Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Birák Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Birák
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 És lôn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelôször közûlünk a Kananeusra, hogy hadakozzék ô ellene?
2  És monda az ùr: Júda menjen! ìmé az ô kezébe adtam azt a földet.
3  Ekkor monda Júda az ô atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.
4  És felméne Júda, és kezökbe adá az ùr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közûlök Bézekben tízezer embert.
5  És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának ô ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.
6  És megfutamodott Adonibézek, de ûzôbe vevék, és elfogván ôt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.
7  Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykújjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék ôt Jeruzsálembe, és ott meghala.
8  Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágák fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.
9  Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.
10  És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, Hebron neve azelôtt Kirjáth-Arba volt, és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.
11  Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelôtt Kirjáth-Széfer volt.
12  És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat Akszát.
13  És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az ô leányát feleségül.
14  És lôn, hogy a mikor eljöve az, biztatá ôt, hogy kérjen mezôt az ô atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?
15  º pedig monda néki: Adj áldást nékem! mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felsô forrást és az alsó forrást.
16  És Kaneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.
17  És elment Júda az ô atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.
18  Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.
19  Vala pedig az ùr Júdával, és kiûzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiûzni, mert vas-szekereik voltak.
20  És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiûzé onnan Anák három fiát.
21  De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem ûzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.
22  És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az ùr volt ô vele.
23  És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város pedig régenten Lúz volt.
24  És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.
25  És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész háza népét elbocsáták.
26  És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.
27  És nem ûzte el Manassé a lakosokat sem Béthseánból és annak mezôvárosaiból, sem Taanakból és mezôvárosaiból, sem Dórból és mezôvárosaiból, sem a Jibleámnak és mezôvárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezôvárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.
28  És mikor Izráel megerôsödött, adófizetôjévé tette a Kananeust; de elûzni nem ûzte el.
29  És Efraim sem ûzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.
30  Zebulon sem ûzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetôikké lettek.
31  Åser sem ûzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.
32  És ott lakott Åser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem ûzte el ôket.
33  Nafthali sem ûzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem ott lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetôikké lettek.
34  Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejôjjenek a völgybe.
35  És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetôkké lettek.
36  Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

2

1 Felméne pedig az ùrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, a mely felôl megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.
2  Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ô oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
3  Annakokáért azt mondom: Nem ûzöm el ôket elôletek, hanem legyenek néktek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ô isteneik legyenek ti néktek tôr gyanánt.
4  És lôn, hogy mikor az ùrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden fiainak: felemelé a nép az ô szavát és síra.
5  És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az ùrnak.
6  És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az ô örökségébe, hogy bírják a földet.
7  És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az ùrnak minden nagy dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.
8  És meghalt Józsué, a Nun fia, az ùr szolgája, száztíz esztendôs korában.
9  És eltemeték ôt örökségének határában, Timnát-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétôl.
10  És az az egész nemzetség gyûjteték az ô atyáihoz, és támadott más nemzetség ô utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ô cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.
11  És gonoszúl cselekedtek az Izráel fiai az ùrnak szemei elôtt, mert a Baáloknak szolgáltak.
12  És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta ôket Égyiptom földébôl, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közûl, a kik körülöttük voltak, és azok elôtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.
13  És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.
14  És felgerjedett az ùrnak haragja Izráel ellen, és adá ôket a ragadozók kezébe, és elragadozák ôket, és adá ôket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik elôtt.
15  A hova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az ùr keze rontásukra, a mint megmondotta volt az ùr, és a mint megesküdt volt az ùr nékik. És igen megnyomorodának.
16  És támasztott az ùr birákat, a kik megszabadíták ôket szorongatóiknak kezébôl.
17  De biráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, és hamar letértek az útról, a melyen atyáik jártak, kik az ùrnak parancsára hallgattak; ôk nem cselekedtek így.
18  Mert mikor birákat támasztott az ùr nékik, az ùr maga volt a biróval, és megszabadította ôket ellenségeik kezébôl a bíró egész idejére, mert megindult az ùr panaszaikon, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt.
19  De mihelyt a biró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok elôtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletökkel.
20  Ezért felgerjedett az ùrnak haragja Izráel ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:
21  Én sem ûzök ki többé senkit sem elôlük azon pogányok közûl, a kiket meghagyott Józsué, a mikor meghalt;
22  Hanem azok által kísértem Izráelt, ha vajjon megtartják-é az ùrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az ô atyáik, avagy nem?
23  Ezért hagyta meg az ùr ezeket a pogányokat, és nem is ûzte ki hamar, és nem adta ôket Józsué kezébe.

3

1 Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az ùr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat, a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
2  Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa ôket hadakozásra, csak azokat, a kik azelôtt ezt nem tudták:
3  A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétôl fogva Hamath bemeneteléig.
4  Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az ùr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az ùr parancsolatainak, melyeket parancsolt az ô atyáiknak Mózes által?
5  ìgy az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
6  És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7  És gonoszúl cselekedtek az Izráel fiai az ùr szemei elôtt, és elfelejtkezének az ùrról, az ô Istenökrôl, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
8  Ezért felgerjedett az ùrnak haragja az Izráel ellen, és adá ôket Kusán-Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.
9  Ekkor az ùrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az ùr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, a ki megszabadítá ôket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.
10  És az ùrnak lelke vala ô rajta, és bíráskodott Izráelben, és a mint kiméne a hadra, az ùr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11  És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.
12  De az Izráel fiai ismét gonoszúl cselekedének az ùr szemei elôtt, és megerôsítette az ùr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszúl cselekedtek az ùrnak szemei elôtt.
13  Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14  És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz esztendeig.
15  Ekkor megint az ùrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az ùr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, a Moáb királyának,
16  Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ô ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17  És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.
18  És lôn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, a kik az ajándékot vitték vala.
19  º maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévô kôbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének elôle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20  És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az ô hûsölô felházában ült magányosan, és monda Éhud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele az a királyi székbôl.
21  Akkor kinyújtá Ehud az ô balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.
22  És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sôt átment annak vékonyán.
23  Åltalméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.
24  A mint ô kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölô kamarájában.
25  De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az ô urok ott feküdt a földön halva.
26  Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kôbányák mellett, Szeiráhba futott.
27  És a mikor oda megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ô vele az Izráel fiai a hegyrôl, és ô elôttük.
28  És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az ùr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak ô utána, és elfoglalák a Jordán réveit, melyek Moáb felé vezettek, és nem engedtek azokon senkit általkelni.
29  És leöltek a Moábiták közûl akkor mintegy tízezer embert, mind erôs és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
30  ìgy aláztatott meg Moáb abban az idôben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.
31  º utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt a bíró, a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ô is Izráelt.

4

1 De az Izráel fiai azután is gonoszúl cselekedének az ùrnak szemei elôtt, mikor Ehud meghalt.
2  Azért adá ôket az ùr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott.
3  És kiáltának az Izráel fiai az ùrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erôszakkal.
4  Ebben az idôben Debora, a prófétanô, a Lappidoth felesége volt bíró Izráelben.
5  És ô a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
6  És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az ùr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közûl?
7  És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ô szekereit és seregét, és kezedbe adom ôt.
8  És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.
9  Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsôség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az ùr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10  Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11  A Kenteus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
12  Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
13  Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethbôl, a Kison patakjához.
14  És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az ùr Siserát! hisz maga az ùr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyérôl, és tízezer ember ô utána.
15  És megrettenté az ùr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák elôtt, annyira, hogy Sisera leugrott szekerérôl, és gyalog futott.
16  Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.
17  Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.
18  És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jôjj be Uram, jôjj be hozzám, ne félj! És betére ô hozzá a sátorba, és betakará ôt lasnakkal.
19  Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita az egy tejes tömlôt, és ada néki inni, és betakará ôt.
20  És az annakfelette monda néki: Ållj a sátor ajtajába, és ha valaki jône és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
21  Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pôrölyt vôn kezébe, és beméne ô hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegezôdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
22  És ímé, a mint Bárák ûzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne ô hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23  ìgy alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai elôtt.
24  Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.

5

1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2  Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3  Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az ùrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az ùrnak, az Izráel Istenének.
4  Uram, mikor Szeirbôl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérôl: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztôl áradának.
5  A hegyek megrendültek az ùrnak orczája elôtt, Még ez a Sinai is, az ùrnak, az Izráel Istenének színe elôtt.
6  Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7  Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.
8  ùj isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk elôtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?
9  Szívem azoké, a kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közûl önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10  Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szônyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
11  Az íjászok szavával a vízmerítôk között, Ott beszéljék az ùrnak igazságát, Az ô faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az ùr népe!
12  Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13  Akkor lejött a hôsök maradéka; Az ùrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14  Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15  És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követôivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.
16  Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17  Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért idôzik hajóinál? Åser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18  De Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, És Nafthali, a mezôség magaslatain!
19  Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20  Az égbôl harczoltak, A csillagok az ô helyökbôl vívtak Siserával!
21  A Kison patakja seprette el ôket! Az ôs patak, a Kison patakja! Végy erôt én lelkem!
22  Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23  Åtkozzátok Mérozt-mond az ùr követje, Årkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az ùrnak segítségére, Az ùrnak segélyére vitézei közé.
24  De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nôk felett legyen áldott!
25  Az vizet kért, ô tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26  Balját a szegre, jobbját pedig a munkások pôrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,
27  Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28  Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögûl: Miért késik megjôni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?
29  Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; º egyre csak azok szavait ismételgeti:
30  Vajjon nem zsákmányra találtak- é s mostan osztozkodnak?
Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendôt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt. 31  ìgy veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelô nap az ô erejében! És megnyugovák a föld negyven esztendeig.

6

1 És gonoszúl cselekedének az Izráel fiai az ùrnak szemei elôtt, azért adá ôket az ùr a Midiániták kezébe hét esztendeig.
2  És hatalmat vôn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltökben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erôsségeket, a melyek a hegységben vannak.
3  Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.
4  És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
5  Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.
6  Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az ùrhoz kiáltának az Izráel fiai.
7  Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az ùrhoz Midián miatt:
8  Prófétát külde az ùr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az ùr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,
9  És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébôl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbôl, a kiket kiûztem elôletek, és néktek adtam az ô földjüket.
10  És mondék néktek: Én, az ùr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
11  És eljöve az ùrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébôl való Joásé vala, és az ô fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elôl.
12  Ekkor megjelenék néki az ùrnak angyala, és monda néki: Az ùr veled, erôs férfiú!
13  Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az ùr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ô csoda dolgai, a melyekrôl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az ùr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az ùr, és adott a Midiániták kezébe.
14  És az ùr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erôddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébôl. Nemde, én küldelek téged?
15  És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? ìmé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
16  És monda néki az ùr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
17  º pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elôtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
18  El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elôdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatéresz.
19  Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbôl kovásztalan pogácsákat, és betevé a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.
20  És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kôsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.
21  Ekkor kinyújtá az ùrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kôsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az ùrnak angyala pedig eltünt az ô szemei elôl.
22  Látván pedig Gedeon, hogy az ùrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az ùrnak angyalát láttam színrôl színre!
23  És monda néki az ùr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!
24  És építe ott Gedeon oltárt az ùrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak (azaz: az ùr a béke), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.
25  És lôn ugyanazon éjjel, hogy monda az ùr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közûl, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.
26  És építs oltárt az ùrnak, a te Istenednek, ennek a megerôsített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égôáldozatúl a berek fájával, a melyet kivágsz.
27  Ekkor Gedeon tíz férfiút vôn maga mellé az ô szolgái közûl, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az ùr. De miután félt atyjának háznépétôl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.
28  Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levô berek, és a második tulok égôáldozatúl azon az oltáron, a mely építteték.
29  És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezôsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.
30  Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.
31  Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltamazzátok-é ôtet? Valaki perel ô érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ô, hát pereljen ô maga, hogy oltára lerontatott!
32  És azon a napon elnevezték ôt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ô vele Baál, mert lerontotta az ô oltárát.
33  És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében:
34  Az ùrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer házát, hogy ôt kövesse.
35  És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is ô utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.
36  És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad,
37  ìme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errôl megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad.
38  És úgy lôn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.
39  És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.
40  És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lôn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lôn.

7

1 Felkele pedig jó reggel Jerubbaál-ez Gedeon-és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midiáni tábora tôle északra volt, a Móré halomtól fogva, a völgyben.
2  És monda az ùr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!
3  Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: A ki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységrôl. És visszatérének a nép közûl huszonkétezeren, és csak tízezeren maradának ott.
4  És monda az ùr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd ôket le a vízhez, és ott megpróbálom ôket néked, és a melyikrôl azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikrôl azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen.
5  És levezette a népet a vízhez, és monda az ùr Gedeonnak: Mindazokat, a kik nyelvökkel nyalnak a vizbôl, mint a hogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, a kik térdeikre esnek, hogy igyanak.
6  És lôn azoknak száma, a kik kezökkel szájokhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.
7  És monda az ùr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, a kik nyaldosták vala a vizet, és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.
8  És ôk kezökbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izráel többi férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és csak a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben.
9  És monda néki az ùr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam ôket.
10  Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba.
11  És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annakutána megerôsödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ô és Púra, az ô szolgája a fegyveresek szélsô részéhez, a kik a táborban voltak.
12  És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.
13  Mikor pedig Gedeon oda ment, ímé az egyik férfiú épen álmát beszélte el a másiknak, és monda: ìmé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldôlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledôlt.
14  A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelbôl való férfiúnak fegyvere, az ô kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.
15  És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az ùr a Midián táborát.
16  És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.
17  És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, a mint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.
18  Ha én a kürtbe fúvok, és mindazok, a kik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül és ezt kiáltsátok: az ùrért és Gedeonért!
19  És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, a ki vele volt, a tábor széléhez a középsô éjjeli ôrség kezdetén, a mikor épen az ôrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, a melyek kezökben valának.
20  És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! az ùrért és Gedeonért!
21  És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.
22  És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordítá az ùr kinek-kinek fegyverét az ô felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.
23  És egybegyûjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Åserbôl és az egész Manassébôl, és úgy ûzék a Midiánitákat.
24  És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, ezt izenvén: Jôjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el elôttök a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyûle Efraimnak minden férfia, és elzárák a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt is.
25  És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kôszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és ûzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.

8

1 És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erôsen feddôzének vele.
2  º pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szôlômezgerlése, mint Abiézer egész szüretje?
3  Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az ô felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.
4  Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstôl kifáradottan.
5  És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.
6  És mondának Sukkót elôljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?
7  Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az ùr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.
8  És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai épen úgy feleltek néki, a mint feleltek volt Sukkót férfiai.
9  És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.
10  Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ô seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt.
11  És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban érezte magát.
12  És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de ô utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.
13  Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz hágójától:
14  Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közûl, és tudakozódott tôle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak elôljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.
15  Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: ìmhol Zéba és Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?
16  És elôfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait vévén, megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.
17  Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.
18  És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket a Thábor hegyén megöltetek?
ºk pedig mondának: Mint a milyen te vagy, olyanok voltak ôk is, mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi. 19  És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az ùr! ha életben hagytátok volna ôket, én sem ölnélek meg titeket!
20  És monda Jéthernek, az ô elsôszülöttjének: Kelj fel, öld meg ôket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.
21  És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és te ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az ô ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az ô tevéiknek nyakán levô ékességeket.
22  És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezébôl.
23  És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az ùr uralkodik ti felettetek!
24  Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok csak tôletek, hogy adja nékem mindenikôtök a zsákmányul ejtett fülön függôket; mert arany fülön függôik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.
25  És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függôket, melyeket prédául ejtett.
26  Az arany fülön függôknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany siklus volt, amaz ékességeken, függôkön és bíborruhákon kívûl, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkûl, a melyek tevéik nyakán valának.
27  És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lôn ez Gedeonnak és házanépének tôrbeejtésére.
28  ìgy aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elôtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.
29  És hazatért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.
30  És Gedeonnak volt hetven fia, kik az ô ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.
31  És az ô ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.
32  És meghala Gedeon, a Joás fia, késô vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer városában.
33  Lôn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai az ùrtól, és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.
34  És nem emlékezének meg az Izráel fiai az ùrról, az ô Istenökrôl, a ki ôket megszabadította minden ellenségeik kezébôl köröskörûl.
35  És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, a melyeket ô tett vala az Izráellel.

9

1 És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az ô anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velök, valamint az ô anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:
2  Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, vagy pedig csak egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg arról, hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.
3  És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az ô szívök, mert azt mondák: Atyánkfia ô!
4  És adának néki hetven ezüst pénzt a Baál-Beritnek házából, és ezzel holmi henyélô és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, a kik ôt követék.
5  És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtôzött.
6  És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királylyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy alatt, a mely Sikemben áll.
7  Mikor pedig ezt elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és így szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!
8  Egyszer elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!
9  De az olajfa így felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
10  Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, és uralkodjál rajtunk!
11  De a fügefa is azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
12  Azután a szôlôtônek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.
13  Azonban a szôlôtô is azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
14  Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.
15  És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jôjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jôjjön tûz ki a galagonybokorból, és égesse meg a Libánonnak czédrusait.
16  Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-é vele, a mint megérdemelte?
17  Mert érettetek harczolt atyám, és még életével is semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezébôl.
18  Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az ô szolgálójának fiát, mert atyátokfia!
19  Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az ô házával, a mai napon örüljetek Abiméleknek, és örüljön ô is néktek;
20  De hogyha nem, jôjjön tûz ki Abimélekbôl, és emészsze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tûz Sikem férfiaiból és Milló házából, és emészsze meg Abiméleket!
21  És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az ô atyjafia, Abimélek elôl, és ott telepedett meg.
22  Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett Három esztendeig:
23  Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Simek férfiai Abimélek ellen,
24  Hogy eljôjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és szálljon az ô vérök Abimélekre, testvérökre, a ki megölte ôket, és Sikem férfiaira, a kik az ô kezeit megerôsítették, hogy megölje az ô atyjafiait.
25  És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, a ki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.
26  És eljött Gaál, Ebed fia és az ô atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának ô hozzá Sikem férfiai,
27  Annyira, hogy kimenvén a mezôre, leszüretelték szôlôiket, mindjárt ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az ô istenöknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.
28  És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é ô, és nem Zebul-é az ô kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?
29  Csak volna az én kezemben e nép, majd elûzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jôjj ki!
30  Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédit, nagy haragra gyúladt,
31  És követeket küldött Abimélekhez Thormába, ezt izenvén: ìmé Gaál, az Ebed fia és az ô testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.
32  Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezôn.
33  És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ô és az ô népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.
34  És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.
35  És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesbôl.
36  És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: ìmé nép jô alá a hegyeknek tetejérôl. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.
37  De Gaál csak folytatta beszédét, és monda: ìmé egy másik csapat meg az ország közepébôl jô alá; a harmadik csapat pedig a jós-tölgyfa útján jô.
38  Ekkor monda néki Zebul: Hol van most a szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-e az, a melyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.
39  És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.
40  De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekûlt elôle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.
41  Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elûzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.
42  És lôn, hogy másnap kiméne a nép a mezôre, és megmondák Abiméleknek.
43  És az vette az ô népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezôn; és látta, hogy ímé a nép jô ki a városból. Rájok támadt, és megverte ôket.
44  És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezôn levôket, és megverte ôket.
45  És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte; a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.
46  Mikor pedig ezt meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-Berith isten házának várába mentek.
47  És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai ott gyûltek össze:
48  Felment Abimélek a Sálmon hegyére, ô és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, a mely vele volt: A mit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.
49  Erre az egész népbôl kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták a fát a vár körûl, és tûzzel rájuk gyujtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.
50  Abimélek pedig elment Thébesbe, és tábort szállott Thébes ellen, és bevette azt.
51  De egy erôs torony volt a város közepén, és oda menekûlt minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; ezt magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.
52  És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tûzzel égesse fel.
53  Akkor egy asszony egy malomkôdarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.
54  Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felôlem: Asszony ölte meg ôt! És keresztûlszúrta ôt az apród, és meghalt.
55  Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki visszatért a maga helyére.
56  ìgy fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
57  És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.

10

1 Támada pedig Abimélek után az Izráel megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségébôl való, a ki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.
2  És biráskodék Izráelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.
3  º utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izráelt huszonkét esztendeig.
4  Ennek harmincz fia volt, kik harmincz szamárcsikón nyargaltak, és volt nékik harmincz városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak.
5  És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban.
6  De az Izráel fiai újra gonoszúl cselekedtek az ùrnak szemei elôtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.
7  Felgerjedett azért az ùrnak haragja Izráel ellen, és adá ôket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.
8  És ezek szorongatták és nyomorgatták az Izráel fiait attól az évtôl fogva tizennyolcz esztendôn keresztûl, Izráelnek minden fiait a kik a Jordánon túl valának az Emoreusoknak földén, mely Gileádban van.
9  És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izráel.
10  Akkor az ùrhoz kiáltottak az Izráel fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.
11  Az ùr pedig monda az Izráel fiainak: Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az Égyiptombeliektôl, az Emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól,
12  És a Sidonbeliektôl, az Amálekitáktól és a Maonitáktól, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ô kezökbôl?
13  És ti mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.
14  Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, a kiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.
15  Felelének pedig az Izráel fiai az ùrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, a mint jónak látszik a te szemeid elôtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk!
16  És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az ùrnak. És megesett az ô szíve az Izráel nyomorúságán.
17  És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyûltek az Izráel fiai is, és Mispában táboroztak.
18  És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, a ki megkezdi a harczot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!

11

1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hôs volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
2  De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnôttek az ô feleségének fiai: akkor elûzték Jeftét és azt mondák néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
3  És elfutott Jefte az ô atyjafiai elôl, és Tób földén telepedett meg, és henyélô emberek gyûltek össze Jefte körûl, és együtt portyáztak.
4  És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.
5  És lôn, hogy a mint harczolni kezdtek az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földérôl.
6  És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen.
7  Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyûlöltetek, és kiûztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
8  És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jôjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosainak.
9  És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja ôket az ùr: igazán fejetekké leszek?
10  Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az ùr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!
11  És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette ôt. És megmondá Jefte minden beszédit az ùr elôtt Mispában.
12  És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
13  És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
14  Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
15  És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
16  Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
17  Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.
18  És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felôl érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
19  Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
20  De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ô határán, hanem összegyûjtötte Szihon az egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.
21  Az ùr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték ôket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
22  És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
23  És mikor az ùr, az Izráel Istene maga ûzte ki az Emoreusokat az ô népe, az Izráel elôl, most te akarnád ezt elfoglalni?
24  Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az ùr, a mi Istenünk ûzött ki mi elôlünk.
25  És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?
26  Míg Izráel Hesbonban és annak mezôvárosaiban, Aroerben és ennek mezôvárosaiban, és az Arnon mellett való öszszes városokban háromszáz esztendôn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az idôben?
27  Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az ùr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.
28  De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.
29  Jeftén pedig lôn az ùrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispébôl felvonult az Ammon fiai ellen.
30  És fogadást tôn Jefte az ùrnak, és monda: Ha mindenestôl kezembe adod az Ammon fiait:
31  Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján elômbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az ùré, és megáldozom azt egészen égôáldozatúl.
32  És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az ùr.
33  És veré ôket Aroertôl fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai elôtt.
34  Mikor pedig méne Jefte Mispába az ô házához: ímé az ô leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ô egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35  És mikor meglátta ôt, megszaggatá ruháit, és monda: òh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az ùrnak, és nem vonhatom vissza.
36  Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az ùrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az ùr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37  És monda az ô atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szûzességemen leánybarátaimmal.
38  És ô monda: Menj el. És elbocsátá ôt két hónapra. Az pedig elment és az ô leánybarátai, és siratta az ô szûzességét a hegyeken.
39  És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ô felôle való fogadást, a melyet tett, és ô soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40  Hogy esztendônként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsôítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendônként négy napon át.

12

1  Összegyûlének pedig az Efraim férfiai, és általmenének északra, és mondának Jeftének: Miért szállottál harczba az Ammon fiaival, és miért nem hívtál minket is, hogy menjünk veled? Most azért a te házadat megégetjük te veled együtt tûzzel.
2  És monda Jefte nékik: Nagy háborúságunk volt, nékem és az én népemnek, az Ammon fiaival: és hívtalak titeket; de ti nem szabadítottatok meg engem az ô kezökbôl.
3  És a mikor láttam, hogy ti nem akartok segíteni, koczkára vetém saját életemet, és általmenék az Ammon fiai ellen, az ùr pedig kezembe adta ôket. És most miért jöttetek fel hozzám, hogy hadakozzatok én ellenem?
4  És ekkor egybegyûjté Jefte Gileádnak minden férfiait, és megtámadta Efraimot, és megverték Gileád férfiai Efraimot, mert azt mondották: Efraim szökevényei vagytok ti, kik Gileádban, Efraim és Manassé között laktok.
5  És elfoglalák a Gileádbeliek Efraim elôtt a Jordán réveit, és lôn, hogy mikor az Efraim közûl való menekülôk azt mondják vala: Hadd menjek által: azt kérdezték tôlük a gileádbeli férfiak: Efraimbeli vagy-é? És ha az azt mondotta: nem!
6  Akkor azt mondák néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták ôt, és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az idôben az Efraimbeliek közûl negyvenkétezer.
7  ìtélé pedig Jefte Izráelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a Gileádbeli, és eltemetteték Gileád egyik városában.
8  És ítélé ô utána az Izráelt Ibsán, ki Bethlehembôl való volt.
9  Ennek harmincz fia volt és harmincz leányt házasított ki, és harmincz leányt hozott be kívûl az ô fiainak, és ítélé Izráelt hét esztendeig.
10  És meghala Ibsán, és eltemetteték Bethlehemben.
11  És biráskodék ô utána Élon Izráelben, ki a Zebulon nemzetségébôl való volt, és ítélé Izráelt tíz esztendeig.
12  És meghalt Élon, a Zebulonbeli, és eltemetteték Ajalonban, Zebulon földén.
13  º utána pedig Abdon biráskodott Izráelben, a Pireathonita Hillel fia.
14  Ennek negyven fia és harmincz unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izráelt nyolcz esztendeig.
15  És meghalt Abdon, a Pireathonita Hillel fia, és eltemetteték Pireathonban, Efraim földén, az Amálekiták hegységén.

13

1 Az Izráel fiai pedig újra gonoszúl cselekedtek az ùrnak szemei elôtt, azért az ùr ôket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
2  És élt ebben az idôben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségébôl való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
3  És megjelent az ùrnak angyala az asszonynak, és monda néki: ìmé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
4  Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítô italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
5  Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétôl fogva, és ô kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezébôl.
6  És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ô sem mondotta meg nékem a nevét.
7  És monda nékem: ìme terhes leszesz, és fiat fogsz szûlni; azért most se bort, se más részegítô italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétôl fogva halála napjáig.
8  Manoah pedig az ùrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jôjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendô gyermekkel.
9  És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezôn ült, és az ô férje Manoah nem volt vele.
10  Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: ìmé megjelent nékem az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött.
11  És felkelt, és elment Manoah az ô felesége után, és mikor odaért ahhoz a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.
12  És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ô?
13  Az ùrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentôl, a mit csak mondottam az asszonynak, ôrizkedjék.
14  Mindabból, a mi csak a bortermô szôlôbôl származik, ne egyék, és bort és más részegítô italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, a mit parancsoltam néki, tartsa meg.
15  És monda Manoah az ùr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.
16  De az ùrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredbôl, és ha áldozatot készítesz, az ùrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az ùrnak angyala vala.
17  És monda Manoah az ùr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.
18  És monda néki az ùrnak angyala: Miért kérdezôsködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?
19  Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette, és megáldozá azt egy sziklán az ùrnak: csoda dolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára:
20  Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az ùrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az ô felesége, arczczal a földre borultak.
21  És többé nem jelent meg az ùrnak angyala Manoáhnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az ùrnak angyala volt az.
22  És monda Manoah az ô feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.
23  Akkor monda néki az ô felesége: Ha meg akart volna ölni az ùr minket, nem fogadta volna el kezünkbôl az egészen égôáldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyeneket.
24  És szült az asszony fiat, és nevezé annak nevét Sámsonnak, és felnevekedék a gyermek, és megáldá ôt az ùr.
25  És kezdé az ùrnak lelke ôt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között.

14

1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nôt Timnátban a Filiszteusok leányai közûl.
2  És mikor hazament, elbeszélte ezt atyjának és anyjának, és monda: Egy nôt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek ôt nékem feleségûl.
3  És monda néki az ô atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nô, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körûlmetéletlen Filiszteusok közûl? És monda Sámson az ô atyjának: ºt vegyed nékem, mert csak ô kedves az én szemeim elôtt.
4  Az ô atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az ùrtól van, hogy ô alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az idôben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.
5  És lement Sámson az ô atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szôlôhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe.
6  És felindítá ôt az ùrnak lelke, és úgy kettészakasztá azt, mint a hogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.
7  És mikor leérkezett, beszélt a nôvel, a ki kedves volt Sámson szemei elôtt.
8  Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy ôt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.
9  És kiszedte azt markaiba, és a mint ment-mendegélt, eszegetett belôle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy oroszlán holttetemébôl vette ki a mézet.
10  És aztán lement az ô atyja ahhoz a nôhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.
11  Mikor pedig meglátták ôt a Filiszteusok, harmincz társat adtak mellé, hogy legyenek ô vele.
12  És monda nékik Sámson: Hadd vessek elôtökbe egy találós mesét, ha megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok: adok néktek harmincz inget és harmincz öltözô ruhát;
13  De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harmincz inget és harmincz öltözô ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elô találós mesédet, hadd halljuk.
14  º pedig monda nékik: Az evôbôl étek jött ki S az erôsbôl édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át.
15  Lôn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tûzzel; vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldússá tegyetek bennünket, vagy nem?
16  És sírt a Sámson felesége ô elôtte, és monda: Bizony te gyûlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. º pedig monda néki: ìme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?
17  Az pedig hét napon át sirdogált elôtte, a meddíg a lakodalom tartott. Végre a hetedik napon megmondá néki, mert folyvást zaklatta ôt. º pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak.
18  És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielôtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz, És mi erôsebb, mint az oroszlán? Ki monda nékik: Ha nem az én üszômön szántottatok volna, Mesém soha ki nem találtátok volna.
19  Ekkor felindítá ôt az ùrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közûlök harmincz férfiút, és elvette ruhájukat, és azoknak adta ez öltözô ruhákat, a kik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az ô atyjának házához.
20  A Sámson felesége pedig férjhez ment az ô egyik társához, a kit társaságába vett vala.

15

1 Lôn pedig néhány nap mulva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ô feleségét, egy kecskegödölyét vivén néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá ôt bemenni az ô atyja.
2  És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyûlölve gyûlölöd ôt, azért odaadtam ôt a te társadnak; de hát vajjon öcscse nem szebb-é nálánál? Legyen ô helyette most az a tied.
3  És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.
4  És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé.
5  És meggyújtá tûzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szôlôket és az olajfaerdôket.
6  Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette tôle az ô feleségét, és adta azt az ô társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tûzzel.
7  Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
8  És megverte ôket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.
9  A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.
10  Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk?
Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ô cselekedett mi velünk. 11  Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk?
º pedig monda nékik: A miképen cselekedtek ôk velem, én is úgy cselekedtem velök. 12  És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.
13  És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték ôt két új kötéllel, és felvezették ôt a kôszikláról.
14  És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok már ujjongtak elébe: felindítá ôt az ùrnak lelke, és olyanok lettek a karján levô kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzselt a tûz, és lemállottak a kötések kezeirôl.
15  És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.
16  És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.
17  És mikor ezt elmondotta, elvetette kezébôl az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.
18  Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az ùrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy gyôzelmet, és most szomjan kell meghalnom, és a körûlmetéletlenek kezébe jutnom.
19  Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. º pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a segítségül hívás forrásának e hely Lehiben mind e mai napig,
20  És ítélé Sámson Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.

16

1 És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
2  A gázabelieknek pedig mikor megmondották, mondván: Ide jött Sámson! körûlvevék ôt, és leselkedének ô utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, és azt mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük ôt.
3  És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.
4  És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a kinek neve Delila volt.
5  És felmenének ô hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki ôt és tudd meg, miben áll az ô nagy ereje, és miképen vehetünk rajta erôt, hogy megkötözzük és megkínozzuk ôt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst siklust.
6  És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erôd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.
7  És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
8  Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még nem volt száraz, és megkötözé ôt azzal.
9  A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, és ki nem tudódék, miben volt az ô ereje.
10  És monda Delila Sámsonnak: ìmé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg igazán, hogy mivel lehet téged megkötözni?
11  º pedig monda néki: Ha erôsen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
12  És vett Delila új köteleket, és megkötözte ôt velük, és monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De ô letépte azokat karjairól, mint a fonalat.
13  És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg egyszer már, mivel kötöztethetel meg? º pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.
14  És szeggel megerôsítvén a zugolyt, monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.
15  Ekkor monda néki Delila: Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erôd?
16  Mikor aztán ôt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte ôt: halálosan belefáradt a lelke,
17  És kitárta elôtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétôl fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tôlem az én erôm, és megerôtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.
18  És mikor látta Delila, hogy kitárta volna elôtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jôjjetek fel ez egyszer, mert ô kitárta nékem egész szívét. És felmentek ô hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is felvitték kezökben.
19  És elaltatta ôt az ô térdein, és elôhívott egy férfiút, és lenyíratta az ô fejének hét fonatékát, és kezdé ôt kínozni. És eltávozott tôle az ô ereje.
20  És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ô álmából felserkent, mondá: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az ùr eltávozott ô tôle.
21  De a Filiszteusok megfogták ôt, és kiszúrták szemeit, és levezették ôt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és ôrölnie kellett a fogházban.
22  De az ô fejének haja újra kezdett nôni, miután megnyíretett.
23  És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az ô istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
24  És mikor látta ôt a nép, dícsérték az ô istenöket, mert-mondának-kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és a ki sokakat megölt mi közûlünk.
25  Lôn pedig, hogy mikor megvídámult az ô szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elôttünk. És elôhívák Sámsont a fogházból, és játszék ô elôttük, és az oszlopok közé állították ôt.
26  Sámson pedig monda a fiúnak, a ki ôt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
27  A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetôzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézôi.
28  Ekkor Sámson az ùrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erôsíts meg engemet csak még ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!
29  És átfogta Sámson a két középsô oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájuk támaszkodott.
30  És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erôvel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.
31  És lementek az ô testvérei és atyjának egész háza, és elvivék ôt, és hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.

17

1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérôl való, kinek neve Míka vala;
2  És monda az ô anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tôled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ô anyja: Légy megáldva, fiam, az ùrtól!
3  És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ô anyjának. És monda az ô anyja: Szentelve szentelem e pénzt az ùrnak az én kezeimbôl fiamért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
4  De ô megint visszaadá a pénzt anyjának, és vôn az anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5  És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efodot és terafimot, és felszentele az ô fiai közûl egyet, és ez lôn néki papja.
6  Ebben az idôben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.
7  Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébôl, a Júda nemzetségébôl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8  És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol helyet talál. ìgy jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9  És monda néki Míka: Honnan jösz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébôl, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.
10  És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendônként tíz ezüstpénzt és egyöltözô ruhát és eledelt. És a Lévita beszegôdött.
11  És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lôn néki az az ifjú, mint egyik az ô fiai közûl.
12  És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13  És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az ùr, mert e Lévita lett papom.

18

1 Ebben az idôben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
2  És elküldöttek a Dán fiai az ô házoknépe közûl öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.
3  Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
4  º pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.
5  És mondának néki: Kérdezd meg Istentôl, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?
6  És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az ùr elôtt van.
7  És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, mely benne volt, hogy minden félelem nélkûl lakik, a Sidonbeliek szokása szerint él csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki ôket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8  És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tôlök az ô atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
9  Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
10  Ha elmentek, biztonságban élô néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van.
11  És elment onnét a Dán nemzetségébôl, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
12  És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.
13  És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
14  És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van?
Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek. 15  És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték ôt: Békességgel!
16  A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közûl valók voltak, a kapu elôtt állott.
17  És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu elôtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
18  Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?
19  Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezedet ajakadra, és jôjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?
20  És örvendezett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.
21  És megfordulván elvonultak, magok elôtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.
22  Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyûltek, és utána mentek a Dán fiainak.
23  És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24  És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és mégis azt mondjátok nékem: mi bajom van?
25  És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbôszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!
26  És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erôsebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
27  ºk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élô nép ellen, és leölték ôket fegyvernek élivel, és a várost megégették tûzzel.
28  És nem volt senki, a ki ôket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. Lais pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne,
29  És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevérôl, a ki Izráelnek született volt. Bár elôször Lais volt a város neve.
30  És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ô fiai voltak a papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
31  És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

19

1 Ugyanebben az idôben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nôt szerzett magának Júda Bethlehemébôl.
2  Paráználkodék pedig nála az ô ágyasa és elméne tôle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.
3  Ekkor felkelvén az ô férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye ôt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette ôt az ô atyjának házába, és mikor meglátta ôt a leánynak atyja, örvendve eléje ment.
4  És ott tartóztatá ôt ipa, a leánynak atyja, és ô ott maradt nála három napig, és ettek, ittak és ott is háltak.
5  És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ô felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ô vejének: Erôsítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el.
6  És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved.
7  Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztalá ôt az ipa, hogy ott maradt megint éjszakára.
8  És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erôsítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten.
9  Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: ìmé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el a sátorodba.
10  De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele.
11  Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ô urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott.
12  És monda néki az ô ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közûl, inkább menjünk el Gibeáig.
13  És monda az ô szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.
14  És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé.
15  És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki ôket házába behívná éjszakára.
16  És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezôrôl késô estve. Ez a férfiú az Efraim hegységérôl való volt, és csak jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak.
17  És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?
18  Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébôl az Efraim hegység oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az ùr házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem.
19  Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szûkölködünk.
20  Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!
21  És elvezette ôt az ô házához és abrakot adott az ô szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak.
22  És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körûlvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki házadhoz jött, hogy ismerjük meg ôtet.
23  És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az alávaló dolgot.
24  ìmé itt van hajadon leányom és az ô ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak a férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.
25  A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a férfiú az ô ágyasát, és kivitte nékik az utczára. Ezek pedig megszeplôsíték ôt, és gonoszúl élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.
26  És elment az asszony virradat elôtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az ô ura volt reggelig.
27  Mikor pedig felkelt az ô ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ô ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja elôtt, és kezei a küszöbön.
28  És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette ôt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.
29  És mikor hazaért, kést vett elô, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta ôt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába.
30  Lôn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébôl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felôl, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.

20

1 Erre kivonúltak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az ùrhoz Mispába.
2  És megjelentek az egész népnek fô-fô emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.
3  De meghallották a Benjámin fiai is, hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság?
4  És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak.
5  És ellenem támadtak a Gibeának férfiai, és körûlvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt.
6  Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam ôt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben.
7  ìmé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok errôl és tanácskozzatok felôle.
8  Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közûlünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen.
9  Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá.
10  És választunk tíz férfiút száz közûl, és százat ezer közûl, és ezeret tízezer közûl, Izráelnek minden nemzetségébôl, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben.
11  És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten.
12  És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, a mi ti közöttetek történt?
13  Most adjátok ki azokat a férfiakat a Béliál fiait, a kik Gibeában vannak, hogy megöljük ôket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelbôl. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreinek, az Izráel fiainak szavára,
14  Hanem egybegyûltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harczolni az Izráel fiaival.
15  És azon a napon a Benjámin fiai, a kik a városokból jöttek fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivûl, kik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiú.
16  Ebbôl az egész népbôl volt hétszáz válogatott férfiú, a kik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biztosan találtak és nem hibázták el.
17  Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivûl, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak.
18  Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel elôször közûlünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az ùr: Júda elôször.
19  Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea elôtt.
20  És kimentek Izráel emberei harczolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál.
21  És kivonultak a Benjámin fiai is Gibeából, és levertek az Izráel fiai közûl az nap huszonkétezeret a földre.
22  De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, a melyen elôtte való nap sorakoztak.
23  És felmenének az Izráel fiai, és ott sírtak, az ùr elôtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harczolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az ùr pedig monda: Menjetek fel ellene!
24  És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak,
25  Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közûl még tizennyolczezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának.
26  Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az ùr elôtt, és bôjtöltek aznap egész estvéig, és égôáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az ùr elôtt.
27  És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, mert ott volt abban az idôben az Isten frigyládája,
28  És Fineás, az Åron fiának Eleázárnak fia szolgált körûlötte abban az idôben-mondván: Vajjon még egyszer felmenjek-é harczolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam?
És monda az ùr: Menj, mert holnap kezedbe adom ôket. 29  És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörûl.
30  És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelôtte.
31  Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelôtte, a mezôn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harmincz férfiút Izráelbôl.
32  És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek elôttünk megint, mint elôször. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakaszszuk el ôket a várostól, ki az országútra.
33  És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig elôtörtek rejtekhelyeikbôl Maareh-Gabából.
34  Ekkor az egész Izráelbôl tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcznak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.
35  ìgy verte le az ùr Izráel elôtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közûl huszonötezerszáz férfiút kik mind fegyverfoghatók voltak.
36  Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai csak azért adtak helyet Benjáminnak, mert ôk a lesekben bíztak, a melyeket Gibeánál helyeztek el.
37  És a les elôsietett és elôtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel.
38  És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erôs füstfelleget bocsátanak fel a városból.
39  Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harcz közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és leölt mintegy harmincz férfiút Izráelbôl, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek elôttünk, mint az elsô ütközetben:
40  Épen akkor kezdett a felhô felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja már feléri az eget.
41  És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, a kik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem.
42  És elfutottak az Izráel férfiai elôl a pusztába vivô útra; de a harcz ott is utólérte ôket, és az út közepén ölték le a városból jövôket.
43  Körûlvették Benjámint, üldözték ôt, letiporták a pihenô helyen, egészen a Gibea elôtt keletre esô vidékig.
44  És elesett Benjámin közûl tizennyolczezer ember, mindnyájan vitéz férfiak.
45  Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közûlök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közûlök kétezer embert.
46  Azok tehát, a kik elestek Benjámin közûl, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak.
47  De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kôsziklájára, és ott is maradt a Rimmon szikláján négy hónapig.
48  Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték ôket fegyvernek élével a városokban az emberektôl a barmokig, és a mi csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tûzzel égették meg.

21

1 És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közûlünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.
2  És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elôtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.
3  És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbôl egy nemzetség hiányzik?
4  És lôn másnap reggel, felkele a nép, és ott oltárt épített, és egészen égô áldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
5  És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közûl az ùrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer a felôl, a ki fel nem jött az ùrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon az!
6  És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az ô atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbôl.
7  Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az ùrra, hogy nem adjuk nékik feleségûl a mi leányainkat.
8  És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közûl, a ki nem jött fel az ùrhoz Mispába?
És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába. 9  Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közûl.
10  Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.
11  És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált, öljetek meg.
12  Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, a kik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték ôket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
13  És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.
14  ìgy tért vissza abban az idôben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közûl; de így sem lôn elég nékik.
15  És bánkódék a nép Benjámin miatt; hogy az ùr ilyen rést csinált az Izráel törzsein.
16  Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak, mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
17  És mondának: A Benjámin birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.
18  De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közûl, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Åtkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!
19  És mondának: ìmé az ùrnak esztendônként való ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltôl, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltôl Sikem felé visz, és délre Lebonától.
20  Ezt parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szôlôkben,
21  És ha látjátok, hogy jônek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor jôjjetek elô a szôlôkbôl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közûl, és menjetek el a Benjámin földére.
22  Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jônek perlôdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtunk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.
23  És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és vônek feleségeket az ô számuk szerint a tánczolók közûl, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
24  Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idôben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.
25  Ebben az idôben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ô szemei elôtt.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!