 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Az ùr igéje, a mely lôn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Åkház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében.2 A mikor beszélni kezde az ùr Hóseással, monda az ùr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. 3 Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szûle néki. 4 És mondá az ùr néki: Nevezd ôt Jezréelnek, mert még egy kis idô, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát. 5 És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében. 6 Ismét teherbe esék, és leányt szûle. És mondá néki az ùr: Nevezd ôt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok. 7 De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom ôket az ùr, az ô Istenök által; de nem tartom meg ôket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által. 8 Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szûle. 9 És mondá az ùr: Nevezd ôt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek. 10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élô Istennek fiai! 11 És összegyûlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljônek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! 21 (1:12) Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh! 2 (2:1) Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ô, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ô bujaságát arczáról, és az ô paráznaságát emlôi közûl;3 (2:2) Különben meztelenre vetkôztetem ôt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom ôt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm ôt szomjúsággal. 4 (2:3) Sôt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ôk is. 5 (2:4) Mert paráználkodott az ô anyjok; gyalázatba merült, a ki ôket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretôim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. 6 (2:5) Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit. 7 (2:6) És szaladgál majd szeretôi után, de nem éri el ôket; és mikor keresi ôket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elôbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: 8 (2:7) Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ôk a Baálra költöttek. 9 (2:8) Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ô divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna. 10 (2:9) És most feltárom az ô gyalázatát szeretôi elôtt, és senki sem szabadítja ôt ki az én kezembôl. 11 (2:10) És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. 12 (2:11) És elpusztítom szôlejét és fügefáját, a melyekrôl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretôim adtak nékem, és erdôvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg ôket. 13 (2:12) És megbüntetem ôt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretôi után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az ùr. 14 (2:13) Azért ímé csalogatom ôt, és elviszem ôt a pusztába, és szívére beszélek. 15 (2:14) És onnan adom meg néki az ô szôlôjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. 16 (2:15) És azon a napon, ezt mondja az ùr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. 17 (2:16) És kiveszítem az ô szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. 18 (2:17) És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrôl, és bátorságos lakozást adok nékik. 19 (2:18) És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. 20 (2:19) Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. 21 (2:20) És azon a napon meghallgatom, azt mondja az ùr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; 22 (2:21) A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. 23 (2:22) És bevetem ôt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ô pedig ezt mondja: Én Istenem! 31 És mondá az ùr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ô társa és mégis házasságtörô; a mint az ùr is szereti Izráel fiait, bár ôk idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szôlôs-kalácsokat.2 És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán. 3 És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is így leszek te irántad. 4 Mert az Izráel fia i is sok ideig maradnak király nélkûl, fejedelem nélkûl; áldozat nélkûl, szoborkép nélkûl, efód nélkûl és theráfok nélkûl. 5 Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az ô Istenöket, és Dávidot, az ô királyukat, és remegve folyamodnak az ùrhoz az ô jóságához az utolsó idôkben. 41 Halljátok meg az ùrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az ùrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.2 Hamisan esküsznek és hazudnak, és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek, és egyik vér a másikat éri. 3 Azért búsul a föld és elerôtlenûl minden, a mi azon lakik, a mezô vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. 4 Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddôzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak. 5 De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. 6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkûl való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérôl, elfeledkezem én is a te fiaidról. 7 Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsôségöket! 8 Népem vétkébôl élôsködnek, ôk és bûneik után áhítozik lelkök. 9 De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem ôket az ô útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért. 10 Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az ùrra vigyázni. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt! 12 Népem az ô bálványát kérdezi, és az ô pálczája mond néki jövendôt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ô Istenök megett. 13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörôk a ti menyeitek. 14 Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörôk, mert ôk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik. 15 Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az ùr! 16 Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üszô; most tágas földön legelteti ôket az ùr, mint a bárányt. 17 Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára! 18 Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot. 19 Szárnyaihoz köti ôt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt. 51 Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tôrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.2 Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek. 3 Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve elôlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertôztetett az Izráel. 4 Nem engedik ôket az ô cselekedeteik megtérni az ô Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat. 5 Izráel ellen az ô büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bûneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész. 6 Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az ô tôlük. 7 Hûtlenül cselekedtek az ùr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti ôket az újhold, örökségeikkel egyben. 8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth-Avenben: Utánad Benjámin. 9 Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet. 10 Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet. 11 Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettôl, mert tetszett néki követni az emberi rendelést! 12 Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás. 13 Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet. 14 Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa! 15 Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem! 61 Jertek, térjünk vissza az ùrhoz, mert ô szaggatott meg és ô gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!2 Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ô színe elôtt. 3 Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ô kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljô hozzánk, mint az esô, mint a késôi esô, a mely megáztatja a földet. 4 Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhô és mint a korán múló harmat. 5 Azért vertem meg a próféták által és megölöm ôket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelô nap. 6 Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot; az Istennek ismeretét inkább, mintsem égô-áldozatokat. 7 De ôk, mint Ådám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem. 8 Gileád a gonosztevôk városa, vérrel van bemocskolva. 9 És miképen tolvajok leselkednek, úgy tesz a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony gonosz dolgokat cselekesznek. 10 Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertôztetve Izráel. 11 Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán. 71 A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.2 És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körûlvették ôket az ô cselekedeteik, a melyek színem elôtt vannak. 3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket. 4 Mindnyájan házasságtörôk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütô; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig. 5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétôl; csúfolóknak nyujtja az ô kezét. 6 Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az ô szívökkel. Egész éjszaka alszik az ô sütôjök; reggel ég, mint a lángoló tûz. 7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütô kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana. 8 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lôn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa. 9 Idegenek emésztik erejét, de ô nem veszi észre. ºsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre. 10 Izráel ellen az ô büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az ùrhoz, az ô Istenökhöz, és nem keresik ôt mindennek daczára sem. 11 És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak. 12 De a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom ôket, mind az ég madarát; megbüntetem ôket az ô gyülekezetöknek adott kijelentés szerint. 13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tôlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám ôket; de ôk hazugságot szólnak ellenem! 14 És nem kiáltanak hozzám szívökbôl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak. 15 Pedig én tanítottam ôket, én erôsítettem meg karjokat, és ôk mégis gonoszt gondolnak ellenem. 16 Megtérnek, de nem a magasságos Istenhez. Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertôl hullnak el fejedelmeik, az ô nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén. 81 Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az ùr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!2 Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet! 3 Megvetette Izráel a jót, kergesse hát az ellenség. 4 Királyt emeltek ôk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kívül. Ezüstjökbôl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen. 5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták? 6 Mert ez is Izráelbôl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja! 7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt. 8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs gyönyörûség. 9 Mert ôk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretôket bérelnek. 10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm ôket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétôl. 11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették ôt az oltárok. 12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat. 13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az ùr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az ô álnokságukról, és megbünteti az ô vétkeiket; Égyiptomba fognak ôk visszatérni. 14 Most Izráel elfeledkezett az ô alkotójáról és palotákat épített; Júda megerôsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ô erôsségeit. 91 Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtôl, és szeretted a bûnbért minden búzaszérûn.2 Szérû és a sajtó nem tartja el ôket; hiányozni fog abból a must. 3 Nem maradnak az ùr földén, hanem Égyiptomba tér vissza Efraim; Assiriában tisztátalant esznek. 4 Nem áldoznak az ùrnak borral; és nem lesznek kedvesek elôtte. Åldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak étvágyuknak szolgál; nem jut be az ùr házába. 5 Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az ùr ünnepnapján? 6 Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyûjti be, Móf temeti el ôket. Ezüst kincsöket a csalán örökli; tövis lesz sátoraikban. 7 Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, ôrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyûlölség. 8 Efraim szétnéz az én Istenem mellett. A prófétának minden útaira háló vettetett; gyûlölség van Istenének házában. 9 Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; de megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az ô gonoszságokat. 10 Mint szôlôfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa elsô termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat; de bementek Baál-Peorhoz és a gyalázatosnak adták magokat, és útálatossá váltak, mint a mit szerettek. 11 Efraim! Elszáll dicsôségök, mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás! 12 Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem ôket; sôt még nékik is jaj, ha elfordulok tôlök. 13 Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezôben; de Efraimnak mégis az öldöklôhöz kell kihoznia az ô fiait. 14 Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddô méhet és kiszáradt emlôket. 15 Minden gonoszságuk Gilgálban van, mert ott gyûlöltem meg ôket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiûzöm ôket házamból; nem szeretem ôket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütôk. 16 Meg van verve Efraim; gyökerök elszáradt! Nem teremnek gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes magzatit. 17 Elveti ôket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között. 101 Buja szôlôtô az Izráel, a mely termi az ô gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.2 Csalárd a szívök; de most meglakolnak! º maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat. 3 Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?! 4 Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezô barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet. 5 Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaira lakói. Bizony megsiratja azt az ô népe, és papjai is remegnek miatta, az ô dicsôsége miatt; mert eltávozott az attól. 6 Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az ô tanácsa miatt. 7 Elveszett Samaira! Az ô királya, mint forgács a víz színén! 8 És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növe be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok reánk! 9 Gibea napjaitól fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte ôket Gibeában a harcz a gonoszság fiai ellen. 10 Megfenyítem hát ôket kedvemre! Népek gyülekeznek ellenök, a mikor megkötöztetnek kettôs gazságukért. 11 Efraim szoktatott üszô, a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az ô szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál néki. 12 Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljô, hogy igazság esôjét adjon néktek. 13 Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában! 14 Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erôsséged elpusztíttatik, a miképen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcznak napjára; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik. 15 ìgy cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya! 111 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem ôt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.2 A mint hívták ôket, úgy mentek el elôlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ô vette ôket karjaira, de ôk nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg ôket. 4 Emberi kötelékkel vontam ôket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe. 5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ô királya, mert nem akarnak megtérni. 6 És fegyver száll az ô városaira, és elpusztítja az ô zárait, és felemészti ôket az ô szándékaik miatt. 7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tôlem. Ha hivogatják is ôt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta. 8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! 9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én. 10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ô ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felôl. 11 Rettegve jônek elô, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földébôl; és letelepítem ôket házaikba, ezt mondja az ùr! 12 Körûlvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hûséges Szenttel. 121 Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.2 Pere van az ùrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ô útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. 3 Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erôs volt, küzdött az Istennel. 4 Küzdött az angyallal és legyôzete; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg ôt, és ott beszélt velünk. 5 Bizony az ùr, a seregeknek Istene; az ùr az ô neve. 6 Térj hát vissza a te Istenedhez; ôrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben. 7 Kanaánita ô! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni. 8 És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bûn volna! 9 De én vagyok az ùr, a te Istened Égyiptom földétôl kezdve. ùjra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain. 10 Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által. 11 Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kôrakások a mezô barázdáin. 12 Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott. 13 És próféta által hozta fel az ùr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg. 14 Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ô Ura. 131 Efraim szólott volt, rettegés; nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ô ezüstjökbôl, bálványokat az ô eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak! 3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhô és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrôl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje. 4 Pedig én vagyok az ùr, a te Istened Égyiptom földétôl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivûlem, és rajtam kivûl nincs más szabadító! 5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön. 6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék; azért hát elfelejtkezének rólam. 7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy leselkedem az úton. 8 Rájok rohanok, mint a kölykétôl megfosztott medve, széttépem szívök borítóját, és felfalom ott ôket, mint egy nôstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét ôket! 9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítôd ellen. 10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felôl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket! 11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban! 12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ô bûne! 13 A szülôasszony kínjai lepik meg ôt; oktalan fiú ô, mert a kellô idôben nem jô ki anyjának méhébôl. 14 Megváltom ôket a Seol hatalmából! Megmentem ôket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elôlem. 15 Mert bár a testvérek közt ô a legv irágzóbb: feljô a keleti szél, az ùr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása; az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát. 16 (14:1) Meglakol Samaira, mert daczolt az ô Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemôik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak. 141 (14:2) Térj vissza hát Izráel az ùrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!2 (14:3) Vegyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az ùrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked. 3 (14:4) Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. 4 (14:5) Kigyógyítom ôket hûtlenségökbôl; szeretem ôket ingyen kegyelembôl, mert elfordult tôlök az én haragom. 5 (14:6) Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon. 6 (14:7) Kiterjednek az ô ágai, és olyan lesz az ô ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné. 7 (14:8) Visszatérnek az ô árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szôlôtô; híre olyan lesz, mint Libánon boráé. 8 (14:9) Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelô cziprusfa! Tôlem származik a te gyümölcsöd! 9 (14:10) Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az ùrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
