 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Åmós beszédei, a ki a Tékoabeli pásztorok közt volt, azokról, a miket Izráel felôl látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendôvel a földindulás elôtt.2 És mondá: A Sionról megharsan az ùr és Jeruzsálembôl megzendül, és elhervadnak a pásztorok legelôi, és megszárad a Kármel teteje. 3 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Damaskusnak sôt négy miatt, nem fordítom el, mert vas-cséplôkkel cséplették meg a Gileádot. 4 Tüzet vetek azért Hazáel házára, és az emészti meg a Ben-Hadad palotáit. 5 És összetöröm Damaskus zárját, és kivágom a lakót Avennek völgyébôl és királyi pálcza tartóját Beth-Édenbôl, és Aramnak népe Kirbe fogva vitetik, ezt mondja az ùr. 6 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Gázának, sôt négy miatt, nem fordítom el, mert az egész népet rabságra vitték, hogy az Edomitáknak adják el ôket. 7 Tüzet vetek azért Gáza kôfalára, és az emészti meg az ô palotáit. 8 És kivágom a lakót Asdódból, és a királyi pálcza tartóját Askelonból, és Akronra is majd rávetem kezemet és a Filiszteusok maradéka elvész, azt mondja az én Uram, az ùr. 9 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Tírusnak, sôt négy miatt, nem fordítom el, mert az egész rabnépet Edomnak adták át, és nem emlékeztek meg a testvéri frigyrôl. 10 Tüzet vetek azért Tírus kôfalára, és az emészti meg az ô palotáit. 11 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Edomnak, sôt négy miatt, nem fordítom el, mert fegyverrel ûzte saját atyjafiát, és elfojtá szívében az irgalmasságot, és haragja szüntelen tépett, és dühösködését mind végig fentartotta. 12 Tüzet vetek azért Témánra, és az emészti majd meg Boczra palotáit. 13 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Ammon fiainak, sôt négy miatt, nem fordítom el; mert széthasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy kiszélesíthessék az ô határokat. 14 Tüzet vetek azért Rabba kôfalára, és az emészti meg az ô palotáit; harczi kiáltással a háború napján, pusztító viharral a szélvésznek napján. 15 És számkivetésbe megy az ô királyuk; ô maga és vele fejedelmei is, ezt mondja az ùr! 21 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt a Moábnak, sôt négy miatt, nem fordítom el; mert mészszé égette Edom királyának csontjait!2 Tüzet vetek azért Moábra, és az emészti meg Kerijjoth palotáit, és meghal Moáb a zajban, hadi lárma közt, a kürt zengése közben. 3 Kivágom a birót közûle, és minden fejedelmit megölöm vele egyetemben, ezt mondja az ùr. 4 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt Júdának, sôt négy miatt, nem fordítom el; mert megvetették az ùrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit. Eltévelyítették ôket az ô hazugságaik, a melyeket az ô atyáik követtek. 5 Tüzet vetek azért Júdára, és az emészti meg Jeruzsálem palotáit. 6 ìgy szól az ùr: Három bûne miatt az Izráelnek, sôt négy miatt, nem fordítom el; mert pénzért adták el az igazat, a szegényt pedig egy öltô saruért. 7 A kik a föld porát áhítják a szegények fejére, és a nyomorultak útját elfordítják. Fiú és az atyja egy leányhoz járnak, hogy megfertôztessék az én szent nevemet. 8 Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az ô istenök házában. 9 Pedig én irtottam ki elôlük az Emoreusokat, a kik magasak voltak, mint a czédrusok, erôsek, mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul. 10 És én hoztalak fel Égyiptom földérôl, és negyven esztendeig én hordoztalak a pusztában titeket, hogy bírjátok az Emoreusok földét. 11 És prófétákat támasztottam a ti fiaitok közûl és nazirokat ifjaitok közûl. Nem így van-é vajjon, Izráel fiai? ezt mondja az ùr. 12 De a nazirokat borral itattátok, és a prófétákra ráprancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok! 13 ìmé, én is lenyomlak titeket, ott a hol vagytok, mint a cséplô szekér lenyomja a kévékkel teli szérût. 14 Elvész azért a futás a gyorstól, és nem erôsíti meg az erôst az ô ereje, és a hôs nem menekedhetik. 15 Nem állja meg helyét az íjj-hordozó sem, nem menekülhet el még a gyorslábú sem, és a lovon ülô sem menekedhetik. 16 És a bátor szívû is a hôsök között meztelenül fut el azon a napon, ezt mondja az ùr. 31 Halljátok meg e beszédet, melyet az ùr szól ti felôletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felôl, a melyet felhoztam Égyiptom földérôl, ezt mondván:2 Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közûl; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért. 3 Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? 4 Ordít-é az oroszlán az erdôben, ha nincs mit ragadoznia? Hallatja-é hangját barlangjából a kölyök-oroszlán, ha semmit nem fogott?! 5 Tôrbe esik-é a madár a földön, ha nincs tôr vetve néki? Felpattan-é a tôr a földrôl, ha fogni nem fogott? 6 Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az ùr szerezne? 7 Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az ùr, míg meg nem jelenti titkát az ô szolgáinak, a prófétáknak. 8 Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az ùr szólt: ki ne prófétálna? 9 Adjatok hírt Asdód palotáiban és az Égyiptom földébôl való palotákban, és így szóljatok: Gyûljetek össze Samariának hegyein, és lássátok meg benne a sok háborgást, és az elnyomottakat az ô keblében. 10 Mert nem tudnak igazán cselekedni, azt mondja az ùr, ôk, a kik halomra gyûjtik az erôszakosságot és a zsarolást az ô palotáikban. 11 Annakokáért ezt mondja az ùr Isten: Ellenség jön és körülveszi e földet; ledönti hatalmadat és feldúlatnak a te palotáid. 12 Ezt mondja az ùr: A mint a pásztor az oroszlán s zájából csak a két lábszárt menti meg, vagy a fül hegyét: akképen menekülnek meg Izráel fiai, a kik Samariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén. 13 Halljátok meg és adjátok tudtára a Jákób házának, azt mondja az ùr Isten, a Seregek Istene, 14 Hogy a mely napon megbüntetem Izráelt az ô vétkeiért, Béth-El oltáraiért is büntetek, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre omlanak. 15 És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont-házak is; megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az ùr. 41 Halljátok meg e beszédet Básánnak ünôi, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az ô uroknak: Hozd elô, hadd igyunk!2 Megesküdt az ùr Isten az ô szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal. 3 És a réseken mentek ki, mindenikôtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az ùr. 4 Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket. 5 Kovászosból gyújtsatok hálaáldozatot; ajánljatok önkéntes áldozatokat, híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az ùr Isten. 6 De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az ùr. 7 De én is megvontam tôletek az esôt, három hónappal az aratás elôtt, és esôt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esôt. Az egyik rész esôt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett esô, megszáradott. 8 És két-három város tántorgott egy-egy városba, vizet inni, de meg nem elégíttettek; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az ùr. 9 Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szôlôiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az ùr. 10 Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bûzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az ùr. 11 Felforgattam közûletek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tûzbôl kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az ùr. 12 Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel! 13 Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ô gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az ùr ô, a Seregeknek Istene az ô neve. 51 Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!2 Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az ô földén, és nincs, a ki felemelné. 3 Bizony így szól az ùr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául. 4 Bizony így szól az ùr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek! 5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy, Béth-El pedig semmivé lesz. 6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa. 7 A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják. 8 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti az okat a földnek színére: az ùr annak a neve. 9 A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erôsségekre. 10 Gyûlölik azt, a ki feddôzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetlenül beszél. 11 Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tôle: bár faragott kôbôl építetek házakat, de nem lakoztok azokban; bár gyönyörûséges szôlôket plántáltok, de nem isztok azoknak borából. 12 Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedôk vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban! 13 Azért hallgat az eszes ebben az idôben, mert gonosz idô ez. 14 Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az ùr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. 15 Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az ùr, a Seregek Istene a József maradékinak. 16 Azt mondja azért az ùr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetôt is gyászra hívják s a sírni tudókat siralomra; 17 És minden szôlôben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az ùr. 18 Jaj azoknak, a kik kívánják az ùrnak napját! Mire való néktek az ùrnak napja? Sötétség az és nem világosság. 19 Mintha valaki oroszlán elôl szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg: 20 Nem sötétség lesz-é az ùrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. 21 Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. 22 Még ha égô-áldozatokkal áldoztok is nékem, sôt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. 23 Távoztasd el tôlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. 24 Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bôvizû patak. 25 Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?! 26 Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak. 27 És Damaskuson túlra számûzlek titeket, azt mondja az ùr, a kinek neve Seregeknek Istene. 61 Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jô az Izráelnek háza!2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? 3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erôszaknak széket emeltek; 4 A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ô nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihizlalt borjakból lakmároznak. 5 A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; 6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetôznek, és nem búsulnak a József romlásán: 7 Most azért is ôk vitetnek el a számûzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. 8 Megesküdt az ùr Isten az ô életére; ezt mondja az ùr, a Seregek Istene: ùtálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az ô palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestôl. 9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; 10 És mikor felemeli ôt az ô barátja és megégetôje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az ùrnak nevét! 11 Mert ímé, parancsol az ùr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. 12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?! 13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, és a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak szarvakat? 14 ìmé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az ùr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig. 71 Ily dolgot láttatott velem az ùr Isten: ìmé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé, sarjú vala a királyi kaszálás után!2 És lôn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! 3 Megengesztelôdék az ùr e dologban: Nem lesz meg! mondá az ùr. 4 Ily dolgot láttatott velem az ùr Isten: ìmé, tüzet híva elô ítéletre az ùr Isten, és megemészté az a nagy mélységet, és megemészté az országot. 5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny?! 6 Megengesztelôdék az ùr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az ùr Isten! 7 Ily dolgot láttatott velem: ìmé, ott állott az ùr egy függôleges kôfalon, és a kezében mérô-zsinór vala. 8 És monda az ùr nékem: Mit látsz Åmós? Én pedig mondám: Mérô-zsinórt. És mondá az ùr: ìmé, mérô-zsinórral mérek népemnek, az Izráelnek közepette, és nem bocsátok meg néki többé! 9 Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dôlnek Izráel szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen. 10 És elkülde Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izráel királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Åmós az Izráel házában; nem tûrheti az ország az ô mindenféle beszédét. 11 Mert így beszél Åmós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az ô földérôl! 12 Åmósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj! 13 Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez! 14 És felele Åmós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek; 15 De elhívott engem az ùr a nyáj mellôl, és mondá nékem az ùr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek! 16 Most azért halld meg az ùrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen! 17 Azért így szól az ùr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az ô földérôl. 81 Ily dolgot láttatott velem az ùr Isten: ìmé, egy kosár érett gyümölcs.2 És mondá: Mit látsz Åmós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az ùr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! 3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az ùr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkûl hányák mindenüvé. 4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. 5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkissebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! 6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködôt egy öltô saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! 7 Megesküdt az ùr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! 8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. 9 És lészen azon a napon, azt mondja az ùr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. 10 Ünnepeiteket búra változtatom, és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja! 11 ìmé, napok jônek, azt mondja az ùr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ùr beszédének hallgatása után. 12 És vándorolni fognak tengertôl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az ùrnak beszédét, de nem találják meg. 13 Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! 14 A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérsaba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé! 91 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közûlök a futó, és nem menekül meg közûlök a menekülô.2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja ôket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom ôket! 3 És ha a Kármel tetején rejtôznének is el, onnan is elôkeresem és elhozom ôket; és ha szemeim elôl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja ôket. 4 És ha fogságba mennek is ellenségeik elôtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli ôket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra. 5 Mert az ùr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója. 6 A ki fenn az égben építé az ô boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elôhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az ùr az ô neve. 7 Nem olyanok vagytok-é ti elôttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az ùr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérôl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbôl?! 8 ìmé, az ùr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérôl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az ùr! 9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem. 10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jô reánk a veszedelem. 11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. 12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrôl neveztetnek, ezt mondja az ùr, a ki megcselekszi ezt! 13 ìmé, napok jônek, ezt mondja az ùr, és ott éri a szántó az aratót, a szôlôtaposó a magvetôt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig megáradnak. 14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szôlôket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét. 15 És elplántálom ôket az ô földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ô földjökbôl, a melyet adtam nékik, azt mondja az ùr, a te Istened! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
