Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Ezékiel Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Ezékiel
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 És lôn a harminczadik esztendôben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.
2  A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének)
3  Valójában lôn az ùrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lôn ott rajta az ùrnak keze.
4  És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhô egymást érô villámlással, a mely körûl fényesség vala, közepébôl pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepébôl.
5  És belôle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,
6  És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikôjöknek;
7  És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.
8  Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyôjöknek orczái és szárnyai.
9  Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ô orczája irányában megy vala.
10  És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelôl, és bika-orcza mind a négynek balfelôl, és sas-orcza mind a négynek hátul;
11  És ezek az ô orczáik. És szárnyaik felûl kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettô pedig fedezé testöket.
12  És mindenik az ô orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendô, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.
13  És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égô üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tûznek fényessége vala, és a tûzbôl villámlás jöve ki.
14  És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.
15  És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ô négy orczájok felôl.
16  A kerekek mintha tarsiskôbôl készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;
17  Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;
18  És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörûl mind a négynél.
19  És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földrôl, fölemelkednek vala a kerekek is.
20  A hová a lélek vala menendô, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendô, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
21  Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földrôl, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
22  És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.
23  És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettô vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettô vala, a melyek befedik vala amonnan az ô testöket.
24  És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
25  És lôn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ôk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.
26  És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkô, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül;
27  És látám izzó érczként ragyogni, a melyet mintha tûz vett volna körûl derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte,
28  Mint a milyen a szivárvány, mely a felhôben szokott lenni esôs idôben, olyan vala a fényesség köröskörûl. Ilyen vala az ùr dicsôségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.

2

1 És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.
2  És lélek jöve én belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szóla nékem.
3  És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, a kik pártot ütöttek ellenem; ôk és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig,
4  A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívûekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten!
5  ºk pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztök.
6  Te pedig, embernek fia, ne félj tôlök, és az ô beszédöktôl se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktôl ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert ôk pártos ház.
7  És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.
8  Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos, mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.
9  És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.
10  És kiterjeszté azt elôttem, és ímé be vala írva elôl és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.

3

1 És mondá nékem: Embernek fia! a mi elôtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.
2  Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.
3  És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belsô részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lôn az én számban, mint az édes méz.
4  És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.
5  Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvû néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.
6  Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak, és nehéz nyelvûek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ô hozzájok küldöttelek volna, ôk hallgatnának reád.
7  De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívû.
8  ìmé keménynyé tettem orczádat, a milyen az ô orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az ô homlokuk.
9  Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tûzkônél, tettem a te homlokodat; ne félj tôlök, és meg ne rettenj tekintetöktôl, mert pártos ház.
10  És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.
11  És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten, vagy hallják vagy nem.
12  És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Åldott az ùrnak dicsôsége az ô helyérôl.
13  És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.
14  És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az ùrnak keze pedig rajtam erôs vala.
15  És eljuték Tél-Åbibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ôk is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ô közöttök.
16  És lôn hét nap mulva az ùr szava hozzám, mondván:
17  Embernek fia! ôrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg ôket az én nevemben.
18  Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te ôt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ô gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevô az ô vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbôl kivánom meg.
19  De ha te megintetted a hitetlent, és ô meg nem tért hitetlenségébôl és gonosz útjáról: ô az ô vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
20  És ha elfordul az igaz az ô igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ô meg fog halni; ha meg nem intetted ôt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedbôl kívánom meg.
21  Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ô nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
22  És lôn ott az ùrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
23  Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az ùrnak dicsôsége, hasonlatos ahhoz a dicsôséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.
24  És jöve belém a lélek, és állata engem a lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.
25  És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
26  Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddôzô férfiú, mert ôk pártos ház.
27  Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert ôk pártos ház.

4

1 És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elôdbe, és vess reá egy várost, Jeruzsálemet,
2  És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sánczot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörô kosokat köröskörûl.
3  És végy magadnak egy vasserpenyôt, és állasd fel azt vasfal gyanánt te közted és a város között, és irányozd tekintetedet erôsen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izráel házának.
4  Te pedig feküdj baloldaladra és vesd az Izráel háza vétkét arra; a napok száma szerint, a mennyin azon fekszel, viseljed vétköket.
5  Én pedig meghatároztam néked az ô vétkök éveit napok száma szerint, háromszázkilenczven napban; eddig viseljed az Izráel házának vétkét.
6  És ha ezeket kitöltötted, feküldj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendôül számítottam néked.
7  És Jeruzsálem ostromára irányozd erôsen tekintetedet, és karod feltûrve legyen, és prófétálj ô ellene.
8  S ímé köteleket vetettem reád hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg betöltöd ostromodnak napjait.
9  És végy magadnak búzát és árpád és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekbôl csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, a míg oldaladon fekszel, háromszázkilenczven napon egyed azt.
10  A te ételed pedig, a melylyel élsz, legyen súly szerint húsz siklus egy napra; idôrôl-idôre egyed azt.
11  És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét igyad idôrôl-idôre.
12  És ételedet árpa-lepény formájában egyed, és emberi ganéj tôzegénél süssed azt szemök láttára.
13  És mondá az ùr: ìgy eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyeröket a pogányok közt, a kik közé ôket kiûzöm.
14  És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ímé az én lelkem soha meg nem fertéztetett, és dögöt és vadtól szaggatottat nem ettem ifjúságomtól fogva ez ideig, és számon be nem ment tisztátalan hús.
15  És mondá nékem: Nézd, marhaganéjt engedek néked emberi tôzeg helyett, hogy annál süsd meg a te kenyeredet.
16  És mondá nékem: Embernek fia! ímé én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és eszik kenyeröket mértékkel és rettegéssel, és vizöket mértékkel és ájulással iszszák.
17  Azért, hogy kenyér és víz nélkûl szûkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az ô vétkökben.

5

1 És te, embernek fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok beretvájául vedd azt magadnak, és vond el azt a te fejeden és szakálladon, és végy magadnak mérô serpenyôket, és oszt el szôrüket.
2  Harmadrészét tûzben égesd meg a város közepette, midôn betelnek a megszállásnak napjai; azután vedd a harmadrészét, vagdald apróra a karddal a város körûl, és harmadrészét szórd oda a szélnek, és én kardot vonszok utánok.
3  És végy ki innét szám szerint keveset, és kösd be azokat ruhád csücskébe;
4  És ezekbôl ismét végy ki, és vesd azokat a tûz közepébe és égesd meg a tûzben: ebbôl megyen tûz Izráel egész házára.
5  ìgy szól az ùr Isten: Ez Jeruzsálem, a pogányok közibe helyheztettem ôt, és körülte a tartományokat.
6  De pártos volt törvényeim iránt, gonoszabbul, mint a pogányok, és rendeléseim iránt inkább, mint a tartományok, a melyek körülte vannak, mert törvényeimet megútálták, és rendeléseimben nem jártak.
7  Azért így szól az ùr Isten: A miért ti pártosabbak valátok, mint a pogányok, a kik körültetek vannak, rendeléseimben nem jártatok és törvényeimet nem cselekedtétek, sôt csak a pogányok törvényei szerint is, a kik körültetek vannak, nem cselekedtetek:
8  Ezokért így szól az ùr Isten: ìmé én is ellened leszek, és teszek közötted ítéletet a pogányok szeme láttára;
9  És cselekszem rajtad azt, mit soha nem cselekedtem és minémût nem cselekszem többé, minden te útálatosságidért.
10  Azért az apák egyék meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában.
11  Ezért, élek én! szól az ùr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertéztetted minden undokságaiddal és minden útálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkûl szememet, s én nem könyörülök rajtad.
12  Harmadrészed döghalállal hal meg és éhség miatt pusztul el közötted, és harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, és harmadrészedet szétszórom a szél minden irányában, és kardot vonszok utánok.
13  És teljessé lesz haragom s nyugtatom rajtok búsulásomat s vígasztalást veszek; és megértik, hogy én, ùr szóltam buzgó szerelmemben, mikor betöltöm búsulásomat rajtok.
14  És teszlek pusztasággá és gyalázattá a pogányok között, a kik körülted vannak, minden melletted elmenô szeme láttára.
15  És leszel gyalázat és csúfság, példa és eliszonyodás a pogányoknak, a kik körülted vannak, mikor ítéletet tartok fölötted haraggal és búsulással és búsult feddésekkel, én, ùr mondottam;
16  Mikor bocsátom az éhség gonosz nyilait rájok, hogy pusztítsanak, a melyeket a ti pusztítástokra fogok bocsátani; és éhséget halmozok fölétek, és eltöröm köztetek a kenyér botját.
17  És bocsátok reátok éhséget és gonosz vadállatokat, hogy gyermektelenné tegyenek, és döghalál és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok reád, én, ùr mondottam.

6

1 És lôn az ùrnak szava én hozzám, mondván:
2  Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:
3  És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az ùr Isten beszédét! Ezt mondja az ùr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: ìmé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat.
4  És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok elôtt.
5  És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körûl.
6  Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elvesszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok.
7  És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
8  De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertôl a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban.
9  Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tôlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok elôtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint;
10  És megismerik, hogy én vagyok az ùr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt.
11  ìgy szólt az ùr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el;
12  A ki messze van, döghalál miatt hal meg, a ki közel van, fegyver miatt esik el, és a ki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok.
13  És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az ô oltáraik körûl, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.
14  Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ùr!

7

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  És te, embernek fia, így szól az ùr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!
3  Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.
4  És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
5  ìgy szól az ùr Isten: ìmé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.
6  Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!
7  Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idô, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.
8  Most rövid idôn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.
9  És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, a ki ver.
10  ìmé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vesszô, kivirult a kevélység.
11  Az erôszakosság a gonoszság vesszejévé nôtt fel, nincs semmi meg belôlök, sem sokaságukból, sem tömegökbôl, s nincs egy jaj is miattok!
12  Eljött az idô, elközelgett a nap; a vevô ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára.
13  Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élôk közt maradna is, mert a jövendölés az ô egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életû.
14  Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ô sokasága ellen.
15  A fegyver kivûl, a döghalál és éhség belûl; a ki a mezôn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.
16  És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.
17  Minden kéz elerôtlenûl, és minden térd elolvad, mint a víz.
18  Felövezkednek zsákkal, és befedi ôket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.
19  Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz elôttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja ôket az ùr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.
20  És a belôle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem elôttök azt szenynyé;
21  És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.
22  És elfordítom tôlük arczomat, hadd fertéztessék meg szenthelyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.
23  Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erôszakossággal.
24  És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.
25  Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.
26  Egy romlás a másikra jô, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.
27  A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. ùtjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg ôket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ùr.

8

1 És lôn a hatodik esztendôben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala elôttem és esék reám ott az ùr Istennek keze.
2  És látám, és ímé vala mintegy tûznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tûz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz.
3  És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belsô kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a boszúság bálványának, a mely boszúságra ingerel vala;
4  És ímé ott vala Izráel Istenének dicsôsége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.
5  És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a boszúság ama bálványa a bejáratnál.
6  És mondá nékem: Embernek fia! l átod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtôl. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.
7  És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban.
8  És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala ott.
9  És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.
10  Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai valának bevésve a falon köröskörûl.
11  És hetven férfiú Izráel házának vénei közûl (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala elôttök, mindenik a maga tömjénezôjével kezében, s a füstölôszer felhôjének illata száll vala fel.
12  És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az ô képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az ùr, elhagyta az ùr ezt a földet.
13  És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.
14  És vive engem az ùr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.
15  És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.
16  És bevive engem az ùr házának belsô pitvarába, és ímé az ùr tepmlomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az ùr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.
17  És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek?
hogy még a földet is betöltik erôszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz! 18  Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom ôket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg ôket.

9

1 És kiálta füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztô eszköze.
2  És ímé hat férfi jô vala a felsô kapu útjáról, a mely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az érczoltár mellé.
3  És Izráel Istenének dicsôsége elvonula a Kérubról, a mely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán íróeszköz vala.
4  És monda az ùr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sohajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.
5  És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ô utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek és ne szánakozzatok:
6  Vénet, ifjat, szûzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház elôtt valának.
7  És mondá nékik: Fertôztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel. Menjetek ki. És kimenének és öldöklének a városban.
8  És lôn, hogy levágák ôket, és én megmaradtam és esém az én orczámra és kiálték és mondék: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-é írtani Izráel egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre?
9  És mondá nékem: Izráel és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az ùr ezt a földet, és az ùr nem lát.
10  Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom ôket)
útjokat fejökhöz verem! 11  És ímé a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán, választ hozott, mondván: ùgy cselekedtem, a mint parancsolád.

10

1 És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkô, olyan, mint egy királyi széknek formája.
2  És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondá: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égô üszöggel onnét a Kérubok közûl, és szórd a városra. és beméne szemem láttára.
3  A Kérubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhô betölté a belsô pitvart.
4  És eltávozék az ùr dicsôsége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhôvel, és a pitvar betelék az ùr dicsôségének fényességével.
5  És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külsô pitvarig, mint az erôs Isten hangja, mikor beszél.
6  És lôn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közûl, a Kérubok közûl, az beméne, és álla a kerék mellé.
7  És kinyújtá egy Kérub a kezét a Kérubok közûl a tûzhöz, mely vala a Kérubok között, és vôn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne.
8  És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.
9  És látám, és ímé, négy kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskôbôl volnának.
10  És mintha volna mind a négyöknek ugyanazon egy formája mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.
11  Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, a merre a fô fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben.
12  És egész testök és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörûl mind a négy kerekükön.
13  Hallám, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára.
14  És négy orczája vala mindeniknek, az elsô orcza vala Kérub-orcza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orcza és a negyedik sas-orcza.
15  És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett.
16  És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettök, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földrôl, nem fordulának el a kerekek sem az ô oldaluktól.
17  Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velök, mert a lelkes állat lelke vala bennök.
18  És elvonula az ùrnak dicsôsége a ház küszöbétôl, és álla a Kérubok fölé.
19  És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földrôl szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az ùr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsôsége vala felûl ô rajtok.
20  Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának.
21  Négy orczája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt.
22  És orczáik formája: ugyanazok az orczák valának, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájokat és ôket magokat. Mindenik a maga orczája felé megy vala.

11

1 És fölemelt engem a lélek, és bevive az ùr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.
2  És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,
3  Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a hús.
4  Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!
5  És esék reám az ùr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az ùr: ìgy szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.
6  Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.
7  Ezért, így szól az ùr Isten: megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belôle.
8  Fegyvertôl féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az ùr Isten.
9  És kiviszlek titeket belôle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.
10  Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
11  E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.
12  És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.
13  És lôn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benája fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!
14  És lôn az ùrnak szava én hozzám, mondván:
15  Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikrôl Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az ùrtól, nékünk adatott ez a föld örökségûl.
16  Ezokáért mondjad: ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy távol vetettem ôket a pogányok közé, és szétszórtam ôket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid idôre a tartományokban, a melyekbe mentek.
17  Ennekokáért mondjad: ìgy szól az ùr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közûl égy együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
18  És bemennek oda és eltávolítják minden ô fertelmességeit és minden útálatosságait ô belôle.
19  És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kôszívet az ô testökbôl, és adok nékik hússzívet;
20  Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megôrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
21  De a kiknek szívök az ô fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az ùr Isten.
22  És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsôsége rajtok felül vala.
23  És felszálla az ùrnak dicsôsége a város közepébôl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.
24  A lélek pedig felvôn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla elôlem a látás, a melyet láttam.
25  És elbeszélém a foglyoknak az ùrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentett.

12

1 És lôn az ùrnak szava én hozzám, mondván:
2  Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ôk pártos ház.
3  És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elôtt, és vándorolj ki helyedrôl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ôk pártos ház.
4  És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.
5  Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
6  Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelûl rendeltelek az Izráel házának.
7  ùgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.
8  És lôn az ùr beszéde én hozzám reggel, mondván:
9  Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?
10  Mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.
11  Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.
12  És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki ôt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen ô a földet.
13  És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem ôt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.
14  És mindeneket, kik körülte vannak az ô segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.
15  És megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor eloszlatom ôket a pogányok közé, és szétszórom ôket a tartományokba.
16  De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertôl, éhségtôl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
17  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
18  Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
19  És szólj a föld népének: Ezt mondja az ùr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérôl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra vetkôzzék földje bôségébôl minden lakói álnoksága miatt.
20  És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
21  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
22  Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén?
hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. 23  Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az ùr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sôt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesûl.
24  Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgô jövendölgetés Izráel házának közepette.
25  Mert én szólok, az ùr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az ùr Isten!
26  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
27  Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idôkre prófétál ô.
28  Ezokért mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az ùr Isten.

13

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökbôl próféták: Halljátok meg az ùr beszédét!
3  ìgy szól az ùr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
4  Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
5  Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körûl, hogy megállhassatok a harczban az ùrnak napján.
6  Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az ùr! holott az ùr nem bocsátotta ôket, és még várják, hogy betelik beszédök.
7  Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é?
midôn ezt mondjátok vala: Monda az ùr! holott én nem szólottam! 8  Ennekokáért így szól az ùr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az ùr Isten.
9  És leszen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr Isten.
10  Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ôk bemázolják azt mázzal.
11  Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlô záporesô lészen, és ti jégesô kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
12  És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?
13  Ezokáért így szól az ùr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlô zápor lészen haragomban, és lésznek jégesô kövei búsulásomban annak elrontására.
14  És ledöntöm a falat, a melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az ùr.
15  És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,
16  Tudniillik Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az ùr Isten.
17  És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükbôl prófétálnak, és prófétálj ellenök.
18  És mondjad: ìgy szól az ùr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetûek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népembôl, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
19  És megszentségtelenítetek engem népem elôtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.
20  Ezokáért így szól az ùr Isten: ìmé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.
21  És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekbôl, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
22  Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én ôt bántani nem akartam, s megerôsítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy ôt életben megtartsam.
23  Ezokáért hívságot nem láttok és jövendôt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekbôl, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.

14

1 És jövének hozzám férfiak Izráel vénei közûl, és leülének én elôttem.
2  És lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:
3  Embernek fia! Ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívökbe, és vétkeik botránkozását orczáik elé állították. Vajjon engedjem-é, hogy megkérdezzenek engem?
4  Ezokáért szólj velök, és mondjad nékik: Ezt mondja az ùr Isten: Valaki az Izráel házából bálványait szívébe fölveszi, és vétkének botránkozását teszi orczái elé, és megy a prófétához: én, az ùr felelek meg annak énmagam által bálványainak sokasága miatt;
5  Hogy megragadjam Izráel házát az ô szívökben, a kik elfordultak tôlem bálványaik miatt mindnyájan.
6  Ezokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az ùr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól fordítsátok el orczátokat.
7  Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közûl, a kik Izráelben laknak, elhajlik tôlem, és az ô bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orczája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen ô néki én tôlem: én, az ùr felelek meg annak énmagam által;
8  És ellene fordítom orczámat annak a férfiúnak, és vetem ôt jegyûl és közbeszédül, és kiirtom népem közûl, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr!
9  Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az ùr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem ôt az én népem, Izráel közûl.
10  És viselik vétköket; a milyen a kérdezô vétke, olyan legyen a próféta vétke is,
11  Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izráel háza én tôlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden ô elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az ùr Isten.
12  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
13  Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tôlem; és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belôle embert és barmot;
14  És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ôk az ô igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az ùr Isten.
15  Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:
16  Benne ama három férfiú (élek én, az ùr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.
17  Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belôle embert és barmot,
18  És ama három férfiú benne volna, élek én, az ùr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
19  Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belôle embert és barmot,
20  S Noé, Dániel és Jób benne volna; élek én, az ùr Isten mondja, hogy nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ôk igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
21  Mert így szól az ùr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belôle embert és barmot!
22  ìmé, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; ímé ôk kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelembôl, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.
23  És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az ùr Isten.

15

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! mire való a szôlôtôke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdô fái között van?
3  Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belôle? avagy vesznek-é belôle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?
4  ìmé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölôdött, vajjon való-é valami eszközre?
5  ìmé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; mennyivel kevésbbé csinálhatnak belôle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölôdött!
6  Azért így szól az ùr Isten: A mint a szôlôtôke fáját az erdô fái közûl a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;
7  És ellenök fordítom arczomat. A tûzbôl jöttek ki és a tûz emészsze meg ôket, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mikor arczomat ellenök fordítom.
8  És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tôlem, ezt mondja az ùr Isten.

16

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ô útálatosságait,
3  És mondjad: ìgy szól az ùr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjérôl való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4  Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.
5  Szem meg nem szánt téged, hogy ezekbôl valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezôre, mert útáltak, a mely napon születtél.
6  Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7  Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlôid duzzadának s szôröd kinôtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8  Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az ùr Isten, és lôl az enyém.
9  És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
10  És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bôrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.
11  És felékesítélek ékességekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.
12  És adtam orrpereczet orrodra és függôket füleidre és ékes koronát fejedre.
13  És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépültél felette igen, s királyságra jutál.
14  És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az ùr Isten.
15  De elbízád magadat szépségedben és paráznává lôl híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenôt: legyen kedve szerint!
16  És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különbözô szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.
17  És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömbôl, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.
18  És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölôszeremet vetéd eléjök.
19  És az én eledelemet, melyet néked adtam, lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, ô eléjök rakád kedves illatul; így lôn, ezt mondja az ùr Isten.
20  És vevéd a te fiaidat és leányaidat, a kiket nékem szültél vala, és megáldozád ôket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,
21  Hogy megölted fiaimat is, és oda adád ôket, midôn tûzben nékik áldozád?
22  És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.
23  És lôn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az ùr Isten,)
24  Építél magadnak tetôt, és csináltál magaslatot minden utczán.
25  És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenônek, és sokasítád paráznaságodat.
26  És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestûekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.
27  És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyûlölôidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat.
28  S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.
29  És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.
30  Mily gyenge a szíved, azt mondja az ùr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!
31  Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.
32  Te házasságtörô asszony! férje helyett idegeneket fogad el!
33  Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretôdnek, így megvásárlád ôket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelôl paráznaságidért.
34  És lôn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért ôk nem adának néked, így lôn különbséged.
35  Azért te rima, halld meg az ùr beszédét!
36  ìgy szól az ùr Isten: A miatt, hogy elárad gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretôiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:
37  Ezokáért ímé egybegyûjtöm minden szeretôdet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyûlöltél, és egybegyûjtöm ôket ellened mindenfelôl, és föltakarom mezítelenségedet elôttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet.
38  És megítéllek téged a házasságtörô és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltô szerelmemben.
39  És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetôdet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul.
40  És összehoznak gyûlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.
41  És megégetik házaidat tûzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.
42  És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltô szerelmem te tôled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.
43  Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az ùr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
44  ìmé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémû az anya, olyan a leánya is.
45  Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.
46  És a te nénéd Samaria vala, ô és leányai, ki balkezed felôl lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felôl lakik vala, Sodoma és leányai.
47  És nem az ô útaikon jártál, és nem az ô útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban.
48  Élek én! azt mondja az ùr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ô és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.
49  ìmé, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bôsége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szûkölködônek és szegénynek kezét nem fogta meg.
50  És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot elôttem, és elveszítém ôket, mikor ezt megláttam.
51  És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nô testvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.
52  Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bûneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ôk nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nôtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.
53  És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának és leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;
54  Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.
55  És nôtestvéreid, Sodoma és lányai visszatérnek elôbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek elôbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek elôbbi állapototokba.
56  És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,
57  Minekelôtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörûl?
58  Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az ùr.
59  Mert ezt mondja az ùr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midôn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet:
60  Én megemlékezem frigyemrôl, a melyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek veled.
61  És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nôtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom ôket néked leányaidul, de nem a te frigyedbôl.
62  És én megerôsítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az ùr.
63  Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az ùr Isten.

17

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.
3  És mondjad: ìgy szól az ùr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyû, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színû tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.
4  Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árosok városában tevé le.
5  És vôn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezôbe; sok vizek mellé vivé; mint fûzfát ülteté el.
6  És felsarjadt, és lôn elterülô, alacsony szôlôtôvé, hogy vesszôit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szôlôtôvé lôn, és vesszôket terme, s ágacskákat bocsáta ki.
7  És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyû, és ímé, ez a szôlôtô feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze ôt;
8  Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szôlôtô.
9  Mondjad: ìgy szól az ùr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erôs karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestôl.
10  És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti ôt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?
11  És lôn az ùr szava hozzám, mondván:
12  No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez?
Mondjad: ìmé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé ôket magához Babilonba. 13  És vôn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé ôt, de a földnek erôseit elvivé,
14  Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megôrizze, hogy ez megálljon.
15  De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é?
16  Élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki ôt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, ott nála, Babilonban hal meg.
17  És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.
18  S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
19  Azért így szól az ùr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
20  És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem ôt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
21  És minden menekültje minden seregébôl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az ùr beszéltem.
22  ìgy szól az ùr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejébôl, és elültetem; felsô ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
23  Izráel magasságos hegyén plántálom ôt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.
24  És megismeri a mezô minden fája, hogy én, az ùr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelô fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, ùr szólottam és megcselekedtem.

18

1 És lôn az ùr szava hozzám, mondván:
2  Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3  Élek én, ezt mondja az ùr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4  ìmé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5  És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6  Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7  És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezônek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8  Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9  Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megôrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ô élvén él, ezt mondja az ùr Isten.
10  És ha erôszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11  Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12  A szûkölködôt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13  Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ô vére legyen ô rajta!
14  S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15  A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16  És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezônek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17  A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18  Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19  És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Åm a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20  A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ô igazsága, és a gonoszon az ô gonoszsága.
21  És ha a gonosztevô megtér minden vétkébôl, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22  Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ô igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23  Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az úr Isten; nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24  És ha az igaz elhajol az ô igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é?
Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ô vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. 25  És azt mondjátok: Nem igazságos az ùrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26  Ha elhajol az igaz az ô igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27  És ha a gonosztevô megtér az ô gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ô lelkét megtartja életben.
28  Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29  És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az ùrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30  Ennekokáért mindeniteket az ô útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az ùr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektôl, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31  Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32  Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az ùr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

19

1 Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeirôl.
2  És mondjad: Mi volt anyád? Nôstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik vala, fiatal oroszlánok között nevelé fel kölykeit.
3  És fölnevele egyet kölykei közûl; fiatal oroszlánná lôn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.
4  És meghallák ezt róla a népek: vermökben megfogaték, és elvivék ôt horgokon Égyiptom földjére.
5  És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, vôn egyet kölykei közûl, ezt tevé fiatal oroszlánná.
6  És ez jár vala az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lôn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.
7  És ismeré az ô özvegyeiket s városaikat elpusztítá, és megrettene a föld és annak teljessége, ordítása hangjától.
8  És veték ellene a pogányok köröskörûl a tartományokból és kiteríték reá hálójukat, vermökben megfogaték;
9  És veték ôt ketreczbe horgokon, s elvivék ôt Babilon királyához, elvivék ôt várakba, hogy többé ne hallassék szava Izráel hegyein.
10  Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szôlôtô, gyümölcscsel és vesszôvel bôvelkedik vala a sok víztôl.
11  És lônek néki erôs vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sûrûség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával.
12  De kiszaggattaték Isten haragja által, a földre vetteték, és a napkeleti szél elárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erôs ágai; tûz emészté meg.
13  És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön.
14  És tûz jött ki ágainak egyik vesszejébôl, gyümölcsét megemészté, és nincs többé rajta erôs vesszô, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz.

20

1 És lôn a hetedik esztendôben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közûl megkérdezni az Urat, és leülének elôttem.
2  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
3  Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az ùr Isten.
4  ìtélni akarod ôket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!
5  És mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az ùr, a ti Istentek!
6  Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam ôket Égyiptom földjérôl a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
7  És mondék nékik: Kiki az ô szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az ùr, a ti Istentek!
8  De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ô szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.
9  De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elôtt, a kik közt ôk valának, a kiknek szemei elôtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom ôket Égyiptom földjérôl.
10  És kihozám ôket Égyiptom földjérôl, s vivém ôket a pusztába.
11  És adám nékik parancsolatimat, és törvényimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
12  És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ô közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr, az ô megszentelôjök.
13  De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem ôket.
14  De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elôtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala ôket.
15  És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem ôket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
16  Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolatimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:
17  Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem ôket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.
18  És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ô törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.
19  Én vagyok a ti Uratok, Istentek; az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.
20  És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az ùr, a ti Istenetek.
21  De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolatimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.
22  De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok elôtt, a kiknek szeme láttára kihoztam ôket.
23  Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem ôket a pogányok közé, és szétszórom ôket a tartományokba;
24  Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.
25  És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.
26  S megfertéztetém ôket ajándékaikkal, mikor tûzön vittek át minden elsôszülöttet, hogy elpusztítsam ôket, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
27  Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hûtlenül elszakadának tôlem:
28  Mikor bevittem ôket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az ô áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlô ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.
29  És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek?
És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig. 30  Ennekokáért mondjad Izráel házának: ìgy szól az ùr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az ô útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?
31  És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok elôtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza?
Élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem! 32  És a mi lelketekben támadt, semmiképen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kônek.
33  Élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy erôs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.
34  És kiviszlek titeket a népek közûl, és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erôs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;
35  És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtôl-szembe törvénykezem veletek.
36  A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az ùr Isten.
37  És átviszlek titeket a vesszô alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.
38  És kitisztítom közületek a pártosokat és az ellenem támadókat, és a földrôl, a melyen jövevények voltak, kihozom ôket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr!
39  Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az ùr Isten, mindenitek járjon az ô bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.
40  Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az ùr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem ôket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak elsô zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.
41  Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közûl és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekben elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei elôtt.
42  És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.
43  És ott megemlékeztek útaitokról s minden cselekedeteitekrôl, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.
44  És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az ùr Isten!
45  És lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:
46  Embernek fia! fordítsd orczádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mezô erdeje ellen!
47  És mondjad a dél erdejének: Halld meg az ùr beszédét, így szól az ùr Isten: ìmé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelô és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orcza déltôl északig.
48  És meglátja minden test, hogy én, az ùr gyújtottam meg azt, mert meg nem aluszik.
49  És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?

21

1 És lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!
3  És mondjad Izráel földjének: ìgy szól az ùr: ìmé, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyébôl, és kivágok belôled igazat és gonoszt.
4  Azért, hogy kivágjak belôled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébôl minden test ellen délrôl északig.
5  És megérti minden test, hogy én, az ùr vontam ki kardomat hüvelyébôl, mert belé többé vissza nem tér.
6  És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserûséggel nyögj szemök láttára.
7  És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te?
ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerôtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. ìmé beteljesedett és meglett, ezt mondja az ùr Isten. 8  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
9  Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az ùr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!
10  Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e vesszeje megvet minden fát!
11  És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölônek kezébe.
12  Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.
13  Már megpróbáltatott. De hát ha a vesszô maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az ùr Isten!
14  Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettôs lesz a kard, most harmadszor; öldöklô kard az, a nagy öldöklô kard körûljárja ôket.
15  Hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!
16  Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elôre, tarts balra, a merre éled irányozva van.
17  Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, ùr szólottam.
18  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
19  És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jôjjön a babiloni király kardja; egy földrôl jôjjön ki mind a kettô; s egy kezet véss föl, a városba vezetô út fejénél vésd föl.
20  Utat csinálj, hogy jôjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körûlkerített Jeruzsálemre.
21  Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendôt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.
22  Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörô kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörô kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.
23  De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik Istentôl; ám º emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.
24  Ezokáért ezt mondja az ùr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midôn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
25  És te elvetemedett, te gonosztevô, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:
26  ìgy szól az ùr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas és a magas alacsony!
27  Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jô az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!
28  És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az ùr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;
29  De mivel felôled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:
30  Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremttettél, származásod földjén ítéllek meg téged.
31  És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni.
32  A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az ùr szóltam.

22

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait,
3  És mondjad: ìgy szól az ùr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljôjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;
4  Véred miatt, melyet ontottál, lettél bûnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.
5  A kik közel s távol vannak tôled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok háborúságú!
6  ìmé, Izráel fejedelmei, kiki az ô tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.
7  Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.
8  A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.
9  Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.
10  Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erôszakolták benned.
11  Egyik felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a másik meg menyét fertéztette meg fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erôszakolta benned.
12  Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az ùr Isten.
13  És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lônek te benned.
14  Vajjon megállhat-é szíved, avagy erôsek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az ùr szólottam és meg is cselekszem.
15  És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.
16  S örökségûl bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az ùr.
17  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
18  Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek.
19  Ennekokáért így szól az ùr Isten: Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyûjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.
20  A mint egybe szoktak gyûjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyûjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.
21  És egybegyûjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.
22  A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg ô benne, és megtudjátok, hogy én, az ùr öntöttem ki haragomat reátok.
23  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván.
24  Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esôt nem kapott a haragnak napján.
25  Pártosok az ô prófétái ô közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják ô benne.
26  Papjai erôszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett, különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.
27  Elôljárói ô közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.
28  És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: ìgy szól az ùr Isten! holott az ùr nem beszélt.
29  A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködôt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.
30  És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elômbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.
31  Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém ôket búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az ùr Isten.

23

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.
3  És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlôjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.
4  És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lônek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.
5  És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretôihez, a közeli Assiriabeliekhez.
6  Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülôk.
7  És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden ô bálványaikkal megfertézteté magát.
8  De az Egyiptombeliektôl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s ôk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték ô reá paráznaságukat.
9  Ennekokáért adtam ôt szeretôinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.
10  Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lôn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.
11  És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.
12  Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözôkhöz, lovagokhoz, lovakon ülôkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.
13  És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettôjöknek.
14  És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,
15  Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrôl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülôföldje Káldea;
16  És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.
17  És eljövének ô hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték ôt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tôlök.
18  És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem ô tôle, a mint az ô nénjétôl lelkem eltávozott vala.
19  És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;
20  És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.
21  És megemlékezél ifjúságod fajtlankodására, mikor ôk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlôit.
22  Ennekokáért Oholibá, így szól az ùr Isten: ìmé, én feltámasztom a te szeretôidet ellened, kiktôl pedig eltávozott lelked, s reád hozom ôket mindenfelôl.
23  Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát ô velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrôl harczolókat s elôkelôket, és lovakon ülôket, mindnyájokat.
24  És jônek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával; nagy és kis paizszsal és sisakkal körûlvesznek téged mindenfelôl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az ô ítéletök szerint.
25  És megmutatom rajtad féltô szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenûl; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; ôk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.
26  S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.
27  És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérôl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.
28  Mert így szól az ùr Isten: ìmé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktôl eltávozott lelked.
29  És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tôled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid.
30  Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.
31  Nénéd útján jártál, azért az ô poharát adom kezedbe.
32  ìgy szól az ùr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.
33  Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!
34  Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlôidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az ùr Isten.
35  Ennekokáért ezt mondja az ùr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.
36  És monda az ùr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.
37  Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.
38  Sôt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.
39  És mikor megölték fiaikat az ô bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.
40  Sôt elküldöttek messzünnen jövô emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendôzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;
41  És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elôtt, és az én füstölô szeremet és olajomat arra tevéd;
42  És lôn ott örvendezô sokaságnak zaja. És küldöttek az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az ô kezeikre és ékes koronát fejökre.
43  És mondék: Még az elaggott is házasságot tör?
most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lôn. 44  És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.
45  És igaz férfiak, ezek ítélik meg ôket a házasságtörôk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörôk és vér van kezeiken.
46  Mert így szól az ùr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják ôket bántalmazásra és ragadományra.
47  És kövezze meg ôket a gyülekezet, és vagdalják össze ôket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.
48  És megszüntetem a fajtalanságot a földrôl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.
49  És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr Isten.

24

1 És lôn az ùr beszéde hozzám a kilenczedik esztendôben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
2  Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.
3  És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az ùr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
4  Gyûjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.
5  Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erôsen, még csontjai is fôjjenek benne.
6  Ezokáért így szól az ùr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.
7  Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
8  Hogy haragomat felindítsam és boszút álljak, kopasz sziklára ontattam vérét, hogy be ne fedeztessék.
9  Azért így szól az ùr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!
10  Bôven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, fôzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfôjjenek.
11  És állítsd üresen az ô szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.
12  A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ô sok rozsdája, tûzbe hát rozsdájával!
13  A te tisztátalanságodban fajtalanság van; mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.
14  Én, az ùr szólottam; jôni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az ùr Isten.
15  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
16  Embernek fia! ímé, én elveszem tôled szemeidnek gyönyörûségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.
17  Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
18  És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.
19  És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit jelentenek ezek nékünk, hogy te így cselekszel?
20  És mondék nékik: Az ùr beszéde volt én hozzám, mondván:
21  Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erôsségteknek kevélységét, szemeitek gyönyörûségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
22  És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
23  S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
24  És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint ô cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljô; és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr Isten.
25  És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tôlök erôsségöket, dicsôségök örömét, szemeik gyönyörûségét és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:
26  Azon a napon, a ki megmenekült, eljô hozzád, hogy hírt mondjon néked.
27  Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült elôtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az ùr.

25

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! vesd tekintetedet Ammon fiaira, és prófétálj ellenök.
3  És mondjad Ammon fiainak: Halljátok az ùr Isten beszédét! ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy ezt mondod: Haha! az én szenthelyemre, hogy megfertéztetett; és Izráel földjére, hogy elpusztíttatott; és Júda házára, hogy fogságba mentek:
4  Ezokáért ímé adlak téged Kelet fiainak örökségûl, hogy felüssék sátraikat benned, s felállassák benned lakóhelyeiket; ôk eszik meg gyümölcsödet, s ôk iszszák meg tejedet.
5  És teszem Rabbát tevék legelôjévé, és Ammon fiait nyájak fekvôhelyévé, s megtudjátok, hogy én vagyok az ùr!
6  Mert így szól az ùr Isten: Mivelhogy tapsolsz kezeddel és tombolsz lábaddal és örülsz teljes megvetéssel lelkedben Izráel földje felett:
7  Ennekokáért ímé kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a népeknek, és kiváglak a népségek közûl, és elvesztlek a tartományok közûl, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én vagyok az ùr.
8  Azt mondja az ùr Isten: Mivelhogy Moáb és Seir ezt mondta: ìmé, Júda háza is olyan, mint a többi népek:
9  Ezokáért ímé megnyitom Moáb oldalát a városok felôl, az ô városai felôl mindenfelôl, az ország ékességét Beth-Hajesimóthot, Baál-Meont és Kirjátaim felé,
10  Megnyitom Kelet fiainak, Ammon fiaival együtt adom örökségûl, hogy emlékezetben se legyenek többé Ammon fiai a népek között;
11  Moáb fölött is ítéletet tartok: hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
12  ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy Edom kegyetlen boszúállást cselekedett Júda házán, és vétkezve vétkezett, hogy boszút álljon rajta:
13  Azért, így szól az ùr Isten, kinyújtom az én kezemet Edomra, és kivágok belôle embert és barmot, és teszem ôt pusztasággá Temántól fogva, és Dedánig fegyver miatt hulljanak el.
14  És boszúmat állom Edomon népemnek, Izráelnek keze által, és cselekszenek Edommal az én búsulásom és haragom szerint, s megismerik boszúállásomat, ezt mondja az ùr Isten.
15  ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy a Filiszteusok boszúból cselekedtek s kegyetlen boszút álltak lelkökben megvetéssel, hogy elveszessék Izráelt örök gyûlölséggel:
16  Ezokáért ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én kinyújtom kezemet a Filiszteusokra, és kivágom a Keréteusokat, és elvesztem a tenger partján lakók maradékát;
17  És cselekszem rajtok nagy boszúállásokat fenyítô haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr, ha boszúmat állom rajtok.

26

1 És lôn a tizenegyedik esztendôben, a hónap elsején, lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva nyitva van; én megtelek, ha ô elpusztul;
3  Ezokáért így szól az ùr Isten: ìmé én, Tírus te reád megyek, és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger felhozza hullámit.
4  És elhányják Tírus kôfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem ôt.
5  Hálók kivetô helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az ùr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.
6  És leányai, kik a mezôségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
7  Mert így szól az ùr Isten: ìmé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.
8  Leányaidat ott a mezôségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-fedelet.
9  És faltörô kosával ütteti kôfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.
10  Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kôfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.
11  Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erôsséged oszlopai a földre dôlnek.
12  És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kôfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s még porodat is a víz közepére hányják.
13  És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.
14  És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetô helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az ùr szóltam, ezt mondja az ùr Isten.
15  ìgy szól az ùr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!
16  És leszáll királyi székérôl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.
17  És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrôl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, ô és lakosai, a kik félelmökre valának minden mellettök lakozóknak!
18  ìmé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek ilyen véged miatt.
19  Mert azt mondja az ùr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:
20  Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsôségemet az élôknek földén:
21  Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az ùr Isten.

27

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Te pedig, embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusról.
3  És mondjad Tírusnak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az ùr Isten: Oh Tírus, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok.
4  A tengerek szívében vannak határaid, építôid tökéletessé tették szépségedet.
5  Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat, czédrust hoztak a Libánonról, hogy árboczfát csináljanak néked.
6  Básán cserfáiból csinálták evezôidet; evezôpadjaidat a cziprusiak szigeteirôl való sudar czédrusba foglalt elefántcsontból csinálták.
7  Égyiptomi hímes fehér gyolcs vala vitorlád, hogy legyen zászlód; Elisának szigeteirôl való kék és piros bíbor volt sátrad borítékja.
8  Sidon és Arvad lakói voltak evezôid; a te bölcseid, oh Tírus, kik benned valának, azok voltak kormányosaid.
9  Gebal vénei és bölcsei voltak benned, kik hasadékaidat javítgaták; a tenger minden hajója és hajósa volt benned, hogy kicseréljék árúidat.
10  Perzsák és lidiaiak és libiaiak voltak seregedben hadakozó férfiaid, paizst és sisakot függesztettek fel benned, a mik ékessé tevének.
11  Arvad fiai és sereged voltak kôfalaidon köröskörûl, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kôfalaidon köröskörûl, mik tökéletessé tették szépségedet.
12  Tarsis volt a te kereskedôtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak ôk árúidért.
13  Jáván, Tubál és Mések, ezek a te kalmáraid; rabszolgákat és rézedényeket adtak cserébe árúidért.
14  Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul.
15  Dedán fiai a te kalmáraid, sok sziget kereskedése van hatalmad alatt, elefántcsont-szarukat és ébenfát hoztak néked adóba.
16  Arám a te kereskedôtársad mestermûveid sokasága miatt; gránátot, bíbort, hímes ruhákat, fehér gyolcsot, korálokat és rubint adtak ôk árúidért.
17  Júda és Izráel földe, ezek a te kalmáraid; búzát Minnithbôl és édes süteményt és mézet és olajat és balzsamot adtak csereárúidért.
18  Damaskus a te kereskedôtársad mestermûveid sokaságában, sok különféle gazdagságod miatt, Helbon borával és hófehér gyapjúval.
19  Vedán és Jáván Uzálból adtak árúidért: kovácsolt vasat, kásiát és jó illatú nádat, ezeket csereárúidért.
20  Dedán a te kalmárod, lovagláshoz való nyeregtakarókkal.
21  Arábia és Kédár fejedelmei, ôk mindnyájan hatalmad alatt kereskedének; bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedének veled.
22  Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fûszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak ôk árúidért.
23  Hárán és Kanne és Eden, Seba kalmárai, Assiria és Kilmad mind a te kereskedôtársad.
24  Ezek a te kalmáraid tökéletes árúkkal, bíbor és hímes köntösökkel és drága ruháknak kötelekkel egybekötött és czédrusfából csinált szekrényeivel, a te sokadalmadban.
25  Társis hajói hordozták árúidat, és megtelél, és felette igen híressé levél a tengerek szívében.
26  Nagy vízekre vivének téged a te evezôid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében.
27  Gazdagságod és árúid, csereárúid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javitgatói és csereárúid árúsai és minden hadakozó férfiaid, a kik benned vannak, és minden benned való sokaság, beleesnek a tengerek szívébe zuhanásod napján.
28  Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendülnek a mezôségek.
29  És kiszállnak hajóikból mindnyájan, kik az evezôt fogják, hajósok és a tengernek minden kormányosai a szárazföldre lépnek.
30  És hallatják fölötted hangjokat, s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejökre, hamuban fetrengenek.
31  És kopaszra nyiratkoznak miattad, és zsákba övezkednek, és sírnak feletted lelki keserûségben keserves sírással.
32  És kezdenek fölötted fájdalmukban gyászéneket, és így énekelnek rólad: Ki volt olyan, mint Tírus?
mely most mint temetô a tenger közepette! 33  Mikor kimennek vala árúid a tengerekbôl, sok népet megelégítél; gazdagságod és csereárúid sokaságával meggazdagítád a földnek királyait.
34  Most összeomlottál a tengerekrôl le a vizek mélységébe, csereárúid és egész sokaságod benned elsülyedt.
35  A szigetek minden lakosai elborzadnak miattad, s királyaik iszonyodva megiszonyodnak, arczaik rángatóznak.
36  A népek közt való kereskedôk fütyölnek feletted. Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

28

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az ùr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minô az Isten szíve,
3  Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!
4  Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidban.
5  Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.
6  Ezokáért így szól az ùr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minô az Isten szíve:
7  Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.
8  A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.
9  Vajjon mondván mondod-é megölôd elôtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütônek kezében!
10  Körûlmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az ùr Isten.
11  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
12  Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: ìgy szól az ùr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13  Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál minden féle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskôvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél.
14  Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15  Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16  Kereskedésed bôsége miatt belsôd erôszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérôl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közûl.
17  Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elôtt, adtalak szemök gyönyörûségére.
18  Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsôdbôl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19  Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
20  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
21  Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.
22  És mondjad: ìgy szól az ùr Isten: ìmé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsôítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.
23  És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jô mindenfelôl; hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
24  És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzô tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik ôket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az ùr.
25  ìgy szól az ùr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közûl, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az ô földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.
26  És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szôlôket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik ôket megvetik vala ô körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr, az ô Istenök.

29

1 A tizedik esztendôben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen.
3  Szólj és mondjad: ìgy szól az ùr Isten: ìmé, én ellened megyek, Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.
4  És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepébôl, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.
5  És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mezô színére esel; egybe nem szedetel s nem gyûjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.
6  És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az ùr. Mivelhogy ôk nádszál-bot valának Izráel házának;
7  Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:
8  Ezokáért így szól az ùr Isten: ìmé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belôled embert és barmot.
9  És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az ùr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:
10  Ezokáért ímé, én ellened megyek, és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.
11  Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven eszendeig.
12  És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom ôket a tartományokba.
13  Mert így szól az ùr Isten: Negyven esztendô mulva egybegyûjtöm az égyiptomiakat a népek közûl, kik közé szétszórattak.
14  És visszahozom Égyiptom foglyait s visszaviszem ôket Pathrós földjére, az ô eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.
15  A többi királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem ôket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.
16  És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen engem, midôn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az ùr Isten.
17  És lôn a huszonhetedik esztendôben, az elsô hónapban, a hónap elsején, lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
18  Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fô megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lôn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a melylyel miatta fáradott.
19  Ennekokáért így szól az ùr Isten: ìmé, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Égyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és ez lesz jutalma seregének.
20  Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Égyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az ùr Isten.
21  Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az ùr.

30

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! prófétálj és mondd: ìgy szól az ùr Isten: Jajgassatok! Jaj annak a napnak!
3  Mert közel egy nap és közel az ùrnak napja, felhônek napja, a pogányok ideje lesz az.
4  És bemegy a fegyver Égyiptomba, és lesz reszketés Szerecsenországban, mikor hullanak a sebesültek Égyiptomban, és elviszi gazdagságát, s elrontatnak fundamentomai.
5  A szerecsenek s a libiaiak s a lidiaiak és az egész gyülevész és Kúb és a frigy földének fiai velök együtt fegyver miatt hullnak el.
6  ìgy szól az ùr: És elessenek, a kik Égyiptomot támogatják, és alászálljon erôsségének kevélysége: Migdoltól fogva Siénéig fegyver miatt hullanak el benne, ezt mondja az ùr Isten.
7  És elpusztulnak elpusztult tartományok között, és városai elpusztult városoknak közepette lesznek.
8  És megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és összetörik minden segítôje.
9  Azon a napon követek mennek ki elôttem hajókon a bátorságban lakó Szerecsenország elrémítésére, s lészen rettegés bennök Égyiptom ama napján; mert ímé jön!
10  Ezt mondja az ùr Isten: És megszüntetem Égyiptom lármáját Nabukodonozor, babiloni király keze által.
11  º és az ô népe ô vele együtt, a nemzetek legkegyetlenebbjei, elhozatnak a föld elvesztésére, és kivonszák fegyveröket Égyiptom ellen, és betöltik a földet megölettekkel.
12  És a folyóvizeket kiszárasztom, és eladom a földet gonoszok kezébe, és elpusztítom a földet s teljességét idegenek keze által, én, az ùr szólottam.
13  ìgy szól az ùr Isten: És elvesztem a bálványokat és megszüntetem a bálványképeket Nófból, s a fejedelmet Égyiptom földjérôl, nem lészen többé, és bocsátok félelmet Égyiptom földjére.
14  És elpusztítom Pathróst, s vetek tüzet Zoánra, és teszek ítéleteket Nóban.
15  És kiöntöm haragomat Sinre, Égyiptom erôsségére, és kivágom a sokaságot Nóból.
16  És vetek tüzet Égyiptomra, kínok közt vergôdik Sin, és Nó megtörik, és Nófba betörnek fényes nappal.
17  Aven és Fibéseth ifjai fegyver miatt hullanak el, és ôk magok fogságra mennek.
18  És Tehafneheszben megsötétedik a nap, mikor ott összetöröm Égyiptom pálczáját, és megszünik benne erejének kevélysége, ôt magát felhô takarja el, és leányai fogságra mennek.
19  És cselekszem ítéleteket Égyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az ùr.
20  És lôn a tizenegyedik esztendôben, az elsô hónapban, a hónap hetedikén, lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
21  Embernek fia! A Faraónak, Égyiptom királyának karját eltörtem, és ímé be nem kötötték, hogy megorvosolják, hogy tegyenek körülkötést reá, hogy megerôsödjék fegyverfogásra.
22  Ennekokáért így szól az ùr Isten: ìmé, a Faraó ellen megyek, Égyiptomnak királya ellen, és eltöröm mind a két karját, azt, a mely még erôs, és azt, a mely már eltörött, s elejtetem vele kezébôl a fegyvert.
23  És eloszlatom az Égyiptombelieket a nemzetek közé, és szétszórom ôket a tartományokba.
24  És megerôsítem Babilon királyának karjait, és adom az én fegyveremet kezébe, és eltöröm a Faraó karjait, és nyögni fog elôtte, mint a megsebesültek szoktak.
25  Megerôsítem azért Babilon királyának karjait, a Faraó karjai pedig leessenek, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor adom fegyveremet Babilon királyának kezébe, hogy azt kinyújtsa Égyiptomnak földje ellen.
26  És eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszórom ôket a tartományokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.

31

1 És lôn a tizenegyedik esztendôben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lôn az ùr szava hozzám, mondván:
2  Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az ô sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
3  ìmé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot tartó s magas növésû, melynek a felhôkig ért a teteje.
4  Víz nevelte nagygyá, a mélység vizei tették magassá, folyóikkal körûljárták ültetése földjét, s csak folyásaikat bocsáták a mezô egyéb fáihoz.
5  Ennekokáért lôn magasb növése a mezô minden fájánál: s megsokasúlának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztôl, midôn kiterjeszté azokat.
6  Az ô ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mezô minden vada, s árnyékában lakik vala, sok mindenféle nép.
7  És széppé lôn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé nyúlik vala.
8  A czédrusok el nem takarák ôt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ô szépségében.
9  Széppé tôm ôt az ô sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.
10  Ennekokáért így szól az ùr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhôk közé, és szíve felfuvalkodott az ô magasságában:
11  Azért adom ôt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiûztem ôt.
12  És kivágták ôt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták ôt.
13  Ledôlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz gyûl vala a mezô minden vada;
14  Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhôk közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közûl; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.
15  ìgy szól az ùr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám ôt a Libánonnal, és a mezô minden fája elepede miatta.
16  Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám ôt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást vôn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.
17  Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítôtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
18  Kihez vagy hát hasonló dicsôségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körûlmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölet tekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az ùr Isten.

32

1 És lôn a tizenkettedik esztendôben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! kezdj gyászéneket a Faraóról, Égyiptom királyáról, és mondjad néki: Nemzetek fiatal oroszlánja, elvesztél; hiszen te olyan valál, mint a krokodil a tengerekben, mert kijövél folyóidon és megháborítád lábaiddal a vizeket és felzavartad folyóikat.
3  ìgy szól az ùr Isten: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúznak téged varsámban.
4  És leterítlek a földre, a mezôség színére vetlek, és reád szállítom az ég minden madarát, s megelégítem belôled az egész föld vadait.
5  S vetem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket rothadásoddal.
6  És megitatom áradásod földjét véredbôl mind a hegyekig, s a mélységek megtelnek belôled.
7  És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhôbe borítom, és a hold nem fényesedik fényével.
8  Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az ùr Isten.
9  És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, a melyeket nem ismersz.
10  És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet elôttök, s remegni fognak minden szempillantásban, kiki az ô életéért, zuhanásod napján.
11  Mert így szól az ùr Isten: A babiloni király fegyvere jön reád.
12  Vitézeknek fegyvereivel hullatom el sokaságodat, ôk a népek legkegyetlenebbjei mindnyájan; és elpusztítják Égyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.
13  És elvesztem minden barmát a sok vizek mellôl, és nem zavarja fel azokat többé ember lába, sem barmok körme azokat föl nem zavarja.
14  Akkor meghiggasztom vizeiket, és folyóikat olajként folyatom, ezt mondja az ùr Isten,
15  Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességébôl, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
16  Gyászének ez és sírva énekeljék; a népek leányai énekeljék sírva; Égyiptomról és minden sokaságáról énekeljék sírva, ezt mondja az ùr Isten.
17  És lôn a tizenkettedik esztendôben, a hónap tizenötödikén, lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
18  Embernek fia! sírj Égyiptom sokaságán, és szállítsd alá ôt te és a hatalmas nemzetek leányai a mélységek országába azokhoz, kik sírgödörbe szálltak.
19  Kinél nem voltál volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körûlmetéletlenek mellé!
20  A fegyverrel megölettek közt essenek el! A fegyver átadatott; húzzátok lefelé ôt és minden sokaságát!
21  Szólni fognak felôle a vitézek hatalmasai a sír közepébôl együtt az ô segítôivel: alászállottak, hogy itt feküdjenek a körülmetéletlenek, mint fegyverrel megöltek!
22  Itt van Assúr és egész sokasága, körûlte sírjai, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el.
23  A kinek sírjai a sírgödör legmélyén vannak és sokasága az ô sírja körûl van, mindnyájan megölettek, fegyver miatt elestek, kik félelmére valának az élôk földjének.
24  Itt van Elám és egész sokasága az ô sírja körûl, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körûlmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élôk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.
25  A megölettek között vetettek néki ágyat minden sokaságával, körûlte vannak ennek sírjai, mindnyájan körûlmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élôk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak; a megölettek közé vetették ôket!
26  Itt van Mések-Tubál és minden sokasága, körûlte vannak ennek sírjai, mindnyájan körûlmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élôk földjének.
27  És nem feküsznek együtt az erôsekkel, kik elestek a körûlmetéletlenek közûl, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az ô fegyvereiket fejük alá tették; mert lôn az ô vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére valának a vitézeknek az élôk földjén.
28  Te is a körülmetéletlenek közt rontatol meg, és fekszel a fegyverrel megölettek mellett.
29  Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek erôsségökben a fegyverrel megöltekhez, ôk a körûlmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, a kik sírgödörbe szálltak.
30  Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, és minden sidoni, a kik alászálltak a megölettekkel, rettenetes voltukban, erôsségökben megszégyenülve; és feküsznek körûlmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett, és viselik gyalázatukat a sírgödörbe szálltak között.
31  Ezeket látni fogja a Faraó, és megvígasztalódik minden sokasága felôl; fegyverrel ölettek meg a Faraó és minden ô serege, ezt mondja az ùr Isten,
32  Mert félelmére adtam ôt az élôk földjének; ezért ott vetnek ágyat néki a körûlmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a Faraónak és minden sokaságának, ezt mondja az ùr Isten.

33

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ô magok közûl, és ôt ôrállójokká teszik;
3  És ô látja jôni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
4  Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljô és ôt utóléri: az ô vére az ô fején lesz.
5  Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ô vére ô rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
6  Ha pedig az ôrálló látja a fegyvert jôni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljô a fegyver s utólér közûlök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az ôrálló kezébôl kérem elô.
7  És te, embernek fia, ôrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed ôket az én nevemben.
8  Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ô útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbôl kívánom meg.
9  De ha te megintetted a hitetlent az ô útja felôl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ô vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
10  Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11  Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
12  Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti ôt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébôl, és az igaz nem élhet az ô igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
13  Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ô bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jô, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
14  S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ô megtér bûnébôl és törvény szerint s igazságot cselekszik;
15  Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
16  Semmi ô vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
17  És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az ùrnak útja; holott az ô útjok nem igazságos.
18  Mikor az igaz elfordul az ô igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
19  És mikor a hitetlen elfordul az ô hitetlenségétôl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
20  És azt mondjátok: Nem igazságos az ùrnak útja; mindeniteket az ô útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21  És lôn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálembôl, mondván: Megvétetett a város!
22  És az ùrnak keze lôn én rajtam este a menekült eljötte elôtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
23  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
24  Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Åbrahám, mikor örökségûl kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségûl adatott.
25  Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az ùr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségûl kapnátok?
26  Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ô felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségûl kapnátok?
27  Ezt mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullanak el; és a ki a mezônek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erôsségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28  És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erôsségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29  És megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30  És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felôled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ô atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, a mely az ùrtól jô ki?
31  És eljônek hozzád, a hogy a nép össze szokott jôni, s oda ülnek elôdbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedô énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32  És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedô ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedûs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33  De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.

34

1 És lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felôl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: ìgy szól az ùr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3  A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4  A gyöngéket nem erôsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5  Szétszóródtak hát pásztor nélkûl, és lônek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6  Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7  Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az ùr beszédét:
8  Élek én, ezt mondja az ùr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lôn, és lôn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9  Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az ùr beszédét:
10  ìgy szól az ùr Isten: ìmé, megyek a pásztorok ellen, és elôkérem nyájamat az ô kezökbôl, s megszüntetem ôket a nyáj legeltetésétôl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11  Mert így szól az ùr Isten: ìmé, én magam keresem meg nyájamat és magam tudakozódom utána.
12  Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom ôket minden helyrôl, a hova szétszóródtak a felhônek s borúnak napján.
13  És kihozom ôket a népek közûl s egybegyûjtöm a földekrôl, és beviszem ôket az ô földjökre, és legeltetem ôket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14  Jó legelôn legeltetem ôket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelôn legelnek Izráel hegyein.
15  Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugotom meg ôket, ezt monda az ùr Isten;
16  Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erôsítem; és a kövéret s erôset elvesztem, és legeltetem ôket úgy, mint illik.
17  Ti pedig, én juhaim, így szól az ùr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18  Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelôt legelitek, hogy még legelôitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19  És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20  Annakokáért így szól az ùr Isten hozzájok: ìmé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21  Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erôtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek;
22  És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23  És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse ôket: az én szolgámat, Dávidot, ô legelteti ôket s ô lesz nékik pásztoruk.
24  Én pedig, az ùr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az ùr mondottam.
25  És szerzek ô velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrôl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdôkben.
26  És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esôt idejében; áldott esôk lesznek.
27  A mezô fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátoságosan, és megtudják, hogy én vagyok az ùr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem ôket azok kezébôl, kik ôket szolgáltatják.
28  És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg ôket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze ôket.
29  És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30  És megismerik, hogy én, az ùr, az ô Istenök, velök vagyok, és ôk népem, Izráel háza, ezt mondja az ùr Isten;
31  Ti pedig az én juhaim, legelôm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az ùr Isten.

35

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! vesd tekintetedet Seir hegyére, és prófétálj ellene.
3  És mondjad néki: Ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én ellened megyek, Seir hegye, és kinyújtom kezemet reád, s teszlek pusztaságok pusztaságává.
4  Városaidat pusztaságra vetem, és te pusztulásra jutsz, és megtudod, hogy én vagyok az ùr.
5  Mivelhogy örökkévaló gyûlölséget tartasz, és odaadád Izráel fiait a fegyver kezébe veszedelmök idején, az utolsó vétek idején;
6  Ennekokáért élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy vérré teszlek téged, és vér kergessen téged. Te nem gyûlölted a vért, a vér kergessen hát téged.
7  És teszem Seir hegyét pusztaságok pusztaságává, és kiirtom belôle az átmenôt és visszatérôt.
8  És betöltöm hegyeit megölöttjeivel; halmaid és völgyeid és minden mélységeid: fegyverrel megölöttek hullanak beléjök.
9  Örök pusztasággá teszlek, és városaidat ne lakják, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
10  Mivelhogy ezt mondod: Az a két nemzet és az a két föld enyém lesz és örökségûl bírjuk, holott az ùr ott volt;
11  Annakokáért élek én, ezt mondja az ùr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, a melylyel te cselekedtél irántok való gyûlölségedbôl; és megjelentem magamat közöttök, mikor megítéllek.
12  És megtudod, hogy én, az ùr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nékünk adattak ételül;
13  ìgy kérkedtetek ellenem szátokkal, s szórtátok ellenem beszédeiteket: én meghallottam!
14  ìgy szól az ùr Isten: Az egész föld örömére pusztulást hozok rád.
15  A mint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az ùr!

36

1 És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felôl, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az ùr beszédét,
2  ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ôsi magasságok a mi örökségünk lônek.
3  Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az ùr Isten: Azért, mert pusztítanak és kívánnak titeket mindenfelôl, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4  Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az ùr Isten beszédét! ìgy szól az ùr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lônek a pogányok maradékának köröskörûl.
5  Azért ezt mondja az ùr Isten: Bizony, féltô szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6  Ezokáért prófétálj Izráel földjérôl, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: ìgy szól az ùr Isten: ìmé, féltô szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7  Ennekokáért ezt mondja az ùr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ôk viseljék gyalázatukat.
8  Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajôjjenek.
9  Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10  És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11  És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom ôket rajtatok, mint régi idôtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint elsô napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
12  És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed ôket gyermektelenné.
13  ìgy szól az ùr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevô vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14  Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az ùr Isten.
15  És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az ùr Isten.
16  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
17  Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete elôttem.
18  És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19  És eloszlatám ôket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg ôket.
20  És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az ùr népe ezek, és az ô földérôl jöttek ki!
21  Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22  Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az ùr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23  És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg közöttök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az ùr, ezt mondja az ùr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ô szemök láttára.
24  És fölveszlek titeket a pogányok közûl, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25  És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26  És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kôszívet testetekbôl, és adok néktek hússzívet.
27  És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megôrizzétek és betöltsétek.
28  És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29  És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és elôhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
30  És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mezô termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.
31  És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekrôl, a melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.
32  Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az ùr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!
33  Ezt mondja az ùr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektôl, azt cselekszem, hogy látják a városokat, és a romok megépíttetnek.
34  És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenô szeme láttára!
35  És ezek mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerôsítve lakják.
36  És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, ùr építettem meg a lerontottakat, s plántáltam be a pusztaságot. Én, ùr mondtam és megcselekedtem.
37  ìgy szól az ùr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ô velök: Megsokasítom ôket, mint a nyájat, emberekkel.
38  Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az ô ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az ùr.

37

1 Lôn én rajtam az ùrnak keze, és kivitt engem az ùr lélek által, és letôn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
2  És átvitt engem azok mellett köröskörûl, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
3  És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek?
és mondék: Uram Isten, te tudod! 4  És monda nékem: Prófétálj e tetemek felôl és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az ùr beszédét!
5  ìgy szól az ùr Isten ezeknek a tetemeknek: ìmé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
6  És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bôrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
7  És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lôn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ô teteméhez.
8  És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bôr borította be ôket; de lélek nem vala még bennök.
9  És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az ùr Isten: A négy szelek felôl jôjj elô lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10  És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, és állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11  És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. ìmé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12  Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: ìmé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
13  És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
14  És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az ùr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az ùr Isten.
15  És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
16  És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ô társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ô társaié.
17  És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18  És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19  Szólj nékik: Ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ô társait, és teszem ôket ô hozzá, a Júda fájához, és összeteszem ôket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20  És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21  Szólj nékik: Ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közûl, a kik közé mentek, és egybegyûjtöm ôket mindenfelôl, és beviszem ôket az ô földjökre.
22  És egy néppé teszem ôket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23  És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bûneikkel; és megtartom ôket minden oly lakóhelyöktôl, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom ôket, és lesznek nékem népem és én leszen nékik Istenök.
24  És az én szolgám, Dávid lesz a király ô rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megôrzik és cselekszik.
25  És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ôk és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ô fejedelmök örökké.
26  És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem ôket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27  És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ôk nékem népem.
28  És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az ùr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.

38

1 És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:
2  Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, a Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felôle.
3  És mondjad: Ezt mondja az ùr Isten: ìmé, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.
4  És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselôk mindnyájan;
5  Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal;
6  Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled.
7  Készülj hozzá és készítsd elô magadat te és minden sokaságod, kik te hozzád gyûltek, és légy nékik vezérök.
8  Sok idô mulva kirendeltetel: esztendôk végével bejösz a földre, mely a fegyvertôl már megnyugodott, melynek lakói sok nép közûl gyûjtettek egybe Izráel hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közûl hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája;
9  És feljösz, bemégy mint a szélvész, és leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.
10  ìgy szól az ùr Isten: És lészen abban az idôben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gonosz gondolatot.
11  És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kôfal-kerítés nélkûl, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik;
12  Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a már népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közûl gyûjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén.
13  Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyûjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstö t és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.
14  Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: ìgy szól az ùr Isten: Avagy abban az idôben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?
15  És eljössz helyedrôl, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülôk mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg.
16  És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó idôkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ô szemök láttára, Góg!
17  ìgy szól az ùr Isten: Te vagy-é hát, a kirôl szólottam a régi napokban az én szolgáim Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendôkön át, hogy téged ô reájok hozlak?
18  És lészen azon a napon, a mely napon Góg eljô Izráel földje ellen, ezt mondja az ùr Isten, felszáll haragom orromban.
19  És féltô szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.
20  És megremegnek elôttem a tenger halai és az ég madarai és a mezô vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kôsziklák, és minden fal a földre hull.
21  És elôhívom ellene minden hegyem felôl a fegyvert, ezt mondja az ùr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen.
22  És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlô záporesôt, jégesô köveit, tüzet és kénkövet, mint esôt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz.
23  És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága elôtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr!

39

1 És te, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és mondjad: ìgy szól az ùr Isten: ìmé, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme!
2  És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izráel hegyeire.
3  És kiütöm kézívedet balkezedbôl, és nyilaidat jobbkezedbôl kiejtem.
4  Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.
5  A mezô színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az ùr Isten.
6  És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az ùr.
7  És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az ùr, szent vagyok Izráelben!
8  ìmé, eljött és meglett, ezt mondja az ùr Isten; ez az a nap, a melyrôl szólottam.
9  És kimennek Izráel városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy paizsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálczákat és dárdákat, és tüzelnek velök hét esztendeig,
10  És fát nem hordanak a mezôrôl, sem az erdôkrôl nem vágnak, hanem a fegyverekbôl tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az ùr Isten.
11  És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetôje legyen Izráelben, a vándorok völgyét keletre a tengertôl, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.
12  És eltemeti ôket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.
13  És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsôségökre a napon, melyen megdicsôítem magamat, ezt mondja az ùr Isten.
14  És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap mulva indulnak keresni.
15  És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetôk eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.
16  És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.
17  És te, embernek fia, így szól az ùr Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyûljetek egybe és jôjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelôl az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!
18  Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;
19  S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek;
20  És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekbôl és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az ùr Isten.
21  És megmutatom az én dicsôségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájok vetettem.
22  És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az ùr, az ô Istenök, attól a naptól fogva és azután.
23  És megtudják a pogányok, hogy az ô vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tôlem, s én elrejtettem orczámat tôle; azért adtam ôt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.
24  Az ô tisztátalanságuk s bûneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tôlök.
25  Azért így szól az ùr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltô szerelemre gyúladok szent nevemért.
26  És elfelejtik gyalázatukat és minden vétköket, melylyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjökön bátorságosan, és ôket senki sem rettegteti.
27  Mikor visszahozom ôket a népek közûl, és egybegyûjtöm ôket ellenségeik földjeirôl, akkor megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára.
28  És megtudják, hogy én vagyok az ùr, az ô Istenök, ki fogságra vittem ôket a pogányok közé, majd egybegyûjtém ôket földjökre, és senkit közülök többé ott nem hagyok.
29  És többé el nem rejtem orczámat tôlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az ùr Isten.

40

1 Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendônek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendôben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lôn az ùr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.
2  Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letôn engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felôl.
3  És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérôpálcza; és a kapuban áll vala.
4  És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, a mit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, a miket látsz, Izráel házának.
5  És ímé, kôfal vala a házon kivûl köröskörûl; és a férfiú kezében a mérôpálcza vala hat singnyi (a köz-singben s egy tenyérben); és méré az épület szélességét egy pálczányira s magasságát egy pálczányira.
6  És méne egy kapuhoz, mely napkeletre néz vala, és felméne grádicsain, és méré a kapu küszöbét egy pálczányi szélességre, a másik küszöböt is egy pálczányi szélességre;
7  És az ôrkamarát egy pálczányi hosszúságra és egy pálczányi szélességre, és az ôrkamarák közét öt singnyire, és a kapu küszöbét, a kapu tornácza mellett belôl, egy pálczányira.
8  És méré a kapu tornáczát belôl egy pálczányira
9  És méré a kapu tornáczát nyolcz singnyire, és gyámoszlopait két singnyire; vala pedig a kapu tornácza belôl.
10  És a napkeleti kapunak mind egyfelôl, mind másfelôl három-három ôrkamarája vala, egy mértéke mind a háromnak, és egy mértékök a gyámoszlopoknak is mind egyfelôl, mind másfelôl.
11  És méré a kapu nyílásának szélességét tíz singre, és a kapu hosszúságát tizenhárom singre;
12  És az ôrkamarák elôtt való korlátot egy singnyire, és egy singnyi vala e korlát másfelôl is; mindenik ôrkamara pedig hat singnyi vala egyfelôl és hat singnyi másfelôl.
13  És méré a kaput az egyik ôrkamara tetejétôl a másik tetejéig: huszonöt singnyi szélességre ott, hol ajtó ajtóval vala szemben.
14  És tevé a gyámoszlopokat hatvan singre, és a gyámoszlopokhoz nyúlik vala a pitvar a kapunál köröskörûl.
15  És a bejárat kapujának elejétôl a belsô kapu tornáczának elejéig vala ötven sing.
16  És az ôrkamarákon szoros ablakok valának, és gyámoszlopaikon is belül a kapuban köröskörûl, hasonlóképen a tornáczokon; és valának ablakok köröskörûl belôl, és a gyámoszlopokon pálmafaragások.
17  És vitt engem a külsô pitvarba, és ímé, ott kamarák és kôbôl rakott pádimentom vala készítve a pitvaron köröskörûl; harmincz kamara vala a kôbôl rakott pádimentomon.
18  És a kôbôl rakott pádimentom a kapuk mellett vala a kapuk hosszúsága szerint: az alsó kôbôl rakott pádimentom vala ez.
19  És méré a szélességet az alsó kapu elejétôl fogva a belsô pitvar külsô elejéig száz singnyire, a keleti és északi oldalon.
20  És a kapunak is, mely néz vala északra, a külsô pitvaron, megméré hosszúságát és szélességét;
21  És ôrkamarái valának: három egyfelôl és három másfelôl, és gyámoszlopai és tornácza egy mértékben valának az elsô kapuval: ötven sing a hosszúsága, és szélessége huszonöt sing.
22  És ablakai és tornácza és pálmafaragásai annak a kapunak mértéke szerint valának, mely néz napkeletre, és hét grádicson mennek vala fel hozzá; és tornáczai e grádicsok elôtt valának.
23  És a belsô pitvarnak kapuja vala az északi és napkeleti kapu ellenében, és mére kaputól kapuig száz singet.
24  És vitt engem a déli útra, és ímé, egy kapu vala ott dél felé, és megméré gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mérték szerint
25  És ablakai valának és tornáczának is köröskörûl, olyanok mint amaz ablakok; hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.
26  És hét grádicsa vala feljáratának, és tornácza azok elôtt vala; és pálmafaragásai valának egyik egyfelôl, a másik másfelôl gyámoszlopain.
27  És kapuja vala a belsô pitvarnak dél felé, és mére kaputól kapuig dél felé száz singet.
28  És bevitt engemet a déli kapun át a belsô pitvarba, és megméré a déli kaput ugyanama mértékek szerint;
29  És ôrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörûl, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.
30  És tornáczok valának köröskörûl, hosszúságuk huszonöt sing, és szélességök öt sing.
31  És tornácza a külsô pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.
32  Vitt továbbá engem a belsô pitvarba kelet felé, és megméré a kaput ugyanama mértékek szerint;
33  És ôrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörûl, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.
34  És tornácza vala a külsô pitvar felé, és gyámoszlopain pálmafaragások valának mind egy-, mind másfelôl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.
35  És vitt engem az északi kapuhoz, és megméré ugyanama mértékek szerint;
36  ºrkamaráit, gyámoszlopait és tornáczát, és ablakai valának köröskörûl, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.
37  És tornácza a külsô pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain mind egyfelôl, mind másfelôl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.
38  És egy kamara vala, és annak ajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ott mossák vala meg az egészen égô-áldozatot.
39  És a kapu tornáczában két asztal vala egyfelôl, és másfelôl is két asztal vala, hogy azokon öljék meg az egészen égô-áldozatot és a bûnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot.
40  És oldalt kivûl, északra onnét, hol felmennek a kapu ajtajához, két asztal vala, és a kapu tornáczának másik oldalán is két asztal.
41  Négy asztal egyfelôl, és másfelôl is négy asztal a kapu oldalán; nyolcz asztal, ezeken ölik vala az áldozatot.
42  És négy asztal vala az égô-áldozatra faragott kôbôl, másfél sing hosszú és másfél sing széles és egy sing magas; ezekre teszik a szerszámokat, melyekkel az égô-áldozatot és egyéb áldozatot ölnek.
43  És a szegek valának egy tenyérnyiek, oda erôsítve belôl köröskörûl, s az asztalokra jöve az áldozat húsa.
44  A belsô kapun kivûl pedig vala két kamara az énekesek számára a belsô pitvarban, egyik oldalt az északi kaputól, melynek eleje dél felé vala, s a másik oldalt a déli kaputól, melynek eleje észak felé vala.
45  És szóla nékem: Ez a kamara, mely délre néz, a papoké, kik a házhoz való szolgálatban foglalatosak;
46  Az a kamara pedig, mely északra néz, azoké a papoké, kik az oltárhoz való szolgálatban foglalatosak, ezek a Sádók fiai, kik az ùrhoz járulnak a Lévi fiai közûl, hogy szolgáljanak néki.
47  És megméré a pitvart; hosszúsága száz sing és szélessége is száz sing, négyszögre; és az oltár vala a ház elôtt.
48  És vitt engem a ház tornáczába, és a tornácz gyámoszlopát megméré egyfelôl is öt singre, másfelôl is öt singre; a kapu szélességét pedig három singre egyfelôl s másfelôl is három singre.
49  A tornácz hosszúsága húsz sing vala és a szélessége tizenegy sing, és tíz grádicson mennek vala föl hozzá; és oszlopok valának a gyámoszlopoknál, egyik egyfelôl, másik másfelôl.

41

1 És bevitt engem a templomba, és megméré a gyámoszlopokat, hat sing széles vala egyfelôl és hat sing széles másfelôl a gyámoszlopok szélessége.
2  És az ajtó szélessége tíz sing vala, és az ajtó oldalfalai öt sing egyfelôl és öt sing másfelôl; és megméré hosszúságát is negyven singre, szélességét pedig húsz singre.
3  És beméne belsejébe, és megméré az ajtó gyámoszlopait két singre, és az ajtót hat singre, és az ajtó oldalfalait hét singre.
4  És megméré hosszúságát húsz singre, és szélességét húsz singre a templom felé, és mondá nékem: Ez a szentek szente.
5  És megméré a ház falát hat singre, és az oldalépület szélességét négy singre a ház körûl mindenfelôl.
6  És az oldalkamarák, egyik kamara a másikon, harminczan valának három sorban, és a háznak azon falához nyúlának, mely az oldalkamarák felôl vala, köröskörûl, hogy azon erôsen álljanak, de nem magába a falba valának erôsítve.
7  És vala kiszélesedése és megnagyobbodása az oldalkamaráknak a magasságban fölfelé, mivel megnagyobbodása vala a háznak fölfelé a magasságban köröskörûl a házon, ezért lôn kiszélesedése az épületnek fölfelé. És az alsó sorról menének föl a felsôhöz és a középsôhöz.
8  És láték a háznál valami magasságot köröskörûl, fundamentoma ez az oldalkamaráknak, egy teljes pálczányi, hat singnyire a fal tövének párkányáig.
9  Az oldalkamara külsô falának szélessége pedig öt singnyi vala. És a mi üresen maradt a ház oldalkamarái között,
10  És a kamarák közt húsz singnyi szélesség vala a ház körûl köröskörûl.
11  És az oldalépületnek ajtaja az üresen maradt hely felé vala, egyik ajtó északra és a másik ajtó délre, és a szabadon hagyott hely szélessége öt singnyi vala köröskörûl.
12  És az épület, mely az elkülönített hely elôtt, nyugot felé vala, hetven singnyi széles vala, s az épület fala öt singnyi széles köröskörûl, hosszúsága pedig kilenczven sing.
13  És méré a háznak hosszát száz singre, és az elkülönített helyet s az épületet és falait száz sing hosszúságra;
14  És a ház és az elkülönített hely elejének szélességét kelet felé száz singre.
15  És méré az épület hosszúságát az elkülönített hely felé, mely ennek háta mögött vala, és ennek folyosóit mind egyfelôl, mind másfelôl száz singre. És magában a templomban és a belsô helyen és a külsô tornáczban.
16  A küszöbök és a szoros ablakok és a folyosók valának mind hármuk körûl, szemben a küszöbbel, simított fadeszkákból köröskörûl. A földtôl az ablakokig, az ablakok pedig befedve valának.
17  Az ajtónak felsô részéig és a belsô házig és kifelé és az egész falon köröskörûl a belsô és külsô helyen minden mérték szerint.
18  Készítve valának továbbá Kérubok és pálmafaragások, és mindenik pálmafaragás vala két Kérub között, és mindenik Kérubnak két orczája vala.
19  És emberorcza néz vala a pálmafaragásra egyfelôl, és oroszlánorcza a másik pálmára másfelôl. ìgy vala készítve az egész házon köröskörûl.
20  A földtôl fogva az ajtó felsô részéig Kérubok és pálmafaragások valának készítve a falon.
21  A szenthelynek ajtófélfái négyszegûek valának, és a szentek szentje elôtt vala mint egy oltárnak a formája
22  Fából, három sing magas és két sing hosszú, szegletei valának és talpa, és falai fából valának. És mondá nékem: Ez az asztal, mely az ùr elôtt áll.
23  És kettôs ajtói valának a szenthelynek és a szentek szentjének,
24  És kettôs ajtói valának az ajtószárnyaknak, két forgó ajtóik, kettô az egyik ajtószárnyban és két ajtó a másikban.
25  És készítve valának rajtok, a szenthely ajtóin, Kérubok és pálmák, mint valának készítve a falakon, és faküszöb vala a tornácz elôtt kivûl;
26  És szoros ablakok és pálmák valának mind egy- s mind másfelôl a tornácz oldalfalain. ìgy voltak a ház oldalkamarái és a gerendák.

42

1 És kivitt engem a külsô pitvarba az északi úton és vitt engem, a kamarák épületéhez, mely az elkülönített hely ellenében és az épület ellenében észak felé vala;
2  A száz sing hosszú oldal elé az északi oldalra, és vala ötven sing a szélessége.
3  A húsz singnek ellenében, mely a belsô pitvarhoz tartozék, és a kôbôl rakott pádimentom ellenében, mely a külsô udvarhoz tartozék, folyosó vala folyosó ellenében három sorban.
4  És a kamarák elôtt tíz sing széles út vala befelé, hosszúsága száz sing; és ajtaik észak felé valának.
5  És a felsô kamarák rövidebbek valának az épület alsó és középsô kamaráinál, mert a folyosók elvettek belôlök.
6  Mivelhogy három sorban valának és nem valának oszlopaik, mint a pitvaroknak; ezért lôn az alsókhoz és a középsôkhöz képest elvéve a helybôl.
7  És egy fal, mely kivûl vala, párhuzamosan a kamarákkal a külsô pitvar felé, a kamarák elôtt, ötven sing hosszú vala.
8  Mert a kamarák hosszúsága, melyek a külsô pitvar felé valának, ötven sing vala, és ímé, a szenthely ellenében száz sing vala.
9  És e kamarák alatt vala a bejáró hely napkelet felôl, ha beléjök a külsô pitvarból méne valaki.
10  A pitvar falának szélességében dél felé az elkülönített hely és az épület elôtt is kamarák valának.
11  És egy út vala elôttök, melyek hasonlatosak valának a kamarákhoz, melyek északra valának, olyan hosszúságúak és olyan szélességûek, mint ezek, és minden kijárásuk és elrendezésök olyan vala, mint ezeké. És valamint amazoknak ajtói,
12  Akképen valának azoknak a kamaráknak ajtói is, melyek dél felé valának: egy ajtó kezdetén az útnak, annak az útnak, mely a megfelelô fal elôtt kelet felé vala, ha valaki hozzájok méne.
13  És monda nékem: Az északi és a déli kamarák, melyek az elkülönített hely elôtt vannak, azok a szent kamarák, melyekben a papok, kik az ùrhoz közelednek, eszik az igen szentséges áldozatokat, ott rakják le az igen szentséges áldozatokat, az eledeli, a bûnért való és a vétekért való áldozatot; mert szent az a hely.
14  Mikor bemennek oda a papok, ki ne jôjjenek a szent helyrôl a külsô pitvarba, hanem ott rakják le ruháikat, melyekben szolgáltak; mert szentek ezek, és más ruhába öltözzenek, úgy közeledjenek a nép helyéhez.
15  És mikor a belsô háznak méréseit véghezvitte, kivitt engem a napkelet felôl való kapu útján, és megméré azt köröskörûl.
16  Méré a keleti oldalt a mérôpálczával ötszáz singnyire, a mérôpálczával. És megfordula, és
17  Méré az északi oldalt ötszáz singnyire a mérôpálczával. És megfordula.
18  A déli oldal felé, és mére ötszáz singet a mérôpálczával.
19  Fordula aztán a nyugoti oldal felé, és mére ötszáz singet a mérôpálczával.
20  Mind a négy szél irányában méré azt. Kôfala vala köröskörûl, hosszúsága ötszáz, szélessége is ötszáz sing, hogy elválaszsza a szentet a köztôl.

43

1 És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, a mely napkelet felé néz vala.
2  És ímé, Izráel Istenének dicsôsége jô vala napkelet felôl, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az ô dicsôségétôl.
3  És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orczámra esém.
4  És az ùr dicsôsége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre.
5  És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belsô pitvarba, és ímé, az ùr dicsôsége betölté a házat.
6  És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala.
7  És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, ôk és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,
8  Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém ôket haragomban.
9  Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tôlem, és ô köztök lakozom mindörökké.
10  Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát;
11  És ha pirulni fognak mind a miatt, a mit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nékik és írd meg szemeik elôtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.
12  Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörûl igen szentséges. ìmé, ez a ház törvénye.
13  És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing tesz egy köz-singet és egy tenyért): talpa vala egy sing magas és egy sing széles, korlátja pedig a szélén köröskörûl egy arasznyi. És ez az oltár magassága:
14  A földön való talptól az alsó bekerítésig két sing s szélessége egy sing, és a kisebb bekerítéstôl a nagyobb bekerítésig négy sing és szélessége egy sing;
15  És az Istenhegye négy sing, és az Isten-tûzhelyétôl fölfelé a szarvak egy sing.
16  És az Isten-tûzhelyének hosszúsága tizenkét sing vala tizenkét sing szélesség mellett, négyszögben négy oldala szerint.
17  És a bekerítés vala tizennégy sing hosszú, tizennégy sing szélesség mellett, négy oldala szerint; és a korlát köröskörûl rajta fél sing. És talpa vala egy sing köröskörûl. És grádicsai napkeletre néztek.
18  És mondá nékem: Embernek fia, ezt mondja az ùr Isten: Ezek az oltár rendtartásai: Azon a napon, mikor elkészül, hogy égôáldozattal áldozzanak rajta és vért hintsenek reá,
19  Adj a papoknak, a Lévitáknak, kik a Sádók magvából valók, a kik járulhatnak én hozzám, ezt mondja az ùr Isten, hogy szolgáljanak nékem, egy fiatal bikát bûnért való áldozatul.
20  És végy vérébôl, és tedd az oltár négy szarvára és a bekerítés négy szegletére és a korlátra köröskörûl, és tisztítsd meg azt, és szenteld meg.
21  És vegyed a bikát, mely a bûnért való áldozat, és égesd meg azt a háznak erre rendelt helyén, a szenthelyen kivûl.
22  Másodnap pedig vígy egy ép kecskebakot bûnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt, mint a fiatal bikával megtisztították.
23  Mikor elvégezed az oltár megtisztítását, vígy áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.
24  És áldozzál velök az ùr elôtt, és a papok hintsenek sót reájok, és vigyék azokat égôáldozatul az ùrnak.
25  Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bûnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák.
26  Hét napon át szenteljék és tisztítsák meg az oltárt és töltsék meg kezét.
27  És betöltsék e napokat; a nyolczadik napon és azután pedig áldozzák a papok az oltáron égôáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket, ezt mondja az ùr Isten.

44

1 És visszavitt engem a szenthely külsô kapujának útjára, mely keletre néz vala; és az zárva volt.
2  És monda nékem az ùr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik, és senki rajta be nem megy, mert az ùr, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.
3  A fejedelem pedig, ô a fejedelem benne üljön, hogy kenyeret egyék az ùr elôtt; e kapu tornáczának útján menjen be és ennek útján menjen ki.
4  És bevitt engem az északi kapu útján a ház eleibe, és látám, és ímé, az ùr háza betelék az ùr dicsôségével, és orczámra esém.
5  És monda nékem az ùr: Embernek fia, figyelmetes légy, és lásd szemeiddel, és füleiddel halld meg, valamiket én szólok te veled az ùr házának minden rendtartásairól, és minden törvényérôl, és légy figyelmetes a háznak bejáratára a szenthelynek minden kijáratánál.
6  És mondjad a pártosnak, Izráel házának: ìgy szól az ùr Isten: Elég legyen immár néktek minden útálatosságtok, Izráel háza!
7  Mikor idegeneket, körûlmetéletlen szívûeket és körûlmetéletlen testûeket engedtetek bemenni, hogy szenthelyemen legyenek, hogy megfertéztessék azt, az én házamat; mikor áldozatra fölvittétek kenyeremet, a kövérséget és vért: ekkor megtörtétek az én frigyemet minden útálatosságtokon felül;
8  És nem voltatok foglalatosak a szentségeimhez való szolgálatban, hanem szokat tettétek foglalatosakká szolgálatomban az én szenthelyemen, magatok helyett.
9  ìgy szól az ùr Isten: Senki idegen körülmetéletlen szívû és körülmetéletlen testû be ne menjen az én szenthelyemre, mindazon idegenek közûl, a kik Izráel fiai között vannak.
10  Sôt még a Léviták is, kik eltávoztak én tôlem, mikor Izráel eltévelyedék (a kik eltévelyedtek én tôlem bálványaik után), viseljék vétköket;
11  És legyenek szenthelyemben szolgák a ház kapuinak ôrizetére, és legyenek szolgák a házban: ôk öljék le az égôáldozatot és egyéb áldozatot a népnek, és ôk álljanak elôttök, hogy szolgáljanak nékik;
12  Mivelhogy szolgáltak nékik bálványaik elôtt, és lônek Izráel házának vétekre csábítói: ezért emeltem föl kezemet ellenök, ezt mondja az ùr Isten, hogy viseljék vétköket.
13  Ne közeledjenek hozzám, hogy nékem, mint papok szolgáljanak, és hogy minden szentségemhez járuljanak, a szentségek szentségeihez; hanem viseljék gyalázatukat és útálatosságaikat, melyeket cselekedtek.
14  És teszem ôket foglalatosakká a házhoz való szolgálatban, annak minden szolgálatánál, és mindannál, a mit abban cselekedni kell.
15  De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tôlem, ôk járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én elôttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az ùr Isten.
16  ºk járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.
17  És mikor a belsô pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belsô pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.
18  Len-süveg legyen fejökön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.
19  Mikor pedig kimennek a külsô pitvarba, a külsô udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.
20  És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.
21  És senki a papok közûl bort ne igyék, mikor a belsô udvarba bemennek.
22  És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szûzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.
23  És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.
24  És peres ügyben ôk álljanak elô ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.
25  És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26  És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
27  És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belsô pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bûnért való áldozatát, ezt mondja az ùr Isten.
28  És lészen nékik örökségök: én vagyok az ô örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az ô birtokuk.
29  Az ételáldozat és a bûnért és vétekért való áldozat, ez legyen élésök, és valami Izráelben Istennek szenteltetik, minden az övék legyen.
30  És minden elsô termés zsengéje mindenbôl, és minden, mit áldozatra visztek mindenbôl, tudniillik minden áldozatotokból, legyen a papoké, és lisztjeitek zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házadon.
31  Semmi döglöttet és vadtól szaggatottat, akár madár, akár egyéb állat legyen, ne egyenek a papok.

45

1 És mikor a földet sorsvetéssel elosztjátok örökségûl, adjatok áldozatot az ùrnak, szent részt a földbôl; hosszúsága legyen huszonötezer és szélessége tízezer sing, szent legyen az egész határában köröskörûl.
2  Ebbôl legyen a szenthelyé ötszáz sing, ötszáz singgel mérve egy négyszög minden oldalát, és mellette ötven sing tágasság legyen minden oldalon.
3  És ebbôl a megmért helybôl mérj ki huszonötezer sing hosszúságot és tízezer sing szélességet, és ebben lesz a szenthely, mint igen szenthely.
4  Szent rész ez a földbôl; legyen a papoké, a szenthely szolgáié, a kik ide járulnak szolgálni az Urat; és legyen ez nékik házaik helye, és szent hely a szenthely számára.
5  És huszonötezer sing hosszában és tízezer sing széltében legyen a Lévitáké, a ház szolgáié tulajdonukul, húszkamarául.
6  És a város tulajdonául adjatok ötezer sing szélességet és huszonötezer sing hosszúságot a szent áldozat mentén; az egész Izráel házáért legyen ez.
7  És a fejedelem tulajdona lészen a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a ké t oldalán a szent áldozat elôtt és a város tulajdona elôtt a napnyugoti oldalon nyugotra és a napkeleti oldalon keletre, és hosszúsága olyan lesz, mint a részek közûl egyé, a napnyugoti határtól a napkeleti határig.
8  Földje legyen az néki, tulajdona Izráelben; és többé ne sanyargassák fejedelmeim az én népemet, hanem adják át a többi földet Izráel házának az ô nemzetségei szerint.
9  Ezt mondja az ùr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel fejedelmei! A törvénytelenséget és erôszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot. Vegyétek le népemrôl sarczolástokat, ezt mondja az ùr Isten.
10  Igaz mérôserpenyôitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok:
11  Az éfa és a báth egy mértékûek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani.
12  És a sekelnek húsz gérája legyen; húsz sekel, huszonöt sekel, tizenöt sekel legyen a mina nálatok.
13  Ez az áldozat, melyet fel kell vinnetek: egy hómer búzából egy hatodrész éfa, és egy hómer árpából is az éfa hatodrészét adjátok.
14  És az olajból rendelt rész egy báth olajból: a báth tizede a kórból, tíz báthból, egy hómerbôl, mert tíz báth egy hómer.
15  És egy darab a nyájból, kétszáz darab után Izráel bôvizû földjérôl ételáldozatra és égô-áldozatra és hálaadó áldozatokra, az ô megszentelésökre, ezt mondja az ùr Isten.
16  A földnek egész népe köteles legyen erre az áldozatra a fejedelem részére Izráelben.
17  A fejedelem tiszte pedig lészen, hogy vigyen egészen égô-áldozatokat és ételáldozatot és italáldozatot az ünnepeken és az újholdak napján és a szombatokon, Izráel házának minden ünnepein: ô teljesítse a bûnért való áldozatot és az ételáldozatot és az egészen égô-áldozatot és a hálaadó áldozatokat, hogy megszentelje Izráel házát.
18  Ezt mondja az ùr Isten: Az elsô hónapban, a hónap elsején végy egy fiatal, hibátlan bikát, és tisztítsd meg a szenthelyet.
19  És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébôl, és hintse a ház ajtófélfáira és az oltár bekerítésének négy szegletére és a belsô pitvar kapufélfáira.
20  És így cselekedjél a hónap hetedik napján a tudatlanságból vétkezôért és a vigyázatlanságért, és így tisztítsátok meg a házat.
21  Az elsô hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen a ti páskátok; a hét napos ünnepen kovásztalan kenyeret egyetek.
22  És a fejedelem azon a napon áldozzék ô magáért és a föld egész népéért egy bikával, bûnért való áldozatul.
23  És az ünnep hét napján tegyen egészen égô-áldozatot az ùrnak hét bikával és hét kossal, épekkel, naponként hét napon át, és bûnért való áldozatot egy kecskebakkal naponként;
24  És ételáldozatul tegyen egy éfát a bika mellé és egy éfát a kos mellé, és az olajból egy hínt az éfához.
25  A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján, az ünnepen hasonlóképen cselekedjék hét napon át: a bûnért való áldozattal, az egészen égô-áldozattal, az ételáldozattal és az olajjal.

46

1 Ezt mondja az ùr Isten: A belsô pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevô hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki, és újhold napján is nyissák ki.
2  És a fejedelem jôjjön be a kapu tornáczának útján kívülrôl, és álljon a kapu félfája mellé, és mikor a papok megáldozzák az ô égô-áldozatát és hálaadó áldozatait, ô leborulva imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, a kaput pedig ne zárják be estvéig.
3  És leborulva imádkozzék az ország népe ugyanannak a kapunak bejáratánál a szombatokon és az újholdnak napjain az ùr elôtt.
4  Az égô-áldozat pedig, melyet a fejedelem vigyen az ùrnak szombatnapon, hat ép bárány és egy ép kos legyen;
5  És az ételáldozat: egy éfa a kos mellé; és a bárányok mellé ételáldozatul, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.
6  Az újhold napján pedig egy ép, fiatal bika és hat bárány és egy kos, mind épek legyenek.
7  És a bika mellé egy éfát és a kos mellé egy éfát tegyen ételáldozatul; és a bárányok mellé azt, a mi kezétôl telik, s az olajból egy hínt az éfához.
8  És mikor bemegy a fejedelem, a kapu tornáczának útján menjen be, és ezen az úton menjen ki.
9  Mikor pedig a föld népe megyen be az ùr eleibe az ünnepeken, a ki az északi kapu útján ment be, hogy leborulva imádkozzék, a déli kapu útján menjen ki; a ki pedig a déli kapu útján ment be, az az északi kapu útján menjen ki; ne térjen vissza azon kapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki.
10  A fejedelem pedig, mikor bemennek, közöttök menjen be, és mikor kimennek, együtt menjen ki velök.
11  És az ünnepeken és a szent egybegyûléseken legyen az ételáldozat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.
12  Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égô-áldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az ùrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és ô vigye égô-áldozatát és hálaadó áldozatait, mint a hogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki, és zárják be a kaput kimenése után.
13  És egy esztendôs ép bárányt áldozz égô-áldozatul naponként az ùrnak; minden reggel áldozz azzal.
14  És ételáldozatot tégy hozzá minden reggel: egy hatodrész éfát, és az olajból a hín harmadrészét a liszt megnedvesítésére, ételáldozatul az ùrnak; örökre állandó rendelések ezek.
15  Hozzátok azért a bárányt és az ételáldozatot és az olajat minden reggel állandó égô-áldozatul.
16  Ezt mondja az ùr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga örökségébôl, az az ô fiaié legyen tulajdonul örökségképen.
17  De ha örökségébôl valamelyik szolgájának ad ajándékot, az a szabadság esztendejéig lesz azé, azután visszaszáll a fejedelemre; csak az ô öröksége lesz az ô fiaié.
18  És a fejedelem el ne vegyen a nép örökségébôl, hogy nyomorgatással kivesse ôket tulajdonukból; a maga tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy az én népem közûl senki el ne széledjen a maga tulajdonából.
19  És bevitt engem ahhoz a bejárathoz, mely a kapu mellett oldalaslag vala, a kamarákhoz, a papok szenthelyéhez, melyek északra néznek, és ímé, ott egy hely vala leghátul nyugotra.
20  És monda nékem: Ez a hely, a hol a papok fôzzék a vétekért és a bûnért való áldozatot, és a hol süssék az ételáldozatot, hogy ne kelljen kivinniök a külsô pitvarba a nép megszentelésére.
21  És kivitt engem a külsô pitvarba, és elhordoza engem a pitvar négy szegletén, és ímé, a pitvar mindenik szegletében egy-egy pitvar vala.
22  A pitvarnak négy szegletében zárt pitvarok valának, negyven sing hosszúságúak és harmincz sing szélesek; egy mértéke vala a négy szegleten való pitvaroknak.
23  És falazások valának bennök köröskörûl mind a négy körûl, és a falazások alatt konyhák valának csinálva köröskörûl.
24  És monda nékem: Ez a fôzôház, a hol fôzzék a háznak szolgái a nép véres áldozatát.

47

1 És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jô vala ki a ház küszöbe alól, napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2  És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivûl való úton a külsô kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3  Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérôzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4  És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5  És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6  És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7  És mikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa vala mindkét felôl.
8  És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9  És lészen, hogy minden élô állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bôségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10  És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditôl Énegláimig: varsák kivetô helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bôséggel.
11  Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12  És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelybôl foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13  És monda az ùr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségûl oszszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14  És vegyétek azt örökségûl mindnyájan egyenlôen, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségûl.
15  És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertôl, Hetlónon át Sedádnak menve:
16  Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középsô Hásér, mely Havrán határán van.
17  ìgy legyen a határ a tengertôl Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18  És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között az Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19  És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengé sek vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20  És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21  És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22  És legyen, hogy sorsvetéssel osszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok ôket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23  És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ô örökségét. Ezt mondja az ùr Isten.

48

1 Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezetô út mentén Haczar-Énónig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti és nyugoti oldal: Dán, egy rész;
2  És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Åser, egy rész;
3  És Åser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy rész;
4  És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól nyugoti oldalig: Manasse, egy rész;
5  És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy rész;
6  És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy rész;
7  És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy rész;
8  És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet az ùrnak szenteltek: huszonötezer sing széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen;
9  A szent áldozat, melyet az ùrnak szenteltek, huszonötezer sing hosszú és tízezer sing széles legyen;
10  És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer sing és nyugotra tízezer sing szélesség és keletre tízezer sing szélesség és délre huszonötezer sing hosszúság, és az ùr szenthelye annak közepette legyen:
11  A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közûl, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták.
12  Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán.
13  A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer sing hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer.
14  És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se másra át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az ùrnak szenteltetett.
15  És az ötezer sing, mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében.
16  És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz sing és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz.
17  És a város alatt legyen tágassá g észak felé kétszázötven sing és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven.
18  A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, és ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetôinek eledele.
19  És a ki szántóvetô a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségébôl.
20  Az egész huszonötezer sing szent áldozatot huszonötezer sing négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt.
21  A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer sing szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer singgel egészen a nyugoti határig lészen, a kiosztott részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette.
22  És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen.
23  És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy rész.
24  És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy rész.
25  És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy rész.
26  És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy rész.
27  És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy rész.
28  És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig.
29  Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségûl eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az ùr Isten.
30  És ezek a város külsô részei: Az északi oldalon négyezerötszáz sing mérték.
31  És a város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy.
32  És a keleti oldalon négyezerötszáz sing és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy.
33  És a déli oldalon is négyezerötszáz sing mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy.
34  A nyugoti oldalon négyezerötszáz sing három kapuval: Gád kapuja egy, Åser kapuja egy, Nafthali kapuja egy:
35  Köröskörûl tizennyolczezer sing; és a város neve ama naptól fogva: Ott lakik az ùr!

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!