 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Énekek éneke, mely Salamoné.2 Csókoljon meg engem az ô szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. 3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a lányok. 4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ô ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elôszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. 5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányi; mint Kédár sátrai és Salamon szônyegei. 6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szôlôknek ôrizôjévé tettek engem, a magam szôlôjét nem ôriztem. 7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben: mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jôjj ki a nyájnak nyomdokain, és ôrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körûl. 9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. 11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbôl csinált gyöngyökkel. 12 Mikor a király az ô asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tôlem. 13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. 14 Mint az Engedi szôlôiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. 15 ìmé, szép vagy én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. 16 ìmé, te is szép vagy én szerelmesem, és gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellô. 17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa. 21 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.2 Mint a lilioma tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. 3 Mint az almafa az erdônek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ô árnyékában felette igen kivánok ülni; az ô gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek. 4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme. 5 Erôsítsetek engem szôlôvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek. 6 Az ô balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem. 7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezônek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja. 8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ô jô, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon! 9 Hasonlatos az én szerelmesem az ôzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. ìmé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztûl, tekintget a rostélyokon keresztûl, 10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. 11 Mert ímé a tél elmult, az esô elmult, elment. 12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. 13 A fügefa érleli elsô gyümölcsét, és a szôlôk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jôjj hozzám! 14 Én galambom, a kôsziklának hasadékiban, a magas kôszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes! 15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szôlôket elpusztítják; mert a mi szôlôink virágban vannak. 16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet. 17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az ôzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. 31 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém ôt, és meg nem találtam.2 Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém ôt, és nem találám. 3 Megtalálának engem az ôrizôk, a kik a várost kerülik. Mondék nékik: Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret? 4 Alig mentem vala el azoktól, mikor megtalálám azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám ôt, el sem bocsátám, mígnem bevivém ôt anyám házába, és az én szülômnek ágyasházába. 5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezônek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg ô akarja. 6 Kicsoda az, a ki feljô a pusztából, mint a füstnek oszlopa? mirhától és tömjéntôl illatos, a patikáriusnak minden jó illatú porától. 7 ìmé, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erôs férfi van körülötte, Izráelnek erôsei közûl! 8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen. 9 Hálóágyat csinált magának Salamon király a Libánus fáiból. 10 Oszlopait ezüstbôl csinálta, oldalát aranyból, ágyát biborból, belsô része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek leányi által. 11 Jôjjetek ki, és nézzétek Sionnak leányai Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta ôt az ô anyja, az ô eljegyzésének napjára, és az ô szíve vígasságának napjára! 41 ìmé szép vagy én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyérôl szállanak alá.2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához, melyek a fördôbôl feljônek, melyek mind kettôsöket ellenek, és nincsen azok között meddô. 3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt. 4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erôs vitézek paizsai. 5 A te két emlôd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettôs fia, a melyek a liliomok közt legelnek. 6 Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára. 7 Mindenestôl szép vagy, én mátkám, és semmi szeplô nincs benned! 8 Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljôjj; nézz az Amanának hegyérôl, a Sénirnek és Hermonnak tetejérôl, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeirôl. 9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal! 10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál! 11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja. 12 Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfô! 13 A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe. 14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermô fákkal, mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal. 15 Kerteknek forrása, élô vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról. 16 Serkenj fel északi szél, és jôjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jôjjön el az én szerelmesem az ô kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét. 51 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával! 3 Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat a porba? 4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belsô részeim megindulának ô rajta. 5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimrôl mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére. 6 Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ô beszédén: keresém ôt, de nem találám, kiáltám ôt, de nem felele nékem! 7 Megtalálának engem az ôrizôk, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltômet tôlem a kôfalnak ôrizôi. 8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok! 9 Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz? 10 Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közûl is kitetszik. 11 Az ô feje, mint a választott drága megtisztított arany, fodor haja fekete, mint a hollónak. 12 Az ô szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, szép teljesen helyheztettek. 13 Az ô orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ô ajkai liliomok, melyekrôl csepegô mirha foly. 14 Az ô kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ô teste elefántcsontból való mû, zafirokkal megrakva. 15 Az ô szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ô tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa. 16 Az ô ínye édességek, és ô mindenestôl fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai! 61 (5:17) Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük ôt veled együtt?2 (5:18) Az én szerelmesem, elment az ô kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. 3 (5:19) Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet. 4 (6:1) Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor. 5 (6:2) Fordítsd el a te szemeidet én tôlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá. 6 (6:3) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljônek a fördôbôl, melyek mind kettôsöket ellenek, és meddô azok között nincsen. 7 (6:4) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt. 8 (6:5) Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó. 9 (6:6) Egy az én galambom, az én tökéletesem, az ô anyjának egyetlenegye, az ô szülôjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják ôt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik ôt. 10 (6:7) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor? 11 (6:8) A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szôlô, és a pomagránátfák virágoznak-é? 12 (6:9) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába. 13 (6:10) Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot! 71 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípôd hajlásai olyanok, mint a kösöntyûk, mesteri kezeknek míve.2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szûkölködik nedvesség nélkûl; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körûl kerítve. 3 A te két emlôd, mint két ôzike, a vadkecskének kettôs fiai. 4 A te nyakad, mint az elefánttetembôl csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé. 5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a bíborhoz, a király is megköttetnék fürteid által! 6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt! 7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlôid a szôlôgerézdekhez. 8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlôid, mint a szôlônek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának. 9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait. 10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ô! 11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezôre, háljunk a falukban. 12 Felkelvén menjünk a szôlôkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szôlô, ha kinyílott-é virágja, ha virágoznak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled. 13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk elôtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! 81 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlôjét szopta, hogy téged kivûl találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fûszeressel, gránátalma borral. 3 Az ô balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem. 4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ô akarja? 5 Kicsoda ez a ki feljô a pusztából, a ki az ô szerelmeséghez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülôd! 6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erôs a szeretet, mint a halál, kemény mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az ùrnak lángjai. 7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet; a folyóvizek sem boríthatnák azt el, ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt. 8 Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlôje; mit cselekedjünk a mi húgunk felôl, a napon, melyen arról szót tesznek? 9 Ha ô kôfal, építünk azon ezüstbôl palotát; ha pedig ajtó ô, elrekesztjük ôt czédrus-deszkával. 10 Mikor én olyan leszek, mint a kôfal, és az én emlôim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ô elôtte, mint a ki békességet nyer. 11 Szôlôje volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ô szôlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust. 12 Az én szôlômre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének ôrizôié. 13 Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is. 14 Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
