nép, a mely Ismáellel vala, Jóhanánt, Káreánek fiát és a seregnek minden vezetôjét, a kik vele valának, megörüle.
14  És visszatére az egész nép, a melyet Ismáel elvitt vala Mispából, és visszatére és elméne Jóhanánhoz, Káreának fiához.
15  Ismáel pedig, Natániának fia nyolczadmagával szalada el Jóhanán elôl, és az Ammon fiaihoz méne.
16  És magához vevén Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden vezetôje, a kik ô vele valának, a nép minden maradékát, a melyet visszahoztak vala Ismáeltôl, Natániának fiától Mispából, miután ez megölé Gedáliást, Ahikámnak fiát, az erôs férfiakat, vitézeket és asszonynépeket és gyermekeket és udvari szolgákat, a kiket visszahozott vala Gibeonból:
17  Elindulának és megállapodának Gérut Kimhámnál, a mely közel vala Betlehemhez, hogy elmenjenek és bemenjenek Égyiptomba,
18  A Káldeusok miatt, mert félnek vala tôlök; mert Ismáel, Natániának fia megölte vala Gedáliást, Ahikámnak fiát, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett vala a földön.

42

1 Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytôl fogva nagyig,
2  És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az ùrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket;
3  És jelentse meg nékünk az ùr, a te Istened az útat, a melyen járjunk, és a dolgot, a mit cselekedjünk.
4  És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. ìmé, én könyörgök az ùrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, a mit felel az ùr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tôletek.
5  ºk pedig mondának Jeremiásnak: Az ùr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, a melylyel elküld téged mi hozzánk az ùr, a te Istened.
6  Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az ùrnak, a mi Istenünknek szavára, a melyért mi téged ô hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az ùrnak, a mi Istenünknek szavára.
7  Lôn pedig tíz nap mulva, hogy szóla az ùr Jeremiásnak.
8  És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, a kik vele valának, és az egész népet kicsinytôl fogva nagyig.
9  És monda nékik: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene, a kihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem elôtte a ti könyörgésteket:
10  Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, a mit cselekedtem veletek.
11  Ne féljetek a babiloni királytól, a kitôl most féltek, ne féljetek tôle, azt mondja az ùr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ô kezébôl.
12  És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.
13  De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem hallgatván az ùrnak, a ti Isteneteknek szavára,
14  Mondván: Nem! hanem Égyiptom földére megyünk be, a hol nem látunk harczot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:
15  Most azért halljátok meg az ùrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ha ti csak orczáitokat fordítjátok is úgy, hogy bemenjetek Égyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok:
16  Akkor a fegyver, a melytôl ti féltek, legott utólér benneteket Égyiptom földén, és az éhség is, a mitôl rettegtek, körûlvesz titeket Égyiptomban, és ott haltok meg.
17  Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, a kik úgy fordítják orczájokat, hogy bemenjenek Égyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közûlök, és nem szabadul meg a veszedelemtôl, a melyet én bocsátok reájok.
18  Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Miképen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképen kiöntöm az én haragomat ti reátok, ha bementek Égyiptomba; és lesztek ott átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet!
19  És az ùr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Égyiptomba; jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek.
20  Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben: mert ti küldöttetek engem az ùrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az ùrnak, a mi Istenünknek, és a mint szól az ùr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nékünk, és akképen cselekszünk.
21  Mikor pedig ma megjelentem néktek, nem hallgattok az ùrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, a melyekért engem ti hozzátok küldött.
22  Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok.

43

1 És a mint Jeremiás teljesen elmondta az egész népnek az ùr, az ô Istenök minden rendelését, a melyekért az ùr, az ô Istenök küldötte vala ô hozzájok, mindazokat a rendeléseket, mondom,
2  Akkor monda Azariás, Hosájának fia, Jóhanán, Káreának fia, és valamennyi kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az ùr, a mi Istenünk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be Égyiptomba, hogy ott tartózkodjatok.
3  Hanem Báruk, Nériának fia izgat téged mi ellenünk, hogy minket a Káldeusok kezébe adjon, hogy megöljenek minket, és vitessenek Babilonba.
4  És nem hallgata Jóhanán, Káreának fia, sem a seregnek valamennyi tisztje, sem az egész nép az ùr szavára, hogy a Júda földén maradjanak.
5  Hanem elvivé Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden tisztje Júdának egész maradékát, a kik visszajöttek vala mindama nemzetek közûl, a hová kiûzettek vala, hogy lakozzanak Júdának földében.
6  A férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket és a király leányait és minden lelket, a melyet Nabuzáradán, a poroszlók feje hagyott vala Gedáliással, Ahikámnak, Sáfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát és Bárukot, Nériának fiát.
7  És elmenének Égyiptomnak földébe, mert nem hallgattak az ùr szavára, és bemenének Táfnesig.
8  És szóla az ùr Jeremiásnak Táfnesben, mondván:
9  Végy a kezedbe nagy köveket, és rejtsd el azokat a sárba, a téglaégetôkemenczébe, a mely a Faraó házának ajtajában van Táfnesben, a Júdabeli emberek szeme láttára.
10  És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: ìmé, én elküldök és felhozom Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és az ô székét e kövekre teszem, melyeket elrejtettem, és azokra vonja fel az ô sátorát.
11  És betör, és megveri Égyiptom földét, a ki halálra való, halálra, és a ki rabságra, rabságra, és a ki fegyverre: fegyverre jut.
12  És tüzet gyújtok Égyiptom isteneinek házaiban, és felégeti azokat, és foglyokká teszi ôket, és magára ölti Égyiptom földét, miképen a pásztor magára ölti ruháját, és kimegy onnan békességgel.
13  És Bethsemesnek, a mely Égyiptom földében van, faragott képeit lerontja: és Égyiptom isteneinek házait tûzzel felégeti.

44

1 Az a szó, a mely lôn Jeremiáshoz, minden Júdabeliek felôl, a kik laknak vala Égyiptom földében, a kik laknak vala Migdolban, Táfnesben, Nófban és Pátrosz földében, mondván:
2  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és ímé, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennök.
3  Az ô gonoszságokért, a melyet cselekedtek, hogy felingereljenek engem, elmenvén, hogy áldozatot vigyenek és szolgáljanak az idegen isteneknek, a kiket ôk nem ismernek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.
4  És elküldöttem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém el, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez útálatos dolgot, a mit gyûlölök.
5  De nem hallgattak, és a fülöket sem hajtották arra, hogy megtérjenek az ô gonoszságokból, és idegen isteneknek ne áldozzanak.
6  Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, és pusztasággá és sivataggá lônek mind e napig.
7  Most azért ezt mondja az ùr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Miért szereztek nagy veszedelmet a ti lelketek ellen, hogy kipusztítsatok közûletek férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemôt Júda kebelébôl, hogy magatoknak még csak maradékot se hagyjatok;
8  Ingerelvén engem a ti kezeitek alkotásaival, áldozván az idegen isteneknek Égyiptom földén, a melyre ti tartózkodni jöttetek be, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzeténél?
9  Vajjon elfelejtkeztetek-é a ti atyáitok gonoszságairól és a Júda királyainak gonoszságairól és az ô feleségeiknek gonoszságairól és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, a melyeket Júdának földén cselekedtetek és Jeruzsálemnek utczáin?
10  Nem alázták meg magokat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, a melyeket elôtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.
11  Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: ìmé, én ellenetek fordítom orczámat veszedelemre, és hogy az egész Júdát kipusztítsam.
12  És felveszem Júdának maradékát, a kik magok elé tûzték, hogy bemennek Égyiptom földére, hogy ott lakozzanak, és mindnyájan megemésztetnek Égyiptom földén, elesnek fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt, kicsinytôl fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és átokká, csudává, szidalommá és gyalázattá lesznek.
13  És megfenyítem azokat, a kik Égyiptom földében lakoznak, miképen megfenyítettem a Jeruzsálembelieket fegyverrel, éhséggel és döghalállal.
14  És a Júda maradékai közûl, a kik ide jöttek, hogy Égyiptom földében tartózkodjanak, senki sem menekûl és szabadúl meg, hogy visszatérjen Júdának földébe, a hova lelkök hajtja ôket, hogy oda visszatérjenek és ott lakozzanak; mert nem térnek vissza, hanem csak a kik menekülnek.
15  És felelének Jeremiásnak mindama férfiak, a kik tudják vala, hogy az ô feleségeik az idegen isteneknek áldozának, és mindazok az asszonyok, a kik ott állnak vala nagy tömegben, és az egész nép, a mely Égyiptom földén, Pátrószban lakozik vala, mondván:
16  Abban a dologban, a mi végett szóltál nékünk az ùr nevében, nem hallgatunk reád;
17  Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölô áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utczáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.
18  De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szûkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.
19  És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk és néki italáldozatot viszünk: vajjon a mi férjeink híre nélkûl csinálunk-é néki béleseket, hogy ôt tiszteljük, és néki itali áldozatot vigyünk?
20  Szóla azért Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak és az asszonyoknak és az egész népnek, a kik e szót felelték néki, mondván:
21  Avagy a jó illatról, a melyet Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin füstöltetek ti és a ti atyáitok, a ti királyaitok és a ti fejedelmeitek és a föld népe: nem arról emlékezett-é meg az ùr, és nem az jutott-é néki eszébe?
22  És nem szenvedhette tovább az ùr a ti cselekedeteitek gonoszságát, az útálatosságok miatt, a melyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig,
23  A miatt, hogy füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az ùr ellen, és nem hallgattatok az ùr szavára, és az ô törvénye és az ô parancsolatai és az ô tanúbizonyságai szerint nem jártatok, azért következett ti reátok ez a veszedelem mind e napig.
24  Monda továbbá Jeremiás az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok meg az ùr szavát mind, ti Júdabeliek, kik Égyiptom földén vagytok.
25  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, a melyeket fogadtunk az ég királynéjának, hogy füstölve áldozzunk, és néki itali áldozatot vigyünk. Megerôsítvén megerôsítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat.
26  Azért halljátok meg az ùr szavát mind, ti Júdabeliek, a kik Égyiptom földében lakoztok: ìmé, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az ùr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az ùr Isten, egész Égyiptom földén!
27  ìmé, én vigyázok reájok az ô kárukra és nem javukra, és megemésztetik Júdának minden férfia, a kik Égyiptom földén vannak, fegyver miatt, éhség miatt, mígnem mind elfogynak.
28  De a kik a fegyvertôl megszabadulnak, visszatérnek Égyiptom földérôl Júdának földére, szám szerint kevesen, és mind megtudják Júdának maradékai, a kik bementek Égyiptom földébe, hogy ott tartózkodjanak: melyik szó teljesedik be, az enyém-é vagy az övék?
29  És ez lesz néktek a jel, azt mondja az ùr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendô veszedelem felôl.
30  Ezt mondja az ùr: ìmé, én odaadom Faraó Ofrát, Égyiptom királyát az ô ellenségeinek kezébe és az ô lelkét keresôk kezébe, miképen odaadtam Sedékiást, a Júda királyát Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az ô ellenségének és az ô lelkét keresônek kezébe.

45

1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ô könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:
2  Ezt mondja az ùr, Izráel Istene, te néked, Báruk:
3  Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az ùr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.
4  Ezt mondd néki: Ezt mondja az ùr: ìmé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.
5  És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az ùr, és a te lelkedet zsákmányúl adom néked, minden helyen, a hová elmégy.

46

1 Ez a szó, a melyet az ùr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felôl;
2  Égyiptom felôl, a Nékó Faraónak, Égyiptom királyának serege felôl, a mely az Eufrátes folyó mellett, Kárkémisben vala, a melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:
3  Készítsetek vértet és paizst, és induljatok a harczra.
4  Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel ti lovasok, és legyetek sisakokban. Tisztítsátok a kopjákat, öltsétek fel a pánczélokat.
5  Mit látok?
ºk megriadva hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelôl félelem, azt mondja az ùr. 6  Nem futhat el a gyors, és az erôs sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátes folyó mellett legyôzetnek és elhullanak.
7  Kicsoda ez, a ki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizû folyamok?
8  Égyiptom növekedik úgy, mint a folyóvíz és mint a megháborodott vizû folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakókat.
9  Jôjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jôjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a Libiabeliek, a kik paizst viselnek, és a Lidiabeliek, a kik kézívet viselnek!
10  Az a nap pedig az ùrnak, a Seregek Urának büntetô napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jól lakik és megrészegûl az ô vérökkel, mert áldozatja lesz az ùrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátes folyó mellett.
11  Menj föl Gileádba, és végy balzsamot te szûz, Égyiptomnak leánya; hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra!
12  Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el.
13  Az a szó, a melyet az ùr Jeremiás prófétához szólott, Nabukodonozornak, a babiloni királynak eljövetele felôl az Égyiptom földének megverésére:
14  Hirdessétek Égyiptomban és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban, és Táfnesben, és ezt mondjátok: Ållj elô, és készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet.
15  Miért verettek le a te erôseid? Nem állhattak meg, mert az ùr rettentette el ôket.
16  Megsokasította a tántorgót, egyik a másikra hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülôföldünkre az erôszakoskodó fegyver elôl.
17  Ezt kiáltják akkor: A Faraó, Égyiptom királya, háborúságnak királya, elhaladta a rendelt idôt.
18  Élek én, azt mondja a király, a kinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy áll a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jô el.
19  Készíts magadnak elköltözésre való edényeket, Égyiptom leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, lakatlanná lesz.
20  Szép üszôtinó Égyiptom, de pusztulás tör reá észak felôl.
21  Még zsoldosai is olyanok ô közöttök, mint a hízlalt borjúk, de ôk is meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állanak, mert romlásuk napja jön reájok, az ô megfenyíttetésök ideje.
22  Az ô szava mint a csúszó kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekerczékkel jônek ellene, mint a favágók.
23  Kivágják az ô erdejét, azt mondja az ùr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.
24  Megszégyenül Égyiptom leánya, északi nép kezébe jut.
25  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: ìmé, én megfenyítem Nó-Ammont és a Faraót és Égyiptomot és az ô isteneit és királyait, mind a Faraót, mind azokat, a kik bíznak benne.
26  Odaadom ôket az ô lelkök keresôinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az ô szolgáinak kezébe; de azután úgy lakoznak abban, mint azelôtt, azt mondja az ùr.
27  És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izráel, mert ímé, én megszabadítlak téged messzirôl, és a te magodat is az ô fogságuk földérôl, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, a ki megijeszsze.
28  Ne félj te, oh én szolgám Jákób, azt mondja az ùr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkûl.

47

1 Az a szó, a melyet az ùr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felôl, mielôtt megverte a Faraó Gázát.
2  Ezt mondja az ùr: ìmé, víz indul meg északról, és olyan lesz, mint a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít.
3  Ménei patáinak csattogó hangjától, szekereinek zörgésétôl, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejök ellankadása miatt.
4  És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tirust és Szidont és segítségének minden megmaradt töredékét, mert az ùr elrontja Filiszteát, a Káftor szigetének maradékát.
5  Kopaszság lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az ô völgyüknek: meddig vagdalod magadat?
6  Oh szablyája az ùrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass!
7  Miképen nyughatik meg, holott az ùr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte ôt.

48

1 Moáb felôl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
2  Nincs már dicsôsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ô ellene, mondván: Jertek el és veszessük el ôt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
3  Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
4  Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!
5  Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtôin az ellenség hallatja vészkiáltását.
6  Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!
7  Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
8  És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondotta az ùr.
9  Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ô városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
10  Åtkozott, a ki az ùrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértôl!
11  Nyugodtan élt Moáb gyermekségétôl fogva, és pihent az ô seprejében, és edénybôl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, nem változott az ô szaga.
12  De ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják ôt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.
13  És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.
14  Mimódon mondjátok: Hôsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?
15  Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
16  Közel van Moáb veszedelme, ihol jô és igen siet az ô veszedelme!
17  Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körûlte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ô nevét; mondjátok: Hogy eltört az erôs vesszô, a dicsô pálcza!
18  Szállj le a dicsôségbôl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erôsségeidet.
19  Ållj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülôt, és ezt mondd: Mi történt?
20  Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
21  Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
22  És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra,
23  És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
24  És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
25  Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az ùr.
26  Részegítsétek le ôt, mert hôsködött az ùr ellen, és heverjen Moáb az ô okádásában, és legyen csúfság ô is.
27  Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felôle, kevélyen hánytad magadat?
28  Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kôsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belôl rak fészket.
29  Hallottuk a Moáb kevélységét; igen kevély; az ô felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ô szívének elbizakodottságát.
30  Én ismerem, azt mondja az ùr, az ô szertelenkedését, és az ô fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
31  Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.
32  Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szôlôje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
33  És eltünik az öröm és vígasság Kármelbôl és a Moáb földérôl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklô nem énekel.
34  Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ô szavok; Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
35  És kifogyasztom Moábból, azt mondja az ùr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ô isteneinek.
36  Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.
37  Mert minden fô kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.
38  Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellô, azt mondja az ùr.
39  Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.
40  Mert ezt mondja az ùr: ìmé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
41  Bevétettek a városok, és az erôsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.
42  És Moáb elpusztúl, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az ùr ellen felemelkedett.
43  Félelem, verem és tôr jô te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az ùr.
44  A ki elfut a félelem elôl, a verembe esik, és a ki kijô a verembôl, a tôrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ô megfenyítésének esztendejét, azt mondja az ùr.
45  A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elôl futók; de tûz jô ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébôl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
46  Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
47  De visszahozom Moábot a fogságból sok idô mulva, azt mondja az ùr. Eddig van Moáb ítélete.

49

1 Az Ammon fiai felôl ezt mondja az ùr: Nincsenek-é Izráelnek fiai?
Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ô népe miért lakik annak városaiban? 2  Azért ímé eljônek a napok, azt mondja az ùr, és harczi riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tûzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik most ôt birtokolják, azt mondja az ùr.
3  Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.
4  Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bôségével, engedetlen leány, a ki az ô kincseiben bízik és ezt mondja: Kicsoda támad ellenem?
5  ìmé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az ùr, a Seregek Ura, minden szomszédod felôl, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyûjtse az elszéledteket.
6  De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az ùr.
7  Ezt mondja a Seregek Ura Edom felôl: Nincs bölcseség többé Temánban? elveszett-é a tanács az értelmesektôl? hiába valóvá lett-é az ô bölcsességök?
8  Fussatok, forduljatok, rejtôzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ô reá az ô megfenyíttetésének idején.
9  Ha szôlôszedôk törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.
10  Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtôzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.
11  Hagyd el a te árváidat, én eltartom, özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.
12  Mert azt mondja az ùr: ìmé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.
13  Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az ùr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.
14  Hírt hallottam az ùrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyûljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,
15  Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.
16  A te könnyelmûséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyû, onnét is lerántanálak téged, azt mondja az ùr.
17  És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.
18  A mint Sodomának és Gomorának és az ô szomszédainak elsülyedésekor volt, azt mondja az ùr, ott sem lakik több ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.
19  ìmé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdôségébôl az örökzöld legelôre, de hamarsággal kiûzöm ôt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?
20  Halljátok meg azért az ùr tervét, a melyet tervezett Edom felôl, és az ô gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felôl. Bizony elhurczolják ôket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyûködik rajtok a saját legelôjök.
21  Az ô romlásuk zajától megrendült a föld, az ô kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.
22  ìmé, feljô mint saskeselyû, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán; és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.
23  Damaskus felôl: Megszégyenült Emát és Årpád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.
24  Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg ôt, mint a szûlô asszonyt.
25  Miért is nem marad ki a dicsôséges város, az én örömömnek városa?
26  De elhullanak az ô ifjai is az ô utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.
27  És tüzet gyújtok Damaskus kôfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.
28  Kédárnak és Házornak országai felôl, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az ùr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.
29  Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörûl!
30  Fussatok el, igen siessetek, rejtôzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az ùr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.
31  Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az ùr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak!
32  Tevéik prédává lesznek, és az ô sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom ôket, e nyirott üstökûeket minden szél felé, és minden oldal felôl veszedelmet hozok reájok, azt mondja az ùr.
33  És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.
34  Az ùr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felôl, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:
35  Ezt mondja a Seregek Ura: ìmé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.
36  És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom ôket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.
37  És megrettentem Elámot az ô ellenségei elôtt és az ô lelköknek keresôi elôtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az ùr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem ôket.
38  És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az ùr:
39  De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az ùr.

50

1 Az a szó, a melyet szóla az ùr Babilon felôl és a Káldeusok földje felôl, Jeremiás próféta által.
2  Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenûlt Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az ô faragott képei, letörettek az ô bálványai.
3  Mert északról nép jött fel ellene, pusztává teszi ez az ô földét, és nem lesz, a ki lakozzék benne; embertôl fogva a baromig elfutnak, elmennek.
4  Azokban a napokban, és abban az idôben, azt mondja az ùr, eljônek az Izráel fiai, ôk és a Júda fiai együtt, sírva jönnek és mennek és keresik az Urat, az ô Istenöket.
5  A Sion felôl kérdezôsködnek, arrafelé fordítják orczájokat. Eljônek és oda adják magokat az ùrnak örök szövetségre, a mely feledhetetlen.
6  Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették ôket, a hegyekben bujdostatták ôket, hegyrôl halomra jártak, elfelejtkeztek az ô tanyájukról.
7  A ki csak reájok talált, emésztette ôket, és az ô elnyomóik ezt mondták: Nem vétkeztünk, mert vétettek az ùr ellen, pedig igazság otthona, atyáiknak reménysége volt az ùr.
8  Fussatok ki Babilonból és jôjjetek ki Káldea földébôl, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj elôtt;
9  Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földérôl, és sorakoznak ellene, legott bevétetik. Nyilai olyanok, mint a legyôzhetetlen vitézé, a ki nem tér vissza sikertelenül.
10  És Káldea prédává lesz, a kik prédára vetik ôt, mind betelnek vele, azt mondja az ùr.
11  Csak örüljetek, csak tomboljatok örökségem elpusztítói: csak ugrándozzatok, mint a nyomtató tinó, nyerítsetek, mint a ménlovak.
12  Megszégyenül a ti anyátok, a ti szûlôtök igen csúffá lesz: ìmé, a nemzetek seprejévé, pusztává, szárazfölddé, sivataggá lesz.
13  Az ùr haragja miatt nem lakoznak rajta, hanem egészen pusztasággá lesz, a ki csak átmegy Babilonon, álmélkodik és sziszeget egész veresége felett.
14  Sorakozzatok köröskörûl, Babilon ellen, mind ti ijjászok, lôjjetek reá, ne kiméljétek a nyilat; mert az ùr ellen vétkezett!
15  Kiáltsatok reá köröskörûl, kezét adta, lehullottak az ô szegletkövei, leromlottak az ô kôfalai: bizony az ùr büntetése ez; büntessétek meg ôt, és a mint cselekedett, úgy cselekedjetek vele.
16  Vágjátok ki Babilonból a magvetôt és a ki sarlót fog aratás idején; a gyilkos fegyver elôl kiki az ô népéhez szalad, kiki az ô földe felé fut.
17  Elszéledt juhnyáj az Izráel, oroszlánok kergették szét; elôször benyelte ôt Assiria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az ô csontjait.
18  Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: ìmé, én megfenyítem a babiloni királyt és az ô földét, miként megfenyítém az assiriai királyt.
19  És visszaviszem az Izráelt az ô lakhelyére, és Básánban legel és a Kármelen, és az Efraim hegyén és Gileádban megelégszik az ô lelke.
20  Azokban a napokban és abban az idôben, azt mondja az ùr, kerestetik az Izráel bûne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak: mert kegyelmes leszek azokhoz, a kiket meghagyok.
21  A kétszer pártütôk földére menj fel, és a meglátogattatás lakóit irtsd ki, öljed és irtsad ôket, azt mondja az ùr, és mind a szerint cselekedjél, a mint parancsoltam néked.
22  Harczi zaj a földön és nagy romlás.
23  Hogy elmúlott és összetört az egész föld pôrölye! milyen útálatossá lett Babilon a nemzetek között.
24  Tôrbe ejtettelek téged, és meg is fogattál Babilon, de nem tudtad, utól érettél és megragadtattál, mert pörlekedtél az ùrral.
25  Felnyitotta az ùr az ô tárházát, és elôhozta az ô haragjának szereit: mert e cselekedet az ùré, a Seregek Uráé Káldea földén.
26  Törjetek reá a szélekrôl, nyissátok fel az ô magtárait, tapodjátok ôt, mint a kévét, és irtsátok ki, hogy ne legyen maradéka.
27  Döfjétek le minden tulkát, le velök a vágóhídra! Oh jaj nékik; mert eljött az ô napjok, az ô megfenyíttetésök ideje!
28  A futók és a Babilon földébôl menekülôk zaja megjelentik majd a Sionon az ùrnak a mi Istenünknek bosszúállását, az ô templomáért való bosszúállását.
29  Gyûjtsetek össze Babilon ellen igen sokat, mindenkit a ki kézívet feszít, köröskörûl járjatok ellene tábort, hogy senki el ne szaladhasson: fizessetek meg néki az ô cselekedete szerint, a mint ô cselekedett, úgy cselekedjetek vele; mert az ùr ellen kevélykedett, az Izráelnek Szentje ellen!
30  Azért elhullanak az ô ifjai az ô utczáiban, és minden vitéze elvész azon a napon, azt mondja az ùr.
31  ìmé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az ùr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja.
32  És megbotlik a kevély és elesik, és senki nem lesz, a ki felköltse ôt, és tüzet gyújtok az ô városaiban, hogy megemészsze azokat, a kik körûlte vannak.
33  Ezt mondja a Seregek Ura: Megnyomoríttattak az Izráel fiai és Júda fiai együtt és mindnyájan, a kik fogságra vitték ôket, beléjök ragadnak, nem akarják ôket elbocsátani.
34  De az ô megváltójok erôs, Seregek Ura az ô neve, bizonynyal felveszi az ô peröket, hogy megnyugtassa e földet, és Babilon lakóit megrettentse.
35  Fegyver lesz a Káldeusokon, azt mondja az ùr, és Babilon lakóin és az ô fejedelmein és az ô bölcsein.
36  Fegyver lesz az ô varázslóin, és megbolondulnak; fegyver lesz az ô vitézein, és elijednek.
37  Fegyver lesz az ô lovain és szekerein és az egész egyveleg népen, a mely ô benne van, és hasonlók lesznek az asszonyokhoz. Fegyver lesz az ô kincsein, és elprédáltatnak.
38  Szárazság lesz az ô vizein, és kiszáradnak, mert bálványok földe az, és faragott képekkel dicsekednek.
39  Azért sakálok lakoznak ott baglyokkal, és struczmadárnak fiai lakoznak benne, és soha többé nem lakják azt, és nem lesznek lakosai nemzedékrôl nemzedékre.
40  A mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát és az ô szomszéd városait, azt mondja az ùr, ép úgy nem lakik ott egy ember sem, és embernek fia sem lakja azt.
41  ìmé, nép jön északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból.
42  ìvet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok, és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok, mint a tenger zúgása, és lovakon jônek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya!
43  Hallja a babiloni király az ô híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el ôt, fájdalom, mint a gyermek-szûlôt.
44  ìmé, mint a Jordán erdôségébôl való oroszlán, úgy jön fel az örökzöld ligetre, de hamar kiûzöm ôt arról, és a ki arra választatott, azt teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hasonlatos hozzám? és ki szab nékem törvényt, és ki az a pásztor, a ki ellenem álljon?
45  Azért halljátok meg az ùr tervét, a melyet Babilon ellen tervezett, és az ô gondolatait, a melyeket Káldea ellen gondolt. Bizony elhajtják ôket, a nyáj kicsinyeit, és álmélkodik felettök a legelô.
46  Babilon bevételének zajától megindul a föld, és kiáltása hallatszik a nemzetek között!

51

1 Ezt mondja az ùr: ìmé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.
2  És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják ôt, és földét kiüresítik, mert mindenfelôl ellene lesznek a veszedelem napján.
3  A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:
4  És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az ô utczáin,
5  Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ô Istenétôl, a Seregek Urától, noha az ô földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.
6  Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ô lelkét, ne veszszetek el az ô gonoszságáért, mert az ùr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
7  Arany pohár volt Babilon az ùr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ô borából, azért bolondultak meg a nemzetek.
8  Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az ô sebét, hátha meggyógyul!
9  Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el ôt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az ô ítélete, és felemelkedett a felhôkig.
10  Kihozta az ùr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az ùrnak, a mi Istenünknek dolgát.
11  Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az ùr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ô gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az ùr bosszúállása ez, az ô templomáért való bosszúállása.
12  Babilonnak kôfalain tûzzétek ki a zászlót, erôsítsétek meg az ôrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az ùr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.
13  Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged és a te rablásod határa!
14  Megesküdt a Seregek Ura az ô lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felôled.
15  Az, a ki teremtette a földet az ô erejével, a ki megalapította a világot az ô bölcseségével, és kiterjesztette az egeket az ô értelmével.
16  Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhôket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esôhöz, és kihozza a szelet az ô tárházaiból.
17  Minden ember bolonddá lett tudomány nélkûl, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az ô öntése és nincs benne lélek.
18  Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az ô megfenyíttetésök idején elvesznek.
19  Nem ilyen a Jákób osztályrésze, mert mindennek teremtôje és az ô örökségének pálczája, Seregek Ura az ô neve!
20  Pôrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.
21  És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülôt.
22  És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet,
23  És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetôt és az ô igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fôembereket.
24  És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ô gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az ùr.
25  ìmé, én ellened fordulok, te romlásnak hegye, azt mondja az ùr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és leverlek téged a kôszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.
26  És belôled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az ùr.
27  Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok ô ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.
28  Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az ô hadnagyait és minden fôemberét, és az ô birodalmának egész földét.
29  És megrendül a föld és rázkódik, mert az ùrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye.
30  Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erôsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.
31  Futár futár elé fut, és a hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az ô városa mindenfelülrôl.
32  És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.
33  Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az ô tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljô az ô aratásának ideje.
34  Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, és kivetett engemet.
35  Az én rajtam esett erôszak és az én testem Babilonra térjen, azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!
36  Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az ô tengerét, és kiapasztom az ô forrását.
37  És Babilon kôrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.
38  Együtt ordítnak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.
39  Az ô kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem ôket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az ùr.
40  Elôhozom ôket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.
41  Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!
42  Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.
43  Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.
44  Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kôfala is ledôl.
45  Jôjjetek ki belôle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az ùr haragjának tüzétôl.
46  És el ne olvadjon a ti szívetek, és ne féljetek a hírtôl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendôben hír jô, és a másik esztendôben is a hír, hogy erôszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!
47  Azért ímé, eljônek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden ô megöltjei elhullanak ô közötte.
48  És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felôl eljônek reá a pusztítók, azt mondja az ùr.
49  Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.
50  Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertôl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az ùrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.
51  Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az ùr házának szentségébe.
52  Azért ímé, eljônek a napok, azt mondja az ùr, és meglátogatom az ô faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.
53  Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerôsíti is az ô erôs magaslatát, pusztítók törnek reá tôlem, azt mondja az ùr.
54  Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébôl nagy romlás.
55  Mert elpusztítja az ùr Babilont, és kiveszíti belôle a nagy zajt, és zúgnak az ô habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az ô szavok harsogása.
56  Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az ô kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az ùr, bizonynyal megfizet.
57  És megrészegítem az ô fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
58  Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kôfala földig lerontatik, és az ô büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak.
59  Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor ô Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.
60  És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedemet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felôl.
61  És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,
62  Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertôl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.
63  És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.
64  És ezt mondd: ìgy merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtôl, a melyet én hozok reá, akármint fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.

52

1 Huszonegy esztendôs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az ô anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.
2  És gonoszt cselekedék az ùr szemei elôtt, mint Jojákim cselekedett vala.
3  Mert az ùr haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, míglen elveté ôket színe elôl. Sedékiás ugyanis engedetlen lôn a babiloni királynak.
4  És az ô uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ô maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelôl sánczot vetének fel ellene.
5  És megszállva lôn a város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.
6  A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedikén nagy éhség támada a városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.
7  És bevéteték a város, és a harczosok mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapu felé, a két kôfal között, a melyek a király kertjénél valának (a Káldeusok pedig a város mellett valának köröskörûl) és menének az úton, a mely a sík földre viszen.
8  A Káldeusok serege pedig ûzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellôle.
9  Megfogák azért a királyt, és vivék ôt a babiloni királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda reá.
10  És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.
11  Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté ôt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté ôt halála napjáig.
12  Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendô pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni király elôtt, eljöve Jeruzsálembe.
13  És felégeté az ùr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tûzzel.
14  És Jeruzsálem egész kôfalát köröskörûl lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.
15  A községnek szegényeibôl pedig és a többi nép közûl, a kik a városban megmaradtak vala, és a szökevények közûl, a kik elszöktek vala a babiloni királyhoz, és a sokaságnak maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.
16  De a föld szegényei közûl ott hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szôlômûveseket és szántóvetôket.
17  A rézoszlopokat pedig, a melyek az ùr házában valának és a talpakat és a réztengert, a mely az ùr házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.
18  A fazekakat is és a lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezôket és a rézedényeket, a melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék.
19  És a csészéket, a serpenyôket, a medenczéket és a fazekakat, a gyertyatartókat, a tömjénezôket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.
20  Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt valának, a melyeket Salamon király csináltatott vala az ùr házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.
21  És az oszlopok közûl az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a magassága, és tizenkét sing zsinór éri vala át köröskörûl, vastagsága pedig négy ujjnyi, és belôl üres vala.
22  Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala, és a hálók és granátalmák a gömbön köröskörûl mind rézbôl valának, és ilyen a második oszlop, és ilyenek a granátalmák is.
23  A granátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen száz granátalma vala a hálón felül köröskörûl.
24  Elvivé a vitézek feje Seráját is a fôpapot, és Sofóniást a második papot, és az ajtónak három ôrizôjét.
25  És a városból elvive egy fôembert, a ki felügyelôjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közûl, a kik állanak vala a király elôtt, a kik a városban találtatnak, és a seregek fôíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan férfiút a föld népe közûl, a kik a városban találtatának.
26  És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé ôket a babiloni királyhoz Riblába.
27  És levágatá ôket a babiloni király és megöleté ôket Riblában, a Hamát földén, és fogságra viteték Júda az ô földérôl.
28  Ennyi az a nép, a melyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendôben, háromezer és huszonhárom Júdabeli.
29  A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembôl nyolczszáz és harminczkét lélek.
30  Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek.
31  Lôn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Elvil-Merodák, a babiloni király az ô uralkodásának elsô esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé ôt a tömlöczbôl.
32  És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, a kik vele valának Babilonban.
33  És felcserélé tömlöczbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.
34  És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!