 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 A teher, a melyet Habakuk próféta látott.2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erôszak miatt, és nem szabadítasz meg! 3 Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erôszak van elôttem, per keletkezik és versengés támad! 4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet! 5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék! 6 Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerô nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi. 7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát. 8 És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elôtörtetnek az ô lovasai; és az ô lovasai messzirôl jônek, repülnek, mint a zsákmányra sietô keselyû. 9 Mindnyájan ragadományért jön, arczuk elôre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a fövény. 10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erôsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt. 11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; ô, kinek istene az ô hatalma. 12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktôl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! ìtéletre rendelted ôt, oh Uram, fenyítôül választottad ôt, én erôsségem! 13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegôket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?! 14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszó-mászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök? 15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be ôket; ezért örül és vígad. 16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ô hálójának, mert ezekkel kövér az ô része, és zsíros az ô eledele. 17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkûl?! 21 ºrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.2 És felele nékem az ùr, és mondá: ìrd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. 3 Mert e látomás bizonyos idôre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jôni, nem marad el! 4 ìmé, felfuvalkodott, nem igaz ô benne az ô lelke; az igaz pedig az ô hite által él. 5 És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ô, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ô, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet. 6 Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! 7 Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik. 8 Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erôszaktételért. 9 Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elôl. 10 Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bûnössé tetted lelkedet. 11 Mert a kô is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki. 12 Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal. 13 Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tûznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? 14 Mert az ùr dicsôségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. 15 Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed ôt, hogy láthassad az ô szemérmöket! 16 Gyalázattal telsz meg dicsôség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az ùr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsôségedet. 17 Bizony a libanoni erôszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté ôket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán ûzött erôszakosságért. 18 Mit használ a faragott kép, hogy faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? 19 Jaj annak, a ki fának mondja: Serkenj fel! néma kônek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? ìmé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! 20 Ellenkezôleg az ùr az ô szent templomában, hallgasson elôtte az egész föld! 31 Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.2 Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrôl! 3 Isten a Témán felôl jön, és a Szent a Párán hegyérôl. Sélah. Dicsôsége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. 4 Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellôle; és ott van az ô hatalmának rejteke. 5 Elôtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. 6 Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsülyednek az örökkévaló halmok; az ô ösvényei örökkévalók! 7 Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! 8 A folyók ellen gerjedt-é fel az ùr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bôszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? 9 Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Sélah. A föld folyókat ömleszt. 10 Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait. 11 A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétôl és ragyogó kopjád villanásától. 12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. 13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fôt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Sélah! 14 Saját dárdájával vered át az ô vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. 15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. 16 Hallám és reszket a bensôm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. 17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szôlôkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. 18 De én örvendezni fogok az ùrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. 19 Az ùr Isten az én erôsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nôstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklômesternek, az én hangszereimmel. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
