Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Ézsaiás Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Ézsaiás
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Ésaiásnak, Åmós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felôl, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyának napjaiban.
2  Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az ùr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ôk elpártolának tôlem.
3  Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ô urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4  Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tôle.
5  Miért ostorozzalak tovább, holott a bûnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erôtelen.
6  Tetôtôl talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7  Országtok pusztaság, városaitokat tûz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8  És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szôlôben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9  Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10  Halljátok az ùrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11  Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az ùr; megelégeltem a kosok egészen égô áldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12  Ha eljöttök, hogy színem elôtt megjelenjetek, ki kivánja azt tôletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13  Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat elôttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14  ùjholdaitokat és ünnepeiteket gyûlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15  És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejem szemeimet elôletek; sôt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16  Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elôl cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17  Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erôszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18  No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az ùr! ha bûneitek skárlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19  Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20  És ha vonakodtok, sôt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az ùr szája szólt!
21  Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22  Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23  Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerûl eléjök.
24  Ezért azt mondja az ùr, a seregeknek Ura, Izráel erôs Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25  És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26  És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27  Sion jogosság által váltatik meg, és megtérôi igazság által;
28  De elvesznek a bûnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29  Mert szégyen éri ôket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30  És hasonlatosok lesztek az elhullott levelû terpentinfához, és a víz nélkûl való kerthez;
31  És csepüvé lesz az erôs, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.

2

1 Ésaiásnak, Åmós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felôl.
2  Lészen az utolsó idôkben, hogy erôsen fog állani az ùr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3  És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az ùr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az º útaira, és mi járjunk az º ösvényein, mert tanítás Sionból jô, és Jeruzsálembôl az ùrnak beszéde;
4  Ki ítéletet tesz a pogányok között, és biráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikbôl kapákat, és dárdáikból metszôkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5  Jákóbnak háza! jertek járjunk az ùrnak világosságában!
6  Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztôk, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
7  És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
8  És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
9  Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a fôember, és meg nem bocsátsz nékik.
10  Menj be a kôsziklába, és rejtôzzél el a porba az ùr félelme elôl, és az ô nagyságának dicsôsége elôtt.
11  A kevély szemû közember megaláztatik, és a fôemberek magassága porba hajtatik, és csak az ùr magasztaltatik fel ama napon.
12  Mert a seregek Urának napja eljô minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
13  És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
14  Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
15  Minden magas torony ellen, és minden erôs kôfal ellen;
16  És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörûséges drágaságok ellen.
17  És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a fôemberek magassága, és egyedûl az ùr magasztaltatik fel ama napon.
18  És a bálványokat teljességel elveszti.
19  És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az ùr félelme elôl és nagyságának dicsôsége elôtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20  Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok elôtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
21  Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az ùr félelme elôl és az º nagyságának dicsôsége elôtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
22  (3:1) Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetô ô?

3

1 (3:2) Mert ímé az ùr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálembôl és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;
2  (3:3) Az erôst és hadakozót, bírót és prófétát, jóst és öreget;
3  (3:4) Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értôt;
4  (3:5) És adok nékik gyerkôczöket fejedelmekûl, és gyermekek uralkodnak rajtok.
5  (3:6) És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ô társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;
6  (3:7) És ha valaki megragadja atyja nemzetségébôl való rokonát, mondván: Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:
7  (3:8) Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözô, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!
8  (3:9) Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az ùr ellen vannak, hogy az º dicsôséges szemeit ingereljék.
9  (3:10) Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.
10  (3:11)
Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. 11  (3:12) Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.
12  (3:13) Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetôk, és ösvényidnek útját elrejtik elôled.
13  (3:14)
Elôálla perelni az ùr, és itt áll ítélni népeket. 14  (3:15) Az ùr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szôlôt, szegénytôl rablott marha van házaitokban:
15  (3:16) Mi dolog, hogy népemet összezúztátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az ùr, a seregeknek Ura.
16  (3:17) És szól az ùr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést-bongást szereznek:
17  (3:18)
Megkopaszítja az ùr Sion leányainak fejtetôjét, és az ô szemérmöket megmezteleníti. 18  (3:19) Ama napon eltávolítja az ùr az ô lábaik zengô ékességét, a napocskákat és holdacskákat,
19  (3:20) A fülönfüggôket, a karpereczeket és a fátyolokat,
20  (3:21) A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,
21  (3:22) A gyûrûket és az orrpereczeket,
22  (3:23) Az ünneplô ruhákat, a palástokat, a nagy kendôket és az erszényeket,
23  (3:24) A tükröket, a gyolcsingeket, a fôkötôket és a keczeléket:
24  (3:25) És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.
25  (3:26)
Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: 26  (3:27) És sírnak és gyászolnak kapui, és ô elpusztíttatván, a földön ül;

4

1 (3:28) És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedrôl, és vedd le rólunk gyalázatunkat!
2  (4:1) És ama napon az ùrnak csemetéje ékes és dicsôséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának.
3  (4:2) És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élôk közé beiratott.
4  (4:3) Ha elmosta az ùr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belôle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:
5  (4:4) Akkor teremteni fog az ùr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhôt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsôségen oltalma lészen;
6  (4:5) És sátor lészen árnyékúl nappal a hôség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és esô elôl.

5

1 Hadd énekelek kedvesemrôl, szerelmesemnek énekét az º szôlôjérôl! Kedvesemnek szôlôje van nagyon kövér hegyen;
2  Felásta és megtisztítá kövektôl, nemes vesszôt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sôt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szôlôt terem, és az vadszôlôt termett!
3  Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai: ítéljetek köztem és szôlôm között!
4  Mit kellett volna még tennem szôlômmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szôlôt terem, holott vadat termett?!
5  Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szôlômmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kôfalát, hogy eltapodtassék;
6  És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esôt ne adjanak!
7  A seregek Urának szôlôje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az º gyönyörûséges ültetése; és várt jogôrzésre, s ím lôn jogorzás; és irgalomra, s ím lôn siralom!
8  Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezôt foglalnak a mezôkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
9  Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkûl,
10  Mert tíz hold szôlô egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
11  Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítô ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti ôket:
12  És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az ùrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.
13  Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkûl való, és fôemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;
14  Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem fôemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezôi;
15  És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a fôember, és a nagyok szemei megaláztatnak.
16  És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.
17  És bárányok legelnek ott, mint legelôjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
18  Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bûnt mint szekeret köteleken;
19  A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jôjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
20  Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!
21  Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok elôtt!
22  Jaj azoknak, a kik hôsök borivásban és híresek részegítô ital vegyítésében;
23  A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tôlük:
24  Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égô széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
25  Ezért gerjedt fel az ùrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
26  És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljônek.
27  Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;
28  Nyilai élesek, és minden ô kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;
29  Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tôle;
30  És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ô a földre néz, de ímé ott sûrû sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!

6

1 A mely esztendôben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2  Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettôvel orczáját fedé be, kettôvel lábait fedé be, és kettôvel lebegett;
3  És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ô dicsôségével!
4  És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5  Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6  És hozzám repült egy a szeráfok közûl, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7  És illeté számat azzal, és mondá: ìmé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.
8  És hallám az ùrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: ìmhol vagyok én, küldj el engemet!
9  És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
10  Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
11  És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkûl, és a házak emberek nélkûl, s a föld is puszta lészen;
12  És az ùr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön:
13  És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ô törzsük szent mag lészen!

7

1 És lôn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
2  És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdô fái a szél miatt.
3  És mondá az ùr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsô tó csatornájának végéhez, a ruhafestôk mezejének útján;
4  És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgô üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!
5  Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:
6  Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,
7  ìgy szól az ùr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!
8  Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendô, s megromol Efraim és nép nem lészen.
9  Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!
10  És szóla ismét az ùr Akházhoz, mondván:
11  Kérj jelt magadnak az ùrtól, a te Istenedtôl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
12  És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!
13  Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket boszantanotok, hogy még az én Istenemet is boszantjátok?
14  Ezért ád jelt néktek az ùr maga: ìmé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi az Immánuelnek.
15  Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
16  Mert mielôtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz;
17  És hozni fog az ùr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
18  És lesz ama napon: süvölt az ùr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
19  S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben, és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelôkön.
20  Ama napon leberetválja az ùr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fôt s a lábak szôrét, a mely a szakált is leveszi;
21  És lesz ama napon, hogy kiki egy fejôstehenet tart és két juhot,
22  És lészen, hogy a tej bôsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.
23  S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szôlôtô ezer siklust érô vala, tövis és gaz ver fel.
24  Nyilakkal és kézívvel mehet oda az ember, mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;
25  Sôt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistôl és gaztól; hanem barmok legelôjévé lesznek és juhok járásává.

8

1 És monda nékem az ùr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betûkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;
2  És én hív tanúkul választom magamnak ùriást a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.
3  És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az ùr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára,
4  Mert mielôtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiriai királyának szolgája elviszi.
5  Ismét szólott az ùr hozzám, mondván:
6  Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:
7  Azért ímé rájok hozza az ùr a folyónak erôs és sok vizét, Assiria királyát és minden ô hatalmát, és feljô minden medre fölé, és foly minden partjai felett,
8  És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!
9  Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
10  Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!
11  Mert így szólott hozzám az ùr, rajtam lévén erôs keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12  Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13  A seregek Urát: ºt szenteljétek meg, ºt féljétek, és ºt rettegjétek!
14  És º néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tôr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15  És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tôrbe esnek és megfogatnak!
16  Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17  Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18  ìmhol vagyok én és a fiak, a kiket adott nékem az ùr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19  És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézôktôl és a jövendômondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétôl tudakozik-é a nép? az élôkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20  A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21  ùgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22  És aztán a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ô pedig a sûrû sötétben elhagyatva!

9

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elôször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsôíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2  A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3  Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elôtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4  Mert terhes igáját és háta vesszejét, az ôt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5  Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertôztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;
6  Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ô vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erôs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7  Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerôsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
8  Beszédet küldött az ùr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9  Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10  Téglák omlottak le, és mi faragott kôbôl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11  De az ùr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12  A Sziriabeliek elôl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13  Hiszen e nép nem tért meg az ôt verô Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14  Ezért kivágja az ùr Izráelbôl a fôt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15  A fô: a vén és a fôember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16  Mert e nép vezérei hitetôkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17  Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az ùr, s árváin és özvegyein sem könyörûl; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevôk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18  Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdôt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19  A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledel lôn: Senki atyjafián nem könyörûl,
20  Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21  Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

10

1 Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzôknek, a kik gonoszt jegyeznek,
2  Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstôl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ô prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
3  S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövô pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsôségeteket?
4  Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
5  Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ô kezében az én búsulásom!
6  Istentelen nemzetség ellen küldtem ôt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
7  De ô nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ô pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
8  Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
9  Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Årpádot? És Samariát, mint Damaskust?
10  Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
11  Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ô bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
12  Ezért ha majd elvégezi az ùr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
13  Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok: elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erôs, a magasan ülôket;
14  És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
15  Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt?
Mintha a bot forgatná azt, a ki ôt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa! 16  Azért az ùr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ô dicsôsége alatt égés ég, miként a tûz égése;
17  És lészen Izráel világossága tûz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
18  Az ô erdejének és kerjének ékességét pedig lelkétôl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
19  Erdôje fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
20  És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az ôt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az ùrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;
21  A maradék megtér, a Jákób maradéka az erôs Istenhez.
22  Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
23  Mert elvégezett pusztítást cselekszik az ùr, a seregek Ura, mind az egész földön.
24  Azért így szól az ùr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
25  Mert még csak egy kevés idô van: és elfogy búsulásom, és haragom az ô megemésztésökre lészen!
26  És a seregek Ura ostort emel ô ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kôszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
27  És lesz ama napon: eltávozik az ô terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
28  Ajjáthba jô, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
29  Åtmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut;
30  Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
31  Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
32  Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
33  De ímé az ùr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítô hatalommal, és a magas termetûek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
34  Az erdô sûrû ágait levágja vassal, és megdôl a Libánon egy hatalmas által.

11

1 És származik egy vesszôszál Isai törzsökébôl, s gyökereibôl egy virágszál nevekedik.
2  A kin az ùrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az ùr ismeretének és félelmének lelke.
3  És gyönyörködik az ùrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint biráskodik:
4  Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5  Derekának övedzôje az igazság lészen, és veséinek övedzôje a hûség.
6  És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek ôrzi azokat;
7  A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiai, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8  És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstôl elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9  Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az ùr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10  És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljônek a pogányok, és az ô nyugodalma dicsôség lészen.
11  És lesz ama napon: az ùr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitôl.
12  És zászlót emel a pogányok elôtt, és összegyûjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyûjti a földnek négy szárnyairól.
13  Megszünik Efraimnak irigysége, és Júdából a gyûlölködôk kivágattatnak; Efraim nem irigykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14  És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15  És az ùr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erôs száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16  És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földébôl.

12

1 És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
2  ìmé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erôsségem és énekem az ùr, az ùr, és lôn nékem szabadítóm!
3  S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébôl,
4  És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az ùrnak, magasztaljátok az º nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az º neve.
5  Mondjatok éneket az ùrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
6  Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

13

1 Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Åmós fia.
2  Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!
3  Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erôsimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek.
4  Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.
5  Jônek messze földrôl, az égnek végérôl, az ùr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.
6  Jajgassatok, mert közel van az ùrnak napja, mint pusztító hatalom jô a Mindenhatótól.
7  Ezért megerôtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;
8  És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el ôket, és szenvednek, mint a szülôasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borúl.
9  ìmé az ùrnak napja jô kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bûnöseit elveszesse arról.
10  Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
11  És meglátogatom a földön a bûnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erôszakoskodóknak gôgjét megalázom.
12  Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
13  Ezért az egeket megrendítem, és megindúl helyérôl a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,
14  És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkûl való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az ô földére fut;
15  Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
16  Kisdedeiket szemök elôtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplôsítik.
17  ìmé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
18  Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök:
19  És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;
20  Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségrôl nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;
21  Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyog töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;
22  És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljô, és napjai nem késnek.

14

1 Mert könyörûl az ùr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja ôket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2  És felveszik ôket a népek, és elviszik ôket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja ôket az ùr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivôik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3  És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az ùr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4  E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lôn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lôn!
5  Eltörte az ùr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6  A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanúl.
7  Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8  Még a cziprusok is örvendenek rajtad; a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdôltél, nem jô favágó ellenünk.
9  Alant a sír megindúl te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrôl a népek minden királyait;
10  Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erôtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11  Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvô ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12  Miként estél alá az égrôl fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13  Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülôszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14  Felibök hágok a magas felhôknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15  Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16  A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17  A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
18  A népeknek minden királyai dicsôségben nyugosznak, kiki az ô sírjában,
19  Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
20  Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
21  Készítsetek öldöklést az ô fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségûl bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
22  És felkelek ô ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az ùr;
23  És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprôjével, szól a seregeknek Ura.
24  Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: ùgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
25  Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
26  Ez az elvégezett tanács az egész föld felôl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
27  Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erôtelenné? Az ô keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
28  A mely esztendôben meghalt Akház király, akkor lôn e jövendölés.
29  Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verônek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jô ki, a melytôl szárnyas sárkány származik.
30  És legelnek a szegényeknek elsôszülöttei, és a szûkölködôk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
31  Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jô észak felôl; és nem marad el seregeibôl egy sem!
32  És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az ùr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.

15

1 Jövendölés Moáb ellen. Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
2  Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!
3  Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el!
4  És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket.
5  Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszôig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.
6  Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fû, és semmi zöld nem lészen.
7  Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fûzfáknak patakja mellé hordják.
8  Mert kiáltás zengé körûl Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása!
9  Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.

16

1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.
2  Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körûl, olyanok lônek Moáb leányai az Arnon gázlóin:
3  Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, és a bujdosót ne add ki!
4  Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrôl a tapodók.
5  És Isten kegyelme megerôsített egy ülôszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresôje, igazság ismerôje.
6  Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gôgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.
7  Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.
8  Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szôlôjének drága vesszôit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.
9  Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szôlôjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrôl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.
10  Elvétetett a vígság és öröm a kertbôl, és a szôlôkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.
11  Ezért bensôm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!
12  És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!
13  Ez a beszéd, a melyet szólott az ùr Moáb felôl már régen.
14  És most szól az ùr, mondván: Három esztendô alatt, melyek, mint a napszámos esztendôi, megaláztatik Moáb dicsôsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erôtelen lészen.

17

1 Jövendölés Damaskus ellen. ìmé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;
2  Aróer városai elhagyatnak, és barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul.
3  És vége lesz Efraim erôsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsôsége, ezt mondja a seregek Ura.
4  És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsôsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.
5  És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;
6  És csak mezgérlés marad belôlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az ùr, Izráel Istene.
7  Ama napon Teremtôjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;
8  És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.
9  Erôs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdô és hegytetô, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elôtt, és pusztasággá lesznek.
10  Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrôl, és nem emlékeztél meg erôs kôszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszôt plántáltál beléjök;
11  A mely napon elültetted, körûl sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: de nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!
12  Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erôs vizek!
13  A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elôtt és mint pozdorja a forgószél elôtt;
14  Estvének idején rémülés száll reájok, és minekelôtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!

18

1 Jaj a szárnysuhogás országának, a mely Szerecsenország folyóin túl van;
2  A mely követeket küld a tengeren gyékénybôl csinált tutajokon, vizek színén. Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, a mely rettenetes mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, a melynek földét folyók hasítják át.
3  Föld kerekségének minden lakói és földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és hallgassatok, ha kürt szól!
4  Mert ezt mondá az ùr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verôfényes melegnél, harmatozó felhônél aratás hévségében.
5  Mert aratás elôtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érô fürtté lészen, levágja a vesszôket metszôkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi.
6  Mind ott hagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak, és a madarak rajtok nyaralnak, és a föld minden állatai rajtok telelnek.
7  Abban az idôben ajándékot viszen a seregek Urának a magas és derék nép; a nép, a mely rettenetes, mióta van és ezután is, a hatalmas és hódító nép, a melynek földét folyók hasítják át; a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyére.

19

1 Jövendölés Égyiptom ellen. ìmé az ùr könnyû felhôre ül, és bemegy Égyiptomba, és megháborodnak elôtte Égyiptomnak bálványai, és az égyiptomiak szíve megolvad ô bennök.
2  És összeveszítem az égyiptomiakat az égyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város város ellen, és ország ország ellen.
3  És elfogyatkozik az égyiptomiak lelke ô bennök, és az ô tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztôktôl, halottidézôktôl és jövendômondóktól.
4  És adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az ùr, a seregeknek Ura.
5  És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad.
6  És büdösséget árasztanak a folyamok, elfogynak és kiszáradnak Égyiptomnak patakjai; nád és sás ellankadnak.
7  A pázsit a folyó mellett, a folyónak partján, és a folyónak minden veteménye megszárad, elporlik és nem lészen.
8  És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, a kik a folyóba horgot vetni szoktak, és a kik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.
9  És megszégyenülnek a fésült len készítôi és a gyolcs szövôi.
10  Hatalmasaik megtöretnek, és minden napszámosaik bánkódnak lelkökben.
11  Bizony bolondok Zoán fejedelmei, a Faraó bölcs tanácsosai egy eszét veszített tanács; mimódon mondjátok a Faraónak: bölcsek fia vagyok, régi királyoknak fia?
12  Ugyan hol vannak bölcseid? hogy megjelentsék néked és tudják, hogy mit végzett a seregeknek Ura Égyiptom felôl?
13  Megbolondultak Zoán fejedelmei, és csalódtak Nóf fejedelmei, és elámíták az Égyiptomiakat törzseik szegletkövei.
14  Az ùr beléje önté a szédelgés lelkét, hogy Égyiptomot elhitessék minden dolgaiban; miként a részeg tántorog az ô okádása felett.
15  És nem lesz Égyiptomnak semmi munkája, a melyet cselekednék a fô és fark, a pálmaág és a káka.
16  Ama napon olyan lesz Égyiptom, mint az asszonyok, retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétôl, a melyet fölemel ellene.
17  És Júda földe félelmére lesz Égyiptomnak, valaki csak említi azt elôtte, már fél, a seregek Urának tanácsáért, a melyet º végzett felôle.
18  Ama napon lesz öt város Égyiptomnak földén, a melyek Kanaán nyelvén szólanak, és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik pusztulás városának neveztetik.
19  Ama napon oltára lesz az ùrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az ùrnak;
20  És lesz jegyûl és bizonyságúl a seregek Urának Égyiptom földén, hogy ha kiáltanak az ùrhoz a nyomorgatók elôtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és ôket megszabadítsa.
21  És megismerteti magát az ùr Égyiptommal, és megismeri Égyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az ùrnak, és teljesítik.
22  De ha megveri az ùr Égyiptomot, megvervén, meggyógyítja, és megtérnek az ùrhoz, és º meghallgatja és meggyógyítja ôket.
23  Ama napon út lesz Égyiptomból Assiriába, és Assiria megy Égyiptomba, Égyiptom meg Assiriába, és Égyiptom Assiriával az Urat tiszteli.
24  Ama napon Izráel harmadik lesz Égyiptom és Assiria mellett; áldás a földnek közepette;
25  Melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Åldott népem, Égyiptom! és kezem munkája, Assiria! és örökségem Izráel!

20

1 A mely esztendôben Asdódba ment a Tartán, Szargon Assiria királya küldvén ôt, és vívá Asdódot és azt elfoglalá:
2  Ez idôben szólott az ùr Ésaiás, Åmós fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkûl.
3  És mondá az ùr: A mint szolgám Ésaiás ruha és saru nélkûl jár három esztendeig jegyül és jelenségül Égyiptomra és Szerecsenországra nézve:
4  ùgy viszi el Assiria királya Égyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, ifjakat és véneket, ruha és saru nélkûl és mezítelen alfellel, Égyiptomnak gyalázatára;
5  S megrettennek és megszégyenülnek Szerecsenország miatt, a melyben reménykedtek, és Égyiptom miatt, a melyben dicsekedtek.
6  És szól e partvidék lakosa ama napon: ìmé így járt reménységünk, hova segítségért futottunk, hogy Assiria királyától megszabaduljunk; hát mi miként menekülhetnénk meg?

21

1 Jövendölés a tenger pusztasága ellen. Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jô a pusztából, rettenetes földrôl.
2  Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jôjj fel Élám, szálld meg Madai, minden ô fohászkodásának véget vetek.
3  Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szülô asszony kínjai; gyötrôdöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.
4  Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem.
5  Teríts asztalt, vigyázzon a vigyázó, egyetek, igyatok; föl fejedelmek, kenjétek a paizst!
6  Mert így szólott hozzám az ùr: Menj és állass ôrállót, a mit lát, mondja meg.
7  És látott lovas csapatot, páros lovagokat, szamaras csapatot, tevés csapatot, és nagy figyelmesen hallgatott.
8  És kiálta, mint oroszlán: Uram, az ôrtoronyban állok szüntelen napestig, és ôrhelyemen állok egész éjszakákon.
9  És ímé, lovas csapat jött, páros lovagok, és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le.
10  Oh én cséplésem és szérûmnek fia, a mit hallottam a seregek Urától, Izráel Istenétôl, azt jelentém meg néktek!
11  Jövendölés Dúma ellen: Seirbôl így kiáltnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még az éj?
12  Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!
13  Jövendölés Arábia ellen: Az erdôben háltok Arábiában, Dédán útazó seregei.
14  A szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a bujdosó elébe.
15  Mert az ellenség fegyvere elôtt bujdosnak, a kivont fegyver elôtt és a felvont kézívek elôtt és a nehéz harcz elôtt.
16  Mert így szólott hozzám az ùr: Még egy esztendô, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsôsége;
17  És Kédár vitéz fiainak kézíve számának maradéka megkevesedik; mert az ùr, Izráel Istene mondá.

22

1 Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestôl felmenél a házak tetejére?
2  Te lármával teljes, zajos város, örvendezô város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3  Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elôtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midôn futni akartak messzire.
4  Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5  Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jô Istentôl, a seregek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kôfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6  És Élám fölvette a tegezt, és jô szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7  És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8  És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdô házának fegyverzetére,
9  És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.
10  És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kôfalat megerôsíthessétek;
11  És árkot csináltok a két kôfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, ºt nem látjátok!
12  És fölhív az ùr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13  És ímé öröm és vigasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!!
14  És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az ùr, a seregek Ura.
15  ìgy szól az ùr, a seregek Ura: No, menj e kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fôemberéhez, és mondd meg néki:
16  Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak?
mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! 17  ìmé az ùr elhajít téged erôs hajítással, és megragadván megragad,
18  Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsôséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19  És kivetlek állásodból, és leránt helyedrôl.
20  És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21  S felöltöztetem ôt öltözetedbe, és öveddel megerôsítem, és uralmadat kezébe adom, és ô lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22  S az ô vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23  S beverem ôt, mint szeget erôs helyre, és lészen dicsôséges székül az ô atyja házának;
24  S reá függesztik atyja házának minden dicsôségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektôl a tömlôknek minden edényeiig.
25  Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erôs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az ùr mondá.

23

1 Jövendölés Tírus ellen. Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földérôl jelentetett meg nékik.
2  Némuljatok meg lakosai e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be egykor,
3  Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!
4  Pirulj Sidon, mert szól a tenger és a tenger erôssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, és nem neveltem szûzeket.
5  Mihelyt e hír Égyiptomba eljut, Tírus e híre miatt szenvednek ott is.
6  Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!
7  Ez-é a ti örvendezô várostok? melynek eredete ôsidôkbôl való; és most lábai viszik ôt, bujdosni messzire!
8  Ki végezé ezt a koronás Tírus felôl? melynek kereskedôi fejedelmek, és kalmárai e földnek tiszteletesei.
9  A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsôségének kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.
10  Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!
11  Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az ùr parancsolt Kanaán felôl, hogy elpusztítsák erôsségeit;
12  És szólt: Nem fogsz többé örvendeni, te megszeplôsített szûz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!
13  ìmé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá ôrtornyait, lerombolá Tírus palotáit, rommá tevé azt.
14  Jajgassatok Tarsis hajói, mert erôsségtek elpusztíttatott!
15  És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendô multán Tírus sorsa a parázna nô éneke szerint lészen:
16  Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nô; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jôjj!
17  És lesz hetven esztendô multán, meglátogatja az ùr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!
18  S lészen az ô nyeresége és keresete szent az ùrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az ùr elôtt lakozóké lészen az ô nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.

24

1 ìmé az ùr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2  S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ô ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevô, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérô; a hitelezô, mint az, a kinek hitelez;
3  Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az ùr szólá e beszédeket.
4  Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5  A föld megfertôztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6  Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7  Gyászol a must, elhervad a szôlô, és sóhajtnak minden vídám szívûek.
8  Megszünt a dobok vídámsága, elcsöndesült az örvendôk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9  Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítô ital az ivónak:
10  Rommá lôn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11  Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12  A városban csak pusztaság maradt, és rommá zúzatott a kapu.
13  Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midôn a szüret elmult.
14  ºk fölemelik szavokat, ujjongnak, az ùr nagyságáért rivalgnak a tenger felôl.
15  Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az ùrnak, Izráel Istenének nevét.
16  A föld szélérôl énekeket hallánk: dicsôség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenûl cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17  Rettegés, verem és tôr vár rád földnek lakója!
18  És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijô a verembôl, megfogatik a tôrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19  Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20  Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!
21  És lesz ama napon: meglátogatja az ùr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön;
22  És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23  És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elôtt dicsôség lészen.

25

1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság.
2  Mert a városból kôrakást csináltál, az erôs városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3  Ezért dicsôítnek téged erôs népek, erôszakos pogányok városai félnek téged!
4  Mert erôssége voltál a gyöngének, erôssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erôszakosok haragja olyan volt, mint a kôfalrontó szélvész.
5  Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6  És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbôl, lakodalmat erôs borból; velôs, kövér eledelekbôl, megtisztult erôs borból;
7  S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8  Elveszi a halált örökre, és letörli az ùr Isten a könyhullatást minden orczáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrôl; mert az ùr szólott.
9  És szólnak ama napon: ìmé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az ùr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10  Mert az ùr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ô földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11  És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy úszszék; de az ùr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12  És magas falaid erôsségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.

26

1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erôs városunk van nékünk, szabadítását adta kôfal és bástya gyanánt!
2  Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megôrzôje.
3  Kinek szíve reád támaszkodik, megôrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
4  Bízzatok az ùrban örökké, mert az ùrban, Jehovában örök kôszálunk van.
5  Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6  Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7  Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8  Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9  Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensômben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10  Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ùr méltóságát.
11  Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12  Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13  Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsôítjük neved!
14  A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el ôket, és eltörléd emlékezetöket.
15  Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsôítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16  Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17  Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elôtted olyanok voltunk, Uram!
18  Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lôn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19  Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20  Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21  Mert ímé az ùr kijô helyérôl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

27

1 Ama napon meglátogatja az ùr kemény, nagy és erôs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringô kígyót, és megöli a sárkányt mely a tengerben van.
2  Ama napon a színború szôlôrôl énekeljetek:
3  Én, az ùr ôrizem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megôrzöm azt;
4  Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jô elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;
5  Avagy fogja meg erôsségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!
6  Jövendôben Jákób meggyökerezik, virágzik és virúl Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.
7  Avagy az ôt verônek verése szerint verte ôt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?
8  Mérték szerint ítélted ôt, midôn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.
9  Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bûne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minôk a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!
10  Mert az erôs város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.
11  És ha megszáradnak galyai, összetöretnek, az asszonyok elôjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkûl való e nép, ezért nem könyörûl meg rajta Teremtôje, és nem kegyelmez néki alkotója.
12  És lesz ama napon: cséplést tart az ùr az Eufrátes folyóvizétôl Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.
13  És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljônek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiûzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az ùr elôtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.

28

1 Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsôséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.
2  ìmé, egy erôs és hatalmas jô az ùrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlô erôs vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt!
3  Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája,
4  És úgy jár dicsôséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés elôtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.
5  Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsôséges koszorúja népe maradékának;
6  És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélôszékben ül, és erôsség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget.
7  De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítô italtól: pap és próféta tántorog részegítô ital miatt, a bor elnyelte ôket, szédülnek a részegítô ital miatt, tántorognak a jövendôlátásban, és inognak az ítéletmondásban;
8  Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkûl.
9  Ki tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtôl elszakasztottakkal-é és a csecstôl elválasztotakkal-é?
10  Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11  Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12  º, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13  És lôn nékik az ùr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tôrbe jussanak és megfogassanak!
14  Ezért halljátok az ùrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15  Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jô, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkúl, és csalásban rejtezénk el!
16  Ezért így szól az ùr Isten: ìmé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erôs alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17  És a jogosságot mérôkötéllé tevém, és az igazságot színelôvé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18  És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljô, eltapod titeket,
19  S a hányszor eljô, elragad titeket; mert minden reggel eljô, nappal és éjszaka; borzalom megérteni e tanítást;
20  Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szûk lesz az elrejtôzéskor.
21  Mert mint a Perázim hegyén, felkel az ùr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, a mely hallatlan lesz.
22  És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az ùrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.
23  Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem!
24  Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?
25  Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére?
26  ìgy szoktatá ôt rendre és tanítá Istene.
27  Mert nem cséplô szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;
28  A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.
29  Ez is a seregek Urától származott: º ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!

29

1 Jaj Årielnek, Årielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendôt esztendôhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2  És én megszorítom Årielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Åriel.
3  Körûlveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erôsségeket állatok ellened.
4  És megaláztatván, a földbôl szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézôé, a földbôl, és porból sipog beszéded.
5  Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülô polyva az erôszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6  A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztô tûzi lánggal;
7  Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Åriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, s ôt megszorítják.
8  És lesz, mint mikor álmodik az éhezô, és ímé eszik, és midôn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midôn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9  Åmuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítô italtól.
10  Mert rátok önté az ùr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézôket befedezte;
11  És lesz minden látás néktek, mintegy bepecséltetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ô szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12  És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ô így szól: Nem tudok írást.
13  És szólt az ùr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tôlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lôn:
14  Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltûnik.
15  Jaj azoknak, a kik az ùrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16  Mily együgyûek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
17  Nemde kevés idô multán a Libánon termôfölddé lesz, és a termôföld erdônek tartatik?
18  És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétbôl a vakoknak szemei látni fognak.
19  És nagy örömük lesz a szenvedôknek az ùrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.
20  Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfolódó elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden ôrei,
21  Kik az embert elítélik egy szóért, és tôrt vetnek annak, a ki ôket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdúl az igazat.
22  Ezért így szól az ùr Jákób házáról, º a ki megváltá Åbrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad meg többé az ô orczája.
23  Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
24  És megismerik a tévelygô lelkûek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.

30

1 Jaj a pártos fiaknak, így szól az ùr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bûnre bûnt halmozzanak!
2  A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtôzködjenek.
3  És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtôzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.
4  Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.
5  Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sôt szégyenökre és gyalázatukra lesz!
6  Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nôstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jônek ki: viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevének púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.
7  Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem ôt nagyszájúnak, a ki veszteg ül.
8  Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9  Mert pártütô nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az ùr törvényét;
10  Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11  Hagyjátok el ez útat, térjetek le már ez ösvényrôl, vigyétek el elôlünk Izráelnek Szentjét!
12  Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
13  Azért e bûn olyan lesz tinéktek, mint a leesendô falhasadék, a mely már kiáll a magas kôfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jô el romlása;
14  És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkûl eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen a tûzhelyrôl tüzet lehetne vinni, avagy vizet merítni a tócsából.
15  Mert így szól az ùr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erôsségtek lett volna; de ti nem akarátok;
16  Hanem ezt mondátok: Nem, sôt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözôitek.
17  Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyô a hegytetôn, mint egy zászló a halmon.
18  S azért vár az ùr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ô, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az ùr; boldogok mindazok, a kik ºt szolgálják.
19  Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörûl rajtad º kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked:
20  És ad néktek az ùr kenyeret a keserûségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtôzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21  És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22  És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod ôket, mint az undokságot; ki innen! szólsz nékik.
23  És ad esôt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bô és tápláló lesz, és széles mezôn legelnek nyájaid ama napon.
24  A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.
25  És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26  És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye, hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az ùr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
27  ìmé, az ùr neve jô messzirôl, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztô tûz!
28  Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
29  És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az ùr hegyére, Izráel kôszálához.
30  És megzendíti az ùr dicsôséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztô tûz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégesô kövével.
31  Mert az ùrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszôvel;
32  És a büntetô vesszô minden sujtását, a melyet az ùr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és º kezét fel-felemelvén, harczol ellene.
33  Mert készen van a szörnyû tûzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tûz és fa bôven; az ùr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.

31

1 Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erôs lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.
2  De º is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg; hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bûnt cselekvôk segítsége ellen.
3  Hiszen Égyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az ùr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítô, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek.
4  Mert így szólott az ùr hozzám: A mint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, a mely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavoktól ô meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!
5  Mint repesô madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kímélvén megmenti.
6  Térjetek vissza hát hozzá, a kitôl oly nagyon elpártolátok, Izráelnek fiai!
7  Mivel ama napon megveti mindenki ezüst bálványait, és arany bálványait, a melyeket kezeitek csináltak néktek bûnre.
8  És elesik Assiria, nem férfiú kardjától, és nem ember kardja emészti meg azt; és fut egy kard elôtt, és ifjai adófizetôk lesznek;
9  És kôszála félelem miatt menekûl, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az ùr, a kinek tüze Sionban van, és kemenczéje Jeruzsálemben.

32

1 ìmé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fôk lesznek az ítélettételben;
2  Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen mint patakok száraz vidéken, mint nagy kôszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3  És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4  A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5  Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.
6  Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ô szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az ùr ellen tévelygést, hogy az éhezô lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7  A csalárdnak eszközei csalárdok, ô álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8  De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9  Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem!
10  Kevés idô multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11  Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12  Gyászolják az emlôket, a szép mezôket, a termô szôlôtôket.
13  Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendô városnak minden öröm-házait;
14  A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15  Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termôfölddé, és a termôföld erdônek tartatik;
16  És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termôföldön;
17  És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18  Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19  De jégesô hull és megdôl az erdô, és a város elsülyedve elsülyed!
20  Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

33

1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2  Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3  Egy zendülô szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4  És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5  Felmagasztaltatott az ùr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6  És békés lesz a te idôd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az ùr félelme lesz kincse.
7  ìmé, erôseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8  Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9  Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10  Most fölkelek, így szól az ùr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11  Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
12  A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
13  Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14  Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztô tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hôséggel?
15  A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16  Az magasságban lakozik, kôszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17  A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18  Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelô, hol a tornyok összeírója?
19  A gôgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetô.
20  Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21  Sôt az ùr, a dicsôséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jô evezôs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22  Mert az ùr a mi bíránk, az ùr a mi vezérünk, az ùr a mi királyunk, º tart meg minket!
23  Megtágultak köteleid, árboczfájok alapját nem tartják erôsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24  És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.

34

1 Jôjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
2  Mert haragszik az ùr minden népekre, és megbúsult minden ô seregökre; megátkozá, halálra adta ôket.
3  Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.
4  Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szôlô levele és a fügefáról a hervadó lomb.
5  Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
6  Az ùr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az ùrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
7  Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértôl, és poruk borítva lesz kövérrel.
8  Mert bosszúállás napja ez az ùrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
9  És változnak patakjai szurokká, és pora kénkôvé, és lészen földe égô szurokká.
10  Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrôl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
11  És örökségûl bírándja azt ökörbika, sündisznó: és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérôkötelét és a semmiségnek köveit.
12  Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
13  És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.
14  És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
15  Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!
16  Keressétek meg majd az ùr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az º szája parancsolta, és az º lelke gyûjté össze ôket!
17  º vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérôkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrôl nemzetségre lakoznak abban.

35

1 Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint ôszike.
2  Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsôsége adatott néki, Kármel és Sáron ékessége; meglátják ôk az ùrnak dicsôségét, Istenünk ékességét.
3  Erôsítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4  Mondjátok a remegô szívûeknek: legyetek erôsek, ne féljetek! ìmé, Istenetek bosszúra jô, az Isten, a ki megfizet, º jô, és megszabadít titeket!
5  Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6  Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7  És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka terem.
8  És lesz ott ösvény, és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9  Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jô fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10  Hisz az ùr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sohaj.

36

1 És lôn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erôs városai ellen, és azokat megvevé.
2  És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felsô tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.
3  És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.
4  És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
5  Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erô van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?
6  ìmé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.
7  És ha azt mondod nékem: az ùrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem º-é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elôtt az oltár elôtt hajoljatok meg.
8  Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.
9  Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
10  És most talán az ùr nélkûl jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az ùr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!
11  És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kôfalon levô nép füle hallatára.
12  És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kôfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!
13  És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!
14  Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
15  És ne biztasson titeket Ezékiás az ùrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az ùr minket, nem adatik a város az assiriai király kezébe!
16  Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jôjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szôlôjébôl és az ô olajfájáról, és ihatja kútjának vizét,
17  Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minô a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szôlô földére.
18  Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az ùr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ô földét Assiria királyának kezébôl?
19  Hol vannak Hamáth és Årpádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezembôl?
20  Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezembôl, hogy az ùr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembôl?
21  ºk pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!
22  Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.

37

1 És lôn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az ùr házába.
2  És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Åmós fiához, a prófétához.
3  Kik mondának néki: ìgy szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erô nincs a szüléshez!
4  Talán meghallja az ùr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ô ura, az assiriai király, hogy káromolja az élô Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az ùr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!
5  ìgy menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
6  És monda nékik Ésaiás: ìgy szóljatok uratoknak: ezt mondja az ùr: Ne félj a beszédektôl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.
7  ìmé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem ôt fegyver által az ô földében!
8  Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.
9  És meghallván Tirháka, Kús királya felôl e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:
10  ìgy szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!
11  Hiszen te hallottad, mit mûveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?
12  Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?
13  Hol van Hámáth királya és Årpádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?
14  És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébôl, és olvasá azt, és felmenvén az ùr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az ùr elôtt.
15  És könyörge Ezékiás az ùrhoz, mondván:
16  Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
17  Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, a melyeket izent az élô Isten káromlására!
18  Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,
19  És isteneiket tûzbe veték, mert nem Istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kô; így veszthették el azokat.
20  És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ô kezébôl, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedûl.
21  És külde Ésaiás, Åmós fia Ezékiáshoz, mondván: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:
22  Ez a beszéd, a melyet az ùr felôle szól: Megútál téged, gúnyt ûz belôled Sionnak szûz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;
23  Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!
24  Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végsô magaslatába és kertjének erdejébe!
25  Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.
26  Hát nem hallottad-é, hogy régtôl fogva én tevém ezt, és most elôhozám, hogy puszta kôrakássá tégy erôs városokat?!
27  És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lônek mint a mezô füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetôn, mint szárba nem indult vetés!
28  Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.
29  Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!
30  S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szôlôt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.
31  Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
32  Mert Jeruzsálembôl megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyérôl; a seregek Urának buzgó szerelme mûvelendi ezt!
33  Azért így szól az ùr Assiria királyáról: Nem jô be e városba, nyilat sem lô reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.
34  Az úton, a melyen jött, visszatér, de a városba be nem jô, azt mondja az ùr.
35  És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért;
36  Akkor kijött az ùrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midôn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
37  Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.
38  És lôn, hogy mikor imádkozék Nisróknak, az ô istenének templomában, fia: Adramélek és Saréser levágák ôt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.

38

1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Åmós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az ùr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2  És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az ùrnak,
3  És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elôtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elôtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4  És lôn az ùr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5  Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az ùr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendôt adok.
6  És az assiriai király kezébôl megszabadítlak téged és e várost; megoltamazom e várost!
7  Ez legyen jel néked az ùrtól, hogy teljesíti azt az ùr, a mit mondott:
8  ìmé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9  Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébôl fölgyógyult.
10  Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtôl!
11  Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élôk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12  Porsátorom lerontatik, és elmegy tôlem, mint a pásztor hajléka; Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltôl estig végzesz velem!
13  Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltôl estig végzesz velem!
14  Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erôszak rajtam, szabadíts meg!
15  Mit mondjak? hogy szólott nékem és º azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!
16  Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17  ìmé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébôl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!
18  Mert nem a sír dicsôít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19  Ki él, ki él, csak az dicsôít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!
20  Az ùr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az ùrnak házában!
21  Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22  És monda Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az ùr házába?

39

1 Abban az idôben levelet és ajándékot küldött a babiloniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
2  És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.
3  És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földrôl jöttek hozzám, Bábelbôl.
4  És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közûl.
5  És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:
6  ìmé napok jônek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyûjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az ùr!
7  És fiaid közûl, a kik tôled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.
8  Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az ùrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!

40

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2  Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta ôt az ùr keze minden bûneiért.
3  Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az ùrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4  Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5  És megjelenik az ùr dicsôsége, és minden test látni fogja azt; mert az ùr szája szólt.
6  Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezô virága!
7  Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az ùrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.
8  Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9  Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: ìmhol Istenetek!
10  ìmé, az ùr Isten jô hatalommal, és karja uralkodik! ìmé, jutalma vele jô, és megfizetése º elôtte.
11  Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
12  Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket araszszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyôbe?
13  Kicsoda igazgatta az ùr lelkét, és ki oktatta ºt, mint tanácsosa?
14  Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa ºt, és tanítsa ºt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa ºt az értelem útára?
15  ìm a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyôben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
16  És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.
17  Minden népek semmik º elôtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
18  És kihez hasonlítjátok az Istent, és minô képet készítetek º róla?
19  A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
20  A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
21  Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitôl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22  Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák elôtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23  Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24  Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és º csak rájok fuvall, és kiszáradnak és ôket, mint a polyvát, forgószél ragadja el:
25  Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék?
szól a Szent. 26  Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? º, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erôssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27  Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az ùrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28  Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az ùr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29  Erôt ad a megfáradottnak, és az erôtlen erejét megsokasítja.
30  Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönben is;
31  De a kik az ùrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

41

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erôt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2  Ki támasztá fel azt keletrôl, a kit igazságban hív az ô lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülô polyvát kézíve által!
3  Kergeti ôket, békességgel vonúl az úton, a melyen lábaival nem járt.
4  Ki tette és ki vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitôl fogva a nemzetségeket: én, az ùr, az elsô és utolsókkal is az vagyok én!
5  Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek.
6  Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erôs!
7  És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülôt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerôsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8  De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Åbrahámnak, az én barátomnak magva;
9  Te, a kit én a föld utolsó részérôl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10  Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerôsítelek, sôt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11  ìmé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12  Keresd ôket és meg nem találod a veled versengôket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13  Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14  Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az ùr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15  ìmé, én teszlek éles, új cséplôhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16  Te szórd, és a szél vigye el ôket, és elszéleszsze ôket a forgószél, és te örülsz az ùrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17  A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az ùr, meghallgatom ôket, én, Izráel Istene, nem hagyom el ôket.
18  Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19  A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20  Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az ùrnak keze mívelte ezt, az Izráel Szentje teremtette ezt!
21  Hozzátok ide ügyeteket, szól az ùr, adjátok elô erôsségeiteket, így szól Jákób királya.
22  Adják elô és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elôször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendôket tudassátok velünk!
23  Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkôzzünk és majd lássuk együtt!
24  ìmé, ti semmibôl valók vagytok, és dolgotok is semmibôl való; útálat az, a ki titeket szeret.
25  Feltámasztám északról, és eljött napkelet felôl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26  Ki jelenté meg ezt eleitôl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27  Sionnak elôször én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28  És néztem és nem volt senki, ezek közûl nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem ôket és feleljenek nékem.
29  ìmé, mindnyájan semmik ôk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

42

1 ìmé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ô belé, törvényt beszél a népeknek.
2  Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3  Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4  Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5  ìgy szól az ùr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6  Én, az ùr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megôrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7  Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbôl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülôket.
8  Én vagyok az ùr, ez a nevem, és dicsôségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9  A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielôtt meglennének, tudatom veletek.
10  Énekeljetek az ùrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11  Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kôsziklák lakói, a hegyeknek tetejérôl kiáltsanak.
12  Adják az ùrnak a dicsôséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13  Az ùr, mint egy hôs kijô, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sôt rivalg és ellenségein erôt vesz.
14  Régtôl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szûlô nô nyögök, lihegek és fúvok!
15  Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16  A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom ôket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elôttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és ôket el nem hagyom.
17  Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18  Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19  Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az ùr szolgája?
20  Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21  Az ùr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsôségessé.
22  De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23  Ki veszi ezt közûletek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24  Ki adta ragadományúl Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az ùr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az º törvényére?
25  Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körûlte lángolt az, de ô nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!

43

1 És most, oh Jákób, így szól az ùr, a te Teremtôd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2  Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3  Mert én vagyok az ùr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4  Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5  Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrôl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.
6  Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiamat messzünnen, és leányimat a földnek végérôl.
7  Mindent, a ki csak az én nevemrôl neveztetik, a kit dicsôségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
8  Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9  Minden népek gyûljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közûlök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elô tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10  Ti vagytok az én tanuim, így szól az ùr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elôttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11  Én, én vagyok az ùr, és rajtam kivûl nincsen szabadító!
12  Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az ùr, hogy én Isten vagyok.
13  Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezembôl kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
14  ìgy szól az ùr, a ti megváltótok, Izráel Szentje: Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülôket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
15  Én az ùr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtôje, királyotok.
16  ìgy szól az ùr, a ki tengeren utat csinál, és hatalmas vizeken ösvényt,
17  A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18  Ne emlékezzetek a régiekrôl, és az elôbbiekrôl ne gondolkodjatok!
19  ìmé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20  Dicsôítni fog engem a mezô vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21  A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22  És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23  Nem adtad nékem égôáldozatúl bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsôítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24  Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bûneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25  Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrôl nem emlékezem meg!
26  Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27  Az elsô atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tôlem!
28  Ezért én is megfertôztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!

44

1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
2  ìgy szól az ùr, teremtôd és alkotód anyád méhétôl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!
3  Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
4  És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.
5  Ez azt mondja: én az ùré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az ùré vagyok, és hizelegve Izráel nevét említi.
6  ìgy szól az ùr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsô, én az utolsó, és rajtam kivûl nincsen Isten.
7  És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövôt.
8  Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elôre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivûl Isten? Nincs kôszál, nem tudok!
9  A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
10  Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
11  ìmé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elô; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
12  A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pörölylyel, és munkálja azt erôs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
13  Az ács mérôzsinórt von, és lefesti azt íróvesszôvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
14  Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdô fáiban, fenyôt plántál, a melyet az esô fölnevel.
15  Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belôlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sôt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elôtte leborul;
16  Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!
17  Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
18  Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
19  És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy elôtt?
20  Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
21  Oh emlékezzél meg Jákób ezekrôl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
22  Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhôt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
23  Örüljetek egek, mert az ùr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdô és benne minden fa; mert megváltá az ùr Jákóbot, és Izráelben megdicsôíti magát.
24  ìgy szól az ùr, megváltód és alkotód anyád méhétôl fogva: Én vagyok az ùr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedûl kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
25  Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
26  A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
27  Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
28  Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!

45

1 ìgy szól az ùr fölkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak elôtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ô elôtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;
2  Én menéndek elôtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vas-zárakat.
3  Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az ùr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.
4  Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.
5  Én vagyok az ùr és több nincs, rajtam kivûl nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.
6  Hogy megtudják napkelettôl és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivûl; én vagyok az ùr és több nincsen!
7  Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az ùr, a ki mindezt cselekszem!
8  Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhôk folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az ùr teremtettem azt!
9  Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?
10  Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?
11  ìgy szól az ùr, Izráelnek Szentje és Teremtôje: Kérdezzétek meg a jövendôt tôlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!
12  Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elô.
13  Én támasztottam ôt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ô építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!
14  ìgy szól az ùr: Égyiptom gyûjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetû Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, elôtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több, nincs Isten!
15  Bizony Te elrejtôzködô Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!
16  Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;
17  És Izráel megszabadul az ùr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;
18  Mert így szól az ùr, a ki az egeket teremté; º az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerôsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az ùr, és több nincsen!
19  Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az ùr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20  Gyûljetek egybe és jôjjetek elô, közelegjetek mind, a kik a népek közûl megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21  Jelentsétek meg és hozzátok elô, sôt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtôl fogva és jelenté meg elôre? Vajjon nem én, az ùr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22  Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23  Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24  Csak az ùrban van, így szólnak felôlem, minden igazság és erô, º hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25  Az ùrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

46

1 Ledôl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
2  Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ôk magok fogságba mennek.
3  Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétôl fogva, és hordoztalak születésetek óta;
4  Vénségtekig én vagyok az, és megôszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.
5  Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlôvé?
És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? 6  Kitöltik az aranyat az erszénybôl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elôtte.
7  Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérôl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
8  Emlékezzetek meg errôl, és legyetek erôsek, vegyétek eszetekbe, pártütôk!
9  Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
10  Ki megjelentem kezdettôl fogva a véget, és elôre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
11  Ki elhívom napkeletrôl a sast, meszsze földrôl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!
12  Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.
13  Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsôségem.

47

1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz leánya, ülj a földre királyi szék nélkûl, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
2  Vedd a malmot és ôrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
3  Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
4  ìgy szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az º neve, Izráel Szentje!
5  Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnôjének!
6  Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertôztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
7  És ezt mondád: Örökre úrnô leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérôl.
8  És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
9  És mind e kettô eljô reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jônek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézô szózatod.
10  Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
11  Azért jô te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jô pusztulás reád, nem is tudod!
12  No állj elô hát igézô szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva veszôdtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
13  Tanácsaid sokaságában megfáradál; no álljanak elô és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
14  ìmé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg ôket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belôlök melegülésre, sem körûlülhetô parázs!
15  ìgy járnak azok, a kikkel veszôdtél; és a kik kereskedô társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!

48

1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérôl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az ùr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán.
2  Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregek Ura!
3  Mik eddig történtek, elôre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének.
4  Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
5  Tehát elôre megjelentém néked, mielôtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
6  Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errôl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
7  Mostan rendeltettek el és nem régen. és ezelôtt nem hallottál felôlök, hogy ezt ne mondd: ìmé, tudtam én azokat.
8  Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütônek hívatál anyád méhétôl fogva.
9  Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
10  ìmé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
11  Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsôségemet másnak nem adom.
12  Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsô és én az utolsó.
13  Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom ôket, mind itt állnak.
14  Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közûlök ezeket? az, kit az ùr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
15  Én, én szóltam, és ôt el is hívtam, elhoztam ôt, és szerencsés lesz útja.
16  Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitôl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az ùr Isten engem küldött, és az ô lelkét.
17  ìgy szól az ùr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az ùr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
18  Vajha figyelmeztél volna paracsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
19  És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elôl.
20  Menjetek ki Bábelbôl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsô határáig; mondjátok: Megváltotta az ùr szolgáját, Jákóbot.
21  Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is ôket: kôsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belôle.
22  Nincs békesség, így szól az ùr, az istenteleneknek!

49

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétôl hívott el az ùr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrôl.
2  Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engem, és tegzébe zárt be engem.
3  És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsôülök.
4  És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erômet; de az ùrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
5  És most így szól az ùr, a ki engem anyám méhétôl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot º hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az ùr szemeiben és erôsségem az én Istenem!
6  ìgy szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sôt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
7  ìgy szól az ùr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látják királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az ùrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
8  ìgy szól az ùr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
9  ìgy szólván a foglyoknak: Jôjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elô! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelôjük lesz;
10  Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja ôket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti ôket, és vizek forrásihoz viszi.
11  És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
12  ìmé, ezek messzirôl jönnek, ímé, amazok észak és a tenger felôl, és amazok Sinnek földérôl!
13  Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az ùr, és könyörül szegényein!
14  És szól Sion: Elhagyott az ùr engem, és rólam elfeledkezett az ùr!
15  Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérôl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
16  ìmé, az én markaimba metszettelek fel téged, kôfalaid elôttem vannak szüntelen.
17  Elôsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belôled.
18  Emeld fel köröskörûl szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az ùr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
19  Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
20  Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
21  És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket?
hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? ìmé, én egyedûl maradtam meg; ezek hol voltak? 22  ìgy szól az ùr Isten: ìmé, fölemelem kezemet a népekhez, és elôttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
23  És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elôtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az ùr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
24  Elvétetik-é a préda az erôstôl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
25  Igen, így szól az ùr, az erôstôl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
26  És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktôl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az ùr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erôs Istene!

50

1 ìgy szól az ùr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel ôt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közûl, a kinek titeket eladtalak?
ìmé, a ti vétkeitekért adatátok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok! 2  Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erô? ìmé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
3  Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
4  Az ùr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erôsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.
5  Az ùr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
6  Hátamat odaadám a verôknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elôtt.
7  És az ùr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.
8  Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Ålljunk együtt elô! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!
9  ìmé, az ùr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem?
ìmé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg ôket! 10  Ki féli közûletek az Urat? és ki hallgat az ô szolgája szavára?
ô, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az ùr nevében, és támaszkodjék Istenhez! 11  ìmé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyujtottatok! Kezembôl jô ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!

51

1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kôszálra, a melybôl kivágattattatok, és a kútfô nyílására, a melybôl kiásattatok!
2  Tekintsetek Åbrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el ôt, és megáldám és megszaporítám ôt.
3  Mert megvígasztalja az ùr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az ùrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
4  Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tôlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
5  Közel igazságom, kijô szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
6  Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
7  Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
8  Mert mint a ruhát, moly emészti meg ôket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg ôket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrôl nemzetségre!
9  Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erôt, oh ùrnak karja! kelj föl, mint a régi idôben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
10  Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
11  ìgy térnek meg az ùrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jônek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sohaj!
12  Én, én vagyok megvígasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertôl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!
13  Hogy elfeledkeztél az ùrról, Teremtôdrôl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
14  Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
15  Hiszen én vagyok az ùr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem!
16  És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
17  Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az ùr kezébôl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
18  Nem vala vezetôje minden fiai közûl, a kiket szûlt, nem fogta senki ôt kézen minden fiai közûl, a kiket fölnevelt.
19  E kettô esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
20  Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az ùr haragjától, Istenednek feddésétôl.
21  Ezért halld meg ezt, szenvedô, ki részeg vagy, de nem bortól!
22  ìgy szól Urad, az ùr, és Istened, a ki népéért boszút áll: ìmé, kiveszem kezedbôl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
23  És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minô az utcza a járóknak!

52

1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erôsségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
2  Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseibôl, Sion fogoly leánya!
3  Mert így szól az ùr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!
4  Mert így szól az ùr Isten: Égyiptomba ment alá népem elôször, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá ôt ok nélkûl.
5  És most mit tegyek itt? szól az ùr, hiszen népem elvitetett ok nélkûl, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az ùr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik.
6  Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: ìmé, itt vagyok!
7  Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!
8  Halld ôrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtôl-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az ùr!
9  Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az ùr népét, megváltá Jeruzsálemet.
10  Feltûrte az ùr szent karját minden népeknek szemei elôtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!
11  Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közûlök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az ùr edényeit hordozzátok.
12  Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert elôttetek megy az ùr, és követni fog Izráel Istene!
13  ìmé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicsô lesz nagyon.
14  Miképen eliszonyodtak tôled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
15  Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.

53

1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az ùr karja kinek jelentetett meg?
2  Felnôtt, mint egy vesszôszál º elôtte, és mint gyökér a száraz földbôl, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3  ùtált és az emberektôl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerôje! mint a ki elôl orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4  Pedig betegséginket ô viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentôl!
5  És ô megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ô sebeivel gyógyulánk meg.
6  Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ô útára tértünk: de az ùr mindnyájunk vétkét ô reá veté.
7  Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémúl az ôt nyírôk elôtt; és száját nem nyitotta meg!
8  A fogságból és ítéletbôl ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élôk földébôl, hogy népem bûnéért lôn rajta vereség?!
9  És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10  És az ùr akarta ôt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatúl adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az ùr akarata az ô keze által jó szerencsés lesz.
11  Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ô viseli.
12  Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig ô sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott!

54

1 Ujjongj te meddô, ki nem szûltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az ùr.
2  Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erôsítsd meg szegeidet.
3  Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4  Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérôl elfeledkezel, és özvegységed gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5  Mert férjed a te Teremtôd, seregeknek Ura az º neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6  Mert mint elhagyott és fájó lelkû asszonyt hív téged az ùr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7  Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyûjtlek;
8  Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig elôled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9  Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvíze; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10  Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tôled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendûl, így szól könyörülô Urad.
11  Oh te szegény, szélvésztôl hányt, vígasztalás nélkûl való! ìmé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12  Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekbôl, és egész határodat drágakövekbôl;
13  És minden fiaid az ùr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14  Igazság által leszel erôs, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15  És ha összegyûlvén összegyûlnek, ez nem én tôlem lesz! A ki ellened összegyûl, elesik általad.
16  ìmé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17  Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz; ez az ùr szolgáinak öröksége, és az ô igazságuk, mely tôlem van, így szól az ùr.

55

1 Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkûl és ingyen, bort és tejet.
2  Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyûjtött kincseket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3  Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4  ìmé, bizonyságúl adtam ôt a népeknek, fejedelmûl és parancsolóul népeknek.
5  ìmé, nem ismert népet hívsz elô, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az ùrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsôített.
6  Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok ôt segítségûl, a míg közel van.
7  Hagyja el a gonosz az ô útát, és a bûnös férfiú gondolatait, és térjen az ùrhoz, és könyörûl rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bôvelkedik a megbocsátásban.
8  Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az ùr!
9  Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10  Mert mint leszáll az esô és a hó az égbôl, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termôvé, gyümölcsözôvé teszi azt, és magot ád a magvetônek és kenyeret az éhezônek:
11  ìgy lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12  Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti elôttetek, és a mezô minden fái tapsolnak.
13  A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az ùrnak dícsôségûl és örök jegyûl, a mely el nem töröltetik.

56

1 ìgy szól az ùr: ºrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljôjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2  Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megôrzi a szombatot, hogy meg ne fertôztesse azt, és megôrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3  És ne mondja ezt az idegen, a ki az ùrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az ùr engem az º népétôl! ne mondja a herélt sem: ìmé, én megszáradt fa vagyok!
4  Mert így szól az ùr a herélteknek: A kik megôrzik a szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5  Adok nékik házamban és falaimon belûl helyet és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élô név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6  És az idegeneket, a kik az ùrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az ùr nevét, hogy º néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megôrzi a szombatot, hogy meg ne fertôztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7  Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom ôket imádságom házában; egészen égô és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8  ìgy szól az ùr Isten, a ki összegyûjti Izráel elszéledt fiait: Még gyûjtök ô hozzá, az ô egybegyûjtötteihez!
9  Mezônek minden vadai! jertek el enni, erdônek minden vadai!
10  ºrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverôk, szunnyadni szeretôk!
11  És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ôk, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12  Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítô italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicsô felettébb!

57

1 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevôk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elôl ragadtatik el az igaz;
2  Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
3  És ti közelgjetek ide, szemfényvesztô fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
4  Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bûn gyermekei, a hazugságnak magva?
5  A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
6  A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot, és én jó néven vegyem-é ezeket?
7  Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
8  Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tôlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
9  És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
10  Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erôd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
11  Kitôl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd?
vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtôl fogva? 12  Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
13  Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségûl bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
14  És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
15  Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16  Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elôttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17  Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem ôt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ô elfordulva, szíve útjában járt.
18  ùtait láttam, és meggyógyítom ôt; vezetem ôt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19  Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az ùr; én meggyógyítom ôt!
20  És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21  Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

58

1 Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.
2  Holott ôk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tôlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3  Mért bôjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?
ìmé, bôjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. 4  ìmé perrel és versengéssel bôjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bôjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5  Hát ilyen a bôjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bôjtnek és az ùr elôtt kedves napnak?
6  Hát nem ez-é a bôjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7  Nem az-é, hogy az éhezônek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elôtt el ne rejtsd magadat?
8  Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elôtted jár; az ùr dicsôsége követ.
9  Akkor kiáltasz, és az ùr meghallgat, jajgatsz, és ô azt mondja: ìmé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10  Ha odaadod utolsó falatodat az éhezônek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11  És vezérel téged az ùr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerôsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek víze el nem fogy.
12  És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltôk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építôjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13  Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az ùr szent és dicsôséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14  Akkor gyönyörûséged lesz az ùrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az ùr szája szólt!

59

1 ìmé, nem oly rövid az ùr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ô füle, hogy meg nem hallgathatna;
2  Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektôl, és bûneitek fedezték el orczáját ti elôttetek, hogy meg nem hallgatott.
3  Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.
4  Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szûlnek.
5  Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szônek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.
6  Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehetô; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erôszak tette van kezeikben.
7  Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.
8  A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.
9  Ezért van távol tôlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!
10  Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.
11  Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jô, a szabadulást és távol van tôlünk.
12  Mert sokak elôtted gonoszságaink, és bûneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:
13  Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktôl, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkbôl hazug beszédeket.
14  És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hûség az utczán, és az egyenesség nem juthat be.
15  És a hûség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az ùr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.
16  És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja ôt.
17  És felölté az igazságot mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körûl, mint egy palásttal.
18  A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek.
19  És félik napnyugottól fogva az ùrnak nevét, és naptámadattól az ô dicsôségét, mikor eljô, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az ùr szele hajt.
20  És eljô Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az ùr.
21  És én ô velök ily szövetséget szerzek, és szól az ùr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az ùr, mostantól mind örökké!

60

1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az ùr dicsôsége rajtad feltámadt.
2  Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az ùr, és dicsôsége rajtad megláttatik.
3  És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4  Emeld fel köröskörûl szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirôl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5  Akkor meglátod és ragyogsz örömtôl, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jô a népeknek gazdagsága.
6  A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ùr dicséreteit hirdetik.
7  Kédár minden juhai hozzád gyûlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsôségem házát megdicsôítem.
8  Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9  Igen, engem várnak a szigetek; és elôl jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messzirôl, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsôített.
10  Az idegenek megépítik kôfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörûltem rajtad.
11  És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12  Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestôl elpusztulnak.
13  A Libánon ékessége hozzád jô, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsôítsem.
14  És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborúlnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az ùr városának, Izráel Szentje Sionának.
15  A helyett, hogy elhagyott és gyûlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörûséggé nemzetségrôl nemzetségre.
16  És szopod a népek tejét, és a királyok emlôjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az ùr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erôs Istene.
17  Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elôljáróiddá az igazságot.
18  Nem hallatik többé erôszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kôfalaidnak, és kapuidnak a dicsôséget.
19  Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességûl nem a hold világol néked, hanem az ùr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed.
20  Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az ùr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21  És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszôszála ôk, kezeim munkája dicsôségemre.
22  A legkisebb ezerre nô, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az ùr, idején, hamar megteszem ezt.

61

1 Az ùr Isten lelke van én rajtam, azért, mert fölkent engem az ùr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívûeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.
2  Hogy hirdessem az ùr jókedvének esztendejét, az Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3  Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsôségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az ùr plántáinak, az º dicsôségére!
4  És megépítik a régi romokat, az ôsi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.
5  És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek.
6  Ti pedig az ùr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsôségével dicsekedtek.
7  Gyalázatotokért kettôs jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.
8  Mert én, az ùr, a jogosságot szeretem, gyûlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.
9  És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják ôket, megismerik ôket, hogy ôk az ùrtól megáldott magok.
10  Örvendezvén örvendezek az ùrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körûl, mint vôlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.
11  Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az ùr Isten az igazságot s a dicsôséget minden nép elôtt.

62

1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az º igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2  És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsôségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az ùr szája határoz meg.
3  És leszel dicsôség koronája az ùr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4  Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az ùr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5  Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségûl téged fiaid, és a mint örül a vôlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6  Kôfalaidra, Jeruzsálem, ôrizôket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7  És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsôségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
8  Megesküdt az ùr jobbjára s erôssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségûl ellenségeidnek, s idegenek nem isszák mustodat, a melyért munkálódtál,
9  Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrôk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
10  Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
11  ìmé, az ùr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jô, és megfizetése ô elôtte!
12  És hívják ôket szent népnek, az ùr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.

63

1 Ki ez, ki jô Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke?
Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. 2  Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3  A sajtót egyedûl tapostam, és a népek közûl nem volt velem senki, és megtapodtam ôket búsulásomban, és széttapostam ôket haragomban: így frecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4  Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5  Körûltekinték és nem vala segítô, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6  És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítém ôket haragomban, és ontám a földre véröket!
7  Az ùrnak kegyelmességeirôl emlékezem, az ùr dicséreteirôl mind a szerint, a mit az ùr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8  És ô mondá: Bizony az én népem ôk, fiak, a kik nem hazudnak; és lôn nékik megtartójok.
9  Minden szenvedésöket º is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá ôket, szerelmében és kegyelmében váltotta º meg ôket, fölvette és hordozá ôket a régi idôk minden napjaiban.
10  ºk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ô ellenségükké lôn, hadakozott ellenök.
11  S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki ôket kihozá a tengerbôl nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ô szentséges lelkét?
12  Ki Mózes jobbján járatá dicsôségének karját, a ki a vizeket ketté választá elôttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13  Ki járatá ôket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14  Mint a barom, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte ôket az ùr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicsô nevet szerezz!
15  Tekints alá az égbôl, és nézz le szentséged és dicsôséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tôlem!
16  Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Åbrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktôl fogva.
17  Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18  Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19  Olyanok lettünk, mint a kiken eleitôl fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.

64

1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elôtted a hegyek elolvadnának;
2  (64:1) mint a tûz meggyújtja a rôzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elôtted reszkessenek a népek;
3  (64:2) Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elôtted a hegyek elolvadnának.
4  (64:3) Hiszen öröktôl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kivüled, a ki így cselekszik azzal, a ki ºt várja.
5  (64:4) Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! ìmé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
6  (64:5) És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
7  (64:6) S nem volt, a ki segítségûl hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tôlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
8  (64:7) Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
9  (64:8) Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
10  (64:9)
Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lôn, Jeruzsálem kietlenné. 11  (64:10)
Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult. 12  (64:11) Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?

65

1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: ìmhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrôl neveztetett.
2  Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán.
3  A nép után, mely ingerel engem szemtôl szembe, szüntelenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,
4  Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,
5  Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jôjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égô tûz.
6  ìmé, feliratott elôttem: nem hallgatok, csak ha elôbb megfizetek, megfizetek keblökben:
7  Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az ùr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem elôször jutalmokat keblökre.
8  ìgy szól az ùr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!
9  És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!
10  És lesz Sáron nyájak legelôjévé, és Åkhor völgye barmok fekvôhelyévé népem számára, a mely engem keresett.
11  Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrôl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,
12  Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim elôtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.
13  Azért így szól az ùr Isten: ìmé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök;
14  ìmé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;
15  És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az ùr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,
16  Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elôtt.
17  Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak;
18  Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ô népét örömmé.
19  És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!
20  Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendôs korában hal meg és a bûnös száz esztendôs korában átkoztatik meg.
21  Házakat építnek és bennök lakoznak, és szôlôket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.
22  Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.
23  Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az ùr áldottainak magva ôk, és ivadékaik velök megmaradnak.
24  És mielôtt kiáltanának, én felelek, ôk még beszélnek, és én már meghallgattam.
25  A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ô kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén; így szól az ùr.

66

1 ìgy szól az ùr: Az egek nékem ülôszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minô ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minô az én nyugalmamnak helye?
2  Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elô mindezek; így szól az ùr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkû, és a ki beszédemet rettegi.
3  A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jô, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ôk így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:
4  Akképen választom én is az ô megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitôl félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim elôtt, s a mit nem szerettem, azt választák.
5  Halljátok az ùrnak beszédét, a kik rettegtek az ô beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyûlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az ùrnak dicsôsége, hogy lássuk örömötöket; de ôk megszégyenülnek.
6  Halld! zúgás a város felôl, hah! a templom felôl, hah! az ùr, a ki megfizet ellenségeinek.
7  Mielôtt vajudott volna, szûlt, mielôtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.
8  Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szûlé Sion az ô fiait!
9  Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szûlést? szól az ùr, vagy én, a ki szûletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10  Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik ôt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11  Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlôjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsôségének bôségén.
12  Mivel így szól az ùr: ìmé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsôségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiket czirógatnak titeket.
13  Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14  Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fû, virágoznak, és megösmerik az ùr kezét az º szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
15  Mert ímé, az ùr eljô tûzben, s mint forgószél az ô szekerei, hogy megfizesse búsulásában az º haragját, és megfeddését sebesen égô lánggal.
16  Mert az ùr tûzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az ùrtól megöltek.
17  A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek, és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az ùr.
18  És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljô az idô, hogy minden népeket és nyelveket egybegyûjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsôségemet.
19  És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsôségemet, és hirdetik dicsôségemet a népek között.
20  És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közûl ajándékul az ùrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az ùr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az ùrnak házába.
21  És ezek közûl is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az ùr.
22  Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én elôttem, szól az ùr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;
23  És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljô minden test engem imádni, szól az ùr.
24  És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ô férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test elôtt borzadásul lesznek.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!