 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Jojakim, a Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.2 És kezébe adá az ùr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az ô istenének házába, és az edényeket bevivé az ô istenének kincses házába. 3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közûl és királyi magból való s elôkelô származású 4 Ifjakat, a kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére. 5 És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbôl és a borból, melybôl ô iszik vala, hogy így nevelje ôket három esztendeig, és azután álljanak a király elôtt. 6 Valának pedig ezek között a Júda fiai közûl: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. 7 És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak. 8 De Dániel eltökélé az ô szívében, hogy nem fertôzteti meg magát a király ételével és a borral, a melybôl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertôztetnie. 9 És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elôtt; 10 És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat: minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bûnbe kevernétek az én fejemet a királynál. 11 És mondá Dániel a felügyelônek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást: 12 Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. 13 Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal. 14 És engede nékik ebben a dologban, és próbát tôn velük tíz napig. 15 És tíz nap mulva szebbnek látszék az ô ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala. 16 Elvevé azért a felügyelô az ô ételöket és az ô italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket. 17 És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. 18 Miután pedig elmult az idô, a mikorra meghagyta vala a király, hogy eléje vigyék ôket, bevivé ôket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé. 19 És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elôtt. 20 És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felôl a király tôlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá ôket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának. 21 És ott vala Dániel a Cyrus király elsô esztendejéig. 21 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lôn az ô lelke, és álma félbeszakadt.2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ô álmait; és bemenének azok, és állanak a király elé. 3 És monda nékik a király: Ålmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. 4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét. 5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. 6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tôlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem. 7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ô szolgáinak: és az értelmét megjelentjük. 8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idôt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam. 9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felôletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idô múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem. 10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. 11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elôtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel. 12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el. 13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt is és az ô társait, hogy megölettessenek. 14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testôrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket. 15 Szóla és monda Arióknak, a király fôemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. 16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idôt, hogy megjelentse az értelmet a királynak. 17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ô társainak: 18 Hogy kérjenek az egek Istenétôl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ô társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. 19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Åldá akkor Dániel az egek Istenét. 20 Szóla Dániel, és monda: Åldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erô. 21 És ô változtatja meg az idôket és az idôknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. 22 º jel enti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! 23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erôt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, s mit kértünk tôled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk! 24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé, és a megfejtést tudtára adom a királynak. 25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak. 26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét? 27 Felele Dániel a király elôtt, és monda: A titok, a melyrôl a király tudakozódék, a bölcsek, a varázslók, írástudók, jövendômondók meg nem jelenthetik a királynak; 28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ô tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: 29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felôl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz. 30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbôl, a mely bennem minden élô felett volna jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. 31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ô fényessége, elôtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. 32 Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbôl, hasa és oldalai rézbôl, 33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbôl valának. 34 Nézed vala, a míg egy kô leszakada kéz érintése nélkûl, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. 35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lônek, mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kô pedig, a mely leüté az állóképet, nagy hegygyé lôn, és betölté az egész földet. 36 Ez az álom, és értelmét is megmodjuk a királynak. 37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erôt és dicsôséget adott; 38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. 39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbôl való, a mely az egész földön uralkodik. 40 A negyedik birodalom pedig erôs lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. 41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbôl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébôl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. 42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erôs, részint pedig törékeny lesz. 43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. 44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. 45 Minthogy láttad, hogy a hegyrôl kô szakad vala le kéz érintése nélkûl, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme. 46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. 47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ô az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentôje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! 48 Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elôljárójává tevé ôt. 49 És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala. 31 Nabukodonozor király csináltata egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.2 És Nabukodonozor király egybegyûjté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, birákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevôket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jôjjenek az állóképnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala. 3 Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, birák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevôk és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az állókép elôtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott. 4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek! 5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott. 6 Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égô, tüzes kemenczébe. 7 Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és imádák az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott. 8 Elmenének azért ebben az idôben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen; 9 Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj! 10 Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany állóképet; 11 A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égô, tüzes kemenczébe. 12 Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádják. 13 Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elô Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé. 14 Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, a melyet felállíttattam? 15 Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égô, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimbôl? 16 Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. 17 ìmé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égô, tüzes kemenczébôl, és a te kezedbôl is, oh király, kiszabadít minket. 18 De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk. 19 Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ô orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni. 20 És meghagyá a legerôsebb férfiaknak az ô seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék az égô, tüzes kemenczébe. 21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égô, tüzes kemenczébe vettettek. 22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkívül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja. 23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égô, tüzes kemenczébe esék megkötözve. 24 Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ô tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király! 25 Felele, és monda: ìmé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé. 26 Nabukodonozor ekkor az égô, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jôjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébôl. 27 És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az ô testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az ô alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át ôket. 28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Åldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ô angyalát és kiszabadította az ô szolgáit, a kik ô benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ô testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ô Istenökön kivûl. 29 Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson. 30 Akkor a király nagy tisztességre emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában. 41 (3:31) Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek, és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bôséges legyen!2 (3:32) A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendô dolognak tartom megjelenteni. 3 (3:33) Mely nagyok az ô jelei, és mely hatalmasak az ô csudái! az ô országa örökkévaló ország és az ô uralkodása nemzedékrôl nemzedékre száll. 4 (4:1) Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. 5 (4:2) Ålmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem. 6 (4:3) És parancsolatot adék, hogy hozzák elômbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem. 7 (4:4) Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendômondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem. 8 (4:5) Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot. 9 (4:6) Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos elôtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el. 10 (4:7) Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Látám, hogy ímé egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt. 11 (4:8) Nagy volt a fa és erôs, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható. 12 (4:9) Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mezô vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élô. 13 (4:10) Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égbôl; 14 (4:11) Erôsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ô ágairól. 15 (4:12) De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba verve a mezô füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében. 16 (4:13) Az ô emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idô múljék el felette. 17 (4:14) Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élôk, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. 18 (4:15) Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned. 19 (4:16) Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ô gondolatai háboríták ôt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyûlölôidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre! 20 (4:17) A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erôs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre; 21 (4:18) És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezô vada, és ágain az égi madarak lakozának: 22 (4:19) Te vagy az, oh király, a ki naggyá és erôssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig. 23 (4:20) Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbôl, és az mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mezô füvén, és az égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idô múlik el felette; 24 (4:21) Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra, 25 (4:22) És kivetnek téged az emberek közûl, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idô mulik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. 26 (4:23) Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik. 27 (4:24) Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtôl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. ìgy talán tartós lesz a békességed. 28 (4:25) Mindez betelék Nabukodonozor királyon. 29 (4:26) Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála. 30 (4:27) Szóla, a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsôségem tisztességére? 31 (4:28) Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbôl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tôled. 32 (4:29) És kivetnek téged az emberek közûl, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idô múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. 33 (4:30) Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közûl kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ô teste, mígnem szôre megnöve, mint a saskeselyû tolla, és körmei, mint a madarakéi. 34 (4:31) És az idô elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsôítém az örökké élôt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékrôl-nemzedékre áll. 35 (4:32) És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ô akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ô kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél? 36 (4:33) Abban az idôben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsôségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és fôembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem. 37 (4:34) Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsôítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ô utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja. 51 Belsazár király nagy lakomát szerze az ô ezer fôemberének, és az ezer elôtt bort ivék.2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elô az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ô atyja, a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ô fôemberei, az ô feleségei és az ô ágyasai. 3 Akkor elôhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ô fôemberei, az ô feleségei és az ô ágyasai. 4 Bort ivának, és dícsérék az arany-, ezüst, ércz-, vas-, fa- és kôisteneket. 5 Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. 6 Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ô gondolatai megháboríták ôt, és derekának inai megoldódának és az ô térdei egymáshoz verôdének. 7 Erôsen kiáltozék a király, hogy hozzák elô a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölôket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. 8 Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. 9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ô ábrázatja elváltozék rajta, és az ô fôemberei is megzavarodának. 10 A királyasszony a király és az ô fôembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! 11 Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölôk fejévé tôn; igen, a te atyád, a király; 12 Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elô Dániel, és ô megjelenti az értelmet. 13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli folyok fiai közûl való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? 14 És a ki felôl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned? 15 Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. 16 De felôled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. 17 Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad: mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. 18 Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsôséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; 19 És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tôle; megölt, a kit akart, és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart, és megalázott, a kit akart; 20 De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ô birodalmának királyi székébôl, és dicsôségét elvevék tôle; 21 És az emberek fiai közûl kivetteték, és az ô szíve olyanná lôn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lôn az ô lakása, és fûvel etették ôt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. 22 És te, Belsazár, az ô fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. 23 Sôt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ô házának edényeit elôdbe hozták, és te és a te fôembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kôisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és elôtte minden te útad, nem dicsôítetted. 24 Azért küldetett ô általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. 25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! 26 Ez pedig e szavaknak az értelme. Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. 27 Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. 28 Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak. 29 Akkor szóla Belsazár, és öltözteték Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felôle, hogy ô parancsol mint harmadik az országban. 30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. 31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendôs korában. 61 Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek.2 És azok fölé három igazgatót, a kik közûl egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. 3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívûli lélek volt benne, úgy hogy a király ôt szándékozék tenni az egész birodalom fölé. 4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne. 5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ô Istenének törvényében! 6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj! 7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erôs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentôl vagy embertôl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe. 8 Most azért, oh király, erôsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. 9 Annak okáért Dárius király adott írást és tilalmat. 10 Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ô házába; és az ô felsô termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tôn az ô Istene elôtt, a miként azelôtt cselekszik vala. 11 Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ô Istene elôtt. 12 Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felôl: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentôl vagy embertôl harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Åll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. 13 Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közûl való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. 14 Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék ôt megmenteni. 15 Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék. 16 Erre szóla a király, és elôhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ô szabadítson meg téged! 17 És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ô gyürûjével és az ô fôembereinek gyürûjével, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve. 18 Erre eltávozék a király az ô palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevô szerszámokat sem hozata eléje; kerülte ôt az álom. 19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne. 20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élô Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól? 21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj! 22 Az én Istenem elbocsátá az ô angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ô elôtte és te elôtted sem követtem el, oh király, semmi vétket. 23 Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembôl. És kivevék Dánielt a verembôl, és semmi sérelem nem találtaték ô rajta: mert hitt az ô Istenében. 24 És parancsola a király, és elôhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ôk, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták. 25 Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bôséges legyen! 26 Én tôlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ô az élô Isten, és örökké megmarad, és az ô országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart; 27 A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából. 28 És ennek a Dánielnek jó szerencsés lôn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában. 71 Belsazárnak, a babiloni királynak elsô esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ô ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látomásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; 3 És négy nagy állat jöve fel a tengerbôl, egyik különbözô a másiktól. 4 Az elsô olyan, mint az oroszlán, és sas-szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrôl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki. 5 És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst! 6 Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki. 7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivûl erôs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elôtte valának, és tíz szarva vala néki. 8 Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közûl kiszakasztaték ô elôtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. 9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égô tûz; 10 Tûzfolyam foly és jô vala ki az ô színe felôl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elôtte; ítélôk ülének le, és könyvek nyittatának meg. 11 Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ô teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre. 12 A többi állatoktól is elvéteték az ô hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték néki. 13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhôiben mint valami emberfia jôve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék ôt. 14 És ada néki hatalmat, dicsôséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ô hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ô országa meg nem rontatik. 15 Megrendülék én Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem. 16 Oda menék egyhez az ott állók közûl, és bizonyosat kérék tôle mindezek felôl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem: 17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön. 18 De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké. 19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felôl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkívûl rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. 20 A tíz szarv felôl is, a melyek a fején valának, és a felôl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elôle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál. 21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyôzé ôket. 22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idô eljöve, és elvevék az országot a szentek. 23 ìgy szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. 24 A tíz szarv pedig ez: Ebbôl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elôbbiek, és három királyt fog megalázni. 25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idôket és törvényt; és az ô kezébe adatnak ideig, idôkig és fél idôig. 26 De ítélôk ülnek és az ô hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen. 27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levô országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ô országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik. 28 Itt vége lôn e beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben. 81 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely elôször jelent meg nékem.2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék. 3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam elôtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb késôbb növekedék. 4 Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé, és semmi állat sem állhata meg elôtte, és senki sem szabadíthata meg kezébôl, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lôn. 5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felôl az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ô szemei között. 6 És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam elôtt; és feléje futa erejének indulatában. 7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erô a kosban megállani elôtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki ôt megmentse annak kezébôl. 8 A kecskebak pedig igen nagygyá lôn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. 9 És azok közûl egybôl egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregbôl és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tôle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ô szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felôl? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága. 15 És lôn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé elômbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó idôre szól ez a látomás. 18 És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta; 19 És monda: ìmé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végsô idôre szól. 20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya. 21 A szôrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között van, az az elsô király. 22 Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetbôl, de nem annak erejével. 23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értô király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erôseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ô kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sôt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkûl rontatik meg. 26 És az estvérôl és reggelrôl való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be e látomást, mert sok napra való. 27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette. 91 Dáriusnak, az Asvérus fiának elsô esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébôl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;2 Uralkodásának elsô esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendôk számát, a melyrôl az ùr ígéje lôn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendônek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain. 3 És orczámat az ùr Istenhez emelém, hogy keressem ôt imádsággal, könyörgéssel, bôjtöléssel, zsákban és hamuban. 4 És imádkozám az ùrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik ôt szeretik és teljesítik az ô parancsolatait. 5 Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenûl cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtôl. 6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. 7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted ôket az ô gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened. 8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene; 10 És nem hallgattunk az ùrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ô törvényeiben, a melyeket elônkbe adott, az ô szolgái, a próféták által. 11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene! 12 És teljesíté az ô szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben. 13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az ùrnak, a mi Istenünknek szine elôtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. 14 Azért készen tartotta az ùr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az ùr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ô szavára. 15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébôl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtôl, a te szentséges hegyedtôl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk. 17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az ùrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott. 18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrôl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elôdbe a mi esedezéseinket. 19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrôl neveztetik a te városod és a te néped! 20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrôl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérôl; és esedezésemet az ùr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért; 21 Én még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. 22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. 23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást! 24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. 25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felôl való szózat keletkezésétôl a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos idôkben. 26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következô fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. 27 És egy héten át sokakkal megerôsíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. 101 Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. 3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. 4 És az elsô hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. 5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskô, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égô szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ô beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7 És egyedûl én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtôzzenek. 8 És én egyedûl hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erô sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lôn minden erôm. 9 És hallám az ô beszédének szavát; és mikor hallám az ô beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre. 10 És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11 És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. 12 És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az elsô naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened elôtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az elôkelô fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; 14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó idôkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. 15 És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. 16 És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat, és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki elôttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erôm nincsen. 17 És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erô, és lélekzet sem marada bennem. 18 És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerôsíte engem. 19 És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erôs és bizony erôs! És mikor szóla velem, megerôsödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerôsítél engemet. 20 És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jô elô! 21 De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály, a ti fejedelmetek. 111 Én is a méd Dárius elsô esztendejében mellette állék, hogy ôt támogassam és segítségére legyek.2 És most igazságot jelentek néked: ìmé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ô gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erôs király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ô országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ô maradékira és nem az ô hatalma szerint, a melylyel ô uralkodott: mert szétszaggattatik az ô birodalma, és másoknak adatik ezeken kivûl. 5 És elhatalmasodik a déli király, de az ô vezérei közûl is egyik; és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik; nagy uralkodás lesz az ô uralkodása. 6 És esztendôk mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ô sem áll meg, sem az ô karja, hanem kiszolgáltatják ôt és az ô kisérôit és az ô nemzôjét és azt, a ki ôt egy ideig gyámolította. 7 De támad helyébe az ô gyökerének csemetéje közûl, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erôsségeire, és azokat megszállja és beveszi. 8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erôsebb lesz, mint az északi király. 9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ô földére. 10 De az ô fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyûjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ô erôsségéig. 11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik. 12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas. 13 Mert az északi király visszatér, és az elôbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendô mulva nagy sereggel és nagy készlettel jô bizony. 14 És azokban az idôkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erôszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak. 15 Mert eljô észak királya, és töltést emel és beveszi az erôsített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ô válogatott népe, és semmi erô nem bír ellene állni. 16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicsô földön, és megsemmisül az az ô kezétôl. 17 Azután maga elé tûzi, hogy bemegy az ô egész országának erejével; és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele. 18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ô gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az ô gyalázatosságáért. 19 És fordítja orczáját a maga országának erôsségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg. 20 Ennek helyébe jön az, a ki adószedôt jártat végig az ország dicsô földén, de rövid idôn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban. 21 És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jô, és hízelkedéssel jut az országhoz. 22 És a beözönlô seregek elárasztatnak az ô orczája elôtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is. 23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene, és reátör és gyôzedelmet vesz rajta kevés néppel. 24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az ô atyái, sem az ô atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol elôlök, és az erôsségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig. 25 És felindítja az ô erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erôssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene. 26 És a kik az ô ételét eszik, megrontják ôt, és az ô serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt. 27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkûl, mert a vég még bizonyos idôre elmarad. 28 Azért visszatér az ô földére nagy gazdagsággal; de az ô szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ô földére. 29 Bizonyos idôben megjô, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint elôször volt. 30 Mert kitteus hajók jônek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állanak fel az ô részérôl, és megfertéztetik a szenthelyet, az erôsséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot. 32 És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerô nép felbátorodik és cselekeszik. 33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tûz miatt, fogság és rablás miatt napokig. 34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel. 35 És elhullanak az értelmesek közûl is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idô még hátra van. 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerôn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De a helyett tiszteli az erôdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az ô atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erôdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsôségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. 40 De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat. 41 És bemegy a dicsô földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ô kezébôl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ô kíséretében. 44 De megriasztják ôt napkeletrôl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ô sátor-palotáját a tengerek és a dicsô szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta. 121 És abban az idôben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idô lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az idôben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.2 És sokan azok közûl, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. 3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. 4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be e könyvet a végsô idôig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás. 5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettô álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik fúl a folyóvíz partján. 6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak? 7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ô jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élôre, hogy ideig, idôkig és fél idôig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. 8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? 9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. 10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közûl senki sem érti; de az értelmesek értik. 11 És az idôtôl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz. 12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot. 13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
