 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon),2 Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt, 3 Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, fôemberei és a tartományok fejedelmei elôtte valának, 4 Midôn mutogatá országa dicsôségének gazdagságát és az ô méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig. 5 És mikor elmultak ezek a napok, tôn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytôl nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertének udvarán. 6 Fehér gyapjú és kék bíbor szônyegek valának megerôsítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstbôl való kerevetek voltak az alabastromból, fehér márványból, gyöngykôbôl és vörös márványból való padozaton. 7 Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bôven vala, királyi módon. 8 És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkûl történt; mert így hagyta meg a király háza minden gondviselôjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek. 9 Vásti királyné is lakomát szerze a nôknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala. 10 Hetedik napon, mikor megvidámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király elôtt, 11 Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ô szépségét; mert szép arczú vala. 12 De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az ô haragja felgerjede benne. 13 És monda a király az idôket mérô bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé tartoznak. 14 Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, és elôl ülének az országban): 15 Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét? 16 Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek elôtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában; 17 Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik elôtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment. 18 És e napon ugyanazt fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag. 19 Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérôl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jôjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az ô királyságát adja a király másnak, a ki jobb ô nálánál. 20 És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az ô férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig. 21 És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék. 22 És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és néprôl-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az ô házában és beszéljen az ô népének nyelvén. 21 Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felôle.2 És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szûz leányokat. 3 És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyûjtsenek össze minden szép ábrázatú szûz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok ôrzôjének keze alá, és adjanak nékik szépítô szereket. 4 És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék. 5 Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségébôl, 6 A ki Jeruzsálembôl fogva vitetett el a számûzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király. 7 És ez gondviselôje volt Hadassának, azaz Eszternek, az ô nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ô atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá. 8 Lôn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyûjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok ôrének keze alá. 9 És tetszett a leány az ô szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítô szereket adni, és kiadni az ô részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé ôt és az ô szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába. 10 Meg nem mondá Eszter az ô nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja. 11 Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara elôtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felôl, és hogy mi történik vele. 12 Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi idôbe telik az ô szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítô szerekkel): 13 Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig; 14 Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak ôrzôjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta ôt a király, és nevén hívták. 15 Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok ôrzôje mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei elôtt, a ki ôt látá. 16 És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ô királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében. 17 És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ô elôtte, és tette a királyi koronát az ô fejére, és királynévá tette Vásti helyett. 18 És nagy lakomát adott a király minden ô fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára. 19 És mikor összegyûjték a szûzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában, 20 És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt. 21 Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu ôrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra. 22 Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében. 23 És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettôt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király elôtt. 31 Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá ôt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.2 És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborúltak Hámán elôtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borúlt le. 3 Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát? 4 Lôn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy ô zsidó. 5 És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borúl le elôtte, megtelék Hámán haraggal. 6 De kevés volt elôtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondották néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét. 7 Az elsô hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán elôtt napról-napra és hónapról-hónapra tizenkettedikig, s ez Adár hónapja. 8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ô törvényei különböznek minden nemzetségtôl, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni ôket. 9 Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ôk elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék. 10 Akkor lehúzá a király az ô gyûrûjét a maga kezérôl, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének. 11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tiéd legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik. 12 Elôhivatának azért a király irnokai az elsô hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ô nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyûrûjével. 13 És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják. 14 Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon. 15 A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott. 41 Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne és kiálta nagy és keserves kiáltással.2 És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában. 3 És minden egyes tartományban, azon helyen, a hova a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bôjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá. 4 Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el. 5 Akkor elôhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közûl a ki az ô szolgálatára volt rendelve, és kiküldé ôt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az? 6 Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja elôtt vala. 7 És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte ôt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. 8 És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni elôtte az ô nemzetségéért. 9 Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait. 10 És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy tudassa Márdokeussal: 11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsô udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja. 12 És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait. 13 És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közûl. 14 Mert ha e mostani idôben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani idôért jutottál királyságra? 15 És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: 16 Menj el és gyûjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bôjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bôjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek. 17 Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá. 51 Történt pedig harmadnapon, hogy Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király házának belsô udvarában, a király háza ellenében, és a király üle királyiszékében, a királyi házban, a ház ajtajának átellenben.2 És lôn, a mint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei elôtt, és kinyujtá a király Eszterre az arany pálczát, a mely kezében vala; akkor oda méne Eszter, és megilleté az arany pálcza végét. 3 És monda néki a király: Mi kell néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked. 4 És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jôjjön a király és Hámán ma a lakomára, melyet néki készítettem. 5 És monda a király: Gyorsan elô Hámánt, hogy teljesítse Eszter kivánságát. És elment a király és Hámán a lakomára, a melyet Eszter készített vala. 6 Monda pedig a király Eszternek borivás közben: Mi a te kivánságod? Megadatik néked. És mi a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen! 7 És felele Eszter, és monda: Az én kivánságom és kérésem ez: 8 Ha kegyet találtam a király szemei elôtt, és ha a királynak tetszik megadni kivánságomat és teljesíteni kérésemet: jôjjön el a király és Hámán a lakomára, a melyet készítek nékik, és holnap a király beszéde szerint cselekszem. 9 És kiment Hámán azon a napon vígan és jó kedvvel. De a mint meglátá Hámán Márdokeust a király kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg elôtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen. 10 De megtartóztatá magát Hámán, és haza ment, és elküldvén, magához hivatá barátait és Zérest, az ô feleségét. 11 És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsôségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta ôt a király, és hogy feljebb emelte ôt a fejedelmeknél és a király szolgáinál; 12 És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királylyal a lakomára, a melyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam hozzá a királylyal. 13 De mindez semmit sem ér nékem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában. 14 És monda néki Zéres, az ô felesége és minden barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas fát, és reggel mondd meg a királynak, hogy Márdokeust akaszszák reá, és akkor menj a királylyal a lakomára vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát. 61 Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elô a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király elôtt.2 És írva találák, a mint Márdokeus feljelenté Bigtánát és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb ôrizôit, a kik azon voltak, hogy rávetik kezöket Ahasvérus királyra. 3 És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az ô szolgái: Semmit sem juttattak néki azért. 4 Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külsô udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készíttetett néki.) 5 És felelének néki a király apródjai: ìmé Hámán áll az udvarban. És monda a király: Jôjjön be! 6 És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az ô szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?) 7 És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván, 8 Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni. 9 És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelsô fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák ôt a lovon a város utczáin, és kiáltsák elôtte: ìgy cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván. 10 Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elô azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál. 11 Elôhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá ôt a város utczáján, és kiáltá elôtte: ìgy cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván. 12 És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva. 13 És elbeszélé Hámán Zéresnek, az ô feleségének és minden barátjának mindazt, a mi vele történt. És mondának néki az ô bölcsei és Zéres, az ô felesége: Ha Márdokeus, a ki elôtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel elôtte. 14 És a míg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, a melyet készített vala Eszter. 71 És elméne a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz.2 És monda a király Eszternek másodnapon is, borivás közben: Mi a te kivánságod Eszter királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen. 3 És felele Eszter királyné, és monda: Ha kegyet találtam szemeid elôtt, oh király! és ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre. 4 Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért. 5 És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az ô szíve erre vitt, hogy azt cselekedné? 6 És monda Eszter: Az ellenség és gyûlölô, ez a gonosz Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné elôtt. 7 A király pedig felkele haragjában a borivástól és méne a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részérôl elvégeztetett az ô veszte. 8 És mikor a király visszatért a palota kertébôl a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erôszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék. 9 És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király elôtt: ìmé a fa is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok ôt magát reá! 10 Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja. 81 Azon napon adá Ahasvérus király Eszter királynénak Hámánnak, a zsidók ellenségének házát, és Márdokeus beméne a király elébe, mert elmondotta Eszter, micsodája ô néki.2 Lehúzá azért a király az ô gyûrûjét, a melyet Hámántól elvett, és adá azt Márdokeusnak. Eszter pedig Márdokeust tette Hámán házának fejévé. 3 És tovább szóla Eszter a király elôtt, és leborult annak lábaihoz és sírt és könyörgött, hogy semmisítse meg az agági Hámán gonoszságát és tervét, a melyet kigondolt a zsidók ellen. 4 És a király kinyujtá Eszterre az arany pálczát, és Eszter felkelt és megálla a király elôtt, 5 És monda: Ha a királynak tetszik, és ha kegyet találtam ô elôtte, és ha helyes a dolog a király elôtt, és én kedves vagyok szemei elôtt: írassék meg, hogy vonassanak vissza az agági Hámánnak, Hammedáta fiának tervérôl szóló levelek, a melyeket írt, hogy elveszessék a zsidókat, a kik a király minden tartományában vannak. 6 Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét? 7 Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: ìmé Hámán házát Eszternek adtam, és ôt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét. 8 Ti pedig írjatok a zsidóknak, a mint tetszik néktek a király nevében és pecsételjétek meg a király gyûrûjével; mert az írás, a mely a király nevében van írva és a királynak gyûrûjével van megpecsételve, vissza nem vonható. 9 Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ô nyelvén, és a zsidóknak az ô írások és az ô nyelvök szerint. 10 És megirá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyûrûjével. És külde leveleket lovas futárok által, a kik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin, 11 Hogy megengedte a király a zsidóknak, a kik bármely városban vannak, hogy egybegyûljenek és keljenek fel életökért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, a mely ôket nyomorgatja, kicsinyeket és nôket, és hogy javaikat elragadják. 12 Egy napon, Ahasvérus királynak minden tartományában, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak (ez Adár hónapja). 13 Az írásnak mássa, hogy adassék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy a zsidók készen legyenek azon a napon, hogy megbosszulják magokat ellenségeiken. 14 A futárok a királyi gyors paripákon kimenének sietve és sürgôsen a király parancsolata szerint; és kiadatott a törvény Susán várában is. 15 Márdokeus pedig kiméne a király elôl kék bíbor és fehér királyi, ruhában, és nagy arany koronával, és bíborbársony palástban, és Susán városa vigada és örvendeze. 16 A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség. 17 És minden tartományban és minden városban, a hová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lôn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közûl zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg ôket. 91 A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, a mikor eljött az ideje a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, a melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezôleg fordult; mert magok a zsidók vônek hatalmat azokon, a kik ôket gyûlölék.2 Egybegyûlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg elôttük; mert miattok való félelem szállott minden népre. 3 És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok. 4 Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott. 5 És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyûlölôikkel. 6 És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút. 7 Parsandátát, Dalpont és Aspatát. 8 Porátát, Adáliát és Aridátát. 9 Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát, 10 Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 11 Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát. 12 És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút é s Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen. 13 És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára. 14 És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakaszották. 15 És összegyûltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 16 És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyûlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktôl; megölének pedig gyûlölôikbôl hetvenötezeret; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 17 Történt ez az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává. 18 De a zsidók, a kik Susánban valának, egybegyûlének azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon hónap tizenötödik napján, és azt tették vigalom és öröm napjává. 19 Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom napjává és ünneppé, a melyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak. 20 És megirá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, a ki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala, 21 Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évrôl-évre, 22 Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktôl, és mint olyan hónapot, a melyben keserûségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. 23 És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus ira nékik. 24 Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy ôket megrontsa és megsemmisítse; 25 De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ô fejére, és felakaszták ôt és fiait a fára. 26 Annakokáért elnevezték e napokat Púrimnak a Púr nevétôl. És azért ezen levél minden szava szerint, és a mit láttak erre nézve, és a mi érte ôket: 27 Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik hozzájok csatlakoznak, örök idôkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendôben. 28 És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékrôl-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közûl. 29 Ira pedig Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerôsítsék e második levelet a Púrimról. 30 És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal; 31 Hogy megerôsíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott idejökben, a miképen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és a mint elrendelték magokra és ivadékaikra a bôjtölés és jajkiáltás dolgát. 32 És Eszter beszéde megerôsíté ezt a Púrim történetét, és könyvbe íraték. 101 És Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire.2 Az ô erejének és hatalmának minden cselekedete pedig és Márdokeus nagy méltóságának története, a melylyel felmagasztalá ôt a király, avagy nincsenek-é megirva Média és Persia királyainak évkönyveiben. 3 Mert a zsidó Márdokeus második volt Ahasvérus király után, nagy a zsidók között, és kedves az ô atyjafiai sokasága elôtt, a ki javát keresé népének, és békességet szerze minden ivadékának. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
